I. Megtérés és megváltás,
A minap egyik whig minister lord Morpeth megbukván Yorkshireben a követválasztásnál búcsuzó beszédet tartott, melly a tory lapokkal azt mondatá, hogy ebbül a lord Morpethbül valaha még igen derék conservativ ember leend. Nekünk hasonló jutott eszünk be, mikor „Hirlap" bajtársunkban (67-dik szám:) azon észrevételek közt, mellyekkel gróf Sztáray Albert is meretes nyilatkozatát kiséri , e vallomást olvastuk:
„hogy midőn 1836-ban az apró déz ma kár pótlás nélkül el tö r ö ltetett, a földesura kon igazságtalanság történt." Be kár hogy az 183% országgyülési tudósítások irója nem igy gon dolkozott! neki akkor szokása volt a megbukott libe ralis elvek felöl szívreható sopánykodásokkal tudósitni olvasóit, ha hogy az apró dézma kárpótlás nélküli el törlését igazságtalanságnak tartja, lehet-e csak feltenni is, hogy azt szó nélkül hagyta volna? – ezt azonban nem feladásunk tovább vizsgálni; mieux tard que ja mais, a sajátjog tisztelete olly szent alapja a polgár
azt, ki e tan egyházának hivei közé, bár mi későn is megtér, mindig jó szívvel fogadandjuk. S valóban gróf Sztáray, kinek javaslatát közelebbrül részletesen fogjuk taglalni, már csak azért is köszönetet érdemel a hazá túl, hogy a Hirlapnak e nevezetes nyilatkozatra rést nyitott Igen jó tudni, hogy mindazok, kik közügyek kel bajlódnak s a közvélemény mozgalmait vezetik, kép viselik vagy módosítják, bizonyos főpontokra nézve egyetértenek. Igy azután ez alapelvek, mint töb bé kérdésbe sem vehetők, túlmaradnak a vitatás körén, ez szükebbre szorítkozik, s az által, hogy az alkalma zás körül forog inkább, gyakorlat és haszon tekinteté ben bizonyosan csak nyer.
De nem csak a közönség, a Hirlap is köszö nettel tartozik Sztáraynak, mert sikerült neki tervét a maga részére igen ügyesen használni; alkal mat vesz belőle mutogatni, miként bármi történjék a nemesség részéröl a földnépén könnyebbítés végett, azért az urbéri tartozások megváltását elkerülhetni még sem fogja. Mi e tekintetben felhiva érezzük magunkat e túlnyomó fontosságu tárgyra nézve néhány előleges
észrevételt intézni olvasóinkhoz.
Nem czélunk az általános kötelező urbéri megvál tás kérdését igazság és haszon szempontjaiból vizsgá lat alá venni. Ezt máskorra halasztva, okoskodás ked veért most az egyszer felteszszük, hogy mind hasz
– 22 –
nos mind igazságos. E nevet azonban bizonyosan csak ugy érdemli, ha az urbéri adózások mostani bir tokosai teljes és valóságos kárpótlást kapnak, olly kárpótlást, melly nemcsak számszerint papiroson és eszmeileg megfelel a megváltott munka tőkéjének, de a jószág tulajdonosát practice is olly helyzetbe teszi, hogy gazdaságát eredményesen folytathassa. Minden olly megváltási terv, melly ezen igényeknek teljesen meg nem felel, jogilag rablás, a nemzeti gazdaságra nézve pedig iszonyú veszteség lenne: mert tagadhatat lan igaz, hogy ha azon munka, mellyet most a nép ur béri tartozás formájában földesurának gyümölcsözőleg tesz, más béres munka által ennek részére nem pótol tatik, tekintve a köznép három negyedrészének er kölcsi s szorgalmi állapotát, a nemzeti általános elé
állitás több esztendőn keresztül tetemesen alább szálland.
Ezen előzmények szempontjából nézvén a kérdést, mi annak állása a közvélemény s gondolatcsere irá nyában?
Egy részről felkapta az agitatio szárnyaira jelszavul
imez eszmét: szabad föld. Az urbéri adózással terhelt föld
prima mali labes,kútfeje minden rosznak, örök szegénység és nyomorúság oka, türhetetlen nyomasztó állapot; – a szabad föld ellenben alpha-ja és omega-ja minden biz tos haladásnak, panacaea, melly minden sebet meg
gyógyit, paradicsom, melly tüstént meggazdagítja bir
– 23 –
tokosát, kiapadhatatlan forrása minden jónak. Ezt kell tehát erőnek erejével minden áron rögtön és egyszerre
kivívni.
Más részrül közönségesen el van ismerve, hogy a nép általjábanvéve magát ön pénzén egyszerre meg váltani teljesen képtelen. Innen a szükség más meg váltási tervekhez folyamodni.
De ezek a más tervek hogy
állanak?
nemcsaktisztában nincsenek, sőt inkább sűrű homály fekszik rajtok s nagy kérdés, van-é közöttük, a mennyi ben eddig közretétettek, csak egy is kivihető. Például Tetétleni és Berenczei terve azon a feltéten alapszik a) hogy az urbéri tartozások tőkéje 90 millió p. pénz ben; b) hogy az urbéri munka egyszerre megszünjék;
c) hogy 90 millió bankjegy egyszerre tétetik forgás ba, melly az egyik terv szerint harmincz év lefolyta alatt fogna amortisáltatni, a másik szerint tizennyolcz évig forogna köz kézen amortisatio nélkül, s azután fogna egyszerre az az alatt begyült pénzekbül elenyésztetni. A többi terv is mind ezen tenge lyek (rögtöni megszüntetés, papiros kibocsátás) körül forog. – Már most legyünk egy perczig min-esz méink iránt azon bizalmatlansággal, mellyet szerénység és a dolog fontossága követelnek; tegyük fel, ismét csak okoskodás kedveért: 1) hogy e tervekben a tőke alacsonyan van kivetve, a mi, tekintve a megváltandó telkek számát, felette valószinű, s hogy így 90 millió
– 24 –
bankjegynél több lenne kibocsátandó, 2) hogy már csak 90 milliónyi, arany ezüst hypothecát szükségké pen nélkülöző és igy nem minden órán felváltható bank jegy is, egyszerre kiárasztva Magyarországra a pénz becsnek olly aránytalan csökkenését s az árak olly fel szökését fogná eszközleni, mellynek egy roppant finan cialis crisis lenne következése, – a mi ismét nem va lószinű de kézzelfogható igazság; s nincs-e igazunk azt mondani: hogy mind ezen tervek már alapjokra nézve gyökeresen hibások?
S nem vétkezünk talán, ha azt mondjuk: hogy minden ollyan terv általános kötelező megváltás dol gában, melly nem épül részletes fizetéseken a job bágy részérül s ezekhez irányzott részletes megszün tetésén az urbéri tartozásoknak, hanem az urbéri munka egyszerrei rögtönös megszüntetését, egy rop pant papirospénz – tömeg egyszerrei kibocsátását és a tőkepénznek későbbi lefaragását veszi czélba, leggyen gébb nevezettel chimera, világosabban szólva pedig a földesurak és egy részben az ország megrontására ve zérlő javaslat. – Igy állván ezek, micsoda szinben je len meg a józan biró előtt a szabad föld mellett munkába vett élénk agitatio? – Olly tárgy agitáltatik, olly dolog ajánltatik a népnek, a rögtönösség által fel tételezve, mint mindenen tüstént segítő, melly rögtön épen nem történhetik. Fejébe veretik, hogy ne nyu godjék, mig rögtönös megváltás nem határoztatik, mi