Mennyire álljon ez a vélemény s meggyzdés,

megtetszik az egykori aesthetikai elméletekbl, melyek egymásután

sznyegre

kerültek s újabb nézletmódot állapítottak

meg

a szép eszméje kö-ri.

Ha

tehát

nem

utánzás,

nem

használni és gyönyörködtetni akarás, vagy erkölcsnemesítés okoskodás inductión alapult analógia, hamis, tökéletlen okoskodás; épen ezért van elhibázva alapjában már Szontágh Gusztáv Szép es rút

czím

értekezése az idei Uj M.

Múzeum

februári füzetében.

A

^'szép

esz-méjének önállólag kell kifejtetni s felfogatni.

49 a czól, az elv^: ilyenlesz,

mondák,

az ideál és a

mvészetnek

feladata,végtökélye az eszményítés (idealizálás) ; annálfogva ítész és

költ

egyaránt esküdöttaz eszményiséghez, s úgy^látszott,

hogy

a

tudomány

elérte a tetpontot.

És nem

is ok nélkül.

Az

ideál tana

minden

tekintetben felül-haladja eldeit;

nemes

szívet, fényes gondolko-dást igényel, soda mutata fenségesre,a dicsre, egy

magasabb

világra; így legjobban megfelel a keresztyén világnézletnek is, épen úgy, mint a görögök

mvészete

a görög regehitnek; s

meg-van az, mit a

közmeggyzdés

is jónak lát, az észpedig követel, hogy vallás és

mvészet

köl-csönösen mutassanak egymásra.

A

feltalált elv után következett a

magyará-zat,

miképen

kell aztérteni s utána

mvészetet

létesíteni.

A

magyarázat legels

módja

volt ismét a természethez folyamodni s benne lelni föl az elemeket, bizonyos szerkeszt ügyesség segítsé-gével,

midn

például a festesz, a szobrász egy szép kezet, egy szép lábat innen-onnan összeta-pasztal,

müvében

együvé alkot, egészszékerekít.

Különösen ez volt

Winckelmann

felfogása, uta-sítása, kinektekintélyecsaksegítette

még

jobban megszilárdítaniazakadémiaiszabályokat; a

mint-hogy

a winckelmanni fölfogás

mind

e

mai

napig uralkodó elv aziskolás

képz mvészetben. Soha nem

fogódzott össze kétegymástóltávolibb ellen-tét, mint e tanítványban, mely miután a termé-szetet csak réí^zenként találta szépnek, és így

AeathetiJuúeltanolmányok. 4

50

utánzásának elvét félig lerontotta, felhagyá egy-szersmind a szellemjogait fölötte, s

amazt

alá-veté ennek^; és a mtívészeti elöállitás képességét csakugyan a szellemre háritá, a

mennyiben

egé-szet csak ettl várhatni.

De nem

vitatva:

mi módon

és mérték szerint találhatók

meg

a

ter-mészetben, a festészet és szobrászat tárgyain ki--vül a többi

mvészetek

(épitészet, zene, költészet) elemei,

melyekbl

aztán egészalkottassék,annyit mégis bizvást emelhetni ki a winckelmanni ta-nokból, hogy ezóta a mttszép elmélete közönsé-.gesenazidealismuselvéretámaszkodott,

ha

szinte

nem

találtatott is kielégítnek a magyarázat.

Azonban

az íesthetikai fejldése csak

párhu-zamban

haladt abölcsészetfejldésével;sezután a természetrl mint elvrl

mind

kevésbbévolt

már

emlékezet,

hanem

sürgettetettaz

eszmény

dolgo-zása, elevenít ereje körülbelüloly egyoldalúság-gal, mint egykora természetutánzása, selállta félszeg idealismus tana a múlt és jelen század legnagyobb ítészeiben, kik közé számítandók:

£ant, Schiller; ez utóbbi mint gyakorlat és

el-mélet embere is egyszersmind slegersebb támo-gatója a kantitételeknek,

míg

ellenkezleg Goe-thétfolyvástmegtartotta

nagy

elméje atárgyilagos szép mellett, s a bölcsészek közölSchelling ^tette

meg

az óriási lépést, melylyel a mtíbölcsészet tudományi helyet nyert, kimutattatván állása a philosophiában.

Szinte ez idötájatt lép solidaris viszonyba ^

51

magyar

ítészétis az egyetemes aesthetikai tudo-mányossággal, mire az a

megjegyzend, hogy

ná-lunk inkább csak kritikai volt az ítészét állás-pontja és

nem

bölcsészeti, azon befolyás után nagy részben, melyet a Schlegelek miveltsége árasztott be hozzánk.

A

szépnekinkább gondolati oldala forgott fenn a

tudományos

lapok elmélke-déseiben, mint az átérzendett egyéni elevenség, mely utóbbihoz senki

sem

mutatott közöttünk oly

elkel

hajlandóságot, mint

Henszlmann

Imre, ki fleg a

képzmvészet körébl

való

mveken

gyakorolta éles elméjét, fejteget okoskodás nél-kül, úgyszólván, egyszerre oda emelkedett, hová másokat csak hosszas tanulgatás, az is bajosan, emelhete fel.

ügy

^történt,

^hogy

^{nálunk az}

esz-ményi

helyett most

már könny

ajkkal s folyó nyelvvel emlegeti a legkurtább ^ítészisazegyénit, holottezeltttizévvel a

Henszlmann

által kimon-dott eleven, czéJirányos, jellemzetes, mint

mvé-szeti háromság, csak fellökött lapta volt, melyet a kevés belátású írók, az akkor divatozott élcze-lés szerint, kapóra ütöttek.

Mind

a mellett

ama három

határozmány, melyek ^szerint a

mvészet

remekei csak olyanok lehetnek, soha

sem

volt eléggé kimagyarázva, s

nem

csoda,

ha

el

nem

fo-gadtatott; mert

mikép

fölebb említem, H,

nagy mérzéket

tüntete inkább el, mint irói ügyes-séget,kibeszél,világosítóeladást. a

mvészet-nek, ha lehet ígyszólnom, inkábbevangyelistája, mint apostola; épen azért megbocsátható neki,

4-ha ama három

kelléken túl

nem

mozdulva, az egyénit homlokegyenest az ideállal tüzetesen vi-tatta,akettt

merev

átellenességbeállította,holott az egyéni

magára

hagyva épen úgy

nem ad

m-vészetet, mint

nem

az eszményi.

De

^{a szellem}

fejldése úgy ^akarván,

hogy

ellentétblellentétbe csapjon átazúj

eredmény

^: azegyéni elvnek sür-getésére csaktermészetszer visszatorlása voltaz eszményiségelbbi diadalának.

Az

egyéniség pár-tolása leginkább a Szépirodalmi Szemlében lön kiemelve,

úgy

^látszik,

nem minden

siker nélkül, merta szépírók

nagy

része

ma

is azon szemközti csatarendben találja az eszményit és egyénit,

melybe még

a Szépirodalmi Szemle ^állítá ket.

Azonban mind

a két elv kitombolván magát, ed-digelé szépirodalmunkban egyik oldalra mint halvány,szinetlenidealismus, másikoldalramint torzításig szállattnyers egyéniség: eljöttnek lát-szik az

id, hogy

a mübölcsész,

midn

^tételeit

felállítja, ne szkölködjék,

ha meg

akar érteni, példák nélkül, s a

köztudalomban

lelje támaszát.

Eme

rövid megemlítése után az aesthetikai

nézeteknekkülföldönés

hazánkban

^: megérintetik a

f

^dolog,

mely

szerintállítjuk,

hogy

a

mvészet-nek tartalma épen az,

mi

avalláséés bölcsészete,

t. i. az eszme, a gondolat. Elvagyokrá készülve,

hogy

így fejezvén^ki

magamat,

neértessem^; mert az eszmérl, mint logikai lényrl,

nem

egyfor-mán

tudunk mindnyájan,

különböz

lévén a böl-csészeti

mveltség irodalmunkban;

aztán az

53

nem

^isolyan

könny

^dolog,

hogy ha

kimondatik, azonnal értessék is. Mindazáltal

reményem

van megértetni, haígy fejezem ki

magamat

:

mvé-szetnek tartalma ^az eszme, alakja az érzéki

el-állítás, vagy

máskép

^:

mvészet

az eszmének ér-zéki képes elállítása. Látni való,

hogy

eponton az egymástól legtávolabb esö ellentétek,úgy mint

eszme

és érzék,

vannak

összehozva,

hogy

a

m-vészet

sem

^rideg eszmeiség,

sem

nyers érzékiség,

hanem

a

kettnek

bizonyos egysége.

Azonban

In document ERDÉLYI JÁNOS. (Pldal 50-55)