A hagyományok
Ha nem is mindenki azonosította — különösen a hangosfilm megjelenése után — a filmvígjátékot a filmburleszkkel, a magyar filmvígjátékban sokan és sokszor kifogásolták annak kabaré színházi kötöttsé
geit. Azt, hogy egyrészt túltengenék benne a verbális eszközök (szóbeli poénok) a film művészeti eszközei helyett, másrészt bírálták ä vígjátéki színészi produk
ció zártságát, a film sajátosságainak való alárendelés hiányát. A filmvígjátékokat sokkal inkább a szórakoz
tatás eszközének tartották, semmint a magyar film
művészet fejlődési sajátosságai nem érvényesültek a vígjátékok: területén. A szatirikus írásokhoz, kabaré
hoz való kapcsolódás miatt a vígjátékok sokkal gyor
sabban és pontosabban reagáltak bizonyos jelensé
gekre és fejeztek ki bizonyos hangulatokat, mint akár a dokumentumfilmek.
Hintsen György A veréb is madár (1968) című műve kifejezi ezt. Holló Zoltán csodatisztítóját a vállalat vezetősége azért nem értékeli, mert a bemu
tató alatt alvó igazgató „Nono!"-ját félreértik. Ezzel elveszni látszik Holló szerelme, Szöszi is. Ezt betetőzi disszidált ikertestvére, Alexander Hello váratlan haza
látogatása. A lány azt hiszi, hogy Zoltán jelenik meg elegáns autóban, s amikor kiderül az igazság, már Alexandert tartja az igazinak. Zoltán csak úgy tud
bosszút állni bátyján, hogy annak Tourist Club-bé
lyegzőjével, útlevelével és kocsijával indul el Szöszivel a Balatonra. Majd Bécsben eladja a találmányát, sőt Sanyinak kiadva magát még annak házasságát is meg
javítja. Végül megjelenik a saját pesti vállalatánál, hogy külföld számára megvegye a találmányt. A vállalat azonban ekkor már rádöbben a csodatisztító
szer értékére. Ebben a keretben több tényezőnek van szerepe.
Bemutatja, hogy egy jelentős teljesítményt nyújtó magyar értékelése és lehetősége messze elmarad a nyugati valutával megjelenő külföldi üzletemberétől vagy látogatóétól. Tehát már az alapvető konfliktus is sokak tapasztalatának és közérzetének felelt meg. S ez egészült ki az érvényesülés nehézségének, a munka
helyi méltánytalanságnak képén túl a mindennapi élet
— nagyon hatásos — részleteivel, a szállodával, az étteremmel stb. Ez a tapasztalat kulminál Hollónak a film végén a vámtiszthez intézett szavaiban: „Mi itthon maradunk. De tessék bennünket is úgy kezelni, mintha csak hazalátogattunk volna!" A részletek alatt azonban nemcsak a mindennapi életszférát kell érteni, hanem az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatos részleteket is, túl az alapvető konfliktuson. Például a találmány sorsa így intéződik, miután az első vezető tudomására jut, hogy a valutáris bevétel jelentősen emelkednék segítségével:
„I. vezető: H a . . . mindenáron az állna szándé
kunkban. Csakhogy kartársak, kedves jó igazgató elvtársam, kockáztathatjuk-e a szolid, de biztos ráfi
zetést, egy ilyen kétes kimenetelű üzleti tranzakció reményében?
Holló: Miért lenne kétes kimenetelű? Hát saját szemükkel láthatták . . .
II. vezető: Hová jutnánk mi, vezetők, ha minden
nek bedőlnénk, amit a saját szemünkkel látunk."
Vagy a bécsi vegyipari vállalat irodájában:
„Cégvezető: Budapestre visszautazni! Találmányt megvásárolni!
Holló: Keretszerződés? És ezzel már el van intéz
ve? Szóval nem kell jóváhagyatni?
Cégvezető: Jóváhagyatni? Kivel?
Holló: Főmérnök. Főkönyvelő. Tervosztály. Be
ruházási osztály. Igazgatóság. Felettes szervek.
Cégvezető: Megfizetnek engem? Megfizetnek. És miért? Hogy döntsek. Ha ők döntenének, akkor miért fizetnének? "
Az alapkonfliktus és az ezt közvetítő részletek tehát olyanok, amilyenek az adott időben és helyen nagy hatást gyakoroltak. Emellé kerül a szerelmi vonal. Nemcsak Szöszi, hanem az Alexander felesé
gével való pikáns jelenet is, amikor a Magyarországon maradt, semmire sem becsült „veréb" végre teret kap, hogy megmutassa kiválóságát, és ezt értékelik is.
Mivel a szereplők csak szócsövei a nagy visszhangot kiváltó alaptételnek és a részleteknek, emberábrázo
lásról a filmben egyáltalán nem lehet beszélni. A hősök csak karikatúrák. Ezért volt szükség Kabos László ismert kabaré színészre, aki a magyar közön
ségből — alacsony termetével, vörös hajával, és szám
talan komikus szerep asszociációjával — már eleve nevetést vált ki.
A film nem jelent önálló viszonyt a valósághoz, s azt a képet, amelyet nyújt, nem lehet esztétikai minősítésnek nevezni. Ebben természetesen szerepe
van a kivitelezés színvonalának, továbbá azoknak a hagyományoknak és módszereknek, amelyekkel a film létrejött. S éppen ezek fogják össze más alkotá
sokkal. Például Palásthy György Az örökös (1969) című művével.
Az örökös-ben Drapp Tamás villamoskocsi-vezető külföldön - egy előtte ismeretlen rokonától — gyárat örököl. Geréb, a banktisztviselő rá akarja venni a gyár megtartására, hogy az a magyar állam számára hozzon profitot. Vállalata, párttitkára és szakszervezeti titká
ra is csatlakozik az agitációhoz, bár a kapitalista státusz problémákat is felvet. Végül az egész meg
bukik Drapp ellenállásán, aki nem akar kapitalista lenni.
Az, hogy megint csak az új gazdasági mechaniz
musról van szó, kiderül abból a beszélgetésből, amelynek során a párttitkár - aki már ellenzi, hogy Drapp kapitalista legyen —, meg akarja győzni Geré
bet:
„Geréb: Egyetért ön a reformmal?
Párttitkár: Tökéletesen.
Geréb: Tehát át kell alakítani a szocializmust.
Párttitkár: Úgy van, de nem kapitalizmussá.
Geréb: Maguk idealisták nem veszik tudomásul, hogy az öntudaton kívül pénz is van a világon.
Párttitkár: De, tudomásul vesszük, úgy hogy a pénz az öntudaton kívül van.
Geréb: Az öntudatból nem élünk meg, a tőkét forgatni kell, kérem
Párttitkár: A tőkét dönteni kell, kérem"
Az új gazdasági mechanizmus, a gazdasági reform kapitalista tendenciákat is felszínre hozott. Az örökös
ezt reagálta le igen gyorsan, az alapkonfliktushoz a közönségben visszhangó részleteket csatlakoztatva Beleszőtt egy szerelmi históriát is. És Sinkovits Im
rére bízta a főszerepet, akinek vígjátéki erejét a közönség már Keleti Márton A tizedes meg a többiek (1965) című filmjében megismerte.
Tulajdonképpen azok a jelenségek, amelyeket a filmek bemutatnak, kifejezetten keserű, lesújtó jelle
gűek: az itt élő magyarok hátrányos helyzetben van
nak a valutavadászat miatt a hazalátogatókkal és külföldiekkel szemben, bizonytalanságok, hogy a pénzszerzésben meddig lehet elmenni, mennyire kell törődni az emberrel E történetek azért lettek mulat
ságosak, mert a szórakoztatóipar már régen bevált eszköztárát alkalmazták. A vígjáték műfaj választá
sában az is szerepet játszik, hogy a magyar film az adott időben nem volt képes az adott problémák filmművészeti eszközökkel való dramatizálására. Nem véletlen, hogy éppen a vígjátékok és a dokumentum
filmek között vannak érintkezési pontok. Elég pél
dául A veréb is madár és a Füredi Anna-bál (1972) világára gondolni. A gyors reagálásnak ez bevált és megszokott módja volt — egy oldalról. Más oldalról viszont figyelembe kell venni a vígjáték önállótlansá-gát, amely abból eredt, hogy nem a valóság tényleges
komikumait fedezte fel. A komikum valamilyen társa
dalmi álcázódás gyors és váratlan leleplezése, akkor, ha a leleplezés végigvitele felszabadító hatással jár.
Persze a komikumra épült vígjátékoknak is vannak sémái, főleg az általános emberi dolgok szintjén. Bán Róbert Mi lesz veled Eszterke (1968) című filmje ép
pen ezt mutatja.
Eszterkéről, aki középiskolai tanárnő, elterjed,
hogy külön él és válik férjétől. Erre kollégái és ismerősei, akik valamennyien tiszteletre méltó (bár különböző hobbyknak hódoló) emberek, szinte meg
rohanják. Eszterke azonban a férjét szeretné vissza
kapni, és ostromlóin a saját sikertelenségét bosszulja meg. Végül megadja magát az első útjába kerülő férfinek, és betör annak családi életébe csakúgy, mint a férje jövendőbelije az övébe.
A válás híre katalizátorként működik és a szolid magatartások alól kibukkannak az igazi, nőre éhes férfiak. Sőt a továbbiakban e vágyhoz kapcsoltan az egyéni szerencsétlenségek, elfojtások stb. is felszínre kerülnek. Mindez azonban nem több, mint variációja a régen ismert témának. De a komikumra alapozott
ságon túl az emberábrázolásban is fölébe emelkedik a többi filmeknek. A jellemek kerülnek előtérbe, nem pusztán helyzetek vagy éppen tételek.
A komikummal való kapcsolat sem általában léte
zik tehát, az álcázódás társadalmi jelentőségétől nem lehet eltekinteni Bizonyítják ezt azok a filmek, ame
lyekben a filmművészet eszközeivel feltárt komikum jelentős társadalmi ellentmondást tudatosított.
Dokumentu mfilm és vígjáték
Gazdag Gyula Hosszú futásodra mindig számíthatunk (1969) című műve és a hozzá hasonló dokumentum
filmek is feltártak komikumot, mert leleplezték az önmagát nagyra tartó kisszerűséget, az ünnepélyes vállalkozások evés-ivásban kulmináló sekélyességét.
Ezekben a megfigyelésekben szinte adva volt a
komi-kum feltárásának, a nevetésnek lehetősége azzal, hogy az egyéni magatartást, illúziót stb. összevetették, ha nem is a társadalmi lényeggel, de az egészséges emberi elképzeléssel ugyanazokról a dolgokról, amelyekről a filmek hősei is vallottak, illetve amelyekkel kapcsolat
ban cselekvően megnyilvánultak. A művészeti általá
nosítás irányába tett lépések a dokumentumfilmből kiindulva a drámai műfajban amúgy sem jutottak el a megfelelő szintű megoldásig. Talán éppen azért, mert a művészeti általánosítás új és új fokán a drámákból kimaradtak azok a komikus vonások, amelyek domi
nánsan jellemezték az eredeti jelenségeket. Sok nyo
ma van ennek a Szemüvegesekben csakúgy, mint a Sárika, drágám-ban, sőt a Fotográfiá-ban. Ezért nem tűnik véletlennek, hogy egy rendező házaspár — Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza — a dokumen
tumfilmtől a vígjátékhoz jutott eL
A házaspár mindkét tagja vegyészdiplomával gyár
ban dolgozott, mielőtt a Filmművészeti Főiskolát elvégezték, és 1968-ban a Filmgyárba kerültek. Gyar
mathy Líviát eleve a dokumentumfilm vonzotta job
ban. Férje inkább rövid játékfilmeket készített, sőt színészként is dolgozott. Filmjeiket nem közösen ren
dezték, de íróként részt vettek egymás munkáiban.
Gyarmathy Lívia Ismeri a szandi-mandit? (1969) című műve nem volt előzmények nélkül való. Azt a kezdeményezést folytatta, amelyet Kardos Ferenc és Rózsa János Gyerekbetegségek (1965) című filmje képviselt magyar vonatkozásban, s talán leginkább Jacques Táti és Milos Formán az egyetemes filmmű
vészetben.
Gyarmathy Lívia: „ én a magam részéről na
gyon sokat tanultam a dokumentumfilmből. Még a
Szandi-mandi alapja is lényegében dokumentumanyag volt. A film majdnem minden figurájának volt élő modellje." „A dokumentumfilm megtanít az alapos megfigyelésre;, a mikrostruktúra megbecsülésére, a benne rejlő lehetőségek feltárására. A szinte építészeti eszközökkel megkonstruált nagy drámai szerkezetek mindig is idegenek volak tőlem, példaképeim, Táti, Formán, a cseh művészek nem szerkesztik, hanem a mindennapi élet apró rezdüléseiben, mikro struktúrá
jában tetten érik azokat a motívumokat, amelyek saját gondolataik kifejezéséhez szükségesek."53
A vegyi üzembe nyári munkára egy csoport tanuló érkezik. Közöttük van Juli is, aki azonban könnyebb munkát kap, mert apja itt dolgozik az üzemben. így ő a gyárban összevissza kanyargó csöveket rajzolja le.
Szinte velük együtt tér vissza erre a korábbi munka
helyére Piroska. E szereplők nem a film főhősei, csak lehetőséget adnak a dolgok és emberek felsorakozta
tására. Míg Julit felesleges munkával bízzák meg, Piroskát, akinek alkoholista híre van, el akarják buk
tatni a balesetvédelmi vizsgán, hogy ne kelljen felven
niük. Ő azonban kívülről tudja a könyvet, és tudo
másul veszi alkalmazása kritériumát: „Hazánkban az állami vezetés csak olyan dolgozókat alkalmazhat, akik fizikailag és szellemileg megfelelnek, vagyis bal
esetvédelemből le tudnak vizsgázni." Ha munkájából, a mázolásból nem érezheti a maga szükségességét, ez kiderülhet számára az üzemi kiránduláson (a hajó-modell-versenyen). „Mert fontos, hogy az ember érez
ze, hogy szükség van rá" — mondja Juli a mikrofont próbálva, amikor Piroska kénytelen odaadni magát Karesznek, a vállalat egyik vezetőjének, akitől azt