BEVEZETÉS A SZÍNHÁZTUDOMÁNYBA ;
KÖNYVEK 55 mek sok e&eitberu a színház, hatását mutatják, később a színház kezd
filmszerű elemeket használni. A színészi és filmszínészi munka kü-lönbözősége, ai színészi alkotás lényegéhez is jobban hozzávezet.
A rendezésben a vetített háttér a film nélkül érthetetlen volna.
A színháztörténet a színház, színjátékszerű jelenségek és a műkedvelő színház történetét dolgozza fel. Igyekszik a mult min-den részletét tisztázni, megismerni, az adatokat egymásra vonat-koztatva összefüggő, részleteiben is; világos, áttekintő képet kapni a színház történetéről, azt mindenkor a kor szellemi képébe beil-lesztve. A színháztörténet a színháztudományi vizsgálat első, de nem kevésbbé fontos
1állomása. A színháztudomány azonban ezzel még nem oldotta meg igazi feladatát. Hátra van: még, esztétikai és filozófiai vizsgálatának módszertana..
KÁLMÁN LÁSZLÓ
K Ö N Y V E K FAQYEJEV: AZ IFJÚ GÁRDA.
(Cse-répfalvi.)
A regény a Szovjetunió egy kis bá-nyavárosába.' a donvidéki Krasznodonba vezeti az olvasót. Vorosilovgrád eleste után a német csapatok elől kelet felé menekül a lakosság. Tervszerűen, tré-fálkozások közepette vonulnak vissza, hogy . a Donyec-folyón átkelve biztos területre jussanak. A Donyecnél azon-ban erős német légitámadás éri a hídfő körül összetorlódott oroszokat. A híd megsemmisül, a menekülők nagyobb
ré-sze kénytelen visszarajzani Kraszno-donba. A kis, felbolygatott bányaváros fásultan várja., hogy a náci-banditák be-vonuljanak. Szergej Tyulenics, becene-vén Szerjózska, akit fiatal kora miatt a hadseregbe nem vettek be, eddig Voro-silovgrádban sáncásással segítette a nagy harcot. Most lángoló haraggal a nácihorda iránt, elhatározza, hogy meg-szervezi az „Ifjú Gárdá"-t, a földalatti mozgalmat ós ott üt a németen, ahol csak tud. Vityka Lukjáncsenkóval a kór-házba megy a vezetőorvoshoz, Fjodoro-vics elé. A már polgári ruhába öltö-zött orvost megkérik, hogy házakhoz adja ki a sebesülteket. Fjodor Fjodoro-vics beleegyezik, 40 sebesültnek azonban nem sikerül helyet szerezni, ezek a kór-házban maradnak. Június 21-én bevonul-nak a németek. A lakosság az elkesere-dettség összeszorított fogaival fogadja az ellenséget. Fenborg SS-őrmester pri-békjeivel kihurcoltatja a kórház sebe-sült ápoltjait. Fjodorovics emberi
bánás-módot kér betegei számára, Fenborg közvetlen közelből lelövi s a sebesülteket legéppuskáztatja. Az egész város tud ezekről a rémtettekről s a fiataJ Szer-józska dühös daccal kúszik éjjel a tröszt felé, ahol a német vezetőség alszik. Inge alatt 3 gyújtópalack lapul s rövidesen piros lángok ugrasztják ki a nácikat az ágyból. A földalatti működés megszer-vezésével megbízott Olyeg Kosevoj Krasznodonba érkezik. Szerjózska már, 5—6 megszervezett gyerekembert esket föl az ellenállásra. Egymást érik a sza-botáló. cselekmények, puska dörren a sztyeppén és a halott náci mellől harci lázban remegő ké? húzza el a fegyvert, hogy egy partizánnal több írthassa a garázda betolakodókat. A németek azon-ban találnak árulókat is. Sztecenkot, a tervgazdasági mérnököt polgármesterré, Igndt Fomint rendőrparancsnokká teszi Briickner német csendőrőrmester. A börtön lassanként megtelik. Az Ifjú Gárda közben egyre jobban erősödik. A kissé dadogó Olyeg Kosevoj, a rongyos-cipőjű Szerjózska vezetésével zavarják a nácikat romboló munkájukban. Ulydna Gromoya, Lyubov Sevcova mindenütt ott vannak, ahol a németnek ártani lehet. Az áruló Fomin hátára fenyegető cédula ke-rül, egy éjjel izmos marok szorul a torkára, gyors kezek guzsbakötik és felakasztják. Hiába küzd azonban hősi-esen az Ifjú "Gárda, a nácik megtalálják a szervezet gyönge tagját Sztachovics személyében. Mikor állati kínzásokkal kicsikarják tőle a kis összeesküvők
név-56 T I S Z A T A J sorát, egymás után fogják el a Gárda tagjait. Olyeg Ninával. Szerjózska Vá-lyúval szökik a városból a front felé.
Hogy könnyebben szökhessenek át az arcvonalon, szétválnak. Olyeg lebukik, a két leány, Nina és Válya is a németek kezére kerül. Szerjózska eléri a szovjet-csapatokat, de egy visszavonulásnál megsebesül a karján s amikor visszatér a szülői házba, őt is elfogják. Kosevojt, Sevcovát a szokásos kínzások után agyonlövik, a többieket egyenként a bánya tárnájába dobják s nehogy valaki életben maradjon közülük, két csillét zú-dítottak utánuk. Az aknából még napo-kon át fel-felcsuklott a halálhörgés.
i. —
Alexandr Fagyejev egy favágó rán árvaságra jutott fia, aki 14 éves ko-ráig a szibériai őserdőben élt. Éveinek számából még nem futotta 17-re, amikor a bolseviki forradalom zászlója alá szegődött. Belépett a partizánok közé, harcolt a japán imperialisták és Kolcsak fehér kozákjai ellen. '
Életének ezek a drámai mozzanatai sok mindent megmagyaráznak. Meg-magyarázzák nemcsak .témaválasztó kedvtelését, hanem írói magatartásának megalkuvás-nélküliségét is. Másik, szin-tén nagy és izgalmas műve a „Tizenki-lencen" című éppen úgy partizánregény, mint a szokásosnál szándékoltabb rész-letességgel most ismertetett, még az előbbinél is kiemelkedőbb alkotása.
Partizánjai, a fiatalok is tetőtöl-tal-pig elszánt férfiak, a forradalmi gondo-lat olthatatlan hitével és semmi akadály elől vissza nem torpanó szolgálatával.
Töretlen és törhetetlen meggyőződésük, hogy a közösség érdekeiért vívott küz-delmeik még haláluk árán is a végső győzelem gyümölcsét fogják megérlelni.
Fagyejev a . legemberibb őszinteséggel és a legőszintébb emberséggel mindig a lényeges dolgokat, a döntő fontosságúa-kat írja és mondja. Az Ifjú Gárda gye-rekfejű. de férfiszívű partizánjai a kol-lektivum hűséges hitvallói és hősi hor-dozói. '
Az orosz irodalom klasszikus re-gényírói hagyományait már a cári ura-lom ala|tt is kimagaslott és a Szovjet-unióba is átívelő Gorkij közvetítette a tanácsköztársasági regényírás máris pa-tinás mesterei felé, akik közül Solo-chov mellett Fagyejev a legjelentéke-nyebb, a legsokrétübb és a legtöbbérde-műbb.
' Realizmusának valósága szinte már-már több, mint a történelmi valóság,
maga a rejtőző valóság. Ez a rejtőző valóság az Ifjú Gárda egytől-egyig vér-tanúhalálra ítélt fiataljaiban nemcsak a krasznodoni diákfiúk és diáklányok egyéni sorsát rajzolja meg, hanem — típust teremtye — -a Szovjetúnió egész ifjúságának közös érzését, közös gon-dolatát, kczös akaratát, közös lendüle-tét. közös társadalmi és politikai szem-léletét. közös forradalmi elszántságát örökíti meg.
Szinte csalhatatlanul tudjuk és lát-juk, hogy nem fellegjáró • képzelettel kiagyalt regényt álmodunk, hanem véres pecsétekkel meghitelesített történelmet
élünk át. 1
Fagyejev megrázó és felemelő regényének dinamikus erejű stílusát Afo -darász Emil lüktető elevenséggel tolmá-csolta.
I MIÁRKY IMRE TRÓCSANYI ZOLTÁN: AZ OROSZ IRODALOM KINCSESHÁZA. (Athe-naeum,) '
Az októberi nagy szocialista forra-dalom 30. évfordulójára állította össze Trócsányi Zoltán, a budapesti Orosz Intézet vezetője ezt a hatalmas 500 'ol-dalas kötetet, amely az európai iroda-lom Kincsesháza sorozatban van hivat-ba bepillantást adni az orosz és a szov-jet' irödalomba. A nagy orosz irodalom-nak. amely csupán a 19. sz. folyamán 10 nagy európaihírű .Írót adott, kevés az 500 oldal és a szerkesztő Tr.ócsányi elé a bőségből való válogatás kényes 'fel-adata hárult.
Egy irodalmi mutátványgyüjtemény szerkesztése mindig nehéz feladatot ró az összeállítóra, mert többféle .szem-pontnak szolgálhat. Nézheti a társadal-mi hivatástudatot, a szépség szolgála-tát, a művészi szórakoztatás ügyessé-gét vagy az újítókészséget a kiválasz-tás vezérfonalaként, egyéni felfogásának megfelelően és ilyeténképpen nyomja rá minden szerkesztő sajátos beállítottsá-gának bélyegét gyűjteményére.
Aki az orosz irodalommal foglalko-zik, annak nem lehet a 18. sz. előtti irodalom a maga egyházi alárendeltsé-gében és feudalizmus-tiszteletében kivá-lasztott tárgya, sem a 19, sz.-beli belle-trisztika a l'art pour l'art területe, ha-nem az a sajátságosan emberi, patrio-tisztikus és haladó irodalom, amely Puskinnal és GogOly-jal indul meg és mind a mai napig mint a klasszikus orosz irodalom öröksége, benne él a szovjetirodalomban. A sötét és tépelődő
Dosztojevszkij, a parasztért rajongó Tolsztoj, a proletárfilozófus Cserni-sevszkij, a nagy publicista Herzen, az összedűlő nemesi élet festője, Turge-nyev, a parasztdemokrata Nyekraszov stb., stb. írói világát kell hoznia az
„igazi" orosz gyűjteménynek, kiegé-szítve a szovjet írók realista műveiből vett részletekkel, amelyben a szocialista világ születése és élete tükröződik visz-sza.
Trócsányi Zoltán összeállításában igyekszik ennek á feladatnak eleget tenni, de ugyanakkor a szép („a rúzsa ismét önmagáért lett szép") elve is praedilectiójának választó vize. Gyűjte-ményének Vo részét szenteli a régi irodalomnak, 3/5 részét a 19. századnak és V-, részét a szovjetirodalomnak. Sok a magyar közönség számára ismeretlen költő műve került be a gyűjteménybe, viszont sok olyan részlet maradt ki, amelyet szívesen láttunk volna ebben a kincsesházban. Kár, hogy az ügyes élet-rajzi részeket nem kíséri mindenütt a nevezetes művek felsorolása. '
FÁKDY JÁNOS MAJAKOVSZKIJ VLADIMÍR: VÁ-LOGATOTT VERSEI. (Parnasszus.)
A teljes Majakovszkij-kiadás kilenc kötetnyi. Magyar nyelven Leninről szóló eposza és „Hogyan kell verset ír-ni" c. tanulmánya után az elszórtan publikált és újonnan fordított versek-ből összeállított, 42 verset magában fog-laló versgyűjtemény jelent meg: hírho-zóul abból a nagy alkotásgyüjteményből.
amely Majakovszkij lírai hagyatéka. Ha egybevetjük ezt a válogatott versgyűjte-ményt, a szovjet egykötetes, negyed-íves, 400 oldalas népszerű, eredeti pla-kátversekkel illusztrált kiadással, akkor vékonypénzü számunkra ez a kiadás, de ha visszanézünk a múltba és 30 év űrét látjuk, mikor még névről sem ismerték Majakovszkijt, akkor elismerjük műfor-dítóink (Békés István, Devecseri Gábor, Franyi Zoltán, Gábor Andor, Gáspár Endre, Hegedűs Géza, Hidas Antal, Kar-dos László, Képes Géza, Szabó Lőrinc) munkáját Majakovszkij-kiadásunk meg-teremtésével. 42 vers egy maroknyi Majakovszkij s_okrétű költői tevékeny-ségképéböl, de mégis az első hírhozó a nagy szovjet költő életművéről a ma-gyar közönség számára. A kötet első-sorban nem a forradalom előtti, tehát
•a futurista költőt mutatja be, hanem a szovjetrealista Majakovszkijt. Itt ugyan meg kell jegyeznünk, hogy
Oroszország-57
•ban a futurizmusnak nem az az értelme mint Nyugaton, ahol elsősorban Mari-netti és társai kultúraellenes tendenciá-jának, a polgári élet petyhüdt formái-val szemben a háború éltetésének kife-jezője. Az orosz futurizmus szintén tá-madás a polgári társadalmi világ el-len, de egy új, reális, emberhez méltó és nem-romboló világ megteremtése vé-gett. Az orosz futurizmus a szétmálló burzsoázia életfelfogását rohamozza meg: ezért öltözik a bontott formák
kön-tösébe, de ez a költészeti irány a for-radalom győztes kivívásával a ráhatás eszközévé válik. Az új időt, amely az országépítés kora, új formában akarja szolgálni Majakovszkij, aki szerint min-den nagy költő új poétikát alkot magá-nak. JVÍajakovszkij megteremti a sok-hangsúlyos lépcsőzetes versformát, a mondanivaló fontosságának optikai alá-támasztását, 1
1 „Használj ki minden eszközt,
szert,
több 1
munkát
teljesíts! 1
Mert így hagyta
dolgoznunk
1 Iljics",
ahol a formai tágúlás, a ritmikai tagolt-ság és az értelmi fontostagolt-ság egybekap-csolódnak. Így teremti meg Majakov-szkij a plakátverset, plakát kísérő szö-veggel, amelyet Majakovszkij .rajzolt és írt „az orosz Távirati, Iroda kirakatai számára; ezernél több plakát kézzel festve. De nemcsak a külső formákat gyúrta át Majakovszkij, hanem a vers-írás stiláris oldalát is, mert belevitte á versbe a helyzet-követelte „vulgáris"
szavakat, az utca, az ipar és a politika szavait, megújította merészen a syn-taxist. De ez mind csak a formális rész.
művészetében, amely csak következmé-nye a tómaváltozásnak és a célkitűzés-nek, mert Majakovszkij forradalom utáni költészetében magát .poéta-agitátornak vallja, költőnek, aki a tömegre hatni akar. Míg a forradalom előtt azt írja:
„mindenkiért sírva fakadok" t. i. szen-vedésük láttán, így Október után a szo-cialista ember és a szoszo-cialista élet lesz Majakovszkij tématikája és ez követelte a formai változtatást, a hallatlan újítást.
58 T I S Z A T Á J Megosztatlan szeretet az új ember iránt, a dolgozó iránt — ez az alaphang, amely minden sorában ott rezeg .a har-mónia mélyén, akár a szovjetember pat-riotizmusáról, akár Maruszja öngyilkos-ságáról, akár az új proletáréletről esik
szó. Valahol elrejtve mindenütt megta-láljuk ezt az emberi büszkeségről szóló hangot, amellyel csa-k a szocialista ha-zának fiai kérkédhetnek és amelyért harcolni és élni érdemes, amelyért ked-nem miondott szavak, a cak megérzé-vesen-gúnyosan még az Eiffel-tornyot is a Szovjetunióba invitálja a költő.
Az újítások merász költője Majakov-szkij. akivel a magyar közönség most ismerkedik meg ennek a versgyűjte-ménynek segítségéyel. Kívánatos, hogy Majakovszkij tcbbi versei is fordítóink kezébe kerüljenek.
1 ERDÖDI JÓZSEF
JULIUS FUCSIK: ÜZENET AZ ÉLŐKNEK. (Szikra.)
Riportok, naplók, emlékezések, vég-rendeletek egész sora tárja fel azt a borzalmakban annyira gazdag kort, amely a Hitler-legázolta Európa minden pontján mártírokat követelt. Ez írások egyike J.< Fucsik könyve, amelyet az író felesége, Augusta Fucsiková adott kc'zre cseh nyelven, s amelyet Peéry Rezső fordított le magyarra. Az Író a cseh kommunista-mozgalom agitá-tora és .propagandavezetője, a cseh el-lenállási mozgalom egyik legbátrabb harcosa volt. 1942. április 24 és 1943.
június 9-e között a Gestapo fogságában eltöltött idejének naplóját. adja ez írá-sában. Az első vallatásnál kapott sé-rüléseiből úgy-ahogy felépülve, riport-szerűen számol be a mozgalomról, a börtönök életéről, társai s önmaga szenvedéseiről. Az igazságban, bízó, a mártíromságoit vállaló ember meg-nyugvásával méri fel sorsát, életét. Em-léket állít neves és névtelen hősöknek, vádiratot készít a bűnösök számára. ^ A megrendítő napló, s az azt követő vég-rendelet bizonyságtétel az crök ember-ség mellett, s egyben figyelmeztetés mindannyiunk számára: „Szerettelek
ti-teket emberek. Legyetek éberek! ébef-rek!" FODOR JÓZSEF
BARÁT ENDRE: NEHEZEN VIR-RAD. (Dante.)
Aki az előzetes hírverés után fülled-ten . erotikus jeleneteket, a női test és az ölelés részletes leírását, apacsromanti-kájú alvilági képeket várt a regénytől,
akár kezébe se vegye, A könyv hősnője, Rózsi, kivénhedt, gusztustalan utcai nö, a cselekmény 24 órájában egyszer sem sikerül felkeltenie egy férfi vágyát sem; a párhuzamos cselekmény hősnő-jének, a züllésnek indult „jobb" nőnek a szerelmi életére pedig "csak utalás történik, A pesti örömtanya-negyed Barát Endre regényeiben elveszti a perdita/-romantika minden sallangját, szereplői nem a szerelem újabb válto-zatait keresik, hanem keserű harcot vívnak a mindennapi kenyérért.
A regény, amely a szocialista rea-lizmus egyik figyelemreméltó alkotása irodalmunkban, könnyen emészthető ol-vasmány: egyes jelenetei és kitűnően megrajzolt alakjai a magyar próza leg-szebb oldalaira kívánkoznak.
Hibája a regénynek, hogy a problé-ma felvetésénél megáll, megoldást már nem ad, A hatásvadászás és a giccses megoldás kerülése a másik végletbe so-dorja az írót: megelégszik a fényképpel
— néha túlságosan sötét fényképpel — s nem ad a képhez semmit a magáéból, ami világosabbá tehetné az összbenyo-mást. Nem tökéletes a regény szerke-zete sem: két cselekmény fut párhuza-mosan, az egyik hajnaltól hajnalig tart s ebbe van beleékelve annak a bizonyos urinönek a története, aki a regény vé-gén indul el oda, ahonnan a kerettör-ténet hősnője kibukik. Ez utóbbi időben több hetet ölel fel s így' aránytalan a két ága a történésnek, ami megbontja a regény egyensúlyát.
LONTAY LÁSZLÓ BÁRÁNY TAMÁS: ÉS MEGINDUL-NAK'A HEGYEK. (Magyar Téka.)
Maga a mese elég egyszerű: egy fiatal francia tanító négy éves hadifog-ság után hazaindul gyalogszerrel a nép-telen országutakon. Hetekig tart az út-ja, de alig találkozik emberrel, akivel meg összeakad, az hosszú monológok-ban cnti ki szívét. Megkeseredett embe-rek ezek, nem tudnak örülni igazán a felszabadulásnak, annyira megtörte őket a négyéves megszállás; egyéni ba-jaik teljesen lefoglalják őket. A szerző eredeti módon szerepelteti főhősét a kis-regény első felében, teljesen passzív szerepet ad neki. nem szól és nem cse-lekszik jóformán semmit, hallgatja a pa-naszokat és fáradhatatlanul talpal is-meretlen célja felé, a regény perspektí-vájában valahol egészen hátul, elszür-kítve az epizódisták között, akik sok-szor _ csak egyetlen bő panaszroham erejéig élnek a papíron, aztán örökre
visszalépnek az ismeretlenségbe. E né-hány indulatkitörésből mégis határo-zott képet kapunk a német megszállás-ról, az összeomlásról és a felszabadu-lásról egyaránt.
A hatvanadik oldal után váratlanul nagyot lendfjl a regény. A vontatottság-ból gyorsuló iram lesz, a főszereplő va-lóban főszereplővé lép elő és a magá-nyos tanyán, ahol csönd és paraszti jó-lét van, — csak éppen a férfikéz hiány-zik a földnek és a lánynak, aiki hiába várja vissza vőlegényét a fiatalember először esik kísértésbe, hogy valóban visszatérjen-e falujába ahhoz a lányhoz, akihez gyalog elindult, meg sem várva az első vonatok indulását. Először za-varodik meg benne az a biztos tiszta-ság, amely már szinte nosztalgikus ra-jongás Anette iránt, akit négy éve elha-gyott- parancsra. A vívódást, nem erős színekkel, inkább finomabb, lírai halk-sággal érzékelteti az író, nem lélekrajzot ad, apró és bonyoluitsá_gmentes
képecs-"kékből áll össze a végső nagy kcp: a ráció fölött győz a rajongás és a hős szinte szökve megy tovább. Az impresz-szionista stílus töretlen végig a regé-nyéi!, szilánkokból áll össze a második nagy kép is: amikor a falusi vendéglő vendégszobájában egy tiszta, fiatal lány váratlanul odaadja magát a tépett külsejű idegennek, akiben a lány arca, alakja, ölelése teljesen egybeolvad a tá-voli Anette arcával, ölelésével.
Eddig eléggé szordinós a regény.
Nem ráz fel, csak ringat. A földrengés a hazaérkezés váratlanul keserű pilla-natában érezhető; nem maradt senki-sem a családból, csak egyetlen kisgye-rek, Michel, Ekkor kezdődik meg a hármas küzdelem: önmagával, hogy tud-jon felejteni, az emlékeivel, hogy Hál-janak el, és az élettel, a kisgyerekért.
Innét kíváncsian várjuk, hogy valóban megindulnak-e a hegyek? Állandóan érezzük a talajrengést, a szerző nagy küzdelmet folytat a témával, tágítani igyekszik a távlatot, ami sok helyen si-_kerül is neki, de nem teljesen, Kár, hogy
Bárány mindig a feszínen mozog, alak-jait inkább külső valóságukban rajzolja meg. A hős mindvégig rokonszenves alakját a csapások egymásután érik, családja kipusztult, meghasonlik önma-gával, az állását feladja és Michellel felvonul a hegyekbe, egy kis csőszház-ba. A hármas küzdelem, kint, az em-berektől távol megcsendesedik, a régit elfelejti és már családalapításra gondol, de sem az élet, sem az író nem ad
hap-59 py-endet. A lány, akit a hazatérő a távoli vendéglőszobában teherbeejtett, a szülésbe belehal, a gyerek megmarad és a fiatal apa az anya helyett csak a csecsemőt kapja meg. Ott áll fiával és a kis unokaöccsével egyedül a világ-ban, két erős karral és minden gát-lástól lemeztelenítve megy vissza a he-gyi házba, dolgozni a két gyerekért,
„ne tudja meg soha" egyik se, „hogy mi a háború." E szavakkal végződik a.
regény és visszhangja marad a szí-vünkben. Bárány nagy feladatra vál-lalkoíjott, amiktoir egy ember élettöre-dékén keresztül teljes rajzot akarj ár-tól a döntő átmenetről, amely a há-ború és a béke között van és ez, leg-nagyobbrészt sikerült is neki. A re-génynek egyetlen hibája talán csak az, hogy túlságosan leegyszerűsített stílus-ban és történésben, azt is mondhatnánk rá nyugodtan, hogy ballada, prózában.
Kár, hogy Bárány nem duzzasztotta fel jól felépített lírai kisregényét egy pró-zai epiosz hömpölygésévé. bár ez, bizo-nyára gpk olyant hozott' volna a re-gény mostani kristályos tisztaságába, amely károsan zavarta volna meg azt az üdeséget, amelyet most, mindvégig érezhetünk. Akkor ugyan talán valóban megindultak volna a hegyek, de e te-hetséges műben annyira megkaptuk, amire siók regény olvasásakor hiába várunk: az írói kiegyensúlyozottságot és az enyhítő nyugalmat — hogy nem sajnáljuk, amiért elmaradt a íöldren-géS '
DARÁZS ENDRE HUNYADY JÓZSEF: SZERENCSÉT-LEN EMBEREK. (Novellák. Batsányi-Társaság, Pécs.)
Hasonlatok és képek zsúfoltságában kíntól eltorzult arcok, valóság és álom fény-árny játéka, túlfűtött idegrendszer, gazdag nyelvi hangszerelés. Drámaiság és belső ritmus feszül ezekben az írá-sokban: az igazi nioyella döntő feltéte-lei, melyek a legszebb, legnehezebb műfajjá teszik, tengereket sűrítve össze
egy-egy gyöngyöző vízcseppben. Kú-sza. meghasonlott és eltévedt életek tá-rulnak ki előttünk éles világításban s Kosztolányi szava cseng fülünkbe: „Az író legyen kegyetlen." Mint a lelkiis-meret, mint az igazság. Mert gyógyí-tani így is lehet, nemcsak a mesék zsongító varázsával, ha el bírjuk visel-ni azt a viviszekcióhoz hasonló műté-tet, amely apróra szétszedi az élet és a lélek nyomorúságait, hogy
összerak-60 T I S Z A T A J ja belőlük az embert. Hunyady ezt
te-szi a művész hivatottságával s a költő látomásos erejével. Általánosságok he-lyett célszerűbb, ha rögtön megmond-juk: kötetében három remek novella van, ezekkel' behatóbban kell foglalkoz-nunk. a többi inkább csak az író ké-pének kiegészítése miatt fontos, önma-gában még nem teljes érték.
A „Gábriel" egy francia katonászö-kevény kivégzéséről szól. Egységes, szi-lárd kompozícióba szorított, lázas üte-mében is fegyelmezett alkotás, mely a sors-szerüség kenjény ábrázolásával hét és fél oldalon megrendítő arcképet ad egy férfiről, akire a biztos halál vár, Míg Gábriel eljut végső kívánságának teljesítése után a tomboló összeroppa-násig. Henry és a sergeant eljutnak az emberi megtérésig. Nem egy hűtlen ka-tona sorsáról van itt már szó, hanem a véres őrületbe uniformizált világ ha-láltánca mögött az egyén csöndes tra-gédiájáról. amelyet a közeli szemlélők is csak félig néznek részvéttel, félig viszont azzal a homályos örömiriel, ame-lyet Henry érez. De a törvény kímélet-lenül áttapos rajta. . . .„mert azok ott mind a négyen belélőttek,- négyszer át-lőtték a lelkét. És tavasz volt és két utcával távolabb, már nevettek az em-berek." Ezzel az utolsó mondattal, a cselekménynek, a siralomház és a ki-végzés után, nagyobb térbe- és időbe-helyezésével tökéletesebb, megrázóbb a novella távlata. Hiszen a jó ' novellát éppen az jellemzi, hogy szinte minden mondata további, elhallgatott monda-tokra utal. fölösleges kitérők, kényelmes részletezések nélkül is úgy villantja elénk az egészet, hogy abból a részre is következtetni tudjunk. Hunyady biz-tosan bánik a nagyítás méreteivel.: so-hasem aprólékos a ritmus rovására és sohasem felületeskedi el a drámai ha-tást. nem kényszerít túlméretezett tár-gyat a novella kereteibe.
A Szerencsétlen emberek" nem ke-vésbbé monumentális hatású, mint a
„Gábriel". Mintahogy a flamand minia-tűrökön felbukkanó templomhajók; épí-tészeti konstrukciók is olykor a nagy-ság erejével sugárzanak ki a szűk ke-lretek közül, úgy egy novella gyakran lenyűgözöbb, mint vaskos regényóriá-sok. Ez a groteszk kis történet Aurélról, a púpos fiúról. Apapról és Evelynről a lélek legsötétebb tárnáiban játszódik és lidérces félálommal zárul. Evelyn vá-ratlan megjelenése, a szépség hirtelen felragyogása beteljesíti a régi ház
be-teg lakóinak sorsát: Aurélban a visz-szafojtott kamaszéhség. Apapban a sze-nilitás gyullad lángra s ez, ha tragiko-mikus is, démoni nyugtalanságot te-remt a házban. Aurél lerészegedik, Apap- pedig ittasságában azzal fénye-1
getőzik, hogy felköti magát az ajtó ki-lincsére. ha Evelyn nem engedi be a szobájába.
Ezekben az emberekben, mint Hu-nyadi minden más alakjában is, az el-hibáizott élet sóvárog valami — szá-mukra elérhetetlen — szépség és jó-ság után. Reménytelen, sötéten-izzó no-vellák, élők és melegek, mert az író nem érzéketlen virtuóz: emberi együtt-érzése ott lüktet a sorok között — és mégis vigasztalanok. Különösen, amikor a boncolás már nagyon is húsba-vérbe vág, a delírium örvényes, mélyéig, mint a „Hetes terem nyolcas ágy"-ban.
A lövészárokban nyomorékká vált em-berek megdöbbentő agonizálása, az élet félelmes, titokzatos és érthetetlen visz-száját dobja elénk megfordított ' sző-nyegként, nyersen 'és még .szinte
vér-től gőzölögye. !
E három novellája érett,, kész mű a javából és a kötet többi darabjai. is biztatóak. Stílusa hevesen expresszio-nista, hűvösen reális, versszerűen lírai, sokszínű, dús és kiforratlan, de magá-val-sodróan friss és merész. Néha túl-zottan halmozza a nem-mindig szüksé-ges és szerencsés hasonlatokat. A mo-domsságok azonban az erőből és bő-ségből erednek és idővel nyilván mér-séklődnek majd. Hunyady Józsefben a novella ritka mesterére talál, ha a te-hetséges, fiatal író kissé igényesebben válogat s némileg gondosabban kezeli
„stilromantikáját", amely különben még így, kinövéseivel együtt is jóleső szín-folt mai prózastílusunkban.
SZABÓ EDE SZABÓ PÁL: SZABAD NÉPEK 'HA-ZÁJÁBAN. (Valóság kiadása.)
Az írónak párhetes jugoszláviai tar-tózkodásáról szól ez a könyv. De több és más akar lenni, mint egyszerű úti-rajz. S valóban más is. PJyezetes, el-bűvölő és ami a legfontosabb, felvilá-gosító olvasmány az -új, demokratikus Jugoszláviáról. Szabó Pál nem politi-kai és hivatalos oldaláról nézi ezt a csodálatos országot, hanem a nép, az egyszerű ember életén át próbálja meg-fejteni a nagy változások titkát. Azo-két a nagy változásoAzo-két, amelyek új or-szágot formáltak a régi Jugoszláviá-ból. Sorra elénk lépnek az új világ