A Nom-or-What eljárás motivációja

ANom-or-Whateljárás⁴(Ligeti-Nagy, Vadász, Dömötör és Indig 2018) az AnaG-ramma kereteiben működő Nom-or-Gen eljárás (Vadász és Indig 2018) tovább-fejlesztett és kiegészített változata, melynek a célkitűzése az, hogy egy testes esetrag nélküli elem esetében annak szűk kontextusa alapján eldöntse, hogy egy jelöletlen birtokos szerkezet birtokosa-e. Az eljárást több szerzőtársammal együtt úgy fejlesztettük tovább, hogy az alanyesettel, a főnevet módosító elemekkel és a

1A bemutatott eseteken kívül a teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy noha a jelenlegi algoritmusban nincsenek kezelve és további kutatást igényelnek, előfordulhat még avokatívusz („megszólítás-eset”) és az úgynevezetttöbbtagúnév-eset, melyre példák találhatók Ligeti-Nagy, Vadász, Dömötör és Indig (2018) munkájában.

2A névutó előtti névszót a névutó vonzatának hívom egyszerűsítésképpen, de ez nem elméleti nyelvészeti megalapozottságú állásfoglalás. A névutó és az esetrag nélküli névszó korpuszbeli együttes előfordulására utal: nincs névutó névszó nélkül.

3A névszói állítmány esetében feltételezett esetrag a névszó „állítmány-esetét” jelöli.

4A korpuszokban a testes esetrag nélküli névszók esetcímkéje kivétel nélkülNOM, és az eset-egyértelműsítő eljárás feladata tisztázni ezeknek az elemeknek az aktuális szerepét, ezért az eljárás a Nom-or-Whatnevet kapta.

névutók vonzataival kapcsolatban is képes legyen döntést hozni, azonban egyéb tulajdonságaiban megegyezik elődjével.

Mindkét eljárás abban a megfigyelésben gyökerezik, hogy az NP módosítók több különböző szófajú elemből állhatnak, melyek az elemzőben egységesen az NPModbennfoglaló kategóriába tartoznak (lásd az 5.3. fejezet), és kínálatként viselkednek az NP feje számára. Ugyanakkor az NPMod jegy saját keresőt is indít, hiszen el kell döntenie, hogy nem ő-e az NP feje, melyet az ablakban látható további módosító vagy főnév találásával, vagy hiányának feltárásával tud eldönteni, mely utóbbi sok esetre szétbontandó bonyolult döntést kíván.

A legegyszerűbb esetben, ha az NP feje egy főnév – és nem záródott le az NP korábban egy esetragos NPMod kategóriájú elemmel –, annak a jegyei az 5.6.

táblázatban látható módon alakulnak.

főnév: CAS/Nom: tő+N(+PropN) +Sg/Pl(+PersSg/Pl1-3) 5.6. táblázat. NP-t lezáró főnévi fej jegyei

Az Njegy indítja el a determináns és a főnevet módosító tokenek (NPMod) keresését, mely eljárások így függetlenül tudnak működni az esetragok egyértel-műsítésétől. A főneveknél továbbá különbséget kell tennünk a tulajdonnév és a köznév elemek között. Az előbbi egy opcionális PropN jegyet kap, mely mó-dosítja a determinánskeresőt úgy, hogy ha nem található determináns, akkor is határozott legyen a főnév a tulajdonnév-jellege miatt, amit egy önmagára húzott függőségi éllel jelez a program. Ezen kívül a főnevek jegyei között is szerepel az egyes illetve többes számot kifejező jegy, valamint a birtokos ragozás jegye a birtokosnak megfelelő számmal és személlyel.

A névszók fenti egyszerűen kezelt tulajdonságaitól leválasztva kezelhető az esetrag. Mely ha testes (CAS jegy), legyen az egy NPMod jegyű elemen vagy egy főneven, minden esetben kirak egy határt az adott elem mögé, jelezve, hogy a frázis bezárult. Mivel az igei argumentumok esetragos elemet keresnek, az NP csak az esetrag megjelenése után fog tudni egy függőségi éllel az igéhez kapcso-lódni. A nominatívuszi testetlen esetrag (Nomjegy) esetén fokozottan számítani kell arra, hogy valójában genitívusszal vagy névutós főnévvel van dolgunk. Ilyen-kor az eset egyértelműsítéséig nem kapja meg a főnév a CAS jegyet.

A hagyományosanNOMcímkével jelölt, a fentiekkel egybeeső, állítmányi szere-pű névszók esetében csak akkor tudna dönteni a rendszer, amikor a névszó szűk környezetében szerepel olyan információ, amely ezt lehetővé teszi. Ez azonban ritkán fordul elő, az állítmányi szerep felismerésében ugyanis jellemzően inkább a névszót megelőző mondatrész nyújt nagyobb segítséget. Az ablak alapján a név-szói állítmányi eset csak akkor azonosítható egyértelműen, ha az ablakban létige található, sőt, még ezt is le kell szűkíteni 1-2. személyű létigére, egyébként nem lehetünk biztosak benne, hogy a létige valóban kopula. Míg a (22a) példában az ablak alapján egyértelműsíthető a névszói állítmányi eset, addig a (22b) és a (22c) példa esetragjainak elkülönítéséhez az előzmények ismeretére is szükség van. Még nehezebb a helyzet, ha egyáltalán nincs a mondatban testes kopula, ilyenkor két fő ismérvre támaszkodhatunk: 1) a mondatban nincs finit ige, 2) a mondatban már van nominatívusz. Mindkét jellemző csak a nagyobb kontextus-ból, jellemzően az állítmányi szerepű névszót megelőző mondatrészből állapítható meg.

(22) a. Negyedik gyerek voltam a családban.

gyerek/gyerek/FN.β

b. Erdélyi Dániel maga is iskolás gyerekvolt a film ábrázolta korszakban.

gyerek/gyerek/FN.β

c. Kevés zsidó gyerek volt a falumban.

gyerek/gyerek/FN.NOM

Mindezek alapján azt feltételezzük, hogy az alanyesetet, a birtokos esetet, a főnévi módosító szerepet, a névutó vonzatát és bizonyos esetekben az állítmány-szerepű névszókat is a kétfázisú mondatelemzés első fázisában tisztázzuk, amikor a mondat elemeit előkészítjük arra, hogy megkapják szerepüket a mondatban. Az egyértelműsítésben pedig az elemző közvetlen jobbra tekintő ablaka segít, mert az esetrag tisztázása itt is nagyban csökkenti az elemzés komplexitását¹. Az elemzőben a névutós NP-k esetében a névutóval való összekapcsolódás után válik

1Várhatóan a baloldali kontextus felhasználásával tovább csökkenthető a komplexitás, de ez túlmutat az esetragok egyértelműsítésén.

csak láthatóvá a frázis az igei argumentumkeresők számára¹. A névszói állítmány teljes bizonyossággal történő megtalálása pedig a kétfázisú mondatelemzés máso-dik fázisában történik, hiszen felismeréséhez szélesebb kontextus szükséges. Jelen dolgozatban viszont csak az elemzés első fázisára szorítkozom, mivel a fentiekből látható, hogy a sok egybeeső eset helyes kezelése komplex megoldást kíván.