Köz le mé nyek
3. melléklet A Duna vízgyûjtõkerület VGT programja A Duna Védelmi Egyezmény Nemzetközi Bizottsága
2. melléklet A VKI fontosabb határidõi (minden év december 22.)
2000 Hatálybalépés
2003 A VKI átültetése a nemzeti jogrendbe. Vízgyûjtõ-kerületek azonosítása és a hatáskörrel rendelkezõ hatóság kijelölése
2004 A vízgyûjtõk jellemzése, a vizeket érõ hatások elemzése, a vízhasználatok gazdasági elemzése, a védett területek listája
2010 A költség-visszatérülés és a szennyezõ fizet elvét tekintetbe vevõ, a vízkészletek hatékony használatát bizto-sító árpolitika alkalmazása
– A célok elérésének lehetséges meghosszabbított ha-tárideje (kétszer 6 évi meghosszabbítás után) 2027
* * *
3. melléklet A Duna vízgyûjtõkerület VGT programja A Duna Védelmi Egyezmény Nemzetközi Bizottsága (ICPDR) keretén belül 2005-ben készült el a Duna-völgyi Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terv stratégiai dokumentuma, va-lamint a 2005–2010 évekre vonatkozó részletes feladato-kat tartalmazó ütemterv (road map). Az ütemtervnek része a társadalmi részvétel operatív munkaterve is. (Ezen doku-mentumok a www.icpdr.org honlapon találhatók meg an-golul.) Az ütemtervet évente kell felfrissíteni ill. módosíta-ni, vagyis egy élõ dokumentum. A feladatok végrehajtásá-ban az ICPDR szakértõi csoportjai (Vízgyûjtõ-gazdálko-dási szakértõi csoport, Monitoring és Értékelés; Terhelé-sek és IntézkedéTerhelé-sek; Árvízvédelem; Térinformatikai és Társadalmi Részvétel) vesznek részt.
A Duna-völgyi szintû vízgyûjtõ-gazdálkodási terv (to-vábbiakban DVGT) a stratégiai dokumentum szerint négy fázisból áll:
– elsõ fázis:a vízgyûjtõkerület definíciója és lehatáro-lása, a koordináció mechanizmusának és intézményi hátte-rének kialakítása (2003-ig)
– második fázis:a vízgyûjtõ jellemzõinek elemzése, az emberi tevékenység környezeti hatásai és a vízhasználatok gazdasági elemzése, a védett területek regisztere (2004-ig)
– harmadik fázis:monitoring programok és hálózatok fejlesztése (2006-ig)
– negyedik fázis:vízgyûjtõ-gazdálkodási terv kidolgo-zása a vonatkozó intézkedési programmal együtt, társadal-mi részvétel (2009-ig)
Az elsõ két fázis eredményeként készült két, az Európai Bizottságnak megküldött jelentés. Ezek foglalkoztak a Duna folyó mellett a 4000 km2-nél nagyobb vízgyûjtõjû vízfolyásokkal és felszín alatti víztestekkel, illetve a fel-szín alatti víztesten osztozó országok által fontosnak tar-tott ennél kisebbekkel, továbbá a 100 km2-nél nagyobb fe-lületû tavakkal, a fontosabb csatornákkal valamint az át-meneti és a parti tengervizekkel is.
A stratégiai dokumentum az alábbi három koordinációs szintet fogalmazta meg a Duna-vízgyûjtõjén:
Szint Koordináló/illetékes hatóság
1. Duna vízgyûjtõkerület ICPDR koordinál, de nem illetékes hatóságként részegysége-ket, a részvízgyûjtõket és a Duna vízgyûjtõkerületet. Je-lenleg a vízgyûjtõkerületen belül az alábbi részvízgyûjtõk-re tervezik vízgyûjtõ-gazdálkodási tervek készítését.
Valamennyi nemzeti VGT és részvízgyûjtõ terv felsoro-lásra kerül a DVGT-ben. A DVGT alapjául a második
jelentésben megjelölt alábbi négy jelentõs
Az ütemterv szöveges része és a vonatkozó munkaterv tartalmazza valamennyi, a DVGT-hez szükséges feladatot, azok határidejét, a végrehajtásáért felelõs és a közremûkö-dõ munkacsoportok megnevezését. Jelenleg a munkaterv az alábbi négy fõ feladatcsoporttal kapcsolatos teendõket sorolja fel:
– Monitoring hálózatok és programok – Intézkedési program illetve programok
– Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv részeinek összeállítása – Környezetvédelmi célkitûzések és mentességek A 2005–2010 közötti idõszak fontosabb lépései az ütemterv szerint a Duna-völgyi szintû
– monitoring programok kifejlesztése és a jelentés elõ-készítése
– az ütemterv nyilvánosságra hozatala 2007
– monitoring Jelentés megküldése az Európai Bizott-ságnak
– szcenáriók kidolgozása a négy jelentõs vízgazdálko-dási kérdésre
– jelentõs vízgazdálkodási kérdések nyilvánosságra hozatala (DVGT és Intézkedési Programok felépítésének elsõ áttekintõ tervezete)
– a gazdasági vonatkozású feladatok, környezetvédel-mi célkitûzésekkel kapcsolatos munkák elindítása és az in-terkalibrációs feladatok
2008
– a DVGT tervezetének társadalmi konzultációra való elõkészítése az intézkedési programmal együtt az év végéig
– a 2004. évi Jelentés eredményeinek szükség szerinti felfrissítése
Rövidítésjegyzék
DGVT – Duna-völgyi szintû vízgyûjtõ-gazdálkodási terv
ECOSURV– Ecological Survey of the Surface Waters in Hungary (a magyarországi felszíni vizek ökológiai álla-potfelmérése, PHARE projekt, 2004 2005)
ICPDR– International Commission for the Protection of the Danube River (a Duna Védelmi Egyezmény Nem-zetközi Bizottsága)
VKK– Vízügyi Központ és Közgyûjtemények (2007.
március 31. után VKKI)
VKKI– Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igaz-gatóság (2007. április 1-tõl)
A Víz Keretirányelv 14. cikke és a 221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 19. §-a szerinti társadalmi részvétel és kon-zultáció dokumentuma.
Írásbeli vélemények küldhetõk a 4. oldalon megadott címekre2008. június 22-ig beérkezõleg.
Tartalom Elõszó
A hazai adottságok és meghatározó folyamatok (orszá-gos szint)
A hazai vízgazdálkodás nagy kihívásai A Duna
A Duna rövid természetföldrajzi jellemzése
A Duna hazai, közvetlen vízgyûjtõjének jelentõs víz-gazdálkodási kérdései
A Tisza
A Tisza rövid természetföldrajzi jellemzése
A Tisza hazai, közvetlen vízgyûjtõjének jelentõs víz-gazdálkodási kérdései
A Dráva
A Dráva rövid természetföldrajzi jellemzése
A Dráva hazai, közvetlen vízgyûjtõjének jelentõs víz-gazdálkodási kérdései
Európában az elmúlt 150–200 évben, az ipar és a mezõ-gazdaság, nem kevésbé a városiasodás sok kárt okozott a patakok, folyók, tavak vizében. A romlás a vizek élõ-világában volt a legriasztóbb. Ezzel együtt Európa nagy területein jelentõsen növekedtek az árvizek, belvizek, és a településeket sújtó vízkárok.
Az Európai Unió tagországai már az 1990-es években elhatározták, hogy megálljt parancsolnak ennek a folya-matnak és 2015-ig közös erõfeszítéssel, amennyire csak lehet rendbe hozzák, jó állapotba helyezik Európa vizeit, különös tekintettel a vízi élet feltételeire. Ennek a
hatal-mas, rendkívül bonyolult munkának a célját, eszközeit és módszereit az Európai Közösség vízügyi politikáját meg-testesítõ Víz Keretirányelv (VKI) határozza meg.
A VKI jelentõségét elsõsorban az adja, hogy egységes alapokra helyezi a felszíni, felszín alatti vizek mennyiségi és minõségi védelmét, a pontszerû és területi szennye-zõ-forrásokkal szembeni fellépést. Elõírja a vizek jó álla-potának eléréséhez vezetõ intézkedések vízgyûjtõ szintû összehangolását. A vízgyûjtõ hazánk esetén az Európa egy tizedét lefedõ, több mint 800 000 km2-es Duna-medencét jelenti, hiszen Magyarország egész területe ide esik. En-nek megfelelõen a többi érintett országgal együttmûködve kell a VKI 2015-re meghatározott célját elérni.
A cél elérése érdekében tervet, úgynevezett „víz-gyûjtõ-gazdálkodási tervet” kell 2009-re készíteni az érde-keltek széles körû bevonásával. Ez tartalmazza majd azo-kat a tennivalóazo-kat, amelyek eredményeként a jó állapot (bizonyos kivételektõl eltekintve) elérhetõ.
A tervezést ütemterv és munkaprogram elkészítése elõzte meg, melyet egy féléves idõszak alatt volt lehetõsége az érintetteknek véleményezni. Ennek eredményeként kiala-kult a hazai tervezés 2009. év végéig tartó menetrendje.
A vízgyûjtõ-gazdálkodási terveket elsõsorban a termé-szeti viszonyokhoz kell igazítani. A vizek termétermé-szeti egysé-ge pedig a vízgyûjtõ terület. Ezérta hazai terv fõ részei a Duna, a Tisza, a Dráva és a Balaton vízgyûjtõ-területére készülnek,42 db kisebb, ugyancsak vízgyûjtõ terület – úgy-nevezett tervezési alegységek – terveire támaszkodva.
Ezekben a tervezési egységekben elkészültek az elsõ felmé-rések, tervvázlatok. A magyar mûszaki- és természet-tudományok évszázados hagyományaira támaszkodva bõvült a mérõ- és megfigyelõ-hálózat. Ezzel tudjuk ellen-õrizni, hogy honnan indulunk, mire jutunk, merre haladunk.
A következõ mérföldkõ a vízgyûjtõ-gazdálkodási terve-zés folyamatában a jelentõs vízgazdálkodási kérdések közbensõ áttekintése. Ezt 2007. december 22-ig kell nyil-vánosságra hozni, majd egy hathónapos konzultáció során megvitatni a társadalommal. Célja, hogy az ország egészére, illetve az elõbb említett 4 vízgyûjtõ területére meghatározzuk a legfontosabb gyakorlati tennivalókat, hogy tudjuk azt, mire kell az energiáinkat összpontosítani, milyen ügyek kerüljenek a tervek súlypontjába?
A jelentõs vízgazdálkodási kérdések, vízgondok meg-határozása (azonosítása) egész Európában egységes elvek alapján zajlik. A Duna vízgyûjtõjére ezt a munkát a bécsi székhelyû Duna Védelmi Egyezmény Nemzetközi Bizott-sága (International Commission for the Protection of the Danube River – ICPDR) hangolja össze. Megállapításuk szerint a Duna élõvilágának helyzetét leginkább az aláb-biak határozzák meg.
– A felszíni vizeket illetõen:
= A vizek medreinek állapota, illetve az állapot vál-tozása – szakszóval a hidromorfológiai viszo-nyok – a Duna vízgyûjtõjén (belátható, hogy a medrek megváltozása, süllyedése, vagy
= A Duna vizének szervesanyag, tápanyag és veszé-lyes anyag terhelése, ami kockáztatja a jó életfelté-telek elérését.
– A felszín alatti vizeket illetõen:
= A mennyiségi beavatkozások a felszín alatti vizekbe
= A felszín alatti vizek minõségének változásai Ezek a hatások fogják eldönteni, hogy milyen lesz a Dunán és vízgyûjtõ területén a vízi-élõvilág, és irányt mu-tatnak a hazai vizsgálatokhoz is.
A vízgazdálkodás jelentõs kérdéseit, illetve megoldan-dó feladatait jelen dokumentum elsõsorban abból a szem-pontból mutatja be, hogy az összeurópai célhoz (a vizek kerüljenek jó állapotba) hogyan viszonyulnak? Mit tudunk tenni azért – a határokkal osztott vizeink tekintetében szomszédainkkal együtt –, hogy javuljon a vizek élõ-világa, mennyiségi, minõségi állapota? Hogyan kell ke-zelni a fejlesztési igényeket, a vízivilág életfeltételeinek segítése érdekében? Könnyen belátható, hogy ez koránt-sem egyszerû, hiszen sokszor egymásnak ellentmondó ér-dekekrõl van szó (pl. egy gát ármentesítési célokat szolgál, de egyben számos élõlényt elrekeszt a víztõl, akiknek pe-dig szükségük lenne a vízhez jutáshoz, megváltoztatja a vizek járását stb.).
Mindehhez azonban nem elegendõ csupán a szakembe-rek tudománya. Meg kell ismerni az érintettek, a helyi kö-zösségek, a gazdálkodók, vagy éppen „csak” természet-szeretõk véleményét is. Ezért a legfontosabbnak vélt víz-gazdálkodási kérdésekrõl szóló, most közreadott anyag vitaalap. Hangsúlyozzuk, ez a gondokról, megoldandó kérdésekrõl szól. Nem mûszaki, vagy gazdasági megoldást kínál, hanem annak számbavétele, hogy a tervezés milyen fõ kérdésekre terjedjen ki. A felsorolt kérdések – jellegük-bõl kifolyólag olyan valós problémák, amelyeket fizikai-lag kell, illetve lehet megoldani – közvetlenül befolyásol-ják a vízállapotokat, és azon keresztül a vízi életfeltétele-ket. Csak kivételesen említjük azokat a gondokat, amelyek megoldása szemléleti változtatást igényel, jogszabály vál-toztatáshoz kötött, illetve amelyek finanszírozása a kérdés, de a vízállapotokat illetõen jelentõs kockázattal járnak. Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a felsorolás nem rang-sor! Az, hogy egy-egy ügy a felsorolásban elöl, vagy netán hátrább szerepel, nem minõsíti annak sem a nagyságát, sem a jelentõségét. Mindegyik olyan mértékû, és jelentõ-ségû, ami önálló, felelõs kezelést indokol.
Bízom benne, hogy a 2008. I. félévében lezajló konzul-táció során sokan megismerik hazánk vízgazdálkodásának jelentõs kérdéseit, és sokan hozzá is szólnak annak érdeké-ben, hogy megbízható alapot kapjunk a tervezéshez.
Budapest, 2007. december
Holló Gyulas. k.,
víz igazgató
Észrevételek 2008. június 22-ig az alábbi címekre küldhetõk:
– azországosszintre vonatkozóan a Vízügyi és Kör-nyezetvédelmi Központi Igazgatóság postacímére (1410 Budapest, Pf. 56), illetve elektronikus formában a VGT.kerdesek@ovf.hu címre
– aDunáravonatkozóan az Észak-dunántúli Környe-zetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság postacímére (9002 Gyõr, Pf. 101), illetve elektronikus formában a duna@edukovizig.hu címre.
– a Tiszára vonatkozóan a Közép-Tisza vidéki Kör-nyezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság postacímére (5002 Szolnok, Pf. 63), illetve elektronikus formában a kotikovi-zig@kotikovizig.hu címre,
– aDráváravonatkozóan a Dél-dunántúli Környezet-védelmi és Vízügyi Igazgatóság postacímére (7601 Pécs, Pf. 101), illetve elektronikus formában a vik@ddkovi-zig.hu címre.
– a Balatonra vonatkozóan a Közép-dunántúli Kör-nyezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság postacímére (8001 Székesfehérvár, Pf. 81), illetve elektronikus formában a vki@kdtvizig.hu címre.
A 42 tervezési alegységre a környezetvédelmi és víz-ügyi igazgatóságok további konzultációs anyagokat készí-tenek 2008. elején, melyek a társadalom bevonás helyi szintjét fogják megalapozni.
A hazai adottságok és meghatározó folyamatok (országos szint)
Az ország vízkészletének három fõbb forrása és össze-tevõje van:
– a hazánk területére hullócsapadék, és az általa táp-lált felszíni vizek (patakok, folyók, tavak stb.),
– afelszín alatti vizek;
– a külföldrõlérkezõ hozzáfolyás.
Egy terület csapadékellátottságának döntõ szerepe van a társadalmi-gazdasági fejlõdésben. Általánosságban mondható, hogy a mérsékelt égövben az 500 és 1800 mm közötti évi átlagos csapadék kedvezõ ellátottságot jelent.
Kevesebb vagy több csapadék esetén a víz tartós hiánya, illetve többlete az eltartó képesség kritikus tényezõjévé válik. Magyarország 600 mm körüli évi átlagos csapadé-kával ennek a kedvezõ sávnak az alsó határa közelében van. Ezért az ország társadalmi-gazdasági fejlõdésében a másik két vízkészlet összetevõnek (a felszín alatti vizek-nek és a határokon túlról érkezõ hozzáfolyásnak) is nélkü-lözhetetlen a szerepe.
A külföldi „hozzáfolyást” tekintve Magyarország (Hollandia és Bulgária után) Európában a harmadik helyen áll. A csapadék és a hozzáfolyás összege tekintetében mind-össze hét országnak van a Magyarországra jellemzõ 1850 mm felszíni vízkészletét meghaladó ellátottsága, tehát ilyen összesítésben hazánk az esetenkénti aszályos idõszakok vízhiányát a határokon túlról érkezõ és az országon áthaladó folyókból potenciálisan mindenkor és teljes mértékben
pó-tolni tudó országok közé tartozik. A hozzánk külföldrõl ér-kezõ vizek mennyisége azonban nem csak kedvezõ jelen-ség, hanem kockázatot is hordoz. Hiszen a felénk folyó vi-zek járásába, minõségébe a felettünk fekvõ országok be-avatkozhatnak (egyben mi is „felülfekvõk” vagyunk az alat-tunk levõk szemszögébõl). Mindez rávilágít a nemzetközi együttmûködés szükségességére.
Felszín alatti vízkészleteink kiemelkedõ természeti erõ-forrást képviselnek, azonban ezek jelentõs része érzékeny a felszíni eredetû szennyezõdésekre. Az ivóvízbázisaink mintegy 2/3-a sérülékeny földtani környezetben van. A több ezer méter mélységig megtalálható felszín alatti vizeink mi-nõsége összességében jó – de a döntõen ivóvízellátásra használt rétegvizek esetében is elõfordul (már) felszíni ere-detû szennyezés. A felszín-közeli talajvizek a települések környezetében viszont szennyezettek. Magyarországon a felszín alatti vízkészletek hosszútávú, éves átlagos utánpót-lódása mintegy 2 milliárd m3/év, amelybõl víztermelésre át-lagosan ennek felét használjuk, tehát országos szinten el-mondható, hogy a hasznosításra rendelkezésre álló vízkész-letek bõven meghaladják a jelenlegi igényeket.
A folyóhálózatban külföldrõl érkezõ hozzáfolyásra összpontosulnak a terület elsõdleges vízgazdálkodási te-vékenységei (árvízvédelem, folyószabályozás, hajózás, vízerõ-hasznosítás, továbbá a lakóhelyi, mezõgazdasági és ipari vízellátás, illetve a vízelhelyezés és a vízparti üdülés) A felszín alatti vízkészlet, különösen a folyóhálózat nél-küli, vagy a folyóktól távoli területeken a letelepedés és a gazdálkodás elõfeltétele és létalapja.
Magyarországon – a Kárpát-medencében – a víz és a társadalom viszonyában közel háromszáz éve (az ország-nak a török uralom utáni újraegyesítését követõen) alapve-tõ változás történt. A gazdaság újjászervezésével meg-szûnt a természeti adottságokat sokrétûen hasznosító – a természethez alkalmazkodó – ártéri gazdálkodás, és meg-kezdõdött az európai gabonatermelõ földmûvelés. Ennek érdekében kezdõdött meg a vízrendszerek nagy térségre kiterjedõ szabályozása. A Kárpát-medencében a vizek sza-bályozását követõen megszûnt a maláriaveszély, csökkent a tüdõbajban megbetegedettek száma és természetesen csökkent az árvízveszély is. A XVIII. század végén meg-szervezték az állam egységes, a közösségi érdekek érvé-nyesítését célzó vízjogi-mûszaki hivatalát. A XIX. század végére fejezõdött be az egységes vízjogi intézményrend-szer kialakítása. Az 1885. évi törvény a vizeket – gyakor-latilag teljes körûen – közösségi (hatósági) rendelkezés körébe vonta, és nemcsak a vízkészlet szabályozásának és hasznosításának feltételeirõl, hanem a vizek minõségének megóvásáról is rendelkezett. A XX. század második felére konszolidálódott ez a két évszázados integrálódási folya-mat, de jelentkeztek és felerõsödtek a folyamatot világ-szerte kísérõ társadalmi konfliktusok is.
A magyar vízgazdálkodás évszázados története szerves folyamat. Napjainkban még hatnak a múlt évszázadban megfogalmazott elvek, és mai fejlesztési szándékok kö-tõdnek a hat évtizede kimunkált mûszaki lehetõségekhez.
Több mint egy évszázadon keresztül a magyar vízgaz-dálkodás kiemelkedõen fontos feladata a vízviszonyok rendezése, a vizek bõségébõl fakadó károk csökkentése volt. Ez hangsúlyosan befolyásolta mind az intézmény-rendszer, mind pedig a tudományos munkálkodás, illetve a vízgazdálkodási infrastruktúra alakulását. Itt jegyezzük meg, hogy az ország vízfolyásainak a hossza kereken 100 ezer km, két és félszerese az egyenlítõ hosszának.
Számos okból viszonylag erõtlenül fejlõdött a vizek hasz-nosítása, és az ország még mindig számottevõ kiaknázat-lan hidrológiai potenciállal rendelkezik. Hat évtizede vett lendületet az öntözés alkalmazása, és ehhez kapcsolódóan vált bizonyossá, hogy az ország felszíni vízkészletei mennyiségileg igen kedvezõtlen eloszlásúak. A készletek korlátait majdnem kizárólag mûszaki intézkedésekkel pró-bálták tágítani, elmaradt az igények és a használatok sza-bályozási lehetõségeinek föltárása. Ezt késõbb a rohamos iparfejlesztés során jelentkezõ vízhiányok megszüntetése érdekében igyekeztek pótolni.
A hegy- és dombvidéki vízfolyások rendezésének a célja – többnyire – a völgyfenéki területek mezõgazdasági mûvelésbe vonhatósága volt. Országosan a hegy- és dombvidéki vízfolyások hossza 55 000 km! Ezeken a víz-folyásokon a vizek szabályozott levezetésének számos eszközét alkalmazzák. Ilyenek: a mederrendezés – szabá-lyozás, töltésezés, vízvisszatartás (záportározók, árvíz-csúcscsökkentõ tározók stb.). A dunántúli vízfolyások döntõ többségének a medre – különbözõ beavatkozások-kal – legalább egyszer már „rendezve” lett, általában a gyors vízelvezetést szem elõtt tartó vízvezetõ-képesség biztosítása céljából. A rendezések, szabályozások, töltés-és mûtárgy építtöltés-ések, a kiegyenesített partok stb. azt ered-ményezték, hogya medrekben a vízi világ életfeltételei, különösen pedig a mozgási, vándorlási lehetõségei erõ-sen korlátozódtak. Ez a jelenség észlelhetõ mind a víz-folyások mentén (hosszirányban), mind keresztirány-ban (a vízhez jutás, zonáció stb.). Ezeket a körülménye-ket nevezi a szaknyelv „morfológiai” viszonyoknak, azaz a vízmedrek alaki jellemzõinek. Megváltozásuk pedig nyilvánvalóan befolyásolja a vízi életkörülmé-nyeket.
A medrek természetes állapotáról nem nagyon lehet be-szélni. Az utóbbi évek rekonstrukciói és az ezután tervezett vízimunkák is a komplex szemlélet jegyében igyekeznek a sokoldalú igényeket kielégíteni. A korábban rendezett, de fenntartatlan medrek „visszavadulnak”, a vízfolyások szá-mottevõ része közelít a jó, természetközeli állapothoz.
Az árvízmentesítés (általában a szabályozott vízelveze-tés) társadalmi-gazdasági igénye és a természetvédelmi igények közötti összhang megteremtése szempontjából a vízügyi mûszaki eszközök alkalmazásán túl szükséges fel-vetni a területhasználatok ilyen célú felülvizsgálatának a kérdését, lehetõségét is.
A vízszabályozások és a gyorsan növekvõ és területi-leg koncentrálódó vízhasználatok ökológiai és vízház-tartási hatásai egyre súlyosabb konfliktusokat okoztak.
A vízgazdálkodás – miközben egyre hatékonyabb tech-nológiákkal törekszik a vízigények kielégítésére és a víz-károk elhárítására – a vízjárás, illetve a vízháztartás szabá-lyozásával szándéktalanul módosítja az ökoszisztémát.
A vízgazdálkodás körüli konfliktusok közgazdasági jelle-gû oka az, hogy a víz és a vízföldrajzi adottságok társadal-mi jelentõségû „tulajdonlásának” nagy része, valatársadal-mint számos vízgazdálkodási szolgáltatás eredménye kívül esik a gazdasági értékkategóriák körén. Nem szerepel – mérle-gelést kellõen megalapozó mértékben – a statisztikai nyil-vántartásokban sem. Az egységes, társadalmi értékrend-szer hiánya nagymértékben oka a vízgazdálkodás kon-junkturális fejlõdésének (pl. árvízvédelem) éppen úgy, mint természetes vízföldrajzi adottságaink (pl. vízi utak stb.) kihasználatlanságának.
A vízgondjainkból fakadó társadalmi, gazdasági és öko-lógiai konfliktusok tehát rendkívül szerteágazóak, végsõ okuk azonban közös: nevezetesena vizek természeti egy-ségének és a vízgazdálkodás társadalmi megosztottságá-nak ellentmondása.
A hazai vízgazdálkodás jövõbeli feltételeit tekintve az éghajlatváltozás az egyik sorsdöntõ kérdés. Az éghajlat-változás hatása legelõször a víz földi körforgásában jele-nik meg, majd a vízgyûjtõterület természetes növényzeté-ben, valamint térszíni vízháztartásában indít meg válto-zást. Ez a párolgás, a lefolyás és a tározódás arányainak módosulásában fog jelentkezni. A csapadék csökkenésé-vel párhuzamosan növekszik a párolgás és csökkeni fog a lefolyás is, de a nagyintenzitású csapadékok gyakoribbá válásával szélsõségesebbé válhat a vízjárás. Egyidejûleg az Alföld területén általánossá válhat a viszonylagos szá-razság, ami jelentõsen módosítani fogja a termõtalaj víz-háztartását. Érdemleges változás következhet be a hazai
A hazai vízgazdálkodás jövõbeli feltételeit tekintve az éghajlatváltozás az egyik sorsdöntõ kérdés. Az éghajlat-változás hatása legelõször a víz földi körforgásában jele-nik meg, majd a vízgyûjtõterület természetes növényzeté-ben, valamint térszíni vízháztartásában indít meg válto-zást. Ez a párolgás, a lefolyás és a tározódás arányainak módosulásában fog jelentkezni. A csapadék csökkenésé-vel párhuzamosan növekszik a párolgás és csökkeni fog a lefolyás is, de a nagyintenzitású csapadékok gyakoribbá válásával szélsõségesebbé válhat a vízjárás. Egyidejûleg az Alföld területén általánossá válhat a viszonylagos szá-razság, ami jelentõsen módosítani fogja a termõtalaj víz-háztartását. Érdemleges változás következhet be a hazai