S. Naponta 6—8 szemet beadni

Továbbá aromaticus gőzöknek, u. m. terpetin-olaj-nak vagy carbolsavterpetin-olaj-nak belélegzése is ajánlatos.

Vérkelevények.

Igen gyakran találhatók az ebeknél többé-kevésbbé kemény, nem fájdalmas daganatokból álló vérkelevények, a melyek, a nélkül hogy felfakadnának vagy eloszolnának, hosszú ideig eltarthatnak. Egyszerre több vérkelevény szokott jelentkezni és fertőzés folytán előidézett rendel­

lenes véralkaton vagy pedig öröklékenységen alapulnak.

Azok külsőleg, mint a kelevények, gyógykezeltetnek,

különösen a kiválasztásra nézve az ott elősorolt szerek használandók, minekutána azok óvatosan megnyittatnak olyképen, hogy geny-beszürődés ne következzék be, mire langyos camomilla-vizből álló borogatások és 2°/⁰-os carbol- vagy creolin-olajból álló bedörzsölések alkal­

mazandók. Hogy pedig az ily vérkelevények megújulása megakadályoztassék és a véralkat megváltoztattassék, hosszabb időn át belsőleg hajtató-szerek alkalmazandók.

Gyakori mozgás, romlatlan és nem igen tápláló élelem a gyógykezelést ilyenkor elősegítik.

Égési sebek.

A kutyáknak égési sebei meleg kemenczéknél való fekvés, forró vizzel való leforrázás által idéztethetnek elő, és többé-kevésbé nagyfokú gyuladást — mely nagy fáj­

dalommal, pirulással, daganattal vagy kelevényképződéssel is jár — okoznak. Minden égés után a bőr benedvesí-tésére, hideg viz eczettel, vagy pedig egyenlő részben lenmagolaj és mészvizből álló keverék alkalmazható hütő borogatások gyanánt. Azok vatta vagy vászonrongyok segítségével szüntelenül és mindaddig alkalmazandók, a míg a fájdalom és forróság meg nem szűnik. Utóbb kelevény- avagy hólyagképződés esetén, a mi azonban késsel való felszurás által megakadályozandó, langyos eamomilla-vizzel való borogatások, továbbá bedörzsöl-getések alkalmazandók, carbol vagy creolin 2%-os olaj­

jal vagy pedig 3°o-os salicylkenőcs, valamint enyhe ólom­

kenőcs, különösen pedig Hebra-féle kenőcscsel. E mellett az állatok állandóan tisztán és kifogástalanul tartandók, hogy a gyuladással karöltve további tünetek fel ne lép­

hessenek.

Fónagy : A vizslaidomitás, 11

Torokgyuladás.

A torokgyuladás meglehetősen gyakran fordul elő a vizsláknál.

Ezen betegség ismertető jelei: nehéz légzés, köhö­

gés, lihegés, nyöszörgés, hörgés stb. A köhögés kezdetben száraz, később azonban nyálkaki választással jár, s az állat ilyenkor egészen rekedt hangokat hallat. A köhögés és nyöszörgés rendesen addig^ tart, míg a hányási inger be nem következik, a mikor is az állat csak kevés nyúlós nyálat hány. A gégefő tájéka nagyobb hőfokot mutat, dagadtabb is mint normális állapotban, s gyenge nyo­

másra is fájdalmat árul el, s az állat köhög.

Ha a gyuladás nagyobb mérvet ölt, az esetben a beteg állat nyugodtan ül, — nyakát mereven, fejét előre nyújtva vagy kissé lehajtva tartja.

A betegség a torokban, a légcsőben, a gégefőben lehet. Ha a betegség a gégefőben van, az esetben a lélegzési zavarok csekélyek, de különösen a folyadékok nyelése igen meg van nehezítve, — fekvés közben a folyadék nagy része ismét visszafolyik, s így a nyelési zavarok könnyen észrevehetők.

Leggyakrabban a nyak melletti testrészek, úgymint az állkapocs és a fül töve dagadtak, melegek és a nyo­

másnál fájdalmasak. A nagyobb foku gyuladásnál erős láz, meleg orr, kivörösödött szenihártya, étvágytalanság és székrekedés észlelhetők.

A torokgyuladás meghűléseknek következménye, melyekre a rossz időjárás, az évszakok változásai, az erős északi és keleti szelek nagy befolyással vannak. Továbbá erős kigőzölgések, füst és télen a kályha mellől szabadba való menetel, mészpor és szilárd testrészek belégzése ezen

betegséget szintén előidézhetik. A torokgyuladús, hacsak más betegséggel nincsen kapcsolatiján, rendesen gyó­

gyítható.

A gyógykezelésnél különös gondot kell arra fordí­

tani, hogy az állat meleg helyen tartassék, óva legyen léghuzamtól, s különösen pedig, hogy puha táplálékot, mint a milyen az aludt tej, apróra összevágott hus stb.

kapjon; ezenkívül pedig nedves, meleg borogatások teen­

dők a nyakra és a mellkasra, továbbá bodza-, valamint camomilla-virág és konyhasó gőzének felszívatása alkal­

mazandó.

Mindjárt a baj kezdetén hánytatót kell az ebnek beadni. Később a daganat oszlatására 4 0 gr. boraxot 15 gr. mézzel keverve kell az eb nyelvére kenni, 1 2 kávés­

kanálnyit óránkint. Ha erős láztünetek is mutatkozná­

nak, — az esetben antifebrin adagolása ajánlható.

Ha a nedves meleg borogatások nem használnának, az esetben ajánlatos a dagadt résznek repülő-zsirral való bedörzsölgetése. Epp úgy igen jónak bizonyult a nyak gőzölgetése, valamint csukamáj- és lenmagolaj egyenlő részben való vegyülékének naponta 3—4 kanálnyi ada­

golása. Igen ajánlatos továbbá a torok nyilasát tömény timsó- avagy chlorkali-oldattal kiecsetelni, mi által úgy a daganat, valamint a száj bűze elmúlik.

Az esetben, ha nehéz székelés is észleltetett, szap­

panos viz befecskendezése és hashajtók alkalmazandók.

Hurutláz.

A nyákhártyáknak bármily gyuladása, mint a milyenek: a szemköthártya, száj- és toroknyilás, a gégefő.

az orrnyilas, gyomor és bél, valamint a nemi testrészek nyákhártyáinak gyuladása — hurutnak neveztetik, ezen

11*

testrészek gyuladtak és a nyálkiválasztás nagyobb mennyi­

ségben történik. Ha ezen betegség kisebb vagy nagyobb foku lázzal kapcsolatos, akkor hurutláznak neveztetik.

A láz az egész test reszketésében, hányásban és görcsökben nyilvánul.

Ezen betegség okai ugyanazok, melyek a torok-gyuladásé, sőt állítják, hogy az emberekről elkapják az ebek is az influenzát, a melyben aztán az öregebb ebek néhány napig szenvednek, míg* a fiatal és gyengébb ebek nem birják ki a betegséget, sőt átmegy a kölyök-kórba.

Bélhurut.

A bélhurut rendesen gyomorbélhurut alakjában for­

dul elő, ismertető jelei a következők: az állatok lever­

tek, szomorúak, lehangoltak, étvágyuk nincsen, de annál többet isznak; hányási inger és a láz igen nagy, fojtja, nyomja valami a torkukat, szeretnének hányni, de az csak ritkán következik be, később teljes étvágytalanság és igen nagy kínlódás áll be; ily esetben az ebek, a mi útjukban áll, megmarják, lígy hogy veszettnek hinné az ember; testük hátsó része ki van sebesedve, a megnyo­

másnál nagy fájdalmat árulnak el.

A székelés elmaradása következtében nagy vértor­

lódások támadnak az agy felé, mi elfogultság, tántorgó járás és magasabb hőemelkedettség által vehető észre.

A bél és gyomor daganatai vér össze torlódást és üszkö­

södést idézhetnek elő. Sokszor a bél nyilasa egészen kidagad, s ez igen gyuladt, a mit kívülről is meglát­

hatunk, ily esetben az állat csiklandozó érzése folytán farán ide-oda csuszkái.

Ezen betegség előidézői lehetnek: a meghűlés, kivált őszszel és tavaszszal, a szőrváltás idején, zúzódások, izgató,

elromlott és mérges hatású táplálék, ú. m. elromlott, bűzös, rothadt ételek, emészthetetlen, a belekre sértóleg ható szilárd testek, mint: csontszilánk, tű sth., a valódi mér­

gek, valamint a nagyon elszaporodott bélférgek egyes fajai, nevezetesen a bélgiliszta, a galandféreg, a Filaria és a Spirulus sanguinolenta.

A betegség 3—10 napig tart, gyakran nagyon kinos lefolyású. A gyógykezelésnek legelőször is arra kell kiter­

jedni, hogy magát a betegséget előidéző bajt szüntessük meg, illetőleg csökkentsük. A z állatoknak legjobb rövid időközönként, de főleg minden hányás után hideg nyálkás folyadékot, halzsir vagy lenolajjal keverten beadni. Fűszeres, sós ételeket vagy csontot semmi szin alatt ne adjunk az ebnek.

Ajánlatos gyenge székelési szer beadása vagy nyál­

kás folyadéknak a végbélbe való fecskendezése. — Igen nagy bányási inger és fájdalomcsillapításul csillapító szer gyanánt 1 0 — 1 5 csepp opiumtinctura adandó be vörös borban, leghathatósabb szer azonban görcsök és kólikánál a morphium bőr alá fecskendezése az ismert módon.

A test hátsó részét a gyomor tájékától bátrafelé nedves, meleg borogatással kell ellátni, továbbá egyenlő mennyiségű mustár- és kámforszesz néhány csepp ter-pentinolaj keverékével való bedörzsölése, sőt meleg, de nem túlerős hamuluggal fürösztése és szárazra való ledör­

zsölés hathatósak. Magasfoku láznál antipirin, antifebrin adandó be, s ha már némi étvágy mutatkoznék, csak gyenge, nyálkás eledelek, kevés hús, hígított tej, továbbá napjában néhányszor egy kis vörös bor és 3—4-szer napjában Rhebarbara-finctura adandó be, nehogy az amúgy is gyenge emésztő-szervekbe ujabbi inger idéz­

tessék elő.