A KÖZÉPISKOLAI TANÁROK ELŐKÉSZÍTÉSE A GYAKORLATRA
2 Magyar Tanügy 187. V
172 IMRE SÁNDOR.
tezés, a tudomány itt székel s épen ezért a jelöltek vezető tanárait sem annyira az egyes tantárgyakban való készültség, hanem paeda-gogiai szakképzettség alapján kivánja kiválasztatni. Ez a vélemény időnként újra felmerült, megfelelő méltánylásra is talált, de ha a fej-lemények tanosága szerint csakugyan állandóan ez a gondolat irá-nyította volna a gyakorló iskolát, akkor a gyakorlati tanárképzés szempontjából a jelentősége rendkívül alászállana. Mindenki tudja azonban, hogy tényleg mégis a tanárok gyakorlati előkészítésében állott s áll ma is a gyakorló iskola főmunkája, ezért nyilatkozott meg iránta tanáregyesületi közgyűléseken és szaklapokban több felől is az elismerés.
A gyakorló iskola szervezésekor a szabályzat ez intézet felada-tává határozottan a gyakorlati kiképzést tette s Bartal javaslatából már idéztem azt a részt, mely az iskola mintaszerőségét kivánja.
Ezért a gyakorló iskola jelentőségét ebben a munkában keresve, fel-állítása a gyakorlati tanárképzés történetében az 1872. évet azért teszi nevezetessé, mert azóta minden évben rendes tagként 10—10 tanár-jelölt gyakorlati előkészítésben valósággal részesül. Bendkivüli tagként több is.
A gyakorló iskola megnyílásával eldőlt az a kérdés is, mely kétségesnek legelőször Lubrichnál látszott, Szamosi ós Kleinmann kö-zött vita tárgya volt, vájjon a neveléstudomány egyetemi tanárának kötelessége-e a gyakorlati előkészítés vezetése ? A szabályzat még abban az időben, Eötvös aláírásával rendelkezett erről, mikor önálló gyakorló iskoláról szó sem volt s a középiskolákba utalt gyakorlás ellenőrzését, irányítását az a pont csakugyan az egyetemi tanárra rója. A gyakorló iskola felállítása azonban Lubrichnak és Szamosinak adott igazat: a gyakorló iskola igazgatója nem a neveléstudomány egyetemi tanára volt, sőt még az egész tanárképző igazgatója sem és azóta sincsenek ez állások egybe kötve.*
* Nem a gyakorló iskola történetét irván, erre nem teijeszkedhetem ki bővebben. Azt még meg kell említenem, hogy a Magyar Tanügy 1872.
I. ós V. számában kétszer is Zillert szólaltatja meg. Először annak bizo-nyítására, hogy jLubrich és Bartal javaslata messze marad attól, a mit e czélból követelendőnek tart, mert a pedagógiának nagyobb ambicziói is vannak. Másodszor (1872. V. 274.) Ziller 1872 ápril 24-én kelt levelével azt bizonyítja, hogy a tervezett intézet életrevalósága felől mindenki meg-nyngodhatik. Ma Ziller szavai egyszerűen egy udvarias levél hatását keltik, mást semmit; sőt egyenesen ezéloz Ziller arra, hogy az új intézménynek akadályokkal kell megküzdenie. Ez a két hivatkozás egyfelől Kleinmann véleményének kiindulását mutatja, másrészt az intézmény jellegének meg-választásában az eredetiséget. — Zillernek az a gondolata, (M. T. 1872. I.),
A KÖZÉPISKOLAI TANÁROK ELŐKÉSZÍTÉSE A GYAKORLATRA. 15-5 A gyakorló iskola szervezetét nem érinti, de az igazgatóra nézve mégis némi felvilágosítást ad a Közoktatási Tanács felterjesztése a tanárképzés tárgyában, mely a miniszter 1875-ben kelt felhívására készült.1 Ebben B., 41. §.: «A gyakorló iskola élén egy igazgató áll, az állami középiskolák igazgatóit megillető jog- és hatáskörrel.® Ugyan-ott van az is, bogy a ki a tanárképzőben a módszertani és paedagogiai előadásokat vezeti, az egyúttal a gyakorló iskolai testületnek is tagja.
Arról azonban egy szó sincs, hogy akár az igazgatónak akár a pseda-gogusnak egyetemi tanárnak kell lennie s így a fennálló állapotot hely-ben hagyja. A budapesti egyetem bölcsészeti karának e felterjesztésre irt felelete kimondja,2 hogy a tanárképzés kizárólagos tiszte az egye-temnek, bogy a tanárképzésért az egyes egyetemi tanárok személye-sen felelősek, de ugyanakkor nyomatékosan kiemeli, bogy a felterjesz-tés legkevésbbé sem érinti a gyakorló iskolát, vagyis arra mindezt vonatkoztatni nem akarja.
Az elvi kérdést e szerint nem is vitatták, sőt mint természe-tesnek látszó dőlt el az ügy a gyakorlat által akként, bogy a külön gyakorló iskola ügyeibe a neveléstudomány egyetemi tanára nem szólt bele. IMRE SÁNDOR.
(Befejező közlemény következik.)
HAZAI IRODALOM.
M a g y a r R e m e k í r ó k , IV. sorozat. Budapest, Franklin-Társulat 1903.
A Franklin-Társulat kiadásában megindult «Magyar Remekírók®
című vállalatnak megjelent a negyedik sorozata. Az öt kötet közül kettő legnagyobb költőinknek műveit adja folytatólagosan; az egyik Vörösmarty IV. kötete, a költő drámáinak második harmadát, a másik Tompa költeményeiből a második kötetet. Az előbbi változatlan lenyo-mat Vörösmarty végleges kiadásából, az utóbbi a régi Tompa-kiadás H. kötete új köntösben, de hiányzik belőle öt költemény (Hűvös szél,
Kincskeresők, Boldog sziget, Kócsi pusztán, 1863). Nem tudjuk, mi késztette erre az eljárásra a kiadót vagy a társulatot, de lehetetlen nem gáncsolnunk érte. Igaz, bogy a vállalat a nagy közönségnek szól bogy legjobb paed. sem. az, melynek 3 osztályú gyakorló iskolája van:
egy elemi, egy gymn. és egy reáliskolai osztálylyal — felidézi a tiszán-túli ehker. 1842-iki határozatának emlékezetét. Nem külön gyakorló isko-lát, de azért mégis ezt a gondolatot akarja megvalósítani az is.
1 Magyar Tanügy 1878. IX.—X.
2 U. o. 1879. II.
174 IRODALOM.
és így a teljesség nem elengedhetetlen föltétele a köteteknek, sőt ha a kiadás szemelvényes, azaz csak a jellemző verseket foglalja magá-ban, az is megfelel a célnak, de ha már a legnagyobb költőinknek annyi tért szentel, mint a Magyar Remekírók, azért a pár lapért, amennyit ez az öt vers lefoglalt volna, nagy kár volt áldozatul hozni a teljességet. Különösen mi sajnálhatjuk ezt, az iskola emberei: ha megkaptuk volna e kiadásban Tompa összes költeményeit, nem kellett volna iskolánk számára egy másik Tompakiadásról is gondoskodni,
olyanról, ahol megvannak az itt mellőzött versek.
A sorozat harmadik kötete Kisfaludy Sándor Himfyjét adja, még pedig a maguk egészében. Igen jó irodalmi érzékre vall, hogy a kiadó, Heinrich Gusztáv, lenyomtatta azt a nevezetes előszót is, mellyel a költő az első teljes Hímfyt (1807) bevezette. Érdekes és jellemző
Kisfaludy egyéniségére és költői fölfogására ez a rövid értekezés, mert nemcsak azokról a költőkről emlékszik meg, akiket mesteréül tisz-telt, hanem mert az ő szokott módján, sok eredetiséggel, de nem mindenütt alapos tudással fejtegeti, hogy milyen szempontból kivánja, hogy költészetét tekintsük. Maga a kiadó egy rövid, de igen tartalmas bevezetésben megismerteti az olvasókat a költő életével * és Himfy szerelmeivel, kiterjeszkedik a vers-ciklus keletkezésére, a Himfy-dalok múzsájának kérdésére, rajzolja a hatást, melyet korára tett, végül esztetikai szempontból fogja vizsgálat alá a költeményeket és az elfo-gulatlan bíráló objektivitásával mutatja ki erényeit és hibáit.
A következő kötet a kuruc-kor költészetét mutatja be. Erdélyi Pál, aki ma egyike a kuruc költészet és általában a népdal-költészet legalaposabb ismerőinek és maga is igen sok adattal bővítette ismere-teinket, igen ügyesen válogatott össze egy kötetre valót a kuruc költészet legjavából; alig van a kötetben olyan vers, mely elmaradhatott volna, s hiányát talán csak annak az egy éneknek érezzük, melyet Petkó Zsigmond 1666-ban szerzett. Igaz. bogy tulajdonképen nem kuruc dal — azonban a közölt vallásos és szerelmi énekek sem azok — de a panaszos célzás Zrínyi Miklósra s a benne megnyilatkozó harci kedv méltó megkezdőjévé avatják a későbbi kuruc költészetnek. A hosszabb elbeszélő költeményeket egészen mellőzte, nem is lett volna rájuk szükség, s az eddig ismert anyagot vagy tíz új költeménnyel gazda-gította, egy versnek pedig (szerencsét próbáltam . . .) helyreállította a megrongált szövegét. A szemelvények megválogatása tehát teljes mér-tékben reá szolgál a dicséretre, azonban az egész kötet elrendezésének, a tájékoztató bevezetésnek és a jegyzeteknek van egy nagy hibája : nem
* Az 5. lapon Kisfaludy Mihály halálozási éve helyett sajtóhibából a neje halála éve olvasható.
IRODALOM. 175
•a művelt közönségnek, hanem a szakembereknek követeléseit tartja
•szem előtt. A bevezetés a helyett, hogy a kort és a költészetét állí-taná főbb vonásaiban a laikus olvasó elé, a kuruc-kor emlékeinek össze-gyűjtéséről, az eddigi és az ezután követendő eljárásról értekezik és azt bizonyítgatja, hogy a kuruc költészetet tulajdonképen nem szabad különálló költői iránynak tekinteni, bogy nem egyébb, mint a népkölté-tészetnek egyik legjobban képviselt és legalaposabban ismert fázisa. Yan -e nézetekben igazság, de mint Horatius mondja : «sed nunc non erat his locus». A jegyzetek is nagyon tanulságosak, sőt filologiai szempontból
•egyik-másik igen becses is, csakhogy a közönségnek nem arra. van szük-sége, hogy megtalálja bennük az eddigi összes kiadások fölsorolását és annak a kódexnek a nevét, a honnan közölték •—• erre vonatkoznak első sorban Erdélyi jegyzetei — hanem inkább a versekben előforduló kevésbbé ismert személyekről és az alapjukul szolgáló történelmi esemé-nyekről kivánt volna tájékozódni. Az Erdélyi nyújtotta «adparatus criticus* helyén való lett volna az összes eddig ismert kuruc költemények kritikai kiadásában, itt azonban csak balaszt. Mindezeknél fontosabb a versek közlésénél folytatott eljárása. Ilyen az a látszólag jelenték-telen dolog, hogy a verseknek nem közli hagyományos címét, csak folyó számmal látja el őket. Apróság ugyan és mégis nagyon sokat árt a könyv használhatóságának. Igazolom egy példával. Nincs művelt ember, aki ne hallotta volna hírét az Esztergom megvételéről szóló szép balladás költeménynek. Aki azonban nem tudja, hogy a vers első sora «Sebes víz a Garam, siet a Dunába*, az nem tudja megta-lálni a kötetben, mert még a tartalom is csak kezdő sorai szerint
idézi a költeményeket. Még jobban megnehezíti laikus olvasó számára a gyűjtemény forgatását, hogy minden külső fölosztás nélkül követ-keznek egymásra a versek. Erdélyi a tudományos kiadásoknál hasz-nált módszertől megtévesztve az összes verseket, melyeknek keltét
közelítő pontossággal sem lehet megállapítani, előre bocsátja mű-fajok szerint csoportosítva, a többit többé-kevésbbé pontos krono-logiájuk szerint adja. így persze sem az időrend nem érvényesül egé-szen, sem műfajok szerint nem csoportosulnak a versek, hanem a kétféle eljárás kompromisszumra lép. Tekintetbe véve, hogy a versek keltezése úgy sem egészen megbízható, jobb lett volna itt, laikusok-nak szánt műben, nagyobb csoportokra osztani a verseket, amint p. o.
Kardos Albert is teszi a Magyar Könyvtárban megjelent kis füzetben (A kurucvilág költészete), és a műfaji osztályozáson belül megtartani az időrendet.,
A sorozat utolsó kötetét Berzeviczy Albert állította össze: sze-melvények Széchenyi István műveiből. Kétségkívül egyike volt a legnehezebb föladatoknak. Kiválogatni Széchenyinek egész könyvtárat
176 IRODALOM.
alkotó írásaiból azt, ami érdekes és jellemző, beleszorítani két kötetbe (egyelőre csak az egyik jelent meg): oly vállalkozás, mely megpróbálja a legjobb Széchenyi-ismerőt is. Nagyon megnehezíti a föladatot, hogy Széchenyi nagyon részletesen szokta tárgyalni a fölvetett kérdést, és majd mindig olyan tárgyat von vizsgálódásai körébe, mely vagy- az egész Demzet életére vonatkozik, vagy a kor fölfogására vet éles vilá-got, ami meg inkább szubjektív érdekességű művei között, naplója és levelei, az meg jellemző magára az íróra. A közrebocsátónak tehát sem egyiket, sem másikat nem szabad mellőznie, ha hű képben akarja
visszatükröztetni Széchenyi működését, de viszont mindent és teljesen nem nyújthat, mert akkor nem két, hanem húsz kötetet vagy még többet kellene adnia. Berzeviczy a jelen első kötetet majdnem egészen annak a három műnek szenteli, melyek Széchenyi államférfiúi műkö-désének első korszakában keletkeztek, s ennek a korszaknak eszméit, törekvéseit szólaltatják meg. A Hitel és a Yilág bő szemelvényekben a Stádium már csak jellemzőbb részeiben jelenik meg előttünk. A kiadó sok ismerettel és érzékkel kiválogatta belőlük a lényegest, azt, a mi nélkül Széchenyi gondolatmenete csonka maradt volna, és elhagyta azokat a fejtegetéseket, melyek vagy inkább személyi természetűek (a "Világban), vagy mint epizódok nem tartoznak szorosan a fölvett tárgyhoz. Egy pár naplójegyzet a külföldi, főkép olaszországi úti raj-zokból teszi teljessé a kötetet. A bevezető értekezés, Széchenyi életének és működésének ismertetése, nemcsak terjedelmes, hanem igen becses tanulmány. Fölhasználva nagynevű elődeinek (Kemény Zsigmond, Gyulai Pál, Zichy Antal, Beöthy Zsolt) munkálatait, és ismervén az egész Széchenyire vonatkozó irodalmat, nem egyszerű életrajzot ír, hanem jellemrajzot, rövid pár lapon éles, jellemző képet ad Széchenyi-ről mint politikusról és mint íróról. A szépen, művészettel megírt
tanulmánynak talán legszebb részletei azok a lapok, ahol a Széchenyi tetteiben, Írásaiban föltűnő, kiegyenlíthetetlennek látszó ellenmondá-sokat magyarázza és ahol Széchenyit és Kossuthot párhuzamba állítva kimutatja, hogy hazánk ujabbkori történetének ezt a két vezető fórfiát nem egymással szembe, hanem egymás mellé kell állítani, s az egyik magasztalása nem vonja maga után a másik megtagadását. Az előbbi fejtegetés Berzeviczynek psychologiai éleslátására, a másik mély poli-tikai belátására vet világot. Cs. E.
IRODALOM. 177
KÜLFÖLDI IRODALOM.
Report of the Commissioiier of Educatíon for the year 1902 . volume 1. (Washington 1903, CXH. + 1176 p.)
Az amerikai Egyesült Államok Report-jainak régi jó hirük van.
Az európai értelemben vett kultuszminisztériumoknak megfelelő Bureau of Educatíon számos egyéb közleményen kivül évenként két vaskos kötetben számol be nem csupán Amerikának, hanem az egész művelt világnak oktatásügyéről. Valóságos folyó nemzetközi tan- és nevelés-ügyi enciklopédia ez a vállalat, melynek mindegyik kötete temérdek s tegyük hozzá hiteles anyagot: szöveget, statisztikai táblákat, diag-rammokat, ábrákat tartalmaz a legnagyobb változatosságban s látszólag rendszertelenül, jóllehet az évkönyvek figyelmes szemlélője az egyete-mes szempontot és a célirányos elrendezést itt is észreveszi.
Ilyen műről nem bírálatot, hanem ismertetést lehet és kell esak közölni; mert tudva, hogy odaát minden iskolafajnak és országnak megvan a maga központi szaktudósltója, specialistája, a kivel a külső tanférfiú alig versenyezhet, minden tekintetben hálásabbnak és főleg reánk nézve sürgősebbnek mondható a tartalmi megismerés és ismer-tetés, mely nagy segítségére lehet mindazoknak, a kik az iskolának és kulturának egyik vagy másik kérdésével foglalkoznak és a paeda-gogiai világmozgalomban megfelelő tájékozottságra akarnak szert tenni.
Minthogy pedig az előttünk fekvő kötetnek, az 1902. évi jelentés első felének, tartalomjegyzéke is hat sűrűn nyomatott lapra terjed, esak a legfontosabb s nálunk is érdeklő jelentések és tanulmányok címeit soroljuk fel, külön utalva a Commissioner of Educatíon összefoglaló bevezetésére, mely a legtöbb értekezésnek tájékoztató kivonatát adja.'
í m e a tartalom címek szerint: Franklin befolyása az amerikai nevelésre (91—190. lap). Amerikai államok törvényes intézkedései a mértékletességre való nevelés érdekében: alkoholellenes mozgalom, egészségtan, élettan (315—338). — A délafrikai angolgyarmatok (Fok-föld, Transvál) oktatásügye (465—480). — Régi, XVI. századbeli angol nevelők működése, melyben a nők magasabb klasszikus képzettségére érdekes adatokkal találkozunk (481—508). — Külföldi iskolák orvosi felügyelete, Burgerstein és Netolitzky «Handbuch der Schulbygiene®
cimü műve nyomán (509—526). Az első amerikai nyilv. iskola alapí-tása 1639-ben és története (541—550). Mezőgazdasági iskolai könyv-tárak (579—581). — Műszaki oktatás Németországban (640—642). — Az oktatásügy haladása 1901—2-ben. (647—666). — Franciaország oktatásügye 1900—l-ben (667—719). — Az akarat nevelése : Buisson párisi tanárnak a Sorbonne-ban tartott előadása
(721—740).—Olasz-Magyur Paedagogia. XIII. 3. 12
178 IRODALOM.
ország közoktatásügye de Suzzara tanártól (741—767). — Baccelli reformtervezete az olasz felsőbb oktatást illetőleg, Oldrini tanártól (767—787). — Az egyes államok szavazó lakosságának analfabétái (789—818): 1900-ban az idegen születésüek közül ll'5°/'o, a benszü-löttek közül 5-9°/o, idegen szülők benszülött gyermekei közül csak 2% írni-olvasni nem tudó volt. — Külföldi főiskoláknak lajstromai (819—836): minthogy ezek a «Minervát c. német Jahrbuch alapján vannak összeállítva, nem csodálkozhatunk azon, ba a magyar helység-nevek helyett a németekkel találkozunk, sőt még ilyenekkel is:
*Eperies. Evangelisclie Rechtsakademiet, *K. k. Klausenburger Uni-versit&U, másutt meg (Egyetem* s (Jogakadémia* olvasható. Mind-ezeket, úgy gondolom, egyetlen, illetékes helyről jövő levéllel lehetne elintézni. — Svájc kereskedelmi iskolái (837—855) a középkorig ter-jedő tört. visszapillantással. — Konzuli jelentések külföldi közokt.
intézményekről: Német-, Orosz-, Franciaország, Szibéria, Khina stb.
(857—885). A 887—926. lapon Harris maga méltatja egy kiváló amerikai tanférfinnak, Henry Barnardnak munkásságát. — A közép-iskolai oktatás tartama (927—948). — Az oxfordi egyetem és a Bhodes-féle ösztöndíjak; az Oxford University Estension (849—999):
pártolja, hogy amerikai ifjak nagyobb számmal keressék fel az enrópai egyetemeket s ismerkedjenek meg az óvilág intézményeivel. — Nagy-brittánia és Írország közoktatásügye 1001—1068). — Levelezés útján tanító iskolák (Correspondence schools 1069—1094): 1880-ban a hires Chautauqua nyári tanfolyamokból fejlődtek. — Gyermektanulmányozás Chicagóban (child study 1095—1138. ábrákkal): felette tanulságos.*
Oroszország közoktatásügye Kivalevskytó'l (1139—1146). — Ezt a kötetet két kimutatás zárja be: az egyik államok és irány szerint csoportosítva sorolja fel az amerikai tanügyi folyóiratokat, a másik az
Í6kolaügyi főtisztviselőket.
Már ebből is látható, hogy a Report-ok teljes sorozata nagyon becses részét teszi vagy tenné minden iskolai könyvtárnak, mert a nevelés- és közoktatásügynek összes ágait felölelvén, mindenkinek
nyújt-hat valamit. k f .
* Ezzel kapcsolatban legyen szabad egy jeles értekezésre utalnom, mely a gyermektanulmányozásnak rendszeres tervrajzát adja és egy angol folyóirat a «The Paidologist* nyomán Plan systématique pour l'étude de Venfant címen a tüevue Pédagogique* f. é. februári számában (141—
162. lap) jelent meg.
IRODALOM. 179
Die ungeteilte Unterrichtszeit an Volkschulen: Der Vormit-tagsunterricht, von C. Müller (Gerdes und Hödel, Berlin 1902.
72 lap.)
Schulfreie Nachmittage ? Eine Erwiigung schulhygienischer Forde-rungen, von 0. Eberhard (Bielefeld, A. Helmich 18 lap.)
Aus welchen Gründen ist die ungeteilte Unterrichtszeit erstre-benswert und welche Schritte sind zur Einführung derselben zu tun ? von W. Tegeder (Bielefeld, A. Helmich, 15 lap).
Az egyhuzamban való tanításnak kétes és vitás intézménye mind szélesebb mozgalmat kelt német őshazájában, ami az időszaki tanügyi bibliographián is megérzik. Aránylag új s kevéssé kopott téma ez, tehát hálás szóban, Írásban, de még inkább annak Ígérkezik a való-ságban. A német tanítóvilág mintegy két táborra szakadt s küzd a reform mellett vagy ellene a gyakorlatnak és elméletnek fegyvereivel, avagy elismert tekintélyeknek nyilatkozataival. Müller füzete sok értékes anyagot halmaz fel a reform érdekében s jól átgondolt terv szerint férkőzik tárgyához. Rövid történeti bevezetés után megvilágítja a kérdésnek egészségi, társadalmi, tanítási és nevelési oldalát,
átte-kinthetően csoportosítja az érveket és ellenérveket (3—5. lap), táblá-zatba foglalja az iskoláknak küldött kérdőívek eredményeit (48—52.
lap), útbaigazítást ad a megvalósítás dolgában s a függelékben még egyéb használható anyagot hord össze, a forrásmunkák összeállításán kivül (72. lap). Jóllehet feltétlen és lelkes híve az egyhúzamhan való tanításnak, gyakorlati indítványai mérsékeltek s részben még az ellen-párt részéről is elfogadhatók. így az első osztályra a heti óraszámnak legfeljebb 18-ra való leszállítását követeli, úgy hogy reggel 9-től 12-ig folyjon a tanítás; a második osztályban az óraszám 4 x 3 és 2 x 4 , a harmadikban 6 x 4 legyen. Ennél tovább azonban nem mennénk, mert az ötödik délelőtti órát valóságos merényletnek tartjuk.
Tegeder még radikálisabb híve a reformnak és az ötórás dél-előtti tanítás mellett száll síkra, melyet kellő szünetek mellett nem-csak lehetségesnek, de a délutáni tanításnál eredményesebbnek is tart.
Az orvosok ellenvetéseit «spekulációknak és szemlélődéseknek» mondja és velők szembeállítja a gyakorlati pedagogusok tapasztalatát, mely szerint «az ötórás tanítás általában nem megerőltetőbb, mint a négy-órás*.^) Ép azért a délutáni tanításnak 3-tól 5-ig való áthelyezését is ellenzi. Az egészségi tényezők után sorra veszi a paedagogiai és nevelési érveket, idézi Müller statisztikai adatait és a Königsbergi kedvező tapasztalatokat s magának a tanítónak megterhelését ezzel a szép mondással üti e l : «Azt hiszem a tanítók szívesen hozzák majd meg ezt az áldozatot (?) abban a felemelő tudatban, hogy a délután egészen az övék lesz.* Ezt én nemcsak hiszem, de tudom és értem.
12*
180 IRODALOM.
A megvalósításra irányaié kezdeményezést a szülőknek felvilágosítá-sán és szavaztatáfelvilágosítá-sán kezdené, az iskolai hatóságokkal szemben többek között mint hathatós érvet a fűtőanyagban elérhető tetemes meg-takarítást is ajánlja. (!)
Eberhard mint ellenzék a reform hívei után megszólaltalja ellenzőit is, a kiknek táborában látjuk Krafit-Ebinget és Virchowot.
De ennél is nyomósabb a «Königlich preussische wissenschaftliche Deputation für das Medizinalwesem-nek még 1869-ből kelt szakvéle-ménye, melyben többek között ez foglaltatik: «Az egyetemeken szerzett tapasztalatok igazolják, hogy még a szorgalmas hallgató is csak nehe-zen bír el öt egymásután következő előadási órát (helyesebben 3/í vagy Vs órát!) és az utolsó órában már nem rendelkezik testi és szellemi frisseséggel.® Minthogy a tanulókkal és tanítókkal szemben támasz-tott igények azóta még gyarapodtak, könnyen elképzelhető, hogy mit jelentene ez a rendszer az elemi iskolában! Fejtegetéseinek további folyamán a kérdésnek egyéb, gyakorlati jelenségeivel foglalkozik, melyek végeredményben egy a mai állapotból kiinduló olyan megal-kuvásra vezetnek, hogy a 3 órás délelőtti tanításra egy 3 órás szünet után egy 2 órás délutáni tanítás következzék. Az iskola valódi értel-mében nevelő-oktató intézmény, mely eleve kizárja, hogy a lakosság zömének gyermekeit egész délután szabadjukra engedje.
A ki ebben a legújabb, nálunk kétség kívül német minta után nagy garral hirdetett egyedülüdvözítő reformban alaposabb tájékozást kiván szerezni, annak mindhárom dolgozatot bátran ajánlhatom.
Nekem sok tanulsággal szolgáltak a kérdésnek beható tanulmányozása közepette s csak megerősítettek abban a pcedagogiai lelkiismeret által ellenállhatatlanul hangoztatott követelésben, hogy a gyermek érdeke valamennyi tényező között első és legfontosabb lévén, a 4 — 5 órás egyhuzamban való tanítás az elemi iskolában mellőzendő s erőnket hálásabb és sürgősebb reformokra, belső reformokra fordíthatnók. k f . Über den Stand der Schulhygiene in Deutschland, von II.
Gries-bach (Lipcse 1903, 50 lap).
Egy nsgvon érdemes s olvasóink előtt előnyösen ismert szerző-nek sok tekintetben tanulságos dolgozatáról van itt szó, melyet a
• Gesellschaft deutscber Naturforscher und Árzte® tavalyi közgyűlésén mutatott be. Hogy az iskolai egészségügynek mai állapotáról hiteles képet nyerjen, Griesbach 50 főkérdésből álló részletes kérdőíveket küldött szét a német birodalom összes középiskolájának s azonkívül vagy 6000 felső nép- és polgári iskolának. Ebben a füzetben közli a válaszok főbb eredményeit és a végén lenyomatja a kérdéseket is.
A gazdag s 17 táblázatban számokkal is feltüntetett anyagot három
181 IRODALOM.
főosoportba osztja: 1. az iskolaépületeknek és berendezésüknek egész-ségi viszonyai, 2. az iskolaorvosi intézmény, 3. a tanításnak hvgiénája.
Egy rövid ismertetés keretében merő lehetetlenség mindazt felsorolni, a mi tanulságosat és üdvöset a szerző elmond, azért a következők-ben az eredetinek tanulmányozására óhajtom csupán az érdeklődők-nek figyelmét felhívni. A már említettem táblázatoknak egy része (VIII—XVII.) a porosz középiskoláknak és reformiskoláknak, valamint a francia középiskoláknak legújabb órabeosztását tünteti fel, melyeket a szerző a túlterhelés szempontjából hasonlít össze és tesz szóvá, m. p. mind a tanuló, mind a tanár szempontjából. Hogy az egész vona-lon könnyítéseknek szószólója, az nem lep meg, mert hisz Griesbach a hygiéna szemüvegén át nézi a dolgokat. A gyakorlatjavítást mint meddő munkát, mely az idegességnek legfőbb forrása, kárhoztatja.
Die Korrekturlast der Lebrer ist ein altér Zopf, der endlicb abge-schnitten werden sollte (41. lap). Kikel az érettségi vizsgálatok ellen és a válaszok 55°/'o-val együtt ennek a vizsgálatnak és még néhány-nak eltörlését indítványozza. A tanítás célját illetőleg a beérkezett válaszok 30 százaléka az alábbszállítást szükségesnek, 50% üdvösnek vagy lehetségesnek mondja, a többi 20% lehetetlennek. Sokalja a klasszikus nyelvekre és a matbematikára fordított időt és Németor-szágnak a francia Lemaítre-hez hasonló, modern szellemű embereket kiván. (42. 1.) Feltétlen híve az egyhuzamban való tanításnak és a reformiskoláknak stb.
A füzet elolvasása után benyomásunk az, bogy a szerző az iskolát valami «szükséges rossz »-nak veszi, melynek hátrányos oldalain a lehetőség szerint lendíteni igyekszik, miközben nem egy túlzásba téved.
Annak a bizonyos nagyító és kicsinyítő szemnek következménye ez, s azért jó lesz fontolásra venni, bogy a jövő nemzedék csakis hygiéná-ból ép oly kevéssé fog megélni, mint merő ismerethalmazhygiéná-ból. Én
legalább azt akarom remélni, bogy a mai hygiénikus áramlat nyomán mihamarabb megjő a psedagogia ideje is, melyet ama másik kettőné
jóval értékesebbnek tartok. k f . Versiclieriings-Wissenscliaí't an d e u t s c l i e n H o c h s c b u l e n von
Mancs Alfréd (dr. jur. et phil.), Berlin, 1903. (E. S. Mittler u. Sohn, 8° 730.)
Az előttünk levő füzet összefüggően előadja azon véleményeket, melyek ezidőszerint a mindjobban fellendülő biztosítási tudományok képviselőinek két nagy táborát: az elmélet és a gyakorlat embereit szembe állítják, és részletesen bemutatja a biztosítási tanulmányok oktatásának német főiskolákon való megvalósítását. Manes könyvét igen ajánlhatjuk mindazoknak, kik a biztosítási oktatás történetével,
182 GOLDZIHBR KÁROLY.
irodalmával és mai állásával közelebbről meg akarnak ismerkedni;
csak sajnáljuk, hogy tárgyalásába nem vonja be behatóbban a többi állam ebbeli törekvéseinek ismertetését; könyve függelékében hézagos összefüggésben csak néhány külföldi szakférfiú beszámolóját mutatja be (így I. A Boer-nek, a newyorki National bizt. társaság elnökének a TV. internat. biztosítási kongresszuson tartott előadását az Egyesült-Államok taktuáris* oktatásáról, Czuber, bécsi műegyetemi tanár refe-rátumát az osztrák berendezésekről, Moser berni tanárét a schweici-viszonyokról). Igen érdekes és kívánatos volna a külföldi berendezések összefüggő ismerete és a legfontosabb tankönyvek egybeállítása, mert-ezen alapon a mai nap igen fontos kérdés méltatása tökéletesebb alakot ölthetne.
Kétséget nem szenved, hogy gazdasági viszonyaink mai állása a magán- és a szociális-biztosítás kérdésének elsőrangú érdeket köl-csönöz és hogy a biztosítási intézetek nagy száma, a biztosítási isme-retek nagy haladása megköveteli, hogy ezen tanulmányokkal való alapos és szakszerű foglalkozásnak főiskoláink tért engedjenek. Az 1903. évi szeptember hóban New-Yorkban tartott IV. internacionális biztosítási kongresszuson újból élénk vita tárgyát képezte a biztosítá-sokkal foglalkozók kiképzésének kérdése és előtérbe lépett az ezzel kapcsolatos két fontos körülmény, bogy 1. a biztosítási oktatást állami vagy magán hatóság vegye-e a kezébe; 2. biztosítási ismereteket az elmélet képviselői egyetemen vagy műegyetemen, avagy inkább a gya-korlat emberei részint kereskedelmi főiskolákon, részint a biztosítási szakköröktől rendezett külön tanfolyamokon adják-e elő. E kérdések-kel foglalkozik Manes könyvének II. fejezete, melyben számos, külö-nösen német szakférfiú véleményének idézése mellett néhány reform-javaslattal is előáll.
A "Közgazdasági Szemle» 1901. évfolyamában (878—880. 1.) beszámoltunk a legelső németországi, a göttingeni biztosítási szeminá-rium berendezéséről és bemutattuk azon intézményeket, melyek a
"Versieherungs-Verstándiger* cím elérésére, állami vizsga alapján vezetnek. Manes könyvében, I. fejezet, az olvasó a göttingeni inté-zeten kívül megtalálja az összes német biztosítási kurzusok leírását, ezek között különösen utalunk a frankfurti "Akademie für Social-und Handelswissenscbaft* kebelében szervezett hármas tagoltságú (a) nemzetgazdasági [administrativ]; b) kereskedelmi; c) mathematikai) szakosztály részletes tervére. Érdekes, hogy Németországban e tanul-mányok olyan nehezen hódítanak teret; a baj úgy látszik az, hogy még mindig távolodnak a megfelelő intézmények a gyakorlat igényei-től. Ezt onnan is láthatjuk, hogy az e tekintetben legalkalmasabb organizációja kölni kereskedelmi iskolai kurzus vonzotta a legtöbb