Mi c h a e l Ka t z s c h m a n n
A tanulmány tém ája a nganaszan névutórendszer, a névutó helye a szófajok kö
zött, különös tekintettel azokra a jegyeire, amelyek a határozószóhoz közelítik, illetve attól elhatárolják, valamint az ezzel kapcsolatos problémák. A névutók száma folyama
tosan nö (bajta (Dat.) ‘v ’, ill. bajmany (Prol.) ‘v teőenie’, baza (Abl?) ‘so vrem eni’, cüba ‘do ’, komé (orosz jövevényszó?) ‘krome’) emellett pedig az újabb (és régebbi) keletkezésű névutók segítségével a hagyományos esetmegfeleléseken (bigajki na ‘k dvum rekam ’) és esethelyettesítéseken túl ((mana) nana ‘m ne’) teljes temporális mel- lékmondat-szintagmák is képezhetők.
A íwo-particípiumtól eltérően (sdzytyndaty ‘kogda okonőiP, tujmazuma" icuta
‘preide őem priSli’) a x uonu ‘posle’, cüba ‘do’ és baza ‘s ’ névutók főképpen a -Xü"a!-bü"a + Px végződésű deverbális névszókkal együtt alkotnak egy szerkezetet.
Ezek azonban nominatívuszi alakban (tujxü"ama ‘kogda ja priSIa’), más esetben (pl.
ablatívuszban: tuj'/ü"agataty ‘prohozdenie ot ego’), valamint névutókkal (tujxü"a baza
‘so vremeni priezda’) is állhatnak, s ebben hasonlóságot mutatnak a ritkán előforduló -mu/my (+ Px) végződésű deverbális névszókkal, melyek általában ablatívuszban áll
nak: bümügatata ‘őtoby ty ne uehal’. Léteznek azonban olyan névutós szerkezetek is, mint pl.: n 'ilymynytyij bajmany ‘életük folyamán’. A -"muo/-"mya és sau"myama x uonu
‘posle vystrela m oego’ szerkezetek pedig azt bizonyítják, hogy a -"muo/-"mya és a -mut-my végű deverbális névszók összefüggésben állnak egymással.
A nominatívuszban álló deverbális névszó alapján felismerhetjük, hogy a temporalitás tulajdonképpen nem a névutóhoz kötődik. Mindazonáltal bizonyos (képzett) névutók használata arra utal, hogy ezek a temporális szerkezetek fontos ténye
zői, szemantikájuk szerepe tehát igen jelentős, mivel az egyes esetragok közvetlenül a deverbális névszóhoz is kapcsolódhatnak. Ezért a névutót mint szófajt (esetleg az adverbiumok szintjén) a névszók, névmások, igék stb. mellett önálló hely illeti meg.
Ko z m á c s Is t v á n
Az általánosan elfogadott vélemény szerint az egymással oppozícióban lévő inkluzív és exkluzív személyes névmások csak Közép- és Dél-Kelet Ázsia, Óceánia, Ausztrália, Amerika, Afrika nyelveiben találhatóak. A finnugor, török és indo-európai nyelvek nem tartoznak az inkluzív és exkluzív személyes névmásokat használó nyelvek közé.
Matti Larjavaara is így nyilatkozik a finn deixisről írott munkájában Majtinska- jára hivatkozva (Larjavaara 1990: 71, 306; M ajtinskaja 1969: 162-163). Maga Majtin- skaja egy későbbi összefoglaló jellegű munkájában külön pontban azt említi ugyan, hogy a mordvinban van inkluzív személyes névmás, de az ott említett alakok láthatóan csupán egy módosító szó értékű partikulával vannak ellátva, s nem inkluzív személyes névmások, jelentésük ‘én is’, ‘te is’ stb (M ajtinskaja 1979: 191-192). Honti a számje
lölésről írott munkájában nem tér ki a névmások inkluzív-exkluzív megkülönböztetésre (Honti 1997: 1-126).
Larjavaara a már említett helyen a finn személyes névmások tárgyalásakor Maj
tinskaja (1969: 164) és A nderson-K eenan (1985: 263-264) nyomán felsorolja az ausztráliai vororo nyelv ‘m i’ névmásainak hat különböző jelentésszerkezetét:
(1) mi = én + te (2) mi = én + ő (3) mi = én + te + te/ő (4) mi = én + ő + ő
(5) mi = én + te + te/ő + te/ő (+... + te/ő) (6) mi = én + ő + ő + ő (+ ... + ő)
Az (1) és (2) duális, a (3) és (4) triális, az (5) és (6) plurális névmás.
A magyarban, (miként a finnben és sok más nyelvben) ahogy várható, egyetlen m i személyes névmás szolgál ennek a hat lehetséges jelentésnek a kifejezésére. Nincs külön, a hallgatót magába foglaló ill. kizáró többes szám első személyű személyes név
más. A magyarban (finnben stb.), mint duálist és triálist nem ismerő nyelvben, a ‘m i’
névmásnak tkp. négy jelentése van, mivel ti = te + te ill. ti = te+ ő(k). így a m i ‘m i’
fejezi ki a (3) én + te + te/ő, ill. az (5) én + te/ti + ők jelentést is.(a fenti számjelölé
sekkel):
(1) mi = én + te (2) mi = én + ő (3) és (5) mi = én + ti (4) és (6) mi = én + ők.
A négy jelentés között nyelvi és nyelven kívüli eszközökkel lehet különbséget tenni.
A magyarban például:
(1) Mi is menjünk? (a megszólítottra nézve vagy mutatva = inkluzív ‘m i’) (2) Mi is menjünk? (tőled kérdem, s az ajtóban álló barátomra mutatok =
exkluzív ‘m i’)
(3) Veled együtt hárman megyünk.
(4) M i (akiket itt látsz) hárman megyünk hozzád v. hozzátok.
(5) Ha te is jössz, akkor mi is mindannyian megyünk.
(6) Mi mindannyian megyünk hozzátok.
Ez a helyzet a többi finnugor nyelvben is. A permi ágba tartozó udmurt azonban, elté
rően a többi finnugor nyelvtől, meglepetéssel szolgál. Lássunk néhány példát arra, ho
gyan fejezi ki az udmurt a ‘m i’-t.
(fi Jlena, M Meau, B BuKmop, C Cepzeü) Az udmurt névmások után zárójelben a vororo megfelelő száma.
(7) moh + moH = (1) = acbMeoc
MeaH, acbMeoc üyKcae xy nyMUCbKOM?
MeaH, acbMeji3H nyKCise xu üe nynan?
(8) moh + moH = (1) = acbMeoc
- > B AcbMeoc, Bmmop, co oötexm cxpbicb köhhKe eepacbKUM ean yK, hu, 03bbi-a?
(9) moh + co = (2) = MU
Tojioh fiaansn nyMUCbm.
Coöepe mu KapaM ac-ílejtbzae eenuüM.
Mu yÖMypmbéc öeöJi yx, xbimbicb (mu) coe modoM?
(10) moh + moH + co - (3) = acbMeoc
(Meau, Jlena ho moh zypmbicb őepmüM. Bmmop 10a:
xy öepmüdbi?)
Mean, acbMeoc myHH3 köhh uac3 c^^iiibicb őcpmuM ? (Meau: Moh jy't. coe yz modiiCbKbi. Toh modüCbKod-a?)
AcbMeoc yÖMypmbéc öeönyK, xbtmbicb coe (acbMeoc) modoM?
(11) MOH + CO + CO (= MOH + COOC) = (4) = MU
y jiv a b iH J leH a eH h o B m m o p e u nyMUCbKu.
M e a n , m u ü yK a 3e 6 u 6m o m e ¡ < a e MbiHiiCbKOM, moH M biH od-a?
M e a n, m w ih m n yK ü 3 e y Ö M y p m KbijibH y p o K M b i 6 u 6 jiuom eK CibiH jiy o 3.
(12) m o h + mon + co + ... + co (= m oh + mon + cooc) - (5) = acbMeoc (Jlena dbimemücb.)
( \ 3 )moh + mon + mon + mon (= moh + mii) = (5) = acbMeoc
AcbMeoc mynm cyp io o M -a , yM-a?
AcbMeoc may>/ce3 ockomm BuKmopjtbi. (vö. 10.)
( 14) m oh + m on + m on + moH + co + ... + co (= m oh + m ii + cooc) = (5) - acbMeoc (YpoKbiH dac adfiMU nyxe. C, Jl, B ho M eepacbKo.)
AcbMeoc mynH3 o6beKm33 opmnoMbi.
(15) MOH + CO + CO + ... + c o ( - M O H + COOC) = (6) = MU
yjibWbiCb Bmmopen nyMUCbKUM.
- M u (J le n a , C e p z e ü hoM e a n ) m y n n s c y p
lOblHbl M C U in a C b K O M . B u K m o p ojiO M a p e e p a 3 . - M u m a y c » c e 3 ockomum u H b id .
(16)moh + CO + CO + ... + CO (= MOH + cooc) = (6) =MU (fleHa dbiiüemücb.)
J 1e n a , m u m yHH 3 y p o K jib i d a c b ö e ö ji.
A példákból láthatóan az udmurtban két, egymással oppozícióban lévő P ll névmást találunk. A m u esetében (9, 11, 15, 16) csak a szituáció, ill. a szövegkörnyezet segítsé
gével dönthető el, hogy az én mellett hány ő értendő a névmásba. Hasonló a helyzet az acbMeoc esetében. A névmás specifikus jelentése a .ww-vel szemben az, hogy a beszélő legalább egy hallgatót önmagával azonos csoportba sorol. A beszélővel és a hallgató
val azonos csoportba azután korlátozás nélkül tartozhatnak te-k és ő-k. De hogy hány te és ő értendő a névmással megjelölt csoportba - azt a .ww-hez hasonlóan - csak a szituá
ció vagy a szövegkörnyezet segítségével dönthetjük el.
Az udmurt tehát a vororóban (2), (4), (6)-tal kifejezett, a hallgató(ka)t kizáró exkluzív P ll-re a m u személyes névmást alkalmazza, az (1), (3), (5)-nek megfelelő mondatokban pedig a hallgató(ka)t magába foglaló (inkluzív) Pl 1 acbMeoc névmást. A személyes névmást alanyként az udmurtban csak akkor kell kitenni, ha nyomatékot kap, hiszen a személyt az igei személyragok is kifejezik. Mivel azonban az exkluzív és inkluzív igei P ll személyragok között nincs különbség (azaz nincs külön inkluzív ige
ragozás), a két Pll névmás gyakrabban kap nyomatékot, jóllehet a szövegösszefüggés és a szituáció sokszor eligazít a névmás használata nélkül is.
A m u az uráli eredetű Pll személyes névmás folytatása, az acbMeoc a visszaható an-, ac-, acb- ‘m aga’ névmás Pll alakja.
A két névmás használatában az alapvető (visszaható ~ nem visszaható) különb
ség mellett az inkluzív-exkluzív funkciómegoszlás az udmurt nyelv külön életében jött létre. A két közeli rokon nyelvben nincs ilyen megkülönböztetés. Az inkluzív névmás keletkezésére magyarázatot valójában nem tudunk adni. Az mindenesetre fontos adalék, hogy az udmurtok nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy nyelvük ezen eszközé
vel elhatárolhatják magukat másoktól.
* * *
Köszönöm Sergej Maksimov segítségét, amelyet az udmurt példák összeállításá
hoz adott.
Az udmurt mondatok fordítása:
(7) Iván, mi reggel mikor találkozunk?
Iván, holnap nekünk milyen napunk lesz?
(8) Viktor, mi már beszélgettünk valamennyit a tárgyesetről, igaz-e?
(9) Tegnap Ivánnal találkoztam.
Aztán mi Karamasz-Pelgába mentünk.
Mi nem vagyunk udmurtok, hát honnan tudnánk?
(10) (Iván, Léna és én visszajöttünk a faluból. Viktor kérdezi: mikor jöttetek meg?)
Iván, mi ma hánykor is jöttünk meg?
(Iván: Én orosz vagyok, azt nem tudom. Te tudod?) Hisz mi sem vagyunk udmurtok, honnan tudnánk.
(11) Az utcán Lénával és Viktorral találkoztam.
Iván, mi holnap könyvtárba megyünk. Te jössz?
Iván, a mi udmurt óránk holnap a könyvtárban lesz.
(12) (Léna a tanár.)
Léna, m ikor vesszük át ezt a témát?
(13) Ma mi iszunk-e sört?
Mi elhisszük azt a dolgot Viktornak.
(14) (Az órán tíz ember ül a teremben. Szergej, Léna és Viktor beszélgetnek.) Mi ma a tárgyesetet fogjuk venni.
(15) Az utcán Viktorral találkoztunk.
- Mi (Léna, Szergej és Iván) ma sört fogunk inni.
Viktor mond valamit.
- Mi elhisszük neked.
(16) (Léna a tanár.)
Léna, mi nem készültünk mára.
IRODALOM
Anderson, Stephen. R .-E d w a rd L. Keenan 1985: Deixis, in Timothy Shopen szerk.:
Language typology and syntactic description 3: Grammatical categories and the lexicon, Cambridge, Cambridge University Press.
Honti László 1997: Numerusprobleme (Ein Erkungungszüg durch dem Dschungel der uralischen Numeri), Finnisch-Ugrische Forschungen 54, 1-126.
Larjavaara, Matti 1990: Suomen deiksis, Helsinki, Suomen Kirjallisuuden Seura.
Majtinskaja, Klara 1969: MecmouMeuun r fiibixax painbix cucme.M, Moszkva, Nauka.
Majtinskaja, Klara 1979: McmopuKo-canocmaeumenbHasi Mop<pojioeusi (¡nuuio-yzop-
c k u xH3bixax, Moszkva, Nauka.