MARTHA ARGERICH
Vladimir Horowitz a rádióban hallgatva zongorázását, nem akarta elhinni, hogy nő ül a zongoránál. Mítoszok terjednek róla, rajongó- klubjai alakulnak. Fellépéseit olyan várakozás előzi meg, amely a XX.-XXI. század fordulóján már csak popsztároknak jár ki. Nincsenek irigyei, hiszen senki nem tarthatja magát riválisának, annyira egyedülálló jelensége a zenei életnek. Ő Martha Argerich, akiről néhány oldalon írok befejezésül – szubjektív benyomásom alapján.
1992 októberében Martha Argerich ezidáig utolsó koncertjét adta Budapesten, a Suisse Romande Zenekarral, Armin Jordan vezényletével. Schumann a-moll zongoraverseny-e volt műsoron, amit Argerich 10 éves kora óta repertoárján tart.
Mivel még sohasem hallottam a művésznőt játszani, tanáraim által emlegetni azonban annál többet, gondoltam, megnézem, kiről is példálóznak nekem annyit. Az Akadémia épülete már a fél nyolcas kezdés előtt egy órával zsúfolásig tele volt, sikerült azonban a második emeleti kakasülő utolsó sorában helyet szerezni. A feszültség a kezdési időponthoz közeledve egyre nőtt. Egyszerre elhallgatott a nézőtér, és egy-két perc néma csend után nyílt az ajtó. Arcán szégyenlős
fél-10.18132/LFZE.2012.9
Falvai Katalin Női zongoristák 91 mosollyal, maga mögött a karmesterrel megjelent Argerich. Felálltam, hogy jobban lássam. Néhány kislányos meghajlás után a zongorához ült, és belecsapott az a-moll koncert szilaj bevezető akkordjaiba. Hatása elképesztő volt. A szó szoros értelmében földbe gyökerezett lábbal álltam végig a közel félórát, mintha delejeznének. A Schumann-koncert keresztülfolyt a testén, magába szívta Argerichet, majd az ujjain keresztül távozott. Olyannyira magához vonta figyelmemet, hogy minden egyéb gondolat hirtelen elillant belőle, mintegy hipnózis alatt csak azt láttam, hogy a fekete ruhás, fekete hajú, alig harminc évesnek kinéző alak egybeolvad a zongorával, összegyúrja Martha Argerichet Schumannal, és a lehető legtermészetesebb, minden manírtól mentes módon tálalja. A bevezetésben lovascsapat galoppozott be, de a lírai téma már gyermeki egyszerűséggel és érzékenységgel szólalt meg. A futamok vibráló izgalommal, mégis tökéletesen tisztán és érthetően hangzottak fel, az éneklő részek mellőzték a hamis pátoszt. Az első tétel végi Allegro molto sziporkázóan suhant át a szemünk előtt. Az Intermezzo párbeszéde nemesen egyszerű volt, mellőzve a Somfai László által találóan „motívumot adok-veszek”- nek nevezett141, manapság oly divatos játék külsőségeit. Az Allegro vivace harmadik tétel pedig valóban allegro és valóban vivace volt, Florestan fogott kézen bennünket és vitt magával a vidám forgatagba. Ezalatt valaki a jobboldali erkélyen elájult, de az ilyenkor szokásos felhördülés és figyelemelterelődés ezúttal elmaradt, hiszen a színpadon folyó varázslat annyival érdekesebbnek bizonyult, másrészt pedig a mágneses erő nem engedte, hogy az ember elfordítsa a fejét. Argerich záró oktávjai után, azt hiszem, sokan sajnálták, hogy a Schumann-versenymű nem hosszabb még egy órával. A közönség őrjöngő tapsban tört ki, én magam próbáltam tudatomra ébredni, amikor Scarlatti repetálós d-moll toccata- ja hangzott el szédületes tempóban, azt a benyomást keltve, mintha Argerich már nagyon sietne valahova, de mégis tökéletesen, sziporkázóan, egyedülállóan. Ez volt az a koncert, ami tudat alatt sok mindenre ráébresztett, még ha tudatosan nem is fogalmaztam meg magamban.
Az egyik, hogy létezik telepatikus interpretáció. A másik, hogy dicséretes próbálkozás saját személyiségünket háttérbe szorítani a zeneszerzőével szemben az interpretáció érdekében, de még jobb, ha össze tudjuk gyúrni a kettőt, és homogén elegyet alkotni belőle. A harmadik, hogy nincs férfi-zongorázás és női-zongorázás,
141 Muzsika, 2009. június, 52. évfolyam, 6. szám, Somfai László: Szonáta hölgyeknek, kvartett uraknak.
10.18132/LFZE.2012.9
Falvai Katalin Női zongoristák 92 csak jó, rossz, vagy semmilyen. A koncert után nagyszerű muzikológusunk, Kovács Sándor készített interjút a művésznővel, aki következő nap Bartók III.
zongoraversenyét játszotta. »Schumann a zongoraversenyt a feleségének írta« - mondta Kovács Sándor. »Én azt hiszem, Bartók is.«-jegyezte meg a művésznő. »Mi hát a kapcsolat a két mű között?« -kérdezte Kovács Sándor. » Azt hiszem, éppen most találtam meg!« - válaszolta Argerich keresetlen őszinteséggel. »Mit jelent önnek egy női versenymű?« - firtatta Kovács. Argerich gondolkodás nélkül válaszolt:
»Semmit! És magának?«- majd az asztalon lévő virágra mutatott. »Nézze! Ez a szál virág nőies vagy férfias? Jó, hát így lehet tendenciákat találni, de…«
A hangversenyről hivatalos kritika jelent meg Csengery Kristóf tollából, ebből
Falvai Katalin Női zongoristák 93 nála is elmondhatjuk, hogy zongorázására nem jellemző az úgynevezett „feminin”
interpretáció. Mindig az adott darab adott része, melódiája, textúrája szerint változik az előadásmódja, azzal együtt, hogy ő –mint arról szó volt – nem igyekszik saját személyiségét eltüntetni a zeneszerzőé mögött, mégsem mondhatjuk, hogy bármilyen zongoraművet önkényesen „feminizálna”. Felvetődik a kérdés, hogy például a zeneműveket feloszthatjuk-e maszkulin illetve feminin típusúakra. Mondhatjuk-e, hogy például egy Chopin mazurka nőies darab, míg egy Beethoven szonáta férfias?
Saját véleményem szerint nem. Mégis léteznek előítéletek, melyek egyes darabokat az egyik, míg másokat a másik típusba sorolják, mi több, léteznek olyan zenehallgatók, akik bizonyos darabokat eleve előítélettel hallgatnak meg egy női előadó tolmácsolásában. Érdekes az a néhány megjegyzés, amit Martha Argerich
143 Le Monde de la Musique, 2004 február, Olivier Bellamy interjúja. Saját fordítás.
10.18132/LFZE.2012.9
Falvai Katalin Női zongoristák 94
egy férfi kezű női zongoristával játszani. Azt mondta:
»Nem,mert nekem meg női szívem van.« Ez gyönyörű, ugye? Néha Nelson Freire-rel azzal viccelünk, hogy megpróbáljuk kitalálni, vajon női vagy férfi zongorista játszik, amikor a rádióban zongorát hallunk.
Az a női zongorista,
akit legjobban szerettem, Fischer Annie volt.
Jaqueline du Pre és Maria Callas szintén mély benyomást tett rám…”
Martha Argerich 1941 június 5-én született Argentínában, Buenos Airesben.
Zenei tehetsége akkor derült ki, amikor az óvodában egyik kis társa azzal csúfolta : Úgyse tudsz zongorázni. A három éves kislány odament a zongorához, és elsőre lejátszotta azt a dallamot, amelyet az óvó néni a gyerekeknek szokott játszogatni. Az eset után szülei tanárt kerestek neki, és rendszeres képzésnek vetették alá. Öt éves korától Vincenzo Scaramuzza növendéke lett, aki olasz származású zongorapedagógus volt, és számos növendéke lett világhírű. Argerich tizenhárom éves volt, amikor családjával Bécsbe költöztek, ahol tanára Friedrich Gulda lett.
Talán Gulda volt a legnagyobb hatással Argerichre tanárai közül, annak ellenére, hogy csak másfél évig volt a növendéke. Tizenöt évesen Svájcba ment, ahol Madeleine Lipattinál, Dinu Lipatti feleségénél tanult, valamint Nikita Magaloffnál.
Később Arturo Benedetti Michelangeli és Vladimir Ashkenazy is tanították rövid ideig. Tizenhat éves korában, három hét alatt két nagy nemzetközi versenyt nyert meg: a bolzanói Busoni- versenyt, és a Genfi versenyt. Ezután indult el nemzetközi koncert-karrierje. Húsz évesen abbahagyta néhány évre a zongorázást, de első gyermeke születése után visszatért a pódiumra, először a varsói Chopin-versenyen, ahol ismét első helyezést ért el. Az ezt követő időszakban évi százötven koncertet adott, és a világ legjobb tíz zongoristája közé írta be nevét. Összesen három gyermeke született, és a mai napig rendszeresen koncertezik. Repertoárja széles, de a XX. századi zongorairodalom remekeit előszeretettel játsza. Szólókoncertet hosszú évekig nem adott, szívesebben lép fel zenekarral vagy kamaraművekkel. Ösztönös és természetes lénye, egyedülálló technikai adottságai valamint temperamentuma a mindenkori zongorista-társadalom dobogójára helyezi őt.
10.18132/LFZE.2012.9
Falvai Katalin Női zongoristák 95
Függelék
Clara Schumann
1
. ábra : 1872-73 Zenészeti hetilap, 3-dik szám2. ábra: Zenelap
10.18132/LFZE.2012.9
Falvai Katalin Női zongoristák 96
3. ábra: Megjelent a Zenelap-ban, 1896-ban
10.18132/LFZE.2012.9
Falvai Katalin Női zongoristák 97
4. ábra: Zenelap, 1889, IV. évfolyam, 5. szám
10.18132/LFZE.2012.9
Falvai Katalin Női zongoristák 98
5. ábra: Clara Schumann kézírása, levél Johann Herbeck-hez, 1886. Fond 14/82, OSZK Kt.
10.18132/LFZE.2012.9
Falvai Katalin Női zongoristák 99
6. ábra: Clara Schumann levele Josephine von Flock-hoz, Fond 14/82, OSZK
10.18132/LFZE.2012.9
Falvai Katalin Női zongoristák 100
7. ábra: Clara Schumann ismeretlenhez, OSZK Kt.