A mintaterület növényzeti jellemzői

A vágásterületen a csemeték növekedése lassú ütemben indult, mely többek közt a telepítést követő évek szárazságával is magyarázható. Az erdősítés sikerének érdekében 2001 májusában, majd 2002 júliusában ápolást végeztek, melyek átmenetileg jelentősen átformálták a terület lágyszárú borítását (2-3. kép).

2. kép: A terület látképe ápolás után

Tudományos név Borítási érték (%) Szociális

Aegopodium podagraria + C(5) H(G)

Ajuga reptans + DT(2) H-Ch

Asperula odorata 1 C(5) G

Calamagrostis epigeios 65 RC(-2) H

Cardamine impatiens + G(4) TH(Th)

Carex digitata + G(4) G

Geranium robertianum 1 DT(2) Th

Glechoma hederacea + DT(2) H(Ch-G)

Hypericum perforatum + DT(2) H

Myosoton aquaticum + DT(2) Th-TH

Oxalis acetosella + C(5) H(G)

Polygonatum multiflorum + G(4) G

Pteridium aquilinum 5 DT(2) G

Pulmonaria officinalis + G(4) H

Scrophularia nodosa + G(4) H

Senecio nemorensis ssp. fuchsii + G(4) H

Stachys sylvatica + G(4) H

Stellaria nemorum + S(6) H

Traxacum officinale + RC(-2) H

Urtica dioica 2 DT(2) H

Veronica chamaedrys + DT(2) H-Ch

Viola sylvestris + G(4) H

1. táblázat: Az asztalfői mintaterületen található növényfajok, és azok borítási értékei az erdősítés során ültetett fajok kivételével (+: szálankénti előfordulás)

A minta-kvadrátban előforduló növényfajokat, azok borítási-, illetve egyéb cönológiai adatait az 1. táblázat tartalmazza. A táblázatban szereplő értékek alapján az 1. ábra a Borhidi-féle szociális magatartástípusok (BORHIDI 1993) alapján osztályozza a terület növényfajait. A kategória után zárójelben szereplő szám az adott magatartástípusba sorolható fajok természetességi értékét jelenti (HORVÁTH et al. 1995), míg a kategória után a mintaterületen előforduló fajok számát tüntettem fel.

C(5):6

G(4):20 DT(2):15

W(1):2 RC(-2):3 S(6):2

1. ábra: A mintaterületen előforduló növényfajok szociális magatartás típusok szerinti csoportrészesedése S(6): specialisták, szűk ökológiájú stressz-tűrők; C(5): természetes kompetitorok;

G(4): generalisták, tág ökológiájú stressz-tűrők; DT(2): zavarástűrő növények;

W(1): honos gyomfajok; RC(-2): a honos flóra ruderális kompetitorai

M-MM:6 N:2

H:25 G:8

TH:2 Th:5

2. ábra: A mintaterület növényfajainak megoszlása életforma alapján

MM:mega-mesophanerophyta (fák), M: microphanerophyta (cserjék), N: nanophanerophyta (félcserjék, törpecserjék), H: hemikryptophyta (évelő lágyszárúak, tőrózsás, tősarjas vagy földbeli hajtásokkal), G: geophyta

(évelő lágyszárúak, gumós, hagymás, gyöktörzses növények), TH: hemitherophyta (kétéves növények), Th: therophyta (egyéves növények)

3.3.1. Életforma-spektrum

Az 1996-ban letermelt vágásterület a csapdázásos vizsgálatok megkezdésekor 5 éves volt. Az évelő fajok aránya nőtt, így az egyéves fajok fokozatosan kiszorultak a vágásterületekről, helyüket évelő lágyszárúak foglalták el. Egyre nagyobb számban fa- és cserjefajok is megjelentek. A fenti folyamatok a szukcesszió előrehaladott állapotára utalnak (2. ábra).

3.3.2. A szociális magatartás típusok megoszlása

Az erdei vágásterületekre általánosan jellemző a zavarástűrő fajok magas aránya.

Mintaterületem esetében nem ez a fajcsoport dominált, hanem a generalisták csoportja: ami szintén a szukcesszió előrehaladott állapotára utal, illetve a vágásterülettel határos erdők közelségét, és azok viszonylagos zavartalanságát jelzi. A honos flóra gyomjainak és ruderális kompetitorainak fajszáma kevés, bár a vágásterületen egyelőre nagy borítással szerepeltek, különösen a siskanád tippan. A természetes pionírok csoportja már eltűnt a területről. Az egyes csoportok százalékos megoszlását az 1. ábra szemlélteti.

3.3.3. Természetesség

A természetes kompetitorok és generalisták nagy száma pozitív, emellett specialisták is megjelennek. A honos flóra gyomjainak és ruderális kompetitorainak fajszáma kevés, a területen nem fordulnak elő agresszív tájidegen kompetitorok. Ilyen – a Soproni-hegység vágásterületeire jellemző – tájidegen faj pl. a keresztlapu (Erechtites hieracifolia), mely mintaterületemen nem volt fellelhető. Sok bükkösre, gyertyános tölgyesre jellemző faj fordul elő, ezek a békabogyó, szagos müge, bükk sás, erdei sás, fürtös salamonpecsét, hagymás fogasír, és az árnyékvirág. A terület déli része nedvesebb, melyet a békaszittyó, a csalán és a sasharaszt jelenléte jelez. A nyílt terület és az erdő találkozásánál kialakuló szegélyzóna fajgazdagabb, mivel a szukcesszió ezen stádiumában a minta-kvadrát közepén az évelők többé-kevésbé homogén foltot alakítanak ki. A vágásterületek első, második évében megfigyelhető fajgazdagság, amely főleg a természetes zavarástűrő egyéves fajok tömeges jelenlétének köszönhető, a felvételezés időpontjában már nem tapasztalható. Természetességi értékszám: 148, ami utal a terület nagyfokú természetességére.

3. kép: A siskanád tippannal borított mintaterület jellegzetes látképe ősszel

3.3.4. A területre jellemző foltosság

Csapdázási területem két összefüggő erdőrészlet között elhelyezkedő, tarvágást követő mesterséges erdőfelújítás. Keleti oldalról öreg bükkös szegélyezi, míg a nyugati szélen ugyancsak öreg elegyes állomány (bükk, lucfenyő, vörösfenyő) található. Északi oldalon egy fiatalabb állomány, elegyes bükkös húzódik. A nyugati oldal irányából megerősödött természetes újulat (bükk) jelenik meg, a szegélyterületekre jellemző, dominánsan szedres-foltokkal. (3. ábra). A csapdaháló D-K-i sarkában évről évre megújuló sasharasztos folt töri meg az egyébként homogénnek mondható jellemzően siskanádas lágyszárú társulást. A területre jellemző az erősen tagolt felszín, kifordult tuskók, ledöntött fák (4. kép), illetve a gyökérzetek helyét jelző, sok esetben több mint 1 m

mély gödrök jelenléte. A hasonló jellegű élőhely a kisemlősök számára kifejezetten ideális, minden faj megtalálja a számára megfelelő életteret, búvóhelyet, illetve táplálékokat. Az 3. ábra a területen általam elkülönített legjellegzetesebb élőhely-foltokat szemlélteti, melyeket az egyes fajok területhasználatát vizsgáló fejezetben (5.5 fejezet), elkülönülő mikrohabitat foltokként tárgyalok. Az egyes foltok

fajösszetételét az alábbi felsorolás részletezi. 4. kép: A 83-as csapda környezete

3. ábra: A terület légifelvétel segítségével készített folttérképe

Siskanád tippanos irtásrét: Ajuga reptans, Betula pendula, Traxaacum officinale, Viola sylvestris, Calamagrostis epigeios, Laminum maculatum, Fragaria vesca, Galium aparine, Hypericum perforatum, Cirsium vulgare, Milium effusum, Majantheum bifolium, Glechoma hederacea, Cirsium arvense, Lysimachia punctata, Rubus fruticosa, Rubus idaeus, Salix caprea, Sambucus nigra, Sambucus racemosa, Scrophularia nodosa, Veronica chamaedrys, Stellaria nemorum, Pinus sylvestris, Populus tremula;

Sasharasztos, nedves folt:Juncus effusus, Myosoton aquaticum, Pteridium aquilinum, Urtica dioica;

Szedres szegélyzóna: Actaea spicata, Aegopodium podagraria, Asperula odorata, Cardamine impatiens, Carex digitata, Carex divulsa, Carex pilosa, Carex sylvatica, Dentaria bulbifera, Galeopsis pubescens, Geranium robertianum, Lapsana communis, Lathyrus vernus, Mycelis muralis, Oxalis acetosella, Polygonatum multiflorum, Pulmonaria officinalis, Scrophularia nodosa, Senecio nemorensis ssp. fuchsii, Stachys sylvatica, Veronica chamaedrys, Viola sylvestris;