A nukleáris biztonságnak vannak műszaki alapelvei [12], amelyek alapját kell képezzék az összes, a területen végrehajtandó tevékenységnek a tervezéstől a létesítmény építésén és üzemeltetésén keresztül annak leszereléséig. Az alapelvek a következők:
A. Tudományos és műszaki fejlődés követésének elve: a jogszabályi követelmények és a hatósági eszközrendszer kialakításakor törekedni kell a tudományos és műszaki fejlődés követésére. A szabály-előkészítési és szabály-alkalmazási tevékenységben mindenkor figyelembe kell venni az irányadó nemzetközi ajánlásokat és jó gyakorlatot. A szabályalkotási tevékenység alapján, azzal párhuzamosan az atomenergia alkalmazása során törekedni kell arra, hogy a tevékenység kerete, a műszaki megoldások tervezése során minél hatékonyabb, a tudomány és technika szintjének megfelelő megoldásokat alkalmazzunk. [12,13,17]
A tudományos fejlődés követése a biztonság szemüvegén keresztül nem jelenthet „fejvesztett fejlesztést”, hiszen ez szembe mehet a 2.4. fejezetben levő D alapelvvel. Tehát megfontoltan, elsősorban a követelményrendszer folyamatos fejlesztésén keresztül, kipróbált technológiákat alkalmazva kell követni a legújabb tudományos eredményeket. Ezt az elvet követve fogalmazza meg a hazai szabályozás azt a követelményt, hogy 5 évente a műszaki követelményrendszert felül kell vizsgálni. Ennek érdekében kell végrehajtani minden létesítménynél 10 évente az ún.
Időszakos Biztonsági Felülvizsgálatot (IBF) [17,18,26], amely célja, hogy a létesítmény műszaki színvonalát összevetve az aktuális technikai, műszaki szinttel meghatározzuk azt a különbséget, amely a következő 10 év biztonságos üzemeltetésének kockázatát terheli.
Mérlegelni kell, hogy ez a kockázat viselhető-e, vagy nem. Ha igen, akkor az üzemeltető további 10 éven keresztül üzemeltetheti a nukleáris létesítményt. Jellemzően az ilyen felülvizsgálatokat – csökkentendő a kockázatot – egy átfogó biztonságnövelő program végrehajtása követi. Többek között ennek köszönhető, hogy a magyar nukleáris létesítmények állapota, biztonsági szintje nem jelentett nehézséget az EU csatlakozáskor és jól szerepeltünk az összes nemzetközi felülvizsgálaton, legutóbb a fukushimai baleset után, az EU tagállamok által kötelezően végrehajtott célzott biztonsági felülvizsgálaton az ún. „stresszteszten”.
[10,27,28,29,30]
B. Biztonsági alapelv: minden gyakorlatilag kivitelezhető lépést meg kell tenni a rendkívüli események, továbbá a nukleáris- vagy sugárbalesetek megelőzésére és következményeinek enyhítésére. Az alapvető biztonsági funkciók folyamatos ellátása segítségével a biztonságos állapot fenntartható. [12,14,16,18,31,50]
A biztonsági alapelv utal a biztonság elsődlegességére, amely az atomenergia felhasználásának alapvető elve. Ezért kell gondosan mérlegelni pénzügyi szempontból a költség-haszon rátát, ugyanis a biztonság költsége nem spórolható meg egy veszélyes tevékenység esetén. A biztonság pontosabb megközelítéséhez meg kellett határozni az alapvető biztonsági funkciókat,
vagyis az adott tervezési alapba (és annak kiterjesztésébe) tartozó veszélyeztető tényezők kezeléséhez szükséges alapvető feladatokat. A gyakorlatban az alapvető biztonsági funkciókat tovább kell bontani, és ezekhez rendelhetők a funkciót megvalósító biztonsági rendszerek, rendszerelemek. A három alapvető biztonsági funkció nukleáris létesítmények esetén a következő:
a. a szubkritikusság biztosítása.
b. A hőelvonás biztosítása az aktív zónából.
c. A radioaktív kibocsátás megakadályozása.
A szubkritikusság biztosítása nyilván nukleáris anyag esetén lehet alapvető követelmény. A hőelvonás biztosítása is csak olyan speciális esetre alkalmazandó, amikor a hőfejlődés olyan mértékű, hogy arra külön intézkedéseket kell tenni (nem elégséges a forrást körülvevő közeg természetes hőelvonó képessége).
A radioaktív kibocsátás megakadályozása alapvető biztonsági funkciónak széles értelmezést kell adni: a radioaktív anyag hatása térben és időben csak tervezetten, a vonatkozó határértékek alatt jelenjen meg.
Ez a három funkció minden alkalmazásra általánosítható azzal a feltétellel, hogy bizonyos tevékenységek, alkalmazott technológiák esetén az A. és a B. funkció nem releváns. Így az általánosított alapvető biztonsági funkciók a következők:
A. a szubkritikusság biztosítása.
B. A hőelvonás biztosítása.
C. A radioaktív kibocsátás (a korlátot meghaladó környezetszennyezés, és/vagy dózistér kialakulásának) megakadályozása.
C. ALARA-elv: bármely sugárzást okozó vagy sugárforrást alkalmazó tevékenység esetében − kivéve az orvosi terápiás besugárzást − a védelmet és biztonságot optimalizálni kell annak érdekében, hogy az egyéni dózisok nagysága, a sugárzásnak kitett személyek száma és a sugárterhelés valószínűsége az ésszerűen elérhető legalacsonyabb szinten maradhasson − tekintettel a gazdasági és társadalmi tényezőkre
− az egyéni dóziskorlátokon belül, figyelembe véve a vonatkozó dózismegszorításokat is. [11, 12,13,17,18,31,32,33,34,35,36]
Ez az elv az egyik legalapvetőbb műszaki elv a sugárvédelem, nukleáris biztonság terén. Angol szóösszetételből származik: As Low As Reasonably Achievable. Azt jelenti, hogy függetlenül a vonatkozó korláttól (azt mindenképpen be kell tartani), bármely alkalmazás esetén az
ésszerűen elérhető legalacsonyabb sugárterhelésnek szabad csak kitenni az üzemeltető személyzetet, a lakosságot és a környezetet. Az alapelv azért is érdekes, mert magán viseli a műszaki gondolkodás jegyét, hiszen az ésszerűséget nevezi meg határfeltételként.
D. Megbízható műszaki megoldások alkalmazásának elve: az atomenergia alkalmazása nem a kísérletezés terepe. Ezért olyan műszaki megoldásokat kell alkalmazni, amely kipróbált technológián alapul, és minden esetben körültekintően, megfelelően megalapozott módon lehet a berendezéseket és a technológiákat alkalmazni. Fontos, hogy a tervezési alapelveket (1.6. fejezet) a tevékenység és a technológia tervezése során érvényesíteni kell. [12,14,18,31]
Az szabály szerint kipróbált, referenciával rendelkező műszaki megoldásokat kell használni. Ez nem azt jelenti, hogy más területen létező technológiákat nem lehet átültetni, vagy direkt erre a területre fejlesztett megoldások nem jöhetnek szóba. A fő szempont az, hogy a nukleáris gyakorlatban számottevő tapasztalattal nem rendelkező technológiák körültekintő elméleti megalapozást követően addig nem használhatók, amíg felhasználási körülményeket figyelembe véve (teszt, próba, stb.) nem igazolt a megfelelőségük. A teszt és a próbafolyamatot a beépítési helynek megfelelő környezetben kell végrehajtani. A másik lehetőség olyan referencia-tapasztalatok begyűjtése, amely meggyőző a kipróbált technológia megfelelő és biztonságos működését illetően.
E. Optimálás elve: a sugárzásveszélyes létesítményekre és tevékenységekre alkalmazott biztonsági intézkedéseket optimálisnak tekintik, ha a létesítmény vagy tevékenység élettartama során ésszerűen elérhető legmagasabb szintű biztonságot nyújtják anélkül, hogy indokolatlanul és túlzott mértékben korlátoznák azok hasznosítását.
[12,13,14,18,31,36]
Az atomenergia alkalmazása során nem elégséges a hatósági korlátok betartása, hanem a tevékenységeket úgy kell tervezni, hogy a jóváhagyott dózismegszorítás értékén belül maradjanak az elszenvedett dózisok. A tevékenységeket végrehajtásuk után értékelni kell abból a szempontból, hogy a biztonságot szolgáló berendezések, eljárások, technológiák megfelelően szolgálták-e a dózismegszorítás teljesítését, továbbá – ha szükséges – módosítani kell a tevékenység végrehajtásának körülményein. Ez az alapelv lehetővé teszi, hogy további
„tartalékot” képezzünk azért, hogy az egészségkárosodás ne következzen be a lakosságnál és az üzemeltető személyzetnél. A baleseti helyzetekben kapható dózisérték tekintetében hasonló a helyzet, csak ott ún. referenciaszint a célérték a dózismegszorítás [12,18,34,35,36] helyett.
F. Mélységben tagolt védelem elve: a mélységi védelmet elsődlegesen egy sor egymást követő és egymástól független védelem vagy gát kombinálásával valósítják meg, amelyek így védelmi szinteket jelentenek, és amelyeknek egyszerre kellene megsérülnie ahhoz, hogy az embereket vagy a környezet károsodás érje. Ha egy védelmi szint vagy egy gát megsérülne, a következő szint vagy gát lép a helyére. A megfelelően megvalósított mélységi védelem biztosítja, hogy egyetlen egyedi műszaki, emberi vagy szervezeti hiba se vezethessen károsodáshoz, és hogy az ilyen jellegű hibák kombinációjának valószínűsége, amelyek jelentős károsodásokat okozhatna, rendkívül alacsony legyen. A mélységi védelem szükséges eleme, hogy a különböző védelmi szintek egymástól függetlenül legyenek hatékonyak. [12,13,14,16,17,18,31,37,48,52]
A mélységi védelem elvét lehet egy hagymával szemléltetni, amely egymásra boruló, egymást
„betakaró” levelekből áll. Hozzá kell tenni, hogy a biztonsági rendszerek egyik lényeges funkciója ezen gátak épségének fenntartása a tervezési alapnak megfelelően. A mélységi védelem elvét nemcsak egy létesítmény átfogó szemlélésekor kell alkalmazni, hanem kisebb berendezések elhelyezésénél, vagy a minőségügyi rendszer [51] ellenőrzési szintjeinek megállapításánál is. A végleges radioaktív hulladéktárolók esetén lényeges, hogy a mélységi védelem gátjainak legalább egyike földtani formáció legyen. Ez az egyik legfontosabb műszaki alapelv, azért ezt tovább részletezem a 1.6. fejezetben.
G. Biztonsági kultúra elve: a biztonsági kultúra a szervezetekben, valamint az egyénekben meglévő azon jellemző vonások és viselkedésmódok olyan összessége, amely a biztonsággal és védettséggel kapcsolatos kérdések megfelelő szintű és jelentőségüknek megfelelő kezelését biztosítja. [12,13,31,38,39,40,41,42,43,44,45]
A biztonsági kultúra a biztonság irányába mutató emberi attitűd. Köznapi értelemben a lelkiismeretes óvatosságnak lehet nevezni. Ha egy szervezetben magas a biztonsági kultúra szintje, akkor a munkavégzés körültekintő, minden eshetőséget mérlegre tevő, és bizonytalanság esetén a biztonság irányába döntő. Tehát valójában a biztonság elsődlegességét kell minden körülmények között szem előtt tartani. Az iparág minden szereplőjénél kiemelt jelentőségű ez a biztonság iránti elkötelezettség, és általánosítható más területeken is.