4. A kvóta és a mennyiségi bónuszok ekvivalenciájáról 33
4.3.4. Mindkét cég kvóta teljesítéséért zet bónuszt
Végül azt az esetet tárgyaljuk, amikor mindkét tulajdonos a kvóta telje-sítéséért zet bónuszt.
Az 1. cég menedzsere az alábbi függvényt maximalizálja:
S(q1) =q1(1−q1−q2) +λ1 1 így a következ® els®rend¶ feltételeknek megfelel®en választ mennyiséget:
∂S(q1)
∂q1 = 1−2q1−q2+λ1e−
( ¯q1−q1)2 2σ2
√2πσ = 0. (4.51)
Az 2. cég menedzsere a következ® kifejezést maximalizálja:
S(q2) =q2(1−q1−q2) +λ2 1 így a következ® els®rend¶ feltételeknek megfelel®en választ mennyiséget:
∂S(q2)
Az implicitfüggvény-tétel alkalmazásával az alábbiakat kapjuk10:
A parciális deriváltakat felhasználva némi egyszer¶sítés után a következ®
els®rend¶ feltételekhez jutunk: A következ® lépésben az (4.51) és az (4.53) egyenletekb®l megkaphatjuk, hogy
10Az egyszer¶ség kedvéért nem a tényleges parciális deriváltakat adjuk meg, hanem azok értékét megszorozzuk a|J| kifejezéssel
4.3 Eredmények 49
λ1 = √
2πσ(2q1+q2−1)e( ¯q1−q1)
2
2σ2 (4.60)
λ2 = √
2πσ(q1+ 2q2−1)e
( ¯q2−q2)2
2σ2 (4.61)
Ezeket az egyenleteket felhasználva a következ®képpen írhatjuk újra az els®rend¶ feltételeket:
∂Π1
∂λ1 = (1−q1−2q2)(2q1+q2−1)q¯2−q2
σ2 + (3q1+ 2q2−2) = 0 (4.62)
∂Π2
∂λ2 = (1−2q1−q2)(2q2+q1−1)q¯1−q1
σ2 + (3q2+ 2q1−2) = 0 (4.63) Jelöljük k1-gyel a ¯q1σ−q21 kifejezést, illetvek2-vel a q¯2σ−q22 kifejezést. El®ször is vegyük észre, hogy amennyiben azi. (i= 1,2)vállalatki értékét nullának választja, akkor visszajutunk az 4.3.3 részben tárgyalt eset els®rend¶ felté-teleihez és a másik cég legjobb válasza az lesz, hogy k−i értéket nullának választja. A lehetséges megoldásokat a szimmetrikus stratégiaprolokra kor-látozva könnyen beláthatjuk, hogy amennyiben mindkét cég azonos pozitív k értéket választana, akkor az egyéni kibocsátások meghaladnák a 25 értéket, így azon stratégiaprolhoz tartozó kimenet, ahol k1 = k2 = 0, kizetésdo-mináns.
Így tehát:
Ebbb®l következ®en kimondhatjuk az alábbiakat:
4.3. állítás. Ha a másik vállalat kvóta teljesítéséért zet bónuszt, akkor a mennyiségi bónusz, illetve a kvóta teljesítéséért zetett bónusz ugyanarra a kimenetre vezet. Azonban, mivel
qs∗λs = 2 amennyiben σ megfelel®en alacsony (σ < σ∗ ≈ 0.319154), a kvóta teljesíté-séért zetett bónusz várható költsége alacsonyabb a2.cég tulajdonosa számára.
4.4. Összefoglalás
Láthattuk, hogy a kvóta teljesítéséért zetett bónusz ugyanolyan kimene-tekre vezet, mint a mennyiségi bónusz, azonban alacsonyabb várható költ-séggel. Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy kockázatsemleges szerepl®ket
4.4 Összefoglalás 51
feltételezve a kvóta teljesítéséért zetett bónusz kedvez®bb, mint a mennyiségi bónusz. Azonban feltételezhet®, hogy kockázatkerül® szerepl®k esetén a kvóta teljesítéséért zetett bónusz el®nyei csökkenhetnek vagy elt¶nhetnek. Ez magyarázhatja a tényt, hogy egyes cégek mennyiségi bónuszt, más cégek kvóta teljesítéséért zetett bónuszt alkalmaznak. Azok a vállalatok, ahol a szerepl®k kevésbé kockázatkerül®k, kvóta teljesítéséért zetnek bónuszt, míg azok a vállalatok, ahol a szerepl®k inkább kockázatkerül®k, mennyiségi bónuszt fognak ajánlani.
5. fejezet
Stratégiai szegmentálás
5.1. Bevezetés
Képzeljünk el egy olyan dierenciált termékes iparágat, ahol a vásárlók eltér®en értékelik a min®séget és különböznek árrugalmasság tekintetében.
Ha egyik cég magas min®séget gyárt, a másik pedig alacsony min®séget, kivonul-e a az els® cég az alacsony értékelés¶ szegmensb®l? Hogyan érinti ez az esetleges kivonulás a termékváltozatokat és hogyan befolyásolja ez a társadalmi jólétet?
Modellünk felépítése a következ®: a vásárlók két csoportra oszthatók és különböznek a min®ség értékelésében valamint az árrugalmasság tekintetében.
Megmutatjuk, hogy amennyiben az árérzékeny szegmens mérete csökken, az egyensúlyi árak n®nek. Így a magas min®séget gyártó vállalat jól járhat, amennyiben kizárja leginkább árérzékeny fogyasztóit. Eredményeink arra utalnak, hogy a magas min®séget gyártó vállalat teljesen elhagyja az alacsony
min®ségértékelés¶ szegmenst, ha a kevésbé árérzékeny fogyasztók a min®-séget elég magasra értékelik és az árérzékeny szegmens mérete megfelel®en kicsi. Ebben az esetben modellünk alapján az új szerepl® belépése kedvez® az inkumbens számára. Eredményeink továbbá azt mutatják, hogy ez a társa-dalmi jólét növekedéséhez vezet.
Rodrigues és társai (2014) modellje a vertikális és horizontális dieren-ciálás segítségével magyarázza a pszeudogenerikus szerek jelenségét a gyógy-szeriparban. Jelen tanulmány bizonyos értelemben hasonló kérdéseket vála-szol meg, de egy eltér® megközelítéssel és valamilyen mértékben az idézett cikknek ellentmondó eredményekkel.1 Míg a fenti szerz®k a pszeudogenerikus szerek versenygeneráló aspektusát helyezik el®térbe, mi azt mutatjuk meg, hogy a piaci szegmentáció még fontosabb szerepet játszhat. Habár eredménye-ink nem mondanak ellen azon állításuknak, hogy a generikus és pszeudogene-rikus szerek piaci megjelenése áremelkedéshez vezet2, azonban mi azt is megmutatjuk, hogy a piaci kilépés okozta újrapozicionálás növelheti a társa-dalmi jólétet. Ehhez az irodalomhoz szeretnénk hozzájárulni, és úgy véljük, hogy a gyógyszeriparral foglalkozó korábbi tanulmányok (pld. Grabowski és Vernon (1992)) alátámasztják az általunk el®térbe helyezett piaci szegmentá-ció kérdésének fontosságát.
1Technikai kérdések merülnek fel például az idézett cikk költségekkel és elhelyezkedéssel kapcsolatos feltevéseivel kapcsolatban. A lineáris szállítási költségek tételezése nehezen egyeztethet® össze a végpontokban elhelyezked® cégekkel. A probléma elkerülésére négyzetes költségeket használunk.
2Ez egybevág Ward és társai (2002) élelmiszeripari vizsgálatának eredményeivel is.
5.2 A modell 55
5.2. A modell
Legyen a vásárlók összesége két csoportra elkülöníthet®: egy magas érté-kelés¶ (M) és egy alacsony értékelés¶ (A) csoportra. Mindkét csoport eloszlá-sa egyenletes a[0,1]intervallumon. A magas értékelés¶ vásárlók számát1-re normalizáljuk, míg az alacsony értékelés¶ vásárlók számaµ. Minden vásárló-nak fogyasztás el®tt el kell utaznia a gyártóhoz, ahol megveheti a terméket.
Feltesszük, hogy az utazási költség a távolságban négyzetes. A két csoport alapvet®en különbözik (a) utazási költségeikben és (b) a vásárlás közbeni szolgáltatás értékelésében. A magas értékelés¶ csoport utazási költsége tM, az alacsony értékelés¶ csoport tagjaié pedigtA. Az eddigiekkel összhangban feltesszük, hogy tM > tA > 0, vagyis az alacsony értékelés¶ csoport árérzé-kenyebb, mint a magas értékelés¶. Feltesszük továbbá, hogy a magas érté-kelés¶ csoport a vásárlás közbeni szolgáltatástsA-ra értékeli, míg az alacsony értékelés¶ csoport sA-ra értékeli ezt, ahol sM > sA≥ 0. Az M-beli vásárlók csak kiegészít® szolgáltatással hajlandóak megvenni a terméket, míg az ala-csony értékelés¶ csoport szolgáltatással vagy anélkül is hajlandóak vásárolni.
Mindkét vásárlói csoport számára v a termék rezervációs hasznossága és minden fogyasztó legfeljebb egy terméket vásárol. Feltesszük, hogy v elég magas ahhoz, hogy minden fogyasztó megvásároljon egy terméket az egyen-súlyban.3 Számításaink egyszer¶sítéséheztM értékét1-re normalizáljuk éssA
értékét nullában állapítjuk meg. Feltesszük továbbá, hogysM−sA> tM−tA, vagyis a fogyasztók jobban dierenciáltak aszerint, hogy hogyan értékelik a
3A kés®bbi elemzés során pontos alsó határt adunk az ezt teljesít®v értékre.
terméket, mint aszerint, hogy mekkora az utazási költségük.
A következ® játékot tekintjük. A vállalatok el®ször kiválasztják az elhe-lyezkedésüket, majd (a piaci szabályozással összhangban) megválasztják az áraikat, végül a piac kitisztul. A játék részjáték-tökéletes egyensúlyát vissza-göngyölítéssel kapjuk meg.
5.2.1. Verseny az alacsony értékelés¶ fogyasztókért
Tegyük fel, hogy a piacon az egyik cég kiegészít® szolgáltatással nyújtja a terméket és nem képes árdiszkriminációra.A termelés határköltségec >0, xköltség pedig nincsen. Tegyük fel továbbá, hogy egy alacsony min®séget gyártóa cég, amely zéró határköltséggel termel, belép a piacra és kiegészít®
szolgáltatás nélkül kínálja a terméket. A továbbiakban a kiegészít® szolgál-tatás nélküli termékre alacsony min®ség¶ként, míg az kiegészít® szolgálszolgál-tatás- szolgáltatás-sal együtt nyújtott termékére magas min®ség¶ként utalunk.
Ebben a duopol játékban a két cég döntést hoz az elhelyezkedésr®l, illetve az árról. Az els® kérdés megválaszolásánál az alábbi lemmát használjuk ki:
5.1. lemma. Négyzetes költséggel jellemezhet® elhelyezkedési játékokban az egyensúlyban a vállalatok a két végpontot választják.
Bizonyítás: Lásd d'Aspremont et al. (1979).
Anélkül, hogy csorbítanánk eredményeink általánosságát, feltehetjük, hogy az a vállalat az 1 pontban tartózkodik, míg a (továbbiakban m-mel jelölt)
5.2 A modell 57
magas min®séget gyártó vállalat pedig a 0 pontban. Vegyük észre, hogy itt teljes termékdierenciálással találkozunk.
Mivel az M csoportbeli fogyasztók csak a kiegészít® szolgáltatással vásá-rolják a terméket, így továbbra is az m cégt®l vásárolnak és az x pontban elhelyezked® vásárló fogyasztásból ered® többlete a következ® lesz:
CSM =
v+sM −x2−ph, amennyiben vesz terméket az m cégt®l
0, amennyiben nem vesz terméket (5.1)
ahol pm a termék ára a kiegészít® szolgáltatással együtt.
AzA-beli fogyasztók mindkét terméket azonosan értékeli és emiatt közöm-bösek a két termék között, amennyiben egyenl® a két termék ára. Az alacsony min®ség¶ termék árát pa-val jelölve, az x helyen található A-beli fogyasztó hasznossága a következ® módon adható meg:
CSA= A vásárlók attól a cégt®l vásárolnak, amelyik magasabb többletet bizto-sít számukra.Így az alacsony min®ség¶ piacon az i fogyasztó, aki x helyen helyezkedik el, akkor vásárol az m vállalattól, ha xi ≤ 12 − pm2t−pa
A , különben aza vállalattól vásárol. A vállalatok keresleti függvények tehát az alábbiak:
DM(pm, pa) = 1 +µ
A (5.3) és (5.4) keresleti függvényeket felhasználva a vállalatok prot-függvényeit így adhatjuk meg:
πm =
Az els®rend¶ feltételek felhasználásával jutunk el az alábbi eredményre:
5.2. lemma. Egyensúlyban a vállalatok a következ® árakat szabják meg:
pDm = 1
Ezek csupán akkor egyensúlyi árak, ha a piac teljesen lefedett. Ehhez az szükséges, hogy az M csoporthoz tartozó, 1 pontban található fogyasztó többlete ne legyen negatív az adott árak mellett. Ennek kiértékelésével megad-hatunk olyan alsó határt v-re, ami konzisztens a modellünkkel. Ehhez az szükséges, hogy
Egyszer¶sítve az (5.7) egyenletet a következ®kre jutunk:
v ≥v ≡1 +tA+ 2 3c+4
3 tA
µ −sM (5.8)
Amennyiben a (5.8) feltétel teljesül, a piac teljesen lefedett az egyensúlyban és az 5.2 állításban meghatározott árak valóban egyensúlyi árak.
5.1. következmény. A nagyobb fokú dierenciáltság magasabb egyensúlyi árakhoz vezet.
5.2 A modell 59
5.2. következmény. Ha az árérzékeny szegmens mérete növekszik, az egyen-súlyi árak csökkennek.
Bizonyítás:
∂pDj
∂µ <0 minden j =m, a.
A következmények mögött meghúzódó intuíció az, hogy ahogy a termékek dierenciáltsága n®, a helyettesítés nehezebbé válik, ami csökkenti a versenyt a piacon. Ez ösztönzést és lehet®séget biztosít a cégek számára az áremeléshez.
Ha azonban az árérzékeny csoport relatíve dominánssá válik a kevésbé árér-zékeny csoporttal szemben, az szükségszer¶en az egyensúlyi árak csökkené-séhez vezet.
Behelyettesítve az egyensúlyi árakat a (5.5) által megadott protfüggvé-nyekbe, a következ® eredményre jutunk:
5.3. lemma. Egyensúlyban a vállalatok protjai πmD = µ
5.3. Stratégiai kivonulás a piacról
Bizonyos feltételek mellett azonban a magas min®séget gyártó vállalatnak érdeke f¶z®dik ahhoz, hogy eltérjen a 5.2 lemmákban ismertetett egyensúlytól.
Ennek illusztrálásához gondoljuk végig a következ®ket. Az 5.3 állításból azt kapjuk, hogy
5.3. következmény. A magas min®séget gyártó vállalat jobban jár, ha kizár bizonyos fogyasztókat a leginkább árérzékeny rétegb®l, ha ezen szegmens mérete megfelel®en kicsi.
Bizonyítás:
∂πDm
∂µ = 1 18tA
(3tA−c)2− 4tA
µ 2
Ez negatív, amennyibenµ < µS ≡ 3t4tL
L−c.
A 5.3 következmény arra utal, hogy a magas min®séget gyártó vállalat jobban járhat, ha elhagyja az árrugalmasabb szegmenst. Ebben az esetben az árakat és a protokat könnyen kiszámíthatjuk, mivel mindkét szegmensben csak egy-egy vállalat m¶ködik és így rendre olyan árakat szabnak meg, amit a vásárlók rezervációs hasznossága diktál.
Formálisan megadva a cégek protjait:
πm = (pm−c)DM(pm) és πa =paDA(pa) (5.9) aholDM(pm)ésDA(pa) rendre azm ésa cégek által érzékelt kereslet. Mivel a fogyasztók rezervációs hasznossága elég magas ahhoz, hogy nem-negatív
5.3 Stratégiai kivonulás a piacról 61
többletet biztosítson az adott vállalattól legmesszebbre es® vásárló számára is, egyensúlyban a cégek olyan árakat szabnak meg, amit még a vállalattól legmesszebb es® fogyasztó is hajlandó kizetni.
Vegyük észre, hogy duopólium helyett valójában két elkülönült monopó-liumunk van két elkülönült piacon. A helyválasztás így valójában az egyes monopóliumok problémája lesz és így könnyen belátható, hogy mindkét cég a medián fogyasztó ízlésének megfelel®en választja ki a termékjellemz®ket, mivel a t®lük legtávolabb elhelyezked® fogyasztó zetési hajlandóságát maxi-malizálják. Formálisan kimondhatjuk a következ®ket:
5.4. lemma. Tegyük fel, hogy azmvállalat elhagyja az árérzékeny szegmenst.
Ekkor egyensúlyban a cégek az egységszakasz közepén fognak elhelyezkedni és az egyensúlyi árak, illetve protok az alábbiak lesznek:
pSm =v+sM −1
Összehasonlítva a 5.3 és 5.4 lemmák eredményeit, megállapíthatjuk, hogy mikor vezet valóban egyensúlyra a stratégiai célú kivonulás. Ehhez az szük-séges, hogy:
Másképpen felírva:
sM > sSM ≡ µ 18tA
3tA−c+ 4tA
µ 2
−v+ 1
4+c (5.11)
Ebb®l kapjuk meg a következ® eredményt:
5.1. állítás. A magas min®séget gyártó cég teljesen elhagyja az árérzéke-nyebb szegmenst, ha a fogyasztók alapvet®en különböznek a kiegészít® szolgál-tatás értékelésében és ha az árérzékenyebb szegmens mérete megfelel®en kicsi.
Az 5.1 állítás mögött meghúzódó intuíció az alábbi. Ahhoz, hogy azmcég bármelyik A-beli fogyasztót kiszolgálja, az árát a legkevésbé értékesM-beli vásárló rezervációs hasznossága alá kell csökkentenie. Ez az árcsökkentést annál jelent®sebb, minél értékesebb a szolgáltatás azM-beli fogyasztók szá-mára. A kevésbé árérzékeny szegmens tagjai így az alacsony árak miatt jelent®s fogyasztói többlethez jutnak. Az árérzékeny szegmens elhagyásával azmcégnek nem kell versenyeznie azavállalattal és így megemelheti az árait.
Ha azonban az árérzékeny szegmens mérete jelent®s, akkor a piacról való kilépés csökkenti a cég protját, hiszen az áremelés nem tudja ellensúlyozni az eladások visszaesése által okozott veszteséget.
Hasonló dolog játszódik le, amikor a fogyasztók rezervációs hasznossága elég magas. A piacról való kilépés és egyetlen szegmensre fókuszáló tevé-kenység megszünteti a versenyt és növeli az árakat. Mivel az eladások csökke-nése miatti veszteség nem jelent®s, a prot szintén növekszik. Vegyük észre azt is, hogy ha a piacról való kivonulás nyereséges, akkor egyúttal magasabb átlagos árakhoz is vezet.
5.4 Összefoglalás 63
Továbbmenve, a piacról való kivonulásnak fontos következményei vannak a termékek jellemzói szempontjából. Az alacsony min®séget gyártó cég által gerjesztett verseny nagy valószín¶séggel maximális termékdierenciáláshoz vezet. A piacról való kivonulás esetében azonban mindkét cég a saját maga számára releváns szegmens medián fogyasztójához igazítja a terméket. Vegyük észre, hogy a konvex költségek miatt ez alacsonyabb aggregált szállítási költségekhez vezet.
Ez utóbbi eredménynek a társadalmi jólétre vonatkozólag is fontos hatása van. Modellünkben az alacsonyabb aggregált szállítási költség szükségszer¶en magasabb aggregált jólétet is jelent. Így a piacról való kivonulás magasabb társadalmi jóléthez vezethet, mint csupán egy új versenytárs belépése. Ezen állításunkat az alábbi állításban összegezzük:
5.2. állítás. Amennyiben a magas min®séget gyártó cég teljesen elhagyja az árérzékenyebb szegmenst, az átlagos árak emelkednek, a társadalmi jólét azonban növekszik.
5.4. Összefoglalás
Ha az árérzékeny szegmens mérete nem jelent®s, a magas min®séget termel® jobban jár, ha teljesen kivonul a min®séget alacsonyan értékel® szeg-mensb®l. Ennek eléréséhez az magas min®séget termel® vállalat (1) megaka-dályozhatja, hogy az árérzékeny fogyasztók megvegyék a termékét, (2) nega-tív kampánnyal segítheti kivonulását a piacról, vagy (3) ® is elkezdhet gyártani egy alacsony min®ség¶ terméket, ezáltal hatékonyan szegmentálva a
vásár-lókat. Eredményeink azt mutatják, hogy a stratégiai célú kivonulás kedvezhet a magas min®séget gyártó vállalatnak. Másképpen fogalmazva, a piacon lev®
vállalatoknak nem feltétlenül kell árversenybe bonyolódniuk egy új belép®
megjelenését követ®en, ugyanis el®nyösebb lehet számukra a piacról való kivonulás (marketing)stratégiáira összpontosítani.
A kivonulással járó áremelkedés társadalmi jóléti hatását ugyanakkor ellensúlyozza az, hogy a piaci szerepl®k újrapozicionálják termékeiket. Ez azt az üzenetet hordozza a szabályozók számára, hogy a piacról való kivonulást árnyaltan kell értékelni, mivel az jóléti szempontból akár kívánatos is lehet.
6. fejezet
Árhorgony duopol piacon
6.1. Bevezetés
Habár a közgazdasági modellek általában racionális szerepl®ket tételeznek, a viselkedési közgazdaságtan számos, alaposan feltérképezett döntéshozatali torzítás létezését igazolta. Ezek egyike a lehorgonyzás, ami arra a jelenségre utal, amikor egy adott kérdésre adott válaszokra adott kezdeti találgatások horgonyként viselkednek és befolyásolják végs® válaszunkat. Ha például el®-ször azt kérdezik meg t®lünk, hogy zetnénk-e 10 dollárt egy karóráért, az értékelésünk alacsonyabb lehet, mintha ugyanazon karóra esetében az els®
kérdés 1000 dollárról szólt volna. Természetesen ez nyilvánvalóan nem vág egyve a racionális fogyasztó modelljével, ahol az értékelések egy preferencia-rendszerb®l származnak.
Számos tanulmány próbálta elmélyíteni megértésünket a fogyasztói visel-kedés ezen rendszeresen meggyelhet® furcsaságát. Tversky és Kahneman
(1974) kísérletükben arról kérdezték alanyaikat, hogy hány százalékra rúg az afrikai országok száma az ENSZ tagállamai közt. Azonban miel®tt megvála-szolták ezt a kérdést, meg kellett forgatniuk egy szerencsekereket, amin nullától százig szerepeltek számok, és megmondani, hogy szerintük ennél kisebb vagy nagyobb a kérdéses százalék. Ez a véletlen szám nyilvánvalóan befolyásolta az alanyok által adott végs® választ. A horgonyokkal, illetve referenciapontokkal kapcsolatos korai kutatásokat, valamint ezek kapcsolatát a kilátáselmélettel mutatja be Kahneman (1992).
Northcraft és Neale (1987) azt igazolták, hogy a szakért®k is áldozatul esnek ennek a jelenségnek. F®iskolai hallgatókat, valamint ingatlanügynököket kértek meg, hogy hozzanak árazási döntéseket a megmutatott ingatlanokkal kapcsolatban. A kísérlet eredményei szerint mindkét csoport tagjait befolyá-solták a döntés el®tt megtekintett ingatlanhirdetések.
Kalyanaram és Winer (1995) három általános következtetést vontak le a korábbi empirikus irodalomból: (i) a referenciaárak nem elhanyagolható hatást fejtenek ki a fogyasztói értékelésekre, (ii) a múltbeli árak fontos szere-pet játszanak a referenciaárak kialakulásában, és (iii) a veszteségkerülés jelenségével összhangban aszimmetrikus reakciók tapasztalhatóak árcsökke-nés és áremelkedés esetén.
Ariely és társai (2003) úttör® kísérleteket végeztek azzal kapcsolatban, hogy a horgonyok hogyan befolyásolják a fogyasztói értékelést. Azt találták, hogy a társadalombiztosítási szám utolsó két számjegye amit hasonló mó-don használtak fel, mint Tversky és Kahneman a szerencsekereket befolyásol-hatja az alanyok zetési hajlandóságát. Ugyanakkor a kapcsolódó termékek
6.1 Bevezetés 67
értékelése konzisztens módon történik. A cikkben leírt egyik kísérletet nálva példaként: ha a társadalombiztosítási szám két utolsó számjegyét hasz-nálják az el®feszítés során, az befolyásolja, hogy az alany mennyit hajlandó zetni egy üveg átlagos borért, de mindenki többet hajlandó zetni egy üveg borritkaságért, mint egy üveg átlagos borért. Az alanyok hasonló módon viselkedtek, amikor az árelfogadási hajlandóságukat vizsgálták. Az eredetileg biztosított horgony azt befolyásolta, hogy milyen árért voltak hajlandóak végighallgatni egy 30 másodpercig tartó fülsért® hangot, de a 10 vagy 60 másodperces hangért elfogadott összegek ezzel konzisztens voltak. A szerz®k úgy találták tehát, hogy az értékelések kezdetben formálhatók. A horgonnyal való találkozás után, azonban "bevés®dik" és a fogyasztók olyan értékelés-rendszert alakítanak ki, amely bels®leg ellentmondásmentes, habár az alapja, a horgony, tetsz®leges volt.
Simonson és Drolet (2004) azt vizsgálták, hogy a zetési és az árelfogadási hajlandóságot aszimmetrikusan befolyásolja-e a horgony. Arra jutottak, hogy ugyan vannak kisebb különbségek, de a horgony hatása nagyon hasonló ezekben az esetekben. A kísérletben néhány alany azon feltevés alapján határozta meg az eladási árat, hogy el akarja adni a birtokukban lev® terméket, míg más alanyoknak azt az utasítást adták, hogy viselkedjenek úgy, mintha nem lennének biztosak abban, hogy el kívánják adni a náluk lév® tárgyat.
A kísérlet azt mutatta, hogy a horgony hatása akkor a leger®sebb, ha a szerepl® bizonytalan abban, hogy szeretne-e cserélni. Nunes és Boatwright (2004) amellett érvelnek, hogy a horgonyok nem kapcsolódó javak esetében is befolyásolhatja a zetési hajlandóságot. Kísérletük során standukon egy
pólót vagy egy drága (80 dolláros) vagy pedig olcsó (10 dolláros) árcímkével helyeztek ki, és azt tapasztalták, hogy ez befolyásolta azt, hogy a látogatók mennyit hajlandóak zetni az általuk árult CD-kért. A szerz®k az esetleges árak kifejezést használják a nem kapcsolódó termékek reklámozott vagy meggyelt áraira, amelyek mégis képesek befolyásolni a fogyasztói döntéseket.
Amir és társai (2008) azt a kérdést tették fel, hogy van-e er®s kapcsolat a várt élvezet (hasznosság) és a rezervációs árak között. Az alanyoknak kérdéseket kellett megválaszolnia egy képzeletbeli koncerttel kapcsolatban. A kérd®ív az esemény részleteir®l más-más jelzéseket tartalmazott. A tanulmány arra az eredményre jutott, hogy nincs ilyen kapcsolat: bizonyos jelzések (mint a termelési költség) a rezervációs árakat befolyásolták, más tényez®k (például az el®adóterem h®mérséklete) pedig a várt élvezetet befolyásolták. Ez is arra utal, hogy számszer¶ adatok, amelyek nem befolyásolják a hasznosságot (mint például a múltbeli árak), befolyásolhatják a fogyasztók zetési hajlan-dóságát és így a keresletet is. Beggs és Grady (2009) azt demonstrálták, hogy a képz®m¶vészeti aukciók adatai alátámasztják a horgonyhatás létezését a piac vásárlói között.
Baucells és társai (2011) azt próbálták megbecsülni laboratóriumi kísér-letük alapján, hogy az alanyok hogyan alkotják meg referenciaáraikat. Modell-jük szerint a korai és a legfrissebb adatok kapják a legnagyobb súlyt ennek
Baucells és társai (2011) azt próbálták megbecsülni laboratóriumi kísér-letük alapján, hogy az alanyok hogyan alkotják meg referenciaáraikat. Modell-jük szerint a korai és a legfrissebb adatok kapják a legnagyobb súlyt ennek