Sándor István műgyűjteményének és könyvtárának rekonstruálását megnehezíti a hagyaték hányatott utóélete. 1793-ban írt végrendeletének 5. pontja így hangzik:
„Bibliothékámat és Nummothékámat vagyis a könyveimet és ritka Pénzeimet, nem különben minden képeimet és mappáimat az említett felállítandó Magyar Tudós Társaságnak legálom”, azaz az Akadémiának, melyre tízezer F t járadékot is hagyott.410
Sándor István 1815-ben bekövetkezett halála után József nádor a végrendelet értelmében a királyhoz folyamodott, hogy a Magyar Tudományos Akadémia létrehozásáig a hagyatékot a Nemzeti Múzeum őrizhesse, természetesen pontos jegyzék alapján elkülönítve a könyveket a törzsállománytól. M ikor azonban az Akadémia 1831-ben József nádortól kérte a gyűjtemény kiadását, kiderült, hogy a Nemzeti Múzeum előző igazgatója, Miller Jakab Ferdinánd a hagyatékot beol
vasztotta a nemzeti könyvtár állományába, s a gyűjtemény listáit valószínűleg megsemmisítette. A Tudós Társaság tagjai ekkor meghozatták Bécsből, a Magyar Kancelláriáról a gyűjtemény eredeti leltárívének másolatát és a hagyatéki listákat, követelve a darabonkénti visszakeresést.411 A hagyaték nagyobbik részét kitevő lukai könyvtár és gyűjtemény megszerzésének ügyében báró Mednyánszky Alajos és Schedel (Toldy) Ferenc intézkedett. Az örökösökkel a nagyszombati kerületi tábla előtt folytatott per eredményeképpen a hagyatéknak ez a része 1845-ben a Magyar Tudományos Akadémiához került.412
A könyvtár egykori állománya a korabeli jegyzékekből és a leltárívekből re
konstruálható 413 A már említett útleírásokon és történeti segédtudományi szak
könyveken kívül a jegyzékek szerint Sándor István birtokában volt többek között például a Nádasdy-féle Mausoleum (60. kép), egy Vénusz templomáról szóló könyv, az Esterházy-kastély leírása, M olnár János A régi jeles épületekről című műve, a II. József utazásairól szóló, és egy velencei, illetve török anekdotákat tar
talmazó mű. Sándor Istvánnak a városrendezés iránti érdeklődésére utal, hogy meg
szerezte Hubert Gauthier A z utak’ és utszák építésének módja című művét. Dendroló- giai érdeklődését jelzi, hogy könyvtárjegyzékén szerepel Csapó Dániel Füves és virágos kert című könyve is. A magyarországi útleírások és térképek közül Vályi András és Korabinsky János munkái voltak meg Sándor István gyűjteményében 414 Nehezebb feladat Sándor István egykori műgyűjteményének rekonstruálása, mivel a fennmaradt üstákon nagyszámú pénzen, illetve néhány térképen kívül más műtárgy nem szerepel. Végrendeletén, valamint a hagyatéki perrel kapcsolatos iratok említésein kívül műgyűjteményére vonatkozó sejtéseinkben leginkább Sok
féléjére és útleírására támaszkodhatunk 415
81
Műgyűjteményének legjelentősebb részét régi pénzei, érmei tehették ki, legtöbb
ször ezeket említi írásaiban is. A numizmatikai fejezetben említett kelta pénzekről például megjegyzi: „Nékem az én kis Gyűjteményemben tíz illyen külömbféle ezüst pénzem vagyon.”416 Az ún. freisachi dénárokról közli, hogy ezeket „Takáts József Úrnak, a’ Veszprémi Nemes Káptolon Ügyésszének” köszönheti. Ezek a pénzek találtattak „pedig a’ Veszprémi mezőn szép számmal” .417 Egy „Rex Slavoniae”
feliratú ezüst fillérről megemlíti, hogy Schönvisner István éremtani összefoglaló munkájában csak a pénz leírását közölte, mivel képe nem volt róla. „Én tehát elő adom — írja —, amint magamnál találtatik” — és Sokféléjében közli a pénzről készült rézmetszetet.418 Pénzgyűjteménye anyagából IV. Béla (az újabb kutatások szerint IV. István ellenkirály) rézpénze, Mátyás aranyai, II. Mátyás, II. Ferdinánd stb. pénzei mellett megemlít egy „Jelpénzt” is, mely ,,a’ föld alatt való Selmetzi Bányavíznek megzabolázásáról nálam rézből is találtatik” .419
A régészeti és művészeti emlékek gyűjtésével foglalkozó, a IX. kötetben megje
lent írásában műgyűjteményének tárgyai közül ismertet három darabot. „Magam
nak vannak két illy agyagos Képállványim [azaz szobrok P. J.] ’s egy kis Táblám, mellyek valami feketés Zománzzal be voltak mázolva. A Képállványok, amint látszik, Tzibelét és Pomónát állítják elő. A Táblán való meztelen Vénusnak fekvő bas relief Képe olly gyönyörű, hogy még most is a legjobb Mesternek is betsületet szerezne. Ezeket a Duna mosta ki Földvárnál a partból, hol sok Századok által hevertek a Koporsókban.”420
Sándor István útleírásában is találunk néhány, műgyűjteménye jellegére fényt vető megjegyzést. Egy helyen említést tesz például bizonyos „Majlandi tsinált virágok”-ról — ezek talán ékszerek, násfák lehettek? — melyeket a vámosok elkoboztak tőle. Hangsúlyozza az ajándéknak szánt tárgyak míves voltát. „Való
ban bizonyossá tehetlek felőlük — írja barátjának —, hogy akármi Hertzeg Asz- szony meg jelenhetett volna velek.”421
Útleírásából kiderül, hogy gyűjtötte az utazása során meglátogatott híres váro
sokról, épületekről készült metszeteket, illetve alaprajzokat, térképeket. Sanssouci- ról beszámolva megjegyzi, hogy az épületek igazi megismeréséhez egy jó alaprajz kell, s ebből itt a legjobb a „Plán des Palais de Sans Souci pár Saltzmann” .422 Ezt a metszetet — más várostérképekkel együtt — megvásárolta, nem sokkal később ugyanis útleírásában arról panaszkodik, hogy a vámos, mivel másra nem akadt, leplombáltatta „Berlin’, Potzdám’, Szánszuszi’, és Sarlottenburg’ prospektusait, látszatrajzolatjait, mellyekre akadt” szerzőnk útiládájában 423
A Christian von Mechel-féle baseli műkereskedés kínálatának részletes ismerte
téséből Sándor Istvánnak a művészeti élet eme intézményei iránti érdeklődésére következtethetünk. Feltételezhető, hogy az utazásai során felkeresett külföldi mű
kereskedésekben is vásárolt metszeteket424
Művészi értéket képviselhettek Sándor István értékes régi könyveinek metszetei is. „Nékem egy régi Német Könyvem vagyon — írja a Sokféle VIII. kötetében
—, melly Nirembergben [Nümbergben P. J.] 1488-ban nyomtattatott, ’s a Szentek Életét számtalan fával nyomtatott Képekkel foglalja magában.”425
Kazinczy Ferenchez írott egyik levelében ásványgyűjteményét említi, és segítsé
get kér a költőtől ennek gyarapításához 426
Sándor István korának számon tartott műgyűjtője lehetett. Takács József Ka- zinczyhoz írott egyik levelében a következőket olvashatjuk: „A’ Magyar dolgokra tartozó Régiségeidet talán leghamarább magához váltaná Jankovics Miklós Pes
ten, avagy Sándor István Bétsben. Ezeknek mind értékek, kedvek az illyenek- hez.”427
Sándor István egykori műgyűjteményében lévő öt tárgy múzeumba kerülése bizonyítható. Ezeket Miller Jakab Ferdinánd írta le a Nemzeti Múzeum 1825-ben kiadott műtárgyjegyzékében.428 Két agyagtáblán mitológiai jelenetek láthatók:
meztelen Vénusz mellett Adonisz íjjal és két vadászkutya, illetve Vénusz, Cupido és Pán. Miller az antik témájú, jó művészi kvalitású darabokat a 16. századnál későbbre datálja. A harmadik, négyzet alakú agyagtáblán egy meztelen, fekvő Vénusz látható, akinek Gráciák serleget nyújtanak, háta mögött pedig Cupido áll.
Miller ezt 18. századi olasz munkának tartja. A Sándor István által a Sokfélében említett, meztelen Vénuszt ábrázoló reliefet nyilván ez utóbbival kapcsolhatjuk össze. Téves információja a tárgy antik eredetét illetően az antik emlékek külföldön történő tömeges hamisításával, illetve másolásával függhet össze.
Miller Jakab két kisebb szobrot említ még Sándor István hagyatékából. Az egyik meztelen afrikai asszonyt ábrázol, aki jobb kezében bőségszarut, baljában gyü
mölccsel teli kosarat tart. A szobor fényesre mázolt agyagból készült. A másik hasonló, fekete agyagból készült, kisebb méretű szobor. Talán ezek lehettek a Sándor István által Kábelének és Pomonának tartott szobrocskák.429
83
BEFEJEZÉS
A 18. században — elsősorban az egységes, erőteljes korstílus hiánya miatt — fokozott mértékben kell számolnunk a különböző ideológiai áramlatok és művé
szeti, irodalmi stílustörekvések egyidejű jelentkezésével. A felvilágosodás, mint közel egy évszázadot átfogó filozófiai irányzat, nem fedi mechanikusan a késő barokk és rokokó, klasszicizmus, szentimentalizmus és kora romantika együttélé
séből kialakuló, nem egységes művészeti és irodalmi korszakot. A 18. század második felében erősödik a filozófiai áramlatoknak a kor művészetelméletére és művészetére gyakorolt közvetlen hatása is. Fokozódik a művészet intellektualizá- lódása és etikai meghatározottsága, erősödik a tudomány és a művészet, illetve irodalom közötti kölcsönhatás és felcserélhetőség.430
A különböző filozófiai és irodalmi áramlatok hatása kimutatható Sándor Ist
vánnak a hazai és külföldi művelődés, tudomány és irodalom széles területeit átfogó munkásságában is. Szerzőnk írásaiban — különösen irodalmi tevékenysé
gében, verseiben, fordításaiban — a rokokó epikureizmusa, erotika iránti fogé
konysága, a felvilágosodás morálfilozófiája és morálesztétikája, a szentimentaliz
mus és a kora romantika új érzékenysége, múlt felé fordulása, panteisztikus termé
szetszeretete egyaránt jelen van. A rokokó életélvezet a nagyvárosi élet frivol, könnyed oldala iránti, útleírásában nyomon követhető érdeklődésében, illetve Sokféléje néhány versében, fordításában jelentkezik.431 A szentimentaüzmus nem
csak életérzésként, hanem irodalmi stíluselemként is jelen van írásaiban 432 Legerőteljesebben mégis a kor uralkodó filozófiai irányzata, a felvilágosodás határozta meg Sándor István szemléletét. Ennek az áramlatnak szinte minden fontosabb összetevőjét megtaláljuk írásaiban. Az enciklopédikus érdeklődés, a tudás, az ismeretek terjesztésére irányuló törekvés éppúgy jellemzi szerzőnk világ
nézetét, mint az egyház bírálata (nem ateizmus) vagy a határozott műveltségpárti- ság.433 A felvilágosodás társadalomfilozófiájának hatására állítja példaképül a nemesi előjogok helyett a polgári jogegyenlőségen és szabadságon alapuló, a polgárokat a személyes érdem és a munka alapján megítélő társadalmi berendezke
dést.434 A reformkorra jellemző közgazdasági szemlélet korai jelentkezésével talál
kozunk Sándor István azon írásában, melyben a nemesi származású ifjakat mester
ség tanulására biztatja. H a ez általánossá válna — hangsúlyozza — biztosítva lenne az elszegényedő nemesek megélhetése, és gyorsabban fejlődhetne a hazai ipar és kereskedelem is. Sándor írásaiban kikel az elfogult feudális nemesi és nemzeti gőg ellen. Nemcsak Antonio Bonfini üres hízelkedését helyteleníti a Hunyadi család rómaiakig visszavezetett családfájával kapcsolatban, hanem elítéli a szittyái eredettel való hiú nemzeti kérkedést is. A hun—magyar leszármazás tana mellett
— mint láttuk — elfogadta a finn és lapp nyelvekkel való rokonság gondolatát is.
Helyteleníti, hogy a „Lapp Nemzettel” való rokonságot „némelly Hazánkfiai csak azért nem tűrhetik, mert az, amint tudjuk, a legszegényebb Népe egész Európá
nak” .435
Sándor Istvánnak a hazai történelmi és kulturális emlékek tanulmányozására, illetve a korabeli művelődés és tudomány felvirágoztatására irányuló törekvése nem került ellentétbe a felvilágosodás ideológiájából merített kozmopolita szemlé
lettel. A lelkes hazafiságot és hazaszeretetet éppoly őszintén hirdette írásaiban, mint más népek értékei megismerésének és tiszteletben tartásának fontosságát, az igazi tudás és műveltség egyetemes jellegét. Gyakran hangsúlyozta a nálunk művel
tebb, tudósabb nemzetek tapasztalataira való támaszkodás szükségességét.
Szerzőnk néhány írásában elméletileg is foglalkozik a felvilágosodással. A „De- rülés” — írja egy helyen a felvilágosodásról — „az emberi észnek ezen leg-főbb munkája, mellynek a’ nevét most némelly . . . ostoba . . . hamis emberek . . . nevet
ségessé ’s gyűlőlségessé akarják tenni . . . még eddig semmi egyéb közönséges és esmértető tzimerrel nem bír, ki-vévén a’ fel-kelő Napnak képével. Ez az ábrázolás lészen alkalmasint elég sokáig az ő leg-alkalmatosabb képe a’ miatt a’ nagy köd miatt, melly szüntelen a ’ babonaság’ posványiból szokott emelkedni, melly azt olly könnyen bé homályosíthattya.”436 Sokféléjében több helyen említi Voltaire, Rous
seau nevét és tevékenységét, a Derülésröl című írásában pedig kitér az osztrák felvilágosodás egyik jelentős ideológusának, Josef von Sonnenfelsnek a „ki-világo- sodás . . . vagy-is inkább józan gondolkodás . . . ” védelmében írt könyvére 437
Sándor István képzőművészeti ízlését is sajátos sokféleség jellemzi. A festészet
ben a barokk empirizmusában és szenvedélyességében kiteljesedő valósághű, néha naturalista, az érzelmekre ható, pátosszal teli ábrázolást tartja legfigyelemremél
tóbbnak. Közvetlenebbül befolyásolták ízlését a kortárs törekvések az építészeti emlékek megítélésében. Bár sok különböző korszakban és stílusban készült épület elnyerte tetszését, legértékesebbeknek mégis a 18. századi klasszicista vagy a klasz- szicizmus stílusjegyeit hordozó késő barokk alkotásokat, illetve a klasszicizmus előképeiként szolgáló korábbi — főleg reneszánsz — épületeket tartotta.438
Sándor István művészeti és irodalmi ízlésének alakulásában is a korábbi és a kortárs áramlatok összefonódásával találkozunk. Az egzotikumok iránti barokk és rokokó érdeklődés pl. szerzőnknél a felvilágosodás enciklopédizmusában kitel
jesedő tudásvággyal bővült. Az angol tájkert egyes elemeit, rekvizitumait megelőle
gező késő barokk, rokokó pittoreszk kertek leírásával párhuzamosan találkozunk nála az angolkert ideológiájához kapcsolódó új, szentimentális természet- és táj
szemlélet vagy a romkultusz jelentkezésével.
Egyértelműbben a felvilágosodás határozta meg Sándor Istvánnak a képzőmű
vészethez való viszonyát. A képzőművészet számára része volt az egyetemes isme
retek gazdag tárházának, nem fontosabb és nem jelentéktelenebb része, mint a természettudományi, technikai vagy gazdasági adatok, ismeretek. Művészeti alko
tásokról inkább csak érdekességként tudósít, bár egyes országok, népcsoportok leírásánál, ismertetésénél már fontosnak érzi a helyi képzőművészeti sajátosságok érintését is. A művészet szerepének megnövekedését jelzi, hogy néhány esetben a művészeti állapotok fejlettségét egy nép történetében fontos tényezőnek véli. Az
85
európai nemzetek ismertetésekor az olaszoknál terjedelmileg és tartalmilag is nagy súlyt kap művészeti hagyományaik és tevékenységük leírása.439
Sajátos hangsúlyt a művészet Sándor István írásaiban enciklopédikus (ismereti) jellege mellett történeti szerepének vizsgálatakor nyer. Gyakran vizsgálja az egyes műalkotásokat vagy műalkotáscsoportokat a történeti múlt megismerésének se
gédeszközeiként. Megkísérli feldolgozni egyes művészeti ágak, műfajok történeti fejlődését is. Szobrászattörténeti tanulmánya, a magyar címert és pénzeket, illetve a fejedelmi szálláshelyek történetét feldolgozó írásai mellett fontosak viselettörté
neti cikkei is, melyekben a régebbi hazai és külföldi viseletek leírásával találko
zunk. Itt említhetjük — bár más területről — a régi magyar táncok és énekek történeti fejlődését feldolgozó írását is.440
A kortárs képzőművészet iránt Sándor István — mint láttuk — nemigen érdek
lődött, pedig ez éppúgy része lehetett volna a hazai szellemi és kulturális élet fejlesztésére irányuló tevékenységének, mint az irodalom, nyelvújítás, újságírás, tudományos élet területén kifejtett munkássága. Kortárs irodalmi, zenei, színházi produkciók megítélésével, bírálatával — néha meglehetős öntudattal — gyakran találkozunk írásaiban, képzőművészeti alkotásokéval alig.
Sándor Istvánnak a képzőművészethez való viszonyát megvilágíthatja a kortárs Kazinczy Ferenc nézeteivel való összevetés. Kazinczy — elméleti tudatossággal a klasszicizmus talaján állva — ösztönösen már a romantika művészetkultuszát, művészetközpontúságát élte át. Lelki meghatottságként, különleges, áhítatos él
ményként ünnepli írásaiban a nagy műalkotásokkal való találkozást. Kazinczynak a kortárs hazai képzőművészet fejlesztésére s a befogadói rétegek képzőművészeti kulturáltságának, ízlésének emelésére irányuló tevékenysége — a felvilágosult és hazafias indíttatás mellett — a művészetnek az emberi életet minőségileg átalakíta
ni, befolyásolni tudó erejébe vetett hitet feltételezi. Ez nem a felvilágosodás morál
esztétikája már, mely a művészetben elsősorban pedagógiai eszközt lát. Kazinczy számára a képzőművészeti alkotások esztétikai szemlélete új, magasabbrendű, kifinomultabb életvitelt biztosíthatott.441 Ha nem is beszélhetünk természetesen Kazinczynál a romantika felfokozott, novaiisi értelemben vett művészetkultuszá
ról, mely a művészetet szinte misztikus szférákba emelte, a művészettől ő is az élet megnemesítését, költőibbé tételét várta.442 Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Kazinczy Ferenc képzőművészet iránti érzékenysége, korát sok tekintetben megelőző, a romantika művészeteszményét megelőlegező szemlélete különleges, szinte egyedülálló volt a korban. A képzőművészet elsődlegesen vizuális szemlélete éppúgy egy kor terméke, mint pl. a tudományosság kialakulása. A 18— 19. század fordulóján a képzőművészet közvetlen vizuális szemléletének általánossá válásával még nem számolhatunk Magyarországon. A tipikus, az általános a képzőművésze
ti élményt az irodalmiakon átszűrő szemlélet volt. A korban uralkodó irodalmias műveltségeszményt — melyet a klasszicizmus irodalmi indíttatású művészetelméle
te csak elmélyített — nemcsak a művelt, felvilágosult értelmiség nagy része képvi
selte, hanem — mint Cziffka Péter elemzése rámutat — a képzőművészek is. A korszaknak a kortársak szemében pár excellence magyar művésze, Ferenczy István szobrász a természeti és művészeti valóság egy részét szintén antik másolatokon átszűrve fogadta be.443 Irodalmi áttételeken keresztül, irodalmi eszközökkel, el
vont, gyakran tudálékos képmagyarázatokkal közelít a képzőművészeti alkotások
hoz a korabeli folyóiratok, újságok nagy része is. Ehhez a még sokáig uralkodó intellektuális, irodalmias indíttatású szemlélethez kötődik elsődlegesen Sándor István is, bár a képzőművészet iránti fogékonyság, a művészet esztétikai szemlélete kialakulásának jelei már nála is megfigyelhetőek. Erre utalnak — többek között
— a velencei képleírások vagy útleírásának más, a látott műalkotásokat értékelő sorai.
A felvilágosodás művészetszemléletétől való elszakadás jelei figyelhetők meg Sándor Istvánnak a képzőművészet és irodalom szerepét érintő nézeteiben. A ritkáról és szépről szóló írásában szerzőnk hangsúlyozta, hogy míg a számunkra nem létszükségletű képzőművészetben és irodalomban a különlegeset és a ritkát értékeljük, addig a mindennapi életben a szépet és a kellemeset akkor sem unjuk meg, ha gyakran találkozunk vele. A művészet okozta gyönyörűség nem, míg a természeti szükségleteinkből fakadó élvezet elengedhetetlenül szükséges az élethez.
A barokk művészet és művészetelmélet expanzív és agitatív, a vallásos hitet minden eszközzel elmélyíteni igyekvő szemléletétől való elszakadás nyilvánul meg itt. Nem jutott el azonban szerzőnk művészet és élet szerves összefonódásának, magasabb szintű egységének romantikus gondolatáig. A felvilágosodás ideológiájában és esztétikájában gyökerező, de azt bizonyos szempontból túl is haladó szemlélettel találkozunk nála, művészet és élet racionális, józan elkülönítésével. Ugyanakkor Sándor István ösztönösen a szép és kellemes elkülönítésének gondolatáig és a képzőművészet esztétikai autonómiájának megsejtéséig jutott el. A művészi alkotá
sokban való gyönyörködés szerinte dísze, fűszerezője, kiegészítője a mindennapi életnek, de nem a kényelmet és kellemességet szolgáló rokokó tárgy- és díszítéskul
tusz szintjén, hanem a „mázolások” ezreiből kiemelkedő egyedi remekek ritkasá
gának és utánozhatatlanságának élvezete révén.
Bár Sándor István nem végzett a művészettörténet területén elmélyült kutató
munkát, s nem reagált frissen, érzékenyen a kortárs képzőművészeti törekvésekre, a művészeti ismeretek terjesztésében és a történeti-rendszerező szemlélet korabeli elmélyítésében játszott szerepe révén a hazai művészettörténet-írás előtörténetében fontos helyet foglal el. Szerteágazó, enciklopédikus érdeklődésén, széles körű olvasottságán, világlátottságán alapuló, a hazai és külföldi képzőművészet és építészet emlékeit ismertető Írásaiban nyomon követhetőek a Magyarországon a 18. és 19. század fordulóján ható művészetelméleti és stiláris változások.
A klasszicizmus művészetelméletének hatása jelentkezik Sándor István szobrá
szattörténeti tanulmányában, legelmélyültebb képzőművészeti írásában. Az antik művészet winckelmanni értékelésének átvétele mellett erre utal az is, hogy szerzőnk az újkori szobrászat történetének ismertetésekor az antik hagyományokon alapu
ló, 18. századi itáliai szobrászati iskola kiemelkedő szerepét, illetve az itáliai képzőművészeti tanulmányutak jelentőségét hangsúlyozza. Átveszi ugyanakkor a klasszicista művészetelméletből az antik művészetet örök érvényű mintaként, mér
tékként értékelő szigorú normatív szemléletet is.
Sándor Istvánnak az ókori Egyiptom történetével és művészetével foglalkozó írásai a romantika historizáló szemléletének hatását mutatják. írásai elsősorban a Napóleon egyiptomi hadjáratai nyomán megélénkülő régészeti felfedezések ered
87
ményeinek hazai elterjedéséhez kapcsolhatóak. Az egyiptomi régészeti kutatások és felfedezések nyomán a 18. század végén és a 19. század elején Európában átértékelődik az antik görög és a régi egyiptomi művészet viszonya. A klasszikus görög művészet korábbi kizárólagos tisztelete helyett — a klasszicizmus merev, normatív szemléletének lazulásával párhuzamosan — az addig háttérbe szorított kultúrkörök és történeti korszakok művészete — az egyiptomi mellett pl. a távol
keleti vagy a középkori — kerül előtérbe. Az 1795-ös szobrászattörténeti tanulmá
nyában még a görög művészet felsőbbrendűségét hirdető Sándor István 1808-as írásaiban már elragadtatott hangvétellel ír az egyiptomi művészetnek a görögöt túlhaladó nagyszerűségéről.
A Michelangelo Sixtus-kápolnabeli Utolsó ítéletén látható meztelen figurák ellenreformációs szemléletű bírálata Sándor Istvánnál a barokk művészetelmélet továbbélésére utal, míg a Raffaellóval foglalkozó írása a klasszicizmus hazai térhódításával kapcsolható össze. A dévényi vár egykori „pogány” templomának elképzelt díszítését plasztikusan visszaadó, német nyelvű forrásból vett historizáló
A Michelangelo Sixtus-kápolnabeli Utolsó ítéletén látható meztelen figurák ellenreformációs szemléletű bírálata Sándor Istvánnál a barokk művészetelmélet továbbélésére utal, míg a Raffaellóval foglalkozó írása a klasszicizmus hazai térhódításával kapcsolható össze. A dévényi vár egykori „pogány” templomának elképzelt díszítését plasztikusan visszaadó, német nyelvű forrásból vett historizáló