A melléklet képanyaga Budapest Főváros Levéltárából származik, a XXV.4.a. 1967/4831.
jelzetű irategyüttes VI. dobozából.
Bükkös György vázlatai nyilas pártház egyes szintjeiről (alaprajzok)
Emléktábla a Thököly út 80. falán. A szöveg jól jelképezi a kommunista történelemszemlélet csúsztatásait.
Fent: A Thököly út 80. szám. Alul: A Thököly út 83. sz. alatti zsidó imaház. Mindkét felvétel a per idején készült.
Terheltek – vádlottak – elítéltek (1. tabló).
Terheltek – vádlottak – elítéltek (2. tabló).
A nyomozati kísérlet fotói
Monostori-Michalik Gyula az egykori pártházban
Bükkös György az egykori pártházban
Erős János az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél
Monostori-Michalik Gyula és Baráth Kálmán az újpesti rakparton
Baráth Kálmán, Monostori-Michalik Gyula és Németh Lajos az újpesti Duna-parton
Bükkös György a pártház előtti járdán
1944-ben készült felvételek
Halottak a pártház előtti bombatölcsérben az 1944. karácsonyán
Idősebb Michalik Gyula temetése
Összefoglaló
1966-ban a rendőrség őrizetbe vette az egykori zuglói nyilas pártszervezet 19 tagját. A következő évben lefolytatott per során kifejezetten szadista, már-már szürreális háborús bűncselekményekre derült fény. A jelentős sajtókampánnyal övezett per lezárásaként három emberen hajtották végre a halálos ítéletet, a többiek pedig hosszú börtönbüntetést kaptak.
Disszertációmban két kérdést és azok összefüggését vizsgáltam: először is, miért 1967-ben került sor a perre, másodszor pedig, hogy az ítélet által felvázolt történelmi tabló mennyiben tartalmaz torzításokat.
Ha az első kérdést megvizsgáljuk, akkor a kanonizált történet szerint a hatóságok rutinmunkájuk közben, mintegy véletlenül bukkantak a fővádlott, Kröszl Vilmos és társai nyomára. A levéltárakban fellelhető iratok azonban másról tanúskodnak, hiszen a hatóságok pontosan tudtak Kröszl Vilmos viselt dolgairól és tartózkodási helyéről is. A pert az 1956-ot követő megtorlás és a kádári konszolidáció kontextusába helyezve, közvetett bizonyítékok sora áll rendelkezésre abban a tekintetben, hogy a zuglói nyilasok perére a megtorlás politikai koncepciójának, azaz a forradalom fasizmussal való megbélyegzésére való törekvés logikájának köszönhetően került sor. Ehhez kapcsolódik a per nemzetközi környezetben való felhasználhatósága is: a szocialista blokk által az NSZK ellen vívott „antifasiszta”
propaganda-háborúban is meghatározott szerepet kapott az eljárás, amely egyúttal a Kádár-rendszer nemzetközi társutas közvélemény előtti legitimálását is szolgálta, illetve részben a magyar emigráció bomlasztását is. A nyugatnémet elévülési törvényről folytatott viták idején a nyilasper fontos propaganda-értéket képviselt.
Mindezek miatt vizsgáltam a per során felbukkant, illetve az ítéletben rögzített eseményeket is, amelyekre 1944 végén és 1945 elején került sor Zuglóban. A tényállásban egyes tények jelentőségének csökkentése (pl. az embermentők szerepe), mind pedig a túlzások (pl. az áldozatok száma) a kommunista történelemszemlélet bebetonozását szolgálták. A per mesteri sakkhúzás volt, hiszen lényegében mindenki számára megfelelő képet sugárzott a Kádár-rendszerről, amely szigorúan lép fel a fasizmus maradványai ellen, biztosítja a rendet a fasiszta káosszal szemben, látszólag már nem 1956 öröksége ellen küzd, és a „haladó közvélemény” számára fontos témákkal foglalkozik.
A zuglói nyilasper kritikai vizsgálata segít helyretenni az 1944-45-ben történteket, hitelesebben ábrázolni a nyilas terrort, illetve megvilágítani, hogy miért éppen ekkor és hogyan erősítették meg az erről az időről szóló kommunista narratívát.
Summary
In 1966, the Hungarian police arrested 19 former members of the once-feared Arrowcross Party, more precisely of this party’s department in Zugló, Budapest’s 14th district. During the process, which took place in the following year, sadistic, somtimes even surrealistic war crimes came to light. The process was widely published in the press, and as a conclusion of the trial, three defendants were hanged, while the rest received long years of imprisonment. In my dissertation I examined two questions and their connection. The first question is, why in 1967; the second is that how much distorsioning can be found in the historical tableau drawn in the verdict.
If we examine the first question, the official version of the stroy says that the police tracked down the main figure of the process, Vilmos Kröszl, just by chance, doing their job’s routine. But the files in the archives prove something else, namely that the authorities knew Vilmos Kröszl’s deeds in the past and even his whereabouts. Should we set the process in logic of the retaliation following the 1956 Revolution and in Kádár’s policy of consolidation, plenty of indirect proof is at hand to show that the process took place according to the political conception of the retaliation, which was based on rebranding the revolution as a fascist movement. Here comes the opportunity to use the process in the international environment: the socialist bloc waged an ”anti-fascist” propaganda war against the Federal Republic of Germany, and the trial had it’s role in this struggle. As the term of limitation in the case of war crimes came close in the FRG, this process against Arrow Cross war criminals seemed to hold special value to regain legitimation for the Kádár régime in the ranks of the Western fellow-travellers, as well as to undermine the Hungarian emigration’s positions.
That’s why I examined the events which were detailed during the process and in the verdict. These events, which took place in Zugló, were discussed in a way that offered a exceptional opportunity to cement the communist view on history. This goal was achieved e.g. by neglecting the help and rescue work to those discriminated and persecuted and by exaggerating the number of victims. The process thus became a masterpiece of chess-move, which showed a very proper image of the Kádár régime, hunting down remnants of fascism, providing security against fascist chaos, seemingly stepped over the 56 revolution and dealing with important issues for ”progressive” publicity.
Critical view of the process and the trial helps recovering a more realistic view on the events of 1944-45, to give credibility of the Arrow Cross terror, and to expose why and how the Communists felt a need to strengthen their narrative at that time.