Mikołaj Ligęza z Bobrku, Biecz és Zydaczów sztarosztája, Wiślicek várna-gya. Katolikus, címere a Półkozic. Feliks krakkói őrgróf és Zofia z Tarnowski legfiatalabb gyermeke. Fiatalon a királyi udvarban nevelkedett, kb. 1544-től Zygmund August apródja volt. Testvéreivel – Stanisław (Chełmeski várnagy), Zygmund (királyi főpohárnok) és Aleksandr – kötött megállapodás értelmében örökségbe kapta: Skorców, Ryki, Chróścina, Odonów falvakat a krakkói földe-ken, a sandomierzi földeken: Żdżary, Radgoszcza és Wola falvakat; ezen felül 4200 Fl-t részesedést a rożnowski várból (amit J. A. Tarnowski adott örökzá-logba F. Ligęzának). Udvari apródként kezdetben 100 Fl-t kapott, 1556-tól 200 Fl-t. 1555-ben megvásárolta Michał Paniowskitól a Żydaczowski bírói tisztet, de még 1561-ben is törlesztette ezt az összeget. 1557-ben a király neki ajándékozta a Chełmeki járást. Ugyanebben az évben feleségül vette Elżbietát – Spytko Jordan a krakkói vajda lányát, aki Stanisław Bonerze z Balic a bieczi sztaroszta özvegye volt. Feleségétől megvásárolta a bieczi járást, s emiatt az 1562–1563-as piotrkówi országgyűlésen a királyi adományozásokkal kapcsolatban éles viták kerekedtek.
A sztaroszta birtoka nem került elárverezésre a régi zálog miatt, ezért tiltakoztak az ellen, hogy Ligęza legyen a bíró. Végül megkapta a hivatalt. Ott volt az 1563–
1564-es varsói országgyűlésen. 1566. márciusában részt vett a Sądowa Wisznában megtartott nemesi gyűlésen, Zawichost várnagyi címén. Az 1567-es piotrkówi or-szággyűlésen kinevezték a lakatlan rutén és podolski területek ellenőrzési bizott-ságába. Részt vett az 1569-ben Lublinban megtartott országgyűlésen, és aláírta a Podlasia, Wołyna és a kijevi területek a Koronához való hozzácsatolásáról szóló okiratot, amit a Lengyel-litván Unión lepecsételt. 1570-ben egyike volt azon kö-veteknek, akik Stanisław Tarnowski és Zofia illetve Konstantyn Ostrogski között a tarnówi birtok miatt kitört vitában közvetítettek.
Az 1. interregnum idején a sziléziai-magyar határon szolgálatot teljesítők zsoldját a saját pénzéből fizette, amit az osieki szenátorgyűlésen (1572. október 5-én) megszavaztak a számára, de még 1660-ban is ez ügyben intézkedett. A Convocatiora nem hívták meg. Ez év április 2-án részt vett a sandomierzi neme-sek gyűlésén Pokrzywnicában. Aláírta az akkor előkészített, a Varsói Általános Konföderációról szóló deklarációt, amely magában foglalta a „de religione” ki-egészítését, szellemi és világi értelemben egyaránt. A választott országgyűlésen aláírta Henryk Waleza megválasztását. A koronázási országgyűlésen törekedett a mindenjogok királyi megerősítésére. Henryk elmenekülése után a Convocatio elkerülésével a minél gyorsabb választások híve volt. A sandomierzi nemesek ki-nevezték radomi várnaggyá. Támogatta Báthory Istvánt. 1576. februárjában
elkí-sérte Anna Jagiełłonkát Krakkóba, ahol márciusban még a prímás távollétében is megtartandó koronázás mellett foglalt állást. A koronázási országgyűlés végéig Krakkóban maradt. Nem erősítették meg a radomi várnagyi kinevezését, de meg-kapta 1557-ben a wiślickit. 1582. szeptemberében a sandomierzi tartománygyűlé-sen Jan Zamoyski kancellár ellenfeleinek oldalára állt. Ez csak egyszeri fellépés volt, hiszen a következő években nem tartozott a kancellár ellenfeleihez. A 3.
interregnum idején nem vett részt a politikai küzdelmekben, el volt foglalva a bieczi járás ügyeivel: a béke és határainak biztosításával. Részt vett III. Zygmunt koronázási ünnepségén. Hivatalos volt a Porzowiciben tartott küldöttségi tarto-mánygyűlésre, ahol 1589. szeptember 21-én aláírta az általános mozgósításról és a sorozásról szóló határozatot.
Mikołaj Ligęza, Biecz sztarosztája, Wiślicek várnagya (Rzeszów, alabástrom szobor a ferences templom szentélyében, 1997)
Bieczben kemény kézzel irányította ügyeit: a polgársággal és a sztaroszta pa-rasztjaival egyaránt állandó harcban állt. Ügyelt a város gazdasági fejlődésére: a 3.
éves vásár kieszközlése; a megfelelő védelemre és a gazdagságra. 1575-ben meg-vásárolta Jan Tarłytól – a lublini vajdától – Biecz bírói hivatalát a hozzá tartozó házzal együtt, ahol kialakította saját rezidenciáját. A járási reformokkal szemben közömbös maradt. 1590-ig Jordanékkal együtt töltötte be a myślenicei szolgabí-rói hivatalt. 1592-ben átengedte fiának Mikołaj Spytko Ligęzának a żydaczówi járást. 1603 januárjában a krakkói várban tiltakozott a proszówi tartománygyűlés határozata ellen, mely a Ropa folyón szabad hajózást engedélyezett.
1603. május 2-án halt meg. A bieczi plébániatemplomban nyugszik, amely-ről mindig gondoskodott és ahol elkezdett egy gazdag szarkofág építését, amit fia Mikołaj Spytko fejezett be (az apasághoz akkoriban kétségek fűződtek). Fi-atalabbik fia: Jan (†1602) királyi udvarnagy. Lányai: Anna Stanisław Sobski sandomierzi várnagy – és Krzysztof Bogusz özvegye; és Zofia Samuel Słupecki zawichosti sztaroszta és radomi várnagy – felesége.
Alabastrowy sarkofag z postacią L-y w kościele paraf. w Bieczu; Rzeźba Jana Pfistera (z ok. 1630) w kościele Bernardynów w Rzeszowie; Podob. Elżbiety Ligęziny na obrazie św. Trójcy w kościele powiat. w Jordanowie (reprod. w: Katalog zabytków, I); – Boniecki; Niesiecki; Paprocki; – Biecz.
Studia historyczne, Wr.–W.–Kr. 1963 (fot. sarkofagu na s. 145); Dembińska A., Polityczna walka o egzekucję dóbr królewskich, W. 1935 s. 167; Kolankowski L., Zygmunt August, Lw. 1913; Kot S., Słupeccy, „Reform. w Pol.” R. 4: 1926 s. 186; Pałucki W., Kasztelania czechowska, W. 1964 s. 31, 113; Pirożyński J. Dzieje jednego zajazdu, „Odr. i Reform. w Pol.” T. 7: 1962 s. 109, 111–2, 116; Przyboś A., Rzeszów na przełomie XVI i XVIII w., w: Pięć wieków Rzeszowa, Rzeszów 1958; Studia z dziejów Jasła i powiatu jasielskiego, Kr. 1964; Urban W., Reformacja Mieszczańska w dawnym powiecie bieckim, „Odr. i Reform. w Pol.” T. 6: 1961 s. 155, 158, 160; Wierzbowski T., Jacub Uchański, W. 1895; – Akta podkancl. Krasińskiego, III; Akta sejmikowe woj. krak., I;
Akta Unii; Arch. Zamoyskiego, III, IV; Lustracja woj. krakowskiego 1564, W. 1962 I; Materiały do dziejów robocizny w Polsce XVI wieku, Wyd. S. kutrzeba, Kr. 1913, Arch. Kom. Hist., 9; Materiały do historyi miasta Biecza, Oprac. F. Bujak, Kr. 1914; Mater. do hist. stosunków kulturalnych w XVI w.; Matricularum summ., V 996,1969, 6007, 6883, 7442; Orichoviana; Orzelski, Bezkrólewia ksiąg ośmioro; Regestra thelonei aquatici Vladislaviensis saeculi XVI, Wyd. S. Kutrzeba i F. Duda, Kr.
1915; Vol. leg., II 658, 727, 914, 1203; Zbiór pamiętników do dziejów polskich, Wyd. S. Plater, W.
1858 III 66–8; Źrzódłopisma do dziej. unii, cz. II oddz. I, P. 1861 cz. III 1856 s. 263, 170.
Halina Kowalska