3. Magnificatok a Concertus sacriban
4.4. Német Magnificat a Geistliche Konzerte 4. részében
Scheidt életművében egyetlen német Magnificat maradt fenn, amely a Geistliche Konzerte 4. részében a harmadik kompozíció: Deutsches Magnificat: Meine Seel erhebt den Herren, SSWV 331.162 Szövege a bibliai versekre épül: Lk 1, 46-55.163 Németországban a bibliai prózaszöveg terjedt el a legjobban, amelyet Scheidt a darabban a doxológia nélkül dolgoz fel.164 A kompozíció ebben az esetben is gregorián zsoltártónusra épül. Alapjául a tonus peregrinus, vagy 9. tónus szolgál, amely a német Magnificathoz tapadt az általános gyakorlatban.
Míg a latin nyelvű Magnificat Halléban az előesti vesperáshoz kapcsolódott,165 az istentiszteleti rendtartás gondosan előírja milyen ünnepnapokon kell a német Magnificatot énekelni.166 E tekintetben Halle nem volt kivétel az általános német gyakorlatból: a német Magnificat éneklése mind szombaton (előesti vesperás), mind vasárnap szokásos volt, mégis a rendtatások nagyobbik része rendelkezik a német Magnificatnak a vasárnapi, vagyis az ünnepnapi énekléséről.167 Másfelől Bluménak a kétnyelvű énekléssel kapcsolatban már idézett mondataiból az is kiderül, hogy az ünnepélyességet a német nyelvű éneklés is gazdagította.168 Herl ehhez azt is hozzáteszi, hogy ennek pedagógiai célja is volt, mivel elvárták, hogy a gyülekezet is részt vegyen az éneklésben.
Scheidt azonban a német Magnificatnak az összes versét megkomponálta. Mahrenholz ezért úgy véli, hogy mivel így nem volt alkalmas az alternatim előadásra, tehát a liturgikus éneklésre, ezért csak Figuralstückként kerülhetett a vesperásba, vagy a főistentiszteletbe a Credo elé.169 Ha a kompozíciót megvizsgáljuk, éppenséggel a váltakozó éneklés sem kizárt, mert a versusok az első és utolsó kettő kivételével külön álló tételekként vannak megkomponálva.170 A nyolc tételes kompozíció felépítése a következő:
1. Versus à 4 voc. A canticum két versét kapcsolja össze motettikus feldolgozásban Cantus, Altus, Tenor, Bassus, Bassus generalis összeállításban. Az első öt ütemben az initium motívumából jön létre az imitáció. A mediatio rövid dallamával most
162 SSW 12, 4-12. p.
163 Lásd 3. függelék.
164 HERL 2004, 63. p. megemlít még két verses Magnificatot, az egyik Symphorianus Pollio 1524-ből származó költeménye, a másikat Hermann Bonnus írta 1547-ben.
165 Lásd 1.5.2.1. Ehhez még KREYSZIG 2006, 123. p.
166 1.5.2.1. Lásd 1.5.2.4. fejezet.
167 HERL 2004, 63-64. p.
168 Lásd 4.2.1. és BLUME 1965. 38. p.
169 MAHRENHOLZ 1924, 56. p.
170 Szemben Schütz német Magnificatjaival, amelyek mind átkomponált darabok: SWV 344, 426, 494.
10.18132/LFZE.2012.16
4. A Geistliche Konzerte 3. és 4. kötetének Magnificat-feldolgozásai 93 negyedekben váltakoznak a szólamok, a felelgetés miatt ez a motívum különböző transzpozíciókat nyer. A 8. ütemben az előző kompozícióknál már megszokott módon a négy szólam együtt alakítja ki a kadenciát, amelyben végül a cantus eredeti fekvésében énekli a mediatiót. A második félvers ritmizált recitálásra épül proportio triplában, ebben a szakaszban először a Cantus-Tenor, majd az Altus-Bassus pár váltja egymást (9-13. ütem), majd az összes szólam ritmizált, harmonikus recitációja következik, benne a Tenor cantus firmusával eredeti fekvésben (14-17. ütem). A tétel maradék hét ütemében előbb a Cantus, Altus, Tenor, majd a Cantus, Tenor, Bassus kiharmonizált zsoltározásában hallljuk a második szövegszakasz első felét. A szoprán cantus firmus szakaszába (18-21. ütem) a Tenor cantus firmus kapcsolódik a 20.
ütemben. A második félversben lefékezett mozgásban Tenor cantus firmusszal fejeződik be a tétel.
2. Versus à 2 voc. (Cantus, Tenor). A madrigál típusú tételben az initium a-c-a hangjaiból először csak az első két hangot formázza meg Scheidt egy átmenőhang beiktatásával a Tenorban: a-b-c a „Denn” szóra. A harmadik hang szünet után következik: „er hat”. Csakhogy a Cantus kezdi a tételt ezzel a motívummal egy kvinttel lejjebb (25-26. ütem). Mintha az ámulat miatt, hogy „Denn er hat seine elende Magd angesehn”, elakadna az éneklő szava. A 27-31. ütemben már mindkét szólam végigénekli a recitációt. A második félvers elejét a kezdő motívum — amely a két szólam között váltakozik — kapcsolja az első szakaszhoz, de a második initiumhoz igazítva. A folytatást egyszerű ritmizált recitációval oldja meg Scheidt: a Cantus az eredeti túbahangon (egyvonalas a) énekli, a Tenor ellenszólamként kíséri (33-35. ütem). A következő szakaszban szólamcserével ugyanez következik. A záró ütemekben ismét lelassítva a Cantusban halljuk a cantus firmust.
3. Versus à 2 voc. A kezdő motívum ugyanaz, mint az előző versben, de most az Altus és Bassus kettősére van bízva. A 41-42. ütemben a rövid motívummal oktávban imitálja egymást két szólam. A „Madrigalische Art” nemcsak abban mutakozik meg, hogy Scheidt teljesen ízeire szedi a zsoltártónust, hanem hogy a legkülönbözőbb transzpozíciókba helyezi az így létrejövő és egymástól elválasztott motívumokat. Az egyébként is mély fekvésű szólamokban kvinttel mélyebbre kerül az initium a tétel elején, a túbahang a 47-48. ütemben, a mediatio a 43. ütemben az imitáció miatt. A szigorúan vezetett imitációban e tétel is a biciniummá válik. A zárórészben az Altus érintetlen cantus firmusként énekli végig a második félverset a Bassus ellenpontjával kísérve (52-55. ütem).
10.18132/LFZE.2012.16
Varga László: Samuel Scheidt vokális és billentyűs Magnificat-feldolgozásai 94 4. Versus à 4 voc. (Cantus, Altus, Tenor, Bassus). A szoprán érintetlen cantus firmusát
ellenpontozza a többi szólamnak az initiumból képzett imitációja, amely a lényegében félértékekben, ritkábban negyedekben mozgó harmóniaritmust szolgálja. A 62. ütem zárlatában a tonális hangrendszer felé mutató váltódomináns kvintszext akkord még jobban kiemeli a harmonikus gondolatmenetet. A 63-64. ütemben a Bassusban a második félvers initiuma is felbukkan, a folytatásban viszont a középső szólamok a terminatio első két hangjából építik ki a homofón kíséretet, amely mindig egy negyeddel a Cantus hangjai után indul.
5. Versus à 4 voc. A falsobordone feldolgozásban a Cantus énekli a zsoltártónust. A kizárólag alaphelyzetű hármashangzatokra épülő tételben a zárlatokat Scheidt kiritmizálta.
6. Versus à 3 voc. A Tenor érintetlen cantus firmusát a Cantus és az Altus imitációja ellenpontozza. A két felső szólamban a zsoltártónus elemeit Scheidt „auff Madrigalische Art” dolgozza fel. Az imitációs szakaszokat melizmatikus szólamvezetés tagolja a 74., 77. és 80-82. ütemben, utóbbi a kadenciába vezeti a tételt. A bassus generalis basso seguente módjára kíséri a vokális szólamokat.
7. Versus à 3 voc. Ismét a Tenorra van bízva a cantus firmus. A Cantus egész és fél értékekben mozgó intonációját a Bassus ellenpontja kíséri. Az alsó szólamnak a zsoltár formuláitól független kétütemes motívumát imitálja majd a Cantus a 87-98.
ütemben. A második félversben az intiumot most hosszabb motívummá alakítja Scheidt a 91-92. ütemben, utána a szélső szólamok megint szabad imitációs témába kezdenek.
8. Versus à 4 voc. Érintetlen cantus firmus a Bassusban. Az utolsó előtti vers feldolgozásában a felső három szólam ismét lassan mozgó harmóniákat szolgál. Az első félversben a szövetet nem tagolják szünetek, ellentében azzal, ahogy azt már az eddig tárgyalt koncertekben megszoktuk. A második félversben azonban visszatér a szólamok közötti felelgetés az initium első két hangjára épített rövid motívummal (103-105. ütem), majd a hármashangzatot kitöltő forgóra épülő témával (105-108.
ütem). A ritmika friss mozgását a versus végén a szokásos módon Scheidt megint lefékezi. A záróvers porportio triplájában újra visszatér a ritmizált recitálás szoprán cantus firmusszal.
A kompozíció nagyformai felépítését kétféleképpen teszi Scheidt szimmetrikussá. Egyfelől a canticum első és utolsó két versének a már említett összekapcsolásával alakítja ki a keretverseket. Ehhez hasonló törekvést láttunk Concertus sacri Magnificat-kopozícióiban,
10.18132/LFZE.2012.16
4. A Geistliche Konzerte 3. és 4. kötetének Magnificat-feldolgozásai 95 ahol a keretet a hármas lüktetés és a zenei anyagok hasonlósága biztosította. A proportio tripla alkalmazása a német Magnificat szélső verseiben a tételek második felét jellemezi. Másfelől a tételek szólam-összeállítása is a szimmetriát biztosítja: 4, 2, 2, 4, 4, 3, 3, 4 szólamra építi Scheidt a nyolc versust.
Kreyszig említi tanulmányában hogy a plagális kadenciák kialakításában is a németalföldi hagyományhoz kapcsolódik Scheidt, amikor — leginkább az érintetlen cantus firmusra épülő tételekben — az egyik szólam megérkezik a záróhangra, amelyet a tétel végéig tart, körülötte az ellenpontozó szólamok kis bővítésesel képzik a zárlatot.171 A karácsonyi és húsvéti tropizált Magnificatban ez az eljárás főként a canticum verseit érintik. A német Magnificatban is találunk példát a plagális záradékra a 3., 4. és 8. versusban.
171 KREYSZIG 2006, 110. p.
10.18132/LFZE.2012.16
96