ségességéről úgy győződhetünk meg, ha a növényt fok destől együtt a cserépből kiem eljük. Ha a növény helye*
sen volt ültetve, ezt m inden veszély nélkül m egtehetjük a következőképen: Bal kezünkkel a föld felületén meg*
fogjuk a növényt úgy, hogy tenyerünket a föld felé for*
dítva, a növény tövét két (mutató* és középső*) ujjunk
közé szorítjuk, m ajd jobb kezünkkel a cserepet felborít* felületén a gyökérágak, gyökérrostok tömege vékonyabb*
vastagabb hálózatot, szövevényt alkot, amely mái néha a cserép alján levő lyukon is áthatol. Á thelyezés előtt ezt a gyökérzetet meg kell ritkítani és lazítani. Ez oly*
képen történik, hogy kis hegyes pálcikával hosszanti irányban a felületi gyökérnem ezt felszántjuk, megbaráz*
dáljuk, mire a gyökérszövevény fellazul. A lazítás után
100
és lazított gyökérgom olyt ezek után belehelyezhetjük az előkészített eserépbe, annak altalajára. Ennek oly laza talajába faszénport keverünk, a gyökérzetet ezzel be is porozzuk, am ikor a faszénpor baktérium kötő ha?
59. Kezelés az átü ltetés után. Az á tü lte te tt növényt, ellen megvédeni. Aki kiismeri növényeinek igényeit, ezt
102 term észetellenes viszonyok m iatt, megérdemlik a sza*
bad term észetet, a term észetes meleget, a friss levegőt, az istenadta esőt. A s z o b a i n ö v é n y e k e t n у á*
r o n n y a r a l t a t n i k e l l a házkörüli kertben, vagy ha ez nincs (sokunknak), ki kell adni kertészetbe nyári gondozásba. A lelkiism eretes kertésznek gondja lesz arra, hogy helyrehozza a téli kezelés okozta satnyuláso*
kát; ha pedig m agunknak van kertünk, növényeinket igényeik szerint árnyas vagy napos helyen ízléses, szép csoportokba foglalhatjuk, bem élyesztve cserepüket a földbe, vagy pedig kiültetve őket megfelelő talajba.
Tűző napfényt csak kevés szobai növény (pl. Petúnia, Pelargonium) bír el, ezek nem is szobai, hanem inkább ablaknövények. A szabadföldi kezelésre e füzetecske keretében m ár nem adhatunk útm utatást, csak azt je*
gyezzük meg, hogy nagyon ügyelnünk kell a szobában elkényeztetett növényeink árnyéki vagy verőfényes igényeire és meg kell védeni őket a hirtelen hőingado*
m ajd az időleges kihelyezés az árnyékba, m ajd fél*
árnyékba, átm enet a végleges kihelyezéshez. Szoktatás nélkül kihelyezett növény könnyen tönkrem egy!
A ki szobai növényeit sem m iképen sem tudja kertben elhelyezni, használja fel legalább az erkélyt vagy a külső ablakpárkányt a növények elhelyezésére. M indkét eset?
ben meg kell azonban védenünk növényeinket ernyők; és este kell kézifecskendővel fecskendezni és kisebb locsolóval locsolni.
A m ikor a nyárnak vége van, a nyaraló növények m egint a szobába vagy a teleltetőbe kerülnek. A sor;
rendet a növények melegigénye szabja meg, a kénye»
sebbeket ham arább, a hűvös őszi esők kezdetekor, a kevésbbé kényeseket (Hortensia, Evonymus, Fuchsia, Laurus) később hord ju k be. Első gondunk legyen a tisz; elsősorban a melegigény szerint osztályozzuk nővé;
nyeinket és eszerint helyezzük el az állandóan fűtött
104
ségre, növekedésre, fejlődésre bírni, hanem tekintsünk arra, hogy télen még az örökzöldek is pihennek. Csak arra törekedjünk, hogy növényeink éppen hogy életben m aradjanak. Egynémelyik növényünk (Amaryllis, Clivia, Azalea stb.) télen is vígabban fejlődik, sőt tavaszfelé virít is, úgyhogy ezeket bővebben táplálhatjuk.
Ehhez szabjuk a téli öntözést ((27. §), a levegő pára* az áttelelésre, amely azonban időnkint szellőztethető is, és nem nedves. Ide kerülhetnek a babérfélék, iiilevelüek, gránátalmák, a lombhullatók, az edzett örökzöldek.
Ezekről az elhalt levelek mind letisztítandók a pené*
szesedés elkerülése végett. A pincét fagyfeletti külső hőm érséklet esetében gyakran kell szellőztetni, nővé*
nyeinket tisztán tartan i és az egerektől m egvédeni.-ön*
tözni csak ritkán és éppen csak annyit kell, hogy ne lankadjanak el. V irágdísz növényeket (Fuchsia, Horten*
sia) m ár januáriusban felhozhatjuk a szobába, hogy hajtsanak, a többieket fokozatosan, melegigényük sze*
rinti sorrendben visszük ki a szabadba m árciustól kezdve.
fi2. A télen virítok gondozása. N em egy olyan nö*
vény is ta rth a tó a szobában, amelyik télen virít. V irít azért, m ert virágzásuk ideje késő őszre, télre, vagy ta*
vaszra esik (Clivia, Cineraria, Camellia); vagy pedig azért, m ert előnevelésével a kertész úgy szabályozta fej*
lődését, hogy a virítás télre essék. A sokféle Primula,
37. kép. Virágzó Clivia miniata, előtte Primula obcovica.
(Pénzes A. felv.)
Begonia, Cyclamen, néhány Dianthus és Pelargonium virágzása ilyképen szabályozható. T öbb növényt a kér»
tészek külön h ajtató eljárásokkal bírnak virágzásra.
R endszerint ilyen m ódon kezelt virító cserepes nővé*
nyék kerülnek télen át a szép házikisasszony asztalára, aki persze meg szeretné őrizni sokáig az új és díszes szobatársat. R endszerint kárbavesz az ezekre fordított fáradság, m ert ezek a növények hirtelen kerülnek igen kedvezőtlen körülm ények közé (sötét, szárazlevegőjű, meleg szoba), am elyekhez m ár alkalm azkodni nem tud* azt, hogy szobanövényeink virágaiból term és fejlődjék, m iért is az elhervadó virágokat el kell távolíttani levá*
gás (pl. Primula), tőből való kitépés (pl. Cyclamen) vagy óvatos lecsavarás (pl. Camellia) által.
63. A nyesés. A szobai növények gondozásának rend*
szerint elhanyagolt m ódszere a nyesés, am elynek pedig nem csak az elpusztult részek eltávolítása a célja, ha*
nem a növények épségben és form ában tartá sa is. A cserepes növény korlátolt táplálkozásbeli lehetőségei
nem engedik meg rendszerint a terebélyes fejlődést, a nagy hajtások bőlombú, üde m egtartását, hanem a nö*
vekedés túltengésével megnyúlt, alul levéltelen, gyenge*
szárú „szom orú“ külsejű példányokká „nevelődnek“.
Egy kis kertészollócska és éles zsebkés használatától sohase idegenkedjék a szobai növények gondozója.
A m etszéssel elérhetjük m ár a csem etenevelés idején a csúcsrügy lecsípésével bokrosítani. A visszam etszések m ódját legjobb kertésztől elsajátítani, a sok leírásnál
108 használjunk, am ely vékonyabb szálakra is hasítható, erősebb m egterheléskor pedig összesodorható.
8. A vízi növények gondozása.
nagy irodalm a van az aquarium *sportnak, ami nem cső*
dálható, m ert az aquarium még hűségesebb és változás tosabb utánzata a nagy term észet egy*egy részletének, m int a növényasztal és m inden időben sok kedves és érdekes jelenséggel, m eglepetéssel jutalm azza a meg*
figyelőt. M int szobadísz sem hasonlítható semmi más
1
38. kép. Aquarium-medence cmkbádog keretezéssel, 3—4 mm. vastag üveglemezekkel. (Glaschker árjegyzékéből.)
életnélküli „dísztárgy“*gyal. Aki részletesebben óhajt az aquarium gondozással foglalkozni, az a speciális müvek*
hez kell, hogy forduljon. E helyen csak röviden közöl*
hetjük a lényeget a vízi növények tartására vonatko*
z ó a n .'
66. Az aq u ariu n b ed én y igen sokféle. N övények tartá*
sára a kis edények nem alkalmasak. Legjobbak a szög*
letes, ládaalakú üvegedények, a tisztán üvegből készült kádak, vagy bádogfenekű és üveglapokból felépített
по
alacsonyabb asztalkán vagy polcon tartani az ablaknál.Az asztallapra viaszosvászon té rítő t jó kifeszíteni. Ha az aquarium teljesen üveg (elem tartány), úgy a viaszos;
vászon alá vastag nem ezdarab szükséges, hogy az üveg;
fenék ne nyom ódjék a m erev deszkalapra, m ert köny;
nyen elrepedhet. N agyobb aquarium ok részére kovácsolt vasállványok kaphatók, vagy készíttethetők, amelyek kerekes lábon tolhatok. Az ablakból.lehetőleg sok f e l s ő
vények beültetése céljából megfelelő talajréteg et kell készítenünk. A talajkeverék összetétele: 1 rész szitált és iszapolt folyami homok, 1 rész agyagos gyepföld és 1 rész szitált lombföld, e helyett jó a vakondtúrás földje, de még jobb a tőzeges föld. A régi, m orzsalékos tőzeg a földet jó lazává teszi és elősegíti a növények meggyö;
keresedését. A felm orzsolt tőzeget hom okkal keverten használjuk.
Pl. A. Glascker, Leipzig 25, Tauchaerstr. 26.
A m egnedvesített földet célszerű olyképen elteríteni vastagságban tiszta, jól kihasznált finom hom okréteg kerül, am elyet szintén m egnedvesítünk.
68. Az aquarium beültetése. A beültetésre használt vízi növényeket előbb alaposan megmossuk, letisztogat*
juk. A talajba, oda, ahova növényeinket ültetni akar*
juk, ujjunkkal lyukakat fúrunk és ezekbe dugjuk bele a növények gyökerét, jól körülnyom kodva azt, és ügyelve, hogy a gyökerek m ind az altalajba jussanak, egy se ma*
radjon a talaj felületén. N ém elyik vízi növénynek (Myriophyllum, Elodea, Cabomba) ágvégeit, dugványait ültetjük be. A növények csoportosítása tetszőleges.
N em szabad sűrűn ültetnünk, elég 2—3 példány egy*egy fajból, m ert úgyis ham arosan m egszaporodnak nővé*
nyeink. A b eü ltetett növények víz híjján a talaj felszí*
nén hevernek. M ogyorónyi kavicsokkal vehetjük körül tövüket.
69. Az aquarium vize. Az aquarium ot lehetőleg olyan vízzel töltsük meg, amely nem tartalm az m oszatot, mi*
kroszkópikus kicsinységű szervezetet, am elyek közül nem egy m egposhadást okozhat. A folyó, forrás vagy kútvíz közül legalkalm asabb a kútvíz, városokban a víz*
vezetéki víz. A megfelelő nagyságú edényben előkészített (télen m eglangyosított) vízzel olyképen tö ltjü k meg az
szétfolyik. Később kis öntöző kanna rózsájából öntjük üvegfalait kívülről gyakran lemossuk, belülről az üvegre telepedő m oszatokat erre a célra való hosszúnyeíű serte
nem ledugaszolható üvegekben, sötét helyen tartjuk, ahol a m oszatok elpusztulnak. Ezt a vizet tartalékban okozhatja a zavarodást. Sokszor bakteriurm hártya is képződik a víz felszínén. A ro th ad ást m egakadályozhat;
juk, ha minden elhalt, levált növényi részt eltávolítunk, a sárguló részeket ollóval levágjuk. Jó az aquarium ot üveglappal befedni, hogy ne hulljon por a vízbe és ne párologjon könnyen. Az üveglapon meggyűlő pára
cseppek alakjában hull vissza a vízbe, levegőt visz ma?
gával, m ozgatja a felső réteget és m egakadályozza a hártyaképződést. A fenékről a szem etet lopóval, szivor;
nyával távolítjuk el. Ilyen készülékek állatkereskedé*
sekben kaphatók.
H a a víz nem rom lott meg, azt sohasem kell cserélni, legfeljebb az elpárolgott m ennyiséget időnkint utána tölteni. Ha télen éjjel nagyon kékülne, 10 C° alá az aquarium , úgy elektrom os szénszálas körtével melegít«
hetjük a vizet, ha azt belelógatjuk a vízbe úgy, hogy 8
Dr. Szabó Z. : A szobai növények stb.
39. kép. AkaDadai átokhinár (Elo- dea canadensis) hajtásdarabja vi
rággal. (MlGULA könyvéből.)
114
foglalata a víz felszíne fölött m aradjon. A fűthető aqua*
rium okról a speciális könyvek adnak leírást.
40. kép. V a l l i s n e r i a s p i r a l i s példány csavarodott kocsányú nővirágokkal. (Migula után.)
71. Az aquarium növényei. A quarium unkat minden olyan növénnyel benépesíthetjük, am elyek a vízben alá*
m erülten élnek, vagy felszínén úsznak. Az alámerülő
külföldi növények közül leghálásabbak az Elodea сапа*
densis (39. kép) és densa, Myriophyllum heterophyllum, Cabomba caroliniana, \ 7allisneria spiralis (40. kép), Ludwigia alternifolia, am elyeket kereskedésekben is kapunk. K irándulásainkon gyűjthetünk átokhinárt (Elő*
dea canadensist), sulym ot (Trapa natans), rencét (U trb cularia vulgaris), békaszőlőt (Potamogetowfajok), tócsa*
gazt (Ceratophyllum), süllőhinárt (Myriophyllum ver*
ticillatum, spicatum), vízi lófarkot (Hippuris vulgaris),
41. kép. P a l u d a r i u m - m e d e n c e . (Glaschker árjegyzékéből.)
sőt m egkísérelhetjük a tavirózsák ta rtá sá t is (Nuphar, Castalia). A külföldi növények hálásabbak, a langyos vizet, téli fűtött szobát tűrik, míg a hazaiak nyári fej*
lődésűek, fűtetlen, fagym entes szobában tartandók.
Az aquarium vizének felszínére Salviniák, Lemnák, Eichorniák, Azollák és egyéb úszónövények kerülhetnek.
Rövid idővel a betelepítés után m egjelennek az aqua*
rium ban a m oszatok, a növényeken, a talajon, az üve*
geken zöld telepek, fonalak, gomolyok keletkeznek. Aki m ikroszkóppal rendelkezik, gyönyörűségét lelheti a mo*
szátok vizsgálatában. Túlságos elszaporodásuk azonban
— különösen napfényes helyen — nem üdvös, m ert az
8*
42. kép. Cyperus alternifolius, alatta az oszlopon Ficus radicans kapaszkodik. (Egyet, növénykert. Pé n z e s A. felv.)
aquarium üvegfala átlátszatlanná válik sűrű betelepedés sük m iatt, sőt a fonalm oszatok esetleg egészen ellephet tik a vizet és növényzetet.
72. A paludarium a m ocsári növények tartására való. E célra alacsony medence alkalm as (41. kép), amely*
nek fenekére vastagabb földréteget teszünk hom okréteg nélkül. Lehet alul réti földet, felül hom okos tőzegföldet gyorsan tetvesednek. A paludarium ba való növények közül Rade szerint a Cyperus papyrus, Sparganiumok, Rutomusok, T y p h á k mély (30 cm) vizet kívánnak. A Sagittariák, Acorus calamus, Thaliak, Richardia aethio-pica, Pontederia montevidensis kevésbbé m élyet (20 cm), a Ceratopteris thalictroides, Richardia albomaculata, Canna flaccida, Equisetumok, vízi Polygonumok, Colo
casia, Limnocharis flava, Caltha palustris, Calla palus=
tris, vízi Ranunculusok sekélyei (10 címig). Hazai tó p arto k ró l Alismat, Acorust, Rutomust, Calthat, Ca=
rexeket, Equisetumokat, Juncusokat, Scirpusokat (szi*
ty ó k at és kákaféléket), Rum ex aquaticust nevelhetünk a n y á r i paludarium ban, de ezek télen nyugovóra tér*
nek, nyáron meg nem érzik jól m agukat a szobában, legfeljebb az erkélyen, n y ito tt verandán.
H e s d ö r f f e r a külföldiek közül a Zantedeschia aethio*
p ic a t' és albomaculatat, a Ceratopteris thalietroidest, Cyperus alternifoliust (42. kép) és gracilist, Isolepis prolifert, Juncus zebrinust, Pontederiakat, Sagittaria chinensist és montevidensist, Saururus lucidust és Tha*
Ha dealbatat ajánlja.
118
9. A szobai növények szaporítása.
73. A szaporítás általában. A szobanövények tartás sával foglalkozók rendszerint megelégednek azzal, hogy a cserépben hozzájuk kerülő és m ár díszlő növényeket eltartják mindaddig, amíg lehetséges. Ez az egyszerűbb foglalatosság azonban korántsem nyújt annyi gyönyör rűséget és élvezetet, m int a növény teljes felnevelése, vagyis új növény létrehozása és ennek nevelő gondos zása. Üj növény csakis valam ely más növény egyes rész*
létéből keletkezik, tehát, ha valam elyik növényfajt ön*
m agunk óhajtunk szaporítani, úgy vagy egyik m ár birs tokunkban lévő növénypéldányt kell felhasználnunk anyanövényül, vagy pedig beszerezzük a szaporításra alkalm as részeket. A szaporodásnak általában kétféle m ódját különböztethetjük meg a term észetben, az ivas ros és az ivartalan szaporodást. Ivaros szaporodásnak m ondjuk azt a m ódot, am ikor a növények virágában vásárolt m agvakkal is gyakorolhatjuk a szaporítást.
Szobai növényeink között azonban igen sok van, amely
juk, tő kedarabjuk új egyénné képes kiegészülni. A kér*
tészeknek egyik legkiválóbb tevékenysége a növények szaporítása. Bizonyos határok között a szaporítás ne*
hány m ódját szobai növényeinken is gyakorolhatjuk.
74. A m agvak a növények term ésében (gyümölcséi ben) keletkeznek kisebbm agyobb mennyiségben. А kér;
tészek, akik m agterm eléssel foglalkoznak, a term és éré*
sekor összegyűjtik, kiválogatják, m egtisztítják és megs szárítják, m ajd fajok szerint külön elraktározzák a mag; elpusztuló anyanövény életcsírája átélje a kedvezőtlen időszakot, m int pl. a telet. Az egyetlen évig élő nővé;
nyék kizárólagosan magvaikkal, m int á 11 e 1 e 1 ő, k i ; t a r t ó s z e r v e i k k e l élik át a telet. A több évig élő, úgynevezett évelő növények egyéb szerveikkel (pl. föld;
beli tőkéikkel vagy gumóikkal stb.) telelnek át és csak bizonyos életkortól kezdve virágzanak és m agzanak, am ikor évente hozzák létre a m agzatokat, a mag bel;
120
jék) vízben oldhatókká válnak és ezekből táplálkozik a csíra. A víz a m agvakat felduzzasztja, áthatol a mag héjján és feloldja a táplálóanyagokat. E m iatt előnyös a vetésre szánt m agvakat a vetés előtt egy napig langyos vízbe áztatni. A pohár vízbe helyezett m agvakon, ha azok nem nagyon régiek, csakham ar tapasztaljuk a fel*
43. kép. Csíráztat As egyszerű módja.
Széles lekváros üveget megtöltünk színig vízzel, bekötjük tüllel. A tüllre helyezzük a magvakat és az egészet leborítjuk üveg
haranggal. (Oels után.)
duzzadást. Ha ezeket a m agvakat a vízből kivéve tá*
nyérra helyezzük, csakham ar csírázni kezdenek. A esi*
ráztatást legcélszerűbb olyképen végezni, hogy porceb Ián tán y érra itatóspapirosíszeletet fektetünk és ezt víz*
zel átitajuk. E rre ráhelyezzük a m agvakat és a tán y ért üvegburával lefedjük. Célszerűen használhatjuk e célra a s a jtta rtó tán y ért és bórát, vagy pedig lekvárosüve*
get (43. kép). Mivel a csirázó magvak erőteljesen
lélekzenek, tehát az üvegbura alatti levegőt ham ar m egrontják, szellőztetésről kell gondoskodnunk. A szel;
lőztetést biztosítja az, ha az üvegbura széle alá kis tá;
m asztékot helyezünk, hogy ne illeszkedjék rá egész körül a tányérra. A tán y ért időnkint ráö n tö tt langyos vízzel nedvesen tartjuk. M agkereskedésekben külön e eélra szolgáló SxAiNERífélc csiráztatóíkészüléket lehet kapni (44. kép). Ezek három darabból vannak összetéve: üveg;
tányérból, erre ráfektethető agyagkorongból és üveg;
búrából. A szellőzést az üvegtányér és az üvegbura* nyí;
lása biztosítja. C siráztatás előtt az agyagkorongot vízbe áztatjuk, hogy jól átszívódjék vízzel, azután ráhelyezzük az üvegtányérra. Az agyagkorong mélyedésébe helyezzük
44. kép. Stainer-féle csiráztató- készülék. A légáramlás útját nyilak
jelzik. (Árjegyzékből.)
a m agvakat és leborítjuk az üvcgharanggal. A kiszáradás ellen gondoskodunk arról, hogy a tányérba vizet ju tta;
tunk. Bárhová elhelyezhetjük a csíráztató edényt, ahol 15—20' C° hőm érséklet van, m egvilágítás a csiráztatás;
hoz nem szükséges. Ez a csíráztató eljárás különösen akkor fontos, ha meg akarunk arról győződni, hogy a vásárolt m agvak csíraképesek;e, vagy sem. Előfordul ugyanis, hogy a magvak igen régiek és m ár elvesztették
122
csíraképességüket. A legtöbb növény magva néhány nap múlva, vagy legfeljebb 2—3 hét múlva csírázik, de van nehány, m int pl. a pálmáké, amelyek csak hónapok múlva csírázik. A csírázás első jelensége az, hogy a mag bizonyos helyén előbújik a kis gyökerecske. A csírázni kezdő m agvakat ki kell venni a csíráztatóból és meg*
felelően előkészített cserép földjébe kell helyeznünk. A
45. kép. A p r ó magrak vetése k á r t y a p n p f r o s b ó l . (Hesdörffer könyvéből.)
csíráztatóba helyezett magvak rendszerint nem csíráz«
nak ki mind, egy részük nem csírázik, hanem elromlik.
A csírázott magvak szám ából k övetkeztethetünk a mag«
vak (illetőleg az azokat szállító kereskedés) megbízható«
ságára. H a nincs okunk ilyen csírázó kísérletre, a mag«
vakat egyenesen a földbe vethetjük.
76. A vetés nem egyéb, m int a m agvak oly természe«
tes körülm ények közé ju ttatása, ahol a csírázás meg«
történhetik. E célra legalkalm asabban lapos cserép«
tálakat használunk. A cseréptálba könnyű és finomra szitált földet készítünk, Hesdörffer szerint legalkal«
m asabb a rothadó részektől m entes lom bföld vagy tű«
man m egszitált földréteggel, amely legfeljebb 2—3«szor vastagabb legyen, m int a magvak. Igen apró porszem ű
K ártyapapirosra vagy kis, alul m eghegyezett falemezre írjuk a nevét és azt betűzzük a földbe a cserép szélére. feltúrni, háborgatni a m agvakat. Rövidcbb«hosszabb idő m últán m egjelennek a talaj felett a kis csíranövény«
denekelőtt ritkítani kell a vetésünket olyképen, hogy a sűrű vetésből igen gyakran kiszedjük a gyen«
gébbeket, satnyábbakat és eldobjuk. Ezzel az úgyneve«
zett e g y e z é s s e l annyira ritk ítju k a vetést, hogy a palánták ne érintkezzenek, hanem szabadon fejlődhess senek tovább. A m egerősödött palántákat azután másik cseréptányérba vagy faládikába helyezzük át. Ezt is m egtöltjük olyan földdel, am ilyent a vetéshez hasznáb tunk és sim ára lenyom kodjuk deszkadarabbal. Az át*
helyezés, am it a kertészek tüzdelésnek, pikírozásnak neveznek, igazi „türelm i já té k “, Ehhez egy kis eszközre is van szükségünk: a tüzdelőfára (pikírozóra). Egy arasz*
nyi hosszúságú falécet vagy fabotdarabot egyik végén m eghegyezünk, másik végén laposra faragunk. A tűz*
delőfa hegyes végével beosztjuk a föld felszínét vona*
lakkal, nagyobb ferde négyszögekre. A négyszögek sarkai jelzik a palánta behelyezésének a helyét, szilárdan megálljának. A pró palánták tüzdeléséhez
He s d ö r f f e r kis facsipeszt is ajánl, am elyet magunk ké* melegkedvelő a növény — üveglemezzel lefedjük.
78. Pálmamagvak csiráztatása. M inden pálm át fel lehet m agról is nevelni, ném elyik nevelése a szobában is sikerül és a kis pálma fejlődésének a megfigyelése sok öröm et okoz. A magvak (pl. é rett d a t o l y a m a g *
V a k) a m egérkezéskor azonnal elvetendők, m ert ham ar
edényt, vagy 10 cm széles cserepet használunk, am elyet m agoncok kiilön*külön egy*egy kis cserépbe ültetbetők, hom okos lomb, tőzeg* vagy hangaföldbe. fokozatos növekedéssel az átültetéskor használunk na*
gyobb cserepet. H a a beültetendő palánta kicsiny gyö*
Í 2 6 fajta keresztezéséből keletkezett. Az örökléstan meg?
állapításai szerint pedig a hibridek szárm azékaiban azok a sajátságok, am elyek a hibridben keverten meg voltak, egym ástól függetlenül szétválnak és a má-- sodik ivadékban sokféleképen kom binálódnak. Csak azoknak a növénypéldányoknak az utódai lesznek azo*
nosak, am elyek nem kevertek, hanem a nem esítő eljá*
rásokkal m ár rögzített sajátságúak. Az ivartalan mó*
dón (pl. dugványozással) keletkezett utódok sohasem fajzanak el, még akkor sem, ha az anyanövény hibrid volt, hanem változatlaunl öröklik át az anyanövény m inden sajátságát.
81. A dugvány. Az ivartalan szaporításnak legeltem jed teb b m ódja az, am ikor az anyanövény valam ely rész*
letét leválasztjuk és ezt igyekezünk m eggyökereztetni.
Ez az eljárás a d u g v á n y o z á s , am elyet szoba-nővé*
nyeinken is gyakorolhatunk. A dugványozás sok ne*
hézségbe ütközik ott, ahol a szobai üvegház, vagy leg*
alább h a jtató láda, melegágy felett nem rendelkezünk, de azért ezek nélkül is sikerre vezethet a próbálkozás.
D ugványozásra rendszerint h ajtásd arab o t, ágrészletet használunk, am elyen m ár van fejlett levél, m ert a dug*
m etszésére vonatkozóan. Legjobb ezt egy kertésztől eltanulni.
A télen át hideg helyen áttele lte te tt levéltelen növéí nyék (pl. Hortensia, Fuchsia) tavasszal visszam etszve kerülnek melegre és világosra, am ikor a tövükről új lágyszárú hajtások fejlődnek. A m ikor ezek m ár nehány
46. kép. Muskátli-dugványok.
46. kép. Muskátli-dugványok.