SZABÓ KÁROLY244 RÉGI MAGYAR KÖNYVTÁR
BUDAPEST, 1879.
Előszó
A magyar irodalom történetének megírásában CZVITTINGER DÁVID245 1711-ben megjelent úttörő kísérlete után, a múlt században több tekintélyes tudósunk, mint BOD PÉTER246, BENKŐ
JÓZSEF247, HORÁNYI ELEK248, WESZPRÉMI ISTVÁN249, HANER GYÖRGY JEREMIÁS250, SEIVERT JÁNOS251, MOLNÁR JÁNOS252, WALLASZKY PÁL253 dicséretes buzgósággal s irodalmunk akkori állásához képest nevezetes sikerrel fáradozott.
Az ő munkáikban található könyvészeti adatokat, valamint a Cornides Dániel254, gr. Teleki Sámuel255 és gr. Széchényi Ferenc256 könyvtárainak egészben vagy részben megjelent s némely más könyvtárak kéziratban levő címtárait használva szerkesztette s adta ki Győrött 1803-ban SÁNDOR ISTVÁN „Magyar könyvesház” című munkáját, melyben a magyar nyelvű nyom-tatványokat 1533-tól bezárólag 1800-ig időszaki rendben röviden elsorolja. Ez volt első s ez maradt máig egyetlenegy magyar könyvészeti kézikönyvünk, mely az újabb időben annyira megritkult s oly keresetté vált, hogy többszörös áron is nehezen lehetett megszerezni.
Ha méltó elismeréssel tartozunk is SÁNDOR ISTVÁNnak, ki akkori irodalmi viszonyaink közt annyi nehézséggel küzdve megalkotta a magyar könyvészet ez alapmunkáját, mégis, anélkül hogy a valódi értelmet kisebbítnők, ki kell mondanunk, hogy e munkában sok a hiány, sok a pontatlanság, föltűnő tévedések is találhatók, s ennélfogva az a tudomány mai álláspontjának és követeléseinek nem felel meg. Vannak ugyanis abban fölhozva oly munkák, melyek nyomtatás-ban soha nem jelentek meg, néhány latin könyv magyar nyomtatványnak van kiadva, több, kivált XVI. századi munkánál az íratás éve hibásan nyomtatási évnek van leírva, a nyomtatási években gyakran találkozunk egy századnyi, több vagy kevesebb évtizednyi s még inkább
244 Szabó Károly (1824-1890) – bibliográfus, történetíró, műfordító. Az MTA tagja. Legjelentősebb munkája Régi Magyar Könyvtár c. bibliográfiája.
245 Cvzittinger Dávid (1676-1743) – nevéhez fűződik a magyar írók és tudósok életrajzának első gyűjteménye, a Specimen Hungariae Literatae (A tudós Magyarország tükre, Lipcse, Frankfurt, 1711).
246 Bod Péter (1712-1769) – erdélyi református lelkész, több egyháztörténeti és egyházjogi mű szerzője. A Magyar Athenas... c. munkájában (Nagyszeben, 1766), az első magyar nyelvű írói életrajzi lexikonban közel 500 magyar írót sorol fel műveikkel és műveik rövid ismertetésével együtt.
247 Benkő József (1740-1814) – református lelkész, erdélyi polihisztor. Történeti és irodalmi munkákat is írt.
Transsilvania c. (Bécs, 1778) kétkötetes művének második kötetében felsorolta az előtte élő erdélyi írókat.
248 Horányi Elek (1736-1809) – piarista szerzetes, a magyar irodalomtörténetírás és bibliográfia egyik úttörője.
Memoria Hungarorum et Provincialium scriptis editis notorum... (Bécs-Pozsony, 1775-1777) c. 3 kötetes latin nyelvű munkájában betűrendben közli 1145 író életrajzát, felsorolja műveiket, s röviden ismerteti ezek tartalmát.
249 Weszprémi István (1723-1799) – orvosdoktor, Debrecen város főorvosa, kiváló tudós. Műve: Succincta medicorum Hungariae et Transilvaniae biographia. Lipcse, 1774-1781.
250 Haner György Jeremiás (1707-1777) – történész, irodalomtörténész. Műve: De scriptoribus rerum Hungaricarum et Transylvanicarum. 1-3. köt. 1774-1798.
251 Seivert János (1735-1785) – irodalomtörténész, történetíró, Műve: Nachrichten von siebenbürgischen Gelehrten und ihren Schriften. Pozsony, 1785.
252 Molnár János (1728-1804) – író, bibliográfus. Műve: Magyar Könyv-Ház. Pozsony, 1783, Pest, 1793-1804.
253 Wallaszky Pál (1742-1824) – irodalomtörténész. Műve Conspectus Reipublicae litterariae in Hungaria ab initiis Regni usque ad nostra tempora delineatus. Pozsony-Lipcse, 1785.
254 Bibliotheca Hungarica. Pest, 1792.
255 Bibliotheca Samuelis Teleki de Szék pars I-IV. Bécs, 1796-1819.
256 Catalogus bibliothecae hung. comitis Francisci Széchényi, 4 partes et indices. Pozsony, Sopron, 1799-1803.
évszámbeli vétséggel, még a szerzők neveiben is fordul elő néhány tévedés, a nyomtatási hely néhol mellőzve, néhol hamisan van adva, a hely és év nélkül megjelent könyvek meghatározása meg sincs kísértve stb. Mind e hiányok s tévedések menthetők ugyan azzal, hogy SÁNDOR
ISTVÁNnak akkor még, midőn hazai könyvtáraink legnagyobb részében a búvárkodás oly nehéz és csaknem lehetetlen volt, kivált a ritka régibb nyomtatványokból igen kevés foroghatott kezé-ben, és így ő régibb íróink s különösen a kéziratban használt hibás és pontatlan címtárak botlá-sait, ha a példányokat nem láthatta, ki nem kerülhette: de minél inkább gyarapodott irodalom-történeti ismeretünk, minél több új meg új adat került napfényre, minél több tévedést lehetett kimutatni és helyreigazítani, annál föltűnőbbekké válván az előbb észre sem vett hiányok és bot-lások, annál élénkebbé kellett lenni az óhajtásnak, bár valahára mutathatnánk föl a tudomány mai színvonalán álló, nemzeti irodalmunk méltóságának megfelelő magyar könyvészeti kézikönyvet.
A legújabb korban, midőn TOLDY FERENC257 magyar irodalomtörténeti nagybecsű munkái és tanulmányai, s mások, mint LUGOSSY JÓZSEF258, gr. KEMÉNY JÓZSEF259, RÉVÉSZ IMRE260, FRAKNÓI VILMOS261, EÖTVÖS LAJOS262 többnyire folyóiratokban szétszórt könyvészeti közleményei mind több ismeretlen adattal s számos kétes kérdés eldöntésével gazdagították e szakbeli irodalmunkat, midőn könyvtáraink rendezésére s azok kincseinek használhatókká tételére országszerte oly örvendetes mozgalom indult meg, elérkezettnek mondhatjuk az időt, hogy avatott szakembereink nemzeti irodalmunk egyes ágainak tudományos vizsgálatát, régi nagy íróink munkáinak, szellemi irányának és hatásának bírálati tanulmányozását tegyék föladatukká, és így nemzeti mívelődésünk múltját teljes valóságában s igazi világításban állítsák a nagyközönség elébe. E cél elérhetésének pedig egyik fő feltétele, egyik legfontosabb segédeszköze a lelkiismeretes pontossággal szerkesztett, lehetőleg teljes és hibátlan magyar könyvészeti kézikönyv, melynek szüksége úgy a tudományos irodalom művelőire, mint a könyvtárak kezelőire nézve ma már igazán égető.
Régen éreztem magam is egy ilyen megbízható kézikönyv hiányát, midőn az 1859 végén alakult erdélyi múzeumegyesület könyvtárnokának megválasztván, a gróf Kemény József nagybecsű hagyatékából és az erdélyi hazafiak tömeges adományaiból alakult s csakhamar 20.000 kötetre szaporodott, s ma már mintegy 40.000 kötetből álló erdélyi múzeumi könyvtár címtározásával és rendezésével foglalkoztam. Az ezen munka közben szerzett tapasztalatok ébresztették föl bennem a gondolatot, hogy magyar könyvészeti irodalmunk hiányát pótolni, tévedéseit kijavítani igyekezzem, s evégre minden általam megkapható magyar könyvről teljes betűhív címmást vegyek, kimerítő könyvészeti leírást szerkesszek, és azt a szükséges tudományos jegyzetekkel kísérjem.
Azonban mindjárt a munka kezdetén be kellett látnom, hogy ily modorban szerkesztett magyar könyvészeti kézikönyv megírása, a legújabb korig lehozva, egyes ember erejét fölülmúló vállalat. Azért csak irodalmunk régibb korszakára szorítkoztam, csak a bezárólag 1711. évig megjelent magyar könyvekre terjesztettem ki kutatásaimat, nehogy, a közpélda-beszéd szerint, sokat akarva markolni, keveset szorítsak. Elégnek tartottam, ha a magam elébe tűzött föladatot szerencsésen végrehajtottam: különben is meg voltam győződve, hogy ifjabb írói nemzedékünk tehetséges tagjai közül akadni fognak, kik a megkezdett munka folytatására erőt és kedvet éreznek magokban befejezni, s egy teljes magyar könyvészeti kézikönyvvel az európai tudományos világ figyelmét nemzeti szellemünk legigazabb kifejezője, a magyar irodalom iránt felkölteni s annak részére a megillető elismerést kivívni.
257 Toldy Ferenc – l. a 13. szemelvény 1. jegyzetét.
258 Lugossy József (1812-1884) – nyelvész, bibliográfus, könyvtáros.
259 Kemény József (1795-1855) – történész.
260 Révész Imre (1826-1881) – egyházi író, történész.
261 Fraknói Vilmos (1843-1924) – arbei püspök, történész, az Akadémia főtitkára, majd alelnöke. A Nemzeti Múzeum Könyvtárának őre. 1876-1879 között a Magyar Könyvszemle szerkesztője.
262 Eötvös Lajos (1848-1872) – könyvtáros, irodalomtörténész.
Már 1860-ban megkezdett címmás-gyűjteményem szaporítása s illetőleg az erdélyi múzeumi könyvtár számos régi magyar csonka példányának meghatározása végett legelső gondomnak tartottam a kolozsvári róm. katolikus, református és unitárius főiskolák, valamint néhai gr.
Mikó Imre, néhai b. Radák Istvánné s néhai Mike Sándor régi magyar könyvek ritka példá-nyaiban gazdag, sőt egyetlen példányokkal is dicsekedhető könyvtárait átvizsgálni s célomra felhasználni. Amint ezzel készen voltam, kiterjesztettem kutatásaimat az erdélyi közkönyv-tárakra, a marosvásárhelyi Teleki-, a gyulafehérvári Batthyány- s a szebeni Bruckenthal-könyvtárra; utóbb Erdélyt, a régi magyar könyveknek annyi dúlás után is gazdag kincsházát, minden irányban beutazva, átkutattam kevés kivétellel a különböző felekezeti iskolák és gimnáziumok, a kolostorok és egyes főúri családok könyvtárait. E munka közben, míg cím-másaimat újabb meg újabb fölfedezésekkel reményem fölött szaporodni láttam, egyszersmind a legnagyobb örömmel tapasztaltam, hogy a hazafiak mily előzékenységgel támogatnak fáradozásaimban, s mily szíves készséggel járulnak legbecsesebb és legritkább darabjaik fölajánlásával az erdélyi múzeumi könyvtár gyarapításához.
Címmásaimat, melyek közt nem egy általam fölfedezett egyetlen példány leírása fordult elő, siettem időnként közölni TOLDY FERENCcel, kinek hatása ébresztette s ápolta lelkemben a nemzeti irodalom iránti lelkesedést és könyvbúvárlati szenvedélyt, óhajtva, hogy adataimat általa fölhasználva s a tudomány elővitelére munkáimban minél előbb közforgalomba hozva láthassam;
közöltem LUGOSSY JÓZSEFfel, a széles ismeretű könyvésszel s szenvedélyes gyűjtővel, ki ritkasá-gokban gazdag könyvtár birtokosa; közöltem a legszívesebben az irodalom minden emberével, ki törekvésemről s gyűjteményeimről értesülve lévén, egy vagy más régi magyar könyvet vagy valamely egyes író összes munkáit illetőleg adatokért s fölvilágosításért hozzám fordult.
TOLDY, LUGOSSY, s több tekintélyes tudósunk, munkám értékét akkor bizonyosan túl-becsülve, már korán kezdettek buzdítani és ösztönözni, hogy jegyzeteimet sajtó alá rendezzem és közzétegyem: én azonban, minél inkább nőtt kezem alatt az anyaghalmaz, annál inkább éreztem, mennyire távol vagyok még a teendőimtől. Szabad szünidőmet, az erdélyi ref. taná-rok évenkénti vidéki értekezleteit, a magyar történelmi társulat kirándulásait, olykor az orvo-sok és természettudóorvo-sok közgyűléseit is alkalmul használva, hogy egy-egy vidék könyvtárait célom szempontjából átvizsgálhassam. A legközelebbi években pedig, a fővárosban olykor hetekig időzve, teljesen bevégeztem hazánk leggazdagabb három könyvtárának, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Tud. Akadémia és a Magyar Kir. Egyetem könyvtárainak éveken át folytatgatott átbúvárlását. S csak 17 évi fáradozás után, midőn már Kolozsvártól Szebenig, Szegedig hazánk néhány száz könyvtárában nem a címtárakat, hanem magokat a könyveket gondosan átforgattam – mi nélkül több eddig ismeretlen példány tovább is homályban lappang-va maradt volna –, határoztam el magamat, hogy az illetékes körökből annyiszor megújított sürgetésnek eleget tegyek, s munkámat a Magyar Tudományos Akadémiának fölajánljam.
A szövegközlés alapja: Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. Bp. 1879. V-XIV. l.
47
PETRIK GÉZA
MAGYARORSZÁG BIBLIOGRAPHIÁJA 1712-1860
Budapest, 1888
Szilágyi Sándor263 bevezetése
Szabó Károly „Régi magyar könyvtárának” megjelenése (1872) bibliográfiai irodalmunkban fordulópontot képez. Bármily becsesek voltak is az előmunkálatok, melyek e téren azelőtt
263 Szilágyi Sándor (1827-1899) – történész, 1878-tól az Egyetemi Könyvtár igazgatója.
világot láttak, azok nem nyújtanak biztos alapot egyes fölmerült kétes esetek eldöntésére sem a könyvkedvelőknek, sem a tudományos kutatónak, sem a nyilvános könyvtárak tiszt-viselőinek. Azonban irodalmunknak legalább egy szakaszára és ágára nézve megvolt a biztos alapvető munka e könyvvel, melynek azóta II. kötete is világot látott. Az örvendetes mozga-lomnak, mely e téren beállott, legpregnánsabb kifejezése volt a Könyvszemlének megindulása 1876-ban, mely azóta állandó találkozási helye mindazoknak, kik bibliográfiai irodalmunkkal foglalkoznak, s fennállása óta tartalomban és magyarságban folytonosan nevekedve, állan-dóan sikerrel szolgálja az ügyet, melynek apostolává szegődött. S bizonnyal sok és jelenté-keny része van a Könyvszemlének abban a fényes sikerben, mellyel az 1882-i könyvkiállítás s az 1886-i történelmi kiállítás könyvészeti csoportja meglepte még a legvérmesebb reményű szakembereket is.
De mennél meglepőbb eredményeket tud az „új élet” felmutatni irodalomtörténetünkben és bibliográfiánkban, annál kiterjedtebb mérveket öltenek az új kutatások e téren, s mennél nagyobb lendületet vett a nyilvános és hivatalos könyvtárak rendezésének ügye hazánkban, annál sajnosabban kell tapasztalnunk, hogy tudományos bibliográfiák ott, ahol Szabó Károly Régi magyar könyvtára véget ért, 1711-gyel megszakadt.
Az országos statisztikai hivatal a múlt évben Magyarország köz- és magánkönyvtárairól a hivatalos apparátus felhasználásával egy nagy és terjedelmes munkát adott ki,264 melyben konstatálta, hogy hazánkban 1400 köz- és 1000 magánkönyvtár van. Bizonnyal nehezen nél-külözi e könyvtárak jelentékeny része, hogy Szabó Károly bibliográfiájának nincs folytatása egész 1860-ig, mely éven kezdve Petrik Géza „Magyar könyvészet” biztos kalauzul szolgál, s ha valami korábbi dátumú, de 1711-en innen való bibliográfiai kérdés vár eldöntésre, a régi segédforrásokra van utalva.
Sándor István Magyar könyvesháza265 1800-ban megszakad, de ez különben is csak a magyar munkákra terjed ki – a Kertbeny-Petrik-féle Magyarországi német könyvészet266 ennek külön-ben sem képezte folytatását. A Denis által a Széchényi-könyvtárról készített katalógus267 bármily kitűnő s berendezés tekintetében példányszerű is a maga nemében, valamint a gróf Teleki-könyvtár katalógusa268 már e század derekán megszakadnak, s ezek éppen úgy, mint Cornides269, Bél270 és Schmeizel271 katalógusai csak egyes magános emberek könyvtárait képezik. Bod Péter272, Wallaszky273, Weszprémi274 Horányi275, Haner276, Csevapovich277 a korábbi időkből, Magyar Mihály278, Eggenberger279 és Heckenast280 újabb katalógusai sok
264 György Aladár: Magyarország köz- és magánkönyvtárai 1885-ben. Bp., 1886. Statisztikai Hivatal. 615 1.
265 Győr, 1803.
266 1801-1860. Bp. 1886.
267 L. az előző szemelvény 13. jegyzetét.
268 L. az előző szemelvény 12. jegyzetét.
269 L. az előző szemelvény 11. jegyzetét.
270 Bél: Catalogus librorum Caroli Andreae Bel. Lipcse, 1784.
271 Catalogus scriptorum, qui res Hungariae, Transilvaniae, Valahiae, Moldaviae, Croatiae, Dalmatiae, vicinarumque regionum et provinciarum illustrant et in biblioth. Martini Schmeizel adservantur. Halle, 1744.
272 L. az előző szemelvény 3. jegyzetét.
273 Wallaszky, Paul: Conspectus reipublicae litterariae in Hungaria. 2. kiad. Buda, 1808.
274 L. az előző szemelvény 6. jegyzetét.
275 L. az előző szemelvény 5. jegyzetét.
276 L. az előző szemelvény 7. jegyzetét.
277 Csevapovich. Greg.: Synoptico-memorialis catalogus Observantis Minorum Prov. S. Joannis a Capistrano, olim Bosnae Argentinae. Buda, 1823.
278 Magyar Mihály: Az 1849-1857. évi magyar könyvészet. Tudom. szaksorozattal kiadja Demjén József. Pest, 1862.
279 Eggenberger: Honi irodalmi hirdető. 1842-1848.
280 Heckenast Gusztáv: Bibliographiai értesítő. Magyarország és Erdély számára. 2. évfolyam. Pest, 1840-41.
becses anyagot tartalmaznak ugyan, de ma már hozzáférhetetlenek, nehezen kezelhetők, vala-mint a koronként megjelenő egyes szakkatalógusokkal: Szinnyeitől a Természettudományi és matematikai könyvészet281, a Seivert282 és Trausch-féle Lexikon283 együttvéve sem pótolják egy rendszeres s az újabb tudományos igényeknek megfelelő bibliográfiai szervek munkahiányát, s nem képeznek mást, mint becses előmunkálati anyagot, már csak azért sem, mert különböző s egymástól eltérő rendszer szerint vannak készítve.
Talán felesleges is mondanom, hogy az eredmény, melyet az országos statisztikai hivatal által kiadott munka hazai könyvtáraink létszámát illetőleg konstatált, mindenkire nézve egyaránt meglepő volt. Jelentékeny része az e munkában felsorolt könyvtáraknak nem új keletű: megvoltak azok már a múlt században is, sőt nem egy régebb időre is visszavihető. S ha ezekben a könyvtárakban gazdagon van képviselve a külföldi irodalma, feltalálhatók azokban a hazai könyvsajtó termékei is. Vajon nem fényesen bizonyít ez amellett, hogy az a folyto-nosság, mely az első magyar munka megjelenése óta megvolt az irodalomban, feltalálható a könyvolvasó világban is?
De hát amint idők folyamán alakul, fejlődik az irodalom, változik a közönség ízlése is. A korábbi idők sok közkedvességű munkáját elévültté teszik az újabban megjelentek. Így lesznek egyes könyvek keresett irodalmi ritkaságokká, sőt azok közül nem egy el is kallódik, úgyhogy utóbb az irodalomtörténet írójának olykor-olykor mondhatni fel kell fedezni a régibb idők olvasóinak nem egy kedvenc munkáját.
A bibliográfiai irodalom mai fejlettsége mellett ez már lehetetlenség. Hogy ilyesmi többé ne történhessék, arról gondoskodnak az évenként megjelenő könyvészeti katalógusok. De irodalmunk másfél századára nézve teljesen hiányzik a régibb és újabb időt összekötő rendszeres és kimerítő katalógus.
Pedig egy ilyen munkára irodalmunknak égető szüksége van. Íróknak és könyvtárosoknak egyaránt. Vajon felmentheti-e magát író – legyen az történész vagy természettudós – attól a kötelezettségtől, hogy a tárgynak, melyet tollára vett, irodalmi előzményeit ne ismerje? Vajon nélkülözheti-e könyvtárnok azt az alapvető munkát, mely neki lehetővé teszi, hogy az irodalmi tudakozásokra gyors és kimerítő választ adjon?
Kétségtelenül hazánk könyvészetének ilyetén kiegészítése lebegett Trefort Ágoston284 vallás- és közoktatásai miniszter úr őexcellenciája szemei előtt, midőn Kertbeny Károlynak meg-bízást adott egyes bibliográfiai munkák elkészítésére. Kertbeny egészen csak egy munkával készült el: a XVI. századi magyarországi vonatkozású német röpiratok összeállításával. Másik idevágó munkájának elkészítése előtt meghalt – s a kultuszminiszter a félbemaradt munka kiegészítésével Petrik Géza urat bízta meg, hogy bír a szükséges előismeretekkel e munka befejezésére s kiegészítésére. Feladatát Petrik úr oly jól oldotta meg, hogy a miniszter úr excellenciája benne vélte feltalálhatni azt az embert, ki előismereteinél fogva is legalkalmasb megoldani azt a másik nagy feladatot: hazánk 1712-1860 közti könyvészetét összeállítani.
Így történt aztán, hogy Petrik úr e nagy munkának elkészítésére is megkapta a megbízatást.
Ugyanakkor őexcellenciája hivatalos állásom következtében engem tartott megbízhatónak a szükséges utasítások elkészítésével s az ellenőrzés vezetésével. Azon időtől fogva összekötte-tésben levén Petrik úrral, tanúja voltam annak a lelkiismeretes buzgalomnak s fáradhatatlan szorgalomnak, mellyel Petrik úr feladatát mennél jobban megoldani igyekezett. A hivatalos támogatás megkönnyítette munkáját, s lehetővé tette, hogy azon forrásokhoz, ahonnan szükségképp merítenie kellett, hozzájuthasson.
281 Szinnyei József: Magyarország természettudományi és mathematikai könyvészete. 1472-1875. Bp. 1876.
282 L. az előző szemelvény 8. jegyzetét.
283 Trausch, Jozef: Schriftsteller-Lexikon der Siebenbürger Deutschen. 3 köt. Brassó, 1868-1871.
284 L. a 25. szemelvény 1. jegyzetét.
A munka ma már készen van. Dobrowsky úrban áldozatra kész kiadóra talált. Irodalmunknak s tudományos életünknek minden barátja kész örömmel fogja azt fogadni, mint pregnáns bizonyítványát annak az igazságnak, hogy a tudományos és irodalmi élet hazánkban sohasem szünetelt.
A szövegközlés alapja: Magyarország bibliographiája. 1712-1860. I. köt. Bp. 1888. I-IV. l.
48
SZINNYEI JÓZSEF285
MAGYAR ÍRÓK ÉLETE ÉS MUNKÁI Budapest, 1891
Előszó (Részlet)
... Midőn 1860-ban egy ily munka írásához fogtam, ismertem feladatom nehézségeit; tudtam, hogy csaknem egy század mulasztását kell pótolnom oly időben, mikor közkönyvtáraink még rendezetlenek voltak és hírlapjaink igen mostoha sorsban részesültek.
Irodalmunkkal és különösen hírlapjainkkal kellett tüzetesen megismerkednem; erre töreked-tem tehát és harminc éven át szakadatlanul ezzel foglalkoztam. Azonfelül, hogy a hírlapok hasznosságairól a nagyközönséget is meggyőzzem, és megóvásukat eszközöljem, a hírlap-könyvtárak fölállítását sürgettem. Ezen törekvésem nem volt hiú munka; mert a magas kormány meggyőződött a hírlapok fontosságáról, és létesítette az országos hírlapkönyvtárt, mely a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának immár egyik külön osztályát teszi.
Midőn 1869-ben Pozsonyból a fővárosba költöztem, legfőbb törekvésem oda irányult, hogy az addig gyűjtött anyagot (mely akkor közel félmillió följegyzésből állott) közhasználatúvá tehessem.
E célból elsősorban a hírlapcikkek repertóriumának kinyomatását sürgettem. Így létesült Rómer Flóris286, Toldy Ferenc287 és Fraknói Vilmos288 közbenjárásával a M. Tudom. Akadé-mia kiadásában megjelent három kötet Repertórium, melyekben összesen 84.720 cím foglaltatik. Ezzel a hírlapok használhatóságát is előmozdítottam.
Ezután a kir. m. Természettudományi Társulat kiadásában jelent meg a fiammal együtt szer-kesztett pályamunkánk, a Természettudományi és mathematikai könyvészet, melyben 4978 írónak 8912 könyve és 2834 külföldi cikke van fölsorolva. Ide tartozik még a Figyelőben289 14 évig közölt irodalomtörténeti repertórium 10.560 címmel és a Hazánkban290 megjelent 2300 hírlapi cikknek címeiből álló történelmi repertórium.
Az Egyetemi Könyvtárhoz jutva, a könyvtár rendezésének vezetésével bízattam meg, és így munkám elkészítéséhez mind szilárdabb alapot nyertem. Felhasználtam minden fontos adatot, melyet a kezembe került könyvekből meríthettem; így különösen az oly bejegyzéseket is,
285 Szinnyei József, id. (1830-1913) – bibliográfus, irodalomtörténész, az MTA tagja. Az Egyetemi Könyvtár, majd az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa, az OSZK Hírlaptárának megszervezője. A magyar írók élete és munkái című művén kívül másik legjelentősebb munkája Hazai és külföldi folyóiratok magyar tudományos repertóriuma (1874-1885).
286 Rómer Flóris – l. a 14. szemelvény 3. jegyzetét.
287 Toldy Ferenc – l. a 13. szemelvény 1. jegyzetét.
288 Fraknói Vilmos – l. a 46. szemelvény 18. jegyzetét.
289 Figyelő – Abafi (Aigner) Lajos irodalomtörténeti folyóirata, 1876-1889 között Pesten jelent meg.
290 Hazánk – történelmi közlöny, Aigner Lajos szerkesztésében Pesten jelent meg 1884-1889 között. Szinnyei Történeti repertórium címen közli benne adatait.
melyeket a szerzők, ajándékozók, gyűjtők vagy Kaprinay291 és Toldy Ferenc, a buzgó könyv-tárigazgató a munkák magyarázatára vagy a névtelen szerző nevének földerítésére tettek.
Ilyeneket találtam a N. Múzeum könyvtárában is Jankovich Miklós292, Mátray Gábor293 és mások által bejegyezve.
Az anyag annyira fölgyűlt már, hogy földolgozásához kezdhettem. Még 1877-ben tettem közzé Egy „Magyar Írók Névtárának” Terve c. dolgozatomat a M. Könyv-Szemlében, és egyúttal beterjesztettem ajánlatomat, a munka kiadása végett a M. Tudom. Akadémiához. Az I. osztály bizottságot küldött ki, mely tervrajzomról indokolt véleményt adjon; a bizottság pártolólag terjeszté tervemet az I. osztály elé, melynek okt. 19-i értekezleti jegyzőkönyvéből szükségesnek látom magyarázatul és saját igazolásom végett a következőket ideoktatni: „A bizottság a munkának mutatványcikkek kíséretében benyújtott tervét helyesli s némi bő vítés-sel elfogadandónak tartja. Egy ily munka szüksége annál inkább érezhető, mivel naponként arról kell meggyőződni, hogy az ilynemű munkák, melyekkel az idő szerint rendelkezünk, se nem elég teljesek, se nem elég megbízhatók... A bizottság azt a módosítást, illetőleg bővítést javasolja, hogy ne csak az önállóan kiadásban megjelent művek szerzői, hanem amennyire lehet, a folyóiratokban szétszórva található értekezések s egyéb érdemes művek írói is fölvétessenek a névtárba. Emiatt újabb kutatásokra nincs szükség, csupán a felveendő anyag és a szerkesztési munka szaporodik. A 6-8 kötetre tervezett mű talán egy kötettel több, de egyszersmind teljesebb lesz. A névtár kiadására a bizottság szintén helyesli a füzetenként való (5 íves füzetekben) megjelenést oly formán, hogy az Akadémia 8-rétű kiadásai alakjában kéthasábos lapon történjék. Az életrajzi adatok nagyobb, a repertórium, kútfők stb. kisebb betűvel szedve... A mű általános érdekeinél fogva kiadási költségei ne valamely egyes osztály költségvetését, hanem az összes Akadémiát terheljék...”
A bizottság ezen véleménye az összes ülés elébe terjesztetett. Ez nov. 28-án az I. osztály javaslatát minden pontjában elfogadta, és felkérte az Igazgató Tanácsot, hogy a munka megindítására már az 1882. évi akadémiai költségvetésbe vegyen fel bizonyos összeget.
A munka kiadása fedezet hiánya miatt elhalasztatott ugyan, de én az előírt terv szerint, évről évre növekvő irodalmunkat szem előtt tartva, haladtam előre munkám megírásában.
Hogy a már létező életrajzi adatokat pontosabban meghatározhassam, sőt új életrajzokat nyerhessek, ezen idő alatt 54.000 gyászjelentést és 28.000 színlapot gyűjtöttem.
1885. nov. 17-én és 1886. nov. 20-án ismételten a M. Tudom. Akadémiához fordultam munkám kiadására végett; ezen utóbbi folyamodásomhoz egy nyomtatott mutatvány-ívet is mellékeltem. Ekkor az életrajzok terjedelmeseknek találtatván, azokat összevontabban kellet írnom.
Az önéletrajzok gyűjtésére blankettákat nyomattam, és 3220-at küldtem szét; beérkezett eddig 1415 önéletrajz. Itt meg kell jegyeznem, hogy ez önéletrajzok t. beküldői a hírlapokat többnyire nem helyesen idézik, és a könyvek címeit nem az illető címlapokról írják le. Ezek revíziója csak növeli a munkát; azért jövőre nagyobb figyelmet és pontosságot kérnék.
Végre az 1889. okt. 21-én beterjesztett kérvényem célhoz vezetett; a M. Tudom. Akadémia késznek nyilatkozott az írói tiszteletdíjat fizetni; azonban kiadóról én gondoskodjam.
A munka kiadására Hornyánszky Viktor akadémiai könyvkereskedése vállalkozott így, hogy azt csinosan, lehetőleg tömötten és olcsón állítja ki.
291 Kaprinay István (1714-1785) – jezsuita történész. Gyűjteménye az Egyetemi Könyvtárban található.
292 Jankovich Miklós (1773-1846) – műgyűjtő, történész, bibliográfus. Nagy értékű könyvtárát 1846-ban a Széchényi Könyvtár vette meg.
293 Mátray Gábor – l. a 12. szemelvény 3. jegyzetét.