A m a g á n jo g főképen a családi és vagyoni rendet védi, tehát oly cselekvényekre vonatkozik, amelyekhez már a nép jogi meggyőződése szerint bizonyos jogkövetkezmények fűződnek. A törvény
hozó feladata e téren abból áll, hogy ama jogkövet
kezményeket szentesíti és kényszer által is érvé
nyesíti.
A b ü n te tő jo g az életet, a testi épséget és az államrendet védi. A magánjogi és büntetőjogi sére
lem közt abban mutatkozik lényeges különbség, hogy a büntetőjogi sérelem által a jogrend kevésbbé helyrehozható megtámadást szenved, mint a magán
jogi sérelem által. A büntetőjog rendszerének alap
elve, hogy minden az állami akaratnak ellenszegülő cselekvény büntetéssel sujtassék, melynek mértékét a bűnösség súlya határozza meg. Ez nehézségbe is ütközik, mert alig lehetséges, hogy a törvényhozó a bűnösség minden bekövetkezhető eseteit előre
láthassa. Ez az oka, hogy a büntetőtörvény a gya
korlatban gyakran hézagosnak mutatkozik annyiban, hogy bizonyos büntetést érdemlő cselekményeknek felsorolása abból hiányzik, s ennélfogva ilyen cse
lekmények büntetlenül maradnak.
A m a g á n jo g és b ü n te tő jo g k ö z ti h a t á r v o n a l a térben és időben ingadozó. A térben való ingadozást tüntetik fel ama vitás kérdések, melyek a magánjog végződése és a büntetőjog kezdete iránt merülnek fel (önbíráskodás körüli viták). Az idő
ben való ingadozást tanúsítja az a körülmény, hogy ugyanazon cselekményre előbb magánjogi sanctió- vaí, majd, ha gyakoriakká váltak, büntetőjogival találkozunk, és néha megfordítva is.
A b ü n te tő jo g a k ö z jo g h o z s o r o lh a tó , ami ugyan nem azt teszi, hogy a büntetőjog az embernek az államhoz való viszonyával foglalkozik, hanem azt, hogy a bűnös cselekmények megtorlá
sát a közérdek követeli, és erre nézve a szükséges eljárást rendszerint az állam indítja meg.
I I I . Új irányok.
A sociologia, mely a társadalmi állapotokat és a fejlődés törvényeit kutatja, — a természettudo
mányokat nem nélkülözheti, mivel hasonló jelensé
geket mutatnak a nem élő testek, az állatok és az emberek. Ha az esetek számának bizonyos “/„-nál ugyanaz történik, ez sociologikus levezetésnek (igaz
ságnak) megfelel, de büntetőjogi döntésre nem al
kalmas, mivel itt minden esetet külön-külön kell vizsgálnunk. A sociologia szabályokat alkot, a bün
tető biró pedig épen a kivételekkel behatóbban fog
lalkozik. A míg a sociologia a tömeget kutatja, addig a büntetőjog az egyes embert vizsgálja. A socio
logia az átlagos embert állítja fel, — amely a való
ságban alig található fel, — mig a büntetőjog az embert a maga egyedi valóságában szemlélteti. A büntetőjog pótolja azt, amire a vallás, az erkölcs
tan, a jogérzet és a magánjogi kényszereszközök elégségesek nem voltak. A büntetőjog nem követi sem a determinismust, sem az indeterminismust, hanem segítségül veszi ama tényezőket és emberi ösztönöket, amelyek a rend megszabására alkalma
sak. Felhasználja az akaratot, hogy így az embert erkölcsi ellentállásra képessé tegye; de figyelemmel van a deterministikus elemre is, a viszonyok súlyos
ságára, az akaraterő lazultságára, a kényszerhely
zetre, s így mig a konkrét esetben enyhíti a repres- siót, addig a büntetést akkép szabályozza, hogy annak végrehajtásával az akaraterő erősbödjék. Az
államnak iparkodnia kell azok számát növelni, akik
nek erejük van a létező viszonyokhoz alkalmazkodni.
A büntetőjog arra van alapítva, hogy a bünte
tési sanctio és a felelősségre vonás az embereket mások jogainak megsértésétől visszatartja. Ez ezred
évek tapasztalata, amiért is a törvényhozó az újabb természettudományi vizsgálódásokra való tekintet nélkül, az eddigi büntetési rendszerhez ragaszkodik.
A deterministák a szabad akarat tanát támad
ják, azt hozzák fel, hogy az embert a motívumok vezetik, és a motívumok súlyszerinti osztályozását az ember a saját jelleme, intelligentiája, szervezeti dispositiói s egyéb tényező szerint dönti el. Ez álta
lánosságban elfogadható ugyan, de az ember nincs kötve a jelzett tényezőkhöz annyira, hogy ezek az egyéni mérlegelést és ez alapon a választást telje
sen kizárnák. Ezek tehát nem oly határozott (ab
solut) tényezők, hogy előre lehetne tudni, hogy bizo
nyos körülmények közt, bizonyos ember mit fog cselekedni.
A természettudományi kutatások eredményeként ma az embernek korlátolt médiumban való mozgá
sát elismerjük. Vannak erők, melyek az ember akaratának szabad érvényesülését gátolják, valami láthatatlan érzet indítja őt a cselekvésre, majd meg
indul, majd abbahagyja. Ez a mágnesszerű erő mégis nem oly nagy, hogy az ember feltétlenül rabja lenne, vagyis annak ellentállhat. Ha a biró úgy találja, hogy a vádlott nem volt képes ellent- állni, akkor felmenti; ha azonban a vádlott nem fejtett ki a körülményekhez képest elégséges ön
uralmat, akkor elitéli.
Az új i s k o l a hí ve i azt tartják, hogy vannak oly veszélyes emberek a társadalomban, akikre a repressió olyként súlyosbítandó, hogy őket ki kell irtani vagy életfogytig elzárni, Mi azt hiszszük, hogy az államnak nem engedhető meg, hogy a társadalom egy részének biztonsága és nyugalma miatt saját polgárai ellen irtóháborút folytasson.
Az ember mint társaságban élő lény érzi a rend szükségét. Ha a rendet, mint a társas létezés feltételét megzavarta, s ha ezért az államhatalom repressióval él ellene: belátja ennek jogosságát s legtöbbször megnyugvással viseli ezt nemcsak, ha
nem az államhatalom ilyen beavatkozásának érzete
Or. A t z é 1 : Magyar büntetőjog. , 2
az embert a rend újabb megsértésétől visszatartja, sőt azt is, a ki bűncselekmény elkövetésére hajlandó volna, bizonyos fokig kötve tartja. Ellenben ha az államhatalom azon egyént is megfosztja nyugalmá
tól. aki az állami rendet még nem zavarta meg, a polgár jogérzete kikel az államhatalom ellen, amely
nél csak nyers erőszakot lát.
A k r i m i n á l a n t h r o p o l o g i a a társadalmat egy oly nagy testnék képzeli, amelynek beteg részeit ki kell választani. Ilyen szempontból tekintve a társadalmat, az egyes embernek alig van értéke.
Ha az egyes ember veszélyesnek mutatkozik a többi emberre, azt ki kell irtani. Ez tehát épen ellen
kezője a jogi felfogásnak. A jogrendben az egyén czéljai felette állanak az összesség czéljának; mert az ember csak annyit kénytelen engedni, amennyi az összesség és embertársai létezéséhez feltétlenül szükséges. A szabad mozgásnak ilyen korlátozá
sába az ember megnyugszik, tudatában élvén annak, hogy személyének biztonságát kapja cserébe. A hír
neves Lombroso által képviselt eme tanok legin
kább az absolut államformába illeszthetők be, ahol is az ilyen fajta repressió gyakorlását a személyes szabad
sági tekintetek nem gátolják, példa reá Oroszország
j a
S u b jek tiv ism u s és Objektivismus.
A büntetőjog fejlődése felszínre hozta azt a kér
dést, hogy a biró a büntető Ítélet meghozatalánál a subjektiv vagy objektiv elemnek hódoljon-e? \ régibb büntetőjog az objektivismust nem ismerte.
A büntetés kimérésénél az akarat dominált. Ha a biró bármi módon meggyőződést szerzett arról, hogy a terhelt rossz ember, büntetést szabott reá. Nem kutatta a cselekmény minőségét, amelylyel vádoltak valakit, vájjon az olyan-e, mely büntetésre méltó, hanem ha a gonosz szándékot felfedezte a vádlott
ban, ha erkölcstelen hajlamúnak ismerte fel őt, büntetését ki nem kerülte. A laikus ember ma is subjektivista, nem tudja ítélő akaratát pusztán a bűncselekményre irányítani, hanem az ethikát veszi segítségül és ily módon az egyén szándékához vagy hajlamához méri a büntetést.
Az O b j e k t iv is m u s c s a k a p r ó lé p t e k k e l h ó d ít o t t té r t a b ü n t e t ő j o g b a n . Csak a j e l e n s z á z a d m á s o d i k f e l é b e n s ik e r ü lt a b ü n t e t ő j o g o t o b j e k t iv ir á n y b a
ы
—terelni, amikor is a személyes szabadsági jogok biztosítása felszínre került. De a nyolczvanas évek elején Németország szakított az objektivismusszal és a subjektiv irányt kezdte meghonosítani. Külö
nösen Buri Miksáról a jeles német kriminális - tárói tudjuk hogy a szakirodalomban képviselte azt az irányt, mig Bismarck oda működött, hogy a német birodalom legfőbb törvényszékének birái a büntetőjog gyakorlásánál a subjektivismusnak hódoljanak.
Ennek következménye lett, hogy most már Német
országban az alsóbb bíróságok is a felsőbbek jog- gyakorlatához alkalmazkodnak, úgy hogy ma a német bírák általában subjektivisták.
A S u b j e k t i v i s m u s tanai (Buri) szerint a bűnös eredményt létrehozott feltételek közt különb
séget nem lehet tenni. A feltétel és ok azonos ér
tékű. Ha bármelyik feltétel vagy ok hiányzott volna, az' eredmény be nem áll. Ebből azt következteti Buri, hogy a bűnös eredmény létrehozásán közre
működött valamennyi egyént ugyanazon büntetési tétel szerint kellene sújtani. A közreműködők közt csak annyi a különbség, hogy az egyik a saját dolgának nézi a cselekményt, míg a másik a másénak. A ki a cselekvényt magáénak ismeri, a tettes (animus auctoris), a ki más számára cselekszik, kevésbbé
felelős, az segéd (animus socii).
Az O b j e k t i v i s m u s tanai szerint a cselek
ményt létrehozó több feltétel közűi az egyik rend
szerint kimagaslik, t. i. az, amelyik az eredményt előidézte. Ez lesz a causa, a mely a tényálladék- nak lényegét alkotja, és mely nélkül tulajdonképen a bűncselekmény nem is létesülhet. A többi fel
tétel olyan, mely az előzmények összességeként nyilvánul. Példáúl lövés a halál beálltának az oka;
a puska megtöltése, annak más által a helyszínére történt elhozása, a puskának és puskapornak meg
szerzése, csak feltételek.
A magyar bíróságok csekély kivétellel az objek- tivismust követik. A büntetőjogi szakirodalom is az objektiv irányban mozog.
V. Önsegély (önbíráskodás).
A büntetőjognak egyik fontos kérdését képezi az, hogy mily elbírálás alá veendő ama cselek
mény, amely tényleg másnak jogkörébe vág, de 2*
amelyet az egyik fél csak azért követett el, mivel a másik fél is viszont amannak jogát sértette. Ha az egyik fél jogellenes támadása agressiv jellegű, akkor a megtámadott fél a jogos önvédelem alapján a támadást visszanyomhatja. De ha az egyik fél sze
replése inkább csak nem tevésre (passivitásra) szo
rítkozik, pl. lejárt adósság le nem fizetésére, hasz
nálatra adott tárgy vissza nem szolgáltatására stb.
ez esetekben a büntetőjogi jogos védelem ki van zárva, és előáll a magánjogi jogos védelem köre.
A magyar jogállapot szerint az önsegély körébe sorolható : a bérbeadót illető törvényes zálogjog, a magyar váltó- és kereskedelmi törvényekben meg
határozott zálog- és megtartási jogok, úgy az erdő-, vadászati, és mezőrendőrségi törvényben körülírt zálogolási jogok.
VI. B ün tetend ő cselekm ény.
Büntetendő a tételes törvény szerint az olyan cselekmény vagy mulasztás, amelyet az államhata
lom büntetéssel sújt. A büntetendő cselekmény mint delictum nemcsak a magánjogi jogsértéstől, hanem egyéb büntetéssel sújtható cselekményektől is külömbözik. Ilyenek a vallás és erkölcs törvé
nyeibe ütköző cselekmények, a hivatali kötelességek megszegéseit tárgyazó fegyelmi vétségek, a polgári bíróságok által észlelt és büntethető különös törvény
szegések, végűi azok a rendzavarások, melyek által az eljáró bíróság vagy hatóság tekintélye sértetik.
Mindezek büntetéseket vonnak ugyan maguk után, de ezek a büntetések nem kriminális büntetések, mert ezeket sem bűnvádi eljárás nem előzi meg, sem a kiszabott pénzbírságok szabadságvesztéssel nem helyettesíthetők.
A b ü n t e t e n d ő c s e l e k m é n y meghatározott ténybeli és jogi elemekből van alkotva. Ezek együtt
véve képezik a delictum tényálladékát. Ez tehát amaz ismérvek összege, amelyet a törvény a delic
tum fogalmáúl felállít. A t é n y á l l a d é k a l ko t ó e l e m e i : a d e l i c t u m a l a n y a , t á r g y a , e s z k ö z e és b ű n c s e l e k mé n y e .
A b ü n t e t e n d ő c s e l e k m é n y a l a n y a csak az ember lehet. A jogi személy helyett azon phisikai személy bűnhődik, aki nevében cselekedett, A cse
lekvő alanytól különbözik a delictum passiv alanya.
Ez csak egyenesen a személy ellen irányuló cselek
ményeknél fordul elő, pl. az élet és testi épség, a sze
mélyes szabadság ellen elkövetett bűntettek és vétségek.
A b ü n t e t e n d ő c s e l e k mé n y t á r g y a i a bün
tetőtörvény által oltalmazott javak. Ha a delictum tényálladékához phisikai tárgy szükséges, ennek olyannak kell lennie, hogy rajta a delictum végre
hajtható legyen, és személyes, vagyis jogi jelentő
séggel is bírjon. Mert phisikailag alkalmatlan tárgy, pl. a hulla, vagy jogot nem képviselő testi dolog, pl. az uratlan, elhagyott dolog, — nem lehetnek tárgyai a delictumnak. Vannak azonban oly bünte
tendő cselekmények, amelyeknek hiányzik a látható physikai tárgyuk. Ilyeneknél maga a jog képezi a delictum tárgyát. Látható ez a magánbűncselek
ményeknél, milyenek a becsület, élet, testi épség, személyes szabadság és vagyon elleni büntetendő cselekmények, ezeknél a jogsértés tárgya a sértett személy magánjoga, az állam pedig csak annyiban van sértve, amennyiben minden jogot ez véd.
A b ü n t e t e n d ő c s e l e k m é n y h e z h a s z n á l t e s z k ö z ö k vagy az e m b e r r e l v e l e s z ü l e t et t , vagy m e s t e r s é g e s e s z k ö z ö k A természetes eszközök, pl. az ember keze, lába, foga stb., a mes
terséges eszközök, pl. a kés, fejsze, fegyver stb. sőt a tettes által felhasznált állat is.
Az e s z k ö z ö k l e h e t n e k a l k a l m a s a k é s a l k a l m a t l a n o k . Az alkalmatlanok vagy általában, vagy csak viszonylag alkalmatlanok. Az előbbiekkel nem lehet delictumot elkövetni, az utóbbiak csak bizonyos concret esetekben alkalmazhatók.
Midőn az alany egy alkalmas eszközzel sérti a büntető törvény által védett tárgyat: származik a bűncselekmény. A bűncselekménynek belső és külső elemei vannak. Külső eleme az elkövetési csele
kedet, benső eleme az egyén akarata és ennek vi
szonya az eredményhez.
Az e l k ö v e t é s i c s e l e k e d e t az egyénnek külső mozgása. Minden büntetendő cselekménynél meg
határozandó az elkövetési cselekedet; csak ennek ismerete mellett mondható meg, forog-e fenn bün
tetendő cselekmény vagy sem, s hogy a közremű
ködők közűi melyik társtettes, s melyik bűnséged, pl. a rablásnál elkövetési cselekedet az idegen ingó dolognak,,erőszakkal vagy fenyegetéssel való elvétele.“
Az elkövetési cselekedet lényegéhez tartozik a cselekvő személy szabad akarata is. Ha az történt, amit a tettes akart, úgy a cselekmény szándékos.
Ha azonban a bekövetkezett eredmény nem a tettes akaratkifolyása volt, — úgy a büntethetőség csak az’
esetben állhat fenn, ha a tettes a köteles gondos
ságot és kellő elővigyázatot elmulasztotta, amikor is a gondatlanság (culpa) fogja terhelni. Tehát a dolus vagy culpa szükséges a cselekmény beszámí
tásához. Ezeket kizárja a külső vagy benső kényszer és a ténybeli tévedés. A dolosus vagy culposus cselekvés által előidézett változás a büntetendő cse
lekmény eredménye.
V II. A b ü n tető tö rvén ykö n yv létrejöve- tele és ezt megelőző coőifica tionalis
m unkálatok.
A büntetőtörvénykönyv hiányát már a XVII. szá
zadban érezték Magyarországban. Ennek tulajdonít
ható a III. Ferdinánd által kiadott „Praxis criminalis“, mely sokáig szolgált bíróságainknak vezérfonalul.
Azután az 1715. évben kiküldött országos bizottság, majd III. Károly királyunknak 1726-ban a vármegyék
hez intézett rendelete a büntetőtörvények kidolgo
zása iránt, végre Mária Terézia által 1752. évben a helytartótanács útján kiküldött bizottság szintén büntetőtörvény szerkesztésével volt megbízva. De mindeme törekvések meddők maradtak.
II. József 1787. évben egy büntetőtörvény
könyvet hirdetett ki, de azt 1790. évben ismét ha
tályon kívül helyezte, amikor is az országgyűlés egy választmányt küldött ki a büntetőtörvénykönyv kidolgozására, de a közbejött viszonyok a munká
latokat megakadályozván, újabb választmány kül
detett ki 1827. évben, mely az előbbi választmány munkálatainak nyomán haladt volna, de hasonló sorsra jutott. Végre az 1840. évi országgyűlés jeles jogászokból állott országos választmányt küldött ki a büntetőtörvénykönyv szerkesztésére, melynek az
után sikerült a hírneves 1848. évi büntetőtörvény
javaslatot létrehozni, de törvénynyé ez sem válhatott az országgyűlés két táblája között felmerült eltérő vé
lemények miatt. Ezután 1867. évig mi sem történt s illetve nem is történhetett. Ekkor Horváth Boldizsár
igazságügyminister az 1843-iki javaslat átdolgozására egy bizottságot nevezett ki, mely feladatát el is vé
gezte. de az igazságügyminister azt kielégítőnek nem találván, egy új törvényjavaslatot készíttetett, de ezt sem fogadta el. Végre 1870. évben az igazság
ügyminister Csemegi Károly államtitkárt bízta meg a büntetőtörvénykönyv szerkesztésével, aki az első tervezetet 1873. évben elkészítette, s ezt Pauler igazságügyminister a képviselőházban bemutatta, de azt az országgyűlés le nem tárgyalhatta, ami szük
ségessé tette, hogy Csemegi javaslatát újra átdol
gozza, s az újra átdolgozott törvényjavaslatot azután Perczel Béla igazságügyminister ismét beterjesztette a képviselőháznak 1875. évben, ezen országgyűlési ciklusban a javaslat törvénynyé lett s az 1878. évi V. törvényczikkbe foglaltatott és 1880. szeptember 1-én életbe lépett.
A magyar büntető-törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről.*)
I. RÉSZ.
Általános határozatok.
I. Fejezet.
1. Jogforrás.
Jogforrás csak a törvény, más tényező bármely cselekményt bűntetté vagy vétséggé nem nyilvánít
hat. Amíg az egyén cselekménye a büntetőtörvényt nem sérti, a biró nem járhat el. Nulla poena sine lege. Nulla poena sine crimine. А ВТК. ezt hatá
rozottan kimondja az l.§-ban így: ,,Bűntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a tör
vény annak nyilvánít.“ A tudomány maga is csak továbbfejti a törvény anyagát, különösen ott, ahol a törvény nem írja körül, mit akar, hanem csak jelez, pl. a 70. §-ban (tettesek), vagy ahol а ВТК.
különös részében a bűncselekmény definitiójá egészen elmarad, pl. a párviadalnál, a házasságtörésnél.
*) R ö v id ítv e В Т К .-vei je le zn i fo g ju k .
2. A büntetőtörvény visszaható ereje.
A magánjogban az anyagi törvénynek nincs visszaható ereje. A büntetőjogban meg kell külön
böztetnünk a régibb és az új törvényt. Ha az új.
törvény szigorúbb az előbbinél, úgy visszaható ereje nincs az előbb elkövetett cselekményekre nézve. Ellenben ha az új törvény enyhébb a régi
nél. úgy az új törvénynek visszaható ereje van. a régibb törvény hatálya alatt elkövetett, de az új törvény uralma alatt elitélés alá kerülő cselekmé
nyekre nézve. (ВТК. 2. §.)
3. Idő- és pénzszám itás.
Az időszámításnak két módját, t. i. a naturális computatiót és a naptárit különböztetjük meg. Az első a helyes és igazságos, mert ezen számítás sze
rint a január 1-én egy havi szabadságvesztésbünte
tését megkezdő egyén ugyanannyit ülne, mint a február 1-én megkezdő egyén. De а ВТК. a köny- nyebb számításra és a tévedések kikerülésére tekin
tettel a naptári számítást fogadta el. Tehát egy nap 24 órával, egy hét 7 nappal, a hó és az év pedig a naptár szerint számítandó. (ВТК. 3. §.)
A pénzbüntetéseket, a kártérítéseket és az egyes bűncselekményeket minősítő pénzösszegek folyó ér
tékben értendők.
II. Fejezet.
1. А ВТК . h a tá ly a terület és szem é ly e k tekintetében.
A magyar ВТК hatálya a magyar állam egész területére kiterjed, Horvát- és Szlavonországok kivételével.
A területiség elvénél fogva а ВТК. hatályának területén úgy a magyar honosok mint a külföldiek által elkövetett büntetlek és vétségek а ВТК. szerint büntettetnek A horvátországi illetőségűek is magyar honosok. (ВТК. 5. és 6. §§.)
Ha egyik törvény területén az elkövetés, a másik törvény területén az elitélés történt, meg kell külön
böztetnünk a közönséges és a politikai bűncselek
ményeket. Ha a külföldi közönséges bűncselekményt követ el és Magyarországba szökik, az itteni törvények
szerint fog büntettetni, ha ezek enyhébbek a saját államának törvényeinél. Ha viszont a magyar honos követ el külföldön bűncselekményt és hazamenekül, az enyhébbik törvény alkalmaztatik. (ВТК. 7. §.)
A politikai jellegű bűncselekmények (felségsértés, a király és a királyi ház tagjainak bántalmazása, a király megsértése, a hűtlenség, lázadás) és a pénz- hamisitás eseteiben akár kül- akár belföldön, akár külföldi, akár magyar honos követte el a cselekményt, a magyar törvény lesz alkalmazandó. (ВТК. 8. §.)
A büntetőjog és bűnvádi eljárás alapelve, hogy ugyanazon cselekményért nem szabad kétszer bün
tetést mérni, és ugyanazon cselekmény tárgyában nem szabad kétszer bűnvádi eljárást indítani. Non bis in idem. Ezen általános szabály azonban csak a közönséges bűncselekményeknél van betartva némi kivétellel, ellenben a politikai bűncselekményeknél és a pénzhamisításnál jó részben mellőztetik.
2. A kiadatás.
A magyar állam kiadja a külföldi bűntettest, ha azon állam, amelynek területén a cselekmény elkövet
tetett, a fenálló ,,viszonosság“ vagy szerződés alapján a kiadatást kéri. Magyarország viszonosságban áll:
Ausztriával, Németországgal és Romániával. Kiadatási szerződésünk van: Franczia-, Olasz-, Svéd-, Norvég-, Orosz-, Angol-, Szerb-, Spanyolországgal, Hollandiával, Belgiummal, Luxemburggal, Montenegróval, Eszak- amerikával, Brasiliával, Monakóval és Sweiczczal.
A szerződések a súlyosabb bűncselekményeket sorolják fel mint olyanokat, amelyek miatt kiada
tásnak lehet helye. Kihágások miatt kiadatásnak nincs helye.
Magyar honos más államnak soha sem adható ki, még Ausztriának sem. Az osztrák honosok is külföldieknek tekintetnek, de csak saját államható
ságuknak adható ki. Á horvátországi illetőségű egyén sem a külföldi államnak, sem saját horvát bíróságának, nem adatik ki. (ВТК. 17. §.)
A politikai bűntettesek menedékjogot élveznek, más államnak ki nem adhaíók.
3. K ülföldi ítélet.
A területiség elvéből következik, hogy a külföldi állam hatósága által hozott büntető ítélet nálunk nem hajtható végre. (ВТК. 18. §.)
ti
Az országgyűlés tagjainak mentelmi joga a területiség elvének egy kivétele. A mentelmi jog kettős, egyik az országgyűlésen elmondott beszédeket kiveszi a büntetőjogi felelősség alól, a másik az országgyűlés tagja elleni bűnvádi eljárás megindí
Az országgyűlés tagjainak mentelmi joga a területiség elvének egy kivétele. A mentelmi jog kettős, egyik az országgyűlésen elmondott beszédeket kiveszi a büntetőjogi felelősség alól, a másik az országgyűlés tagja elleni bűnvádi eljárás megindí