Bevezetés
Barcs-felső vasútállomástól ÉK-i irányban, körülbelül 400 m-re az állomás épületétől, közvetlenül a vasútvonal jobb oldalán található az a jellegzetes löszlerakódás, amely a sínek felé lankásan lejt, a Dráva felé néző oldal viszont függőleges. Ez a meredek rész a Dráva egykori partfala1. Ehhez a partfalhoz közel van a Nagy-Bók nevű Dráva holtág DNY-i vége.
A kutatóterület Barcs-felsŐ vasúti megállóhely mellett
A valamikori felszín mára lényegesen átalakult. Ebben nagy szerepet játszott a pleisztocén végének időjárása és éghajlata, a Dráva folyó erőteljes kanyarképző és eróziós tevékenysége, majd a 18. században meginduló folyó
szabályozási munkálatok. A végső formát a Pécs - Nagykanizsa vasútvonal építése, illetve az egyre intenzívebb mezőgazdasági tevékenység és a hozzá kapcsolódó építkezések adták meg.
1 Fenyősi László erdőmérnök szóbeli közlése után
Adatok a Barcs-felső vasútállomás melletti löszbetelepülés mollusca faunájáról
Ez a táj alakító tevékenység az élővilágra is hatással volt. A folyót kísérő galériaerdők tölgy-szil-kőris ligeteit kiirtották, és helyükre - a művelésből kimaradó területekre - a tájidegen, agresszíven terjeszkedő, de jó méhlegelőt és tűzi- valamint szerszámfát biztosító amerikai eredetű fehér akácot /Robinia pseudoacacia/ telepítettek. Ma ez a partfal tetejének és a Nagy-Bók meredek oldalainak uralkodó fafaja.
Megvizsgálva a helyszínt és a fal alján összegyűlt törmeléket, érdemesnek tartottan az alaposabb mintavételt és elemzést.
Módszerek
A fal alján felhalmozódott törmeléket félrelapátolva kialakítottam egy 3,2 m magas függőleges falat. Mintavevő eszközzel alulról felfelé haladva -folyamatosan kb. 2 kg tömegű mintákat vettem. A mintákat kb. 1 mm-es lyukbőségű szitán kiiszapoltam, kiszárítottam, majd átválogattam. A meghatá
rozáshoz Rotarides, Soós L. és Kerney M. P. munkáit használtam fel.
Vizsgálati eredmények
A vizsgált partszakasz hármas tagozódást mutatott. Alul barnássárga, nagy víztartalmú löszös homok helyezkedik el, amelyből 80 cm-es réteget tudtam feltárni. Mélységi elterjedését nem állapíthattam meg. A fő alkotó homok színéből arra következtettem - mivel a folyó homokja szürke színű - hogy a folyó medrének eltávolodása után megmaradó teraszszerű felszínre eolikus úton kerülhetett. Ez az alsó réteg puha, könnyen morzsolható. Iszapolás után a molluszkák mellett vékony gyökérmaradványok és az azokat körülfogó karbo
nátcsövecskék kerültek elő, néhány alkalommal pedig kb. 2-3 cm-es löszbaba-szerü képződmények. A középső 1,2 m magas homokos lösz tömör, kemény a mintavevő eszközzel nehezen bontható. A héjak mellett gyökérmaradványok, karbonátcsövecskék, illetve ízeltlábúak bábingei kerültek elő. Ez utóbbiak recens fajok nyomai. A legfelső szakasz szintén 1,2 m állaga morzsalékos, homokos erdőtalaj. Gyökérmaradvány okon kívül semmilyen életnyomot nem tartalmazott.
Összesen 27 mintát emeltem ki, ezekből 19-ben voltak mészhéjak. A 8-as és a 21-27 minta üres volt. A feldolgozható mintákból összesen 4.787 db valamilyen módon értékelhető héj került elő. A felismerhetetlen töredékeket és az embrionális héjakat nem vettem figyelembe.
A magas egyedszámhoz alacsony fajszám társul /2.sz. táblázat/. Az egyedszám döntő többségét két faj adja: Succinea oblonga /2.698 db/ és a Columella edentula /1.286 db/. Ez összesen 3.984 db, az össz-darabszám
Adatok a Barcs-felső vasútállomás melletti löszbetelepülés mollusca faunájáról
83,22%-a. Abszolút dominancia és konstancia, mert mindegyik értékelhető mintában előfordulnak. Mindkét faj nedvességigényes, hidegtűrő és nyílt terü
leten élő. Ez azt jelenti, hogy hűvös, nyirkos folyóvízhez közeli környezetben éltek.
A létszámára nézve harmadik faj a Vallonia pulchella a környezeti hatásokra euryök, azaz tágtűrésű. Az 500 példány viszonylag egyenletesen oszlik el a mintákban. E példányszám az összmennyiség 10,45% -át jelenti. A többi hat csak színező fajként jelenik meg. A szintén hidegtürő és nedves környezetet igénylő Trichia hispida a 19-ből 14 mintában jelen van, de mindenütt kis példányszámban. Csak a második mintában fordult elő Columella columaella. Megjelenése az addiginál hűvösebb éghajlatra utal.
A Vitrea crystallina és az Euconulus fulvus fajok kevésbé nedvesség
igényes hidegtürők. Az E. fulvus mégis inkább nyílt területi állat, a V.
crystallina a zártabb területeket kedveli. Mintabeli megjelenésük is utal erre: az E. fulvus a korábbi, nyíltabb terepet mutató, az utóbbi faj pedig a lassan melegedő és ezért záródó növényzetre utal. Érdemes ehhez összevetni a V.
crystallina és a Truncatellina cylindrica fajok mintánkénti eloszlását, párhuza
mot mutat.
Az Aegopinella púra három leletéből kettő szintén a fenti eloszláshoz közelit, /lásd: 1. táblázat, 2. ábra/
Az éghajlat módosulását jelzi a Tuncatellina cylindrica megjelenése, mivel ökológiai igényei mások, mint az eddigi fajoké. A 13. mintától a 18. mintáig folyamatosan jelen van a 88 db a teljes faunalista 1,85%-a. Ez a legmagasabb a színezőfajok között. Egyértelművé teszi az éghajlat szárazabbá és melegebbé válását.
Az egyedszám mintánkénti változása, illetve a tömegfajok egymáshoz viszonyított eloszlása 12. ábra/ szintén jól érzékelteti az éghajlat és életkörül
mények egymást gyorsan követő, apró, de a faunára komolyan ható változásait.
Feltűnő, hogy amíg a 7. minta normális megoszlásokat mutat, addig a 8.
teljesen üres. A következő három mintában látszik a fauna lassú regenerá
lódása, majd beállása egy állandó szintre, a 17. mintánál.
A 18. minta egyedszáma kiugróan magas. 901 db, ami az összes egyed
szám közel 19%-a. Ennek a kutató szerint két oka lehet. Az egyik a környezet pillanatnyilag rendkívül kedvező adottság-együttese. A másik elképzelés szerint a szél és a csapadékvíz az egyenetlen terep mélyedéseibe összehordott héjakból kialakított egy - az átlagos eloszlástól eltérő - sírközösséget, ún.
tanatocönózist.
A 19. és 20. minta rendkívül gyors egyedszám csökkenést mutat. A 21.
mintától kezdve még héjtöredékek sem találhatók. Ennek oka lehet az éghajlat
Adatok a Barcs-felső vasútállomás melletti löszbetelepülés mollusca faunájáról
melegedése következtében megváltozó növényzet és az alatta kialakuló talaj, ugyanis a humuszsavak kioldhatják a mészhéjakat.
Következtetések
A szakirodalom jelzése szerint a Punctum pygmaeum tömeges megjelenése mutatja a komoly beerdősülést. A radiokarbon vizsgálatok adatai szerint ez mintegy 18.000-16.000 évvel ezelőtt következett be. Mindezek alapján az itteni löszfalban feltárt fosszilis fauna kora több mint 18.000 évre tehető. Erre utalnak a talált fajok ökológiai igényei és a P. pygmaeum teljes hiánya. Ez a fauna összetételét és környezeti igényeit tekintve idősebb, mint az "élő" Dráva partoldali löszfalából nyert csigaegyüttes, amely sokkal változatosabb faj összetételű, és tartalmazza a beerdősülést jelző fajt. /Lásd a drávatamási Dráva-partról nyert 1995-ös minta, illetve az 1996-os anyag feldolgozását./
1. ÁBRA. AZ EGYEDSZÁM VÁLTOZÁSA MINTÁNKÉNT
9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22
MINTÁK SZÁMA
Adatok a Barcs-felső vasútállomás melletti löszbetelepülés mollusca faunájáról
2.ABRA. FAJCSOPORTOK %-OS MEGOSZLÁSA ÖKOLÓGIAI IGÉNY SZERINT
1. táblázat. A fajok besorolása ökológiai igényeik szerint
Igény Jelzés Higrofil, hidegtürő, nyílt területen élők A
84,98 ~ 85%, 4068 db.
Szubhigrofil hidegtürő fajok В 0,18% 9 db.
Nagy ökológiai türőképességü fajok С 10,44% 400 db.
Melegkedvelő szárazságtűrő D sztyepplakók
1,9% 91 db.
Faj
Succinea oblonga (D.R.A.P.) Columella edentula (D.R.A.P.)
Columella columaella Trichia hispida Vitrea crystallina (O.F.M.)
Euconulus fulvus Vallonia pulchella (O.F.M.)
Vallonia sp.
Truncatellina cylindrica Aegopinella púra
Adatok a Barcs-felső vasútállomás melletti löszbetelepülés mollusca faunájáról
2. táblázat Fajszám és egyedszám megoszlása minták szerint
Összesen % 2,80 5,12 9,94 4,30 4,34 6,77 5,61 - 1,48 0,84 1,57 4,93 5,49 5,74 5,81 5,60 9,17 18,82 1,57 0,10 4.787 100
Összesen db 134 245 476 206 208 324 268 _ 71 40 75 236 263 275 278 268 439 901 75 5 4.787 100
% - 3,57 9,13 - 2,61 - 3,2 7,51 3,2 114 2,38
db 17 . 19 7 - - - 9 33 29 114 2,38
% - 0,82 0,12 - 0,04 0,03 0,037 1,4 - 0,042 1,52 1,81 4,67 4,85 4,1 0.088 1,33 76 1,59
dbA 2 6 1 1 1 1 1 4 5 13 13 18 8 1 76 1,59
% - 1.22 - 0,05 - -
-4 0,083
dbB 3 1 - 4 0,083
D% 0,021 - " 0,04 0,011 3 0,062
db 1 - 1 - 1 - 3 0,062
% - - 0.04 0,02 0,0 - 5 0,10
dbB - - - - - - - - - 1 - 1 3 5 0,10
% 3,73 - - - - -
-5 0,10
dbC 5 - 5 0,10
% 9,7 11,4 0,76 20,4 6,25 8,95 7,83 12,7 20 17,3 8 9,51 10,2 10,8 13,4 13,7 8,9 1,2 500 10,45
dbC 13 28 36 42 13 29 21 9 8 13 19 25 28 30 36 60 81 9 - 500 10,45
D% - 0,12 0,01 0,04 - - 6,1 4,7 2,5 2,2 3,64 2,3 - 88 1,85
db 6 2 1 - 16 13 7 6 16 21 - - 88 1,8
5
I % 3,26 - - - - - - - - 8 0,17
I dbA »
-8 0,17
I A% 45,52 35,9 27,1 27,7 26,9 25 46,7 11,3 52,5 29,3 20,3 27,4 27,3 27,8 24,3 13,9 25,5 33,3 40 1.286 26,86
I db 61 88 129 57 56 81 125
8 21 22 48 72 75 60 65 61 230 25 2 1.286 26,86
A% 41 47,34 59 51,9 55,8 71,3 42,2 74,6 27,5 53,3 70,3 55,5 56 56,8 55,2 57 58,6 53,3 60 2.698 56,36
db 55 116 281 107 116 213 113 - 53 11 40 166 146 154 158 148 250 528 40 3 2.698 56,36
Minta szám
1- 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
9- 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. Ossz. db Ossz. %
Adatok a Barcs felső vasútállomás melletti löszbetelepülés mollusca faunájáról
IRODALOM
BOTKA JÁNOS: Adatok a drávatamási Dráva-part löszcsiga faunájához.
In: Gyökerek. A Dráva Múzeum tanulmánykötete 2004.
pp. 52-60.
FARKAS SZILVIA: A Rátaszéki téglagyár pleisztocén képződményei. In:
Mátra Múzeum Gyöngyös Malakológiai Tájékoztató 18.
pp. 21-27.
IVÁNYI ILDIKÓ - LEHMANN ANTAL /szerk/:
Nemzeti Parkjaink - A Duna-Dráva Nemzeti Park. Bp.
2002.
M. P. KERNEY - R. D. A. CAMERON - J.H. JUNGBLUTH:
Die Landschnecken Nord und Mitteleuropas Hamburg und Berlin 1979.
PÉCSI MÁRTON: Negyedkor és löszkutatás Bp. 1993.
SOÓS LAJOS: Csigák II. Gastropoda II. Bp. 1959
SOÓS LAJOS: A Kárpát-medence mollusca faunája Bp. 1943.
ROTARIDES MIHÁLY:
Pleisztocén puhatestűek meghatározásának módjai.
Bp. 1943.
ÚJVÁRI GÁBOR: A monyoródi Téglagyár pleisztocén rétegsorának malakológiai vizsgálat. In: Malakológiai Tájékoztató 20.
pp. 15-24.
Adatok a Barcs-felső vasútállomás melletti löszbetelepülés mollusca faunájáról
JÁNOS BOTKA