Magyar Pedagógiai Lexikon. A Magyar Pedagógiai Társaság meg-bízásából Fináczy Ernő és Kornis Gyula közreműködésével szerkesztette Kemény Ferenc. I. rész: Abádi—Juventus. Bp. 1933. Révai Irodalmi Intézet kiadása. (N. 8-r., VIII + 512 1.)
Kornis Gyula: Gróf Klebelsberg Kunó. (A Magyar Paedagogiai Társa-ságnak 1932. évi október hó 15-i ülésén elmondott emlékbeszéd.) Budapest, 1932. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. (N. 8-r., 16 1.)
Drozdy Gyula: Beszéd- és értelemgyakorlatok a IV. osztályban.
.A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából az Országos Köz-oktatási Tanács hozzájárulásával. (Népiskolai Egységes Vezérkönyvek. Szer-kesztik: Petróczi István és Drozdy Gyula. — 9.) Bp. 1932. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. (N. 8-r., 336 1.) — Ara 8 pengő.
Dr. Friedreich Endre: A pesti piarista gimnázium tanulói 1717-től 1780-ig. (Különlenyomat a budapesti kegyestanítórendi gimnázium 1931—32.
évi Értesítőjéből.) Bp. 1932. Stephaneum-nyomda rt. (N. 8-r., 16 1.) Kenyeres Elemér dr.: Időismeret a tízéves kor ntán. Adalékok az isko-lai történelemtanításhoz. (Különlenyomat a budapesti VIL ker. állami óvónő-képző 1931—32. iskolai évi Értesítőjéből.) Bp. 1932. Sárkány-nyomda rt.
(N. 8-r., 30 1.)
Lux Gyula: Modern nyelvoktatás. Az előszót írta dr. Koszó János. Bp [1932.] Kiadja a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. (K. 8-r., 176 1.)
Dr. Olay Ferenc: Térképek a nemzetiségi terjeszkedés szolgálatában.
35 térképmelléklettel. (Különlenyomat a Budapesti Szemle 1932. évi 656. és 657. számából.) Bp. 1932. Magyar Nemzeti Szövetség. (N. 8-r., 42 + 26 1.)
— Ára 2 pengő.
VEGYES. 149 Dr. Pintér Jenő: A budapesti tankerület 13. számú Értesítője. 1931—
1932. Bp. 1932. Stephaneum-nyomda rt. (N. 8-r., 40 1.)
Népoktatási Szemle. A Királyi Tanfelügyelők Országos Egyesületének kiadványa. Megjelenik negyedévenként. Szerkeszti Angyal János. I. évf.
1. füzet. 1932 július. (N. 8-r., 48 1.) — Előfizetés egy évre 4 pengő.
V E G Y E S .
t Decroly Ovidé. A világszerte ismert belga iskolareformátor, a Magyar Pedagógiai Társaság tiszteleti tagja, folyó év szeptember 12-én, hosszabb betegeskedés után, 62 éves korában Brüsszelben meghalt. Pár évvel ezelőtt még többen hallgattuk Heleingörben módszeréről tartott előadásait és teázva egy kellemes estét töltöttünk vele, elbeszélgetve a magyar pedagógiai viszonyokról.
Egyszerű, közvetlen, az első pillantásra megnyerő, melegszívű ember volt. Akik megismerték, meg is szerették. Nem volt sem kiváló író, sem kiváló szónok.
Aránylag igen keveset írt. Csak néhány kisebb művet hagyott hátra. Inkább gyakorlati ember volt. Megfigyelt, gondolkozott s cselekvésbe vitte át, amit helyesnek gondolt. Még módszerét sem ő, hanem veleérző munkatársa, Hamaíde kisasszony írta le és adta ki először. És mégis azok közé tartozik, akik nagy hatást tettek. A világ minden részéből igen sokan fordultak meg brüsszeli isko-lájában és mély benyomásokkal, módszere iránt való lelkesedéssel távoztak- el onnan.
Miként a vele egy esztendőben született Montessori, Decroly is, mint orvos, eleinte a gyengeelméjűekkel foglalkozott és csak azután kezdték érde-kelni a normális gyermekek nevelésének kérdései.
Neve főképen három dologgal forrt össze a pedagógiai világ tudatában:
a nevelőjátékokkal, az érdeklődési központokkal és a globális olvasástanítási módszerrel.
A nevelőjátékai olyan lottójátékok, amelyek a gyermeki tevékenységet fölhasználva, szívesen végzett összehasonlítási és osztályozási gyakorlatokkal fokozatosan fejlesztik a megfigyelő- és elvonóképességet. Most már nemcsak az olvasás, a számtan, hanem a földrajz és a történelem, sőt az idegen nyelvek tanításában is nagy sikerrel alkalmazzák. (Decroly egyik nagy hívének, a genfi Descoeudres Alisznak Nevelőjátékok című füzete 1930-ban jelent meg magyarul Éltes Mátyás fordításában, a Kisdednevelés kiadásában.)
A Decroly-módszer az emberiség és a gyermek legmélyebben gyökerező érdekein, az ú. n. érdeklődési központokon nyugszik és nagy teret ad a gyer-mek kifejezési szükségletének kielégítésére. (Rövid ismertetése a Magy. Paed.
1928-i évfolyamának 13. és 14. lapjain.)
Az olvasást régi idők óta úgy tanították, hogy először a betűt ismer-tették meg a gyermekkel s a szótagon és a szón át szintétikus úton végül a mondat olvasásához jutottak el vele. Az olvasás tanításának ezt a sorrendjét Decroly megfordította, mert a gyengeelméjűeket- és a normális kicsinyeket megfigyelve azt tapasztalta, hogy a gyermekek előbb veszik észre az egészet,
mint a részt, és a mondattal kezdve, elemző eljárással természetesebben, aktí-vabb módon és nagyobb sikerrel tanulnak meg olvasni. E z t a módszert nálunk még csak egy pár iskola követi, de nagyon szívesen és eredményesen.
Legyen áldott a nemes kezdeményező emléke! Kenyeres Elemér.
A kereskedelmi oktatás Japánban.1 A japán birodalom 80 milliót meg-haladó lakosságának legnagyobb része mezőgazdaságból él. A kereskedelmi tevékenység csak a mult század vége felé kezdett erősebb lendületet venni, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy az ország területéhez képest aránytalanul nagy lélekszámú lakosság csak úgy . maradhat meg, ha állandó kapcsolatot t a r t fenn a világpiaccal és intézményesen gondoskodik arról, hogy kivitelre kerülő, tehát odahaza már felesleges gyapotárúi, gépei, selyme, cukra-s teája fejében megkapja a külföldtől azt az élelmiszer-, valamint nyersanyagmennyi-séget (gyapotot, rizst, gyapjút, petróleumot, vasat stb.), amelyet a honi hatá-rokon belül termelni és előállítani nem képes.
A kereskedelmi élet eme késői megindulásának természetes következ-ménye volt az, hogy csak jóval az európai szakoktatás kezdete után, 1875-ben nyílt meg az első japán • (magánjellegű) kereskedelmi kollégium Tokióban. Ez is nagyon szegényesen volt ellátva azzal, amire szüksége volt. Á t is ment hamarosan a kormány kezelésébe, amely magasabb fokú tanintézetté szer-vezte át.
Az utolsó negyedszázad folyamán az államkormányzat minden követ megmozgatott, hogy a kereskedelmi irányú gondolkodást a társadalom összes rétegeibe .belevigye. Ennek a céljának mentől biztosabb elérésére rövid idő alatt négy szakiskolatípúst épített ki. Ezek a következők: A) kereske-delmi tanonciskolák; B) kereskekereske-delmi középiskolák; C) kereskekereske-delmi főiskolák;
D) kereskedelmi egyetemek.
A) Kereskedelmi tanonciskolák. Ezek voltaképen továbbképző iskolák.
Rendeltetésük az 1920-i kormányrendelet értelmében az, hogy az. elemiből kike-rülő, inaskodó gyermekeknek megadják a szakmájukhoz szükséges alapvető elmé-leti ismereteket és beléjük oltsák azt a gondolkodásbeli fegyelmezettséget, amely nélkül nem válhatnának jó állampolgárokká sem. Két fokozatuk van:
egy alsó és egy felső; mind a kettő két évfolyamú. Az alsóba azok a fiúk s leányok vehetők fel, akik a hatosztályú elemi iskolát elvégezték; a felső foko-zatba pedig olyanok iratkozhatnak be, akik a nyolcosztályú elemiből, illetőleg e tanonciskolák alsó fokozatából kerültek ki. Eme továbbképző tanonciskolák tanításterve a helyi viszonyokhoz és a növendékek s a j á t o s szakmáihoz igazo-dik, természetesen a törvénymegszabta keretek között. A továbbképző tanonc-iskoláknak teljes száma (idevéve a kereskedői típuson kívül a technikaiakat, földművelésieket és. halászatiakat is) ma már felül van a tizenötezren, és 800.000-nél több tanulót látnak el a boldogulásukhoz szükséges ismeretekkel.
1 R. Uchiike professzornak, a tókiói kereskedelmi egyetem tanárának a Zürichben megjelenő International Review far Commercial Education című folyóirat 1931 májusi számában közölt Commercial Education in Japán című cikke nyomán.
V E G Y E S . 151 Ennek az igen jelentékeny növendéktömegnek évről-évre gyarapodó tekintélyes részét a kereskedőtanoncok szolgáltatják.
-B) Kereskedelmi középiskolák. Ezidőszerint kb. 250 ilyen iskola van Japánban és 120.000 tanuló látogatja őket. Legnagyobb részük állami és városi tulajdonban van; a magánjellegűek száma csekély. Részben a tényleges kereskedelem (mégpedig elsősorban a belkereskedelem), részben az irodák szá-mára képezik ki növendékeiket. Vannak közöttük alsóbb fokúak, amelyek a hatosztályú elemiből kapják a tanulókat és 3—5 évi tanulmányi időre rendez-kedtek be. Vannak azután magasabb fokú ilyen középiskolák is, amelyeknek növendékei á nyolcosztályú elemit végezték és 3 esztendő múltán kapnak vég-bizonyítványt. Ez utóbbi iskolák felelnek meg a mi felső kereskedelmi közép-fokú iskoláinknak, még óraszám dolgában is, mert heti 33 órába-n tanítanak, mint a mi hasonló jellegű tanintézeteink. Az egész évi tanítási napok, száma itt legalább 210-re tehető. A tantárgyak a következők: japán nyelv, algebra, kereskedelmi számtan, földrajz, történelem, közgazdaságtan, egy nyugati világ-nyelv, kereskedelmi jog, könywiteltán, kereskedelmi levelezés, árüismeret, a kereskedelem elmélete és gyakorlata; gyorsírás, gépírás és testgyakorlás.
. C) Kereskedelmi főiskolák. Jelenleg 21 kereskedelmi főiskola van; nagyob-bára államiak és hallgatóik száma megközelíti a 10.000-et, akik középfokú iskolákban szerzett végbizonyítványuk alapján vétetnek fel. A kollégiumok nagyrészének hallgatása mindenkire kötelező; a szabadon választható tárgyak száma tehát egészen jelentéktelen. A tanítás iránya elméleti jellegű. E főiskolák tantárgyai heti óraszámaikkal a következők: .Etika (3); logika és pszichológia (3)~; japán stílusta.n (1); japán kereskedelmi levelezés (2); angol nyelv (24);
második idegen nyelv (6); technológia (2); árúismeret (2); gazdasági föld-rajz (2); gazdaságtörténelem (2>; kereskedelmi számtan (4); könywiteltán és revízió (9); a kereskedelem elmélete (10); a kereskedelem gyakorlata (2); jog (10); közgazdaságtan (6); pénzügytan (2); statisztika (1); testgyakorlás (9).
D) Kereskedelmi egyetemek. 1920-ban a tokiói kereskedelmi főiskolát, amely addig az időpontig a legmagasabb fokú kereskedelmi tanintézet volt Japánban, átszervezték és átalakították egyetemmé. Hasonló módon jött létre 1929-ben a kóbéi kereskedelmi egyetem is. Mind a kettő állami. Oszaka városa 1928-ban létesített ilyen egyetemet. Van azután még 10 olyan magánegyetem is a japán birodalomban, amelyeken kereskedelmi kollégiumokat is hirdetnek.
A tokiói kereskedelmi egyetemen, amely az előbbieknek mintaképül szol-gált, hároméves tanfolyam van, ahová csak azok az érettségizett ifjak iratkoz-hatnak be, akik • elvégezték az egyetemhez kapcsolt hároméves • előkészítő tan-folyamot. Ez az előkészítő tanfolyam körülbelül olyan színvonalon mozog, mint a kereskedelmi főiskolák. Az egyetemen 22 rendes és 7 segédtanár műkö-dik. Főleg elméleti irányú előadásokat tartanak, de ügyelnek- arra, hogy kollé-giumaik az állami élet kereskedelmi, gazdasági és társadalmi ténykedéseivel kapcsolatot tartsanak. Kollégiumaik négy főcsoportba oszthatók: vannak köz-tük kereskedelmi, gazdasági, jogi (törvényismertetési) és nyelvészeti jellegűek.
Ezek kis részben kötelezők, egyébként szabadon választhatók. Oklevelet azok
a hallgatók kapnak, aki a három esztendő folyamán hirdetett kb. 30 rendes tanári előadást végighallgatták, sikeres szóbeli vizsgálatot tettek és olyan szak-értekezést írtak, amelyet a tanári bírálóbizottság a képesítés alapjául elfogadott.
Láczer István.
A Magyar Gyermektanulmányi és Gyakorlati Lélektani Társaság az 1932—33. iskolai évben előadásokat rendez a 6—10 éves gyermek fejlődéséről és neveléséről a következő tárgysor szerint:
Október 17. Malán Mihály: A testi fejlődés. Október 24. Éderer István:
A gyermek sportja orvosi' szempontból. Október 31. Dienes Valéria: Mozdulat-kultúra a 6—10 éves korban. Bemutatással. November 7. Szentpál Olga:
Mozgásritmus a nevelésben. Bemutatással. November 14. II. Révész Margit:
Kifejező mozgások. November 21. Cser János: Az iskolai tanuláshoz szüksé-ges érettség megállapítása. November 28. Kapeller Hermin: A játék a tanítás-ban. December 5. Drozdy Gyida: A gyermek olvasásának fejlődése. Decem-ber 12. Éltes Mátyás: A globális olvasástanítási módszer. DecemDecem-ber 19. Nyireő Éva: Olvasmányok a 10 éves korig. Január 9. Luttor Ignác: Az írástanítás újabb módszerei. Január 16. Borsányi Mária: A hajlamok és a művészi érzék fejlesztése. Január 23. Kenyeres Elemér: A nyelvi fejlődés a 6—10 éves korban Január 30. Preyer Mária: A 9 éves gyermek szókincse. Február 6. Stolmár László: A fogalmazás a 6—10 éves korban. Február 13. Lukácsné Szász Irén:
A gondolkodás fejlődése és az iskolai lecke. Február 20. Kiss József: A szám-fogalmak és a számtani műveletekre való képesség fejlődése. Február 27. Kiss József: A mértan a 6—10 éves korban. Március 6. Frank Antal: Az erkölcsi fejlődés és nevelés a 6—10 éves korban. Március 13. Domokos Lászlóné: Sza-bad munkacsoportok a nagyobb gyermekek tanításában. Március 20. Nemesné Müller Márta: Életközösség a Családi Iskolában. Március 27. H. Czinner Alisz és Lénárt Edit: A Családi Iskola tanítási módszere lélektani megvilágításban.
Április 3. Burchard-Bélaváry Erzsébet: A Montessori-módszer az elemi iskolá-ban. Április 24. Baranyai Erzsébet: Ű j nevelési módszerek Amerikáiskolá-ban. Május 1.
Kmetykó János: Űj testnevelési módszerek. Május 8. Hamvai Vilmos: A nehe-zen nevelhető gyermek. Május 15. Schnell János: Az ideges gyermek.
Az előadások helye a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium (VIII, Mária Terézia tér 8) nagy előadó terme. Az előadások ideje hetenként hétfőn délután 6 órai kezdettel. Belépődíj egy-egy előadásra 30 fillér. Diákoknak kedvezmény.
A Magyar Gyermektanulmányi és Gyakorlati Lélektani Társaság tagjai be-lépődíjat nem fizetnek. Tagsági jegy az előadások helyén váltható.
Imre Sándor, elnök. Kenyeres Elemér, főtitkár.
MAGYAR PAEDAGOGIAI TÁRSASÁG.
1932 október 15-i felolvasó ülésünkön Komis Gyula elnök mondotta el gróf Klebelsberg Kunóról szóló emlékbeszédét. (L. a 97—109. lapon.)
17.836. — K. M. Egyetemi N y o m d a , Budapest VIII, Múzeum.körút 6. — ( F . : Czakó Elemér d r . )