innen s túl Lipót öszves hadi ereje majdnem kirekesztóleg az egy Montecuccoli ezredre szoritkozván, mely jobbára ujjonczokból állott, és Debreczen környékén tanyázott, N.-Váradtól, Szathmár és egész Munkácsig pedig nagy ingerültség uralkodott. Miként átalában történni szokott, legelőször a nép alsó rétegében talált gyülékeny anyagra, és két jelentéktelen ember, Kiss Albert, Rákóczi Tarpa helységéból való
jobbágya, a Tökölyi-hajduk egyike, és Esze Tamás csalfasága miatt
elüzött Tisza-ujlaki (utóbb a hivatalt kiraboló) só árus, most mind kettő a Deák Pál és Bagosi által az ellenséges francziák ellen tobor zott ezredek vitézei 1703. adtak jelt a lázadásra, mint szökevények-a bereghi, különösen s-aláuki erdőkbe vonták m-aguk-at – az adósze
dóktól kétségbeesésig zaklatott nép kebeléból, különösen (1649. apr.24.) a róm, és görög szert egyházak között Ungváron történt
„Unio"-val felette elégedetlen rusznyákok közől – számos munkarest és a közzavarban halászó embert gyüjtének öszve, kik sorsuk enyhitésé ról tanakodva ügyes vezér hiányát érezték. A közvélemény csakha mar a számkivetésben élő Rákóczi Ferenczre (II.) veté szemeit, – ki Pap Mihály és Bige György követek által meghivatván, miután, értesült a nép ingerült hangulatáról és azon körülményról, hogy a
”) Rákóczi hitvesének, ki ekkor a Himmelpfortféle zárdában tartózkodott, évenkint kétezer forint, Rákóczi fiainak pedig tizezer, azaz külön mindeniknek öt ezer tallér rendeltetett az elkobzott vagyonból évről évre fizetendő. L. Szalay ma gyar tört. VI. k. 1. R. l. 82.
császári had majd egész kivezettetett, ily feliratu zászlókat: „Istenért, hazáért és szabadságért" és leveleket") küldött az országba, melyek ben óket minél számosabb gyülekezetre, de megjöttéig minden továb bi lépéstól ovakodásra inti, ha csak valami várnak ugymond pl. Mun kács birtokába nem juthatnának; fókép óvást tesz minden rablás és kihágások ellen. A levél és zászlók, kézről kézre adva néhány nap alatt a Tiszán tul voltak. Máj. 22-én a szathmári főispán báró Káro lyi Sándor ezt jegyzé naplójába: „Ezen napon mutatták ki Bereg szászban Rákóczi zászlóit, és kezdődött ujabb rosz." Nem lesz feles leges itt Szalaink nyomán,") Károlyiról, – ki valamint a hazai, ugy Munkács történetében is nem jelentéktelen egyéniség – pár szóval megemlékezni.
Báró Károlyi Sándor, Mihálynak unokája, Lászlónak, Szathmár főispánjának és b. Sennyei Erzsébetnek fia, született 1669-ben. Há rom éves vala, midón anyja meghalálozván, atyja által, ki mint Lipót hive a bujdosók elól Szathmárba vonult, egy fi-s leánytestvérével egye temben Munkácsra küldetett, I. Rákóczy Ferencz anyja Báthori Zsó
fia udvarába Tyukodi János jezsuita gondjai alá. Itt maradt 1676-ig, II. Rákóczi Ferencz születése évéig. Ekkor oskolába vitték Ungvárra,
hol két évet Barkóczy Zsigmond házánál töltött, kit a kuruczok
utóbb megöltek. 1678-ban a pestis elól vissza Munkácsra Báthori
Zzófiához s innen Szatmárra atyjához sietett. Tizenkét éves korában Kassán a jezsuiták növeldéjében találjuk. Itt volt midón a törökök s Tököli 16S2-be Kassát bevették. 1686-ban Bécsben, utóbb Pozsonyban növekedett a jezsuitáknál. Buda ostrománál ezrede élén vitézke dett bátyjával Istvánnal; ez azonban később Szegednél elesvén az
apának egyetlen fia, Sándor Szathmárra hivatott. – 1689-ben tartámenyegzőjét b. Barkóczi Krisztinával, Barkóczy György és Koháry Judit leányával. Ugyan ez évben atyja által Szathmár főispáni széké
be iktattatott, s octoberben jelen volt a pozsonyi országgyülésen, mely
Caraffa itélószékének eljárását elvégre megszüntette. „Szegény üdvö zült atyám uram ó nagysága – irja önéletrajzában Sándor – nem
*) Kelt 1703. május. 12. Breznavárán.
*) A gróf Károlyiak levéltarában, melyből Szalay e korbeli adatait na gyobbrészt merité.
***) Károlyi, a Kaplon fényes nemzetség ivadéka (l. Horváth Ist. m. gyökr.
nemzetség. l. 57.) ős atyja a három vér- és honfiérzületben testvér mélt. Károlyi Lajos, György és István grófoknak.
- 5
66 NEGYEDIK FEJEZET,
akarván magán szenvedni Caraffa mocskos szavait, a midón rebellis nek mondotta volt, sokat könyörgött ó felsége előtt, hogy bizonyod jék reá; de nem lehetvén, ó felsége bizonyságot adott, hogy soha egy sem volt az én nemzetségemból (rebellis) és fel kell tenni, hogy ez után sem leszen." Atyjának 1689. febr. 28-án történt halálával, a csa
lád és főispánsági gondok az ó ifju még alig 20 éves vállaira nehe
zedtek, s ó, ugymond Szalay, – eljárt bennök azon mértékkel és erélylyel, azon hűséggel és merészséggel, melyek ót utóbb nemzetsé gének második tutorává tették s a hazát százados zivatarok után szá zados béke ölébe jutattták.A Rákoczi - lázadás kitörésénél is ót látjuk, elóször elnyomásán
fáradozni.
Ugyan is a „szabadság" zászlói által feltüzelt nép féktelenségre használván fegyverét, a nemesség és egyházak jószágait kezdette pusztitani; Károlyi nem mulasztá el a szathmári órség parancsnokát, Löwenburg ezredest figyelmeztetni a veszélyre; felhivatá a megyék nemességét a rablók ellen, s Csáky Istvánnal Bereg fóispánjával szövetkezve, Szathmár, Bereg, Ugocsa és Maramaros nemességé vel 1703. jun. 7. a Lengyelország felé sietó kurucz hadat Dolha mellett megtámadván, óket széjjel verte s a hegyek közé riasztotta.
Károlyi az elfoglalt zászlókkal mint diadaljelekkel Bécsbe sietvén fel, figyelmeztette a kormányt, hogy a dynastiát érhetó vészt elhári tandó, ne késsék a sérelmek, különösen az adó ellen emelt panaszok orvaslata által a felcsigázott kedély ingerültséget lecsillapitni;*) de a jó akaratja semmi vészt nem sejtó, de Károlyiban is, (kit a szathmári parancsnok 1691-ben Badeni Lajos herczegnek a Tiszánál létekor bevádolt) pártütót látó ministertanácsnál csak gúnyt és megvetést aratott; a zászlókról némelyek azt állitották, hogy I. Rákóczi Ferencz idejéból valók, fegyvertárból nem a harcz mezejéról kerültek Károlyi kezébe, s legfeljebb is arra méltók, hogy a hóhér keze által valamely köztéren elégettessenek.
A kormány elégségesnek vélte a Kassán állomásozó Nigrelli, és Ungvárra küldött Montecucculi ezredeit a porzendülésnek – mert csak annak tekintették – megfékezésére.
*) Károlyi ekkor kérte a ministeriumtól, hogy a só dolgában Szathmárra, Beregre és Ugocsára is terjesztessenek ki a kedvezések melyekben Máramaros
részesül.
A Dolhánál szétvert hadból – ugymond Szalay – Esze Ta más és Kis Albert vezérlete alatt kétszáz gyalog és ötven lovas Kli mecznél Rákoczihoz csatlakozott, s a fejedelem munkácsi uradalmá ból néhány nap alatt annyi rusznyák sereglett hozzá, hogy emberei háromezerre, köztök háromszáz lovasra növekedett. Ekkor hirt hoz ván portyázói, hogy ellenség sehol sem mutatkozik; mert a Monte
cucculi ezred utban van Olaszország felé, – lejött a hegyekból a sik ságra, hova ót a hajduk és jászkunok hivák vala, s hova leszállania
az eleség szük volta által kényszerittettek.Munkácsi térre jött, a városban szándékozván állást foglalni, egy ágyúlövésnyire a vártól, melynek háromszáz főre menó, nagyrészt aggastyánokból állt német órségtól tartania nem volt ok, kik a szom széd falvak leányaival házasodván öszve, épen hozzá szitott, s a tisztek közt is voltak meghittjei, kiknek segédével a várnak is birto kába vélt jutni. S harmadnapi menet után Munkácsra érkezett, hol a rendet és fenyitéket nem ösmerő hada, felvervén a pinczéket dorbé zolásra adta magát s megrészegedvén egymással kaptak öszve. Eze ket vette most szigoru fegy alá és a fegyverfogatásban gyakorolta, a vár és Ungvár felé figyeló óröket állitvan fel. Ez alatt mondatott ki Rákóczira 1703. apr. 30. – épen Zrinyi Péter kivégeztesése huszon kilenczedik évnapján – a halál s vele 82 nemesre a jószágvesztés.
Ennek hire e nézó szerepról a küzdelem terére szólitá Rákóczit, ki habár, még nem vala bizonyos, valjon De Bonac franczia követ által kap-e pénzsegélyt és Visnioveczky és Potoczky lengyel uraknak elzá
logositott jószágaiért nyer-e lengyel védcsapatokat, – a végsókre
határozta el magát s 1703. jun. 14-én*) bocsájtaki II. Rakóczy Ferencz (Princeps, Comes de Sáros, Dux Munkácsiensis et Makovicziensis Do minus perpetuus de Sáros-Patak, Tokaj, Regécz, Eesed, Somlyó et Lednice) Munkács városi kástélyából a „Rerudescunt inclitae Hun gariae gentis vulnera" szavakkal kezdődó a sértett nemzeti szabadság ama hires, de gyászemlékü szózatát, mely a Munkácsot félhold alakjában övedzett hegyek és bérczekról visszahangzott jelszava volt:
a szegény magyar hazát, nyolcz évig dult és drága magyar vért on tott polgári háborunak; e hatalmas szózatában Rákóczy lázadása okául
*) E nap emlékére vett érem felirása: »Franciscus II. D. G. Transsylva miae Princeps Rakóczi, Dux Confoed. Statuum Opére Libertatis Inchol. Ann. -MDIII. XIV. Junii. (l. pénzgyüjt. n. muzeum.)
5*
68 NEGYEDIK FEJEZET.
elósorolván a nagy adóztatást a „ius armorum" és „forum neoaquis ticum" behozatalát, a német koronarendszert, sóárfelemelését, a sóre gal felállitását, a reform. hitfelekezetüek üldöztetését, a személye