A NYAGMOZGATÁS A FAHASZNÁLATBAN

Az erdészeti anyagmozgatás kezdő műveleteit a koncentráció (a szétszórtan elhelyezkedő faanyag összegyűjtése), záró műveleteit a disztribúció (eladásra szánt faanyag szétosztása az átvevők között) jellemzi. A középső szakaszban az összegyűjtött faanyag általában egy nyomon, egy irányban mozog. Napjainkban egyre gyakrabban találkozunk a fahasználat és faanyag-értékesítés során olyan esettel, amikor a koncentráció munkaművelete után nem következik disztribúció, mert a faanyag egy átvevőhöz kerül (pl. az erdei apríték erőművi felhasználásakor).

A faanyagmozgatás a különböző alrendszerek (ember; eszköz-gép; szállítópálya) és részrendszerek (információs és irányítási) összehangolt együttműködése során valósulhat meg. Az ember mint alrendszer a kézi- és gépi anyagmozgató rendszerek esetében jelen kell hogy legyen, míg az automatizált termelésben természetesen nem. A kézi anyagmozgatás a kézi előközelítés, közelítés során valósul meg, de szükség lehet az emberi fizikai erőre az esetleges fel- és leterhelések alkalmával is (pl. lovas, vagy kisgépes közelítés). A gépi anyagmozgató rendszereknél már csak a tevékenység végrehajtásához szükséges irányítási és vezérlési feladatok ellátásában van az emberi erőforrásnak szerepe. Fontos említést tenni az állati, gravitációs erőről, valamint a vízi közelítésről, és szállításról melyek napjainkban ugyan nem jellemzőek, de a múltban fontos anyagmozgató rendszerei voltak a fahasználatoknak.

Az eszköz – gép alrendszer a faanyagáramlást megvalósító, illetve annak megvalósításában közreműködő kézi anyagmozgató eszközökből, anyagmozgató kisgépekből, anyagmozgató gépekből (HORVÁTH SZERK., 2003), valamint az ezeket kiegészítő különböző segédeszközökből áll.

A kézi anyagmozgatás lehetséges változatai és eszközei:

 segédeszköz nélkül;

 egyszerűbb segédeszközökkel: pl. capin, kézi közelítő olló;

 kézi (állati, gravitációs) eszközök: pl. vasló, közelítő kerékpár, szánkók, szekerek, mini vonszolók, csúszdák.

Gépi anyagmozgatási rendszerek eszközei:

 mini kihordó szerelvények: pl. quad;

 univerzális traktorok: markolóval; csörlővel; utánfutóval;

 speciális vonszolók: markolós; csörlős; szorítózsámolyos;

 speciális kihordók: kihordó szerelvények, kihordó vontatók (forwarderek);

 kötéldaru, kötélpálya;

 helikopteres közelítés;

 többcélú fakitermelő gépek (pl. harveszterek) is végezhetnek részfeladatként anyagmozgatást;

 szállítógépek: a különböző közlekedési alágazatok szállító járművei.

A szállítópálya alrendszer az „ember alrendszer” és az eszköz-gép alrendszer aktív elemeinek, illetve maguknak az anyagoknak az anyagmozgatási útvonalon való helyváltoztatását lehetővé tevő, a mozgatási folyamat során általában helyben maradó passzív rendszerelemekből áll (FELFÖLDI, 1976).

A szállítópályák tulajdonképpen az anyagmozgatás céljaira kiépített létesítmények. Nem minden esetben lehet azonban egyértelműen különválasztani egymástól az eszköz-gép alrendszer és a szállítópálya alrendszer elemeit. A gravitációs szállítópályák (pl. csúszdák, surrantók) esetében pedig a szállítópálya alrendszer egyúttal betölti az eszköz-gép alrendszer funkcióját is. Optimális esetben az eszköz-gép alrendszer elemeinek igazodniuk kellene a már meglévő szállítópálya adottságokhoz, abban az esetben, ha az már rendelkezésre állt.

Az erdészeti anyagmozgatás szakaszosságát többnyire a pálya(út)viszonyok idézik elő, hiszen ezen viszonyoktól függ, hogy mekkora mennyiségű, milyen méretű, minőségű anyagot, mekkora sebességgel, milyen távolságba tudunk optimálisan mozgatni. Ezen paraméterek (és lehetőségeink) megszabják, hogy milyen típusú (teherbírású, vonoerejű, raksúlyú) eszközzel lehetséges az anyagmozgatás. A szállítás szakaszossága tehát attól függően, hogy mennyi átrakás történik, változik. Cél a szakaszok számának és ezzel együtt az átrakások számának csökkentése, természetesen a hatékonyság növelése, a költségek csökkentése érdekében. Az erdészeti anyagmozgatás többnyire egy-, két-, vagy háromszakaszos (HERPAI-RUMPF, 1980; RUMPF, 1986):

Egyszakaszos: amikor a kitermelt faanyag közvetlenül, átrakodás nélkül az átvétel helyére kerül.

Kétszakaszos: amikor a kitermelt faanyag az első fázisban ún. közelítéssel (faanyag-összehordással) a felkészítőhelyre kerül. Innen más szállítójárművel történik meg a szállítás a vevőig. Ritkábban előforduló esetben a tő mellől, erdei földúton a szilárd burkolatú útig (az ún. közbenső rakodóig) egy eszközzel történik a

„kiszállítás”.

Háromszakaszos: általában a pálya minősége miatt (rossz minőségű földút) a közelítés után (szintén átterhelést végezve másik szállítójárműre) kiszállítjuk a faanyagot olyan útig, ahonnan már továbbszállítható egy optimálisabb szállítóeszközzel. „A közelítés – kiszállítás – szállítás” szakaszos anyagmozgatás a két átrakodás miatt mindig többletköltséggel jár.

A fahasználati anyagmozgatási folyamatok – ahogy azt már a fejezet elején ismertettem – koncentrációval kezdődnek, hiszen az erdőterületen „elszórtan” megtalálható, kitermelt faanyagot össze kell gyűjteni és a felső felkészítőhelyre vagy telepre, kell eljuttatni. A következő fázisban már a választékra darabolt, felkészített faanyag mozgatása történik.

Az erdőhasználati anyagmozgatás általában szakaszosan történik, amely elsősorban az eltérő pályaviszonyok következménye (2. táblázat). Szakaszhatár ott jön létre, ahol a pályaviszonyok, vagy ökonómiai meggondolások, esetleg egyéb tényezők kikényszerítik az anyagmozgatási eszköz váltását. A választékolás helye, vagy valamilyen más munka elvégzésének igénye önmagában is szakaszhatárt hozhat létre, bár az ilyen műveleteket rendszerint összekapcsolják a pályaviszonyok miatti szakaszhatárokkal (HERPAY-RUMPF, 1980).

Az erdőhasználati munkák hatékonyságát a legnagyobb mértékben a jól szervezett, megfelelően tervezett anyagmozgatások segítségével lehet növelni. A kitermelt faanyag mozgatását általában szakaszosan kell megoldani, bár napjainkban a korszerű és magas szinten gépesített fahasználatok során ezek a szakaszok már gyakran összeolvadnak.

A szakaszhatárok elmosódása történik, amikor az erdőrészlet elhelyezkedésének köszönhetően közvetlenül tő mellől sikerül a faanyagot a felhasználóhoz szállítani (pl.

lakossági tűzifaellátás). Minél rövidebb úton kell a faanyagot mozgatni, és minél kevesebbszer kell a fel- és leterheléseket az egyes szakaszhatárokon elvégezni, annál költségkímélőbb az anyagmozgatás, és annál olcsóbb lehet a faanyag.

2. táblázat: A fahasználat anyagmozgatási műveletei

A MOZGATÁS

Tő Erdei gyűjtőhely előközelítés vágásterület 20-50 m

Erdei gyűjtőhely Felső felkészítőhely (felső rakodó)

közelítés vágásterület 50-1000 m

Felső

Az anyagmozgatási rendszereket csoportosíthatjuk az alapján, hogy a mozgatáshoz szükség van-e anyagmozgató berendezésre, vagy sem.

Külső berendezést nem igénylő rendszerek:

 Saját természetes energiát felhasználó (pl. ember, ló),

 Gravitációs energiát felhasználó (pl. meredek hegyoldalon rönk legörgetés),

 Más természeti energiát felhasználó (pl. vízi rönkúsztatás).

Anyagmozgató berendezést igénylő változatok:

 Külső energiát használó (pl. csúszdás közelítés),

 Saját energiát használó (pl. teherautós szállítás stb.)