Újvidék sétálóutcájának nyelvi tájképe
*Újvidék (Нови Сад) a Szerb Köztársaság második legnépesebb városa, Vaj-daság Autonóm Tartomány központja, egy olyan multikulturális közeg, amely nemcsak földrajzi fekvésének, hanem gazdag történelmének is köszönheti nyelvi sokszínűségét. Az elmúlt 100 évben számos országhoz tartozott, hábo-rúkat vészelt át és több népcsoportnak vált otthonává. Mindezek a tényezők rányomták bélyegüket a város demográfiai összetételére és nyelvére.
E sokszínűségnek nincs is elragadóbb példája, mint a Duna utca (Дунавска улица), a város egyik sétálóutcája. A város szívében nap mint nap embe-rek ezrei sürögnek-forognak: diákok, egyetemisták, üzletembeembe-rek, turisták, nyugdíjasok, koldusok... Bár a felszínen úgy tűnhet, a szerben kívül nem is hallani más nyelvet, mégis időnként elhangzik egy-egy angol, német, vagy éppen magyar szó. E sokszínűség nemcsak a beszélt nyelvben mutatkozik meg. A Duna utca teljes hosszában a többségi szerb feliratok mellett más nyelvűekkel is találkozunk.
Rodrigue Landry és Richard Bourhis módszerét követve, a tanulmány fel-öleli a Duna utca teljes hosszán, tehát a Jovan Jovanović Zmaj utcától egészen a folyópartig látható feliratokat. Emellett a munkám szerves részét képezi Újvidék nyelvi jogi hátterének bemutatása, így egy átfogóbb, interdiszcipliná-ris képet festvén a városról és annak sétálóutcájáról.
A nyelvi tájkép
A nyelvi tájképek vizsgálata és kutatási módszere a 20. század végén jelenik meg a szociolingvisztikában Rodrigue Landry és Richard Bourhis munkájá-ban.1 Ők a nyelvi tájképet a következőképpen határozták meg: „A hivatalos útjelző táblák, a reklámtáblák, utcanevek, helynevek, kereskedelmi egysé-gek feliratai és kormányzati épületek hivatalos táblái adják az adott terület,
* A tanulmány megírását külső tutorként segítette: Dudás Attila, Újvidéki Tudományegye-tem (Újvidék).
1 Landry, Rodrigue – Bourhis, Richard: Linguistic landscape and ethnolinguistic vitality. In:
Journal of Language and Social Psychology. Vol. 1.16. 1997. 23–49. p.
régió vagy városi agglomeráció nyelvi tájképét.”2 Mindössze néhány év alatt a módszer nagy népszerűségre tett szert világszerte, s számos kutató válasz-totta ki egy-egy nagyváros sétálóutcáját a terepmunka színhelyéül. Említést érdemel Backhaus,3 aki a tokiói metró egyes állomásainak nyelvi tájképét kutatta, a különböző izraeli városokat kutató Ben-Rafael és szerzőtársai,4 az Indiát kutató munkákat megjelenítő Itagi és Singh szerkesztőpáros,5 és sokan mások. Tágabb környékünknek, a többnyelvű Kárpát-medencének a nyelvi tájképeit szintén többen feltérképezték a Termini Magyar Nyelvi Kutatóháló-zat nyelvészei közül: Szoták Szilvia az Őrvidék magyarlakta falvainak nyelvi tájképét kutatta,6 Beregszászi Anikó Kárpátalján, Szabómihály Gizella7 és Pet-teri Laihonen8 pedig a Felvidéken végzett terepmunkát. Szerbia városainak és falvainak nyelvi tájképét többek között Ilić Marija kutatta, aki szerzőtársá-val Buljanović Sandrászerzőtársá-val Belgrád, Pancsova és Debeljacsa nyelvi tájképében megbúvó magyar feliratokat mutatta be,9 míg a Takács Izabella és Vukov
Raf-2 Az idézet fordításának forrása: Laihonen, Petteri: Nyelv tájkép egy csallóközi és egy mátyus-földi faluban. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2012. 3. 27–49 p., vö. Szoták Szilvia:
Nyelvi tájképek az Őrvidéken. In: Fedinec Csilla – Ilyés Zoltán – Simon Attila – Vizi Balázs (szerk.): A közép-európaiság dicsérete és kritikája. Kalligram, Pozsony, 2013. 515–538. p.
3 Backhaus, Peter: Multilingualism in Tokyo: A Look into the Linguistic Landscape. In:
International Journal of Multilingualism. Vol. 1.3. 2006. 52–66. p.
4 Ben-Rafael, E. – Shohamy, E. – Amara, M. H. – Trumper-Hecht, N.: Linguistic Landscape and Multiculturalism: A Jewish-Arab Comparative Study. Tami Steinmetz Center for Peace Research, Tel Aviv, 2004., idézi Backhaus, Peter: Multilingualism in Tokyo, i. m.
5 Itagi, N. H. – Singh, S. K. (eds.): Linguistic Landscaping in India with Particular Reference to the New States: Proceedings of a Seminar. Central Institute of Indian Languages and Mahatma Gandhi International Hindi University, Mysore, 2002., idézi Backhaus, Peter:
Multilingualism in Tokyo, i. m. 53.
6 Szoták Szilvia: Nyelvi tájképek az Őrvidéken, i. m.
7 Beregszászi, Anikó: „Csata” a szimbolikus térért, avagy a látható/láthatatlan anyanyelv.
In: Beregszászi Anikó – Papp Richárd (szerk.): Kárpátalja: Társadalomtudományi tanul-mányok. MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet – II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Budapest–Beregszász, 2005. 158–178. p.; Csernicskó István: Az (egy-kori) északkelet-magyarországi régió nyelvpolitikai fejlődése 1867–től máig. Előadás a 44.
Kazinczy Napok programjában. Kassa, 2012. november 8–9.; Szabómihály Gizella: Milyen a dél-szlovákiai nyelvi tájkép? Egy- és kétnyelvű feliratok típusai a magyarlakta területeken.
Előadás a 43. Kazinczy Napok programjában. Kassa, 2011. október 28–29. p., idézi Szoták Szilvia: Nyelvi tájképek az Őrvidéken, i. m.
8 Laihonen, Petteri: Nyelvi tájkép, i. m.
9 Ilić, Marija – Buljanović, Sandra: Hungarian in the linguistic landscape of Serbia: A com-parison between Belgrade, Pančevo and Debeljača. Előadás A nyelvi tájkép elmélete és
fai Éva alkotta szerzőpáros Szabadka egyes utcáinak és azok elnevezéseinek nyelvi hátterét tárta fel.10
A Duna az egyik legnemzetközibb folyó, tíz országon folyik át, négy fővá-rost (Bécs, Pozsony, Budapest, Belgrád) és számos váfővá-rost érint. Nem véletlen, hogy a Duna utca elnevezés ezeken a településeken népszerű, s az sem vélet-len, hogy jelen tanulmányon kívül a pozsonyi Duna utca nyelvi tájképe is elkészült Lucia Satinská terepmunkájának eredményeképpen.11
Mint ahogy az iménti példák is bemutatták, a nyelvi tájképek kutatása különösen érdekes többnyelvű környezetben. Itt a nyilvános feliratok vizs-gálata nemcsak arra a kérdésre ad választ, hogy mely nyelvek relevánsak az adott környezetben, hanem arra is, hogy ennek jelentősége hogyan változik az idő múlásával.12 Ezenkívül „[a] nyelvi tájkép információt nyújt a szocioling-visztikai kontextusról, és a különböző nyelvek használata a táblákon össze-hasonlításra ad lehetőséget az adott ország/terület hivatalos nyelvpolitikája, és a felmérésekben tapasztaltak, azaz a gyakorlat között”.13
Bizonyos országokban − mint a volt Szovjetunió, vagy a volt Jugoszlávia, s jelenleg Szerbia − nem elhanyagolható jelenség a digráfia, azaz egyszerre több írás használata.14 Kutatómunkámban én is külön figyelmet szenteltem e jelenségnek, amely jelentősen befolyásolja az újvidéki Duna utca nyelvi táj-képét.
gyakorlata: Kárpát-medencei kisebbségi körkép című műhelykonferencián. Budapest, 2013. május 23.
10 Takács, Izabella – Vukov Raffai, Éva: A nyelvi tájkép kutatásának témái Szabadkán. Előadás A nyelvi tájkép elmélete és gyakorlata: Kárpát-medencei kisebbségi körkép című műhely-konferencián. Budapest, 2013. május 23.
11 Satinská, Lucia: Linguistic Landscape of Bratislava: Dunajská Street. Előadás A nyelvi táj-kép elmélete és gyakorlata: Kárpát-medencei kisebbségi körtáj-kép című műhelykonferencián.
Budapest, 2013. május 23.
12 Kasanga, Luanga Adrien: Mapping the linguistic landscape of a commercial neighbour-hood in Central Phnom Penh. In: Journal of Multilingual and Multicultural Development.
Vol. 32. 2012. 1–15. p.
13 Szoták Szilvia: Nyelvi tájképek az Őrvidéken, i. m. 3. p.
14 Grivelet, Stéphane: Digraphia in Mongolia. International Journal of the Sociology of Lan-guage. Vol. 150. 2001. 75–94. p.; Takács Izabella – Vukov Raffai Éva: A nyelvi tájkép, i. m.
Újvidék történelmének rövid áttekintése
A mai Újvidék területe már a paleolitikumban lakott volt, amiről az itt fel-tárt archeológiai leletek tanúskodnak. A Római Birodalom idejében a várost átszelő Duna képezte a birodalom északi határát, így ez csak a város szerém-ségi felét ölelte fel. Az i. sz. 6. században telepednek le e területen a szlávok, amely a Birodalom széthullását követően bolgár, majd bizánci kézre kerül.
A 12. század végétől 1526-ig a Magyar Királyság részét képezi. A mohácsi vészt követően az Oszmán Birodalomhoz tartozik, egészen 1687-ig, amikor Habsburg kézre kerül. Mária Terézia császárnő 1748. február 1-jén szabad királyi várossá nyilvánítja. A város neve innentől Péterváradi Sánc helyett Neoplanta, magyarul Újvidék, németül Ney-Satz, szerbül Novi Sad. Az oszt-rák–magyar kiegyezést követően Újvidék az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozik, 1918-tól pedig, a Monarchia szétesését követően a Szerb–Horvát–
Szlovén, majd a Jugoszláv Királysághoz.
A település 20. századi történelme semmivel sem nyugodtabb. A város 1945-től a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság (később Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság) részét képező Vajdaság Szocialista Autonóm Tarto-mány fővárosa lett, egészen 1988-ig, amikor a TartoTarto-mány autonómiája meg-szűnt. A föderáció szétesését követően 1992-től a Szerbiát és Montenegrót magában foglaló Jugoszláv Szövetségi Köztársasághoz (később Szerbia és Montenegró Államszövetségéhez) tartozott. 2006-tól Montenegró független-ségének kikiáltásától a Szerb Köztársaság részét képező Vajdaság Autonóm Tartomány városa lett.
A Szerb Köztársaság jogi hierarchiája
A Szerb Köztársaság jogrendszere három szintre tagolódik. A legmagasabb, a köztársasági szint, amelyen a legjelentősebb jogszabályok kerülnek elfoga-dásra: az Alkotmány, mint az állam legfőbb aktusa, valamint az Országgyűlés által megalkotott törvények.15 A törvényeknek az Alkotmány rendelkezései alapján mind magával az Alkotmánnyal, mind pedig a becikkelyezett nem-zetközi szerződésekkel is összhangban kell lenniük, s mindazokkal, amelyek
15 A Szerb Köztársaság Alkotmánya. A SZK Hivatalos Közlönye. 2006. 98. szám. 194. szakasz.
a helyi önkormányzatok, illetve Vajdaság Autonóm Tartomány területén is közvetlen hatályban vannak.16
A középső vagy köztes szint a tartományi, amelynek megjelenési formája a Szerb Köztársaság területén a Vajdaság Autonóm Tartomány.17 A tarto-mány legjelentősebb jogi aktusa a Statútum (Alapszabály),18 amelyet álta-lánosságban a köztársasági Alkotmánynak lehet megfeleltetni,19 valamint a tartományi képviselőházi rendeletek,20 melyek a köztársasági törvények-hez hasonlíthatóak. E jogszabályokon kívül a Vajdaság Autonóm Tartomány (VAT) Képviselőházának hatáskörében más általános aktusok, határozatok meghozatala is szerepel. Ilyen határozattal került kidolgozásra a vajdasági kisebbségek nyelvi jogi katalógusa. Újvidék esetében a tartományi szintű ren-delkezéseket is figyelembe kell venni, mert Újvidék nemcsak egy, a tartomány területén fekvő város, hanem Vajdaság Autonóm Tartomány fő adminisztra-tív központja és a tartományi szervek székhelye.21
A legalacsonyabb, a polgárokhoz legközelebb álló szint az önkormányzati,22 amely Újvidék esetében megegyezik magával Újvidék városával. Ennek leg-főbb jogi aktusa a városi Alapszabály.23
Nyelvi jogok Szerbiában, Vajdaságban és Újvidéken
Újvidék egészének, így a Duna utcának a nyelvi tájképét jogi szempontból a Szerb Köztársaság Alkotmánya, a Nemzeti kisebbségek jogainak és szabad-ságainak védelméről szóló törvény,24 Vajdaság AT Alapszabálya, Vajdaság AT Képviselőházának határozata a Nemzeti kisebbségek nyelvének és írásá-nak Vajdaság Autonóm Tartomány területén való hivatalos használatával
16 Uo. 195. szakasz.
17 Uo. 182. szakasz.
18 Vajdaság Autonóm Tartomány Statútuma. Vajdaság AT Hivatalos Lapja. 2009. 17. szám.
19 A Szerb Köztársaság Alkotmánya. 185. szakasz.
20 Vajdaság Autonóm Tartomány Statútuma. 19. szakasz.
21 Uo. 10. szakasz.
22 A Szerb Köztársaság Alkotmánya. 188–189. szakaszok.
23 Újvidék Város Statútuma. Újvidék Város Hivatalos lapja. 2008. 43. szám.
24 Törvény a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről. A JSZK Hivata-los Lapja. 2002. 11. szám; Szerbia és Montenegró Államközösség HivataHivata-los Lapja. 2003. 1.
szám; Alkotmányos Alapokmány és a SZK Hivatalos Közlönye. 2009. 79. szám.
kapcsolatos egyes kérdések részletezéséről,25 valamint Újvidék Város Alapszabá-lyának fényében kell vizsgálni. Ezeken kívül a magyar nyelv hivatalos haszná-latára kihat egy kétoldalú nemzetközi szerződés is, a Szerbia és Montenegró és a Magyar Köztársaság közötti, a Szerbia és Montenegróban élő magyar kisebb-ség és a Magyar Köztársaságban élő szerb kisebbkisebb-ség jogainak védelméről szóló egyezmény.26
a) A szerb alkotmány
A Szerb Köztársaság Alkotmánya kifejezetten a nyelvhasználatot csak egyet-len szakaszában szabályozza, amely szerint Szerbiában a hivatalos használat-ban levő nyelv a szerb, ennek is cirill betűs írásmódja.27 Más nyelvek haszná-latát az alkotmány e szakasza alapján törvény szabályozza. Elvétve azonban mégis találhatók az Alkotmányban utalások más nyelvek használatára és tisz-teletben tartására, elsősorban bírósági (bűntető) eljárások esetében,28 a nyelvi (és más) alapon való megkülönböztetés tilalmában,29 az emberi jogokra vonatkozó fejezet kisebbségi jogokat tartalmazó katalógusában,30 valamint az ország nyelvi tájképének szemszögéből legfontosabb a sajátosság megőrzésére való jog31 keretein belül. Ebben az Alkotmány deklarálja a nemzeti kisebbsé-gek tagjainak jogát a nemzeti és kulturális sajátosságuk ápolására, fejleszté-sére és nyilvános kifejezéfejleszté-sére, ezen belül pedig a jogot arra, hogy „… azokban a környezetekben, ahol a kisebbségek az összlakosság jelentős számarányát képezik, a hagyományos helyi elnevezéseket, az utcaneveket, a
települése-25 Határozat a nemzeti kisebbségek nyelvének és írásának Vajdaság Autonóm Tartomány területén való hivatalos használatával kapcsolatos egyes kérdések részletezéséről. Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza, 2003. május 15-i ülés, A nemzeti kisebbségek jogai-nak és szabadságjogaijogai-nak a védelméről szóló törvény 1. szakasz 3. bekezdése és 11. sza-kasza; Az egyes tartományi hatáskörök megállapításáról szóló törvény (Az SZK Hivatalos Közlönye. 2002. 6. szám) 18. és 61. szakasza; Vajdaság Autonóm Tartomány Statútuma 10.
szakasz 1. bekezdés 3. és 4. pontja, 2. szakasz 1. bekezdés 2. pontja alapján.
26 Szerbia és Montenegró és a Magyar Köztársaság közötti, a Szerbia és Montenegróban élő magyar kisebbség és a Magyar Köztársaságban élő szerb kisebbség jogainak védelméről szóló egyezmény. Szerbia és Montenegró Hivatalos Lapja. Nemzetközi szerződések. 2004. 14. szám.
27 A Szerb Köztársaság Alkotmánya. 185. szakasz.
28 Uo. 27., 32–33., 199. szakaszok.
29 Uo. 21., 48. szakaszok.
30 Uo. 75–81. szakaszok.
31 Uo. 79. szakasz.
ket és topográfiai jeleket saját nyelvükön kiír[ják...]”.32 Mivel e szakasz első-sorban nem a köztársasági szintű hivatalos nyelvhasználatot rendezi, hanem kisebbségi jogokat deklarál, nem hoz létre közvetlen kötelezettséget egyetlen közigazgatási szerv részére sem, hanem a törvényhozó által követendő alap-elvnek minősül csupán.
b) A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény
Az Alkotmányhoz hasonlóan ennek a törvénynek is a fő szabályozási tárgya a kisebbségi jogok védelme, azonban szabályozza a hivatalos nyelvhaszná-lat kérdését is. A 11. szakaszban lehetővé teszi az egyes nemzeti kisebbségek számára nyelvük hivatalos használatát azokban a helyi önkormányzatokban, amelyek területén hagyományosan élnek.33 Ez már kötelezettséget jelent azoknak a helyi önkormányzatoknak, amelyek területén az adott kisebbség az összlakosság legalább 15%-át képezi a törvény hatálybalépésének idejében.
Ugyanúgy, azokban a helyi önkormányzatokban, amelyekben a törvény elfo-gadásakor hivatalos használatban volt bármely kisebbségi nyelv, továbbra is hivatalos használatban kötelesek tartani azt, még akkor is, ha az adott kisebb-ség aránya nem éri el, vagy már nem éri el az összlakosság 15%-át.
Bár a hivatalos nyelvhasználat számos nyelvi jogosultságot foglal magában, elsősorban a hivatalos szervekkel való kommunikációt, a térbeli nyelvhaszná-lat szempontjából a legfontosabb az a szabály, miszerint „[…] az adott nem-zeti kisebbség nyelvén, annak helyesírása és hagyománya szerint is ki kell írni a közhatalmi jogosítványokkal felruházott szerveknek, a helyi önkormányzat egységeinek, a településeknek, tereknek, utcáknak a nevét, illetve az egyéb földrajzi elnevezéseket.”34
Az Alkotmány említett rendelkezéseivel ellentétben, a törvénynek ez a sza-kasza közvetlenül cselekvésre kötelezi a hivatalos szerveket, amelyek erre vonatkozó kötelességüknek rendszerint eleget is tesznek.
32 Uo.
33 A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény. 11. szakasz.
34 Törvény a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről. 11. szakasz.
c) Vajdaság Autonóm Tartomány Alapszabálya
A tartományi szinten a törvényhozó, a köztársasági törvényhozótól eltérően, sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a nyelvi diverzitásra, már a legfőbb tartomá-nyi aktusban, az Alapszabályban is. Így a többségi szerb nyelv (és cirill betűs írásmódja) mellett Vajdaság egész területén hivatalosan használatban van még a magyar, a szlovák, a horvát, a román és a ruszin nyelv,35 bár az Alkot-mányhoz hasonlóan, ezzel a normával kimerül az Alapszabályban a nyelvi jogokkal kapcsolatos rendelkezések sora. Ezt a tartományi hatáskörbe tartozó kérdést36 a tartományi jogalkotó határozatokban fejti ki részletesebben.
d) A nemzeti kisebbségek nyelvének és írásának Vajdaság Autonóm Tartomány területén való hivatalos használatával kapcsolatos egyes kérdések részletezéséről szóló határozat
A Vajdaság AT Képviselőháza 2003-ban fogadta el A nemzeti kisebbségek nyelvének és írásának Vajdaság Autonóm Tartomány területén való hivata-los használatával kapcsolatos egyes kérdések részletezéséről szóló határozatot, amely a tartomány hivatalos szervei, a tartomány területén lévő helyi önkor-mányzatok, valamint mindezek által irányított közvállalatok és szervezetek által megvalósuló kisebbségi nyelvhasználatot szabályozza,37 többek között a térbeli nyelvhasználatot is. A határozat szerint: „Azokon a területeken, ame-lyeken nemzeti kisebbségi nyelv van hivatalos használatban, a helyneveket és egyéb földrajzi neveket, az utcák, terek nevét, […] közúti jeleket, a nyilvá-nosságnak szánt értesítéseket és figyelmeztetéseket, továbbá más nyilvános feliratokat az illető nemzeti kisebbségi nyelven, e nyelv helyesírása és hagyo-mányai szerint is ki kell írni.”38 Ez a határozat az egyetlen, amely nemcsak a feliratok kisebbségi nyelveken történő megjelenítését szabályozza, hanem ezek egymáshoz viszonyított elhelyezését is. A kisebbségi feliratokat eszerint a szerb nyelvű alatt, vagy tőlük jobbra, de azonos betűtípussal és mérettel kell
35 Vajdaság Autonóm Tartomány Statútuma. 26. szakasz.
36 Uo. 29. szakasz.
37 A nemzeti kisebbségek nyelvének és írásának Vajdaság Autonóm Tartomány területén való hivatalos használatával kapcsolatos egyes kérdések részletezéséről szóló határozat. 1. szakasz.
38 Uo. 6. szakasz, 1. bekezdés.
feltűntetni.39 A nemzeti tanácsok és más kifejezetten nemzeti vonatkozású szervezetek és polgári egyesületek neveit kivételesen a szerb elnevezés előtt vagy felett lehet feltűntetni. Hogy pontosan mely nyelvek vannak hivatalos használatban egyes helyi önkormányzatok területén, azt a határozat értelmé-ben a helyi önkormányzatok alapszabályai szabályozzák.40 Ennek megfelelő szabályozás található Újvidék Város Alapszabályában is.
e) Újvidék Város Alapszabálya
Újvidék Alapszabálya szerint a szerb nyelv és ennek cirill betűs írásmódja mellett hivatalosan használatban van még a magyar, a szlovák és a ruszin nyelv.41 Ez a szabályozás közvetlenül kihat Újvidék és a Duna utca nyelvi táj-képére, mivel a város hatáskörébe tartozik a helységnevek, folyók és tavak neveinek és más földrajzi neveknek a kitáblázása, valamint az utcák, terek és a városi szervek nevének kiírása a nemzeti kisebbségek nyelvén.42
f) Becikkelyezett nemzetközi szerződések
A szerbiai kisebbségek jogaira, többek között nyelvi jogaira kihatnak még az országok között megkötött bilaterális és multilaterális szerződések. Ezek-nek egy szemléletes példája a Szerbia és Montenegró és a Magyar Köztársaság közötti, a Szerbia és Montenegróban élő magyar kisebbség és a Magyar Köztár-saságban élő szerb kisebbség jogainak védelméről szóló egyezmény, amelynek értelmében a szerződő országok, saját törvényeikkel összhangban, „a nem-zeti kisebbségek által jelentős számban lakott, vagy számukra különleges kultúrtörténeti jelentőséggel bíró helyeken lehetővé teszik, hogy a kisebb-ségek anyanyelvén és helyesírása szerint feltüntessék településeik, az utcák és egyéb közterületek neveit, helyrajzi adatokat, feliratokat és közterületi információ kat. A nemzeti kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van,
39 Uo. 6. szakasz, 2. bekezdés.
40 Uo. 8. szakasz.
41 Újvidék Város Alapszabálya. 6. szakasz.
42 Uo. 13. szakasz, 37. pont.
hogy anyanyelvükön nyilvánosan cégtáblákat, feliratokat és egyéb magánter-mészetű információkat helyezzenek el”.43
Bár ez és az ehhez hasonló nemzetközi szerződések nem biztosítanak sem-mivel sem több jogot, mint a hatályban levő − a nemzeti kisebbségek jogai-nak és szabadságaijogai-nak védelméről szóló − törvény, mégis jelentősek a nyelvi jogok védelme szempontjából, mert egy magasabb, nemzetközi szintre eme-lik az országok kötelességét, hogy szavatolják ezen jogok megvalósulását.
Újvidék nyelvi jogi háttere a gyakorlatban
Mindezekből látszik, hogy Újvidék kifejezetten „kellemes” nyelvi jogi közeg-ben fekszik, ahol a nyelvi diverzitás megőrzéséhez minden jogi előfeltétel adott. A hivatalos kisebbségi nyelvhasználat három különböző hatalmi szin-ten szavatolt, számos tág tartalmú normában. A normatív háttér elemzése után azonban szükséges áttérni a realitás világába; a továbbiakban bemu-tatásra kerül, hogy a felvázolt jogi környezetben mi jellemzi a város térbeli nyelvhasználatát.
A legutóbbi, 2011 októberében lefolytatott népszámlálás szerint44 Szerbia lakossága túlnyomóan szerb anyanyelvű. A kérdezettek csak 11%-a nyilat-kozott úgy, hogy nem a szerb az anyanyelve. Vajdaságban ez az arány a köz-társasági összarány kétszerese: a kétmilliós lakosság 23%-a nem vallotta az államnyelvet anyanyelvének. Újvidék a köztársasági anyanyelvi kép hű mása:
a megkérdezettek 89%-a tekinti anyanyelvének a szerb nyelvet, míg a kisebb-ségi anyanyelvűek teszik ki a maradék 11%-ot. A legnagyobb lélekszámú kisebbségi nyelv, mind köztársasági szinten, mint pedig Újvidéken a magyar, mindkét esetben pontosan 3,4%-os részaránnyal. Ebből következik, hogy Újvidék, népességének anyanyelvi összetétele alapján tökéletesen kicsinyített mása Szerbiának.
Mindemellett fontos kiemelni, hogy e számok sem a nyelvtudást, sem pedig a nyelvhasználatot nem tükrözik. Ezért megeshet, hogy azok, akik vegyes házasságból származnak és történetesen két nyelvet is anyanyelvi
43 A Szerbia és Montenegró és a Magyar Köztársaság közötti, a Szerbia és Montenegróban élő magyar kisebbség és a Magyar Köztársaságban élő szerb kisebbség jogainak védelméről szóló egyezmény. 5. szakasz.
44 Szerbia Köztársaság Köztársasági Statisztikai Hivatala, 2011-es népszámlálási adatok.
http://webrzs.stat.gov.rs/ (2013-06-23)
szinten használnak, csak egyet jelöltek meg anyanyelvükként. Emellett ezek a személyek leggyakrabban egyáltalán nem is nyilatkoztak anyanyelvükről.
Újvidéken az ilyen megkérdezettek száma elenyésző, mindössze ezer fő, ezzel is növelve e demográfiai adatok pontosságát.
a) A terepmunka bemutatása: a kutatás területe és módszertana A kutatómunka objektív lefolytatása érdekében Backhaushoz hasonlóan45 három fontos szempontból kellett a kutatási területet és a kutatási módsze-reket meghatározni: (1) a kutatási terület pontos földrajzi körülhatárolása;
(2) a kutatási egységek meghatározása az egynyelvű és többnyelvű feliratok megkülönböztetési módja szempontjából. A módszer sajátosságaiból kifolyó-lag e szempontnak nincs szerepe a munkában, ezért nem került külön kieme-lésre. Ehelyett inkább a vizsgált feliratok sajátosságai szerinti (3) felosztására került sor.
b) A kutatási terület földrajzi körülhatárolása
Míg a falvakban a nyelvi tájképek kutatása könnyebben felölelheti a telepü-lésen látható feliratok összességét, egy néhány százezer fős városban, mint amilyen Újvidék, ez nehezen valósítható meg. Ezért egy kisebb, reprezentatív egységet választottam, amely hűen tükrözi a város nyelvi megjelenését. Ez az egység a Duna utca Újvidék központjában, amely a város két legismertebb sétálóutcájának egyike. Összeköti a Jovan Jovanović Zmaj utcát (a másik leg-ismertebb sétálóutcát) a Duna Parkkal és magával a Duna folyóval. Az utcá-nak csak az egyik része sétálóutca, a másik fele az autók által is használt közút.
Noha a címben a Duna utca sétáló jellegére utalok, a kutatás vizsgálati terü-lete az adminisztratív értelemben vett Duna utcával egyezik meg, és magában foglalja az utcán végigsétálva olvasható összes feliratot, de figyelmen kívül hagyja az utcáról nyíló több udvar belsejének, valamint az utca egy része mel-lett fekvő Duna Parknak a feliratait.
45 Backhaus, Peter: Multilingualism in Tokyo, i. m. 54. p.
c) A kutatási egységek meghatározása, az egy- és többnyelvű feliratok megkülönböztetése
Bármely statisztikai elemzés megvalósításához fontos a térben elhelyezkedő különféle feliratot egységes, összehasonlítható és számokban kifejezhető egy-ségekbe való tömörítése. A kutatómunkán belül az egységek a feliratok célja szerint kerültek meghatározásra, nem pedig a feliratok száma alapján. Ennél-fogva a két- és többnyelvű táblákon található feliratok azok nyelve alapján kerültek osztályozásra, mert ezek címzettei különböznek. Emiatt a több- és egynyelvű feliratok megkülönböztetése nem kérdés, mert e kritériumok alapján az összes felirat csak egynyelvű. Hasonlóképpen külön osztályozásra kerültek azok az egynyelvű szerb feliratok is, amelyek két írásmódban (cirill és latin betűkkel) közlik az információt. Ugyanígy, ahol egyetlen felirat ismét-lődik többször (fontos kihangsúlyozni, hogy itt tökéletes alaki, tartalmi, elhe-lyezési és rendeltetésbeli megegyezésről van szó), mint például az ugyanazon
1. kép. A Duna utca földrajzi helyzete
falra ragasztott egyforma reklámplakátok vagy az azonos mintáról egymás mellé többször fújt falfirkák esetében. Ezeket azonos feliratnak kell tekinteni, mert megegyezik a célközönségük és a rendeltetésük.
Ez a megközelítés, főleg a többnyelvű táblák esetében, természetesen kihat a kutatási eredményekre is, mert megtörténhet, hogy egy felirat több besoro-lásba is bekerült, attól függően, hogy hány nyelven szerepel (megismételve) rajtuk az adott információ. Ez a módszer figyelmen kívül hagyja a többnyelvű feliratok sajátosságait, valamint ezek egymáshoz viszonyított elhelyezkedésé-nek jelentőségét, mégis pontosabban képes bemutatni Újvidék térbeli nyelv-használatát. Ez elsősorban Újvidék sajátosságaiból következik, másodsorban pedig abból a tényezőből, hogy ilyen egyszerűsített módszerek alkalmazásá-val kimaradnak a munkából a lehetséges hibák, mert minden felirat teljesen egynemű, uniform alapra lett visszavezetve, amely így számszerűsíthető és összehasonlítható.
Bemutatásra kerül az egyes kisebbségi- és idegen nyelvű feliratok számbeli eloszlása, valamint a szerb nyelvű feliratok cirill- és latin-betűs variánsának gyakorisága. Ahol ez mégis szükséges, magyarázatok kapcsolódnak a kutatási eredményekhez, ezek teljesebb áttekinthetősége érdekében.
d) A feliratok csoportosítása
Az összes vizsgált felirat kisebb csoportokba lesz besorolva különböző krité-riumok szerint, közös kiállítójuk, címzettjük, rendeltetésük vagy más közös sajátosságuk szerint. Az elsődleges felosztás a következő: a (1) hivatalos táb-lák, a (2) kereskedelmi jellegű és más (3) egyéb (civil) feliratok. Az első cso-portban szereplő hivatalos feliratok további felosztása kiállítójuk szerint tör-tént, azaz megkülönböztetünk köztársasági, tartományi és városi feliratokat.
A kereskedelmi feliratok két alcsoportra lettek felosztva a feliratok címzett-jeitől függően. Az egyik alcsoportot a kereskedelmi céllal kiállított, vevőknek címzett reklámfeliratok képezik, míg a másikat a cégjogi előírások követelmé-nyeit kielégítő, nem vevőknek címzett feliratok.
Az összes többi felirat a civil vonatkozású csoportba került. Ezek kiállítója sem nem hivatalos szerv, sem nem gazdálkodó szervezet. Ez a csoport tar-talmi szempontból magában foglalja a politikai propagandát, a nem-keres-kedelmi, információs célú feliratokat, falfirkákat és a lakók neveit a kaputele-fonokon. E csoporton belül a vizsgált feliratok elenyésző számából kifolyólag