A KORMÁNYPROGRAM ÉS A PÁRTHATÁROZATOK TELJESÍTÉSE A RÁDIÓBAN
A Magyar Rádió Hivatalt ezekben a hónapokban továbbra is Hartai László vezette elnökhelyettesként. Csak az év második felében, augusz-tus 16-án neveztek ki újra elnököt a rádió élére: Benke Valériát.134
Az új kormányprogram az 1954-es év elején már jobban érzékelhető változást hozott az intézmény történetében. Erről egy igen részletes je-lentés tanúskodik. Ebben elemezték az eddigi műsorpolitikát, és – szo-kás szerint – vázolták a további feladatokat. A jelentést az 1954. február 8-ára összehívott kollégiumi ülésen megjelentek kapták meg. A doku-mentum a rádió 1953. decemberi adatai alapján készült. Ekkor az or-szágban 1 079 648 előfizetője volt a rádiónak. Ebből 857 889 (79,5%) rendelkezett saját rádiókészülékkel, 221 759 (20,5%) vezetékes
rádióké-134 Benke Valéria (1920–2009) tanítónő. 1941-től tagja volt az MSZDP-nek, 1944-től az MKP-nak, 1948-tól az MDP-nek. 1948-ban lett a Magyar Nők De-mokratikus Szövetsége budapesti titkára. 1950-ben rövid ideig az MDP KV Káde-rosztályán dolgozott, majd 1951-ben az Országos Béketanács titkára lett. 1952-ben beiratkozott az ELTE-re, ahol 1957-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett. 1954. augusztus 16-tól 1958 elejéig a Magyar Rádió elnöke volt.
1956. október 30. és 1957. augusztus 28. között elnökhelyettes. 1951. március 1-jé-től az MDP KV póttagja, 1954. május 30-ától tagja. 1957. február 26-án választották be az MSZMP Központi Bizottságába, 1988. május 22-ig a testület tagja. 1970-től 1985-ig a Politikai Bizottság tagja, a KB Agitációs és Propaganda Bizottság tag-ja is volt. 1958. tag-január 28-ától 1961. szeptember 13-ig művelődésügyi miniszter.
1961-től a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának vezetője, 1966-től 1988-ig elnöke; 1988. decemberben nyugdíjazták. 1949. május 15. és 1971. február 10. kö-zött parlamenti képviselő. Előbb a Magyar Függetlenségi Népfont nagy-budapesti listájáról, majd 1958-tól Tolna megyéből került be a törvényhozásba. 1967-ben Bu-dapest 34. számú egyéni választókerületében jutott képviselői mandátumhoz. 1967.
április 14-étől 1971. május 12-ig az Elnöki Tanács tagja. MTVA KI. Személyi lapok 1945–1956 között.
http://www.tortenelmitar.hu/index.php?option=com_content&view=artic-le&id=3508&catid=43%3Ab&Itemid=67&lang=hu (2016. március 13.)
szüléken hallgatta az adást. Az adatok szerint naponta a rádióhallgatók száma „megközelítőleg 3,5-4 millió”.
A rádió magyar nyelvű műsorai a két nagy adóállomáson, a Kossuth és a Petőfi adón voltak hallhatók, ezek hetente 212 óra műsort sugároz-tak, ami napi 30 órás adásnak felelt meg. A két budapesti adón kívül négy megyei stúdióból – Pécsről, Győrből, Nyíregyházáról és Miskolc-ról – sugárzott műsort a rádió, napi 4 óra 20 percben, ami heti 30 és fél órát, illetve 1820 percet jelentett.
A rádió műsorainak megoszlását a következő bontásban tartalmazta a jelentés:
Zenei adások összesen 8683 perc 68,2%
Prózai adások összesen 4047 perc 31,8%
Együtt: 12 730 perc 100%
Ebből az adások jellege szerint:
Zenei műsor 8683 perc 68,2%
Irodalmi műsor 1630 perc 12,8%
Agitációs műsorok 1932 perc 15,2%
(ismeretterjesztő, hírek, lapszemle, kommentár, sport, torna) Válasz a levelekre 40 perc 0,3%
Moszkvai összeállítás 201 perc 1,8%
Egyéb 235 perc 1,7%
Együtt: 12 730 perc 100%
Az adatokból jól látszik, hogy majdnem kétszer annyi zenei adást sugá-roztak, mint prózait..
A jelentés emlékeztetett azokra a feladatokra, amelyek megvalósítását a rádió az új kormányprogram megjelenését követően tűzött ki célul. Ezek közé tartozott a kormányprogram pontjainak magyarázata, agitáció azok végrehajtása érdekében. A műsorok jellegében is változást ígértek, azt, hogy több lesz a tájékoztató, az ismeretterjesztő és a szórakoztató mű-sor. Célul tűzték ki, hogy a híranyag mennyiségében mindig megfelelő legyen, s a korábbiaknál pontosabb. A vállalások között szerepelt még a kapcsolattartás javítása a hallgatókkal, amit elsősorban a levelek megfele-lő színvonalú és időben történő megválaszolásával kívántak elérni.
Ugyanakkor megállapították, hogy a kitűzött célok megvalósításában a „Rádió komoly eredményeket ért el, és ma a Rádiót jobban szeretik a hallgatók, mint a felszabadulás óta bármikor”. S ezt – mint írták – a be-érkezett „levelek is bizonyítják”.
A rádió vezetése úgy vélte, hogy a júniusi határozat és a kormány-program megjelenése után „sokoldalúan” tárták fel az „új szakasz leg-fontosabb problémáit. Különösen kimutatható eredményt értünk el a termelőszövetkezetek védelméért folytatott harcban, de propaganda elő-adásainkban, riportjainkban, novellákban széles körűen magyaráztuk meg a párt politikáját.”
A korábbi évekhez képest a „sokszor túlerőltetett és követelődző agi-tációt melegebb és személyes hangú agitáció váltotta fel, s nemcsak a dolgozók kötelességéről, hanem sérelmeikről, jogaik védelméről is be-szélt”. Az agitációs műsorok „szűk körű szétaprózottságát megszüntet-tük”. A műsorból elsősorban az ipar agitációját szolgáló adások kerültek ki, de léteztek más műsortípusok is, amelyek már nem voltak hallha-tóak. Ilyen volt például az „Építőipari félóra, Bányász félóra, Népműve-lési Híradó, Női szemmel, TermeNépműve-lési Híradó, Néphadsereg híradója, Ha-tárőrség híradója, Állami gazdaságok híradója”. Helyükbe olyan adások kerültek, amelyek a hallgatók „egészét érintő” témákkal foglalkoztak.
Például rovatok, mint a „Tegnaptól-holnapig, Épülő szép hazánk, egyéb esztrádműsorok”.
A műsorok szerkesztési munkáiban „erőteljesen kibontakozott a Rá-dió tájékoztató, ismeretterjesztő és szórakoztató jellege. Ma már rend-szeresen, kétóránként adunk híreket, gyorsabb és aktuálisabb lett kül-politikai tájékoztatásunk is. Növeltük irodalmi propaganda és kulturális jellegű adásaink számát és színvonalát.” A műsorok tartalmában töre-kedtek arra, hogy „minél több megbízható, konkrét ismeretet” adjanak az általános műveltség növelése céljából. „Az utóbbi félévben emelke-dett a zenei műsorok aránya, az irodalmi adások száma és színvonala, sok ma már a népszerű esztrádműsor.”
A hallgatókkal történő szorosabb kapcsolatfelvételről és a levelezés-ről azt írták, hogy „igen népszerűek a beküldött levelekre szerkesztett”
műsorok. Az utóbbi időben az a tapasztalat, hogy a vidéki hallgatók gyakrabban írnak a rádió egyes műsoraira reagáló leveleket. Ennek az lehet a magyarázata – olvasható a dokumentumban –, hogy megszűntek azok a műsorok, amelyek „túlságosan budapesti” témájúak voltak, az egyéb műsorokban, például a hírekben, szórakoztató és ismeretterjesztő műsorokban inkább a vidék, a falvak, városok gazdasági, kulturális éle-tének bemutatását célozták meg.
A jelentésben kitértek arra, hogy a rádiónak megváltozott a kapcsola-ta a művészekkel, az írókkal. Leírták, hogy több irodalmi műsor készí-téséhez „szerkesztőbizottságokat” szerveztek írók és költők közremű-ködésével, akik gyakran szerepeltek a különböző adásokban. Többek
mellett megállapodásokat kötöttek Benjamin Lászlóval, Juhász Ferenc-cel, Gellért Oszkárral, Szabó Pállal, Bölöni Györggyel és Háy Gyulával.
A dokumentum részletesen bemutatta a hiányosságokat is. Az egyik legfontosabb tisztázásra váró feladat a „rádió jellegének” meghatározá-sa volt. A rádió vezetése úgy gondolta, hogy ez a probléma nem oldódott meg: „túl sok olyan prózai” műsor készült, ami nem hagyott helyet az ismeretterjesztő és szórakoztató adásoknak. Az utóbbi időben változott a szórakoztató műsorok aránya – írták –, ez azonban „még most sem”
kielégítő. A zenei műsoroknál a „nemzeti klasszikusaink nem kapnak még megfelelően helyet műsorainkban. A népművészet alkalmazásánál csak a kezdeti lépéseket tettük meg. Kevés népi énekes, népi hangszer-művész, mesélő, stb. szerepel. Nem fordítunk még kellő figyelmet mű-soraink nyelvi tisztaságára, a helyes kiejtésre.”
A kormányprogram meghirdetését követően a rádióban sokat beszél-tek a hibákról, az utóbbi időben azonban már „több szó esett” az ered-ményekről. A műsorok nagy hiányossága az, hogy az „új élet hősei”
nem kaptak megfelelő nyilvánosságot. Az elért eredményeikkel így nem tudott a rádió tovább „lelkesíteni” a jó munkára. „Olykor ma is az lehet a képe a rádió hallgatójának, hogy országunkban sokkal több a hiba, mint az eredmény.”
Megoldásra váró feladatként jelölték meg a rádióban a munkatársak
„között a bírálat jellegének” megváltoztatását. Korábban gyakran „hang-zott el a dolgozókat sértő, utasítgató bírálat”. Az új időszakban sokat fog-lalkozott a rádió a „különböző állami szervek hibáival a hallgatótól be-érkező panaszok kapcsán. A levelezési műsorok mellett irodalmi műsor is született »Ki a ludas?« címmel a panaszok, hibák feltárása céljából.”
A vidám műsorokban pedig nemegyszer előfordult, hogy a rádióban el-hangzott bakik kerültek terítékre, „olykor magunkon nevetünk és nem az ellenségeinket tesszük nevetség tárgyává”. Ezeket a hibákat tudják orvo-solni – írták –, „de nincs egységes állásfoglalás abban a kérdésben, hogy milyen mértékű legyen, és milyen módszereket kövessen a bírálat a Rádi-óban”. A vezetés szerint megoldás lehet, ha „mennyiségileg” csökkentik a bírálatokat, és „tipikus hibákat” emelnek ki, és bemutatják a kijavítás le-hetőségét is. Azt azonban hozzátették, hogy „nagy figyelmet kell fordíta-nunk az emberek tudatában meglévő kapitalista maradványok bírálatára”.
A vidékkel foglalkozó műsorok legnagyobb hibája az volt, hogy a
„falu kérdéseit elszakítva” tárgyalta a rádió a „munkásosztály és a nem-zetközi események problémáitól. Ezen a téren most már mutatkozik ja-vulás.” A vidékről szóló adásokkal kapcsolatban úgy gondolták, hogy
„több speciális falusi adásra nincs szükség”. A jól bevált adásoknak kell
„hallgatottabb műsoridőt keresni. Biztosítani kell, hogy a legjobb szak-emberek, a legjobb gyakorlati tapasztalatok kapjanak helyet ezekben a műsorokban, s hogy ezek […] hangjukban is egyszerűbbek legyenek.”
A célok megvalósításába nagy feladat vár a vidéki stúdiókra, „bizonyos fejlődést ugyan az elmúlt időben elértek, de megyei bizottságok nem váltak még gazdájukká nem tájékoztatják megfelelően a helyi megyei sajátosságokról és problémákról, politikailag nem eléggé ellenőrzik őket és ezért sok ingadozás és bizonytalanság tapasztalható [a] vidéki stúdióink munkájában”.
Szintén hibaként emelték ki a dokumentumban, hogy „bizonytalanság tapasztalható az ellenség elleni harc területén. Néhány irodalmi adástól eltekintve nem sok szó esik az ellenségről” a műsorokban. A rádió nem tudja felvenni a „küzdelmet a különböző ellenséges nézetekkel és hí-resztelésekkel szemben, ez különösen falusi viszonylatban probléma”.
A könnyűzenei adások esetében sok kritika érte a rádiót, hogy „mind [a] komolyzenei, mind [a] tánczenei” műsorok „elaprózottak. Kevés az új magyar könnyűzenei felvételünk, ezért sok az ismétlés. Nehezen ala-kul ki tánczenénk egészséges új iránya. Sok a panasz, hogy a fiatalok nem tudnak jól táncolni a mi zenénkre s nem egyszer külföldi állomá-sokról hallgatnak tánczenét. Nem tudunk olyan dalokat adni, melyek fiataljaink egészséges, optimista életéről énekelnének.” Hiányosságok vannak – írták – a „dolgozók zenei nevelése terén, előfordul, nehéz ze-neműveket ismertetés nélkül” közvetít a rádió.
A híradások esetében problémaként fogalmazódott meg, hogy a hall-gatók sok esetben gyorsabban értesültek a külföldi eseményekről, mint az országban történtekről. „Még mindig előfordul, hogy új érdekes hí-rek” a híradások „végére kerülnek”, és az is gyakori hiba, hogy „még mindig nem eléggé tényszerűek”. Mint írták – az „MTI anyagai szá-munkra nem jelentenek megoldást. Múlhatatlanul szükségesnek tartjuk, hogy Hangos Újság és hírszolgáltatásunk számára mielőbb kiépíthessük az önálló tudósítói hálózatot.”
A rádió propaganda adásai esetében is volt még javítani való. Az ilyen jellegű műsorok „nem egyszer túlságosan átfogó, vagy elvont kér-déseket vetnek fel, s ezért nem érhetik el a kívánt célt”. A propagan-daműsorokban többet kell beszélni a „nemzeti történelmünkről”, azok tanulságairól, többet kell foglalkozni a hallgatók „materialista” nevelé-sével, „népünk egészségügyének” javításával. Nagyon fontos a „köz-érthető, egyszerű, világos stílus kialakítása”.
Problémaként jelentkezett a műsorokban „mutatkozó sok lazaság.
Előfordul, hogy a kiadott műsortól eltért” az adás. Figyelni kell a
jö-vőben arra is, hogy a műsor valóban töltse ki a műsoridőt, és ne legyen sok a szünetjel. A műsorszerkesztésben és a lebonyolításban „mutatkozó hibákat” ki kell küszöbölni. A munkatársak mulasztásai mellett a „la-zaságokban nem kis szerepe van a Rádió mai technikai helyzetének.
Rádiónk technikai berendezése elmaradott, elavult. A biztonságos és alaposabb munka műszaki feltételei nincsenek biztosítva. A riporterek rendkívül nehéz körülmények között dolgoznak, megfelelő autók hiá-nyában.”
A rádió vezetése a jelentésben hangsúlyozta, hogy a hibák nagy része abból is adódik, hogy a rádió „dolgozóinak összetétele nem kielégítő.
Másik fontos hiba, hogy vezetésünk túlságosan operatív jellegű, a gya-korlati kérdések mellett nem jut idő arra, hogy rendszeresen és alapo-san foglalkozzunk a műsor elvi-politikai, művészeti problémáival. Nem biztosítottunk még a Rádió fiatal munkatársainak rendszeres politikai és szakmai képzést. Nehezíti a helyzetet, hogy néhány vezető funkció betöltetlen. Nagy szükség lenne, hogy kiváló szakemberek kerüljenek szerkesztőségeinkbe, ehhez azonban nem kapjuk meg a kellő támoga-tást, sőt a rádió állandó nyomás alatt áll olyan szempontból, hogy a leg-különbözőbb helyekről kiesett újságírókat, művészeket, stb. a Rádióba akarják irányítani. Nem elég alapos és rendszeres az a segítség, amelyet felső irányító szerveinktől kapunk.”
A dokumentumban egy 13 pontos határozati javaslat elfogadásával zártak, amelyben a hibák kijavítása érdekében a legfontosabb feladato-kat fogalmazták meg.
Itt is kiemelt helyen szerepeltek továbbra is a kormányprogram pro-pagandájához kötődött feladatok. „A Rádió naponta a magyar nép mil-lióihoz szól, meggyőzi a dolgozókat pártunk politikájának helyességéről és lelkesít, mozgósít azoknak a feladatoknak a végrehajtására, melyek Pártunk előtt állnak. Ennek megfelelően a Rádió a párt és állami szer-veknek hathatósabban kell segíteniök.” A határozatban célul tűzték ki, hogy „egy hónapon belül felül kell vizsgálni a párt és állami szervek Rá-dióra vonatkozó irányító munkáját és javaslatokat kell kidolgozni ennek a munkának az eredményesebb megvalósítására”. Ugyancsak itt szere-pelt a rádió káderhelyzetének felülvizsgálata. A Szovjetunióban végzett ösztöndíjasok, az újságírói szakon végzett egyetemisták és a „pártfőis-koláról megfelelő” végzettséget szerzett „káderek” rádióba történő irá-nyítása.
A rádió „műsorpolitikájának a tájékoztató és szórakoztató jelleget kell előtérbe állítani. Meg kell valósítani, hogy különösen az esti órák-ban több szórakoztató és zenei szám szerepeljen a műsorokórák-ban. A rádió
műsorai vigyenek több örömet, derűt a dolgozók otthonaiba. A műsorok fejezzék ki népünk gondolatait, érzelmeit és mutassák meg szorgalmas alkotó munkájának eredményeit.”
A határozat fontos pontja szólt a rádió magyar jellegének meghatá-rozásáról. „Ennek kifejezésre kell jutnia mind a zenei, mind a prózai műsorokban.” A zenei műsorokban az arányt úgy állapították meg, hogy az érje el az „54%-os magyar” részt. A műsorokban „következetesen”
jelenjenek meg a „magyar nép kulturális” hagyományai. Fokozottabban kell figyelni a „magyar nyelv tisztaságára”, ennek érdekében a határo-zatban a bemondók művészeti vezető irányítása alá kerülését javasolták.
Kiemelt feladatként kezelte a határozat a „párt és a Minisztertanács”
mezőgazdasággal kapcsolatos feladatainak propagandáját. „Felül kell vizsgálni az eddigi speciális falusi adásokat.” A falusi adásoknál a vidé-ki stúdiók „negyedéven belül vizsgálják meg” saját politikai és káder-helyzetüket, és „tegyék meg a megfelelő intézkedéseket annak érdeké-ben, hogy az irányítás eredményesebb legyen”.
A tervekben szerepelt „egy erős diszpécser rendszer” kiépítése, ame-lyet a külföldi rádiók mintájára akartak létrehozni. A rádió technikai fejlesztése – a határozat szerint – a Magyar Posta és a szakminisztériu-mok feladata volt.135
A rádió Agitációs és Propaganda Főosztályának éves munkatervét 1954. február 17-ére készítették el – alapul véve, mint azt jelezték, a párt- és kormányhatározatokat. A dokumentumból az iparral és a mező-gazdasággal kapcsolatos propagandára vonatkozó részeket mutatjuk be.
A dokumentumban az első helyen az iparral kapcsolatos legfonto-sabb feladatok szerepeltek. „A Párt III. Kongresszusának136 tiszteletére az egész iparban rendkívül széles kongresszusi verseny bontakozott ki.”
A kitűzött cél a „kormányprogram megvalósítása, illetőleg az 1954-es feladatok olyan teljesítése, hogy az esztendő eredményeire támaszkodva megteremtsük a további gyors életszínvonal-emelkedés alapját. Ennek megfelelően dolgoztuk ki az egyes iparágak területén agitációs és pro-paganda feladatainkat, annak figyelembevételével, hogy az alapanyag iparelmaradásának felszámolása elsőrendű feladata egész népgazdasá-gunknak.” A rádióra váró agitációs feladatok a következők voltak: „Az eddigieknél jóval nagyobb figyelmet kell szentelnünk a nyers- és
alap-135 Jelentés a Magyar Rádió Hivatal műsorpolitikájáról. Kollégiumi ülés. 1954.
február 8. MTVA KI. TD - 313/1. 9. doboz.
136 1954. május 24–30-a között tartották a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresz-szusát. A Magyar Dolgozók Pártja határozatai. 1948–1956, i. m. 273–275. o.
anyagokkal való takarékoskodásnak, s ami ennek feltétele – a »szolid munka« biztosítása.” Mindezek mellett nagyon fontos volt a „munka-fegyelem megszilárdításáért folytatandó” agitáció.
Az iparra vonatkozó agitáció „döntő feladata a munkásosztály és ál-talában a városi lakosság felé is megmagyarázni a párt és a kormány mezőgazdasági határozatait, mint az életszínvonal gyors emelésének egyetlen lehetőségét”.
A feladatok teljesítése érdekében „új módon kell beszélnünk az ál-dozatvállalás szükségességéről, mint a nehézségek leküzdésének egyik módjáról – az életszínvonal gyors emelésének érdekében”.
„Az ipar valamennyi területén az eddigieknél sokkal határozottabban, pártszerűbben kell alkalmaznunk a bírálat fegyverét. […] fel kell szá-molnunk a részben még mindig meglévő gyakorlatot, hogy a Központi Vezetőség által feltárt hibákból induljunk ki. A bírálatnak – a Politikai Bizottság határozatának megfelelően – azok felé kell szólnia, akik a kor-mányprogram megvalósulását – s ezzel a gyors életszínvonal emelke-dést – akadályozzák.”
A dokumentumban részletezték, hogy ez egyes iparágak területén a kormányprogramnak megfelelően milyen propagandafeladatoknak kell eleget tenni. A szénbányászatban „döntő feladat a mennyiség kérdése.
Biztosítani kell – a tavalyi elmaradás behozása mellett – az első negyed-éves terv és kongresszusi felajánlások teljesítését, és ezzel egyidejűleg – a feltárási munkák, karbantartását, stb. – a következő terv negyedek teljesítésének megalapozását.”
Villamosenergia-termelés területén a – dokumentum szerint – a „ter-melés súlyosan elmarad a polgári és ipari fogyasztás rohamos növeke-dése mögött. Meg kell mutatnunk a távolabbi perspektívát is – új erőmű-vek építése – de elsősorban a gyors segítés biztosítása a feladat.” Ennek megfelelően a rádiónak az a feladata, hogy segítse a „nehézségek gyors leküzdését”.
A gépipar elsősorban a „mezőgazdasági gépek és kisgépek, a bánya-gépek, és az ezekhez szükséges pótalkatrészek gyártását” végzi. Ezek mellett biztosítania kell az „új felszerelést a könnyűipar és az élelmi-szeripar számára, valamint minden körülmények között teljesíteni kell az export-terveket, határidőre és az előírt minőségben”.
A nehézipar előtt „rendkívül komoly feladatok állnak – a mezőgazda-sági határozat végrehajtása érdekében – vegyipari iparunkra”.
A kohászat „alapvető feladata a terv program szerinti teljesítése, a technológiai fegyelem pontos betartásával a minőség területén fordulat biztosítása”.
A könnyűipar és élelmiszeripar feladatainak fontos része a „harc – a tervteljesítés mellett – a jobb minőségért”.
Az építőipar és építőanyag-ipar „átcsoportosításának megfele-lően az iparág fő feladata: a kisebb, területileg szétszórt mezőgaz-dasági építkezések, a szociális és kulturális építkezések, valamit a lakásépítkezés. Ezen a területen agitációnkban komoly súllyal ki kell domborodnia, hogy a helyzet gyökeres javulása nem egy esztendő feladata.”
A nagy létesítmények, amelyek építése eddig az első helyen szerepelt, most a dokumentumban az utolsó helyre kerültek. A rádió feladata ezzel kapcsolatban, hogy változatlanul foglalkoznak a „szocialista” építkezé-sek „büszkeségeivel”, a nagy létesítményekkel. „Itt már meg kell mu-tatnunk, hogy ezek az építkezéseink egyre inkább bekapcsolódnak az ország ellátásába is.” Mint írták, az „agitációban állandóan szem előtt kell” tartani, hogy a „bányászatban alapvető kérdés a mennyiség”, az ipar többi ágazatában a „minőség javítása a fő” feladat. A rádió által felvállalt ipari agitációból is jól látszik, hogy a nehéziparral és a nagy építkezésekkel sokkal kevesebbet kívánnak foglalkozni a műsorokban, mint korábban. A többi iparágnál pedig egyetlen szóval sem került elő a verseny, míg korábban ez elképzelhetetlen volt.
A mezőgazdasággal kapcsolatos feladatok között a legfontosabbként a tavaszi munkák elvégzésének agitációja szerepelt. Ennek érdekében a mezőgazdasági rovatok fontos feladata az, hogy a „tudósítói hálózat útján gyors és friss információkat szerezzen a kezdeményezésekről, és azokat a legszélesebb körben népszerűsítse. A rádió nagy
A mezőgazdasággal kapcsolatos feladatok között a legfontosabbként a tavaszi munkák elvégzésének agitációja szerepelt. Ennek érdekében a mezőgazdasági rovatok fontos feladata az, hogy a „tudósítói hálózat útján gyors és friss információkat szerezzen a kezdeményezésekről, és azokat a legszélesebb körben népszerűsítse. A rádió nagy