A Magyar-Ölasz Bank (ezelőtt Magyar Agrár- és Járadék-

Járadék-3 0 MAGYAR PAEDAGOGIAI • TÁRSASÁG

bank) bélvárosi fiókjának 557. sz. takarékkönyvében 4507 K, a 382. sz. takarékkönyvében 801 K, á 209. sz. takarékkönyvében 11.024 K, a 383. sz. takarékkönyvében 12.893 K, és a 381. sz. taka-rékkönyvében 16.000 K 18 f. .

Az értékpapírok névértékének összege 9515 K, a takarék-betétek összege 50.874 K. Ezenkívül a m. kir. postatakarékpénztár 1923 jan. 24-i 9. sz. számlakivonata szerint rendelkezésre áll 34.264 K 28 f. Készpénzben találtatott 849 K.

Az eddig befizetett alaptőke 10.843 K, 3 drb 4%-os korona-járadék-kötvény és 3 drb hadikölcsön-kötvény, összesen 600 K névértékben.

Végül a 49.522 K18 f maradvány az 1923. évre köny veltetett.

Kemény Ferenc s. k. Dr. Zsengeri Samu s. k.

pénztárvizsgáló bizottsági tag. pénztárvizsgáló bizottsági tag.

A Társaság Kemény Ferenc indítványára Dr. Bozóky Endre pénztárnoknak a .felmentvényt megadja és buzgó működéseért köszönetet mond. Jövő évi pénztárvizsgálókul Kemény Ferenc és Zsengeri Samu küldetnék ki, akiknek, valamint Böngérfi János ellenőrnek fáradozását az elnök külön is megköszöni. /

IX. Dr. Bozóky Endre bemutatja az 1923. évi költségelő-irányzatot. . ' A Magyar Paedagogiai Társaság 1923. évi költségelőirányzata:

. . •. BEVÉTEL:- . . KIADÁS: . , • 1922. évi maradék .. .. 49.522'28' • írói tiszteletdíjak .. .. 10.000"-600 tag á 50 K 30.000"- • Tisztviselők' ..,'.; 6.10.000"-600"- 6.600"-400 előfizető á 200 K • ... 80.000".-. Szolgák. .. .. .. .. .. 2.000"-Kamatok 500"- Ügykezéléé " .. 8.000'-Adományok 10.000"- Nyomda ' .. .. " . . . / ..340.000"-Államsegély .. .. .. .. 100.00.0"- Egyenleg .. ... .. .. '.. 3.422"28

Az Akadémiától .. .. ,. 100.000"— ' ' ! 370.022"28 370:022"28 . - Budapest, 1923 február 3-án. , . <

: • Az elnökség nevében: . . , • / ; Böngérfi János s. k. . j)r Boróky Endre s. k:

ellenőr. - ' ' • ' pénztáros. - >

'" A*nagygyűlés vita'nélkül elfogadja áz előirányzatot. . X. Az elnök köszönetét fejezi ki' tisztviselőtársainak .'buzgó és önzétlen fáradozásukért és-megköszönvén ajelenlevőknek a Társaság ügyei iránt való érdeklődést/ berekeszti a nagy-gyűlést. ; • • ' " ' • • • . ' • /

Felölvasó ülés l 9 2 3 március 22-én.

Schneller. István elnöklete alatt . jelen voltak: Baloghy ] Györgyné, Baranyai József, Barger László, Bérecz László, Boreczky Elemér, Buchta László, Csekő Árpád; Csekő Géza, Dulovits Árpád, Éltes Mátyás jegyző, Erdélyi Lajos, Firmán Jenő, Fraiik Antal,' Geőóze Sarolta, Glózer József, Goldziher Károjy, Gyulai Ágost, Heidinger NándérJ Hittig Lajos,' Hittig Lajosné, Horváth József, Jávor Albert, Jőzsa Károly, Kenyeres Elemér, KosZó János; Kovács János, Littke Aurél, Magyary Károly, Mosgay Sándor,

MAGYAR PAEDAGOGIAI TÁRSASÁG 3 1

Nagy Aranka, Nagy Ferenc,: Nagy J. Béla, Noszlopy László, Oberle Károly, Oberle-Károlyné,'. Pálmai Lenke, • Pánczél, Tibor, Polesinszky Jenő, Quint József, Quint Józsefné, Radák Olga, Rosta József, Sajtós Kálmán, Scherer Sándor; Sebestyénné Stetina Ilona, Séjlyom János, Szabó Gábor, , Székely György, Szkladányi László, Szmetana János, Takács Béla, Tocsek Ilona;

Tóth Géza, Turcsányi. István, Viszota Jenő, Zöld' Elek «és' mások.

I. Geőcze Sarolta felolvasta ily című tanulmányát: Polgári iskolai és tanítóképző-intézeti tanárképzésünk nemzeti szempontból.

II. Az elnök megköszönte az előadónak erős nemzeti érzésből fakadó, nagy gyakorlati érzékkel megírt, beható szociális és gazdasági tanulmányokon alapuló előadását. Kifejezte abbeli meggyőződését, hogy ez az előadás az ügyre fejlesztqleg fog hatni. Mivel más hozzászóló nem jelentkezett, az elnök meg-köszönte a közönségnek érdeklődését és berekesztette az ülést.

Felolvasó ülés 1923 április 28-án.

Pintér Jenő elnöklete alatt jelen voltak: Benkóczy Dániel, Boldoghy Álisz, Boréczky Elemér, Bozóky Endre, Chován József, 'Császár Mihály, Danilovics János, Deák János, Éltes-Mátyás jegyző, Fejes Irén,] GJatz József, Gyökössy Margit, Gyulai Ágost, Jancsó Andor, Jánossy Lajos, Kemény Ferenc, Kenyeres Elemér, Kirner Gusztáv, Kiss László, Krécsák. János, Láng Gabriella, Láng. Margit, Malomhegyi Margit, Mester János, .Nagy Emma, Nagy J. Béla, Ráb Gusztáv, Radák Olga, Richter Aladár, Sch'nejler István, Sebestyénné Stetina Ilona, Sólyom Jenő, Szabó Aladár, Székely Károly, Szelényi Ödön, Szejényi Ödönné, Szlavik Hermin, Sztankó Béla, Wiczián Dezső, Wilde Margit, Zelenka Erigyes.

I. Az elnök üdvözölte a megjelenteket s felkérte Szelényi Ödönt elő-adásának megtartására.

• II. Szelényi Ödön r. tag felolyasta A filozófiai pedagógia úttörői Magyar-országon. című-értekezését. . '. : ' , • ' III. A felolvasás befejezte után az elnök rámutatott a történeti kutatásoknak nagy jelentőségére, s az előadónak a Társaság nevében köszö-netet mondva,, berekesztette az ülést. • , •

Felolvasó ülés 1923 május 26-án.

Fináczy Ernő elnöklete alatt jelen voltak: Amberboy Amália, Bardócz Pál, Baros Gyula, Bartós Róbert, Berzeviczy Albert, Boréczky Elemér, Bozóky Endre, Böngérfi János, Czakó Ambró, Csekő Árpád, Danilovics. János, Dengl János, Dörfler Janka, Droppa Olga, Drozdy Gyula, Dudás István, Dulovits Árpád, Éltes Mátyás jegyző, Endrész Alajos, Forbáth Lázár, Fóris Miklós, Frank Antal, Gaál Andor, Geőcze Sarolta, Goldziher Ignác, Goldziher Károly, Gregus Pál, Gyökössy Margit, Gyulai Ágost, Hajdú Lajos, Hidasi Sándor, Imre József, Imre Kálmánné, Imre Sándor, Jancsó Elemér, Jávor Albert, Kádár Levente, Kemény Ferenc, Kenyeres Elemér, Kéz Andor, Kolleth Aranka, Koszé János,- Kovács János, Kutas Ilona, Lázár Kálmán,. Lehóczky Emilia, Losonczy Győző, Lux Gyula, Mesterházy Jenő, Michels Fülöp, Nagy József, Nagy J. Béla, Nagy Miklós, Nagy Pál, Nagy Péter, Nagy Zsigmond, Noszlopy László, Odor Gyula, Pintér Jenő, Quint József, Quint -Józsefné, Radák' Olga, Rácz Gyula, Rédiger Károly, Remenyik Károly, Róna Rózsi;

Schilling Gábor, Schneller István, Sebestyénné, Stetina Ilona, Simoncsics Pál, Sólyom János, Somogyi Géza, Steiner Ferenc, Székely György, .Szmetana József, Szombatfalvy György, Szöllősy Lajos,, Szőnyi. Imre, Szőnyi Károly, Sztankó Béla, Takács Béla, Teveli Mihály, Tolnai Vilmos,, Tóth Zoltán;

Zsenaty Dezső és még sok vendég. ''. , • - ' . - • I. Fináczy Ernő elnök üdvözölte a megjelenteket, az ülést megnyitotta

3 2 MAGYAR PAEDAGOGIAI • TÁRSASÁG

és felkérte Imre Sándor államtitkárt előadásának megtartására.

II. Imre Sándor előadja A benső megújhodás útja címfi, nagy figyelem-mel hallgatott tanulmányát.

III.- Az előadás befejeztével az elnök köszönetet mondott az előadónak és-örömét fejezte ki, hogy hosszabb szünet után ismét láthatjuk és hallhatjuk Társaságunk előadó asztalánál. Ezzel az ülés véget ért.

HIVATALOS N Y U G T Á Z Á S .

A Magyar Paedagogiai Társaság pénztárába 1922 november 20-tól 1923 május 23-ig a következő befizetések történtek:

Adományok: Bartalus A. 100 K. Bernáth L. 16 K. Burány G.-Csorna 300 K. Darva J. Csengerujfalu 240 K. D. F. 100 K. Endrei G. 200 K. Felczán J. Kaposvár 226 K. Geőcze S. 100 K. Horváth G. 30 K. Illés L. 50 K.

Katonáné Th. I. 200 K. Kornis Gy. 500 K. Laurentzy V. 40 K. Madzsar I.

200 K. Pintér J. 600 K. Rajcsányi E. Kevevára 102 K. Sebestyénné St. I.

500 K; Tildy J. 440 K. Waldapfel J. 60 K.

Kültagok befizetései

1919-rer Bernáth L. Jakab B. Pécs. Lipcsey J. Balatonfüred.

1920-ra:. Bernáth L. Felczán J. Kaposvár. Jakab B. Pécs. Lipcsey J.

Balatonfüred.

1921-re: Bernáth L. Felczán J. Kaposvár. Geréb J. Huber J. Barátúr (2 K). Heller B. Jakab B. Pécs. Kovách G. Láng Gy. Debrecen. Lipcsey J.

Balatonfüred.

1922-re: Darvas J. Csengerujfalu. Felczán J. Kaposvár. Geréb J. Győri V. Sárvár (2 K). Heller B. Huber J. Barátúr. Jakab B. Pécs (2 K). Kovách G.

Láng. N. Debrecen. Lipcsey J. Balatonfüred. Mácsay K. Félegyháza. Molecz B.

Szentes. Rajcsányi E. Kevevára. Simonides I. Kecskemét. Tildy J. Tömör*

kényi D. Szaitvas. Werner A. Eger.

1923-ra: Agárdi L". Veszprém (10 K). Baranyai G. Barna J. Bartha B.

Rákosliget (10 K). Barcsai K. Győr (10 K). Balogh J. Nagylózs (30 K).

Bednarik A. (10 K). Berényi J. Bernáth L. Bizzer J. Mór (10 K). Bosányi F. (10 K). Bundschuh 0. Erzsébetfalva. Csanády S. Sárbogárd (10 K). Darvas J. Csengerujfalu, Deptner T. Dénes Sz. Dittler J. Csongrád. Ember J. (30 K).

Erdős L. Erzsébetfalvá. Farkas G. Dabrony. Faragé G. Felczán J. Veszprém.

Fekete M. (10 K). Forgó Gy. Fuxhoffer D.-né (10 K). Füzesi A. Gáspár P.

(30 K). Geréb J. (46 K). Germán J. Pécs (30 K). Glatz K.-né (10 K). Gottléb B. (10 K). Gorzó D. (10 K). Grosz F. (2 K). Gurszky D. Gyöngyösi B. Győry V. Sárvár (38 K). Hajdú L. Haszler K. Erzsébetfalva. Havas J. (20 K). HaUer B. (20 K). Holecska Gy. Orosháza (10 K). Horváth F.

Horváth L. Horváth E. (10 K). Huber. J. Barátúr (38 K). Huber J.-né (10 K). Illés L. Kellemen K. Sümeg (10. K). Kenyeres E. (20 K). Kiss A. (10 K). Koschovitz Gy. (10 K). Kovách G. Kovács Gy. Üjpest (10 K).

Krécsy B. (34 K). Latzkó H. (20 K). Laurentzy V. Láng N. Debrecen.

Leitner F. Sopron (10 K). Lersch E. (30 K). Lieber E.-né (10 K). Lin-denmayer A. (10 K). Lóránd L. (10 K). Lux B. Körmend. • Major J. Pan-nonhalma (10 K). Mácsay K. Félegyháza (40 K). Mika K. (10 K). Mik-lóssy K. Erzsébetfalva. Nánay B. Debrecen (30 K). Novy F. Pauer A.

Szombathely (10 K). Pánczél J. Pápay G. Erzsébetfalva. Párkányi R. (10 K).

Perhács S. Szeged (40 K). Perné V. Radnai M. (10 K). Rajcsányi E. Kevevára.

Ranschbúrg P. (30 K). Reiter B. Sopron (10 K). Relk'o'vics N. (10 K). Révész K. Rózsa A. (10 K). Rózsa E. (10 K). Schultz J. (10 K). Schuschny H.

(10 K). Schweiger S. Erzsébetfalva. Simonides L Kecskeinét. Simonffy J.

Szombathely (Í0 K). Soós S. Érzsébetfalva. Steiner M. Szombathely (-28 K).

P A S C A L E M L É K E Z E T E .

F r a n c i a o r s z á g ez évben ü n n e p l i P a s c a l t születésének háromszázadik é v f o r d u l ó j a .alkalmából. A szellemi életnek az.

a széles mesgyéje, amelyen ez a csodálatos és sokoldalú szel-lem életének rövid 39 esztendeje a l a t t h á t r a h a g y t a t e r e m t ő

erejének n y o m a i t , a legkülönbözőbb t u d o m á n y o k képviselőit a r r a i n d í t h a t j a , hogy őt ez alkalommal a m a g u k é n a k tisztel-jék. B á r a m a t h e m a t i k a — m i n t ú j a b b a n r á m u t a t t a k — P a s c a l életében sohasem volt több szórakozásnál,1 s e téren fejlődése i s f é l b e n m a r a d t , geometriai felfedezései mégis előkelő helyet biz-t o s í biz-t a n a k neki e biz-t u d o m á n y biz-törbiz-ténebiz-tében. Korszakalkobiz-tó v o l biz-t m i n t természettudós; a l é g n y o m á s r a vonatkozó, klasszikussá vált m e g á l l a p í t á s a i n á l f o g v a joggal tekinthető a m o d e r n fizika egyik a t y a m e s t e r é n e k . Az irodalomtörténet ' benne tisz-teli a f r a n c i a prózastílus megteremtőjét. A theológia a keresz-t é n y vallás a p o l o g e keresz-t á j á r a emlékezkeresz-tekeresz-t ebben az „ukeresz-tolsó n a g y szentben" (Sainte-Beuve), akinek különösen a valláspszicholó-g i á r a vonatkozó vizsvalláspszicholó-gálódásai m a r a d a n d ó és i r á n y j e l z ő érté-kűek. Filozófiája pedig, n o h a csonka és t r a g i k u s , m i n t m a g a a z

az élet, a m e l y n e k f o l y a m á n megszületett, m i n d i g vonzotta azokat, akik az egységes, kerekded és érett világkép helyett, a m e -lyet ebből semmikép sem nyerhetnek, előszeretettel f o r d u l n a k a lélek i n t i m és titokzatos birodalma felé. A P a s c a l - ü n n e p első-sorban az ő ünnepük,

H o g y P a s c a l t közeli viszony fűzi a nevelés ügyéhez is, Köztudomású, hiszen minden számottevő neveléstörténeti kézi-k ö n y v megemlékézi-kezikézi-k erről. Mégis ezt a viszonyt p á r szóval közelebbről jellemezni igen nehéz. P a s c a l n e m volt h i v a t á s o s pedagógus; n e m gondolkodásának i r á n y a késztette, m i n t a h u m a n i s t á k a t v a g y H e r b a r t o t , h o g y a nevelést elmélkedése körébe v o n j a . Nem is alkalomszerű elmélkedő, m i n t Mon-taigne. P o l i t i k a i előrelátás v a g y a t á r s a d a l m i regeneráció gondolata s e m vezette r á a nevelés problémáira, m i n t M o r u s t v a g y Pestalozzit. Még kevésbbé á l l í t h a t j u k — legalább is h á t á

-rozott bizonyossággal, — hogy a nevelés g y a k o r l a t i kifejtésé-vel v a l a h a kísérletet t e t t volna. H a léte m á s k i b o n t a k o z á s t n y e r t volna, ha s p o n t á n nyilvánuló h a j l a m a eredettől m á s i r á n y b a n válik tetté, kérdés, hogy egyáltalán v a l a h a é r i n t k e -zésbe k e r ü l t volna-e k o r a pedagógiai mozgalmaival. A m i t pedig felőle e t e k i n t e t b e n t u d u n k , az c s u p á n n é h á n y a d a t r a s

. 4 L . Pascal: P e n s é e s e t O p u s c u l e s é d . L é o n Brunschvicg 3. k i a d . P a r i s , 1904. 229. 1. — V . ö . J . B e r t r a n d : B . P a s c a l . P a r i s , 1891. 228. 1.

Magyar Paedagogia. XXXII..7—10. 3

3 4 P R O H Á S Z K A LAJOS

azonfelül néhány föltevésre szorítkozik. Mi tehát az, ami Pas-calnak mégis jelentőséget ad a nevelés történetében?

Pascal gondolkodása, attól fogva, hogy a theológia irá-nyába igazodik, az ismerés, az élet és a cselekvés minden kér-dését erre a síkra vonzza. Elmélkedése korábbi körei e ponton új világjelentés elemeivé válnak. Ismeretes, hogy ez az ízig-vérig mathematikai elme gondolkodása theológiai áramának

tér foglalásával, a. mathematikai végtelenség gondolatának is misztikus távlatot elevenít. A tudás elméleti elveit a bit kút-jából merített bizonyossággal organizálja, vagy legalább is vívódik ezért. Az élet és morál legfontosabb kérdéseit, amelye-ket Montaigne-on tanult, a kegyelem tanával hozza összefüg-gésbe. Minél szenvedélyesebb taglejtéssel fogja meg az Örökké-való kezét, minél átfogóbbá válik nála a vallási élmény, annál kizárólagosabb jelentőséggel vállal gondolkodása is theológiai hivatást.²

Minden theológiai spekuláció, alapuljon az észelvekkel szervező dialektikai módszeren avagy a lélek intuitív-misz-tikus lendületén, legyen az metafizikai avagy ethikai irányú:

mihelyt a megigazulás művét folytonosítani akarja, végered-ményben kimondottan vagy lappangva egyszersmind pedagó-giai programmot vet fel. A theológia problémaköre az embernek Istenhez, az Abszolutumhoz való viszonya. E viszony közvet-lenné tételére közvetítőkre, összekötő tagokra van szüksége.

A véges ember csak úgy mozdulhat szűk határaiból a Töké-letes felé,' ha e közvetítőket megtalálja, magáévá teszi, részese-dik bennük. De hogyan érheti ezt el? Nyilván csak úgy, ha élétét úgy alakítja, amint a Közvetítő megkívánja, ha

min-tának és mértéknek veszi, ha fokonkint hozzá hasonlóvá törek-szik válni. íme a theológiának pedagógiai sorsa. Csak Platonra utalunk e tekintetben, akinél ez a kiérés tetten érhető. Hogy a' theológiai elem egész gondolkodásának indítéka, nein szorul bővebb magyarázatra. Az ő „közvetítői" az eszmék, melyek kapcsolatot létesítenek az egyes és az egyetemes között. Mi-helyt azonban az eszmealakította embert realizálni akarja, ném mellőzheti, hogy a nevelésről való elmélkedést gondolko-dása körébe ne vonja. így válik — mint ismeretes — az igaz-ságosság eszméje a nevelés egész rendszerének mintegy szúb-sztaneiális céljává. A keresztény theológia gondolattömbjében a közvetítő az Istenember, a testet öltött Ige. Ö az utánozandó példa. Az Ö egyéniségének szemléletében termékenyült meg századok pedagógiai gondolkodása.' A theológiai magházból tehát itt is pedagógiai probléma pattan elő. A cél állandó meg-állapítottsága mellett csupán az a folyton újból foglalkoztató kérdés: minő eszközök és módok a legalkalmasabbak e cél el-érésére?

. Ha Pascal gondolkodásához erről az oldalról közeledünk,

2 L ' o n n e p e ú t f a i r é d e i u i u n p h i l o s o p h e , q u ' e n t r a n s f o r m a n t , c o n t r a i r e m é n t á s a e r o y a n c e , s e s d o c t r i n e s r e l i g i e u s e s e n s y m b o l e s . d e d o c t r i n e s r a t i o n -n e l l e s — m o -n d j a ' É m . Boxitroux: P a s c a l 8. k i a d . P a r i s , ' 1922. 193. 1.

P A S C A L E M L É K E Z E T E . , 3 5

több szempontból r o k o n a b b n a k f o g j u k találni a régi egyház-a t y á k é v egyház-a l , m i n t bárkiével egyház-azok közül, egyház-akik közvetlenül előtte hozzászóltak a nevelés kérdéseihez.3 N e m véletlen műve, h o g y elmélkedése a n n a k az e s z m e á r a m l a t n a k á r j á b a n t e r m é k e n y ü l t meg,, mely a kereszténység első századainak h i t é t vélte ú j életre kelteni. Ö is a hit és a kultúra általános elvi kérdéseinek meg-oldásán f á r a d , mely ellentét n á l a is közvetlen, élményszerű h a t á s o k b ó l vált tudatossá. Ez a tény jelöli meg a helyét és

köl-csönöz e g y ú t t a l jelentőséget neki a nevelés történetében. Csak i n n e n érthető m e g Gondolatainak az a néhány, szorosabban vett pedagógiai vonatkozású helye, mely egyébként, k i r a g a -d o t t s á g á b a n jelentéktelen, a P o r t - R o y a l híveinek p e -d a g ó g i a i

r e f o r m m ű v é h e z mérten pedig csupán szegényes volna. P a s c a l gondolkodása egészének teleologikus értelme p e d a g ó g i a i

érdekű.

V a n azonban a theológiai indítékon kívül még e g y körül-m é n y , körül-mely P a s c a l b a n a nevelés kérdései i r á n t elkerülhetetlenül érdeklődést ébreszthetett, s ez m a g a a kor, összes

szel-lemi mozgalmaival. Csupán két v o n á s r a u t a l u n k i t t a kor arcu-l a t á b a n , mearcu-lyek szempontunkbóarcu-l figyearcu-lembe jöhetnek. .Az egyik a klasszikus metafizikának m i n d j o b b a n háttérbeszorulása,

ami-vel szemben nőttön-nő a lélek és az erkölcs t a p a s z t a l a t i kérdé-sei i r á n t az érdeklődés. Montaigne vetése megérlelődött, D e s c a r t e s nemcsak finom elemzést ír a lélek a f f e k t í v jelensé-geiről, de egész rendszerének k i i n d u l ó p o n t j a a pszichikai

tevé-kenység (eogitatio) ténye. Spinoza és Hobbes rendszere palimpsestushoz hasonló, melynél az erkölcspszichológiai és politikai kérdések e l b o r í t j á k a metafizikai réteget. A kor egyetlen igazi metafizikusa, Leibniz, az infinitezimális lélek gondolatából indul rendszeralkotó ú t j á r a . A természettudo-m á n y i gondolkodás, természettudo-mely két század természettudo-m u l v á ér el d i a d a l a tető-p o n t j á r a , lassan előkészül. H o g y a nevelés elmélete e

gondo-l a t á r s o d r á b a n sokszorosan megtermékenyügondo-lt, n e m szorugondo-l bizonyításra. A X V I I I . század v a l a m e n n y i pedagógiai r e f o r m -törekvése m á r lassú tapogatódzás a gyermeki lélek természer tének megismerése felé. Feltehető, h o g y Pascal, a k i oly finom i n t u í c i ó v a l m e r ü l t bele a lélekbe, hogy egy-egy, szinte zsoltár-, szerűen ható kijelentése m a is frissen érint, a g y e r m e k i lélek szemléletét sem mulasztotta el a b b a n a környezetben, ahol o l y bőven n y i l t alkalma a megfigyelésre.

A k o r másik uralkodó jellemvonása a fokozott, valósággal n y u g t a l a n érdeklődés az egyetemes érvényű, m i n d e n t megoldó módszer kérdése i r á n t . T u d o m á n y b a n , művészetben, életben és intézményekben ezt keresik és tőle v á r j á k az emberiség boldo-' g a b b k o r r a v i r r a d á s á t . Távol v a g y u n k még a felvilágosodás s z á z a d á n a k f r i v o l optimizmusától; a kor szövetébe számos gon-d o l a t f o n a l fűzőgon-dik, mely h a r c o t képvisel az emberi természetbe s a n n á k a l a k í t á s á b a v e t e t t bizalommal szemben (gondoljunk c s a k a jansenizmusra), azonban g y a k o r l a t i .

következményeik-3 V . ö . Giraud: P a s c a l . L ' h o m m e , l ' o e u v r e , l ' i n f l u e n c e . P a r i s , 1922. 169.

1.-3 6 P R O H Á S Z K A LAJOS

ben az ellentétes álláspontok összefutnak s e találkozási ponti a módszer elve. Módszert keresnek a filozófusok s ennek eddigi hiányában vélik látni elődeik gondolkodásának sikertelensé-gét. Az ars inveniendi látóköre lelkesíti a század természet-kutatóit a környező valóság addig rejtett erőinek feltárására és kiaknázására. Mindamellett a módszer elve különöskép a kor racionalizmusának gyermeke. Alkalmazásának széles tere nyüt a vallás, az erkölcs, a jog és államelmélet körében, sőt maga a kor autokratikus társadalmi szervezete és közgazdasági élete is úgyszólván ennek a módszerformának kiérlelődése.4 Szelle-mét halljuk lélekzeni, ha figyelünk, a század legjellemzőbb ki-fejezője, a tragédia strukturája mögött is. Az élet egész kere-tét — a nagy gondolatkoncepcióktól a leggyakorlatibb kérdé-sekig — a világkerekítés, a kiegyenlítés, sima megoldás törek-vése tölti be. Hogy eközben a módszer elve gyakran puszta-abbreviaturává külsősödött, tagadhatatlan. De a század peda-gógiai elméletébe és részben gyakorlatába mégis ez a prin-cípium vitt új életet. Az "oratoriánus és jansenista nevelőintéz-mények történeti jelentősége módszeres újításaikban rejlik; a.

hercegi nevelők is kivétel nélkül a módszer reformátorai;

Comenius közvetlen hatását Franciaország kevéssé érezte^

ugyan⁵ s szelleme is a racionalizmustól távolabb álló

In document PAEDAGOGIA MAGYAR (Pldal 33-40)