I.
Comoedia Balassa Menyhárt árultatásáról (RMNy 260)
A Karádi Pál által 1569-ben Abrudbányán kiadott szatirikus vígjáték (vagy dialógus?) 16. századi irodalmunk egyik legérdekesebb emléke, s a 19–20. században a szövegét – irodalomtörténeti fontosságának meg-felelően – nyolc alkalommal is kiadták. A Régi magyarországi nyomtat-ványok 260–261. oldalán olvasható ismertetésbe mégis bekerült egy elég szembetűnő tévedés. A Comoedia, mint erről bárki, bármelyik kiadása alapján meggyőződhetik, öt „részből” áll, az RMNy idézett helyén olvas-ható ismertetés mégis következetesen hét részről beszél. A tévedés forrása nyilván a Kardos Tibor szerkesztésében megjelent Régi magyar drámai emlékek I. 629. lapján található sajtóhiba. A Comoedia záró jelenete itt ugyanis a HETEDIK RÉSZ címet viseli. A befejező jelenet címe Karádi Pál kiadványában valójában ETEDIK RÉSZ, amelyet valamennyi 19–
20. századi kiadó – az idézett kiadás sajtóhibájától eltekintve – helyesen
„ötödik rész” gyanánt értelmezett. Elképzelhető volna természetesen, hogy a Comoedia eredetileg valóban hét részből állt, s ebből Karádi ket-tőt a kiadáskor elhagyott, de megtartotta a befejező jelenet eredeti sorszá-mát, s az „etedik rész” csupán sajtóhiba a „hetedik rész” helyett. E feltevést azonban a jelenet szövegét tartalmazó élőcím is kizárja. A szöveg fölött futó élőcímben ugyanis az Eii és Eiii leveleken az ET�DIC alakváltozat
olvasható, s ez, minden kétséget kizáróan csakis az „ötödik” sorszámnév nyelvjárási változata lehet.
Mivel a Comoedia Balassi Menyhárt árultatásáról a Karádi Pál tulaj-donában volt nyomda egyetlen ismeretes terméke, itt kell megemlítenünk egy, a műhely további sorsáról – tudomásunk szerint – ez ideig a szakiro-dalomban figyelembe nem vett híradást. Mint az RMNy idézett cikke is említi, Karádi Pál nyomdájával 1570–72 táján Abrudbányáról Simándra költözött, majd pedig 1572-ben Temesvárra települt. Adam Neusernek az a levele, amelyből Karádi simándi tartózkodásáról, majd Temesvár-ra való költözéséről értesülünk, a nyomda további sorsáról már nem ad tájékoztatást, csupán annyit közöl, hogy a nyomdafelszerelés 1572-ben Simándon Karádi tulajdonában volt, s azt magával vitte Temesvárra is.
E töredékes híradást némiképpen kiegészíti David Chytraeus Oratio de statu ecclesiarum hoc tempore in Graecia, Asia, Boemia, Hungaria…
(Francofurti, apud haeredes Andreae Vecheli MDLXXXIII) című köny-vének egy adata is. Chytraeus az idézett kiadvány függelékében (Epistolae Constantinopolitanae et aliae circiter XXX), a 163. lapon részleteket közöl Stephan Gerlachnak egy 1575-ben Konstantinápolyból írott leveléből.
Gerlach Ungnád Dávid császári követ kísérőjeként járt a török főváros-ban, s mint ez más forrásokból ismeretes, ott az Erdélyből török földre me-nekült, s kényszerűségből muzulmán hitre tért Adam Neuserral személyes kapcsolatban állt. Gerlach e levelében a török uralom alatt élő görögök vallási és kulturális viszonyaival foglalkozik. Megállapítja, hogy Török-országban görög nyelvű nyomda nem működik, úgy véli azonban, hogy ennek oka elsősorban magunknak a görögöknek kulturális igénytelensé-gében és konzervativizmusában rejlik.
„Et nisi ipsis voluntas et industria deesset –mondja a görögökről – a Turcis nequaquam opinor prohiberentur. Habent enim Judaei praelum, sed ut plurimum cessans. Habuerunt quoque in Themes War Ungariae novi Ariani typografiam, cuius gratia cum Adam Neuserus eo Claudiopoli profectus esset, a bassa Themes-Warensi, tanquam explorator captus, Constantinopolin missus est.”
A temesvári nyomdára vonatkozóan minden bizonnyal Neuser volt Gerlach informátora. Az előtte említett héber nyomdával ellentétben a magyar ariánusok nyomdájáról a levél írója múlt időben beszél: „Volt a magyarországi Temesváron az újariánusoknak is egy nyomdájuk, s mikor ennek kedvéért Adam Neuser Kolozsvárról oda utazott, a temesvári basa
193
Néhány kiegészítés…
mint kémet elfogatta, és Konstantinápolyba küldte.” Karádi Pál nyomdá-jának működéséről tehát 1572 után Gerlach már nem tudott. Ugyanak-kor abból a megjegyzéséből, hogy a törökök nem tiltják az uralmuk alatt élő nem muzulmán vallási közösségeknek a könyvnyomtatást, talán arra következtethetünk, hogy Neuserral folytatott beszélgetései során a nyom-da betiltásáról vagy elkobzásáról sem értesült. Nem zárható ki tehát az a feltevés, hogy a nyomda 1572 után Temesváron is Karádi tulajdonában maradt.
II.
Enyedi György: Responsio ad Michaelis Cserényi de Balázsfalva assertiones scholasticas… Claudiopoli, 1593. (RMNy 720)
Szinnyei József nyomán e munka mint feltételezhető 16. századi kolozs-vári nyomtatvány szerepel a Régi magyarországi nyomtatványok 1971-ben megjelent bibliográfiájában.
A mű kézirata a volt kolozsvári Unitárius Kollégium könyvtárában Ms. U. 474. jelzet alatt ma is megtalálható. A kódex, amely elejétől a végé-ig Enyedi György saját keze írása, tulajdonképpen két – valószínűleg még a szerző által egybeköttetett – füzetből áll. Első fele, amely az újkori (bi-zonyára Borbély Istvántól származó) lapszámozás szerint az 1–252. lapo-kig terjed, az 1–142. lapokon Enyedi Györgynek 1593-ban Szilvási János ellen írt vitairatát tartalmazza. A következő 143–252. lapokon Jacobus Palaeologus 5 tractatusának másolata található. A 253. lapon, a Cserényi Mihály elleni vitairat címlapjával új füzet kezdődik, amelynek formátuma is eltér néhány milliméternyivel a kódex előző lapjaitól. Az itt olvasható pontos cím a következő: „Responsio ad Michaelis Chereny de Balasfalva Assertiones Scholasticas de Sanctissima et Individua Trinitate. Anno D.
1593. die Novemb. 23.” A munka Cserényi 49 szentháromság-bizonyító tézisét, s azoknak Enyedi által szerkesztett részletes cáfolatát tartalmazza, s a 303. lapig terjed. A 304. lapon függelékként Christian Franckennek ugyancsak Cserényi Mihály téziseit cáfoló irata kezdődik, a következő be-vezetéssel:
„Cum haec iam absolvissem et aliis quoque describendus tradidissen, significatus mihi est istas Assertiones a Christiano quoque Franken esse
confutatas. Quod si unquam antea audivissem, nunquam certe ad scriben-da et meditanscriben-da haec animum appulissem. Sollicite igitur illam respon-sionem Franken requisivi, paratus etiam tunc meam supprimere. Sed ubi in manus meas illa pervenit, deprehendi Christianum aggressum quidem fuisse confutationem, sed perfectum non esse, vel quia noluerit, vel quia aliis occupatus non potuerit.
Praeterea apparet Assertiones alio ordine et minus accurate tunc fuisse conscriptas. Ergo responsione mea relicta, ea quae Franken scripserat, hic bona fide subieci, ut vanitas tum horum theorematum, tom totius de Trinitate dogmatis illustrior apud omnes reddatur.”
A Francken-féle vitairat másolata a kódex utolsó levelének rectóján, a 313. lapon végződik. Utána Enyedi feljegyezte a munka végleges befejezé-sének dátumát, amely 1593. december 24.
A szerzői kézirat ismeretében nyilvánvaló, hogy Enyedi maga sem gondolt e művének nyomtatásban való terjesztésére. A függelékben kö-zölt Francken-töredék bevezetésében világosan kézírásos terjesztésről beszél. Uzoni Fosztó István adata, amelyet Szinnyei József nyomán az RMNy idéz, minden jel szerint szintén az általunk ismertetett kéziratból származik, amely a 18. században már bizonyíthatóan a kolozsvári Uni-tárius Kollégium tulajdonában volt. Uzoni Fosztó ugyanis a mű címét a kéziratos címlappal szó szerint megegyező formában közli, feltüntetve a címben az 1593. november 23-i dátumot is. A mű megjelenésének nap-ját nyomtatott munkák címlapján a 16. század végén Európában már se-hol nem volt szokás feltüntetni. Kolozsvári nyomtatványt sem ismerünk egyet sem, amelyik ezt megtenné. Nyilvánvaló tehát, hogy Uzoni Fosztó címleírása is a kézirat alapján készült, a nyomtatott példány a 18. század-ban sem volt ismeretes. Mivel magát a vitairatot a szerző 1593. novem-ber 23-án fejezte be, s adta ki másolásra, majd pedig decemnovem-ber 24-én saját maga egészítette ki Francken időközben előkerült töredékével, az 1593.
évi nyomtatott kiadás teljesen elképzelhetetlennek látszik. Mivel nyom-tatott példányt tulajdonképpen senki sem látott, egy későbbi nyomnyom-tatott kiadás feltételezésére sincs semmilyen alap. A Responsio ad Michaelis Cse-rényi de Balázsfalva assertiones scholasticas… című munkát tehát Enyedi György kéziratos művei között kell számontartanunk, s a feltételezhető 16. századi nyomtatványok sorából törölni kell.
195
Néhány kiegészítés…
III.
Híradás egy 1586-ban megjelent unitárius katekizmusról
A Kolozsváron működő olasz származású jezsuita, Massimo Milanesi 1586. április 29-én írt levelének néhány héttel későbbi keletű utóiratában a következőket jelenti P. Campaninak, a lengyel rendtartomány provinciá-lisának, aki e minőségében az erdélyi jezsuita missziónak is elöljárója volt:
„La domenica de 18 di Maggio, un Demetrio Ariano essecrabile usurpatore del nome episcopale, haveva fatta quel mattina una scelerata predica contro la Divinità di Christo, il Papa, e suoi Papisti, e mentre al mezzogiorno un suo Vicario esponeva al popolo alcun passo d’un suo diabolico Katechismo, stampato di pochi giorni addietro, in riferire che la Sma Trinità era un insogno, una bagattella, una inventione papistica, vennero dal cielo sopra la torre della chiesa, con poco intervallo, tre saette con tanto horribili suono et fragore, che cadesse come morto tutto quel popolo per terra…” (Veress Endre: Epistolae et acta in regnis Jesuitarium temporibus principum Báthory, II. № 164; újabb kiadás: L. Lukács:
Documenta Romana historiae Societatis Jesu in regnis olim corona Hunga-rica unitis, III.)
Az idézethez sok kommentár nem szükséges. Milanesi páter egyér-telműen az egy néhány nappal korábban kinyomtatott unitárius ka-tekizmusról beszél, amelyet Hunyadi Demeter valamelyik káplánja magyarázott a népnek, mikor 1586. május 18-án villámcsapás érte a ko-lozsvári templomot. Iskolai célokra 1583-ban Basilius István szerkesztett egy latin nyelvű unitárius katekizmust Kolozsváron (Exercitium pietatis puerilis per catechesia in schola Claudiopolitana – idézi az Uzoni Fosz-tó–Kénosi Tőzsér-féle unitárius egyháztörténeti kézirat alapján Gál Kelemen: A kolozsvári unitárius kollégium története 1568–1900. Kolozs-vár, 1935. II. 389.). A templomi katekizmusoktatást, amelynek során a szerencsétlenség történt, a városi tanács 1580. március 12-i határozata rendelte el. A határozat szövege a következő: „Látván ezt is őkegyelmek egész várasul, hogy az ifjúság az istennek igéjére előbbi mód szerént nem taníttatik, és az cathechizálás teljességgel megszűnt, holott szükség vol-na az ifjúságat az istennek tisztességére gyermekségétől fogva tanítani és abba felnevelni. Akarják azért, hogy az előbbi mód szerént hívassák be plebánus uramat, és hagyják meg, hogy minden vasárnap délután az régi
szokás szerént mind a két templumba catechizáltasson, hogy az ifjúság az istennek tisztességére nevelkedjék fel. (Városi jegyzőkönyv, 1569–84.
évi kötet, 212/b 1. Kelemen Lajos másolata szerint.) A határozat nyilván nemcsak az iskola tanulóira vonatkozik, hanem a város egész ifjúságára.
Feltételezhető tehát, hogy a templomi katekizmusoktatás magyar, illet-ve a szász gyülekezetben német nyelillet-ven folyt. Ha e feltevés helytálló, a Milanesi páter által említett nyomtatott katekizmus semmiképpen nem lehet azonos Basilius latin tankönyvével – mely utóbbinak kinyomtatá-sáról egyelőre nem is áll rendelkezésünkre semmiféle adat – hanem egy, talán Hunyadi Demeter szerkesztésében megjelent, magyar nyelvű mun-kára kell gondolnunk a híradás nyomán. Az 1580-as évek erdélyi könyv-kiadási lehetőségeit ismerve az is bizonyosnak tekinthető, hogy ez az el-veszett unitárius katekizmus a Heltai-nyomda termékei közé tartozott.
*
A 16. századi magyarországi nyomtatványok bibliográfiájához írt kiegészítések 1971 után, a mű megjelenését követően keletkezhettek. A hivatkozásokat a szöveg jellegének megfelelően nem emeltük át lábjegyzetbe. (A Szerk.)