Fölszállott a páva gyermek tehetségkutató vetélkedő (2015)
2015-ben – harmadik ízben – gyermekek számára hirdette meg a Fölszállott a páva tehetségkutató vetélkedőjét a MTVA, a Hagyományok Háza és szakmai partnerük, az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület. A program szakmai vezetőjeként azt a szakmai koncepciót kívánom itt bemutatni, amelyet a gyermek versenyzők élet-korához igazítva alakítottunk ki. Vázlatosan ismertetni fogom, hogy mennyiben tudtuk megvalósítani az előzetes elképzeléseinket, s melyek azok a területek, ahol szükség lenne a program további finomítására.
A vetélkedő meghirdetésével páratlan lehetőséget kapott a gyermek népművé-szeti mozgalom, hogy több évtizedes eredményeit ország-világ előtt megmutathas-sa. Ezt igazolja a jelentkezők nagy száma és a versenyzők tudásának, tehetségének figyelemreméltó színvonala. A televízió képernyőjén bemutatkozó 48 versenyző – szólista vagy csoport1 – igényes, valódi művészi értéket képviselő műsorszámokkal lépett a színpadra.
1 Szóló és páros néptánc: Busai Bori – Mahovics Tamás, Karácsonyi Anna – Szombat Sára, Rochat Máté – Szabó Rebeka, Antal János – Sándor Anna, Herdon Balázs – Herdon Péter, Bajusz Panna – Sándor Benjámin, Hoksz Attila, Baka Levente, Antal Adorján, Vince Pistuka Hunor, Sándor Zsigmond, Balogh Dominik.
Néptáncegyüttes: Bartina Néptáncegyüttes gyermek csoportja, Gödöllő Táncegyüttes Kis Druzsba, Viganó AMI Barkóca Táncegyüttes, Kisszinvavölgyi Táncműhely, Kesice Néptánc-együttes, Vadvirág TáncNéptánc-együttes, Debreceni Hajdú Táncegyüttes Berkenye csoportja, Peso-vár Ferenc AMI Cseppforrás Néptáncegyüttes, Apró Kincső, Iglice Táncegyüttes, dr. Martin György AMI Borbolya csoport, Alba Regia Pulutyka csoport.
Hangszeres szólista: ifj. Ürmös Sándor, Kovács Dániel, Egri Zsófia, Vasvári Magor, Horváth Zalán, Bognár Odett, Szécsényi Zsófia, Nagy Dániel, Hajdu-Németh László.
Hangszeregyüttes, zenekar: Biseri Drave, Aprája dudazenekar, Ficfa zenekar.
Énekes szólista: Gorzó Boglárka, Ivánovics Viktor, Gál Tibor, Vrencsán Anita, Kiss Adrienn Lívia, Gombai Franciska.
Énekegyüttes: Bukrok énekegyüttes, Szabó-legények, Haraszti ikrek, Forgórózsa, Pusztinai énekegyüttes, Rózsabimbó énekegyüttes.
Ugyanakkor a szűkebb és tágabb szakmai közösségben az első pillanattól viták kereszttüzébe került a vetélkedő. Az eltérő álláspontok két kérdés köré sűrűsödtek:
1. Összeegyeztethető-e a néphagyomány éthoszával a versenyszerű prezentáció, különösen a ma oly divatos televíziós „talent show” keretében?
2. Kitehetők-e a 6–14 éves korú gyerekek a televíziós versenyeztetésnek? Lehet-e olyan műsort készíteni, ahol a média nyilvánossága előtt zajló versengés nem hat károsan az ifjú résztvevőkre? Hiszen azt is figyelembe kellett vennünk, hogy a gyer-mekkorú szereplők egyaránt találkozni fognak a siker és a kudarc számukra peda-gógiailag még nem indokolt élményével.
Az 1970-es évek Röpülj páva műsora – a most zajló népzenei és néptáncos tehet-ségkutató műsor deklarált előképe – kapcsán nincs tudomásom arról, hogy fölme-rült volna az első kérdés.2 Inkább napjaink korszellemének tekinthető a versengés túlhajtása, és ennek reakciójaként a tőle való (akár teljes) elzárkózás. Elfogadom azok álláspontját, akik emiatt nem nevezték be tanítványaikat, míg magam – és ebben az Örökség Egyesület vezetőivel hasonló álláspontra jutottunk – a tehetség-kutató vetélkedőt elsősorban munkaformának fogom fel. A televíziós műfajok és a nézettségi mutatók ismeretében nem férhet kétség ahhoz, hogy a verseny sokkal több nézőt vonz a képernyő elé, mint ha pl. népzenei koncert, ismeretterjesztő nép-zenei és/vagy néptáncos műsor készült volna. Abban a reményben fogtunk hozzá az előkészítő munkának, hogy a vetélkedés „gyermekbaráttá” tehető.
Az egykori Röpülj páva műsorainak két elvitathatatlan érdemét kell még emlí-tenünk, ha a vetélkedő mellett szeretnénk érvelni. Olyanokat, amelyeket a műsor készítésének idején csak remélni lehetett, de mára ezek igazolást nyertek. A képer-nyőn szereplő előadók fölfedezésében, közismertté válásában meghatározó mér-földkőnek bizonyult ez a megmutatkozási lehetőség.3 Továbbá számolnunk kell a széles nézői közönség ízlését, szemléletmódját formáló, kultúraközvetítő hatással is. Ugyanezeket vártuk, várjuk a mostani műsoroktól is, tudva, hogy években mér-hető az az idő, amikorra érzékelmér-hetővé válnak e hatások.
Ennek megfelelően előkészítő munkánk során egyik kiemelt feladatunknak te-kintettük a munkaformában rejlő lehetőségek és veszélyek mérlegelését, amit kiter-jesztettünk az élő adások idejére is. Figyelembe kellett vennünk, a művészeti nevelés területén a verseny általánosan ismert gyakorlat a 6–14 éves korosztály számára.
2 A Röpülj pávát – egyáltalán a folklorizmus-jelenségként kibontakozó népdal éneklést, hangszeres zenélést – az Élet és Irodalom folyóirat hasábjain zajló élénk vita kísérte, a „népze-ne jövőjéről, felkarolásának és megőrzésé„népze-nek lehetőségeiről”. A Folkmagazin 2015-ben meg-jelent 11. különszáma közli a vita valamennyi hozzászólását. Id. mű 5.
3 Halmos Bélát és Sebő Ferencet, Faragó Laurát, Budai Ilonát, Szvorák Katalint egyaránt az 1960-as, 1970-es évek nagy sikerű televízió műsorából ismerhette meg a szélesebb közönség.
Ebben a keretben zajlik az énekesek és hangszeres zenészek évenkénti versenye Gödöllőn és Bonyhádon; a táncegyüttesek a Pünkösdi Méta Fesztiválon, a felmenő rendszerű Tóth Ferenc Koreográfiai Versenyen, a táncos szólista gyerekek az „arany gyöngyös és sarkantyús” minősítőin mutatkoznak be. A szereplő gyerekek részvéte-léről jellemzően a felnőttek (felkészítő tanárok, szülők) hozzák meg a döntést. Egyik felismerésünk az volt, hogy a fölkészítő pedagógusokra és a szülőkre komoly fele-lősség hárul: igen jelentős a szerepük abban, hogy a gyerekek szakmai felkészülése mellett a versenyzés egyéb (pl. lélektani) feltételeiről is gondoskodjanak. Figyelem-mel kísértük ezt a folyamatot is, szükség esetén segítséget ajánlottunk, illetve éltünk a visszajelzés lehetőségével (közvetlenül vagy a tévés felkészítő mesterek révén).
A felkészítő mesterek,4 akiket a Hagyományok Háza kér föl, a nyári táborban, az őszi felkészülési időszakban és az élő adások idején tanácsokkal látják el a verseny-zőket és tanáraikat. Figyelmük, segítő munkájuk kiterjed az elkészült versenyszám csiszolására – a stílusos és művészileg is mind teljesebben megformált zene vagy táncprodukció, a színpadi viselkedés és megjelenés mesterfogásai –, valamint a ver-senyzéssel és a médianyilvánossággal járó szokatlan megterhelés okozta nehézsé-gek feldolgozására.
Még a versenyhez szokott gyerekek esetében is tudatosítanunk kell, hogy a médianyilvánosság más dimenzióba helyezi ezt a próbatételt, ami felelősségteljes együttműködést igényel a szervezői – szakmai oldal, illetve a gyermek hátországát képviselő családi és tanári oldal (művészeti iskola vagy együttes) között. A későb-biekben (tábor-koncepció, élő adások, tehetséggondozás címszavaknál) részleteseb-ben szólok arról, hogyan jelent meg munkánkban ez a feladat. A versenyzők közt voltak olyanok, akikre nyomasztó terhet rótt az élő adásokon való szereplés, máso-kat kifejezetten inspirált.
Versenykiírás5
Életkor: 6–14 éves jelentkezőket vártunk, csak a zenekaroknál tettünk kivételt 16 éves korig, létszámuk 20%-áig. Különösen a vonós zenekarok esetében láttuk ezt indokoltnak, hiszen a prímási szerepkör betöltéséhez magabiztos hangszertudásra
4 Néptánc: Kovács Norbert (Cimbi), Lévai Péter, Sánta Gergő – Sánta-Bíró Anna, Szabó Szi-lárd – Németh Ildikó, Szilágyi Zsolt, Végső Miklós; népdal: Csendesné Tóth Lilla, János Haj-nalka, Juhász Erika; hangszeres népzene: Agócs Gergely, Berta Alexandra, Borsi Ferenc, Hrúz Dénes, Salamon Beáta, Tárkány-Kovács Bálint.
5 Hagyományok Háza 2015.
és érettebb személyiségre van szükség. A 2016-os kiírásban a táncegyütteseknél is lehetővé tettük a 20%-os kvóta érvényesítését az első év tapasztalatai alapján.6
A kisebb településeken jellemzően vegyes életkorú gyermek néptánccsoportok működnek. A 2015-ös nevezéseknél nem egy esetben előfordult, hogy a 2–3 legidő-sebb (egyben legtapasztaltabb és talán a legnagyobb tudással rendelkező) táncost kellett otthon hagyni. Ez adott esetben ártalmasan hatott a csoport belső életére. A megváltoztatott kiírásnak köszönhetően 2016-ban több kisebb település táncegyüt-tese jutott be az élő adásokba.
Kategóriák: a néptánc területén táncegyüttesek (max. 30 fő), táncos szólisták és párok (a fiú–lány pár mellett lány–lány és fiú–fiú párok is bejutottak az élő adások-ba), énekes és hangszeres szólisták, énekegyüttesek és zenekarok–hangszeregyütte-sek (a maximális létszám 7 fő) számára hirdettük meg a versenyt.
Számadatok: az 560 videón feltöltött jelentkezésből (több mint 2000 gyerek) 319 jutott a területi válogatókra, melyeket 9 helyszínen rendeztünk meg 2015 áprilisa és júniusa között.7 Az élő adásokra közülük 48 produkció (kb. 400 gyerek) jutott tovább.
A gyermek szereplőkkel meghirdetett tehetségkutató verseny számos lehetősé-get hordoz, ezek közül az alábbiakat emelem ki:
1. Miként már említettem, a több héten át zajló adássorozat a hazai, nagy múl-tú, művészetpedagógiai szempontból páratlan értékeket hordozó gyermek népmű-vészeti mozgalom bemutatkozásához teremtett lehetőséget. A televíziós program nézői megismerték és megszerették a patinás táncműhelyek utánpótlását biztosító gyermek néptánccsoportokat (Százhalombatta, Gödöllő, Szekszárd [Bartina], Szé-kesfehérvár [Alba Regia]). Az élő adásokban bemutatott tánckoreográfiák mellett riportok és kisfilmek is közelebb hozták a nézőkhöz a szereplőket. Terveink szerint a kisfilmek segítségével mutattuk volna be a nézőknek azt a három pilléren nyugvó modellt (művészeti iskola – családi mintaadás – hagyományőrző közösség), amely-nek segítségével a gyerekek éamely-nekes, táncos és hangszeres tudásukat megszerezték, kibontakoztatták.
A legtöbb versenyző valamilyen együttesben, művészeti iskolában szerezte tu-dását, az ott folyó szakmai munkának köszönhetően bontakoztatta ki tehetségét.
Kisebb számban, inkább a szólisták között találunk olyanokat, akik népzenével, néptánccal foglalkozó szüleiktől leshették el szinte születésüktől kezdve a zenélés, táncolás fortélyait. Az ő esetükben is – ha másként nem, közvetetten – ott áll az eredmények mögött egy-egy műhely, hiszen a szülők is a „revival”
mozgalom-6 Hagyományok Háza 2017.
7 A területi válogatók helyszínei 2015-ben: Budapest (2 alkalommal), Debrecen, Gyimeskö-zéplok – Borospataka, Kolozsvár, Pápa, Szekszárd, Szarvas, Salgótarján voltak.
ban8 váltak táncosokká, zenészekké. Különös színfoltot képviseltek azok a gyerek előadók (Vrencsán Anita) és együttesek (a Kesice Gyimesből, a pusztinai énekesek, a mérai táncospár), amelyek részben vagy egészében a hagyományokat máig őrző közösség saját, lokális kultúrájába beleszületve és belenevelkedve ismerkedtek meg a néptánccal és népzenével. Ezt a hármas modellt érdemes lett volna a bemutatkozó kisfilmekben és az interjúkban hangsúlyosabban bemutatni: a táncos és népzenei műhelyekben/családban – de „revival” közegben – megszerzett tudás, valamint a lokális közösségben legalább részben hagyományozódó tudás együttélését, egymást kiegészítő voltát. Úgy vélem, a témában kevésbé járatos nézők nem rendelkezhetnek elégséges tudással arról, hogy egy mai gyerek hol és miként tanulhat néptáncot, népzenét. A magyar népzene- és néptáncoktatás ráadásul olyan eredményeket ért el az elmúlt néhány évtizedben, amelyeket érdemes volna a köz tudomására hozni.
A felkészítő tanárok sajnos ugyanúgy árnyékban maradtak a műsorfolyamban, mint a szereplők hátországát jelentő együttesek és művészeti iskolák. Fontos lett volna (és lenne most is) a művészetoktatás és a gyerek népművészeti mozgalom, a pedagógiai – szakmai háttér hangsúlyos megjelenítése, hiszen többnyire nem apá-ról fiúra öröklődik ma a tánc- és zenetudás. A médianyilvánosság jó hírverés lenne a művészeti iskoláknak és néptáncos gyerekcsoportoknak, növelné elismertségüket és megbecsültségüket, ha elképzelésünk szerint helyet kapnának a műsorban. Az érem másik oldala, hogy a versenyzők felkészülését segítő mesterek kiemelt szerepet kaptak az adásokban. Köztük is ott vannak a szakma jeles tanáregyéniségei – ez né-miképp pótolta az említett hiányosságot. Mégis az a véleményem, hogy a gyerekek-kel éveken át dolgozó, kimagasló eredményeket elérő szakemberek és intézmények joggal tartanak igényt a média figyelmére, ez azonban egyelőre az adósság rovatban szerepel.
2. Törekvéseink közé tartozik a gyermek nézői célcsoport figyelmének fölkel-tése a néphagyomány iránt. Erre ösztönzött minket a Hagyományok Háza Figurás bérletes előadásán szerzett tapasztalatunk, ahol gyerek néptáncosok mutatják be a Kárpát-medence zenei és táncos hagyományait. A gyerek nézők pedig másként azonosulnak a műsorral, mint felnőtt szereplőket látva. Nem csak az előadásban gyönyörködnek, hanem a kortársi közvetítés révén más dimenzióban érinti meg őket a népművészet, többeket akár tánc- és zenetanulásra, a néphagyomány aktív művelésére is ösztönözhet. Hasonló hatásban reménykedünk a Páva esetében is.
Ha a nézettségi adatokból indulunk ki, elégedettek lehetünk. 2015 novemberé-ben az első elődöntőt 333 ezren látták, az adás alatt 964 ezren néztek bele a Duna TV műsorába. Ez az eredmény a 2012-es és a 2014-es első elődöntőnél is magasabb
8 Azokra gondolok itt, akik a néptáncot, népzenét néptáncegyüttesben, művészeti iskolában és a táncházmozgalom különböző fórumain sajátították el.
volt: a 2012-esnél 85%-kal, míg a 2014-esnél 16%-kal magasabb nézettséget ért el.9 A döntőhöz közeledve is nőtt a nézettség a korábbiakhoz viszonyítva: az évadzá-ró műsor 521 434 nézőt ültetett a képernyők elé.10 A nézők életkori megoszlásáról nem találtam adatokat. Kérdés, vajon sikerült-e nagy számban elérni a legfiatalabb nézőket? Milyen a nézők korosztályi összetétele? Az adás kései időpontja talán ke-véssé kedvezett a kiskorú nézőknek, de a 2016-os nyári ismétlésekkel már sokakhoz eljuthatott. Érdemes volna ezt a kérdést alaposabban, megfelelő mintavétellel meg-vizsgálni.
Azt azonban sokfelől megtapasztalhattam, hogy a Páva beszédtéma lett az óvodákban, iskolákban, mindenképp emelte a terület presztízsét a médiabeli meg-jelenés.
A gyerek szereplőkkel zajló műsorfolyamot abból a szempontból is szerettük volna gyermekközpontúvá tenni, hogy teret engedünk a magyar játékkultúra ha-gyományainak is. A verseny kiírásával is ösztönözni próbáltuk, hogy a gyerekfolk-lór műfajai, általában a néphagyomány több területe (az éneken, a zenén és a tán-con túl) jelenjenek meg a műsorban. A kiélezett verseny azonban nem kedvezett e törekvésünknek, a szereplők csak elvétve mutattak be az életkorukhoz illeszkedő népi játékokat (pl. a szécsényi Iglice Táncegyüttes, Kiss Adrienn énekes szólista, Forgórózsa és a Rózsabimbó énekegyüttesek). Már a televíziós adásokat megelőző területi válogatókon is elvétve találkoztunk játékfűzésekkel.
Ám a népi játék, a népmese, a kézművesség kerülő úton mégis eljutott a né-zőkhöz. A versenyzők kisfilmjei és a nyári tábor mindennapjait bemutató tévéfilm kiválóan példáját adta annak, hogyan lehet a szabadidőt közösségben, minőségi módon eltölteni játékkal, mesével és kézművességgel. Az élő adások idején a kame-ra bekukkantott a zsibongóba is, ahol a szereplésre vákame-rakozó gyerekek ugyancsak játszottak, kézműveskedtek, mesét hallgattak.
3. Írásom elején is utaltam arra, hogy a versenyzők életkora elsősorban a szer-vezőkre, felkészítőkre rótt komoly feladatot. Pedagógiai szempontból a lehető leg-inkább gyermekközpontúvá kívántuk tenni a műsorkészítést. Ezt szolgálta a nyári tábor (ilyen a felnőttek vetélkedőjénél nem volt) és az – a nézők szeme elől rejtve maradó – háttérmunka, amely az élő adások idején zajlott. Az is háttérben maradt, hogy a pontozás – értékelés módjáról erőteljes vita alakult ki a műsor készítői között.
A tévés adásokba továbbjutó közel 400 gyerek – felkészítő tanáraikkal együtt – egyhetes nyári táborban vett részt Balatonakarattyán. Nem csak, nem elsősorban edzőtábor volt ez. A szereplők szakmai felkészítése mellett a hasonló érdeklődésű
9 Vaskarika 2015.
10 Jasinka 2015.
és korú társakkal együtt töltött hét alkalmat adott új barátságok megalapozására, vagyis a közösségteremtésre.
A kamerához való szoktatásra is alkalmas volt a tábor, ahol sokkal oldottabb körülmények között, állandó tévés jelenlét mellett (4 stáb) elkészülhettek a bemu-tatkozó kisfilmek is. A tábori körülmények egyúttal jó alkalmat kínáltak arra, hogy a táncos, énekes és hangszeres szólisták közös próbákon közös produkciót hozza-nak létre (madocsai táncok, illetve közösen előadott népdalcsokor) – Navratil And-rea népdalénekes, Németh Ildikó és Szabó Szilárd néptáncos felkészítő mesterek szakmai irányításával. A szólisták minden nap közösen próbáltak, s az eredményt a tábori gálaműsorban láthattuk. A közös munka, az együtt létrehozott alkotás azt is megelőlegezte, hogy az egymással versengő gyerekek számára a közös siker alapvető élménnyé vált. Ezt a pedagógiai célkitűzést szolgálták a közös napindító játékaink, az esti táncház és mesehallgatás, valamint a délutáni közös métázás,11 csülközés,12 amely a közös tevékenykedés élményével ajándékozta meg a gyerekeket.
Mindez jótékonyan hatott arra, hogy a barátságon alapuló kapcsolatok az egészsé-ges versengés légkörét teremtették meg.
A november elejétől karácsonyig zajló élő adások idején a versenyzők heti két napot (csütörtök, péntek) a stúdióban töltöttek, reggeltől késő estig. Ez komoly te-hertételt jelentett a gyerekek számára, elég sok holtidővel, amit igyekeztünk jól ki-tölteni, hogy oldjuk a gyerekekre háruló, a szerepléssel járó terheket. Csütörtökön kézműveskedés, mesemondás, a Tarisznyás műhely játékai segítették a gyerekeket abban, hogy kizökkenjenek a feszült helyzetekből, és kitöltsék a próbák és szereplé-sek közti időszakot. A közös játék és mesehallgatás a nyári élményeket megidézve teremtett bensőséges hangulatot. Érdemes itt megjegyezni, hogy az élő adások hát-terét adó pedagógiai törekvéseink legtöbbje közvetlenül alig látható a képernyőn, hiszen nem is ez volt a cél, de hatása – eredménye a visszajelzések alapján jól meg-támogatta a gyerekek komfortérzetét.
A versenyzőket tíz fokú skálán, pontozással értékelte a szakmai zsűri (Sebő Ferenc zsűrielnök mellett Sebestyén Márta, Eredics Gábor, Timár Böske, Kocsis Enikő, Berecz István), akárcsak a korábbi felnőtt versenyeken. Pontazonosság ese-tén a zsűrielnök szava a döntő, ezen túl minden adásban kiosztanak egy szabadkár-tyát, amellyel egyetlen – a pontszámai alapján kieső – versenyző juthat tovább. A pontazonosság nyomán született döntések és a szabadkártya kiosztása több esetben is heves vitához vezetett, hiszen ezek szubjektivitását nehezen fogadja el az, akit a döntés kedvezőtlenül érint.
11 Lajos 1980: 587.
12 Lajos 1977: 548.
Én elképzelhetőnek tartottam volna a pontozás nélküli (például piktogramok-kal kifejezett és szóban az erényeket és gyöngeségeket megfogalmazó) értékelést, amelyre volt már példa a hazai tévétársaságok gyermekeket szerepeltető tehetség-kutató műsoraiban (Ének iskolája, Virtuózok). A műsorkészítői oldalról az a szo-kásos ellenérv, hogy a pontozásra szükség van a feszültség fokozása, a nézettség, a hatáskeltő tévés „dramaturgia” érdekében. A döntőben végül a zsűri tagjainak kez-deményezésére fölfüggesztették a pontozást, de a teljes műsorfolyamra csak olyan megoldás alkalmazható, ahol a továbbjutás oka nyilvánvaló lesz a versenyzők és a közönség számára egyaránt.
4. A Fölszállott a páva hosszabb távon tehetséggondozó programként is kíván működni. Ennek alappillérei: a tehetségek azonosítása, követése, célzott és folya-matorientált (lehetőleg kisebb csoportokban, projektszerűen megvalósuló) tehet-séggondozás, amely biztosítja a további, folyamatos megmutatkozási lehetőségeket.
A 4 pillérből az „alap” (= tehetség azonosítása) és a „tetőzet” (= további szereplések, médiafigyelem fenntartása) már működik, ám a vázszerkezetet biztosító, a prog-ramnak tartást adó középső elemek egyelőre hiányzanak.
A tehetségek azonosítása a videón feltöltött produkciókkal induló és a terüle-ti válogatókkal folytatódó, majd az élő adásokon kiteljesedő több fordulós verseny során megtörtént. A televízióban szereplő majd’ minden versenyző szólista és cso-port azóta is folyamatosan kap szereplési lehetőségeket, kifejezetten a Pávának kö-szönhetően; igaz, egyenetlen eloszlásban. Itt pedagógiailag átgondolt, hosszú távú folyamat kialakítását tartom szükségesnek: a túl sok szereplés, a nem megfelelően fölépített megterhelés a gyerekek későbbi fejlődése, esetleges művészi – szakmai szempontból akár káros hatással is lehet. A még kiforratlan személyiség önképét, önértékelését veszélyeztetheti, korai kiégést okozhat.
A tehetségek követése a hosszú távú eredmények kulcsa: a televízió adásaiba bejutott szólisták és csoportok figyelemmel kísérése annak érdekében, hogy külső gátló tényezők (eszköz, hangszer, felszerelés hiánya stb.) lehetőleg ne akadályozzák a kibontakozásukat. A felkészítő tanárok szakmai segítéséről sem szabad megfe-ledkeznünk: módszertani műhelymunka, konzultációs lehetőség biztosításával, a tehetséggondozás módszertanának gazdagításával járulhatunk hozzá eredménye-sebb munkájukhoz.
A versenyzők számára célzott tehetséggondozó programok (hétvégi kurzus, bentlakásos tábor) indítását tervezzük. A felkészítő mesterek és a pávás tehetségek (elsősorban szólisták, kisegyüttesek) több alkalommal, rövidebb (2–3 napos) pro-jektek keretében dolgozhatnak együtt. Ennek során egy-egy tájegység kiválasztott néptánc, népzenei, szokás vagy népi játék anyagával ismerkednek meg (repertoár-bővítés), valamint elmélyítik stílusismereteiket, bekapcsolódnak az alkotói folya-matba (etűdök, koreográfiák, zenei összeállítások, csokrok elkészítésébe). E
pro-jekteknek folyamat- és nem eredményorientáltnak kell lenniük, hiszen a művészi munka, az alkotás folyamatában elvárások és produkció létrehozásának kényszere nélkül, de nem célok hiányában (!!!) olyan szabad, biztonságos légkört lehet megte-remteni, amelyben kiteljesednek, bátran kísérleteznek, új impulzusokat szereznek a résztvevők.
Végezetül a 2015-ös programról a jogos és reális kritikus megjegyzések mellett az is elmondható, hogy a televíziós műsorfolyam hosszú szünet után a népi kultúra értékeit – esztétikai minőséget, közösségteremtő erőt – tudta felmutatni a nézőkö-zönség számára.
Irodalom LAJOS Árpád
1977 Csürközés. In Ortutay Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon. A–E.
1. köt. Budapest: Akadémiai Kiadó, 548.
1980 Méta. In Ortutay Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon. K–Né. 3.
köt. Budapest: Akadémiai Kiadó, 587.
VARGYAS Gábor (szerk.)
2015 Folkmagazin 22. évf. 11. különszám.
Online források
HAGYOMÁNYOK HÁZA
2015 Fölszállott a páva 2015 – Versenykiírás. Hagyományok Háza. Elérhető:
http://www.hagyomanyokhaza.hu/page/11825/ (utolsó letöltés: 2017. február. 25.)
http://www.hagyomanyokhaza.hu/page/11825/ (utolsó letöltés: 2017. február. 25.)