Az egyetemes és a magyar jogtörténettel kutatói pálya kezdetétől párhuzamosan foglalko-zó professzor kiemelkedően eredményes munkásságában, figyelemre méltó helyet foglal el a bírói hatalom problematikája.
Első diákköri dolgozata, az 1869JV. te. bemutatása már jelezte tehetségét, s a későbbi szerteágazó alkotmány - kormányzat - egyházjogtörténeti tanulmányai mellett is meg-maradt az érdeklődése a téma iránt.'
A judicativa e sorok írójának is kitüntetett kutatási területe, s ezért az angol rokonin-tézmény hazai megfelelőjének: a magyar békebíróságnak rövid analízisével kíván tiszte-legni a jubiláns előtt.
ALAPVETÉS
A jogállam a 19. század szülötte. „A jogban, minden másban, a múlt század a történelem százada is" - hangsúlyozza Pound, a közel fél évszázada megjelent munkájában, a Jog-történeti magyarázatokban.2 Nézete szerint, ahogy minden 18. századi értekezés, döntés, szabályozás jogfilozófiát tételez fel, úgy a 19. században mindezek jogtörténeti megalapo-zást nyernek. Ezért emeli ki azt. hogy a történelem magyarázatának eszméje mellett a jogi irodalom, a törvényhozás, s a joggyakorlat egészét is szükséges vizsgálat tárgyává tenni. A Polizeistaat-Rechtsstaat fejlődésének elemzésénél az előbbi megállapítás különösen mód-szertani szempontból veendő figyelembe.
A közigazgatás szerveinek összhangja kezdetben még biztosított a közjót (bonum publicum, allgemrine Wohlfahrt) megvalósítani kívánó 18. században. A közigazga-tás feladatainak differenciálódása, az ezzel együrtjáró hivaközigazga-tásos közszolgálat kialaku-lása pedig az általános igazgatás részekre bontásához vezetett. Ismert tény, hogy a ter-mészetjogi államtanból fakadó jóléti célkitűzés megvalósítása a kameralisztika terméke.
A kameralisztika a gazdálkodás-, az igazgatás- és a pénzügyi tudományt (Ökonomie-Polizei-Finanzwissenschaft) egyesítette. A Polizeiwissenschaft nem csupán és nem első-sorban rendészettudomány, hanem valójában igazgatási, végrehajtási tevékenység jelölése, amely az anyagi javak előállításának, az állampolgárok nevelésének, a közrend megte-remtésének a feladataira összpontosított. Az állami tevékenység sokrétűvé válása ugyan életrehívta és a jogi szabályozással egyben el is különítette az egyes ágazatokat (pl.
kül-Vö: Rácz Lajos: Bíróságok a polgári államban. In: Kormányzás és kocüíikáció Acta Wenzcliana 3. sz. So-rozatszerkesztő: Rácz Lajos Új Ember Kiadó Bp. 2006. 313-376 pp. Id. még: Uö: AÍ angol bírósági szervezet történeti vázlata, In: Konferencia a bírói hatalomról cs az álhmpolgárságTÓl Szerkesztette: Homoki-Nagy Mária Szeged 2011125-135. o,
Roscoe Pound: lnterpreutions ot Ltgal History Gloucester. Mass Péter Sniirh, 1967, 171. o.
MÁTI1H GÁBOR.
ügyi-, pénzügyi-, igazságügyi igazgatás)., mégis az igazgatás egészét a Polizei fogalom fogta egybe. Innen ered a rendőrállam kategóriája - állapítja meg Szaniszló József a közigazgatástudomány fejlődeset tárgyaló monográfiájában. A szerző konklúzióját elfo-gadva megállapítható, hogy a hatalmi ágak elválasztása folytán az államot és az állampol-gárokat védelmező funkció a 19. században már a végrehajtó-hatalom önállósult ágazata-ként, mint rendészeti igazgatás (Polizei)
szerepel.-Montesquieu trias politica-ja. a jogállam rendező elve. A legislativa és az executiva vi-szonyát az adócenzusos választójogon alapuló képviselet, a törvények primátusa, illetve a parlamentnek felelős kormányzati rendszer jellemzi a polgári fejlődés első szakaszában. Az igazgatás a törvények adta keretek között és kivételesen e felhatalmazáson nyugvó szer-vező-végrehajtó tevékenység.
Az általános igazgatás (belügyi) mellett fokozatosan alakul ki a szakigazgatás. A fel-adatok sokrétűsége a szervezeti formák átalakulását vonja maga után. A szakigazga-tást részben az általános igazgatás vitelére hívatott szervek, részben pedig új hivatalok (dekoncentrált szervek) létesítésével látják cl. A közigazgatás ,,szakosodási" trendjét a preindusztriális állam szükségletei befolyásolják.
A közigazgatás és az igazságszolgáltatás ismételt rendezését ugyancsak a jogállam veszi programba. A magyar fejlődésben az 1869. évi 4. te. rögzíti a közigazgatási és bíráskodási hatáskört, alapelvként mondja ki a teljes elválasztást. £ törvény mintegy zárófejezete az 1791.
évi 12. tc.-ben foglaltaknak, a kormányzattól elkülönítendő bíráskodás kívánalmának.4 A KÖZIGAZGATÁS ÉS AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS „EGYSÉGE"
A KISEBB ÉRTÉKŰ POLGÁRI ÜGYEKBEN, A BAGATELL BŰNCSELEKMÉNYEK ELBÍRÁLÁSÁBAN
A két „hatalmi ág" következetes elválasztása a gyakorlati megvalósítás során akadályok-ba ütközött. Az alkotmányjogi fejlődést tárgyaló múlt századi tankönyvek szerzői a me-rev különállásban mind a közigazgatás, mind az igazságszolgáltatás korlátozását vélték felfedezni. A közigazgatásba történő beavatkozás tilalmának következményét - a többi között - abban látták, hogy a „közigazgatási igazságszolgáltatás" kezdetben a közigazga-tási hatóságokra maradt, s csupán csak később szerveződhettek a közigazgaközigazga-tási bíróságok.
Találó az a megjegyzés, amely szerint például a porosz igazságszolgáltatásban szubjektív akaratelhatározás függvénye volt az, hogy a bírói liatáskört igénylő ügyeket melyik köz-igazgatási szervhez telepitették.
A szétválasztás - a hazai szabályozást mintegy nyolc évtizeddel megelőzve - a francia törvényhozás érdeme (1790. augusztus 24.). s ezt a megoldást, mint „alaptörvényt" - vet-ték át a különböző alkotmányok.71
A jogállam tehát, mint a törvényesség őre konstrukció egyfelől a polgári viszonyok,
[ózset: A köztgazgatástudomáiiy oktatásának és tanszékeinek története. sz ELTE Jog- és Államtudo-mányi Karán 1777-1977 között. 1. Bp., 1977. 41-55. o.
rvlirhé Gábor: A bírói hatakim gyakorlásiról szóló 1869. t e létrejötte és jelentősége J dualizmus jogrendszeré-ben. Gazdaság-és jogtudomány. MTA-IX. Osztályának Közleményei III. 1-2. 1969. 133-159. o.
Nagy Ernő: Magyarország közjoga (Államjog). Bp. 1907 400—(10. o.
86
A MAGYAR bEKEBIROl INTÉZMÉNY
a polgárok jogainak védelmét volt hivatott biztosítani, másrészt a döntő szerepet a hatalmi ágak kialakításában.
A múlt századi alkotmányok, alaptörvények a francia megoldástól indíttatva verték íi az igazságszolgáltatás elkülönítendő szervezetének tételét. A kiindulás közös sajátosságai 3 következetlen végrehajtásban is azonosak voltak.
Egyetértés abban mutatkozott, hogy az ügyek meghatározott csoportját továbbra is köz-igazgatási hatáskörben indokolt tartani. Az eltérés az európai jogfejlődésben kétirányú volt:
- a közigazgatás mely szervei láthatják el e feladatokat, illetve - kapcsolódjanak-e a bírói fórumokhoz, s ha igen, akkor milyen áttéttel rendszerben. A kérdések meg-oldási módozatait az angol, a francia, a német és az osztrák út szemléletesen pél-dázzák. Mi ez utóbbival kívánunk foglalkozni és a magyar fejlődéssel összevetve a közös érintkezési pontokat mutatjuk be."
A magyar polgári igazságszolgáltatási szervezet létrehozásában is első állomás az alap-elvnek alaptörvényben történő megfogalmazása (1869. évi 4. te). A kiesebb súlyú és jelen-tőségű ügyek igazgatási szervekhez telepítésében a nyugat-európai megoldások is példa-ként szolgáltak. A bírói hatalom gyakorlásáról szóló alaptörvény vitájában élesen ütköztek a nézetek, így felvetődött az angol békebírói intézmény meghonosításának a kívánal-ma. A közigazgatási szervezet hatásköri kérdéseinek rendezésével összefüggésben pedig ugyanez fogalmazódott meg kormányzati szinten is.7
Az igazságügyi reformkoncepció már ab ovo számolt - mégpedig az elsőfokú bírásko-dásban - az ügyek meghatározott csoportját figyelembe véve, a közigazgatási bíráskodás fenntartásával. Ezt egyértelműen bizonyítják a törvényhatóságokra, a községekre, a bírói szervezetre vonatkozó javaslatok.
A BÉKEBÍRÓSÁG - TÖRVÉNYSZÉK MODELL
Az elsőfokú bírósági szervezet kiépítésére vonatkozó kormányzati elképzelést az 1869 má-jusában tartott minisztertanácsi ülés határozata erősítette meg. Az alsó fokú bíróságokról és az ügyészségekről szóló javaslat a békebírói intézmény felállításával került elfogadásra.8 A rendezés egyidejűségét, azaz az alaptörvény, az 1869. évi 4. te. végrehajtásának előké-szítését további két - egymást követő - kormányhatározat igazolja. Az október 17—i a köz-igazgatás átalakítását, az október 20-i az első bírósági szervezet alapvonásainak kijelölését rögzítette." Mindkét javaslat 1870. első hónapjától készen állt a parlamenti vitákra. Mégis a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló, 1870. évi 42. te. jóval megelőzte a bírósági szer-vezet változásának törvényi szentesítését. Ennek magyarázataként a társas-egyes bírósági rendszer arányát, a hatásköri rendezés mikéntjét kell megnevezni. A kormányzat magá-nak vindikálta a jogot a szervezeti forma véglegesítésében is.
'' A nyugat-európai jogfejlődésre- lásd Rác? Attila: Az igazságszolgáltatási szerv e-zci egység? és differenciálódá-sa. Bp., 1972
7 Magyar Országos levéltár (a továbbiakban: MOL) Filmtár, 3747. Mrj. 1869-1870. 29. sz. MT. Vö,: Ereky István:
Jogtörténeti és közigazgatási ranuhuinyok, Eperjes, 1914. 141. o.
6 Uo.
s MOL K. 27. 52. sz. MT 1869. X- 17.. MOL K 27, 53. sz. MT 1869. X. 20.
MAI HE GÁBOR
Az elsőbírósági szervezetet a békebírák, a törvényszékek, valamint a főváros kerületei-re külön váltó- és kekerületei-reskedelmi törvényszékek alkották volna.
Az igazságügy-minisztérium a békebírói intézmény bevezetésével új fórumrendszert kívánt megteremtem:
- az igazságszolgáltatás alsó fokán álló békebírókat, akik a főispán jelölése alapján a királytól nyernek kinevezést, s az erről szóló okmányt az igazságügy-minisztertől kapnák,
- a békebírák kollégiumát, - mely az egyes bírák fellebbezési fóruma, ez tulajdon-képpen a törvényszéktől delegált bíróság,
- a királyi törvényszéket, hozzárendelve minden ügyet, ami nincs az alsó szintű fó-rum hatáskörébe utalva.
A békebírákra vonatkozóan az előterjesztés az alábbi szempontokat tartotta irányadónak, - a javaslatban az érintettekre megszabott kvalifikáció között a „jogtudományi
szak-avatottság" nem szerepelhet feltételként,
- a hivatalukban addig maradnak, míg feladataiknak megfelelnek,
- alapos ok nélkül nem mondhatnak le, de felmentésükkel az újonnan kinevezendő utódjuk belépéséig „szolgálatukat'" folytatják,
- az államtól nem kapnak fizetést, de a törvényben megállapított mértékben, mérsé-kelt díjakat elfogadhatnak a felektől,
- a hozzájuk érkezett beadványok, a kiállítandó okiratok illetékmentesek.
A békebírák tervezett hatásköre a) Polgári peres ügyekben
a törvényben taxatíve felsorolandó bagatdl ügyek, kiegészítve az önkéntes alávetés eseteivel. E kategória jellemzője, hogy a substratum csekélységénél fogva érdem-telen a rendes bírói útra, s az ügyek elintézéséhez csupán a tények helyes és józan megítélése szükséges, melyek ..jogtudományi szakavatottságot" igénylő jogi kérdé-sekkel nincsenek kapcsolatban.
b) Büntetőügyekben
azok a rendőri, s egyéb kihágások, amelyekre a törvény, vagy a törvényhatósági statútum pénzbírság kiszabását rendelte. Ebbe a körbe a mezei rendőri ügyeket, a letartóztatást, az elfogatást, az in íiagranti esetét, továbbá a bűnjelek, bűnnyomok megőrzését sorolták.
c) Nemperes ügyekben
a megegyezést, a birtokháborítási esetekben az ideiglenes status quo fenntartását, továbbá a ,,lakbérleti" szerződések felmondását kívánták hatáskörükbe vonni.
A békebiráktól az egyfokú fellebbezés a békebírói kollégiumhoz történt volna, amely a megye székhelyén havonta, vagy kéthavonként ötös tanácsban ülésezik. Elnöke a királyi törvényszék kiküldött tagja, aki a törvényhatóság területén működő békebírák közül két rendes és két póttagot hívhat meg, az érdekelt ügyben első fokon eljáró bírák kivételével.
A kollégium tagjait az ülések tartamára napidíj illeti meg.
A királyi törvényszékek a vázolt hatáskörben az érvényesíteni kívánt szóbeliség, nyil-vánosság rendszerének megfelelő számban szerveződnek.
A fenti elvek alapján készítendő javaslat a törvényszékek székhelyeiről is
rendelke-A Mrendelke-AGYrendelke-AR BEKEBIRO1 IN IEZMENY
•••«>•*-_'