21 napos korban a két szélsıérték között már közel kétszeres különbséget tapasztaltunk. Míg a fajtatiszta sárga
6.6. A mellhús m ő szeres állományvizsgálatának eredményei A mellhús mőszeres állományvizsgálata során mért illetve
számolt keménységi (hardness), gumissági (gumminess) és a rágóssági (chewiness) értékeket a 24. táblázat tartalmazza.
Az SM x S 77 jércék mellhúsának keménységi értéke kiugróan magasnak mutatkozott, azonban ebbıl az alacsony mintaszám miatt messzemenı következtetéseket nem lehet levonni.
Ettıl eltekintve a keresztezéssel elıállított genotípusok közül a legnagyobb keménységi értéket az SM x SF, a legalacsonyabbat pedig az SM x HF esetében tapasztaltuk. A nagyüzemi csirkéknél valamennyi genotípushoz képest alacsonyabb értéket mértünk (36.
ábra).
A varianciaanalízis során ez utóbbi megállapítást P≤0,05 szinten statisztikailag is igazolni tudtuk. Emellett azt tapasztaltuk, hogy SM x HF mellhúsának keménységi értéke az SM x FO kivételével valamennyi genotípushoz képest P≤0,05 szinten szignifikánsan alacsonyabb volt. Ugyancsak statisztikailag
igazolható különbséget találtunk az SM x SF és az SM x FO genotípus között, az elıbbi javára. A mellhús keménységét az ivar nem, a tartástechnológia azonban egyértelmően befolyásolta (Függelék – 86., 87., 88. táblázat).
24. táblázat
A vágópróba során vizsgált egyedek mellhúsának keménységi (hardness), gumissági (gumminess) és rágóssági (chewiness) értéke
Ivar
36. ábra
A vizsgált genotípusok mellhúsának keménységi értéke
758,7 856,4 805,2 564,8 1036,8 845,2 218,4
1318,7 662,5 868,7 647,9 1051,9 922,8 200,3
1038,7 759,5 836,9 610,1 1043,7 884,0 209,3
0 200 400 600 800 1000 1200 1400
sárga magyar x S 77
sárga magyar x foxy chick
sárga magyar x redbro
sárga magyar x hubbard flex
sárga magyar x shaver farm
sárga magyar nagyüzemi
(g)
Kakas Jérce Vegyes ivar
n=3 n=3 n=6 n=3 n=3 n=6 n=9 n=9 n=18 n=5 n=6 n=11 n=6 n=5 n=11 n=9 n=9 n=18 n=12 n=12 n=24
A mellhús gumissági értéke az SM x SF és a fajtatiszta sárga magyar esetében bizonyult magasnak, míg az SM x S 77, az SM x FO genotípusnál és nagyüzemi brojlereknél alacsony értéket mutatott (37. ábra).
Az SM x SF mellhúsának gumissági értéke valamennyi más genotípusét, míg a fajtatiszta sárga magyaré az SM x S 77-ét, az SM x FO-ét és a nagyüzemi csirkéét P≤0,05 szinten szignifikánsan felülmúlta. Ez utóbbi az SM x S 77 és az SM x FO kivételével, az SM x FO pedig az SM x S 77 kivételével a többi vizsgált genotípushoz képest statisztikailag igazolhatóan alacsonyabb értéket ér el. Az ivar és a tartástechnológia közül ez esetben is csak az utóbbi hatását tudtuk kimutatni (Függelék – 89., 90., 91.
táblázat).
37. ábra
A vizsgált genotípusok mellhúsának gumissági értéke
134,3 156,1 302,3 295,5 530,8 372,2 160,8
211,6 111,6 342,5 335,2 577,7 464,9 142,8
173,0 133,8 322,4 317,2 552,1 418,5 151,8
0 100 200 300 400 500 600 700
sárga magyar x S 77
sárga magyar x foxy chick
sárga magyar x redbro
sárga magyar x hubbard flex
sárga magyar x shaver farm
sárga magyar nagyüzemi
(g)
Kakas Jérce Vegyes ivar
n=3 n=3 n=6 n=3 n=3 n=6 n=9 n=9 n=18 n=5 n=6 n=11 n=6 n=5 n=11 n=9 n=9 n=18 n=12 n=12 n=24
A legmagasabb rágóssági értéket – a gumissághoz hasonlóan – az SM x SF genotípusnál és a fajtatiszta sárga magyarnál, míg a legalacsonyabbat a nagyüzemi csirkénél mértük (38. ábra).
A varianciaanalízis során azt tapasztaltuk, hogy ennek a paraméternek a tekintetében az SM x SF valamennyi más vizsgált genotípust P≤0,05 szinten szignifikánsan felülmúlt. A fajtatiszta sárga magyar esetében az SM x SF és az SM x RB kivételével minden genotípushoz képest statisztikailag igazolható különbséget mutattunk ki, az SM x SM javára. A nagyüzemi brojlereknél a két legmagasabb értéket elért genotípus mellett az SM x RB-hez képest is szignifikánsan alacsonyabb értéket mértünk. Vizsgálatunk szerint az ivar nem befolyásolta a mellhús rágóssági értékét, azonban a tartástechnológia hatását kimutattuk: a kifutózottan nevelt csirkék
és az iparszerően hizlalt végtermékek között megközelítıleg két és félszeres különbséget tapasztaltunk (Függelék – 92., 93., 94.
táblázat).
38. ábra
A vizsgált genotípusok mellhúsának rágóssági értéke
596,4 740,3 967,0 825,0 1774,6 1176,2 513,8
962,7 493,8 1144,9 906,7 1882,2 1470,2 439,6
779,5 617,1 1056,0 869,5 1823,5 1323,2 476,7
0 200 400 600 800 1000 1200 1400 1600 1800 2000
sárga magyar x S 77
sárga magyar x foxy chick
sárga magyar x redbro
sárga magyar x hubbard flex
sárga magyar x shaver farm
sárga magyar nagyüzemi Kakas Jérce Vegyes ivar
n=3 n=3 n=6 n=3 n=3 n=6 n=9 n=9 n=18 n=5 n=6 n=11 n=6 n=5 n=11 n=9 n=9 n=18 n=12 n=12 n=24
7. KÖVETKEZTETÉSEK
A termelési paraméterek vizsgálata során megállapítottuk, hogy a fajtatiszta sárga magyar anyai vonal hústípusú kakasokkal történı keresztezésével a jó növekedési erély érhetı el. 56 napos korra a keresztezett állományok az SM x S 77 kivételével vegyes ivarban átlépték az 1 kg-os átlagsúlyt. 84 napos korig a legnagyobb élısúlyt az SM x HF érte el (vegyes ivarban 2193 grammot), de a keresztezéssel elıállított állományok közül a legrosszabb eredményt mutató SM x S 77 is a sárga magyarhoz képest vegyes ivarban közel 500 g-mal nagyobb volt.
A keresztezett végtermékek a testsúlyában jóval nagyobb szórásértékeket tapasztaltunk, mint a kontroll állományban, vagyis a keresztezés negatív módon befolyásolta az állomány egyöntetőségét.
A takarmányértékesítı-képességben jelentıs – egyes genotípusok között 84 napos korig 1 kg takarmány/testsúly kg–
eltérés mutatkozott. A fajtatiszta sárga magyar kísérleti csoportban 3,31, a keresztezett F1 nemzedékeknél 2,65 (SM x RB) és 3,63 kg/kg (SM x HF) között alakult a takarmányértékesítı képesség.
Ez az érték jelentısen elmarad az iparszerő pecsenyecsirke-nevelés gyakorlati értékeitıl, és egyértelmően a tartástechnológiában rejlı különbségekre (hosszabb nevelési idı, kifutózott tartás) vezethetı vissza, amelyet más szerzık is alátámasztanak. (Lewis et al. (1997) a 83 napos korig hizlalt ISA hibrideknél 3,01, Castellini et al. (2002b) a 81 napos korig
ökológiai tartási rendszerben nevelt Ross húshibrideknél 3,29 kg/kg-ról számolt be.)
A vágási paraméterek vizsgálata során az elvéreztetés, illetve a kopasztás utáni súly élısúlyhoz viszonyított arányában ugyan kimutattuk a tartástechnológia hatását, de a kifutózottan nevelt és a nagyüzemi csirkék között számottevı különbséget nem találtunk.
A grillsúly élısúlyhoz viszonyított aránya az iparszerően hizlalt csirkéknél vegyes ivarban elérte a 71,9 %-ot, amely 10 %-ponttal felülmúlta a fajtatiszta sárga magyart (62,0 %), sıt egyes keresztezéssel elıállított genotípusokat is (61,3-67,9 %).
A mellsúly-grillsúly arányt a nagyüzemi tartástechnológiában nevelt csirkéknél a keresztezett állományokhoz képest 10, a fajtatiszta sárga magyarhoz viszonyítva pedig 12 %-ponttal kedvezıbbnek tapasztaltuk.
A grillsúly-élısúly és a mellsúly-grillsúly aránynál tapasztalt különbségeket fıként a genotípus és csak másodsorban a tartástechnológia hatásának tudhatjuk be, ugyanis az irodalmi hivatkozások többségében a kifutózott tartástechnológia (vagy nagyobb mozgási aktivitás), illetve hosszabb nevelési idı esetén vagy nem találtak szignifikáns különbséget, vagy éppen ezzel ellentétes tendenciáról számoltak be (Bouwkamp et al., 1973; Lei és van Beek, 1977; Richard, 1977; Lewis et al, 1997; Castellini et al., 2002b).
A szabadtartásban nevelt pecsenyecsirkék combsúly-grillsúly aránya 2,6-5,6 %-kal magasabb volt, mint a nagyüzemi
csirkéké. Ezt elsısorban a tartástechnológiából adódó eltérésnek – a fokozottabb mozgási aktivitásnak és ezzel a combba történı nagyobb arányú izombeépülésnek és -növekedésnek – tulajdoníthatjuk.
Az értékes belsı szervek élısúlyhoz viszonyított arányának vizsgálata közül ki kell emelni a zúzógyomor-súly-élısúly arányt, ahol is kiugróan alacsony értéket (vegyes ivarban 0,72 %-ot) számítottunk a nagyüzemi csirkék esetében, szemben a kifutózott állományok 1,92-2,67 %-ával. Ez egyértelmően a szabadtartásos állományok eltérı táplálkozásának (kapirgálás, kavicsok lenyelése) következménye.
Jelentıs eltérést mutattunk ki az iparszerő és a kifutózott rendszerben tartott csoportok között az abdominális zsír mennyiségében is. Míg a sárga magyar pecsenyecsirkéknél alig találtunk értékelhetı mennyiségő hasőri zsírt, és a keresztezett F1
nemzedékekben is annak élısúlyhoz viszonyított aránya 0,19 és 0,54 % között alakult, addig a nagyüzemi hibidnél – a fele olyan hosszú hizlalási idı ellenére – ez a paraméter vegyes ivarban elérte az 1,12 %-ot. Ezt igazolták Richard (1977) illetve Castellini et al.
(2002b) vizsgálatai is, ugyanakkor eredményeink ellentmondásban állnak Lei és van Beek (1977) azon megállapításával, hogy a fokozottabb mozgási aktivitás nem csökkenti az abdominális zsír mennyiségét.
A mellhús szárazanyag-tartalmában az egyes genotípusok között nem találtunk jelentıs eltérést (24,85 és 26,86 % közötti értékeket mértünk), ellenben a combhúsnál a nagyüzemi brojlerek
(amelyeknél vegyes ivarban 33,08 ot mértünk) 5,28-7,48 %-ponttal felülmúlták a kifutózottan nevelt pecsenyecsirkéknél mért szárazanyag-tartalmat.
A mellhúsra vonatkozó eredményeket cáfolják Castellini et al. (2002b) és Fanatico et al. (2005b) vizsgálatai, amelynek során a szabadtartásos rendszerben nevelt csirkék mellhúsánál alacsonyabb szárazanyag-tartalomról számolnak be; a combhús esetében kapott eredméyneket viszont Castellini et al. (2002b) is igazolják.
Az egyes genotípusok mellhúsának nyersfehérje-tartalmában nagyobb eltérés mutatkozott, mint a combhúsnál; a mellhúsban vegyes ivarban 21,14 és 25,03, a combhúsban 18,01 és 19,63 % között alakult. A tartástechnológiának a hús nyersfehérje-tartalmára gyakorolt hatását sem a mell, sem pedig a combhúsnál nem tudtuk igazolni, amely összhangban áll Castellini et al.
(2002b) vizsgálataival.
Mind a mell-, mind pedig a combhús nyerszsírtartalmában egyértelmő különbség mutatkozott a kifutózottan és a iparszerő rendszerben hizlalt pecsenyecsirkék között. Az mellhúsban átlagosan 1, a combhúsban pedig több mint 7 %-ponttal volt több a nyerszsír a nagyüzemi állománynál, mint a fajtatiszta sárga magyarnál és a keresztezéssel elıállított F1 nemzedéknél annak ellenére, hogy utóbbiak hizlalási ideje közel kétszerese volt a nagyüzemi brojlerének. Az ebben a paraméterben jelentkezı eltérések a genotípus és a tartástechnológia együttes hatásának tulajdoníthatók, amelyet Castellini et al. (2002b), Havenstein et al.
(2003) és Longeran et al. (2003) vizsgálatai is alátámasztják.
A combhús nyershamu-tartalmában nem találtunk jelentıs eltérést a különbözı tartástechnológiában hizlalt csirkék között, ellenben a mellhús esetében a szabadtartásos rendszerben nevelt pecsenyecsirkéknél az iparszerően hizlalt brojlerekhez képest megközelítıleg kétszeres értéket mértünk (0,99 % szemben a 0,53
%-kal), amely azok mellhúsának esetlegesen nagyobb makroelem-tartalmára enged következtetni. Tapasztalataink cáfolják Castellini et al. (2002b) és Fanatico et al. (2005b) vizsgálatainak eredményeit: Castellini et al. (2002b) a combhúsnál mutatták ki a tartástechnológia ez irányú hatását, Fanatico et al. (2005b) pedig a mellhús nyershamu-tartalmának esetében a zártan nevelt pecsenyecsirkék fölényérıl számolnak be.
A nagyüzemi brojlerek mellhúsa a kifutózottan hizlalt állományokhoz képest sötétebbnek bizonyult (51,93 pont szemben az 58,67 ponttal) – amelyet alátámasztanak Wilkins et al. (2000), Castellini et al. (2002b) és Fanatico et al. (2005b) munkái is –, azonban ez a jelenség a combhúsnál – szemben Castellini et al.
(2002b) eredményeivel – fordított volt.
Kiemelkedıen magas pirossági értéket tapasztaltunk az SM x HF (3,84 pont) és a fajtatiszta sárga magyar mellhúsánál (4,20 pont), emellett ez utóbbi genotípus és az SM x SF mellhúsának sárgássági értéke (7,24 és 6,47 pont) nagyban felülmúlta a többi vizsgált genotípusét. Mindkét esetben igazolni tudtuk a tartástechnológia hatását a kifutózottan nevelt pecsenyecsirkék javára. Eredményeink a hús pirossága tekintetében ellentmondanak Wilkins et al. (2000) és Fanatico et al. (2005b) vizsgálatának,
azonban Le Bihan-Duval et al. (1999), Berry et al. (2001), Castellini et al. (2002b) és Debut et al. (2003) munkái igazolják azokat. A mellhús sárgásságában tapasztalt eltérést mind Castellini et al. (2002b) mind pedig Fanatico et al. (2005b) eredményei alátámasztják. A hús színének teltségét jelzı króma – az egyaránt magas a* és b* értéknek köszönhetıen – a fajtatiszta sárga magyarnál bizonyult a legmagasabbnak (8,44 pont). A színinger-különbség vizsgálata során azt tapasztaltuk, hogy vegyes ivarban a Ross 308-as brojlerek és a fajtatiszta sárga magyar csirkék mellhúsának színe a többi genotípushoz képest (a fajtatiszta sárga magyar és a SM x SF közötti különbség kivételével) jól láthatóan vagy nagy mértékben eltért, míg a keresztezett genotípusok között jellemzıen jól látható különbség mutatkozott.
Az egyes genotípusok között a combhús pirosságában és sárgásságában mutatkozó eltérések a mellhúshoz képest jóval árnyaltabbak voltak, a tartástechnológia hatását csak a combhúsnál tudtuk statisztikailag igazolni (a kifutózottan nevelt csirkék javára).
Castellini et al. (2002b) azonban – bár a biocsirkéknél a pirosság és a sárgásság tekintetében is magasabb értéket mértek – szignifikáns különbséget épp a b* értéknél tapasztaltak. A vizsgált genotípusok combhúsai közül a legmagasabb krómaértéket (14,87 pontot) – a mellhúshoz hasonlóan – a fajtatiszta sárga magyarnál számoltuk. A combhús színinger-különbségi értékei a mellhúshoz képest kisebbek voltak. Jellemzıen alig észrevehetı és észrevehetı különbségeket tapasztaltunk; míg a jércéknél és vegyes ivarban e
két mutató megközelítıleg egyenlı arányban jelentkezett, addig a kakasoknál inkább az észrevehetı eltérés volt túlsúlyban.
A fızési veszteség a szabadtartásos pecsenyecsirkék esetében megközelítıleg kétszer olyan magas volt, mint a nagyüzemi brojlereknél (vegyes ivarban 10,13-11,68 % szemben az 5,24 %-kal). Ezt – bár a mért értékek a módszertani eltérések miatt nem hasonlíthatóak össze – igazolják Castellini et al. (2002b), Longeran et al. (2003) és Fanatico et al. (2005b) eredményei is, de ellenmondásban állnak Dunn et al. (1993) munkájával, amely szerint az alkalmazott tartástechnológia nem gyakorol hatást a hús fızési veszteségére.
A mellhús keménységi, gumissági és rágóssági értékét a genotípus, a tartástechnológia illetve azok együttes hatása egyértelmően befolyásolta, a kifutózottan nevelt pecsenyecsirkék húsánál – az ez irányú irodalmi hivatkozások többségének megfelelıen (Nakamura et al., 1975; Touraille et al., 1981a,b;
Chambers et al., 1989; Tawflik et al., 1990; Farmer et al., 1997;
Castellini et al., 2002b) mindhárom paraméter magasabb volt (az egyes paramétereknél sorrendben átlagosan 865,5 grammot, 353,4 grammot és 1154,7 egységet mértünk, szemben a nagyüzemi csirkékkel, ahol is 209,3 és 151,8 grammot, valamint 476,7 egységet tapasztaltunk). Mindez azt jelenti, hogy több erı szükséges a hús metszıfogakkal történı átharapáshoz, a rágófogak közötti összenyomásához, emellett több rágómozdulatot (ezzel pedig több energiát) igényel a hús olyan mértékő dezintegrációja (szétrágása), hogy az lenyelhetıvé váljon. Ennek a vizsgálati
eredménynek a megítélése a fogyasztók nemzeti hovatartozásából, életkorából és ízlésvilágából adódó különbségek miatt rendkívül ellentmondásos: míg francia fogyasztók éppen a hús rostossága miatt (is) elınyben részesítik a szabadtartásos baromfitermékeket (Lassaut et al., 1984; Touraille et al., 1985, Culioli et al., 1990), addig az Egyesült Államokban negatívan értékelik azt (Greene et al., 2005).
8. ÚJ ÉS ÚJSZERŐ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK