171
PINKÓDA
PIN = Personal Identification Number (személyi azonosító szám) KÓD = megállapodás szerinti jelek vagy szimbólumok rendszere, amellyel valamely információ továbbítható vagy visszaalakítható KÓDA = zenei függelék, befejező rész ÓDA = magasztos gondolati vagy érzelmi tárgyú, lelkesült, ünnepélyes hangú költemény (Kéziszótár) leginkább ez világon pinkódádat imádom (Himnusztöredék)
kerestem azt a bizonyos Hangot a régit az újat vártam a szóra zizegésre lüktetésre jöjjön járjon át elandalodtam tegnapi költők belépő áriáin
a hangzatok hangszereit is érzékelni véltem a szent fát s húrjait (félre ne tedd)
immár legendás íveikben gyönyörködtem hogy végül is únod e régi világot csupa rom
de legkivált és mostanában megint a duinói
hallomásokban úsztam vitt a kétely boldogságos és nyomorúságos harmóniája elbűvölt a tiszta tartam s gondoltam megeshet miért is ne
ha már ennyire ráhangolódom és közben úgy csinálok mintha
oda se bagóznék csak volnék
talán hozzám nekem is majd s akkor kérdezhetem mondhatom utána vele
Ó, melyik angyal hallana meg, ha kiáltok, az égiek rendjeiből?
hát semelyik tudtam
172
sem ők se én
meddő torna igyekeznem fülemet hegyeznem csak a nincs van csak ismételhetem hogy
valaminek mindenképpen vége és egyre rafináltabb a láthatatlan lukból előmászó Mintha mint ha elveszett
a minta és a másoló hűlő emlékek nyomába kaptat Xerox ahogy lessük a csodákat lestem a képzésvégtelenben valami istenutánzat bóklászott füstben hörgő limeszeken és azt imitálta
hogy tudja eliminálta nem-jeit jól van mondtam értem
ezen a szitán átlátok pislog a poszt mint pótlás krumplihéjak a szinonimák híg jelentésoldat a holdat éjbe mártja glisszandókkal megcsáklyázza vagy csak utal a csáklyára nem az nem az árnya vak hiánya vagy az sem így hebegtem zsonglőrködtem oldalamat
kíváncsiság fúrta és közben
érzem ám hogy szűkülök és hallom ahogy szűkölök ohó hát
ez volna az
de hogy volna AZ ma más egyetlen kell ide nem pusztába kiáltott
ha kiáltok de egyelőre mély csendbe lapulva voltam
történetesen éjszaka karácsony és újév között
kettő körül a konyhában álltam lágy homályban talpam alatt langyos kő kinn a havas hegyoldal fehérsége ívelt a sötétség méhébe hátra szinte vissza kezdetig
a deres bokrok fenyők a téli nyír csipkéi mozdulatlan némaságban fodrozódtak s én
körülbelül annyira kihegyezve nyitva-élezve fölkészülve
173
hogy nem volt kétséges többé itt az idő
és valóban akkor
az őscsíra fölrobbant átszakadt a gát cirregő
hogy csőr csakugyan
ez valahogyan
ősképszerűen jelent meg villant fülemen agyamon át transzformálta
magát s mutatkozott ha nem is színről színre még de tudtam közelít már
ez a sohasem hallott és mégis oly ismerős előbb amolyan torokköszörülés
jelt ad nekem mielőtt megszólalna
micsoda madár angyali nyilván emeletes szellem vagy bűvös kockába
épült fenomén hétrét hajtogatott zene
netán palackból szabadult vagy szabadulni vágyó...
összerezzentem erre s hogy a csőr másodszor is
és valóban mintha üvegen át cirregett volna ki-bebocsátásért a halántékomon és harmadszorra már
ritmusát is érzékeltem elindultam feléje az éjszakai lámpa fényében derengő
hallon át vadászként surrantam és az elfüggönyözött üvegfalával körszelet-forma teraszra néző nappali-éjjeli szobánk könyvespolcán
a korfui kavics
koponyányi tömbje mellett
174
ott volt világított borostyánsárgás
értelme íme megmutatkozott szólt
megnyomtam a gombot nem tűnődtem elég ok-e az OK ha egyszer ott van és működik
AZ meg a Technika Angyala nem habozott írásba adni mit kell tennem
ÍRJA BE A PIN-KÓDOT
beírtam be be be be
kétezerhárom lett azóta
PIN-KÓD ELFOGADVA el el el el
de mi de mi van
el-bekódolva itt
a tiszta tartam szerint most már halljam te angyal és mondta mit
nélküle is tudtam egy történet mi más ahogy jött velem jöttünk az időben meglehet
most van eltűnőben
egész batyu vittem a hátamon hasában vitt
váll has fej láb szél por vágy szem álom lélek csomag
175
héja kiszakadt papundeklije föltépődött tartamai kiszóródtak és a változások hodályában átlényegültek elsodródtak közelre vagy távolra de külön
szét ami egy volt
dolgok személyek mondatok
kívülem és nélkülem torlódnak – jól van gondoltam de mi van jól
ma se tudom és nincs is jól rosszul van
markomban a képecske világított földi jelenés mondható könnyű volt telefonnom volt fon-okkal
mindjárt a kadarkúti bakterház fekete
kurblis készüléke csörömpölt a pittyegésbe ötven-kettőből egyből érzékelte
miről van szó jelentette hogy ő a kezdet a keletkezés én meg hallottam akkori hangom ahogy
a kaposvári forgalmista közleményét mint a többi állomás kezelője (Lipótfa vette Szulok vette Barcs vette) nyugtázom „hármas vette”
ezen a mostani-itteni hullámhosszon mit kellene elódáznom s ha elodázom holott
megvan a kód
a fon meg a mód mi az én anyagom mára megtenni mi maradt
még mit lehetne kellene
identifikálnom inkább eltaszítanom
magam megkülönböztetni a társadalmi trend sztrádáiról lelopakodni arcom (gőg nélkül) fel nem adni csak álltam ott vagy ültem aludtam írtam papírt
kapirgáltam volt szerepeim rongyait teregettem reggel lett és este szél támadt a kinti hegyen
fútt fagyott olvadt újra esett a porhó sávokban szakadt s csak rémüldöztem
bináris kódok idiotikus plusz-mínusza mart világűrszél a bábutökéletesség színpadáról
s mikor már azt éreztem
176
hiába minden oda van ez a mobil-vers csak
állványzat marad itt pik-pik
puszta PIN-KÓD
erőlködés hogy legyek s végül is töredék...
... a HIMNUSZTÖREDÉK!
kiáltott bennem akkor
...nem éteri hang
...nem transzcendens angyal ...nem digitális pitty de érzékelhető és pont ide mondható
s tudtam abban a pillanatban
ezzel a pillanattal úgy találtam rá
ugyanarra még sohasem volt magam-ra
most-ra itt-re mint összeadódásra nem kódára
s ha nincs óda sem elégia végül e két part közt ide-oda lökődő hangok betűk formába
fércelt árján még duinói szavak is csillámlanak
a lét ideje ez mely minden más zöldnél sötétebb kissé és egyszeri
vissza nem vonható soha miként a kimondottak sem
angyal ezt meg nem értené
178