1925
KOROKNAY ·K·IADAS, SZEGED
A ~em én kiáltok első kiadásának címlapja
140. CSUDÁLKOZUNK AZ ÉLETEN
Ha mosolyog, mosolya csupa csillag, de ha szomjazom, akkor friss patak, az én kedvesem az egeknek nyílhat, de megcsókolni csak nekem szabad.
5 Haja szurokkal elkevert arany, harmatos erdők az ő szemei, küszöbe elé terítném magam
!á.btörlők:éppen, de nem engedi.
Szavunk zugában megbuvik a csók,
10 testvéreihöz lopva jön ide ...
Mező álmodhat össze annyi jót -az én keJvesem a füvek szíve.
Este a csókok megszöknek velünk s végigfutván a világi teren, 1s a hajnali égre leheveredünk
és csak csudálkozunk az életen.
169
141. MILYEN JÓ LENNE NEM ÜTNI VISSZA
170
Mikor nagyokat ütnek rajtunk, milyen jó'"lenne nem ütni vissza se kézzel, se szóval,
világítni a napvilággal, s elaltatni az éjszakával,
szólni a gyávaság szavával, de sose ütni vissza.
Lelkeimmel pörölnöm kéne és élvén is vagyok most a béke.
10 Kristály patakvíz folydogál gyémántos medrű ereimben.
Szelid fényesség az ingem és béke, béke mindenütt, pedig csak én élek vele! .
1s Fölemelnek a napsugarak, isten megcsókolja minden arcom
és nagy, rakott szekerek indulnak belőlem a pusztaság fele.
142. SZEG'ftNYEMBER BALLADÁJA
- Szegényember, hogy adod a bölcsőt?
- Csöpp a gyerek, hogy adnám a bölcsőt?
- Király vagyok, bírok nagy erővel, ha nem adod, elveszem erővel.
s Szegényember, hejh, csak egyet szólna -a király már k-atonákért szóln-a.
De a bölcsőt a tóba hajítja, csöpp gyerekét utána hajítja.
Szegényember sír-rí a börtönben.
10 Szegényember nevet a börtönben.
Nincs a gyerek már a rossz világban, jobb sora lesz, hajh, vízi-világban!
171
143. SZÓLT AZ EMBER
172
Volt az ember. Járt, megállt, szétnézett, aztán azt mondta: Körtefa vagyok.' S gyökere lett a föld, dereka a magasság, lombja az ég
s és körtét ettek a bogarak, a madarak, az éhes csillagok.
Akkor tovább ment. Járt, megállt, szétnézett.
Aztán azt mondta : Szén és vas vagyok.
:íts csörömpölő acélműhelyekben
10 tíí.zre dobta a nagy hegyeket, hogy a halállal és az új időkkel száguldják meg a versenyt dübörögve
szédítő, karcsú expresszvonatok.
Szólt az ember, szólt, megállt és elment.
1s S csak azt nem mondta, hogy ember vagyok.
144. NYÁR VOLT
Nyár volt,
de mindnyájan fáztunk,
hát begyújtottunk a mesekályhába, ott melegedett belém,
s hogy valahol, ahová e 1 é r ü n k, vár ránk a lány, aki mi vagyunk, vár rátok a legény, aki meg ti vagytok, biztosan és észrevétlenül,
mint hóborított földekben a tavasz
10 és előjön és megigéz,
ha napszivünk kisüt szép homlokunkon.
173
145. SÍRDOMB A HEGYCSÚCSON A holtan megbántott Adyé
174
Üveghegy ez. Ezerszínű üveg.
Az ördög csúszkál oldalain föl-le.
Hántott héjú szívekből ez a hegy már régen épült. S énekelni megy
5 hajnalban ez a hegy a vaksi földre.
- Sej haj, meghalt! ..
ó,
meghalt!. Hosszucsend, a hegy kigyúl és táncolni kezd aztán.Egy sírdomb megy a hegy csúcsára. Fenn, ott fenn megáll. Lefekszik. Vértelen
10 fénylelke forrón leömlik az arcán.
Hullámzik még és lépcsőkké mered.
- A hegy csúcsáról nagyon messze látni, fennebb, a hantról, még messzebre látni, ki akar látni, apró emberek?
-15 Csak csend. És újból zeng, ragyog a hegy.
146. KEDVESEM
Bizony a szirmok összeborulnak este.
Nem akartalak megcsókolni se,
csakhogy kicsit itt érezzetek mellettem, mint kisgyerek az édesanyját.
5 A vackorfa a beojtott ággal összenő,
én is jobb vagyok, hogy beojtottál csókjaiddal, én kedvesem,
és szebb is vagyok, miként az éjszaka a számlálhatatlan csillagoktól.
10 Meleg vagy: esőt hozó tavaszi szél, mely fogócskára tanítja a gyerekeket és fölkelti a sáros füveket.
Régóta várt mellem bozontos rengetegje, hol éhesen meg félfagyottan
1s indulatok aggancsos csapata öklelödött és most, íme,
békén legelgeti liliomszavaidat, meg a violákat.
147. SZEG~NYEMBER SZERETŐJE
176
Világ van a szegényember vállán, istent emelt mindig másik vállán.
Dühödne meg okosan egyszerre,
mindakettőt ledobná egyszerre.
s Szegényember sose kér kalácsot, szegényember sose kap kalácsot.
Kis kenyérrel, nagyon feketével, fehér lelkét őrzi feketével.
Szegényember sója is ízetlen,
10 szegényember kedve is ízetlen.
Eladó kis holmija vetetlen
s ha van ágya, az is megvetetten.
Szegényember akkor lop, ha éhes, akkor se lop, dehát nagyon éhes.
1s Akkor is csak szegényebb lesz.
S mfg lesz szegény, mindig több szegény lesz.
Kisgyereke sohase veretlen, asszonya se marad megveretlen, de akármily gyönyörű lány lennék,
20 szegényember szeretője lennék.
148. NEM ÉN KIÁLTOK
Nem én kiáltok, a föld dübörög,
vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán, lapulj a források tiszta fenekére,
símulj az üveglapba,
s rejtőzz a gyémántok fénye mögé, kövek alatt a bogarak közé,
ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben, te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe
-10 hiába fürösztöd önmagadban,
csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
s nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
1s Meddő anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom, akár borzalmas, akár nagyszerű,
nem én kiáltok, a föld dübörög.
1 •
,,,„,,
Allll• 1. 177149. DÍCSERTESSEK
178
Rózsa, rózsa, szállj és énekelj Es dícsértessék csúf, hazug szava, olyan hajnal lengesse szivét, amilyen örök bennem ő maga.
:1 Minden lelkem csak kőrakás neki.
Fölötte holt galambok csapata -mélyen magában leljen a virágra, ha nincs is színe, nincs is illata.
Dicsértessék. Tőle szállt fölém
10 egy magasztos nyugalmu pillanat, mikor nem vártam. És még akkor is minden kristályom sírva széthasadt.
Csúcsán, sötét, különös fényeken siklik bennem és nem tudni hova.
1s Kiégeti a szememet belülről.
De dícsértessék csúf, hazug szava.
150. AKI SZEGÉNY, AZ A LEGSZEGÉNYEBB
Ha az Isten íródiák volna s éjjel nappal mozogna a tolla,
tígy se győzné, 8 se följegyezni, mennyit kell a szegénynek szenvedni.
Aki szegény, az a legszegényebb fázósságát odadja a télnek, melegét meg odadja a nyámak, üres kedvét a puszta hatámak.
Köznapokon ott van a dologba,
10 várt szombatját száz gond nyomorítja, s ha vasárnap kedvét megfordítja, akkor máris hétfő szomorítja.
Pedig benne laknak a galambok, csillagtollú, éneklő galambok,
15 de így végül griffmadarak lesznek.
Hollónépen igaz törvényt tesznek.
179
151. F:gRFISZÓV
AL
180
I.
Erdő vagy, ifjú lombos, ezredéves, mely éjenként vad titkokat susog, ott leskődnek lapulva terebélyes nyugodt kéjekhez szörnyű gyilkosok,
5 a gyilkosok, kik mosolyodnak kését riadt szivemben forgatják vadul, míg más tájon a szerelem s a szépség álmodják csíraszagú istenségek.
20 Szeretném asszonyként ölelni meg, ha forró, szomjas záporok után
nagy roppant teste gőzöl és liheg még -ölelj meg, ó, most benned is talán minden lányt, asszonyt egyszerre ölelnék!