REFORMPOLITIKA ZRÍNYI MOZGALMÁBAN
MAGYARORSZÁG 1663-64-BEN, FRANCIA DIPLOMÁCIAI JELENTÉSEK TÜKRÉBEN
1664 tavaszán XIV. Lajos tízezer aranyat küldött ajándékként Zrínyi Miklósnak. A francia uralko
dó elismerése nem egyedüli, hiszen a téli hadjárat immár európai hírű hősét az egész keresztény vi
lág ünnepli, számos uralkodó és államférfi kíván szerencsét, a spanyol uralkodótól megkapja az Arany
gyapjas Rendet. XIV. Lajos pénzajándéka ennek ellenére nem egyszerű gesztus, több okból sem.
Nyilván nem legfontosabb momentuma az ezúton is újraéleszteni kívánt, mindkét fél érdekeit szolgáló francia-magyar kapcsolatoknak, ám éppen az ajándék pénz mivolta a feltűnő, annál inkább, mert korabeli vélekedés szerint az összeg Zrínyi hadi kiadásainak legalább részbeni fedezését volt hivatva szolgálni. A francia uralkodó azonban nem hűbérura a horvát bánnak, s eddigre kiderül, a bécsi udvart korántsem nyugtalanítja ennyire, vajon Zrínyi miből fedezi a török háború költségeit. S még egy apróság, éppen az idegen uralkodótól kapott pénzajándékkal kapcsolatban. Jó félévvel később, a nagy szentgotthárdi győzelem után a hazatérő francia csapatok tisztjeit Bécsben a.császári udvarban
• pénzajándékokkal várják, amit azonban ők nem fogadnak el, arra hivatkozva, pénzt csak saját uralko
dójuktól kaphatnak. A bécsi kincstár azonnal átcseréli az ajándékösszegeket, megfelelő értékű drága
ságokra.
Tehát a személyre szóló pénzajándék nem teljesen-mindennapos a korban, annak elküldése, illet
ve elfogadása mindenképpen figyelemre méltó. Formailag nincs ugyan semmi kivetnivaló benne, s Zrínyi körültekintően azonnal futárt meneszt Bécsbe', értesíti uralkodóját az őt ért kitüntetésről , azonban úgy hisszük, mégsem tévedünk nagyot, ha az adomány mögött a puszta figyelmességen kí
vül mást is sejtünk. A minden joggal sorsdöntőnek tartott 1664-es esztendő eseményeinek részletes felidézése, az európai hatalmi viszonyok, s azok magyarországi következményeinek beható elemzése helyett említsünk csak néhány tényt.
1663 őszén a német birodalmi gyűlés elfogadja a törökellenes támadó háború javaslatát. Első pillanatban furcsán éppen a császári udvar az, amely a legkevésbé harcias, a felkínált birodalmi segít
séget szigorúan csak védelmi célokra kívánja felhasználni, s minden lehető módon meg akarja őrizni a békét.
XIV. Lajos, a „Legkeresztényibb király", alig több, mint egy évtizeddel saját belső uralma meg
szilárdítása után, mind fokozottabban törekszik hódító külpolitikája érvényesítésére. Habsburg-el-lenessége meghatározza minden törekvését, ráadásul két oldalról is. A spanyol örökösödés kérdése éppen nem eldöntött, s az osztrák ág birodalmi befolyása sem túlzottan megnyugtató a francia ural
kodó számára. Franciaországnak a Portával fennálló kereskedelmi kapcsolatai régi keletűek, s igen fontosak, így amikor az európai összefogásja török ellen Lipót császárnak nyújtandó segítség napi
rendre kerül, a francia álláspont nem teljesen magától értetődő.
A nagy, minden keresztény erőt magába foglaló szövetségből azonban a francia uralkodó, „az Egyház legidősebb fia" semmiképpen nem maradhat távol jelentős tekintély veszteség; erkölcsi kár nélkül.
1 Magyarország története 1526-1686. Szerk. R. VÁRKONYI Ágnes. 2. kötet. Bp. 1985, Akadé
miai K. (Magyarország története tíz kötetben 3/2 kötet) (A továbbiakban:Magyarország története 3/2 kötet) 1128.
2 KOSÁRY, Dominique, Francois en Hongrie en 1664, Revue dTiistoire comparée 1946, 2 9 - 6 5 .
3 Róbert intendáns levele. Le Telüer hadügyminiszternek. 1664. november 7. OSZK Kézirattár Fol. Gall. 75/1. fol. 144.
4 OSZK Kézirattár Fol. Gall. 75/1 fol. 35.
A császári udvar tartózkodása érthető', a szövetség fő szervezője, a Rajnai Liga elnöke János Fü
löp mainzi választó, tevékeny részesei a protestáns német fejedelmek, s ráadásul, a bécsi politikusok elképzelhetően nem túl nagy elragadtatására, Franciaország is jelentkezik, mint a kereszténység vé
delmezője, a kialakuló koalíció egyik fő támasza. Bécs voltaképpen szinte minden áron békét akarna keleti határain, elsősorban Magyarországon, hiszen az udvart, mindenekelőtt a spanyol pártot erősen nyugtalanítják éppen a francia uralkodó törekvései, a spanyol örökösödés fenyegető, megoldatlan kérdései, érthető, ha a nyugati határokra figyelve, el akarja kerülni a török háborút.
Az 1660-as évek elejére a magyar nemesi vezetés legjobbjai előtt nyilvánvalóvá válik, a császár számára másodrendű kérdés a török háború, s még kevésbé fontos Magyarország felszabadítása. Tér
jünk most vissza az idézett gesztusra, XIV. Lajos ajándékot küld Zrínyinek. A francia uralkodó számá
ra mindenki, aki bármilyen okból Habsburg-ellenes, potenciális szövetséges. Keleti politikájában min
dig is nagy szerepet játszanak a pénzadományok, akár Lengyelország, akár Magyarország, Erdély vagy Törökország esetében. A francia diplomácia mindig több lehetőséget tart készenlétben, s ezt nagyhatalmi pozíciója nem csak elősegíti, de igen gyakran szinte megköveteli. Az európai keresztény koalíció remek alkalmat kínál a magyarokkal való, szinte észrevétlen kapcsolatfelvételre, s a bekövet
kező események igazolják, mindez nem puszta fikció. Most XIV. Lajos a kereszténység bajnoka, aki kedves fivérét, Lipót császárt nem hagyhatja magára, első kötelessége, hogy saját hadaival, legjobb tisztjeivel siessen segítségére. Más körülmények között, 1683-ban, egy hasonló török háború idején a francia uralkodó nemhogy kimarad az ismét meghirdetett keresztény koalícióból, de egyúttal meg is tiltja alattvalóinak, hogy önkéntesként vegyenek részt a harcokban, portai követe biztosítja a szul
tánt, szigorú büntetés vár a tilalmat megszegőkre. S amikor a török hadak már körülzárták a császár
várost, XIV. Lajos alkalmasnak találja az időt Luxemburg reuniójának, azaz a francia koronához való csatolásának kinyilvánítására. Ettől azonban még mintegy 20 év választ el, most egész Európa láza
san készül a törökellenes háborúra.
Dolgozatunk semmiképpen nem vállalkozhat a magyar-francia kapcsolatfelvétel történetének akár csak felvázolására sem, mindössze annyit kísérelhetünk meg, hogy az 1663-64-es évek francia doku
mentumai egy részének segítségéve] valamiféle mozaikképet rakjunk össze; vagy legalábbis annak egyes elemeit jelezzük.
A felhasznált források legnagyobb részét az az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzött iratgyűjtemény szolgáltatta, amelyet az 1920-as években Molnár Sándor készített Párizsban, a kül
ügyi archívumban.5 Molnár elsősorban a diplomáciai levelezés országonként rendezett anyagát vizsgál
ta, az Ausztria jelzésű kötetekből válogatott ki számos dokumentumot, közülük jó néhányból csak a magyar vonatkozású részeket idézve. Minden bizonnyal más gyűjteményeket is kutatott, így szere
pelnek az azóta a vincennes-i katonai levéltárba áthelyezett kötetek, az 1664-es hadjárat francia részt
vevőinek, mindenekelőtt Coligny grófnak a levelezése, idéz Coligny nyomtatásban is megjelent emlék
irataiból, valamint XIV. Lajos hadügyminiszterének, Louvois márkinak a tevékenységéről a múlt században megjelent összefoglalásból, Rousset: Histoire de Louvois c. művéből is. Molnár kutatásait eredetileg magyar ösztöndíjasként kezdte, úgy tűnik, doktori értekezésre készült, erről azonban további adatunk nincs, tudjuk viszont, hogy a témát, s a kutatandó anyagot Angyal Dávid jelölte ki számára.
A Molnár-gyűjteményen kívül forrásként felhasználtuk ValtazarBogiáií Zágrábban, 1888-ban meg
jelent iratközlését,6 amely számos jelentést, levelet közöl szintén a párizsi külügyi archívumból. Saját
5 OSZK Kézirattár Fol. Gall. 75. I - I I . (A továbbiakban: Fol. Gall. 75) A fordítás egy részéért, valamint a Molnár Sándorra vonatkozó adatok szíves közléséért ezúton is köszönetet mondunk az ELTE Zrínyi-szeminárium tagjainak, Bíró Péternek, Tóth Rékának, Bodó Évamáriának és másoknak.
Az általuk elkészített, mintegy 100 lapnyi fordítás kontrollszerkesztése, majd pedig a többi anyag fordítása során meggyőződhettünk, a történeti kutatás számára rendkívül értékes, magas színvonalú munkát végeztek.
6 BOGISKÜ Valtazar, Acta conxurationem Petri a Zrinio et Francisci de Frankopan nec non Fran-cisciNadasdy ülustrantia. Zagrabiac, 1888. (A továbbiakban: Bogisic".)
levéltári kutatásaink elsősorban az említett két gyűjteményből kimaradt dokumentumokra vonatkoz
tak, mind a külügyi levéltárban, mind a vincennes-i katonai'levéltárban. Ennek során összevetettük Molnár, illetve Bogisic válogatását, és kiegészítettük nemcsak az Ausztria, de a Velence, Törökország és Lengyelország kötetek további dokumentumaival. A Molnár-gyűjtemény jelentőségét értékelve megál
lapíthatjuk, nagyobbrészt eddig ismeretlen anyagot tartalmaz, rendkívül jó, lényeglátó válogatásban, tömörítéssel.' Az Országos Levéltár párizsi levéltári mikrofilm-másolataival összevetve meggyőződ
hettünk, az 1663-64-es évekre vonatkozó, lényeges, francia irat nem maradt ki összeállításából.
Az eddig készült feldolgozások közül Kosáry Domokos 1946-ban megjelent tanulmánya, szinte elsőként foglalkozva a franciák részvételével az 1664-es hadjáratban, egy francia abbé naplóját állít
ja középpontba, s egészíti ki más forrásokkal. Nem használja azonban a külügyi archívum anyagát, s így a magyar-francia kapcsolatok kezdeteit a szentgotthárdi csata idejére teszi, megállapítva, Zrínyi és a Magyarországon harcolt franciák között nem jött létre formális megállapodás, bár Vitnyédy később ilyen értelemben hivatkozik megbeszéléseikre.
Az általunk most ismertetendő anyag bizonyítja, a francia uralkodó már 1663-tól figyelemmel kísérte Zrínyi tevékenységét, a velencei francia követ jelentéseiből s nem utolsósorban Zrínyi saját leveleiből kirajzolódik, az egész 1664-es évben szinte folyamatos kapcsolatról van szó.
Köpeczi Béla „Franciaország a birodalom megmentője és a'kereszténység bajnoka" c. tanulmá
nyában az 1664-es francia-magyar kapcsolatfelvétel jelentőségét elemezve, a kortársak reagálását bemutatva, mindenekelőtt a korabeli sajtóvisszhanggal foglalkozik, kisebb súlyt kap a levéltári anyag.8
1663 tavaszán Pierre de Bonsy, XIV. Lajos velencei követe, uralkodójának készített jelentését kiegészítve, részletes elemzést küld Lionne külügyminiszternek a magyarországi állapotokról. Á fran
cia diplomata értesülései szerint a protestánsok semmiről sem akarnak hallani, amíg sérelmeik nem nyernek orvoslást, elfoglalt templomaikat vissza nem kapják, a leromboltakat újjá nem építik. Szerinte ráadásul a katolikusok titkon még bujtogatják is őket, s a császár kénytelen a mindkét félnek tett ígéretekkel valamennyire egyensúlyt teremteni, A németek és a magyarok közötti gyűlölség olyan nagy, hogy csak a töröktől való félelem miatt viselik el egymást. Ha országuk nem lenne megosztva, a magyarok nem választanának idegen uralkodót, a császár, ettől tartva, nem is akarja az országot egyesíteni, szerinte a jelenlegi határok megfelelő védelmet adnak az örökös tartományoknak a török áradat ellen. A magyarok semmit nem kívánnak jobban, mint a háborút a császár és a török között, de ha ez bekövetkezne, az ország, nem bízva az uralkodóban, nem látná szívesen a német hadakat a maga területén. A császár ugyan csak a magyarok kardjával tudná megvívni a török háborút, az ország feletti uralma biztosítására mintegy 1 0 - 1 2 ezer főnyi katonaságra lenne szüksége, s ez arra kényszeríti, őrizze meg a békét a Portával, akár még a kereszténység kárára is. A magyarok annyira gyűlölik a császárt, hogy kevés támogatással vagy akár csak annak ígéretével, bármikor könnyen rávehetők egy Habsburg-ellenes akcióra. Ha csak egy pillanatig is azt hiszik valakiről, hogy pártjukat fogja, máris akár a koronát is felajánlanák,, de nem lehet építeni erre az állhatatlan, fegyelmezetlen és könnyen megfutamodó nemzetre.
1663 őszén a birodalmi gyűlés a törökellenes támadó háború mellett dönt, a magyarok már régó
ta szeretnének közvetlenül segítséget kérni Regensburgban, ezt azonban az udvar nem engedélyezi, részint az uralkodói jogkör, részint a portával való béke védelmében. Egy bécsi híradás már szeptem
berben jelzi, megütközést kelt, hogy Lipót visszautasította Regensburgban a XIV. Lajos által a salz
burgi hercegérseknek felajánlott segélycsapatokat.10
7 KOSÁRY, i. m.
8 Megjelent a szerző tanulmánykötetében. Magyarok és franciák XIV. Lajostól a francia forrada
lomig. Bp. 1985, Szépirodalmi K. 11-32.
Pierre de Bonsy a királynak: ugyanő Lionne külügyminiszternek 1663. április 21. - Párizs, Külügyi Levéltár, Politikai levelezés (a továbbiakban: AAE CP.) Venise t. 83. tol. 2 4 - 2 6 - 2 8 - 3 2 .
1 0 Ismeretlen szerző levele Bécsből. 1663. szeptember 16. Fol. Gall. 75/1. fol. 25-26./
Magyarországon a helyzet egyre rosszabb. Köprülü nagyvezír tavasszal indított hadműveletei és az ezt kísérő manőverek lassan meghozzák az eredményt. Az udvar tétlenkedő politikája miatt elkesere
dett megyék, városok mindinkább hajlanak a meghódolásra, ha nem is közvetlenül a töröknek, bár ez is előfordul, főleg a nyomában óvatosan meginduló Apafi fejedelemnek. A magyar vezetés, a nádor és a többi országos méltósághiába sürgeti az udvart, tegyen valamit a török elleni védekezés ügyében, Bécsből még a nagyvezír belgrádi táborába is csak békeajánlatokat visznek a császári megbízottak.
Köprülü, magabiztosan^ rendkívüli feltételeket szab, s a választ meg sem várva, megindul észak felé.
A párkányi csata után augusztus 164n körülzárja Érsekújvárt, megkezdődik az oly fontos erősség ostroma. A magyar haderő felett ugyan Zrínyi Miklós, aki végre megkapja a magyar főparancsnoksá
got, szeptember elején hadiszemlét tart, s Montecuccoli is megindul 6 - 7 ezer emberrel, mire azonban Érsekújvár felmentését megkísérelnék, már késő. A védők feladják a várat, Bécsben pánik tör ki, a császári udvar Linzbe települ át. Montecuccoli és Zrínyi ellentétei egyre nyilvánvalóbbak, az ellátat
lan császári katonaság; jól bevált szokás szerint a szálláshelye környékén rabol, pusztít, nemhogy nem védelmezi meg a falvak lakosságát a török, tatár csapatoktól, de maga is menekülésre készteti az embereket. Zrínyi Miklós időközben az eredeti, még Montecuccolival egyeztetett haditervnek megfe
lelően megindul a Délvidékre, miután Komárom környékén táborozva több kisebb sikeres portyát hajtott végre, s fivérének az Új-Zrínyivár ellen küldött török erőkön Károlyvárosnál aratott győzelme után, november 27-én szétszórja a Muraközre támadó török és tatár hadat. Köprülü nagyvezír terve, hogy a támadó hadjárat sikerét hodoltatassal 'párosítva, a királyi Magyarországot Erdélyhez hasonló török függőségbe vonja, Apafi fejedelmet magyar királlyá nyilvánítsa, s így megelőzze a mindinkább kibontakozó európai koalíció támadását - 1663 végén meghiúsult.
A Zrínyi fivérek őszi katonai sikereinek hatása felmérhetetlen a mar szinte teljesen reményét vesztett országban. A Bécsből küldött francia jelentések jól tükrözik a naponta változó helyzet alaku
lását, Jeucourt francia ügyvivő mindenről alaposan tájékoztatja Le Tellier hadügyminisztert. Novem
ber közepén arról ír, a törökök a jó bánásmód ígéretével csábítják meghódolásra a magyarokat, Mon
tecuccoli tekintélye teljesen- elveszett, közbevetőleg,, ezt nem is lehet csodálni, majd azt is megírja, olyanok is akadnak, akik a francia királyt kívánnák uralkodójuknak.1 Hírt ad a császár regensburgi utazásáról, a segélyek ügyéről, s arról, Lipót Strozzi grófot küldi Franciaországba, hogy XIV. Lajos segítségét kérje. Úgy tűnik, nyilvánvaló, hogy a háború elkerülhetetlen, a következő tavasz még na
gyobb török támadást hoz, most már az udvar is rákényszerül a cselekvésre.
Lionne külügyminiszter a következő év elején, január 25-én közli a velencei követtel, a király ked
vezően válaszolt Lipót kérésére, s március végén mintegy 6 ezer főnyi segélyhadat indít Magyarország
ra.1 4 Jeucourt február 13^án arról ír, Becsben nagy örömet keltett a francia segély híre, mindenki a király nagyságát dicsőíti.
Az év elején egyébként is úgy tűnik, igen mozgalmasak'az idők. Még január elején hírek terjednek el Bécsben, Székelyhíd császári őrsége fellázadt, parancsnokát elűzte, maga csatlakozott Apafihoz, majd valamivel később Kolozsvár is követte példáját.16 Az Erdélybe küldött de Souches gróf megbe
tegszik, nem indul, Bécsben folyik a meddő vita, mi a teendő az erdélyi ügyben.17 Megérkezik viszont a belgrádi császári rezidens tudósítása, a szultán személyesen készül a következő hadjáratot irányí
tani Magyarországon, s úgy tudják, a török hadak létszáma a 300 ezer főt is elérheti tavaszra.18
1 1 Minderre részletesen ld. Magyarország története 3/2 kötet.
1 2 Jeucourt levele. 1663. november 2 1 . Fol. Gall. 75/1. tol. 3 9 - 4 0 .
1 3 Jeucourt levele. 1663. november 2 1 . Fol. Gall. 75/1. fot. 20.
1 4 AEE CP Venise t. 84. fol. 4 3 - 4 4 .
1 5 Jeucourt levele, Fol. Gall. 75/1. fol. 4 3 .
1 6 Jeucourt levelei: 1664. január 2., február 6. Fol. Gall. 75/1. fol. 48 - 4 9 ; 5 4 - 5 5 .
1 7 Jeucourt Le Telliernek. 1664. február 20.; február 27. Fol. Gall. 75/1. fol. 5 9 - 6 0 , 6 1 - 6 2
1 8 Uo.
Jeucourt már január 2-án jelenti, grazi hírek szerint Hohenlohe gróf minden csapatával csatlakozni kíván Zrínyihez egy jelentős vállalkozás céljából. Január 16-án megismétli a csapatösszevonások hírét, február 6-án pedig így összegzi Zrínyi sikereit: „Zrínyi gróf meglepett több helységet, köztük Babó-csát. Azt is bizonygatják, ostrom alá vette Szigetvárt. Hozzáteszik, innen 5000 lovast egészen Pécsig küldött, majd 2000 lovassal' 'elindult, hogy felégessék és lerombolják a törökök eszéki hídját, úgy gondoljuk, ezt véghez is vitte, ami igen jelentős sikernek számít, a részleteket majd csak Regensburg-ból tudjuk meg, ahová a futár a hírrel azonnal elindult." Mintegy 20 ezer főre becsülik Zrínyi seregét, s a környékbeli parasztok naponta csatlakoznak hozzá. Egy február 9-i, grazi hír megerősíti az eszéki híd pusztulását,'Pécs városának felégetését és Szigetvár ostromát. Végül február 27-én a francia meg
bízott tudatja, Zrínyi diadalmasan', rendkívül gazdag zsákmánnyal tért vissza a hadjáratról, amelynek
- „ , t ó • i
során a keresztény seregek400 tos veszteseget szenvedtek.
Másfél hónappal később, április 12-én, egy Lionne külügyminiszternek írt aleppói jelentés megál
lapítja: „Minden európai hírlap, mint a legdicsőbb tettekről számol be (ti. Zrínyi haditetteiről), a törökök a pestisnél is jobban rettegnek Zrínyitől, akinek elveszejtéséért a Porta semmit sem
sajnál-.,20 ' na."
A téli hadjárat sikerei után immár jogos a remény, a tervek végrehajtása folytatódhat, s tavasszal, további segélycsapatokkal megerősödve, megindulhat a támadás második része; sor kerülhet Kanizsa visszafoglalására, a Dél-Dunántúl felszabadítására, akár még a török fősereg megérkezte előtt.
A segélycsapatok ügye immár elrendezettnek látszik, január 23-án már Bécsben is tudják, a biro
dalmi gyűlés megszavazta a török elleni segélyt. Április elején varsói levél tudatja, Bécsben és Regensbutgban egyaránt közzétették a pápai bullát, amely az örökös tartományok egyházi vagyona egynegyedének értékesítését engedélyezi, a befolyt Összegek a török háborúra fordítandók, több mint 20 millió aranyra számítanak; a spanyol király egymillió aranyat szándékozik adni. 2
Áprüis végén Jeucourt azt írja Le Tellier hadügyminiszternek, a pápai segély elég bizonytalan, a katonák csapatostul szöknek, a sereg igen megfogyatkozott. Május 7-én viszont arról tudósít, Zrínyi Péter császári parancs nyomán 6000 embert kér Velencéből a horvát csapatok kiegészítésére.
Ami a francia segélycsapatokat illeti, az érdemi szervezés márciusban indul meg. Le Tellier 20-án közli La Feuillade tábornokkal, a király, Coligny helyetteseként Magyarországra küldi. Coligny ugyan
ekkor kapja meg a parancsnoki felhatalmazást, valamint az uralkodó részletes utasítását a hadak vezetéséről, ellátásáról, hangsúlyozottan az átvonulás fegyelméről. 4 A hadügyminiszter március 22-én Elzászba ír, az ottani francia megbízott győződjön meg, a seregek javasolt ulmi behajózásához van-e elegendő hajó, 4000 emberre számolva, milyen költségekre kell számítani Bécsig. Az olasz terü
leteken átvonuló csapatok számára szükséges engedélyek megszerzését a császár vállalta, írja Le Tellier március végén a birodalmi gyűlésre küldött francia követnek, Gravel márkinak. Gravel kérje a biro
dalmi gyűlést, biztosítsanak megfelelő szállást a francia hadaknak, a különböző helyekről induló csapattestek csak együttesen' csatlakozhatnak a szövetséges erőkhöz. Április elején a hadügyminisz
ter azt közű a regensburgi francia követtel, a király részletes útvonalat kér a csapatoknak, amíg az nem biztosított, a hadak nem indulnak.26 Április 6-án kelt az a részletes, a király által aláírt jegyzék, amely megadja a Magyarországra küldött segélyhadak összeállítását, részint a német határvidéken, Metz környékén, részint az Itáliában állomásozó csapattestcktől, összesen 80 század gyalogos és 40 század lovas. A Regensburgban kidolgozott megállapodás alapján részletes utasítás határozza meg, milyen
0 2 7
összegért milyen es mennyi élelmiszert es takarmányt kapnak a trancia katonák.
1 9 Jeucourt levelei, Fol. Gall. 75/1. foi. 4 8 - 6 2 .
2 0 AEE CP Turquie t. 7. fol. 1 2 9 - 1 3 1 .
2 1 Fol. Gall. 75/1. fol. 5 2 - 5 3 .
22 Af.de Lumbreshíradása. 1664. április 4. AEE CP. Pologne t. 19. fol. 100-102.
2 3 Jeucourt levelei. Fol. Gall. 75/1. fot. 6 9 - 7 0 - 7 3 .
2 4 Vincennes, Katonai Levéltár (a továbbiakban: Vincennes) Aj 189 fol. 1, fol. 2 3 T - 2 6 ; fol. 2 6 - 4 1 .
25 Vincennes Aj 189 fol. 3.
2 6 Vincennes Aj 189 fol. 3v;fol. 5-9,fol. 10-11 ;fol. 1 5 - 2 0 .
2 7 Fol. Gall. 75/1. fol. 108-110.; fol. 1 1 1 - 1 1 3 .
197
Az általunk feldolgozott iratok között három darabot találtunk, amely Lipót császár rendeleteit tartalmazza a francia hadak átvonulásával kapcsolatban. Április 18-án az ellwangeni hercegprépost
hoz írt levelében a császár részletesen közli a seregek útirányát egészen az ausztriai gyülekezó'helyig, mellékelve az ellátásról és fizetségró'l szóló megállapodások másolatait. Kéri, a hercegprépost gondos
kodjon a hadak megfelelő' fogadásáról, adjon melléjük vezetó'ket a maga területén, valamint érkezé
sükről értesítse a szomszédos tartományokat. Ugyanezeket az utasításokat küldték meg valamennyi érintett tartomány fejedelmének. Hasonló levelet küld Lipót a stájer haditanácsnak, itt is részletesen kijelölve az útirányt az Itáliából érkezó'knek éppúgy, mint azoknak, akik Metzbó'I indultak. A csapa
tokat a határon várják, az átvonulás késedelmet ne szenvedjen, s bármiről is legyen szó, a legnagyobb jóindulat es segítőkészség fogadja okét.
Amíg az európai eló'készületek folynak, Magyarországon ismét a fegyvereké a szói Jeucourt áp
Amíg az európai eló'készületek folynak, Magyarországon ismét a fegyvereké a szói Jeucourt áp