A negativitás és a pozitivitás szerepe a kamrai depolarizáció alatt a

5. MÓDSZEREK

5.2. A testfelszíni potenciáltérképezés

5.2.2. A testfelszíni potenciáltérképek értékelése szempontjából értékes

5.2.2.1. A negativitás és a pozitivitás szerepe a kamrai depolarizáció alatt a

A testfelszíni elektromos pozitivitás azt jelenti, hogy az elektromos aktiváció az elektródához legközelebb eső szív régióban történik és az elektromos aktiváció endoepicardialis irányú vagy az elektróda irányába mozog egy aktivációs front.

A pozitivitás csak addig tart, amíg az aktiváció eléri az epicardiumot. A legelső pozitivitás a legelőször aktiválódó területet jelöli, míg a maximális pozitivitás az adott

57 időpontban a fő aktivációs front irányát jelzi.

A negativitás az aktivációs fronttal ellentétes irányt jelezhet bármely időpontban, ezért a negativitás ekkor indirekt. Ahol még nem kezdődött meg az elektromos aktiváció, ott kezdeti negativitást látunk. Természetesen ez még nem kóros, ha ez a terület normálisan is csak később aktiválódik. Abban az esetben kóros a negativitás, ha az elektromos aktiválódás vezetési zavar vagy nekrózis miatt marad el. A pozitivitás után jelentkező negativitás azt jelezheti, hogy az adott területen az aktiváció elérte az epicardiumot. Ez a jelenség normál esetben legelőször a mellkas elülső részén, megközelítőleg a V₁ elvezetésnek megfelelő helyen, azaz a jobb kamra szabad fala felett történik. Ezt a jelenséget testfelületi potenciáltérképezés nyelvén „jobb kamrai áttörésnek” („right ventricular breakthrough”) nevezik (110).

5.2.2.2. A maximumok és a minimumok, illetve ezek térbeli és időbeli viszonyai A teljes depolarizáció alatt az egymást követő isopotenciál térképeken a legnagyobb maximumok és a legmélyebb minimumok helyzete, továbbá megjelenési idejük, egymástól mért távolságuk is fontos információt nyújt a maximális aktivációról normál és kóros esetben egyaránt (198). Az egymást követő isopotenciál térképeken a maximumok és a minimumok helyzetének változása - nagyságuk változásától függetle-nül - a maximumok és a minimumok „vándorlása” is informatív (199). Az idő függvényében ábrázolt maximum-minimum görbék egyszerűen mutatják meg a legnagyobb értékű maximum és minimum, a nagyságát és időbeli viszonyait. Normál esetben a maximum és a minimum időgörbe egymásnak mintegy tükörképei.

A mellkasban az anatómiai viszonyok miatt excentrikusan elhelyezkedő szív miatt (a szív elülső fala közelebb van a mellkas elülső felszínéhez, mint a szív hátsó fala a mellkas hátsó felszínéhez) az első fali necrosis sokkal mélyebb a minimumban és kisebb értékű maximum-minimum arányban nyilvánul meg, míg infero-basalis lokalizációjú necrosisban ezzel ellentétes képet látunk, mivel magasabb lesz a maximum és emelkedik maximum/minimum arány (40. ábra).

40. ábra. Maximum-minimum időgörbék normál esetben, anterior és infero-posterior necrosisban (a QRS időtartama alatt) (Medvegy és mtsai (110), alapján módosítva). Normál esetben a legnagyobb maximum és a legmélyebb minimum abszolút értéke és megjelenési ideje lényegében azonos. Anterior és infero-posterior necrosisban ezek a különbségek jellegzetesek. Anterior necrosisban a legnagyobb maximum/legmélyebb minimum (Max/Min) arány alacsony (<1) és a legnagyobb maximum is késik. Infero-basalis necrosisban ezzel ellentétes görbéket kapunk, mivel emelkedik a maximum/minimum arány (>1) és a legmélyebb minimum és késni fog.

A Max/Min értékeket az isopotenciál értékekből generáltuk (110), ennek részletes leírását és értelmezését lásd később (40. ábra).

A Max/Min görbéket az isopotenciál térképekből származtatjuk. A 41. ábra ennek értelmezésében nyújt segítséget (200).

41. ábra. A maximum és a minimum értékek az isopotenciál térképekből származtatva. A 22. ms-ban észlelhető a maximum, míg a 40. ms-ban a minimum (Simonyi és mtsai (200) alapján).

A 41. ábrán látjuk, hogy a 10. ms-ban készített isopotenciál térképen a maximum elül található, míg a minimum még hátul. Ekkor még a maximum abszolút értékben nagyobb, mint a minimum (Max: 0,28 mV, Min: -0,1 mV).

A 22. ms-ban vizualizált isopotenciál térképen a negatív potenciál már a jobb oldalon található, míg a pozitív balra helyeződött. A maximum ekkor lesz a legnagyobb (0,7 mV), míg a minimum még nem érte el legnagyobb értékét ( még csak -0,51 mV).

A 40. ms-ban látható az isopotenciál térképen, hogy a maximum már hátul helyezkedik el és értéke csökken (0,49 mV), míg a minimum ekkor lesz a legmélyebb (1,21 mV).

Az 58. ms-ban készített isopotenciál térképen mind a maximum, mind a minimum értékek jelentősen csökkentek (Max: 0,18 mV, Min: -0,3 mV).

A Max/Min hányados ebben az esetben 0,58 lett, amely jelentős anterior potenciál veszteséget jelez. Medvegy és munkatársai igazolták, hogy non-Q AMI-ben

≤0,6 Max/Min érték anterior, míg ≥1,25 Max/Min érték posterior nekrózist jelez, igen jó szenzitivitással és specificitással (110).

A különböző rendellenességek esetén a térképek értékelésekor a jól definiálható időpontok nagy segítséget nyújtanak a normáltól és az egymástól történő elkülönítéshez.

Az egyik ilyen fontos időpont az, amikor a minimum először kerül át hátulról az elülső testfélre, vagy a legnagyobb maximum és a legmélyebb minimum időpontjai.

A sok időpontban felvett térkép miatt az isopotenciál térképsor értékelése eléggé komplex feladat, ugyanakkor mégis ez nyújtja a legtöbb információt. Ezzel szemben az isoarea térképek csak egy-egy időintervallumot foglalnak magukban, ezért értékelésük könnyebb, ugyanakkor a finomabb eltérések összemosódnak. A belőlük képzett departure térképeket még könnyebb értékelni és a számítógéppel végzett automata kiértékelésben lehet majd szerepük (110).

61 5.2.3. A normál kontrollcsoport

Elektromos rendellenességek TPT-sel történő diagnosztizálása során ismernünk kell a normál populáció hasonló térképeit. A különböző TPT rendszerek kisebb eltéréseket eredményezhetnek az egyes térképek leképezésekor, ezért fontos a kisebb elektromos eltérések megítéléséhez, illetve az eredmények számszerűsítéséhez a hasonló rendszerrel vizsgált és kielégítő minta nagyságú és összetételű egészséges kontrollcsoport. Ennek értelemszerűen leginkább különböző departure térképek elemzésekor lehet a legnagyobb szerepe (100).

5.3. Echocardiographia

Az echocardiographiás vizsgálatok során az ejekciós frakciót M-módban a Teichholz formulával határoztuk (188) meg. Ezen kívül meghatároztuk a bal pitvari dimenziókat, az E/A arányt, a bal kamra végdiasztolés átmérőt, a bal kamra végszisztolés átmérőt is parasternális „long axis” nézetből (189).

5.4. Terheléses EKG

A terheléses EKG vizsgálatokat futószalag teszttel, a módosított Bruce protokollal végeztük (190). A terheléses vizsgálatot akkor értékeltük pozitívnak, amennyiben horizontális vagy descendáló ST depresszió jelentkezett a „J” pontot 60 ms-ot követően, több mint hat egymást követő QRS komplexus során. A terheléses vizsgálat megszakítására kifáradás, >3 mm-t meghaladó ST depresszió, súlyos angina, súlyos dyspnoe, komplex ventrikuláris extrasystolék megjelenésekor vagy 20 Hgmm-t meghaladó szisztolés vérnyomás esés miatt került sor.

5.5. Koronária angiográfia

A stabil koronáriabetegeknél koronaro-angiográfiát végeztünk. Az értékelés során a szignifikáns stenosist 75%, vagy annál nagyobb érszűkület esetén mondtuk ki.

A beavatkozásokat femorális behatolásból végezték a korabeli irányelveknek megfelelően (191).

5.6. A vizsgálatok menete

A bevonási és a kizárási kritériumok alapján a megfelelő stabil koronária betegek mindegyike non-invazív (anamnézis felvétel, fizikális vizsgálat, laboratóriumi vizsgálatok, ergometria, echocardiographia) és invazív kivizsgáláson (koronarográfia) esett át. A koronária angiográfiát és az echocardiográfiát végző kardiológusok számára nem volt ismert a testfelületi potenciáltérképezés eredménye.

A T-hullám vizsgálata retrospektív analízis volt, a korábban NSTEMI-n átesett betegcsoporton, akiknél rendelkezésre álltak a bevonási kritériumoknak megfelelő adatok (lásd 5.1.1.1.2.).

5.7. Statisztikai módszerek

A folyamatos változók esetében minden esetben variancia-analízissel vizsgáltuk ezek eloszlását. A szórás azonosságát F-próbával számoltuk (192).

Amennyiben az adatok normál eloszlást követtek, akkor kiszámoltuk ezek átlagát (x) és ennek szórását (SD). A csoportokon belüli változást Student-féle egymintás (páros vagy összetartozó mintás), illetve a csoportok közötti változásokat kétmintás (független mintás) t-próbával jellemeztük (192). Amennyiben a minta nem kvartilisnek (Q1), a mediánt második kvartilisnek (Q2), a 75%-os percentilist harmadik kvartilisnek (Q3) is nevezik. Az első és harmadik kvartilis közötti különbséget interkvartilis terjedelemnek (IQT) hívják: az eloszlás interkvartilis része az elemek centrális 50%-át tartalmazza (191).

Az azonos betegcsoportok közötti mérések eredményeit (pl. a Max/Min, a LVEF értékek közötti különbséget a PCI előtt és után) Kruskal-Wallis próbával elemeztük (193). Ekkor a mintákat együtt rangsoroltuk, vagyis csoporttól függetlenül készítettük el a rangszámokat. Egyenlő adatok esetén korrigáltunk a rangszámok átlagával. Végül csoportonként külön-külön összeadtuk a rangszámokat. A rangszám összegekből a képlet segítségével számoljuk a H-val jelölt próbastatisztika értékét:

A betegcsoportok között végzett két mérés eredményeit ebben a betegcsoportban Bonferoni korrekcióval (193) végzett Wilcoxon-féle előjeles rangpróbával hasonlítottuk össze (192). A Wilcoxon-féle előjeles rangpróba nem csak az előjeleket, hanem a különbségek közötti nagyságrendeket is figyelembe veszi, ezért nagyobb erejű, mint a sima előjelpróba. Az előjelpróbával szemben ennél a próbánál feltétel, hogy a különbség-eloszlás szimmetrikus legyen. A Bonferroni korrekció többszörös összehasonlítási módszer, amely az egyszerű többszörös összehasonlítás az „LSD – legkisebb szignifikáns differencia”, képletét alkalmazza, és /c szinten dönt, ahol c nem a csoportok, hanem az összehasonlítások száma (192, 194, 195).

Az azonos beteganyagon végzett EP-LAd% eredményének (< -14,17) és a pozitív tereléses ergometria eredmény diagnosztikus teljesítményét (szenzitivitás, specificitás, a pozitív és a negatív prediktív értékeket) értékeltük a szignifikáns (> 75%-os szűkület) koronária stenosishoz képest (3. táblázat).

3. táblázat. A szenzitivitás, a fajlagos specificitás, a pozitív prediktív arány, a negatív prediktív arány a pozitív valószínűségi hányados, a negatív valószínűségi hányados.

Szenzitivitás (SZ) (%) VP / (VP + ÁN)

Fajlagosság vagy specificitás (SP) (%) VN / (VN + ÁN) Pozitív valószínűségi hányados (positive likehood ratio) (LR +) SZ/(1 – SP) Negatív valószínűségi hányados (negative likehood ratio) (LR -) (1 – SZ)/SP

Vizsgáltuk a valószínűségi hányadost (likelihood ratio- LR) is az egyes tesztekkel kapcsolatban. A pozitív likelihood ratio az a valószínűségi érték, amikor egy diagnosztikai teszt (jelen esetben a TPT) pozitív lesz egy betegcsoportban, és ezzel elosztva annak valószínűségével, hogy a pozitív lesz az adott betegségben nem szenvedő egyénekben (Se / (1-Sp)). A negatív likelihood ratio előzőkhöz hasonló csak az egészséges populációra kivetítve ((1-Se)/Sp) (195).

Fentieken túl a többváltozós logisztikus regressziós modell (196) által kapott eredményeket a következőkkel írtuk le: a logisztikus regresszió együtthatóinak elemzésével és a (különféle léziók kombinációinak) kimeneti valószínűségével (valószínűségi hányados – LR - likelihood ratio). A különböző mérőmódszereknél ezek aránya is különböző, ezek viszonya alapján számítjuk ki a mérőmódszer specificitását és szenzitivitását.

Fisher-féle diszkriminancia analízissel meghatároztuk, hogy melyik EP-LA paraméter a legalkalmasabb a koronarográfia eredményeinek az előre jelzésére (197).

A statisztikai vizsgálatokat Sigma-Stat 2.0.3 (SPSS Inc., Chicago, IL, USA), illetve Statistica 5.0 (StatSoft Inc., Tulsa, OK, USA) szoftverekkel végeztük.

5.8. Kutatás-etikai nyilatkozat

A vizsgálatokat a 1997. évi CLIV. törvényben, és az emberen végzett orvostudományi kutatásokról szóló 23/2002. (V. 9.) EüM rendeletben meghatározott feltételek és előírások alapján, a Regionális Kutatás Etikai Bizottság által jóváhagyott protokoll alapján végeztük.

A vizsgálatban résztvevők a részletes tájékoztatást követően a vizsgálat sorozat végrehajtásához írásos beleegyezésüket adták.

65 6. EREDMÉNYEK

6.1. A testfelületi potenciáltérképezéssel mért Max/Min arány változása - a sikeres PCI után - az elektromos aktivitás visszatérésének markere

A testfelületi potenciáltérképezés számítógépes alapú értékelésének egyik igen újszerű (110), de kiválóan használható paramétere a Max/Min érték. Ennek alkalmazásának eredményeit foglaltam össze ebben a fejezetben.

A Max/Min arány PCI-ben történő elemzése során a módszerekben részletezett bevonási kritériumoknak 92 stabil koronária betegségben szenvedő, pozitív ergometriás eredménnyel rendelkező beteg felelt meg, akik koronária angiográfia céljából kerültek felvételre. 70 beteg (életkor: 59±8 év, 46 férfi és 24 nő) esetében történt koronária revaszkularizáció (perkután coronária intervenció = PCI) szignifikáns koronária lézió miatt.

38 beteg esetében LAD PCI-t, 17 esetében RCA PCI-t, míg 15 betegnél LCX PCI-t végeztek. Minden beteg esetében csak egy koronárián történt revaszkularizáció. A revaszkularizáció minden beteg esetében sikeresnek bizonyult (TIMI-3 flow).

A 92 betegből 22 beteg esetében (életkor: 60±8 év, 14 férfi és 8 nő) a koronarográfia megtörtént, azonban nem találtak szignifikáns koronária léziót, ezért e betegeknél PCI nem történt. E betegek szolgáltak a PCI-s betegek kontroll csoportjaként. A 35 egészséges egyén (életkor 58±2 év, 15 férfi és 20 nő), a koronarográfiára került összes beteg kontrolljaként szerepelt.

A különböző betegcsoportok között az életkorban nem találtunk szignifikáns különbséget.

66 6.1.1. A Max/Min arány a PCI előtt

Megvizsgáltuk, hogy a PCI előtt az egyes betegcsoportokban hogyan alakult a Max/Min értéke. Az alábbiakban ezek eredményeit foglaltam össze:

A PCI előtt a - később koronarográfiával igazoltan - LAD lézióban szenvedő betegek Max/Min értéke (medián [25%-os percentilis érték; 75%-os percentilis érték]

0,83 [0,74; 0,93] volt, míg a - később koronarográfiával igazoltan - jobb koronária (RCA) lézióban szenvedőké 1,63 [1,35; 1,99] lett, amely szignifikáns különbséget (p<0,05) jelzett (42. ábra, 4. táblázat).

42. ábra LAD vs RCA PCI előtti Max/Min értékek. Az anterior elektromos aktivitás kiesése miatt a LAD lézióban a Max/Min értéke 1-nél kisebb, míg a posterior potenciál veszteségek miatt az RCA lézióban szenvedőké 1-nél magasabb volt.

A - később koronarográfiával igazoltan - LAD lézióban szenvedők Max/Min értéke (0.83 [0,74; 0,93]) ugyanakkor szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult az egészséges kontroll csoport értékeihez képest is (1,01 [0,970; 1,13], p<0,05) (43. ábra, 4. táblázat).

43. ábra. Az egészséges kontroll csoport és a - később koronarográfiával igazoltan - LAD PCI előtti Max/Min értékei. Az anterior elektromos aktivitás kiesése miatt LAD lézióban a Max/Min értéke 1-nél kisebb, míg egészséges kontroll egyénekben ez 1-körüli érték. A két csoport között a Max/Min érték szignifikáns mértékben (p<0,05) különbözött.

Összehasonlítottuk - a PCI előtt - a később koronarográfiával igazoltan RCA lézióval rendelkező betegek Max/Min értékeit a normál kontrollal. Azt igazoltuk, hogy az egészséges normál kontroll egyénekhez képest, ahol a Max/Min értéke 1,01 [0,970;

1,13] volt, az RCA lézióban szenvedő koronária betegek Max/Min értéke - a posterior potenciálveszteség miatt - 1,63 [1,35; 1,99] lett, amely szignifikánsan (p<0,05) magasabb volt (44. ábra, 4. táblázat).

44. ábra. Az egészséges kontroll csoport és a - később koronarográfiával igazoltan - RCA PCI előtti Max/Min értékei. A posterior elektromos aktivitás kiesés miatt az RCA lézióban a Max/Min értéke 1-nél magasabb lett, míg az egészséges kontroll egyénekben ez 1-körüli érték volt A két csoport között a Max/Min érték szignifikáns mértékben (p<0,05) különbözött.

Megvizsgáltuk a PCI előtt - a később koronarográfiával igazoltan - LCX lézióval rendelkező betegek Max/Min értékeit a normál kontrollal összevetve. Igazoltuk, hogy az egészséges normál kontroll egyénekhez képest, ahol a Max/Min értéke 1,01 [0,970;

1,13] volt, az LCX lézióban szenvedő koronária betegek Max/Min értéke – az együttesen jelentkező anterior és a posterior potenciálveszteség miatt - 1,22 [0,99; 1,34]

lett, de szignifikáns különbséget nem mutatott (45. ábra, 4. táblázat).

45. ábra. Az egészséges kontroll csoport és a - később koronarográfiával igazoltan - LCX PCI előtti Max/Min értékei. Az anterior és a posterior elektromos aktivitás együttes kiesése miatt a LCX lézióban a Max/Min értéke 1,0 körüli érték lett (1,22), míg egészséges kontroll egyénekben ehhez hasonlóan szintén 1,0 körüli érték (1,01) lett. A két csoport között a Max/Min érték mindezek miatt szignifikánsan nem különbözött.

6.1.2. A Max/Min arány a PCI előtt és után az egyes vizsgálati csoportokban

Megvizsgáltuk, hogy a PCI előtt és a PCI után (kivéve az egészséges kontroll csoportot, ahol nem történt koronarográfia) az egyes betegcsoportokban hogyan alakult a Max/Min értéke. Ezek eredményeit az alábbiakban foglaltam össze:

A Max/Min értéke a koronarográfiával igazolt LAD lézióval rendelkező betegekben a PCI előtti értékekhez (0,83 [0,74; 0,93]) képest a PCI-t követően szignifikánsan, 0,09 egységgel emelkedett (0,92 [0,82; 0,99], p<0,01) (46. ábra, 4.

táblázat).

46. ábra. A Max/Min értékek LAD PCI előtt és után. A Max/Min érték a LAD PCI előtt az anterior potenciál veszteség miatt 1-nél lényegesen alacsonyabb volt. A PCI után a javuló LAD koronária keringés miatt a miokardium elektromos aktivitásának visszatérését jelzi a Max/Min érték növekedése, amely az anterior potenciál veszteség csökkenését jelezte. A Max/Min érték emelkedése szignifikánsnak bizonyult.

A Max/Min értéke a koronarográfiával igazolt RCA lézióval rendelkező betegekben a PCI előtt 1,63 [1,35; 1,98] volt. Ezzel szemben a PCI-t követően e betegcsoport Max/Min értéke 1,35 [1,21; 1,43] lett, amely 0,28 egységnyi szignifikáns (p<0,01) csökkenésnek felelt meg (47. ábra, 4. táblázat).

47. ábra. A Max/Min értékek az RCA PCI előtt és után. A Max/Min érték az RCA PCI előtt a korábban fennálló posterior potenciál veszteség miatt 1-nél lényegesen magasabbnak bizonyult. A PCI után a javuló RCA koronária keringés miatt az általa ellátott régióban visszatért a miokardium elektromos aktivitása. Ezt jelzi a testfelületi potenciáltérképezéssel igazolt Max/Min érték csökkenése is, amely a posterior potenciál veszteség mértékének mérséklődését jelezte. A Max/Min érték csökkenése RCA lézióban a PCI után szignifikánsnak bizonyult.

A Max/Min érték a koronarográfiával igazolt LCX lézióval rendelkező betegekben a PCI előtt 1,22 [0,99; 1,34] volt. PCI-t követően e betegcsoport Max/Min értéke 1,08 [0,87; 1,32] lett. Bár a Max/Min arány számszerűen 0,14 egységnyi csökkenést jelent, ugyanakkor e változás nem mutatkozott szignifikánsnak (NS) (48.

ábra, 4. táblázat).

48. ábra. A Max/Min értékek az LCX PCI előtt és után. A Max/Min érték az LCX PCI előtt a korábban együttesen fennálló anterior és posterior potenciál veszteség miatt 1 körüli érteket mutatott. A PCI után a javuló LCX koronária keringés, az általa ellátott régiókban (anterior és posterior együttesen) a miokardium elektromos aktivitását is javította. Mivel mind az anterior, mind a posterior potenciálveszteség együttesen javult, ezért a Max/Min arányban nem következett be szignifikáns mozgás egyik irányban sem (a maximum és a minimum értéke párhuzamosan, hasonló arányban nőtt). Ezt látjuk az ábrán is, ahol a testfelületi potenciáltérképezéssel mért Max/Min értékeket mutattam be.

A Max/Min érték ugyanakkor azon betegeknél, ahol nem került sor PCI-re a szignifikáns koronária lézió hiányában - a várakozásoknak megfelelően - szintén nem változott szignifikánsan (0,80 [0,68; 1,14] vs 0,80 [0,69; 1,12], NS) (49. ábra, 4.

táblázat).

49. ábra. A Max/Min arány a PCI-re nem került betegcsoportban. E betegeknél szignifikáns koronária lézió nem igazolódott a koronarográfia során, ezért nem került sor intervenciós beavatkozásra sem. Ennek megfelelően a Max/Min arány sem változott.

4. táblázat. A Max/Min arány változása ez egyes betegcsoportokban a PCI-t követően. Az eredmények medián, 25%-os, valamint 75%-os percentilis értékekben kifejezve.

Rövidítések: PCI = perkután koronária intervenció, Max/Min érték = a maximum/minimum arány, LAD= arteria coronaria descendens, RCA = arteria coronaria dextra, LCX = arteria coronaria circumflexa, NS = nem szignifikáns

Max/Min arány

6.1.3. A bal kamrai ejekciós frakció a PCI előtt a különböző vizsgálati csoportokban

A megvizsgáltuk a PCI előtt és a PCI után a bal kamrai ejekciós frakció alakulását is. A később koronarográfiával igazoltan LAD lézióval rendelkező betegek ejekciós frakciója 46,5% [43,00; 51,00] volt. Az RCA lézióban szenvedő betegek ejekciós frakciója a PCI előtt 55% [50,70; 59,00] lett, míg a későbbi LCX PCI során átesett betegek kiindulási ejekciós frakciója 56%-nak [49,75; 58,00] bizonyult.

Az egészséges kontroll csoporthoz képest (55% [50,00; 58,75]) alaphelyzetben csak a későbbiekben igazolt LAD lézióval rendelkezők ejekciós frakciója (46,5%

[43,00; 51,00]) esetében tapasztaltunk szignifikáns különbséget (p<0,005) (50. ábra, 5.

táblázat).

50. ábra. A bal kamrai ejekciós frakció (LVEF, Medián [25, 75 percentilis]) a különböző betegcsoportokban PCI előtt. Egyedül a később igazolt LAD lézióban szenvedők esetében volt szignifikánsan alacsonyabb ejekciós frakció a PCI előtt, míg a több csoportban nem volt szignifikáns különbség az egészséges kontrollhoz képest.

6.1.4. A bal kamrai ejekciós frakció változása a vizsgálati csoportokban PCI után A később igazoltan LAD lézióval rendelkező betegek ejekciós frakciója LAD PCI-t követően 46,5%-ról [43,00; 51,00] 49%-ra [46,00; 51,00], szignifikánsan (p<0,01) emelkedett. A RCA lézióval rendelkezőkben a PCI-t követően ezzel szemben a bal kamrai ejekciós frakció nem változott (55% [50,70; 59,00] vs 55% [50,70; 59,00], NS). Ehhez hasonlóan az LCX PCI során sem változott a betegek ejekciós frakciója (56% [49,75; 58,00] vs 56% [54,25; 59,50], NS) (51. ábra. 5. táblázat).

51. ábra. A bal kamrai ejekciós frakció változása a stabil koronária betegek csoportjaiban PCI előtt és PCI után (a PCI nélküli csoportban csak koronarográfia történt, de intervencióra nem került sor). A LAD PCI-n átesettekben PCI után szignifikánsan magasabb bal kamrai ejekciós frakciót igazoltunk, ugyanakkor a többi betegcsoportban nem változott szignifikánsan az ejekciós frakció.

5. táblázat. A bal kamrai ejekciós frakció változása ez egyes betegcsoportokban a PCI-t követően. Az eredmények medián, 25%-os valamint 75%-os percentilis értékekben kifejezve.

Rövidítések:

PCI = perkután koronária intervenció, LVEF = bal kamrai ejekciós frakció, LAD= arteria coronaria descendens, RCA = arteria coronaria dextra, LCX = arteria coronaria circumflexa, NS = nem szignifikáns

6.2. A nitroglicerinnel érzékenyített pitvari elektromos tevékenység vizsgálata testfelületi potenciáltérképezés során az isopotenciál térképek segítségével.

Ebben a fejezetben azon stabil koronária betegségben szenvedő betegcsoport adatait értékelem és elemzem, akik nitroglicerinnel érzékenyített pitvari isopotenciál térképezésen estek át.

A módszerek fejezetben részletesen ismertetett bevonási kritériumoknak 95 beteg felelt meg.

A koronarográfia eredményeinek alapján az „A” csoportba soroltuk azokat a betegeket, akiknél szignifikáns koronária stenosis igazolódott, míg a „B” csoportba azok a betegek kerültek, akiknél nem volt szignifikáns koronária lézió igazolható.

Az „A” csoportba 45 beteg került (életkor 61 (40-76) év, 32 férfi és 13 nő), míg a „B” csoportba 50 beteg tartozott (életkor 64 (38-72) év, 35 férfi és 15 nő).

6.2.1. Az EP-LA eredmények elemzése

A testfelületi potenciáltérképezéssel mért pitvari elektromos potenciál értékek közül alaphelyzetben az EP-LA0 az „A” csoportban 182,9±55 µV, míg a „B”

csoportban 167,5±52 µV lett, de a különbség statisztikailag nem bizonyult szignifikánsnak (NS) (52. ábra, 6. táblázat).

52. ábra. Az EP-LA0 az „A” csoportban és a „B” csoportban. Alaphelyzetben az

„A” és a „B” csoportok között nem jelentkezett szignifikáns különbség.

A nitroglicerin adagolását követően végzett pitvari isopotenciál térképezéssel a 6. percben rögzített értékek (EP-LA6) között sem találtunk szignifikáns különbséget az

In document A nem akut iszkémiás szívbetegség diszkrét elektrokardiológiai tulajdonságai (Pldal 56-0)