•.
A társadalmi s political közszellem felébredése.
i .
Az egyletek s czéljaik. Belvárosi casino, felsővárosi társalkodási egyesület, alsóvárosi gazdasági egylet, hangász-egyesület. Vigalmaik 1840—41-ben. Nem-zeti táncz. A sétányi tánczcsarnok épitése. Nehéz idők. Haza érkezett ifjú ügyvédek. Osztróvszky. Pozsonyban az 1836-ik, s 1839/40-ik évi országgyűlési események és a megyei küzdelmek tanuja. Nagy férfiakkal ismerkedik. Somogy Antal barátságát megnyeri. A szab. kir. városok ügye az 1840-ik évi ország-gyűlésen. A városi követek szánalmas helyzete. Osztróvszky s társai a szabad-elvű párt törekvéseihez csatlakoznak. Haza térve társadalmi életet teremtenek.
Schaetzl német szintársulatát megbuktatják. Komlóssy társulatát egy évre szer-ződtetik. Műkedvelő-társulat alakul. Előadások a kisdedóvó-intézet felállítására
A polgárságnak nyilvános, társadalmi élete három egy-letben nyert kifejezést. E három egylet a belvárosi casino, a felsővárosi társalkodási egylet, s végül az alsóvárosi gaz-dasági egylet volt.
Az első, leginkább Fadgyas Pál ügyvéd kezdeménye-zéséből még 1829-ben alakult, tehát a pesti casino után az országban a legrégibb. Ez egylet kitűzött czélja: „kellemes és hasznos olvasás mellett a nemesb társalkodás ; s az egye-sület körén kivül a közmulatságok sikere, s a nemzeti színé-szet előmozdítására hatni." — S e czéljait az egylet szép sikerrel oldta meg, bár a „diszes társalkodás" ellenére néha
a szilajabb kedvtelések, az indulatkitörések s hazard-játékok-nak volt szintere, a mely miatt a hirlapi éles megtámadást nem is kerülte el; — de ettől eltekintve a közmívelődés emel-kedésére valóban jótékony befolyással volt. Tiz év alatt köny-vek s hírlapokra nem kevesebb, mint 3000 váltó forintot for-dított, s könyvtárát már nemcsak az egyesületi tagok, de a nagy közönség közhasználatára is megnyitni készült. A ma-gyar színészetet segélyezte, sőt az mintegy felügyelete alatt állt; s 1837-ik évben hat hónapon át biztosította egy ván-dor-társulat működését; 1838-ban az egyesület tagjaiból egy külön részvény-társaság alakult, a „hangász-egyesület", mely, egy „hangász-kart" és „hangász-iskolát" tartott fenn, ez
utóbbiban 20 íiu és 5 leány nyert oktatást.1)
A felsővárosi társalkodó egyesület „barátság" jelszó alatt 1837-ben alakult, főként Réh János ügyvéd kezdeményezé-sére, ki az egyletnek — mely 1840-ben már saját épületébe költözött — hosszas időn át elnöke volt. Ez volt a legné-pesebb egyesület. Tagjainak száma 300-on felüli volt, kik jobbára a „polgár-rend"-hez tartoztak. Az egylet feladatául
„egy a művészek, mesteremberek s kereskedők előkészíté-sére szolgálandó ipariskola felállítását" tűzte ki, „milyen-nek hiánya honunk nagyobb városiban a kor szükségeiből származott müszorgalmi vállalatokra nézve oly igen érez-hető"; a mely iskolában a iparviszonyokhoz alkalmazottan a népszerű tanítást gyakorlati előadás kisérné, s a beszer-zendő rajz-, minta-, termény- és árúgyüjtemény ismerteté-sével az iparüző ifjak arról szerezhetnének meggyőződést,
„hogy a müszorgalmat s kereskedést áldás és siker csak
*) 1840-ben ezen egyesület elnöke : Fadgyas Pál ügyvéd s táblabiró, másodelnöke : Krebsz Mihály kereskedő, pénztárnoka ^ JEbner Antal polgár, jegyzője: Vankó János ügyvéd, ügyésze: Schmidt János, választmányi tagjai pedig a következők voltak : Aigner Imre városi t. főjegyző, Basch József „izrae-lita kereskedő", Bene Lajos megyei t. alügyész, Diczgen József, Egressy Péter, Jjchmidt József polgárok, Lengyel Pál tanácsbéli, Lefter Mihály ügyvéd, Mis-kolczy István városi aljegyző, Schaeffer Ádám kereskedő, Sperlágh Endre orvos és Zombory Mihály kir. sómázsamester.
29
ugy követendi, ha tudományos előkészület s műveltség járul azokhoz, hogy ez érdemben a biztos alapon nyugvó hasz-nos ujitásokba, felfödözésekbe s vállalatokba avatott kül-földiekkel a versenyt kiállhassuk."
Ez iskola létesitésére azonban az egylet komoly kez-deményezést semmiféle irányban sem tett. Már a tervezet-ben is oly eltérők voltak a felől a vélekedések, hogy néme-lyek azt még a nyilvánosság előtt is ugy tüntették fel, mint
„német iskolátEgyébként a felsővárosi társalkodási egye-sület tétlenkedése több izben nyilvános megrovás alá is került; s különösen szemére hányták azt, hogy a színművé-szet pártolása tekintetében ugy tagjai, mint maga az egy-let teljesen közömbös. Különben ezen s a belvárosi casino, ugy azok tagjai közt némi rivalismus forgott fenn.
Végül a harmadik, mely az 1839-ik évi májusban Aig-ner (Rengey) Ferdinánd városi főügyész nógatására, „a leg-cselekvőbb irányban alakult" — az alsóvárosi gazdasági egye-sület, mely közönségesen „gyékény-casino" néven volt ismeretes ; de a melyről annak idején ugy vélekedtek, hogy
„a legnagyobb hasznot árasztandja városunkra" — azonban működése s eredményeire nézve szintén meddő maradt.
Ezen egyesület ugyanis a „di§zes társalkodáson kivül"
a földmívelést és állatnemesitést tűzvén ki czélul, el is határozta: hogy a lótenyésztés emelésére külön ménest allitand s az „állattenyésztésre alkalmasb külföldi, vagy ritkább nemű növényeket honosit", mely végből a tanács-hoz folyamodott, hogy a közlegelőből e czéljai valósitha-tása végett 500 holdnyi terület ingyen használatát engedé meg. A tanácsnak ez ügyben 1839. évi junius 28-án
1108/1887. sz- alatt kelt ajánlatára a választó polgárság l)
9 A választó polgárság, helyesebben „választott község" 84 tagból állt.
E testület, mely tagjaiban történt változások esetén önönmagát egészítette ki, a szószollo (tribunus plebis) elnöklete alatt ülésezett, s képezte a kültanácsot. A szószollo vagy két segédje a tanácsüléseken jelen volt a részére elkorlátolt
30
(communitas) 1841. évi april hó 2-án tartott ülésében köz-akarattal ki is jelentette, hogy a közlegelőböl 500 holdat, holdanként évi 12 p. kr bérfizetés mellett 30 évi időtartamra a gazdasági egyesületnek, szorosan a kitűzött czélra áten-gedni kész.
Mindebből azonban semmi sem lett, s az egylet még azontúl is egy ideig csak annál maradt, hogy „a mezei gazdaság minden ágaira leendő kihatása irányából, előleg jeles állati s növényi mutatványok, ugy gazdasági műsze-rek kiállittatása s jutalmaztatására szép sikerrel gyűjti tökéjét."
Az egyesület 1842-ik évben „a nagyobb tervekre kiszámí-tott költségek fedezhetlensége miatt" gazdasági irányban való működését „boldogabb időkre" halasztotta, s alapsza-bályait módosítva mint „Szeged-alsóvárosi társalkodási egyesület" újra alakult.
Ez egyletek működésének eredménye tehát vajmi kevés, s a szemmel látható eredmény különösen az volt, hogy éven-ként a farsangon s a nyáron is tánczvigalmakat rendeztek ; és pedig a két külvárosi egylet saját helyiségeiben, a bel-városi casino pedig a széképületi „szálában", a hol egy-úttal más alkalmi fényesebb tánczvigalmak is tartattak.
A társadalmi nyilvános érintkezésnek más neme és helye tehát nem is volt, mint az egyletek s ezek táncz-vigalmai, hacsak ide nem számítjuk még a vár déli oldalán ez idő körül létesített és szép virulásnak indult sétahelyet.2)
külön helyen. A tanácsnak a közpénztárt illető vagy a polgárság érdekeit egyéb-ként sértő, kifogás alá eshető határozatait a szószóló veto-jávai a választott község ülése elé terelte. A tanács vagyoni kérdésekben a választott község határozata nélkül jogérvényesen nem is intézkedhetett. A communitas választotta egyúttal a tisztviselőket, a mennyiben azok királyi biztosi kinevezés alá nem tartoztak.
Politicai s egyéb közügyekben a belső tanácscsal a főbiró elnöklete alatt „ elegyes ülés" név alatt tartott összejövetelein képviselte a város közönségének egyetemét.
') A széképület nagyterme, mely egyúttal színpad és szinterem is volt, s a mely 1848-ban közgyűlési teremnek rendeztetett be.
2) „Jelenkor" 1840. év 24. és 49. sz. — „Hírnök" 1840. év 48. sz. —
„Pesti Hirlap" 1841. év. 31., 38. és 48. sz. — Az egyletek jegyzőkönyvei és egyéb iratai.
Az 1840. és 41-ik években valami szokatlan nagy szám-mal tartattak tánczvigalmak, s különösen az egyleti vigal-mak voltak gyakoriak. A két külvárosi egylet a farsangon át hetenként tartott egy-egy vigalmat, amelyeken csakis a nem-zeti tánczot járták. A belvárosi casino pedig összesen 7 fényes tánczvigalmat rendezett egy farsangon, a mely vigalmakra a vidék is nagy számmal szokott megjelenni. Ezeken tul a jóté-kony czélu tánczvigalmak is előfordultak, a melyek közül az
1841-ik évi január 27-iki emlitendő azért, mivel ezen női kézi-munka adományok sorsoltattak ki, a mi akkor teljesen uj dolog volt. A bölcsészethallgató ifjúság bálján óoo-an vettek részt;
s a martius i-én ismét a kórház javára rendezett bál volt az első álarczos tánczvigalom Szegeden; a mely ezen kivül még annál fogva is emlitendő, mivel a „szélvészes keringök, lélekszakasztó vágtatok" helyett, főként az idősb párok által kezdett ez uri bálban a „társalgóibb bokortánczok mellett a nemzeti táncz is, bár eleinte ügygyel-bajjal, mert a szokatlan kelletlenséggel jár" — némileg népszerüsödni.1)
A nyári tánczvigalmak közül a felsővárosi casinonak a bajai tüzkárosultak részére május 28-án, valamint a
bel-városi casinonak ugyané czélra sorsjátékkal egybekötött július 26-iki vigalmát — mely utóbbi 1000 váltó forintot haladó tisztajövedelmet adott, azért emlitem, — mert a „csél-csap keringök" mellett a nemzeti táncz már ekkorra egyen-rangot vivott ki.2)
így ment ez a következő évben is, a mikor a vigal-mak már minden tekintetben magyar jelleget öltöttek, s ezt a jelleget viselte még a „zsidók pique-nique-je is, — hol a meghivó s tánczrendi jegyek egyedül csak magyarul valá-nak nyomtatva, sőt még a magyar tánczot is többen, még-pedig igen vidáman járták. Ellenben a kereskedők által adatott tánczvigalmak egészen német jellemüek voltak,
0 „Jelenkor" 1840. év 24. sz.
2) „Jelenkor" 1840. év 49. sz. — „Hirnük" 1840. év 48. és 67. szám.
32
ámbár nehezen találkozik közülük egy is, ki magyarul ne tudna."1)
Egymást követték a zajos, jókedvű estélyek. És még sem mulattak, nem mulathattak eleget. A legalkalmasb helyi-ség a „városházi szála" időközönként a színészek vagy műkedvelő-társaságok által volt igénybe véve ; azért mind élénkebben nyilvánult az óhaj, hogy a városnak külön szin-terme, külön tánczterme s ezen felül czélirányos külön casino-épülete legyen. S e végre részvénytársulatok alakultak s a részvényaláirások már meg is kezdettek.2)
Hanem a belvárosi casino élelmes vendéglőse nem fon-tolgatott sokáig. A tanácstól nyert engedély alapján saját költségén 20 évi használati idő biztosításával majdan a város tulajdonába bocsájtandó diszes csarnokot építtetett a vár mellett levő sétakertben, mely egy tánczterem s két mellék helyiségből állott, s melynek megnyitása, még pedig vigalom-mal egybekötve, már az 1842. évi május i-én megtörtént.8)
Most már a vigalmak menetét nem gátolta semmi, s nem is szűnt az meg még' jó nagy ideig.
Pedig ez idők nem igen voltak olyanok, hogy a vigal-mak s mulatozásnak okát s körülményeit magukban rejtet-ték volna. Sőt ellenkezőleg, — ezen idők valóban nehéz, szigorú idők voltak.
Az 1840-ik év sok csapással volt teli. A Tiszának nagy árja a várost is fenyegette némileg, sőt a balparton
') „Világ" 1841. év 21. sz. — „Pesti Hirlap" 1841. év 20. sz. — A szegedi zsidók magyarosodásának azon jelensége, hogy V-ik Ferdinánd király-nak 1840-ik évi april 20-án ünnepelt születési évfordulója alkalmával tartott hálaadó istenitiszteleten a zsinagógában a nyilvános ünnepélyes könyörgést magyar nyelven tartották, — országos figyelmet gerjesztett. (A könyörgés szö-vegét Bauer M. Hermann hitközségi jegyzőtől lásd a „Jelenkor" 1840. évi 36.
sz., s a „Hírnök" 1840. év 37. sz.) A zsidó templomnak 1843-ik év május 19-én tartott fölavatása alkalmával pedig Bauer már magyar ünnepi beszédet tartott, mely nyomtatásban is megjelent.
2) „Pesti Hirlap" 1841. év 20. sz. — „Világ" 1841. év 21. sz.
s) „Pesti Hirlap" 1842. év 139. sz.
3 3
több helyen ki is öntött, s rendkívül nagy területek gabna-terméseit tette semmivé, különösen Torontálmegyében. A Tisza magas árja igen későn, junius havában kezdett jelen-tékenyebb mérvben lehúzódni, s mind ez ideig, de sőt még ezentúl is jó soká a közlekedés több irányban teljesen fel volt akadva. A nyáron át ismét gyakori jégverések okoz-tak óriási károkat, s a mi még ezen felül megmaradt, azt ismét szokatlan mezei tüzesetek semmisitették meg. S nem is csoda ennélfogva, ha az élelmi szerek, s a gabnanemüek piaczi árai oly magasra rúgtak. így a tiszta buza köble
13 vfrt, a kétszeresé 10—11 vfrt, az árpa s kukoriczáé 10 frt, a zabé pedig 7—8 frt volt.1)
A következő évben pedig a közbiztonsági állapotok megrendülése, a majdnem mindennapivá lett lopás és rablá-sok tartották a lakosságot a legnagyobb izgalomban.2) Ezen felül még az egészen megszokott tüzeseteket ha vesszük, a helyzetnek bizony nem igen vigasztaló képét nyerjük. Csak az egészségi állapot volt igen jó; közegészségileg aligha volt ennél kedvezőbb korszak, semmi járvány nem dúlt, de még betegeket is alig lehetett találni.8)
Az egészséggel pedig karöltve jár a jó kedély, s igy nincs mit csodálnunk, hogy a magyar geniusnál fogva örö-mében-bujában oly vig korszakot élt ekkor Szeged népe.
De még sem a genius volt az, mely oly rendkívül átalakította Szeged társadalmi életét, s illetőleg mely az élettelen Szegeden társadalmat, életet teremtett, s mindezt úgyszólván egy varázsütésre idézte elő.
1840. és 1841-ik években több mint 20 ifjú ügyvéd vagy jogvégzett tért haza. A nagy többség a pesti egyete-men, néhányan a pozsonyi academián, s kivételesen egy-kettő pedig a nagy-váradi academián végezte pályáját. A haza
*) „Hírnök" 1840. év 51. sz.
2) „Pesti Hírlap" 1841. év 86. sz.
s) „Hírnök" 1840. év 51. sz.
3
Á L
érkezett ifjak voltak : Osztróvszky József, Danne Ferencz, Varga Sándor, Szávits János, Schmidt Ferdinánd, Molnár Pál, Babarczy József, Bárkányi János, Vedres János, Bene István, Kolb Antal, Zombory Antal, Kókay Rudolf, Lefter Bazil, Lef-ter Tamás, Skultéti Andor, stb. Az ifjúság e tekintélyes száma a következő években még inkább szaporodott; nevezetesen az 1844—45-ik évek alatt Sövényházi Pál, Misits (Ligeti) Dániel, Mihályffy Ferencz, Szegheő János, Wittich (Viday) Károly, Gulyás Mihály, Müller János, Müller (Örhalmi) Lajos, Eördögh Mihály, Georgievits György, Wágner Károly, s a következő évben ismét Szabó Imre, Müller Imre, Molnár Márton, Dobos István, Szilber Ferencz, Pálfy Ferencz, Biber Nándor, Damjanovits János, Vály Benedek, Korda István, Dozsits Péter, Dozsits György, Bach Sándor, Nfeszáros Lajos, Battancs Ferencz, Csakovácz György, — s ismét 1847-ben Benke József, Fodor István, Hódy Imre, Pauer Mihály, Takács Mihály, stb. érkeztek haza.
S ha még a néhány orvost és mérnököt vesszük, kik szintén ez időben tértek vissza szülővárosukba, — bátran elmondhatjuk : hogy Szegednek ily nagy számú ifjúsága még soha sem volt.
Ezen lelkes ifjúság teremtette azon uj, pezsgő társa-dalmi életet, a melynek némi képét föntebb vázoltuk ; ezen lelkes ifjúság alakította át Szeged társadalmát a negy-venes években, ez teremtett közszellemet; ez ifjúság költé fel Szeged polgáraiban a közügyek szeretete s munkálása iránti dermedt hajlamokat, s ezen ifjúság készítette elő Sze-ged népét az 1848—49-iki nagy napokra.
Képesség, sziv és jellem dolgában e lelkes ifjúság oly egyöntetű volt, hogy haza térve egymással rokonulva min-den szövetkezés nélkül is egy szorosan együtt tartó tes-tületet képezett, s e testületnek lelke, vezére Osztróvszky József volt, ki a nélkül, hogy azt kereste volna, bátran elmondhatta magáról, hogy privius inter pares.
35
Osztróvszky 1836-ban kezdte meg jogi tanulmányait Pozsonyban, a hova őt oda különösen az országgyűlés von-zotta. Kivüle ott még Danne Ferencz, Varga Sándor s még néhányan voltak a szegedi ifjak közül. Osztróvszky egész jövőjére Pozsony élénk társadalmi viszonyai, s az ottani közszellem elhatározó befolyást gyakoroltak. A politicai ügyek, a megyei mozgalmak oly érdeklődést keltettek benne, hogy már mint joghallgató egyetlen megyei vagy országgyűlési ülést el nem mulasztott volna.
Az ünnepelt hazafiakat, kik e korszaknak úgyszólván képviselői voltak, — látta, szónoklataikat hallotta, sőt lassan-ként Széchenyi, Deák, Klauzál, Szentkirályi, Beöthy Ödön, Nagy Pál, Bezerédy és még másokkal olykor-olykor érint-kezett is. Somogyi Antallal pedig, ki Pozsonymegye első aljegyzője, a megyei ellenzék ünnepelt férfia, sőt valódi vezére volt — már ekkor benső barátságot kötött.
Az olyannyira nevezetes 1836-ik évi országgyűlés ese-ményei szemei előtt folytak le, a küzdelmek minden apró-lékos részleteinek közvetlen tanuja volt, a megyei mozgal-mak minden nyilvánulását szemmel tartotta ; a felmerült kér-dések fölött kifejlett vitákat éles figyelemmel kisérte, tanul-mányozta, s azoktól áthatva szivvel-lélekkel a szabadelvű ellenzék törekvéseihez csatlakozott. Pozsonyban érte még az 1839/40-ik évi országgyűlés megnyitását is, a melyre a pesti egyetemen végzett több szegedi ifjú már mint „_jura-tus", s igy az országgyűlési ifjúságnak tagja szintén feljött volt. Ez országgyűlés kezdetén mint egyébkor is, a 49 sza-bad királyi város követei protestáltak a miatt, hogy csak egy szavazattal birnak, és „singillativ voksot" követeltek maguknak, annyit t. i., a hány szabad királyi város van.
A szabadelvű ellenzék részéről ez óhaj teljesitése ellenében viszont óvás emeltetett, a melyben tagadták, hogy a sz. kir.
városok az országgyűlésen egyáltalán képviselve lennének;
mert a kik ott olyanokul szerepelnek, azok nem az illető 3*
36
városok polgárainak egyeteme által választattak, hanem csak az illető tanács, — tehát oly collegium által küldettek oda, mely szerkezete s viszonyainál fogva mindenben a helytartó tanács és a királyi kamarától függ. Az ellenzék egyébként szivből kijelenté, hogy óhajtja, miszerint a szabad királyi városok, — a polgárság, mint az ország negyedik rendje — az országgyűlésen képviselve legyenek, s hozzájuk méltó befolyással birjanak. S ha majd a sz. kir. városok coor-dinálva — rendezve — lesznek, s ha ott a lakosok ugy, mint a megyékben maguk szabadon választhatják követeiket ; nyil-vános üléseken, s felsőbb befolyástól menten maguk készí-tik utasításaikat, szóval, ha a megyékhez hasonló auto-nómiával fognak birni, évnegyedes nyilvános gyűléseket tartanak, biráikat, s tisztjeiket a polgárság összessége válasz-tandja : akkor majd megadja nekik az ország a singillativ voksot.
Az ellenzék e viszont óvására a rendek soraiból a váro-sok mellett egyetlen pártoló nyilatkozat sem hangzott fel. S a mi különös, még a kormánypárti — aulicus — követek sem keltek a városok védelmére. Pedig a kormány hőn óhaj-totta, hogy mindegyik királyi város külön-külön szavazattal birjon, mert ezekben erős támpontot nyert volna a megyei követeknek nagyrészben szabadelvű szavazatai ellenében.
A szabadelvű ellenzék pedig éppen azért volt ellene a szabad királyi városok külön szavazati jogának, nehogy a kor-mány azokban ugyanannyi, mindenben kész támogatót nyer-jen. Az ellenzék ugyanis kész volt a városi elemet, a polgár-ságot az alkotmány sánczaiba bevenni, s önmaga erősítésére megnyerni, hogy annak segélyével a nemesi osztály helyett egy nagy és hatalmas democraticus magyar nemzetet alkot-hasson, a mit a városok coordinatioja — rendezése — utján kivánt elérni.
E sajátságos helyzetben a városi követeknek valóban sajnálandó, elkülönített állásuk volt. A szabadelvűekkel nem
•érintkezhettek conservativ szellemű utasításaiknál fogva; az aulicusok és conservativek pedig őket kerülték, mert általá-ban irtóztak a polgári elemtől, a „bürgerek"-től, vagyis inkább azoknak nyárspolgári szellemétől.
Ily tapasztalatok után mi természetesebb, mint az, hogy a szegedi országgyűlési ifjúság mindenben a szabadelvű
•ellenzéki elvek, s törekvéseknek hódolt; mert a szabadelvű párt tervének sikere esetén a polgári elem emelkedését, s a sz.
kir. városokban uralgó szellem tisztulását, a hazafias és nemzeties irányzatok megerősödését bizton bekövetkezni látta.
Kevéssel az országgyűlés megnyitása után már haza tértek, s rendes naponkénti összejöveteleiket a pertárban tartották.
Az idősb kartársaknak és a hatóság tagjainak az ország-gyűlési események iránti érdeklődése, az ifjúsághoz intézett
•olyforma kérdésekben nyilvánult pusztán, hogy : „látták-e a
vdeputásu urainkat ? hogy s mint szolgál egészségük ? mikor jönnek már haza?"
Nem igen érdekelte őket a politica, a közdolgok álla-pota; mint ismeretlen után nagyon természetes, hogy nem is vágyhattak. Egyedül Fadgyas Pál ügyvéd, ki megyei tábla-bíró is volt, s Jéger Emánuel ügyvéd, — a magistratusból pedig Szilber Antal senator,. Aigner Ferdinánd főügyész és Petrovics István főjegyző érdeklődtek pusztán azon ország-gyűlési események felől, a melyeket a haza érkezett ifjú ügy-védek a procuratoriában, vagyis az „ügyvédségében — per-tár — előadtak.
Haza érve, a sivár társadalmi viszonyok fölött elbor-zadva, mindenekelőtt e téren igyekeztek élénkséget terem-teni ; s fentebb már láttuk, hogy e tekintetben törekvéseik mily sikerrel- találkoztak. S ezen siker az ifjakat népszerűvé tette ; a családok körében — hol ez ideig csupán a katona-tisztek látogatásai voltak napirenden — a legkedveltebb elfo-gadásra találtak, s a család nőtagjaiban ügyeiknek a
leg-jobb szövetségeseket nyerték. E hatalmas szövetségesekre pedig nagy szükségük volt.
A vigalmaknak, mint láttuk, már magyaros jelleget adtak, a nemzeti tánczot az előkelő polgárság báljain már meghonosították ; s most nem kevesebb czélt tűzött ki az ifjúság, mint megbuktatni a német színészetet, s a helyett egy magyar társulat hosszabb időre való működését biztosítani.
Még az 1839-ik év őszén jött Szegedre Schaetzel német színtársulata, mely egész a következő év tavaszáig a város-házán jó sikerrel tartotta „minden szebb izlést tipró, aljas és untató bohózati előadásait." Tavaszszal pedig a rókusi
„hét pacsirta" czimü kertben „meglepő csinossággal létesí-tett színkörben" (aréna) folytatta előadásait. E német szín-társulatot csakugyan sikerült is megbuktatniok, ugy hogy az igazgató pártfogóitól jelentékeny előlegeket kicsikarva, több ezer forintra rugó adósságot, valamint társulata tagjait is a legnagyobb nyomorban visszahagyva, Újvidékre szökött.1)
S ez nem volt csekély vívmány. A német színészetnek ekkor még fenntartó eleme nagy vala. A város polgárságá-nak különösen vagyonosabb része német volt, sőt már több magyar család is elnémetesedett, s ezek a magyartól, mint
„paraszt"-tól való megkülönböztetéskép „német polgárok"
elkülönítő czim alatt nem egyszer tüntettek. S habár a német színészet ezúttal Szegeden a negyvenes évek egész tarta-mára megbukott is, elkülönítő állásából a német polgárság csak igen lassan engedett, ugy hogy egy német műkedvelő társulat előbb a rókusi „pacsirta" kerti színkörben néhány zártkörű ingyen előadást rendezvén, 1842. évi május 28-án még a városházi szinteremben a szakadó eső daczára nagy közönség előtt lépett fel, s jó sikerrel adott két egyfelvoná-sos vígjátékot a modori tüzkárosultak javára.2)
i) „Jelenkor" 1840. év 49. sz. — „Hirnök" 1840. év 48. és 82. sz.
») „Pesti Hirlap" 1841. év 20. sz. és „Nemzeti Újság" 1842. év I. félév
39
A tanács is jó néven vette a magyar színészet biztosí-tása iránt megindult mozgalmat, a melyhez igen természete-sen a belvárosi casino is mindenekelőtt hozzájárult. A tanács erkölcsi támogatása biztosításán kivül a színpad és szinterem átalakítását, s czélszerü uj bútorzattal és diszitményekkel való ellátását rendelte el, s felsőbb helyen való jóváhagyás reményében e czélból már óooo frtot utalványozott.
Ivomlóssy Ferencznek, a nemzeti színháznál volt igazga-tója, utóbb rendezőjének, mintegy negyven tagból álló társu-latát sikerült egy évre megnyerni, biztosíttatván részére ha-vonkénti 12 előadásnál előadásonként 200 belépti jegy
mel-lett összesen 16200 forint minimum bevétel. Komlóssy 1840.
october havában társulatával meg is érkezett, s előadásait rendkívüli sikerekkel tartotta. A nemzeti színháztól időközön-ként Egressyt, Szakácsyt, Erkelt és Szerdahelyit vendégsze-repekre nyerte meg. Szerdahelyi játéka a közönséget egé-szen elragadta, tisztelői utolsó fellépése alkalmával azért egy diszes aranyozott serleggel lepték meg.1)
S a mint — 1841. évi szeptember hó végén — letelt a bérleti évad, Osztróvszky állandó műkedvelő társulatot szer-vezett, melynek minden tagja szerepet vállalni kötelezve volt, kivévén az elnököt, Fadgyas Pált, s a társulat pénztár-nokát, Jéger Emánuelt. A műkedvelő társulat már november hó 9-én fel is lépett Gaal Józsefnek „Szerelem és Champagne"
eredeti vígjátékában. A színmüvet Mihályfy József ügyvéd-nek ,,TervLl czimü alkalmi „eredeti életrajz" felolvasása előzte meg, a melyben a „kisdedovodák" jótékony haszna bővebb fejtegetésével, csipős bírálattal lőn a tanácsnak a törvényes ügyekkel való „nagy elfoglaltsága" feltüntetve, a minélfogva nem is ér reá, hogy „némely köz- vagy részletes hasznú inté-zetek alapítására figyelmét fordíthatná" ; miért is a
társada-•) „Hírnök" 1840 év. 48. és 84. sz. — „Jelenkor" 1840. év 49. sz.
—-„Nemzeti Újság" 1841. év 3., n . , 18. s 56. sz. — „Pesther Tageblatt" 1841 év. 22. és 34. sz.