(Beszélgetés Pintér Juliannával,
a LIGA Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Könyvtárának igazgatójával)
Gyors léptekkel haladtam végig a Kisfaludy utcán, majd a Szakszerveze
tek Házához kanyarodva, nagy lélegzeteket véve, siettem minap a Liga Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Könyvtárába. A vezetőjét kerestem in
terjúra. Sürgetett az idd, mert megjelenésközeiben volt már az újságunk, meg különben is: arra a napra beszéltem meg vele a találkozót.
Szerencsém volt. A könyvtárban találtam. A kíváncsiság is serkentett. Az üdvözlő szavak után, ahogy asztalhoz ültünk, máris lendületesen beindult köztünk a társalgás. Előálltam a kívánságommal.
- Kedves Igazgatónő! Kérem beszéljen pályájáról a Jelen-Lét olvasóinak.
- Nógrád megye fővárosában, Salgótarjánban születtem. Általános és kö
zépiskolai tanulmányaimat Tatabányán végeztem. Valójában a Salgótarján melletti Nemti községben éltünk szüleimmel, amíg édesapám ott dolgozott.
- A szülei mivel foglalkoztak?
- A természeti adottságok miatt a bányászaton kívül más munkalehető
ség nem nagyon volt, így édesapám a bányánál dolgozott. Édesanyám konyhakertet művelt, állatokat tartott, ami a létfenntartásunkat biztosította, tehát háztartásbeli volt.
- A gyermekkoráról egy kicsit részletesebben, ha hallhatnánk.
- Szép volt a gyermekkorom. Édesanyám és apám nagy szeretetben ne
veltek, és ma is jóérzéssel gondolok vissza a gyermekkoromra.
- Mikor került közelebbi kapcsolatba a könyvekkel?
- Ahogy visszaemlékszem, az ajándékok között, amiket kaptam, mindig volt könyv is, a szüleim jóvoltából. Így egészen korán rászoktam az olva
sásra, minden különösebb unszolás nélkül.
- Úgy gondolja, hogy tudatosan terelték a kultúra ilyen irányába? csak nagyon nagy akarattal, kitartással lehetett véghezvinni, ehhez édesa
nyám küzdeni tudása is kellett.
- Otthonról hozta a küzdeni tudást?
- Valóban, engem a kudarc még nagyobb erőbedobásra késztet. Nem adom fel, küzdők azért, amiben hiszek, és ez, azt gondolom, a génjeimben van. Persze, akkor ez így még nem működött. Az én korosztályom remekül
érezte magát a bőrében, és azt hitte, meg fogja váltani a világot. Nagyon boldog volt, és mindennek tudott örülni.
- Tudatosan készült erre a pályára ?
- Egyáltalán nem, ez menet közben alakult így. Mint említettem, a kor
osztályom, a barátnőim és én magam is, nagyon nagy hittel készültünk az úgynevezett nagybetűs életre. A társadalomban sokan indultak hasonló alaphelyzetből.
- Hogyan került ide, az Alföld közepére?
- Amikor Esztergomban elvégeztem a tanítóképzőben a népművelő
könyvtár szakot, Kecskemétre pályáztam. Édesapám nem élt már, édesa
nyám húga hívott Kecskemétre. Édesanyámmal ide költöztünk 1975-ben, azóta itt vagyok, itt alapítottam családot. Most már egy ideje úgy érzem, idetartozom.
- Mi van a régi barátokkal, barátnőkkel?
- Az igaz barátságok halálig eltartanak, és hát ezek is kiállták a próbát, és születtek újak, amelyek már ide gyökereznek.
- Hogy kezdődött Kecskeméten a pályája?
- Három évig tanítottam, és csak később lettem népművelő.
- A család hogyan éli meg, hogy időközben szenvedélyévé, hivatásává nemesedett a munkája?
- Azt hiszem, szerencsés vagyok ebben. Édesanyám is, és a férjem is el
fogad olyannak, amilyen vagyok. A kislányom pedig olyan példát kap, lát, amelyikből kialakíthatja a sajátját. Nyitottak, fogadókészek a szépre, a jóra.
- Nem okoz súrlódást a három generáció együttélése?
- Tiszteletben tartjuk egymás korból, nemből fakadó különbözőségét.
Akkor is toleráljuk egymást, ha ez néha nehéz. Aki ilyen családban él, az a nagyobb családban, a társadalomban is jobban érzi magát.
- Kedves Igazgatónő! Kérem mutassa be az olvasóknak munkahelyét, a LIGA Szakszervezetek Megyei Könyvtárát!
- Könyvtárunk Kecskeméten a Kisfaludy utca 6-8. szám alatt található a többi kulturális intézmény közelében, a Városháza mögött. Könyv- állományunk 135.000 kötet. Szinte minden korosztály számára kínál sokféle olvasnivalót. Általános iskolástól az egyetemistáig, érdeklődő dolgozó értel
miségitől a nyugdíjasig. Hozzáférhetők a napi-, a heti- és a havi lapok, és helyben használható dokumentumok.
- Korszerű technikákkal is el vannak látva?
- Igen. rendelkezésre áll a Piár és marketinggel foglalkozók szaklapja a
„Kreatív", az Internet-kalauz, a CD-Romok, nyelvi, zenei, irodalmi CD-k.
Számtalan lehetőséget kínálunk tanulásra, művelődésre, szórakozásra.
Könyvtárunk szolgáltatásai ingyenesek.
- Milyen programokat kínálnak még?
- Programjainkat a többi kulturális intézménnyel kooperálva igyekszünk kialakítani. Ezek az élő programok, ilyenek az évente ismétlődő rendezvé
nyek. Költészet napja, az ünnepi könyvhét, és vállalt rendezvényként szava
lóversenyek megrendezése. Részt veszünk a városhoz kötődő rendezvények
eseményeiben. Saját rendezésben tartunk könyvbemutatókat, festmény- és fotótárlatokat, továbbá író-olvasó találkozókat, és még sorolhatnám, mi mindent.
- Úgy látom, hogy állandó mozgásban vannak.
- Való igaz, munkatársaimmal mindig készülünk valamilyen programra, és hát figyelnünk kell a pályázatokra, hogy megfelelő anyagi forrásaink is legyenek egy-egy rendezvény lebonyolítására.
- Hogy bírják ezt fizilailag és szellemileg?
- Úgy érzem, hogy jó ötletben nincs hiány, és fizikailag is bírjuk. In
kább az anyagi lehetőségek szabják meg azt, hogy mit és mennyit.
- A Kecskeméti Kínálóban rendszeresen látok valamilyen program- ajánlatot az intézményük részéről. Némelyikre magam is eljutottam, és kel
lemes érzéssel jöttem el.
- Törekszünk rá, hogy kínálatunkkal értékeset adjunk, ha valaki belép a kultúra templomába. Aki a város számtalan kulturális intézménye közül minket választ, érezze, hogy nálunk ő a fontos. Mert meggyőződésem, hogy a munkánk szolgálat, nagyon fontos, hogy az olvasóközönség, a város lakossága érezze azt, hogy értük vagyunk. A visszajelzések olvasóinktól mind ezt támasztják alá.
- Ön 1999-ben a Közösségi Művelődésért díjat kapta. Milyen érzés bő negyed év távlatából visszagondolni erre?
- Jó és kellemes, főleg azért, mert munkatársaimmal örülhettem neki. Jó velük dolgozni, Kolozsi Máriával, Farkas Szabolccsal.
- Köszönöm a beszélgetést.
- Én is köszönöm a lehetőséget.