AZ ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK FÉNYÉBEN
IV.2. A magyar információs rendszer jellemzõi
A hazai információs rendszer csak az utóbbi években kezdett igazodni az európai uniós normákhoz. A modellépítést megnehezítõ tengernyi probléma közül csak a legfontosabbakat említeném felsorolásszerûen:
•
nincsenek hosszú, azonos szerkezetû idõsorok,•
a nemzetgazdasági szektorok statisztikái nem állnak össze egy konzisztens nemzetgazdasági rendszerré,•
az idõsorok gyakran módosulnak visszafelé is,•
a tényadatok bizonyos esetekben viszonylag jelentõs késéssel jelennek meg,•
egyes szektorok (pl. a vállalati szféra) negyedéves teljesítményérõl nincsenek megbízható információk,•
a pénzforgalmi és az eredményszemléletû statisztikák „átmenet” függvényei nem kellõen tisztázottak,•
a szezonálisan kiigazított adatok makrogazdasági szinten nem képeznek konzisztens rendszert.Mindezen problémák és nehézségek ellenére az elemzésre felhasznált modell egy teljes körû elszámolási rendszer vázaként mûködik. Ez csak nagy számú becslés és feltételezés révén volt megoldható.
A konzisztencia biztosítása érdekében a modell jelenleg az eredeti, azaz a szezonálisan kiigazítatlan adatokra épül.
Az információs rendszer alapvetõen a gazdasági szektorok statisztikáit használja. Ebbõl következõen mind az államháztartás, mind a külföld szektorára vonatkozó információk nagy része pénzforgalmi szemléletben áll rendelkezésre. A választás okaként azt említeném, hogy a nemzetgazdasági szemléletû információk bizonyos esetekben
egyáltalán nem, más esetekben jelentõs, akár 2-3 éves késéssel érhetõk csak el. Mivel a modell rövid távú elõrejelzések készítésére és gazdaságpolitikai szimulációk készítésére készült, ezért elengedhetetlen a legfrissebb és leggyorsabban elérhetõ információk beépítése, akár azok relatív pontatlansága árán is.
A kialakított információs rendszer tágabb a modellben jelenleg felhasználtnál, így lehetõséget nyújt késõbbiekben az eddig még nem modellezett részterületek bevonására is (a rendszer részletes ismertetése a függelékben található).
A negyedéves gyakoriságú rendszer fõbb elemei:
•
GDP mérlegek részletes adatai folyó és összehasonlító áron•
részletes, tételenkénti költségvetési mérlegek•
az államháztartás egyéb alrendszereinek a mérlegei•
lakossági jövedelemmérlegek•
gazdasági szféra jövedelemmérlege•
munkaerõpiaci információ•
árak (belföldi, külkereskedelmi, világpiaci stb.)•
a háztartások nettó pénzügyi megtakarításai•
a nemzetgazdaság integrált számlái (ESA95).Az eredeti információk egy jelentõs része csak éves szinten áll rendelkezésre, ezekbõl feltételezések, proxy változók segítségével állíthatók elõ a negyedéves adatok. Az így képzett adatoknak az egy adott idõszakra vonatkozó aggregációs konzisztencia követelményeket is teljesíteniük kell, ami szintén nehezíti a feladat megoldását. A tényadatok esetleges korrigálása a munka újrakezdését indukálja.
Az adatrendszerrel kapcsolatos legfontosabb kérdéskörnek mégis azt tartom, hogy a lehetséges információs háttér alapján (ha jelentõs kompromisszumok árán is)
készíthetõ-e egy olyan rendszer, amely a nemzetgazdasági szektorok jövedelemképzõdését, az elsõdleges és másodlagos újraelosztási folyamatokat, illetve a jövedelmek felhasználását adatszinten követni képes úgy, hogy a szektorok végeredményként adódó nettó megtakarító- vagy hitelfelvevõi pozíciók alapján kalkulált nemzetgazdasági megtakarítás/eladósodás összhangban legyen az ország külsõ finanszírozási igényével.
A kérdés úgy is összefoglalható, hogy van-e mód egy ESA95 szemléletû konzisztens számlarendszer becslésére.
Az ezirányú kísérletek mindezidáig vegyes eredménnyel zárultak, a továbbiakban egy 1997-re vonatkozó számszerûsített változatot mutatnék be illusztrációként, és a számos módszertani akadály közül csak példaszerûen említenék néhányat.
A kitöltés kiindulópontja az volt, hogy a rendelkezésre álló részstatisztikák alapján elõször a konkrét integrált számlában található változót a közgazdaságilag hozzá leginkább elérhetõ változóval helyettesítettük (például az adótételeket a költségvetésben szereplõ adóbevétel értékével). Az ilyen típusú közelítések után, ha elérhetõ volt a megfelelõ szemléletû és tartalmú adat, akkor korrekciós tényezõ segítségével azt beépítettük, a nem elérhetõ adatoknál pedig lehetõség és kényszer adódott a szektorok közötti elszámolások konzisztenciájának biztosítására.
A jövedelmek keletkezése táblában például a termékadók és termelési támogatások teljes összegét nem lehetett a költségvetés megfelelõ változóival teljes mértékben lefedni, mert az idõk folyamán bekövetkezett módosítások már nem jelentek meg részletesen a statisztikákban. Ezért be kellett vezetni egy egyéb termékadók és támogatások kiegészítõ változót.
Általánosságban elmondható, hogy a következetes kitöltést nagyon megnehezíti, ha egy adat csak összevont formában létezik. Ilyenkor meg kell találni azt a felbontást, amely a valósághoz feltehetõleg a legjobban közelít és egyúttal a modell számára is könnyen kezelhetõ. A bérek és kereseteket például a munkavállalói jövedelmekbõl számítva a teljes gazdaságban jelentkezõ arányai szerint osztottuk szét az egyes népgazdasági ágakban.
A magyar statisztikák egyelõre nehezen kezelik a külföldet, így ezekben a táblázatokban szereplõ értékeket - melyek a fizetési mérleg megfelelõ adataiból származtattak – sem tekinthetjük teljes mértékben megbízhatónak.
A jövedelmek elsõdleges elosztása táblázatnál már problémát okozott a tulajdonosi jövedelmek hiánya, mivel csupán a háztartások, a nem pénzügyi vállalkozások illetve a pénzintézetek tulajdonosi jövedelmeire ismeretesek megbízható adatok. A megoldást az jelentette, hogy a két oldal egyensúlyának megteremtéséhez az államháztartást terheltük a hiányzó értékkel.
Érdekes módszertani eltérés az is, hogy míg a fizetési mérlegben a külföldi tulajdonú vállalatok profitjának hazánkban befektetett része folyó jövedelmi tétel, addig a KSH ezt a tételt nem tekinti a GNI részének, és a profitkiáramlás könyvelésével egyidõben új külföldi tõkebefektetésként számolja el.
A jövedelmek másodlagos elosztásának adatai szintén csak részben teljesek. A társadalombiztosítási hozzájárulások és a pénzbeni társadalmi juttatások nem csak visszamenõleg változtak, hanem a szükségestõl eltérõ bontásban állnak rendelkezésre a részstatisztikákban.
Összefoglalóan az elvégzett munka igen hasznos volt a nemzetgazdasági statisztikai rendszerek elmélyültebb megismerése szempontjából, érdekes kísérlet, hogy egy modell elõrejelzései teljes mértékben kövessék az európai uniós statisztikai szabványt, de az eredmények még kellõ fenntartással kezelendõk. Azt gondolom, hogy az uniós csatlakozásunk kapcsán folyamatosan javuló statisztikai rendszerünk egyre inkább lehetõséget fog nyújtani egy ilyen szerkezetû jó megbízhatósági elõrejelzõ rendszer mûködtetéséhez a modell segítségével, amire szükség lesz mind a makrogazdasági tervezési folyamat, mind a makrogazdasági adatok elõzetes várható értékeinek becslésénél.
1. táblázat
2. táblázat