A Malpighi-edények váladéka nemcsak a középbél reakczióját módosítja, hanem azonfelül hatással van a középbél hámrétegére is. E hatás oly nagyfokú, hogy mindjárt feltűnik, mihelyt az operált állatok középbelének hátulsó részéből készített metszeteket normális állatok középbelé
nek hasonló részéből készítettekkel hasonlítjuk össze.
A különbség kimutatása czéljából, legalább vázlatosan, előbb ismertetem a Gnaptor középbelének szövettani szer
kezetét és röviden vázolom a hámsejtek elválasztó működé
sével kapcsolatos változásokat.
A Gnaptor középbele, mint a rovarok középbele általá
ban, a bél belsejéből kifelé haladva, a következő részekből á l l : i. hámrétegből, beleértve a hámot regeneráló sejteket, melyek a már említett mirigyszerű kitüremlésekben foglal
nak helyet; 2. alaphártyából, mely a hám alapján található és 3. izomrétegből. E három rétegen kívül némely rovar belén még előfordul az ú. n. savós- v. peritonealis hártya (tunica serosa), mely a belet kívülről teljesen beburkolja. Ilyet talált
Fr i t z e1) az Ephemeridáknál, Min g a z z i n i1 2) különböző fajú lemezescsápú bogaraknál (Lamellicornia), Vá n g e l3) a
csibor-1) Fr itze A., U e b e r den D arm k an al d er E phem eriden (Berichte d e r N aturforschenden Gesellschaft zu F re ib u rg i. B ., IV. k ö t., 1888.)
2) Mingazzini P . , Ricerche sul ca n a le digerente d ella larve dei Lam ellicorni fitofagi (M itteil. d. Zool. S tatio n z. N eapel, 9. köt., .266— 304. lap, 9— i i . táb la).
3) Vángel J .. A d a to k a H ydrophilus piceus táp csö v é n ek boncz-,
•2G
A N A T Ó M IA I É S É L E T T A N I A D A T O K . 27 ,nál (Hydrophilus), Re n g e l1) a csibor lárvájánál. A vizsgálók legnagyobb része nem találta meg a peritonealis hártyát, sőt
Fr e n z e l2) és We i s m a n n3) egyenesen tagadják jelenlétét s leírását annak tulajdonítják, hogy a vizsgálók nem tudták magukat eléggé függetleníteni a gerinczes állatok belének analógiáitól. Peritonealis hártya, vagy helyesebben mondva peritonealis hártyához hasonló burok a bogarak belén nagyon ritkán állapítható m eg; a Gnaptor és Necrophorus közép
belén is teljesen hiányzik.
Az összes rétegek közül, vizsgálataim kitűzött czélját tekintve, legfontosabb a hámréteg, melynek főhivatása az emésztéshez szükséges váladékok elválasztása és az eddigi vizsgálatok szerint legalább a bogarak egy részénél a meg
emésztett, tehát felszívódásra alkalmassá tett anyag fel
szívása.
A hám a Gnaptor középbelében mindig egyrétegű.
Sokszor látszólag többrétegű, azonban ha vizsgálatainkat az elválasztás különböző szakában levő Gnaptor-ok közép
belére kiterjesztjük, világosan kiderül, hogy a többrétegűség csak látszólagos és csak az elválasztás bizonyos szakán át
menetileg észlelhető. Az elválasztás folyamata olyan vál
tozatossá teszi a hám szerkezetét és annyira megnehezíti az elválasztással együttjáró egyes folyamatok összetartozó- ságának és sorendjének megállapítását, hogy csak nagyon sok Gnaptor középbelének tüzetes vizsgálata adhat meg- nyugtató eredményt. Sok hiábavaló fáradság után csak bizonyos terv szerint etetett és koplaltatott Gnaptor-ok középbeléből készített metszetek segítettek ki engem is az ritvesztőből. Nagy mennyiségben Gnaptor-okat gyűjtöttem
•szövet- és é le tta n á h o z (Term észetrajzi F ü zetek , X . köt., 1886,, 190— 208. lap).
*) Re n g el C., U eber die V eränderungen des D arm epithels bei T enebrio m olitor w ährend der M etam orphose (Zeitschrift f. wiss.
,Zool., 62. köt., 1896, 1— 60. lap, i . tábla).
r) Fr e n z e l J . , Einiges ü b e r den M itteld arm der In sek te n , sow ie über E pithelregeneration (A rch. f. m ikr. A n a t., 26. köt., 1886, 229— 306. lap).
3) We ism a n n A ., Die nach em b ry o n ale E ntw ickelung d e r A lusciden (Zeitschr. f. wiss. Zool., 14. köt., 1864).
2 8 D R . G O R K A SÁNDOR t
és azokat a táplálék fölvétele után x/2, i, i V2, 2, 2 1/2, 3, 4, 6, 24 és 48 óra múlva és néhány példányt négy, sőt több heti koplalás után öltem m eg; ilyen módon sikerült az elválasztás főbb folyamataihoz hozzájutnom.1)
Hosszú ideig koplaló példányoknál a középbelet kibélelő hám pontosan egyrétegű. Sejtjei hosszúra nyúltak, hengere
sek. A középbél lumenje felé eső részüket világosan látható pálczikás szegély (rhabdorium) borítja, mely pikrinsavval sárga, säurefuchsinnal és eosinnal élénk vörösre festődik.
b A chloroform m al m e g ö lt bogarakból gyorsan víz a l a t t k i
k é sz íte tt középbél és M alpighi-edények sz ö v e tta n i rögzítésére k ü lö n böző rögzítőfolyadékokat h aszn á ltam . L egjobban b evált a M ayer- féle p ikrinsavas és a Möller-féle formolos k áliu m bichrom ates rög zítő folyadék (készítését 1. /e iis c h r . f. wiss. Zool., 66. köt., 1899.
85— 86. lap), to v á b b á a C arnoy-féle folyadék (abs. alkohol 6 rész, chloroform 3 rész és eczetsav 1 rész). Az u tó b b i folyadékkal való rögzítés (10— 20 perczig) u tá n k a p ta m a legtanulságosabb és leg
világosabb m ikroszkópi készítm ényeket. A szublim átos rögzítő- folyadékok (szublim át-alkohol, Lang-féle folyadék stb.) a középbél h á m já n a k ta n u lm á n y o z á sá ra úgyszólván teljesen h aszn a v eh etetlen ek n ek b izonyultak.
P ontos hossz- és keresztm etszetek készítése czéljából a k i
k é sz íte tt bélcsövet a 14. la p o n m ár e m líte tt módon, v é k o n y fa- pálczikákhoz kötve, rögzítettem .
B eágyazásra kizárólag cello id in t h aszn áltam .
A bélcső szerkezetének általános áttan u lm án y o zása czéljából 15— 20 ;i. v a s ta g sorozatos m etszeteket, a részletek ta n u lm á n y o zá sa czéljából pedig 5— 8 |i v a s ta g m etszeteket készítettem .
Festésre rendesen tim sós h a e m a te in t és eosint, to v á b b á H eid e n - hain-féle v ash ae m a to x y lin -fe sté st h asználtam . Különösen a bélcső anatóm iai és általán o s sz ö v e tta n i szerkezetének megismerése czél
jából számos k észítm én y t CALLEjA-féle m ódszerrel (leírását 1. Z citschr.
f. wiss. M ikroskopie, 15. k ö t., 322— 324. lap) lithium c a rb o n a te s karm in n al és pikrinsavas indigokarm innal, to v á b b á van Gie so n
és Mö ller W. módszere sz e rin t h aem ato x y lin n al és sáurefuchsinos pikrin sav v al feste tte m meg ( 1. Zeitschr. f. w iss. M ikroskopie, 15.
k ö t,, 172:—177. lap). E m ódszerekkel fe s te tt és rendesen k itü n ő e n d ií’ferencziálódó készítm ények különösen a bélcső szövettani szer
kezetének átn ézetes ta n u lm án y o zásán ál v o lta k nagy segítségem re.
A szövettani részletek tan u lm án y o zásán ál n agyon bevált a H eid en - hain-féle vashaem ato x y lin o s festésen kívül a G iem sa— R om anow sky- féle festés eosinos utánfestéssel.
28
A N A T Ó M IA I É S É L E T T A N I A D A T O K .
A pálczikás szegély folytonos, rajta sem kereszt-, sem hossz- metszeteken nagyobb folytonossági hiányok nincsenek. Közve- tetlenül alatta, egymástól határozottan elkülönülő, liaemato- xylinnal ibolyaszínűre festődő szemecskék, majd ez alatt kisebb-nagyobb számban, szabálytalanul elrendezett sze
mecskék láthatók, melyek azonban haematoxylinnal már kevésbbé színeződnek. A sejt testében (sarc) a sejtek alapján eosinnal és säurefuchsinnal megfestődő, számtalan, külön
böző vastag fonalacska húzódik, melyek jobbára a sejt hossztengelye irányát követik. A sejtplasma többi része finoman szemecskés szerkezetű. A sejtmag rendesen tojásdad- alakú és a sejtek közepén foglal helyet. Chromatin-állománya szemecskékben tömörül s rendesen egyenletesen van elosztva a mag állományában. Táplálékfelvétel alkalmával a hám
sejteknek a bél belseje felé eső részén nagy mennyiségben váladékszemecskék halmozódnak fel. Utóbbiak később egyre nagyobb mennyiségben fejlődnek, a sejtek köze
pén túl azonban alig nyúlnak mélyebbre; a hámsejtek alapja felé eső részén váladékszemecskéket sohasem észlel
tem. A váladékszemecskék ezután a pálczikás szegély alatt oly nagy tömegben gyűlnek össze, hogy a hámsejteknek a bél belseje felé eső részét bunkóalakúan megduzzasztják és a pálczikás szegélyt, mely ilyenkor egyre keskenyebbé válik, felismerhetetlenné teszik. A bunkóalakú duzzanatok mind
inkább nagyobbodnak s végül lefűződnek a sejt testéről és nagy cseppekhez hasonló alakban a középbél ürterébe (lumen) kerülnek. Természetesen ilyenkor nagyon gyakran egész sejtek tönkremennek s a bunkóalakúra nőtt és levált részek
kel együtt sejtmagvak is belekerülnek a középbél lumenjébe, a hol azután tönkremennek. Mindazonáltal mégis általános szabály, hogy a hámsejtek elválasztó működésük folyamán nem szükségképpen pusztulnak el. A váladékszemecskéket tartalmazó bunkó- és cseppalakú duzzanatok leválasztása után a pálczikás szegély ismét előtűnik és a váladékszemecs
kék fejlődése újból megindul. A középbelet bélelő hámsejtek
nek azonban nem mindegyikén észlelhető a váladékszemecs
kék felhalmozódása. Olykor nagy területeken a hámsejtek teljesen nyugalomban vannak; lumen felé eső részüket jól
29
2 9
30 D R . G O R K A S Á N D O R
látható pálczikás szegély borítja s váladékszenrecskék sin
csenek nagyobb számmal bennük. Ezek a sejtek valószínűleg felszívó sejtek. E föltevésemnek erős bizonyítéka, hogy bőségesen táplálkozó Gnaptor-ok középbeléből készített és osmiumoldatba (i°/0-os) áztatott metszeteken ezekben a sejtekben olykor nagyon nagy számban fekete rögöcskék észlelhetők, melyek nyilvánvalóan zsírszemecskék.1) Hasonló zsírszemecskéket az erősen elválasztó hámsejtek belsejében csak elvétve, nagy ritkaságképpen lehet találni.
Az elválasztó és felszívó sejtek számát — észleleteim szerint — a felszívásra alkalmas anyag jelenléte és mennyi
sége szabja meg. Rendesen táplálkozó Gnaptor-ok közép
belében rendszerint az egyik oldalon levő hámsejtek a bél egész hosszában nem választanak el, hanem minden bizony
nyal a felszívásra alkalmassá te tt anyagok egy részét szív
ják fel. Hosszabb ideig koplaló állatok középbelében úgy
szólván az összes sejtekben megindul a váladékszemecskék termelése és felhalmozódása. A nyugvó sejtek száma ilyen
kor aránylag nagyon kevés. Ezt a leletet úgy magyarázom, hogy rendesen táplálkozó Gnaptor-ok középbelében mindig van felszívásra alkalmas anyag, ezért az elválasztó és nyugvó sejtek száma egymással arányos. A hosszú ideig koplaló
x) Sok észleletem a rra vall, h o g y a középbelet kibélelő h á m se jte k b e n k im u ta th a tó zsírszem ecskék ta rta lé k tá p lá lé k u l szolgálnak.
A n y áro n g y ű jtö tt G naptorok középbelének bizonyos sejtjeiben különösen feltűnő sok a zsírszemecske, ellenben a tavaszi p éld á
n y o k éb a n csak elv étv e és ritk á n ta lá lta m zsírszem ecskéket. K ülönösen n ag y o n sok azoknak a G n ap to ro k n ak középbéli se jtje ib en a zsír
szem ecske, a m elyeket zsírban n agyon gazdag an y ag o k k al tápláltam ..
H a so n ló t észlelt tö b b rovaron Sc h l ü t e r C, is (lásd B eiträge zu r P h ysiol, u. M orphologie d. V erdauungsapparates d. In sek te n ; Z eit
s c h rift f. alig. Physiologie, 13. k ö t., 3. füzet, 155— 200. lap), a ki azonfelül azt is m e g állap íto tta, h o g y a csótány (Periplanéta orien- talis) és más v izsg ált rovarok z s írt nem ta rta lm a z ó anyagokkal tá p lá lk o z v a is zsírszem ecskéket k épeznek középbéli sejtjeik b en , v ag y is szerinte a ro v a ro k növényi táplálékból önállóan is tu d n a k z s írt felhalmozni. íg y pl. Sc h l ü t e r eg y fu tó b o g arat (Carabus) 5 napi k o p la lás után h a t n a p o n keresztül a lm á v a l tá p lá lt s középbéli se jtje i ép p ú g y tele vo ltak zsírszem ecskékkel, m in t azon fu tó b o g arak közép
béli sejtjei, m elyek h ú ssal tá p lá lk o z ta k (id. mű, 183 la p '.
30
A N A T Ó M IA I É S É L E T T A N I A D A T O K . 31 Gnaptor-ok középbelében nincsen felszívásra alkalmas anyag, ezért a hámsejteknek elválasztó működése tolul homloktérbe.
Olyan különleges, már különös alakjukkal is feltűnő felszívó sejtek, amilyeneket v a n Ge h u c h t e n1) a Ptychoptera contaminata középbelében talált, a Gnaptor középbelében nincsenek. Ügyszintén hiányzanak a Gnaptor középbeléből azok a sejtek is, melyeket De e g e n e r P.* 2) kehelysejteknek (calycocyta) nevezett el s melyek az előbb leírt hámsejtek
hez teljesen hasonló sejtekkel, az úgynevezett sphaerocyiák
kal együtt alkotják pl. a Malacosoma castrensis nevű lepke hernyója középbelének hámrétegét. De e g e n e r vizsgálatai szerint ugyanis bizonyos hernyók középbelében a regen era- tiora való sejteken kívül kétféle hámsejt van. Az egyik féleséget sphaerocyta, a másikat calycocyta névvel jelöli, A sphaerocyták teljesen megegyeznek a különböző szerzők
től a rovarok középbeléből »hengeres hámsejt« néven leírt sejtekkel; jellemző reájuk, hogy sejtmagjuk nagy s rendesen a sejt közepe táján foglal helyet, továbbá, hogy basophil váladékukat mindig bunkóalakú sejtfüggelékek alakjában juttatják a középbél lumenjébe. A calycocyták egyértékűek a különböző szerzőktől leírt kehelysejtekkel és Levdig-féle egysejtű mirigyekkel; a sphaerocytákkal ellentétben jel
lemző reájuk, hogy magjuk kicsi és a sejt alapi részén foglal helyet és hogy váladékuk acidophil. De e g e n e r a Malacosoma castrensis-en tett vizsgálatai 3) alapján először azt gondolta, hogy e kétféle sejt tulajdonképpen csak egyazon fajtájú hámsejtnek különböző működésbeli szaka. Később a Deile- fihila euphorbiae nevű lepke hernyóján és más rovarokon te tt vizsgálatai4) arról győzték meg, hogy e kétféle sejt teljesen
J) Van Ge h u c h t e n", id . m ű v e .
-) De e g e n e r P ., B eiträg e zu r K enntniss d e r D arm sekretion..
I. Teil : D eilephila euphorbiae (Archiv f. N aturgeschichte, 75. é v i., 1909, I. k ö t., i. füzet, 100. lap).
3) De e g e n e r, E n tw ic k lu n g des D arm kanals d e r Insekten w ä h rend d er M etam orphose. 2. M alacosoma c a stren sis (Zool. J a h r bücher (Spengel), X X IV . k ö t., 1908).
■*) A rch iv f. N aturgeschichte, 75. évf., 1909, I. köt., 71— n o . lap, I I. tá b la .
31
32 D R . C O R K A SÁNDOR :
különböző hámsejt-tipus s hogy egyik a másikká sohasem alakulhat át. Különböző hernyókon tett vizsgálataim alap
ján teljesen megerősíthetem De e g e n e r felfogását. A meg vizsgált hernyók középbelében mindenütt megtaláltam a kétféle sejtet, a Gnaptor. Carabus, Necrophorus s még számos más bogár középbelében azonban hiába kutattam a caly- cocyták után, úgy hogy ennek alapján állíthatom, hogy a bogarak legnagyobb részének középbelét egyféle (homo- morph) hámsejtek bélelik, melyek a megemésztésre és fel
szívódásra való anyagok mennyisége szerint majd elválasztó, majd pedig felszívó működést fejtenek ki. Koplaló állatok középbelének úgyszólván összes hámsejtjei elválasztó műkö
dést fejtenek k i ; mindegyik hámsejtnek a bél lumenje felé eső részén ott találhatók a váladékkal telt bunkó- vagy cseppalakú függelékek.
Minden észleletem a mellett bizonyít, hogy nem a középbélbe felvett táplálék hatására indul meg a hám
sejtek elválasztó működése. Mihelyt nincs a középbélben felszívódásra alkalmas anyag, rögtön az elválasztó műkö
dés lép homloktérbe, úgy hogy éppen ezért a koplaló bogarak középbele mindig tele van emésztőváladékkal, mely tehát már minden esetben készen várja a közép- bélbe jutó táplálékot. E sajátságos folyamat eredménye, hogy még nagyon hosszú ideig tartó koplalás esetén sem üres a b é l; a középbél hámsejtjei folvtonosan újabb váladékot termelnek, mely teljesen kitölti a középbél belsejét. Az elválasztás folyamata maga koplaláskor időszakosan megy végbe. Ha a középbélben nincsen emésztésre és felszívódásra alkalmas anyag, miként már előbb említettem, úgyszólván az összes középbéli hámsejteken rendkívül élénk elválasztási folyamatok észlelhetők. Minden sejtről ^leválnak az emésztő
váladékkal telt bunkó- és cseppalakú függelékek. E folya
mattal kapcsolatosan pedig, miután a sejteknek a bél belseje felé tekintő részéről a bél lumenjébe került a váladék, o tt azon a helyen, a hol ez a váladék érintkezik a középbél hámsejtjeivel, lemezes szerkezetű, nyálkás, kocsonyanemű hártya keletkezik s ez a középbél tartalm át körülburkolja.
Ez a hártya, melyhez hasonlót a Hemerobius perla közép
32
A N A T Ó M IA I É S É L E T T A N I A D A T O K . 33 belében Ra m d o h r1) már i8 n -b e n észlelt s melyet Sc h n e id e r
A.* 2) tölcsér (»Trichter«) névvel jelölt, melyet azonban ma
Ba l b ia n i 3) és Pl a t e a u 4) nyomán peritrophicus hártyának (»membrane peritrophique«) szokás nevezni, rendkívül ellen
álló. Közönséges káli- és nátronlúg nem oldják fel. Ügy
szintén hatástalan reá a pepsin-, diastase-oldat is. Trypsin- oldat megállapíthatólag kissé oldja. Jóddal barnára színező- dik. A festékeket nehezen veszi fel, azonban io °/0-os sósavas anilinnel és io°/0 kálium bichromattal kezelve kék színt ölt, a mi chitin vagy chitinszerű anyagra vall. Nagy mennyi
ségben fehérjeszerű anyagok is vannak benne, mert a biuret- reakczió és Millon-féle próba pozitiv eredményre vezet.
A Gnaptor peritrophicus hártyája keresztmetszeteken határozottan lemezes szerkezetű, az egyes lemezek hullámos felületűek. Ha a peritrophicus hártyát tartalmával együtt kiszabadítjuk a középbélből s hosszában a tárgyüvegre fek
tetve mikroszkóppal vizsgáljuk, vagy ha belőle hossz- és keresztmetszeteket készítünk és sósavas-anilinoldattal meg io°/0-os kálium bichromattal kezeljük,5 6) világosan látható,
b Id. m ű, 152. lap.
Zool. B eiträge, I I. k ö t., 1887, 82. lap.
3) Arch, de Zool. expér., 2. sorozat, 8. k ö t., 1890. (É tudes an a to m iq u e e t histologique su r le tu b e digestif des Crytops.)
4) Pl a t e a u, Rech, su r les phenom énes de la digestion chez les Insects, G and-Leipzig, 1874.
6) E ljáráso m a következő v o lt : A p eritro p h ic u s h á rty á b ó l k é s z íte tt m e tszetek et 3— 4 perezre io °/0-os s ó s a v a i anilin-oldatba te tte m , m elyhez a m etszetek b etev ése elő tt 10 k ö b ce n tim éte re n k én t egy csepp só sa v at csep p e n tettem . E zu tán a m e tsz ete k et gyorsan vízzel leöblítve io ° /0-os vizes k aliu m b ich ro m at o ld a tb a te tte m á t és ebben ta r to tta m m indaddig, am íg a p eritro p h icu s h á rty a élénken m eg nem festő d ö tt. A k ez d etb en zöld szinű festődés közönséges vízvezetéki vízben v agy am m oniás alkoholban sö té tk é k színt ölt.
Az ilyen készítm ényeken a peritro p h icu s h á rty a , m ely m ásk ü lö n b e n nagyon nehezen, v ag y eg y á lta lá b an nem szineződik, jól ta n u l
m án y o zh ató . K ár, hogy az ily en készítm ények k an ad ab alzsam b an állan d ó sítv a csak h am ar m egzöldülnek és k ifakulnak. V. ö. Be t h e A ., Die O tocyste von Mysis (Zool. J a h rb ., A btheil. f. A n at. u. O ntog.
d. Thiere, V II I . k ö t., 1895, 544— 564. lap).
M. T . A K . M A T H . É S T E R M É S Z E T T U D . K Ö Z L E M É N Y E K . X X X I I . K . 1 . S Z .
3 3 3
34 D R . GORK A S Á N D O R :
hogy az egyes lemezek ismét számos hosszanti irányú rost
ból vannak összetéve. A peritrophicus hártya kifejlődése után a hámsejtek látszólag nyugalmi szakba kerülnek, de ha a Gnaptor nem ju t táplálékhoz, bizonyos idő múlva a hámsejteken ismét megindul az elválasztó folyamat, mely
nek eredménye újból az, hogy váladékgömbök fűződnek le a hámsejteknek a bél lumenje felé eső részéről és a váladék meg a hámsejtek közti határon ismét újabb peritrophicus hártya keletkezik. Hosszabb ideig koplaló bogarak közép
belében ez a folyamat a mikroszkópi képek alapján ítélve, valószínűleg szabályosan ismétlődő időközökben többször megismétlődik. Láttam olyan koplaló Gnaptor-okat, melyek
nek középbelében megszámlálhatatlanul sok lemezből álló peritrophicus hártya burkolta a béltartalmat.
A középbelet kibélelő hámsejtek felszívó és elválasztó működésük kifejtése után hovatovább elcsenevésznek, s feladatuk további teljesítésére mindinkább alkalmatlanná válnak s fokozatosan elpusztulnak, ezért pótlásukról a szer
vezetnek okvetetlenül gondoskodnia kell. Ez a pótlás a különböző bógafak középbelében különbözőképpen megy végbe, ezért e folyamat tanulmányozása mindig hálás themája volt a különböző búvároknak. Valóban e tárgyról ma már nagyon sok adattal szolgál az irodalom. Bármennyire is eltérő a különböző vizsgálók megfigyelése és értelmezése a regenerálódás szövettani részleteit illetőleg, mégis a rendel
kezésre álló adatok minden erőltetés nélkül két csoportba oszthatók. A vizsgálók égj/ része szerint a hám pótlódása részlegesen és fokozatosan, másik része szerint pedig idő
szakosan és egyszerre megy végbe. Az előbbi felfogás hir
detői : Fr e n z e l,1) Ad l e r z,2) Ro u v i l l e,3) Bat.b ia n i,4) De e g e
-!) Fr e n z e l, Einiges ü b er den M itteld arm der In sek ten , sow ie über E p ith e lreg e n eratio n (Archiv f. m ikr. A nat., 26. k ö t., 1886, 229— 306. lap, 7—9. tá b la).
2) Ad l e r z, Om digestionssecretionen je m te näg ra derm ed sam m an h än g an d e fenom en hos in se k te r och m yriopoder (Bih.
S venska A kad. H andl., 16. köt., 1890).
3) d e Ro u v il l e, S ur la genése de l'é p ith e liu m in te stin al (Com pt.
R end. A cad. Paris, 120. k ö t., 50— 52. lap).
4) Ba l b ia n i, É tu d . a n a to m iq u e s e t h isto lo g iq u es s u r le tu b e 34
A N A T Ó M IA I É S É L E T T A N I A D A T O K . 35
NER,1) Rtjn g iu s * 2) az utóbbinak a régibb és újabb búvárok egész serege, főleg Biz z o z e r o,3) Re n g e l4) és a physiologusok sorából Bi e d e r m a n n5). A részletek ismertetését e helyen bízvást elmellőzhetem, mert egyrészt a most említett szer
zők dolgozatai bőséges felvilágosítással szolgálnak, másrészt ez alkalommal speciálisán a Gnaptor-nál csak annyiban aka
rom a regenerálódás folyamatát vázolni, a mennyiben szük
séges ahhoz, hogy rámutassak a Malpighi-edények átvágásá
val egyiittjáró regenerálódásbeli változásokra.
A Gnaptor középbelében a hám regenerálódása rendes viszonyok között fokozatosan és részlegesen megy végbe.
A regenerálódás folyamata a középbél falán kis nagyítással is látható mirigyszerű kitüremlésekből indul ki. E kitüremlé- seket a német vizsgálók >>Drüsenkrypten<<, vagy újabban egyszerűen »Krypten«, az olaszok »cripte glandulari«, »nidi di cellule«, »follicoli gastrici« névvel jelölik ; magyarul leg
digestif des C ryptops (Arch. Zool. expér., 2. sorozat, 8. köt., 1890, 1— 82. lap, 1— 6. tábla).
>) De e g e n e r, Beiträge zur K enntnis der D arm sekretion. I.
D eilephila euphorbiae L. (Archiv f. N aturg., 75. évf., 1909, I. k ö t., i . füzet, 71— n o . lap, II. tá b la.) I I . M acrodytes (Dytiscus) circum - cin c tu s Ahr. (U gyanott, 76. évi., 1910, I. köt., 2. füzet, 27—43. lap).
2) Ru n g iu s, D er D arm k a n al (der Im ago u. L arve) von D ytiscus m arginális L. (Zeitschr. f. wiss. Zool., 98. köt., 179— 287. lap, 74 á b rá v a l).
3) Bizzozero, Ueber die schlauchförm igen D rüsen des D arm k a n a ls u. d. Beziehungen ihres E p ith e ls zu dem O berflächenepithel d. S chleim haut (A rchiv f. m ikr. A n a t., 42. köt., 1893, 102— 128. la p ; olaszul m egjelent az A tti A cad. T orino-ban (27. k ö t., 1891. 988—
1004 ; 28. köt., 103— 117. lap). — U. a., Sulla derivazione d eli' ep ito l'o deli’ in te stin o deli’ epitelio déllé sue ghiandole tu b u lari (A tti A cad. Torino, 24. köt., 1889, 702. lap).
4) Re n g e l, U eber die V eränderungen des D arm epithels bei T enebrio m olitor w ährend d er M etam orphose (Zeitschr. f. wiss.
Zool., 62. k ö t., 1896, 1— 60. lap). — U. a., U eber d. period.
A bstossung u. N eubildung d. ges. M itteldarm epithels b. H ydro- philus, H y d ro u s u. H ydrobius (Zeitschr. f. wiss. Zool., 63. k ö t., 1898, 448— 455. lap).
5) Bie d e r m a n n, B eiträge z. vergleich. Physiologie der V erdauung.
I. D ie V erdauung d. L arve von T enebrio m olitor (Pflüger’s A rchiv f. ges. Physiologie, 72. köt., 1898, 105— 162. lap).
.35 3 *
36 D R . G O R K A S Á N D O R :
találóbban hámpótló telepeknek nevezhetnők. Régebben e hámpótló telepeket a Fr e n z e l1) értelmezése nyomán, a Te- nebrio lárváján te tt vizsgálatai alapján, mirigyeknek tekin
tették. Azonban már 1887-ben kim utatta Ou d e m a n s2) a Machilis maritima, Lepisma, Campodea és Japyx, továbbá
Mi a l l és De n n y 3) a Periplaneta bélcsövén tett vizsgálatai alapján, hogy az ú. n. »Frenzel-féle crypták« fiatal csira
sejtek telepei, melyek a középbél hámjának pótlására valók. Ehhez a nézethez csatlakozott 1800-ben Ba l b ia n i 4)
is a Cryptops nevű százlábún tett észleletei alapján. Azóta ezt a felfogást általánosan elfogadták. Szövettani szerkezetük a Gnaptor középbelében a következő :
A kitüremlések a középbél izomrétegébe vannak beiktatva.
Mindegyiket kívülről rendkívül ellenálló, a középbél alaphár
tyájára emlékeztető hártya borítja. Fenekén nagy számban, nagymagvú, dús chromatintartalmú sejtek foglalnak helyet, melyek mitotikusan élénken osztódnak; ezek alkotják a regene
rálásra való sejtek anyasejtjeit. Közvetetlenül a regenerálódás szaka utáni időben a hámpótló függelékeket úgyszólván egé
rálásra való sejtek anyasejtjeit. Közvetetlenül a regenerálódás szaka utáni időben a hámpótló függelékeket úgyszólván egé