A XV. és XVI. század nemcsak nálunk Magyar- országon de a bennünket környező országokban is a nagyfokú jogbizonytalanság korszaka, amelynek csak enyhe bírálatát adja az 1486. évi törvény bevezetése, vagy Werbőczy Hármaskönyvének királyi megerősítő ki
váltságlevele. Ez a jogbizonytalanság Werbőczy művének megjelenésével nem nagyon javult, mert noha e munká
val az ország szokásjoga publikussá lön is, mégis isme
retlen maradt a törvényjog, úgy hogy a XVI. század má
sodik felében is, nemcsak az igazságot kereső felek, nem
csak az ügyvédek, hanem még maguk a bírák sem isme
rik a hazai törvényekben lefektetett jogszabályokat, azaz a törvényjogot (Gesetzrecht). Maga Mossóczy a bíró, te
hát a gyakorlati jogász mondja ezt a XVI. század végén (1585.) írt egyik levelében, amely az akkori igazságszol
gáltatás éles és lesújtó kritikája.
„A rómaiaknál — úgymond Mossóczy — csak a ka
tonáknak, nőknek és parasztoknak lehetett büntetlenül nem ismerni a jogot, azonban ebben az országban nem
csak a katonák, nők és parasztok, hanem maguk az ügyvédek, sőt a felek nagy kárára, legtöbbnyire még az igazságot osztó bírák sem ismerik a hazai jogot.“ Amely kijelentéshez hozzá kell tennünk, hogy itt Mossóczy . a hazai jog alatt a törvényeket, illetve a törvényjogot ér
tette.
nem es em ber. — Orsz. L tár: Helytt. N obilitare. — N. R. A. fasc. 1173.
no. 23. és 30.
Ennek a jog, helyesebben törvény nem ismerésnek és az ebből fakadt jogbizonytalanságnak mélyen járó okai voltak.
A XV. században fellépő renaissance, más szóval az akkori szellemi és gazdasági haladás nagyobb lendülete, nemcsak az emberek mindenféle igényeinek emelkedésé- sével, hanem ezzel kapcsolatban a társadalmi viszonyok bonyolódásával is járt. E bonyolultabb életviszonyok és azok rendezése között nem volt meg mindig a megfelelő öszhang és párhuzam. Az élet és az azt rendező törvény nem mindig fedik egymást. Gyakran megtörtént, hogy mire valamely jogszokás kialakult, állandósult és mire ezt írásba is foglalták, arra már a szünet nélkül rohanó élet egészen más viszonyokat teremtett, úgyhogy a meg
alkotott jogszabályt, mint túlhaladottat, félre kellett tenni és a feledésnek átadni. Más szóval az akkori nehézkes mozgású jogalkotás, nem tudott a gyakorlati élettel s annak követelményeivel, lépést tartani.
Azonban, nemcsak a társadalmi élet bonyodalmas- sága és a jogalkotás néhézkessége, hanem a már meg
alkotott jogszabályoknak akár nem ismerésből, akár más valami okból való meg nem tartása, de még inkább a jogalkotás eredményei közlésének, nyilvánossá tételének kezdetleges és tökéletlen volta, más szóval a törvény- szövegek hozzáférhetetlensége is nagyban hozzájárultak ahoz, hogy az emberek, köztük a joggal foglalkozók is a törvények szövegét meg ne ismerhessék, vagy a felülről jövő rósz példa folytán az esetleg ismeretes törvény- szövegek rendelkezéseit meg ne tartsák.
Részint a komplikáltabb gyakorlati élettel lépést tar
tani nem tudó törvényhozásnak, részint pedig a törvény- szövegek nehezen megközelíthetőségének rovására írhatjuk, hogy egyes országgyűléseink, de még inkább azoknak eredményei, teljesen feledésbe merültek és ma már leg
feljebb csak annyit tudunk róluk, hogy ezek az ország- gyűlések, vagy törvények — voltak. így, hogy csak néhány példát említsünk, nem is beszélve az Árpád-kor
szakról az 1315., 1320., 1398., 1430., 1449., 1451. az 1452.
február 2-re és november 11 -re hirdetett, az 1453—54. évi az 1455. januári, az 146* 1 II. III., 1463., 1481., 1482., 1490. Szt.
György napi, az 1510. évi tatai, az 1532. évi megyeri országgyűléseknek épen csak a létezéséről tudunk.80) Az 1494. évi Szent György napi kassai országgyűlésnek az emlékét csak egyetlen országgyűlési meghivólevél őrzi, amellyel II. Ulászló király erre a diaetára Kapy Andrást meghívta. 81) 1496-ban II. Ulászló király szintén szándé
kozott országgyűlést tartani, ez azonban előbb halasztást szenvedett, végül pedig fontos, de előttünk ismeretlen okokból el is maradt. 8'2)
80) K ovachich: V estigia Comitiorum 212, 273—9, 11.; S upplem en
tum ad vestigia II. k. 110 | 112. 1.; 1. k. 290—4. 11.; Frangepán család okltára I. k. 128, 368. 11.; H azai O kltár : 415. 1.; K nauz : Az országos tan ác s 94. skk. 11.; Iványi: Bártfa város levéltára I. k. 93, 108. 111, 204 11. — III. Endre 1299-ben Székesfehérváron is tartott országgyűlés
félét. H. O km tár VII. k. 277. és 281. 1. 1. — 1315. tem esvári. U, ott I.
k. 110. 1. — 1424. Fejér: Cod. dipl. VIII/7. k. 126. 1. — 1430. február 14-iki országgyűlésre a pozsonyi k á p talan n ak szóló regalis. Győri kápt.
m agánlt. C im eliotheca II. No. 24. — 1451, 1455. Zichy cs. O km tára IX.
k. 267, 470. II. - 1452. I. 23. B u d a ; 1453. Vili. 14 és 20. Soklós, 1454.
l. 1. pozsonyi kápt. oki. M úzeum Törzsit. — Nagy G y u la: A terebesi országgyűlés 1454-ben. A dalékok Zem plén vm. tört. 1898. évf. 5. 1. — 1461. Lelesz, B erchényiana fasc. 7. No. 57. — 1461. III. 3. Buda, Sáry Péter oki. — M úzeum Törzsit. — 1463. V eszprém i kápt. Orsz. levéltár, Deci m a eppatus et capituli No. 15. — Kovachich : Supplem . ad. Vest.
II. k. 159. 1. — 1481. Sibrik levéltár a M. N. M úzeum ban. — 1482.
III. 29. M úzeum Törzsit. — T eleki: A H unyadiak kora XII. k. 485. 1.
1495. Szegedi országgyűlés, Teleki grótok ltára, Gyömrő, Elench. XXIII., fasc. 1. No. 90. — T kalcic: Monum. hist. Z ag rab iae III. k. 84. 1. — 1532. Orsz. Lt. Dobó It. 1. csom ó. — Curialia anno 1533. D om inus Gregorius Feiner unacum aliarum civitatum nuncciis m issus ad aulam cum comitiae in Megyer celebrarentur, consum psit florenos 108 (lc/VIII) den. 14 (XIIII). Eperjes város 1528—37. évi szám adáskönyve 289. 1. — Kovachich : Supplem entum ad vestigia III. k. 149. skk. 11.
81) Kovachich : Supplem entum et vestigia II. k. 293. 1. — M agyar Nemzeti Múzeum, Kapy család le v é ltá r a : 1494, m árcius 30. K assa.
A m eghívás „in h ac civitate n o s tra “ ápr. 24-én kezdődő {hetára seu congregatióra szól.
82) I v á n y i: I. m. I. k. 485. 1.
A jogbizonytalanság egyik okaként a törvények ren
delkezéseinek meg nem tartását jelöltük meg. Az ország- gyűléseken alkotott törvények rendelkezésein maguk a magyar királyok is nem egyszer túltették magukat, külö
nösen pedig azok, akiknek kezében erős hatalom volt.
így például Nagy Lajos vagy Hunyadi Mátyás király nem egyszer egészen nyíltan megsértik a törvényeket. így Nagy Lajos király, akinél egyébként valami fejlett alkot
mányos érzéket nem is lehet feltételezni, dacára az 1351.