Bevezetés
Magyarországon 2012. év január hó 1. napján hatályba lép(ett) az ország új Alaptörvénye (2011. április 25.).1 Ennek az eseménynek kapcsán ez a tanulmány azt kívánja bemutatni, hogy a hatályba lépő alaptörvényben megfogalmazott alkotmányos alapelvek miként kap-csolódnak a hatályos Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (Pp.) céljához és alap-elveihez, illetve a hatályos Pp. alapelveinek tartalmából milyen következtetések vonhatóak le hatályos magyar jogban a polgári (peres) eljárás létszakai, a polgári per szerkezete tekinte-tében. Az első, az elemzés során felvetődő releváns kérdés: az új alaptörvényben a polgári eljárásjogot érintő alapelvek a többször módosított 1949. évi XX. tv.-hez, a „régi” Alkot-mányhoz képest megváltoztak-e, ha igen, milyen mértékben?
Az új Alaptörvény döntően ugyanazokat a polgári igazságszolgáltatást érintő alapelveket iktatta törvénybe, mint az Alkotmány. Kivétel az új Alaptörvény szabályaiban a régi rendel-kezésekhez képest: a jogalkotó hangsúlyozza mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit […]
ésszerű határidőn belül intézzék.2
Az Alkotmány a jogrend alapja: minden jog forrása, ezért törvényszerű, hogy az alkot-mányos alapelvek garanciális eljárásjogi alapelvekként köszönjenek vissza a polgári jogi kódexünkben is. Az Alkotmányban rögzített alkotmányos alapelvek garanciális eljárás-jogi alapelvként – formálisan – nemcsak a polgári (peres) eljárásra, hanem a büntetőeljárásra vonatkozó szabályok kereteit is meghatározzák. Ez az összefüggés alapja egyúttal a jogfor-rási hierarchia felépítésének és a különböző jogszabály típusok egymáshoz való viszonyának is: Alkotmánytörvényrendelet.
A magyar szabályozásban az új Alaptörvény megalkotása nem eredményezte egyúttal új polgári eljárásjogi kódex megalkotását is. Ez a helyzet a hivatkozott példa esetében nem je-lent semmilyen problémát, mert a Pp. (és a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. tv. (Bszi.) is) már tartalmazta az ésszerű időn belül történő eljárás elvét,3 így ebben az esetben a törvényhez igazodott az Alaptörvény és nem a jogszabályt kellett az Alkotmányhoz „szabni”. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló új, 2011. évi
1 Az Országgyűlés az alaptörvényt a 2011. április 18-i ülésnapján fogadta el.
2 Magyarország Alaptörvénye XXIV. cikk (2) bek., Bszi. 9. §.
3 Pp. 2. §.
CLXI. tv. (új Bszi.)4 már nem tartalmazza – feltehetően az Alaptörvény előírása miatt – az ügy ésszerű időn belül való elbírálása elvét.
Az új Alaptörvény előírásainak hatályba lépése és az eljárási törvény hatályban lévő ren-delkezései között esetlegesen a következő jogszabályi összeütközés azonban fennállhat:
Magyarország Alaptörvénye szerint: az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja.5 Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.6 Magyarország Alaptör-vénye hatályba lépése időpontjában a Polgári perrendtartás rendelkezései már hatályban vannak (voltak). Az Alaptörvény előírásai hatályba lépnek, az eljárási törvény szabályai pe-dig hatályban maradnak. Az „új” szabály és a „régi” előírás egyszerre és egyidőben alkalma-zandó.7 A jogrendszer koherenciájának fenntartása, a jogbiztonság-jogállamiság alapelvének érvényesülése miatt lényeges az új szabályok és a régi rendelkezések összhangjának fenntar-tása (megteremtése). Az Alaptörvény előírásai és a jogszabályok rendelkezései mindenkire kötelezőek, ezért jelentős érdek fűződik ahhoz, hogy az Alaptörvény szabályai és a jogsza-bályok rendelkezései szinkronba kerüljenek egymással, annak ellenére, hogy nem két újon-nan megalkotott jogszabály lép hatályba egyidejűleg 2012. január 1-én. Az alkotmányozónak fokozott gondossággal kell eljárnia az Alaptörvény hatályba lépő előírásainak Pp. szabályai-val szabályai-való összhangjának megteremtésekor. Ha az alkotmányozónak nem sikerül ezt a har-móniát kialakítania, nehezen értelmezhető az „Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek” alaptörvényi előírás, mert két különböző időben megalkotott és eltérő időben hatályba lépő szabályról van szó. Ennek az esetleges anomáliának a kiküszöbölésekor kétfé-le kétfé-lehetőség áll a jogalkotó rendelkezésére: a jogszabályi kollízió kialakulása folytán a hatály-ba lépett Alaptörvényt módosíthatja vagy a már hatályos eljárási törvényt akként változtat-hatja meg, hogy előírása(i) ne legyen(ek) ellentétes(ek) az újonnan hatályba lépő Alaptör-vény rendelkezésével (rendelkezéseivel). Ez az esetleges inkonzekvencia nem konkrét esetre vonatkozik, hanem arra a lehetséges, feltételezett helyzetre, amikor az alkotmányozó ezirányú kötelezettségét véletlenül elmulasztja.
Az Alkotmány (Alaptörvény) és a hatályos eljárási törvény (alkalmazásának helye és célja) A kiindulási helyzet
Az Alkotmány (Alaptörvény) az állam legfőbb intézményeinek szervezetét és az alapvető emberi jogokat határozza meg. Az állami intézmények egyik központi eleme a bírósági szervezet, és a legfontosabb, legvédettebb emberi jogok az Alkotmányban (Alaptörvény-ben) alkotmányos alapelvekként jelennek meg. Az Alkotmányban (Alaptörvény(Alaptörvény-ben) rögzí-tett eljárási alapelveknek az a rendeltetése, hogy a jogok hatósági érvényesítése olyan eljá-rásban következzék be, amelyek a törvényes és elfogulatlan eljárásra garanciát jelentenek.8 Az Alaptörvény hogyan kapcsolódhat a polgári eljárásjoghoz, a Polgári perrendtartáshoz? A két jogszabály közötti kötődés legalább kétféle szempont szerint vizsgálható:
1. Az Alkotmány (Alaptörvény) a bírósági szervezetre vonatkozó meghatározásán ke-resztül közvetetten kapcsolódik az adott állam bírósági struktúrájához, amelynek egyik elemét
4 A törvényt 2011. november 28-i ülésnapján fogadta el az Országgyűlés, rendelkezései részben a kihirdetését kö-vető napon, részben 2012. év január hó 1. napján, illetve 2012. év március hó 16. napján lépnek hatályba. A bíró-ságok szervezetéről és igazgatásáról szóló új törvény hatályba lépésével az 1997. évi LXVI. tv. hatályát veszti.
5 Magyarország Alaptörvénye Nemzeti Hitvallás R., cikk (1).
6 Magyarország Alaptörvénye Nemzeti Hitvallás R., cikk (2).
7 A „régi” Alkotmány és az „új” jogszabályi rendelkezés összeütközése a német jogban: Hans-Martin DAWLOWSKI: Justiz als Verfassungsgerichtsbarkeit? In: Juristen Zeitung 59 Juli 16 (2004) 719-723.
8 Az Alkotmány és a nemzetközi dokumentumok tisztességes eljáráshoz való jog kategóriájába sorolják ezeket a jogokat. In: SÁRY János – SOMODY Bernadette: Alapjogok Alkotmánytan. II. Osiris Kiadó Budapest, 2008. 4. 118.
alkotják a polgári jogi – személyi és vagyoni viszonyokkal kapcsolatos – jogvitákban eljáró bíróságok.
2. Az Alkotmány (Alaptörvény) másrészt közvetlenül érintkezik és találkozik a polgári eljárásjoggal, a Pp.-ben megtalálható, leglényegesebb emberi jogokat tartalmazó garanciális, Alaptörvényben is rögzített alkotmányos alapelveken keresztül.
Az első esetben az Alkotmány (Alaptörvény) és a bíróság között viszony közjogi jellegű alapokon nyugszik, az utóbbi esetben viszont az Alkotmány (Alaptörvény) és a Pp. célja és alapelvei között magánjogi jellegű kapcsolat áll fenn.
A bírósági szervezet
Az Alkotmány 45.§ (1) bek. meghatározza (meghatározta) azt a négy bírósági szintet, amelyre az igazságszolgáltatás épül(t): a helyi, megyei, táblabírósági és a legfelsőbb bírósági szinteket. Az Alkotmány szerint az igazságszolgáltatást a bíróságok gyakorolják.9 A Bszi.10 vezérelvként rögzíti, hogy „a Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a bíróságok gya-korolják”. Magyarország Alaptörvénye előírja,11 hogy „a bíróságok igazságszolgáltatási tevé-kenységet látnak el”. Az Alaptörvény nem határozza meg a bírósági szinteket a legfőbb bí-rósági csúcsszerv – Kúria – kivételével. Az Alaptörvény általános indokolása szerint a bíró-sági szintek meghatározását a sarkalatos törvényben végzi el a jogalkotó. Ha összehasonlít-juk az Alkotmány, a Bszi. és az Alaptörvény szerinti definíciót, a két megfogalmazás között lényeges értelmezési különbség található. Az Alkotmány és a bírósági szervezeti törvény szerint az igazságszolgáltatást kizárólag a bíróság végzi, a hangsúly „a bíróságok” szófordula-ton van. Az Alaptörvény idézett rendelkezésében „a bíróságok” megfogalmazás már kevés-bé jelenti az igazságszolgáltatás gyakorlására vonatkozó kizárólagosságot, hanem inkább azt mutatja, hogy az igazságszolgáltatási tevékenységet a bíróságok mellett más szervek, hatósá-gok is elláthatnak vagy a bírósáhatósá-gok más törvény által meghatározott egyéb tevékenységet is végezhetnek.12 A három idézett jogszabályi – és az új Bszi-ben foglalt – előírás között azonban továbbra is összekötő kapocs marad az igazságszolgáltatás gyakorlása.
A hatályos Polgári perrendtartás célja
A hatályos Polgári perrendtartásnak az a célja,13 hogy a természetes személyek és más sze-mélyek vagyoni és személyi jogaival kapcsolatban felmerült jogviták bíróság előtti eljárásban való pártatlan eldöntését a törvény I. fejezetében meghatározott alapelvek érvényesítésével biztosítsa.14 A természetes és jogi személyek (jogi személyiség nélküli gazdálkodó szerveze-tek) között a Pp. hatálya alá tartozó jogvita vagyoni és személyi jogaikkal kapcsolatban ke-letkezhet. Az ilyen típusú ügyek rendszerint „polgári ügy”-nek minősülnek. A polgári ügyekben eljáró bíróság előtt a családjog által szabályozott kérdés (házassági bontóper, gyermektartásdíj megállapítása, gyermek elhelyezése stb.) is a jogvita tárgyát képezi, így a
9 Alkotmány 45. § (1) bek.
10 1. §.
11 25. § (1) bek.
12 Új Bszi. 1. §.
13 A ZPO célja: 1., Die „dienende” Funktion des Prozeßrechts, 2., Betonung des individuellen Rechtsschutzes 3., Prozessuale Konsequenzen materieller:»Unlösbarkeit Zusammenhang von materiellen Grundrecht und Verfah-rensrecht», 4., Prozeß und Prozeßrecht bei materiellrechtlichen Regelungsdefiziten: Kompenzatorische Funktion des Prozeßrechts. (Ekkehard SCHUMANN: Bundesverfassungsgericht, Grundgesetz und Zivilprozeß. Zeitschrift für Zivilprozeß Mai (1983) 137-254., 153-155.). Az eljárási törvénnyel szembeni elvárás – „belső” és külső igény - a német jog 1999. évi reformja szerint (Herta DÄMBLER-GMELIN: Reform des Zivilprozesses. Zeitschrift für Rechtspolitik mit ZRP-Gesetzgebungs Report 33. Jahrgang 2 (2000) 33-38., 35.
14 Pp. 1. §.
törvény alapelve szerinti „vagyoni és személyi jog”-gal kapcsolatos jogvita nemcsak a polgá-ri jog által szabályozott jogsérelem lehet. A családjogi törvény által szabályozott jogintéz-mény polgári ügyekben eljáró bíróság előtt merül fel, így a családjogi tartalmúként leírható jogvita ténylegesen polgári jogi jellegű, mert a személyek vagyoni és személyi jogaival kap-csolatos kérdések nem választhatóak egymástól külön, azok összefüggenek. A polgári jog is tartalmaz személyi joggal kapcsolatos szabályokat (pl. cselekvőképesség, jogképesség stb.) és a családjog is rendez olyan életviszonyokat, amelyekben a személyi és a vagyoni viszo-nyok egyszerre vannak jelen (pl. a házasság jogintézménye). A törvény céljának ez a megfo-galmazása a Pp.-t is módosító 1999.évi CX.tv.2.§-a alapján 2000.január 1-ei hatállyal került az eljárási törvénybe. A „vagyoni és személyi jog” szófordulat egyidejű használatának meg-jelenése is tükrözi azt a jogalkotási szinten megjelent tendenciát, amely ezeket a kérdéseket már egy jogszabályban, majd később már egy önálló törvénykönyvben kívánta rendezni.15
A törvény célja fogalomból három összetevő elem jelentős.
1. A polgári ügyekben keletkező jogvita „bíróság előtti eljárás”-ban kerül elbírálásra. A
„bíróság előtti eljárás” törvényszöveg arra utal, hogy miután a felperes a keresetet is tartal-mazó keresetlevelet benyújtotta a bíróságra, a bíróság előtt „eljárás” veszi kezdetét.
2. A jogvita bíróság előtti elbírálása a törvény szerinti alapelvek érvényesítésének bizto-sításával történik. A jogvita elbírálása – többek között – kereseti kérelemhez kötöttség, per-anyag-szolgáltatási elv, a bírósági tárgyalás nyilvánossága és a kétoldalú meghallgatás elve alapján megy végbe. A Pp. I. Fejezetében meghatározott alapelvek az Alkotmányban (Alap-törvényben) is rögzített – a tisztességes eljáráshoz kapcsolódó – bizonyos alkotmányos alapelveket tartalmazzák.
3. A bíróság előtti eljárás célja a felek közötti jogvita eldöntése/elbírálása. A jogvita leg-alább két, egymással szemben álló felet tételez fel, akik az eljárásban egymással ellentétes oldalon helyezkednek el, és akik között jogi érdekellentét áll fenn. Mire irányul a polgári bí-róság előtti eljárás? Leginkább arra, hogy a bíbí-róság a felek közötti jogvitát érdemben, tény-legesen elbírálja. A jelen vizsgálat aspektusából kulcskérdés a törvényben preferált jogvita elbírálása/eldöntése meghatározás.
Magyarország Alaptörvénye alkotmányos alapértékeinek és a hatályos Polgári perrendtartás alapelveinek közös jellegzetességei
Az új alaptörvény alapelvei, amelyek meghatározzák a polgári peres eljárás garanciális kere-teit
Miután meghatároztuk a törvény célja definíciójának fogalmi jegyeit, tekintsük át – a teljes-ség igénye nélkül – az Alaptörvénybe foglalt eljárási alapelveket.
Az Alaptörvény kinyilvánítja a törvény előtti egyenlőség elvét,16 a részrehajlás nélküli, tisztességes eljárás elvét,17 az ügy ésszerű időn belül történő befejezése elvét,18 a felek kö-zötti jogvita nyilvános tárgyaláson történő elbírálását és a jogorvoslathoz való jogot.19 Az Alkotmány is, az ügy ésszerű időn belül való elbírálása kivételével,20 megjelenítette mind-ezeket az elveket.
15 A hatályba nem lépett Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. tv. családjogot is szabályozó Harmadik Könyve.
16 Magyarország Alaptörvénye XV. cikk (1), XXVIII. cikk (1).
17 Magyarország Alaptörvénye XXIV. cikk (1) első mondat, XXVIII. cikk (1).
18 Uo.
19 Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikk (7).
20 Ezt a szabályt a Bszi. és a Pp. mondta ki.
Az új Alaptörvény szerint minden ember jogképes és a törvény előtt mindenki egyen-lő.21 Az Alkotmány (Alaptörvény) jogot és felhatalmazást ad „mindenkinek” arra, hogy ezeknek a garanciális jogoknak a figyelembe vételével bírálja el a bíróság (hatóság) az ügyét.
Az Alkotmányban (Alaptörvényben) a „mindenkinek joga van” formula jelenik meg. Ezek az alapelvek nemcsak a polgári eljárásjogot, hanem a büntetőeljárást is meghatározó alapve-tő rendelkezéseknek tekinthealapve-tőek, így az igazságszolgáltatás alapelveit képezik. A Polgári perrendtartásban a törvény célja a fogalom mellett főként az általános rendelkezésekben tükröződnek vissza az idézett alkotmányos alapelvek. A bíróságnak feladata, hogy a felek-nek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül törté-nő befejezéséhez való jogát érvényesítse.22 A Pp. szerint a bíróság köteles gondoskodni ar-ról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek és azokra – a törvényben előírt határ-időn belül – nyilatkozhassanak.23 A bíróság, – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – a fe-lek közötti jogvitát nyilvános tárgyaláson bírálja el.24 A jogorvoslathoz való alkotmányos jo-got nem a Pp. alapelvi rendelkezése, hanem az eljárás folyamatát tükröző részletszabálya tartalmazza, de mivel ez az alapelv a büntetőeljárási jogra is vonatkozik és a Bszi is külön nevesíti,25 ez a garanciális alkotmányos (alaptörvényi) szabály is az igazságszolgáltatás alap-elvének minősíthető. A Pp. hivatkozott rendelkezései az Alkotmány (Alaptörvény) felha-talmazása alapján elvben biztosítják a törvény előtti egyenlőséget (fegyveregyenlőséget) a részrehajlás nélküli, tisztességes eljárást, az ügy ésszerű időn belül történő eldöntését, a jog-vita nyilvános tárgyaláson való elbírálását. Az Alkotmányhoz (Alaptörvényhez) képest még-is releváns különbség, hogy a jogalkotó ezeket a jogokat nem az ügyfél számára biztosítja, hanem a bíróság számára teszi kötelezővé. Az Alkotmány (Alaptörvény) lehetőséget ad
„mindenkinek” arra, hogy a hivatkozott jogok megillessék, de ezeknek a jogoknak a garan-tálása már az eljáró bíróság (hatóság) feladata.
Az Alkotmány (Alaptörvény) absztrakt megfogalmazása a bíróság előtti eljárásban konkretizálódik (Alkotmány(Alaptörvény) szerinti szabályozás: absztrakt bíróság előtti eljárás: konkrét). Az eljárásban a fél nem rendelkezik mindazokkal az eszközökkel, amelyek lehetővé tennék számára a garanciális alkotmányos ( eljárásjogi) alapelvek betartását. Hiá-ba jogosítja fel az Alkotmány (Alaptörvény) mindezen jogok gyakorlására a felet, ha nem áll mögötte az alapelvek érvényre juttatására bíróság vagy más jogalkalmazó szerv(ezet), a fel-hatalmazás önmagában véve még nem elegendő. A garanciális alkotmányos jogok igénybe-vétele a fél számára az Alkotmány (Alaptörvény), illetve törvény által biztosított lehetőség, jogosultság, az igényérvényesítést lebonyolító bíróság, jogalkalmazó hatóság számára pedig törvény által előírt feladat, kötelezettség.
Az Alkotmány (Alaptörvény) személyi kört leíró definíciója mellett a Pp.-ben a „szemé-lyek”26 és a „felek” meghatározás fordul elő.27 A többes szám használata elsősorban nem azt jelenti, hogy több felperes vagy több alperes áll ugyanazon oldalon, emiatt önmagában véve nem is lenne indokolt a többes szám használata. Ez a törvényi szóhasználat arra vo-natkozik, hogy a jogalkotó legalább két, – és az előző megállapításból következően – egy-mással ellentétes oldalon álló fél viszonylatában állapítja meg a törvény hivatkozott alapelvi
21 Magyarország Alaptörvénye: Szabadság és Felelősség XV. cikk (1) bek.
22 Pp. 2. § (1) bek.
23 Pp. 3. § (6) bek.
24 Pp. 5. § (1) bek.
25 Bszi. 13. § (2) bek.
26 A törvény célja fogalomban – Pp. 1. §.
27 Pp. 2. § (1) bek., 3. § (6) bek., 5. § (1) bek.
jellegű rendelkezéseit. Az Alkotmány (Alaptörvény) rendelkezései „mindenki”-re kötelező-ek, az Alkotmány (Alaptörvény) hatálya – szélesebb alanyi körre – kivétel és személyi korlá-tozás nélkül terjed ki, a polgári eljárásjogi kódex óhatatlanul csak azon „személyek”-re, azon
„felek”-re – szűkebb személyi körre – vonatkozhat, akik (amelyek) a törvény hatálya alá tar-toznak.
A vizsgált alkotmányos (eljárásjogi) alapelvek arra a kérdésre adhatnak választ, hogy ho-gyan, milyen módon kell lefolytatni az eljárást. Az eljárásnak az alapelvek szerint
a, a törvény előtti egyenlőség betartása mellett, b, a részrehajlás nélkül, tisztességesen, c, az ügy ésszerű időn belül való befejezésével,
d, a jogvita nyilvános tárgyaláson való elbírálásával28 és
e, a jogorvoslathoz való jog lehetőségének biztosítása mellett kell végbe mennie.
A jelen írás nem a garanciális alkotmányos és eljárásjogi alapelvek tartalmát kívánja is-mertetni, hanem az alapelvekből kiindulva inkább az igényérvényesítés folyamatára óhajt összpontosítani.
A fenti alapelvek némelyike mindazonáltal meghatározza az Alaptörvény, illetve a Pp.
alapján történő jogérvényesítés tárgyát. Az Alaptörvényben e tekintetben az „ügy”,29 illetve a „perbeni jog és kötelezettség”30 kifejezések fordulnak elő. A Polgári perrendtartásban az eljárás tárgyát a „jogvita”, illetve annak „elbírálása/eldöntése” jelenti.31
A törvény előtti egyenlőség polgári peres eljárásban való érvényre juttatása nem más, mint a felperes és az alperes azonos perbeli pozíciója: egyik sem lehet előnyösebb helyzet-ben a másiknál. A felperesnek amiatt, mert ő kezdeményezi az eljárást, nem lehet nagyobb esélye arra, hogy a bíróság az ő álláspontját fogadja el, mint az alperesnek, aki kényszerű és főként védekező résztvevője az eljárásnak. A jogvita, amely mindig két egymással szemben és ellentétes oldalon álló ellenérdekű felet feltételez, az alperes nélkül – érdemben – nem bí-rálható el. Az alperes a keresettel szemben érdemben védekezhet, mint, ahogy a felperes ke-resetet nyújthat be a bíróságra vele szemben: az alperes a felpereshez hasonlóan a bíróság-tól azonos távolságra helyezkedik el. A törvény előtti egyenlőség a polgári peres eljárásra vetítve nem értelmezhető másként, minthogy a felperesnek is ugyanakkora esélye van az igényérvényesítésre, mint az alperesnek a védekezésre vagy az alperesi viszontkereset bíró-ság általi elfogadására. Az Alkotmánybíróbíró-ság (Ab) szerint: „A feleket megillető jogosultsá-gok a peres felek egyenjogúságának elvén nyugszanak”.32 Az alperesi perbeli pozíció tényle-gesen ex lege akkor „keletkezik”, ha a bíróság már kézbesítette számára a felperes kereset-levelét.33
Az új Alaptörvény szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat vagy valamely perben a jogait és kötelességeit törvény által felállított, független és pártatlan bíró-ság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.34 Ennél az alap-törvényi előírásnál a korábbi Alkotmány 57. § (1) bekezdésének megfogalmazása köszön
28 A nemzetek feletti eljárásjog alapkoncepciója a „should be accessible to the public” formulát rögzíti alapelvként. (In:
Rolf STÜRMER: The Principles of Transnational Civil Procedure, An Introduction to their Basic Conceptions and Materialien. Rabels Zeitschrift für ausländisches und internationales Privatrecht 69 (2005) 201-254., 341-350., 348.
29 Magyarország Alaptörvénye XXIV. cikk (1).
30 Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikk (1).
31 Pp. 1. §, Pp. 2. § (1) bek., Pp. 3. § (6) bek.
32 75/1995. (XII.21.) AB határozat II. 3. pont.
33 75/1995. (XII.21.) AB határozat II. 7. pont.
34 Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikk (1) bek.
vissza,35 azzal a különbséggel, hogy az új Alaptörvény ennél a jogszabályhelynél már nem említi az „igazságos” jelzőt. Ezen garanciális alapelvnél – az elemzés nézőpontjából – a perbe vitt jog és kötelezettség bírósági tárgyaláson történő elbírálása a releváns, amely fő-szabály szerint nyilvános. A jog és a kötelezettség nyilvános tárgyaláson való elbírálása a jogvita érdemi eldöntését/elbírálását jelenti. A „tárgyalás” az eljárás azon fázisa, amikor a felek törvény előtti egyenlősége és a garanciális eljárásjogi alapelvek érvényesülése mellett a jogvita érdemben elbírálható. A bíróság az ügy érdemében minden esetben ítélettel36 hatá-roz, amely határozatát tárgyaláson kívül vagy tárgyalás mellőzésével nem hirdetheti ki. A fo-lyamat lényege a következő: a tárgyaláson következik be a jogvita elbírálása amelynek megjelenési formája: ítélet. Az Alkotmánybíróság szerint az Alkotmány 57.§(1) bekezdése kötelezővé teszi a fél jogait érintő kérdések bírósági tárgyaláson történő elbírálását. A
vissza,35 azzal a különbséggel, hogy az új Alaptörvény ennél a jogszabályhelynél már nem említi az „igazságos” jelzőt. Ezen garanciális alapelvnél – az elemzés nézőpontjából – a perbe vitt jog és kötelezettség bírósági tárgyaláson történő elbírálása a releváns, amely fő-szabály szerint nyilvános. A jog és a kötelezettség nyilvános tárgyaláson való elbírálása a jogvita érdemi eldöntését/elbírálását jelenti. A „tárgyalás” az eljárás azon fázisa, amikor a felek törvény előtti egyenlősége és a garanciális eljárásjogi alapelvek érvényesülése mellett a jogvita érdemben elbírálható. A bíróság az ügy érdemében minden esetben ítélettel36 hatá-roz, amely határozatát tárgyaláson kívül vagy tárgyalás mellőzésével nem hirdetheti ki. A fo-lyamat lényege a következő: a tárgyaláson következik be a jogvita elbírálása amelynek megjelenési formája: ítélet. Az Alkotmánybíróság szerint az Alkotmány 57.§(1) bekezdése kötelezővé teszi a fél jogait érintő kérdések bírósági tárgyaláson történő elbírálását. A