Tanulmány az összehasonlító jogtudomány szempontjából.
Kísérletet akarok tenni azon állásnak meghatározására, melyet M agyarország városjogai az európai városjogok rend
szerében a múltban foglaltak el, s melyet a jelenben elfog
lalnak.
Ezen czélból mindenekelőtt szükséges, hogy meghatá
rozzam a városi élet alakulásának kiindulási pontját, s azon általános tényezőket, melyek Európaszerte a városi elem és a városi viszonyok kifejtésének alapul és irányadásúl szolgáltak;
továbbá hogy ennek folytán feltüntessem előbb az egyetemes európai jogtörténelem szempontjából az egyes államokhoz képeit a városjogok egykori rendezésének eredményeit, és a mai jogtudom ány szempontjából a mostani városok jo g i állá
sát; azután pedig, hogy ezen vizsgálódással hazai városainkat hozzam összeköttetésbe, s névszerint saját jogtörténetünk és saját jogrendszerünk álláspontjából megállapítsam azon tekin
teteket, melyeket azok a múltban és jelenben maguknak vin
dikálnak. Hazai városaink nevezete alatt egyébiránt ez alka
lommal csak a tulajdonképi magyarországi, az erdélyi és a régi szlavóniai városokat értem. A zon országok városjogai
ról, melyek egykor a szent koronának részint »partes adne- xae»-i, részint »partes subiectae«-i voltak, más alkalommal fogok szólni.
M . T D D . A K A D . É R T . A tAfS A D . T U D . K Ö R É B Ő L . * *
I .
Városoknak oly községeket nevezek, melyek társadalmi létök teljesebb és több oldalú kifejtése, s közgazdaságilag nem kevesbé jelentékenyebb, mint jog ilag fontosabb rendezésénél fogva, a népélet és az államiét egészében nemcsak kitűnőbb állást foglalnak el, hanem melyek szemben más községekkel az anyagi és szellemi mívelődésnek mindannyi összpontosító fokhelyeit képezik. Csak ezekről áll az, mit 35 évvel ezelőtt Hetényi János egyik akadémiai pályamunkájában mondott, hogy t. i. »a városok elejétől fogva legbiztosabb mérlegei vol
tak valamely ország míveltségének; ezek külsője már nyilván hirdeti a nemzet Ízlését és műiparja fo k á t; belső életök mutatja a tudományok és művészetek á llap otjá t; nagyságuk és népességük gyaníttatja az ország erejét és népszámát stb ; s hogy »nemcsak tükrei a városok a nép míveltségének, hanem első rangú és hatalmas eszközei is.« *)
Megjegyzendő : 1) A városi életnek szükségképi feltéte
lezése és alapja a valamely országban fennálló községi rendszer. Ott a hol kifejtett községi rendszer nincs, tulajdon
képi városok sem keletkezhetnek. Mindamellett megtörténhe
tik az is, hogy vándornépek által elfoglalt vidékeken is talál
tatnak városok, és pedig kétféle m ód on ; vagy úgy hogy ezen városok az ily vidékeken már korábban létezett magasabb társadalmi míveltségnek történeti maradványai, melyek hol nagyobb, hol csekélyebb épségben még megvannak; vagy ügy hogy a foglaló nép közléte teljesebb kifejtése által a maga körében alkot társadalmilag nevezetesebb helyeket (p. o. val
lásos és egyházi, politikai stb. czéloknál fogva), melyek a nemesebb népérdekek összpontosítása tekintetéből kitűnőbb jelentőséget nyernek, és oly helységekké lesznek, melyek a körülményekhez képest szintén városoknak nevezhetők, sőt különös intézkedéseknek következtében, s kiválólag a nép
*) »H o n i városaink b e fo lyá sáról nem zetünk kifejtésére és csinos*
bulására « A n i t. A k a d ém ia történ ettu d o m án yi pályam u n k ái. I. köt.
Buda, 1 8 41. 17. 1.
M A G Y A I!O R S Z Á G V Á R O S A I ÉS V Á R O S J O G A I.
5
nemzeti pietásának alapján valóságos városok is. — 2) A dolog természetében fekszik, hogy a városok és a városi életnek keletkezésében mindig kettős momentumot kell megkülönböz
tetni, melyeknek egyikét belsőnek, másikát külsőnek jelez
hetjük. — 3) A belső momentumok a népéletnek mindazon anyagi és szellemi tényezői, melyek bizonyos helyen a társa
dalmi lét oly emelkedését és felvirágzását eredményezik, hogy városok keletkezésére ok és alkalom legyen. Közvetlenül az anyagi eredmények jönnek tekintetbe; névszerint az ipar és a kereskedés legtágabb értelmében, s mindazon társadalmi nyilatkozatok, melyek azokkal lényeges összefüggésben van
nak. Néha megtörténik az is, hogy a közhatalom összpontosí
tása, p. o. fejedelmek székhelyein, városok keletkezésére szol
gáltat alkalmat. D e magában világos, hogy a társadalmi lét
nek itt feltételezett emelkedésére és felvirágzására a népszel
lem oly hatásos lendülete is szükséges, mely a régi költő szavának »M ens agitat molem« megfelel. Különben azt sem hagyhatjuk tekinteten kivül. hogy a városi élet kifejtésére és jellemére a helyi (geographiai, topograpliiai stb.) viszonyoknak
szintén hatalmas befolyásuk van; úgy hogy a tengeri és a szárazföld belsejében fekvő vá rosok ; továbbá azon városok közt, melyek nagyobb folyók partján, vagy terjedelmes siksá- gon, vagy hegyeken, avagy völgyekben épülnek, szintén neve
zetes a különbség. — 4) A külső momentumok az államha
talomnak azon liatározmányai, s a helybeli szabályozásnak azon intézkedései, melyek egy részről a városok kebelében oly társadalmi rendet biztosítanak, mely a városi élet felvi
rágzásának kivántatósága, s másrészről maguknak a városok
nak fennállását is kellőleg támogatják. S ezen határozmányok és intézkedések az államok alkotmányával és törvényhozási fejlettségével, a nemzetek culturájával, a kor uralkodó eszméi
vel, a népek szellemével, vallásával, nemzetiségével stb. állnak legszorosabb összefüggésben; de mindig olyanoknak is kell lenni, hogy midőn a városok lakosainak erkölcsi törekvéseit nemesítik, egyszersmind szellemi és anyagi erejét is gerjeszt- sék és buzdítsák. — 5 ) Ezekhez képest az európai városok létében három történetileg nem kevesbé mint társadalmilag fontos phasist különböztethetünk m eg: az alakulás
conjunc-túráit, a teljes fejlettség stádium át; s a gyakorlati hatásnak, a nemesebb cultura terjesztésében, és a vidéki élet szellemi és anyagi érdekei termékenyítésében mutatkozó iránylatait.
H abár fejtegetésemnek fő tárgya itt honi városainknak jogi állapotja a múltban és jelenben, — s ehhez képest az imént kiemelt tekinteteket különös figyelemmel hazánk városi életére vagyok hivatva m éltatni: mindamellett — miután mind a történelem, mind Európa mostani culturai viszonyai hatá
rozott solidaritást bizonyítanak M agyarország és a civilisált külföld városi élete közt — itt általánosabb álláspontot kell elfoglalnom, mely t. i. ezen solidaritásnak is megfeleljen. S ez a positiv objectivitásnak álláspontja, mely itt a múltra nem kevesbé mint a jelenre nézve az összhasonlító módszer alkal
maztatásában bii'ja súlypontját.
Ennek értelmében jogtörténeti fejtegetésem alapjául főkép azon tényezőket kell kalauzúl követnem, melyek hazánk
ban szintúgy mint egész Európában a városok és városi élet keletkezését akkép eredményezték, a mint azok későbbi civi- lisatiónknak egyik főtámaszává lettek. A dogmatikus fejtege
tés is ugyanazokat, az újabb idők fejleményeihez képest átala
kult minőségök szerint, a jelenkor eredményeivel összefüggőleg veszi szemügyre.
II.
A z európai városok, mint az újabb kulturai életnek egyik leglényegesebb momentuma egészben véve a X I I . szá
zad végén lettek teljesen kifejtett történelmi jelenséggé. Azon időt tehát, mely addig lefolyt, s melynek áttanulmányozása egyes népeknél, névszerint a németeknél, az újabb irodalom nak egyik kedvencz tárgya, tulajdonkép csak mint városaink előkészítő és alakító korszakát kell tekintenünk, s noha az egyes államokat és országokat külön-külön tekintve, a városi élet nem mindenütt ugyanazon időben és ugyanazon módon és eredménynyel találtatik kifejtve, általán véve mégis, és egész Európa kultúrájára nézve annak tulajdonképi hatása csak a X I I I . század óta mutatkozik félreismerhetlen tényne'-,
M A G Y A R O R S Z Á G V Á R O S A I É S V Á R O S J O G A I.
7
A zon általánosabb tényezők, melyeket itt a városok alakulására-, és a városi élet keletkezésére nézve tekintetbe vennünk szükséges, a következők :
1) A társadalmi és politikai rendnek, a népvándorlás viharai utáni ujjáalakulása.
Kétségtelen, hogy a népvándorlás Európában mindenütt erős pusztításokat tett. D e ezen pusztítások nem mindenütt vonták maguk után ugyanazon következéseket; s a X . század óta az ujonan keletkezett államokban és országokban a p o li
tikai és társadalmi rend is különböző új alakító elemek által nyerte későbbi fejlődésének irányát és jellemét. Itt tehát két
féle tényezőket kell m egkülönböztetni; azokat, melyek pusz
títottak és rontottak, és azokat, melyek a köz- és magánéle
tet újjá alakították és újból rendezték.
A pusztító és rontó tényezők általában és közvetlenül a népek vándorlásából indultak k i ; de Európa déli részeiben más politikai és társadalmi fejleményeket vontak maguk után, mint annak éjszaki részeiben, s úgy szintén nyugaton máskép hatottak mint keleten.
Európa déli részeiben, melyek egykor a róm ai világbi
rodalomnak voltak alkatelemei, az ó-világ kulturája sehol egészen meg nem semmisíttetett; s habár itt ott csaknem ki
irtva látszott lenni, maradványai ilyen helyeken sem tűntek el teljesen, míglen másutt az új rendnek megállapításában igen nevezetes befolyást és hatást gyakoroltak. Éjszaki E uró
pában ez a dolog természeténél fogva máskép állt. M ert ide a római népnek győzelmei és hódításai ki nem hatottak, s így kulturája sem tudott meglionosúlni; tehát az itt lakott népek köz- és társadalmi létének uj alakítására sem gyakorolhatott közvetlen befolyást.
A nyugat és a kelet közti különbségre nézve tekintetbe veendő, hogy míg a nyugat politikai és társadalmi regenera- tiója a germán népeknek volt m űve; keleten egy új rendnek megállapítására a germánok ittlétök közvetlenül ható marad
ványát nem hagyták hátra, s hun-scytha és szláv népek lettek annak nemcsak megállapitói, hanem alapítói i s ; kik ebben azon oknál fogva sem voltak képesek oly mély hatást gyako
rolni, mint nyugaton a germánok, mivel itt a byzanczi csá
szárság a nyugati birodalomnak megbukása után is még képes volt a népvándorlás pusztításainak, sőt a X I I I . században az u. n. latin foglalás mélyebb hatásának eredménynyel ellent állni, és csak 1453. szűnt meg létezni. Azonkívül a keleti E urópa és Ázsia nyugata közt a X I I I . század közepéig, azaz a nagy mongol pusztításig még fennállt összeköttetést sem
szabad tekinteten kivül hagynunk.
2 ) A keresztyénség, melynek általános, nem kevesbé köztörténeti mint kulturai nagy fontosságára csak röviden figyelmeztetek. Itt közvetlenül annyiban bir különös jelentő
séggel, a mennyiben nagy Konstantin óta (megh. 337.) a római birodalomban általános uralomra emelkedett; a barbar népek közt nemcsak mint vallás, hanem mint a szellemi kul
tura leghatalmasabb terjesztője is fontos, noha a germán, a liun-scytha és a szláv népeknél különböző hatással; nyugaton a római nyelvet és jog ot, keleten a görög nyelvet és a római
görög jo g o t tevén magáévá, ezeknek részint terjesztését, ré szint befolyását segítette elő ; s általán véve, hol közvetlenül, hol közvetve, az európai civilisatiónak azon szellemi tulnyo- móságát eszközölte ki, melynél fogva a nem keresztyén kultu
rai körökkel szemben, minden ezekhez tartozó államok és népek fölött feltétlen suprematiát gyakorol. Megjegyzendő, hogy a nyugati és keleti keresztyén egyházak közti szakadás csak a X I . században állt b e ; a reformatió társadalmi jelen tőségének kérdése pedig az itt szóban lévő viszonyok állás
pontjához nem tartozik.
3 ) A z ó-kor maradványai, a mennyiben a népvándorlás viharai közt el nem enyésztek, s ezután az új rend alakulá
sára szintén hatással voltak. Itt névszerint az egykori római birodalom után a X . és X I . századokban még meg volt ma
radványok, s az ezekhez kötött traditionalis reminiscentiák felemlítendők. Ezek hol erősebbek voltak (Olaszországban, déli Francziaországban, a német birodalom déli és nyugati részei
ben), hol gyöngébbek (éjszaki Francziaországban, az ibériai félszigeten, Angliában, M agyarországban); de mégis min
denütt az újabb kulturai fejlődésnek hatalmas momentumai lettek. Jelentőségük már a frank birodalomban mutatkozott;
M A G Y A R O R S Z Á G V Á R O S A I ÉS V Á R O S J O G A I.
ff
a byzanczi birodalomban pedig azon alak szerint, melyet a keresztyénség által nyertek, a fennálló kultúrának úgyszólván egyetlen alapja voltak. Mi kiválólag azon hatásukat veszszük itt szemügyre, melyet a X I I . századtól fogva az európai nem
zetek és államok kultúrájára és jogéletére gyakoroltak.
4 ) A z európai társadalmi és államrend alapításában nevezetesekké lett népeknek nemzeti szelleme, melyet szintén csak annyiban veszek szemügyre, a mennyiben jogalkotó ha
tással birt, és e tekintetben az egyes államok és országok törvényeiben és jogi szokásaiban gyakorlatilag nyilatkozik.
Különben a nemzeti szellem hatását az európai jogélet ala
kítására és fejlesztésére már két előbbi akadémiai értekezé
semben (» A z összehasonlító jogtudomáuy és a magyar magán
jo g * 1875. nov. 2. s »A z országos jo g és a particularis jogok közti viszony hazai jogrendszerünkben* 1876. mart. 20) mél
tattam részletesen.
5) Altalán véve az európai köz- és kulturai történelem fordulatai és eseményei, a mennyiben a civilisált világ, s az egyes államok és országokban fennálló intézmények keletke
zésére és alkotására nevezetesebb hatással bírtak. Ezek, mint positiv tényezők, a városok keletkezésére, s a városi élet alko
tására és fejlődésére is hatottak, s igy minőségökhez képest kétfélék, t. i. általánosak, melyeknek ha.tása az egész civilisált világra terjedt, és különösek, melyeknek hatása csak egyes államokra és országokra szorítkozott. A z előbbiek nevezete
sen a keresztes hadak, a világkereskedésnek fordulatai, a nyugat és a kelet közti közelebbi érintkezésnek az anyagi ér
dekek terén mutatkozó számos következménye, a szellemi élet ébredése, és későbbi emelkedésének phásisai stb. A z utóbbiak pedig mindazon események, melyek egyes álla
mok és országokban a közélet szervezésére, a fennálló társa
dalmi és jogi intézetek sajátságos jellem ére és rendezésére döntő vagy elhatározó befolyással bírtak, s melyeknek részle
tes kifejtése az egyes speciális jogtörténetek és az egyes fenn
álló jogrendszerek köréhez tartozik. Itt az általános és külö
nös tényezők közti viszonyra névszerint azért figyelmeztetek, mert a köztök fennálló különbség nemcsak a fejtegetésnek általános és különös álláspontját jelzi, melyeknek
mindazál-tál elseje a különös, és utóbbika az általános tényezőket is, tle csak úgy van hivatva vizsgálódásai körébe vonni, hogy saját minőségét azokra át ne ruházza; hanem mint olyan, objectiv jelentőséggel is bír, melynél fogva magának az ese
mények és történelmi jelenségek hatásának és gyakorlati korderejének eredménye. íg y névszerint a nyugat és a kelet közt nevezetes különbségre találunk, mely az egyes államok és országok társadalmi és jogfejleményeiben, itt is ott is, de mindenütt sajátságos jelenségekkel és módosításokkal szintén mutatkozik.
S ezekhez képest kiválólag Olaszország, a német biroda
lom, Francziaország, az ibériai félsziget, A nglia és az ahhoz tartozó országok, Skandinavia, a byzanczi császárság, L en
gyelország és az orosz birodalom városéletét és városjogait külön kell tekintetbe vennünk; s ezen áttekintés alapján oly álláspontra emelkedhetünk, melyből M agyarország városéle
tét és városjogait sikerrel áttanulmányozhatjuk és kellőleg méltathatjuk.
Általában azt kell még megjegyeznem, hogy a tanulmá
nyok ezen neme csak ujabb időben dicsekedhetik nevezetesebb eredménynyel. Még a múlt századnak végén a fejtegetések többnyire oly szűk korlátok közt állapodtak meg, s a törté
neti anyagot oly kevéssé voltak képesek mélyebben áthatni, hogy azok vívmányait is a tudományok mai állásához képest nagyobbára csak előkészítésnek lehet tekinteni. A z ujabb vizsgálódásoknak amazokkal szemben hármas nagy előnye v a n ; mert anyagilag véve már sokkal gazdagabb kútfői appa
rátussal bírnak, alakilag véve ezen apparátust sokkal kriti- kaibb felfogás szerint méltatják, s — mi a tudományos tanulmányozás álláspontját és vívmányait illeti — oly mód
szert követnek, mely a tárgy többoldalú öntudatos megisme
rését, és az eredmények önállóbb rendszeres megállapítását teszi lehetségessé.
Mindamellett az előkészítést sem szabad kicsinylenünk.
Mert névszerint Montesquieu már oly helyes álláspontot fog
lalt el, hogy az ujabb tudományosságnak is mintáúl szolgál
hatna, ha a társadalmi és tulajdonképi jog i tekinteteket egy
M A G Y A R O R S Z Á G V Á R O S A I ÉS V Á U O S J O G A I. 11 oldalú politikai irányiatoknak fel nem áldozta volna. ') A zon kivül látni fogjuk azt is, liogy a kútfői anyag gyűjtésében már a múlt század valóban nagyszerű eredményeket mutat
hatott fel. De a múlt századi fejtegetések az egyes államok közti solidaritást is nagyobb határozottsággal és elfogulatla
nabb objectivitással méltányolták, mint ma szokásos.
I I I .
A X I I I . században a városok és a városi élet egész Európában teljesen kifejtett tény voltak. Jelen vizsgálódá
somban tehát, a hol tüzetesen és tulajdonkép csak a városjo
gokról szólok, ezen időpontot fogom fejtegetésem alapjáúl ven n i; az egyes államok és országok régibb viszonyait csupán annyiban veszem szemügyx-e, a mennyiben uralkodó iránylatai az itt szóban lévő városjogok szempontjából fontosak.
Ehhez képest:
a ) A- városi életnek két általános jellemvonását külön
böztetem meg, t. i. egy negativ és egy positiv jellemvonást.
A negativ jellemvonásnak fő súlypontja abban fekszik, hogy a városi élet eredetileg mindenütt éllentétet képezett az országok általános közéletével. Ez csaknem egész nyugaton az országos jelentőségre emelkedett feudalismuson alapúit, tehát a feudális nemességben bírta fő támaszát. M a gy aror
szágban és Lengyelországban is a nemesség és városi élet közti ellentét volt határozottan kifejtve. Ezen ellentétnek következményei azonban nem mindenütt ugyanazok voltak.
Legérdekesebb e tekintetben Olaszország és a német birodalom, hol a feudális nemesség mellett városi nemesség is a la k ú it;
nem különben Francziaország és Dalmatia is, melyeknek városi életére Olaszország gyakorolt hatalmas befolyást, E j- szaki Francziaország, kiválólag Flandria, a városi
democratiá-*) H elyesen m o n d ja e tekin tetb en a híres G iraud : L ' E s p r i t d e s l o i s au rait im p rim é, sans doute, une direction no u velle a u s études ju r id iq u es, sí les questions politiques n ’av aien t c o m p létem en t absorbé l ’atten tion ,«
E ssai sur l ’histoire du d roit fi'an£ais au m o y e n ág é. I . k öt. Paris, 1 8 46, A vertissem en t X I . 1,
nak lett úgyszólván bölcsőjévé; s minthogy keleti Európában, névszerint Magyarországban és Lengyelországban, a városi élet emelkedésére különösen flandriai gyarmatok hatottak, oly városi nemességre mint akár Olaszországban, akár a német birodalomban, itt nem találunk. A z ibériai félszigeten a városi viszonyok a X I . század óta nagyobbára déli Francziaország mintájára alakultak; de Aragóniában egyik-másik város, névszerint Saragossa polgárai országos nemességgel ruház- tattak fel. Angliában a nemesség és a városok közti ellentét a közviszonyok szerencsés kifejlése folytán már a X I I I . szá- zagban egyenlíttetett ki, úgy hogy London azon túlnyomó befolyást, mellyel Anglia történetében bírt, polgársága jo g o sítványaiban támaszkodó szervezetének alapján gyakorolta.
A positiv jellemvonás kiindulási pontját a társadalmi életnek a városok kebelében történt felvirágzásában birta, mely a kereskedés és ipar által támogatva, nemcsak a váro
sok nagyobb vagyonosságát eredményezte, hanem politikai jelentőségöket is annyira kifejtette, hogy itt-ott valóságos közhatalomra emelkedtek. Legszerencsésebbek ebben az olasz tengeri városok voltak, névszerint Velencze és Genua, melyek ekkép lettek önálló köztársaságokká és főrangú hatalmassá
gokká. De a német hanza, a flandriai és németalföldi tengeri városok, s Cataloniában Barcellona város is ezen úton emel
kedtek a politikai önállóságnak igen magas polczára.
b) Érdekes volt a középkori városok viszonya az állam
hatalomhoz. Olaszországra e tekintetben kevesbé hivatkozha
tunk ; mert azon körülmény, hogy éjszaki része a X . század
ban a német birodalomnak »pars adnexa«-jává l e t t ; de más
részről közéletére nézve a pápák és a siciliai normann királyokban a császárok irányában mindig hatalmas és kész pártfogókra talált, itt egészen sajátságos, sőt — lehet mon
dani — kivételes fejleményeket eredményezett, melyek az 1184-ki konstanczi békekötésben határozott közjogi megálla
pítást is találtak. A többi Európáról csaknem kivétel nélkül azt lehet mondani, hogy a városok, melyek a X . és X I . száza
dokban még igen szoros közigazgatási korlátok közé voltak helyezve, úgy hogy más községektől gyakran csak lakosaik
nak nagyobb száma, erősebb társadalmi köteléke, és önállóbb
M A G Y A R O R S Z Á G V Á R O S A I ÉS V Á R O S J O G A I. 1 3
vagyonossága által különböztek, — később császári, királyi és fejedelmi privilégiumok alapján a X V . század végéig mindinkább nagyobb és nagyobb szabadalmakat nyertek;
anélkül azonban, bogy önállóságuk a municipális kitünőbb állásnál magasabb pontra emelkedett, és politikai független
séggé alakult volna. N oba pedig ennek folytán a városok csaknem mindenütt az országos és birodalmi rendek közt nyertek lit ly t ; ez még sem ugyanazon módon történt minde
nütt ; s már azon szövetségek is, melyeket a városok több országban jogaik biztosítása végett a X V . század kezdetétől fogva maguk közt kötöttek, világos bizonyságául szolgálnak annak, hogy politikai állásuk már nem csekély veszélyeknek volt kitéve. Egyes városok p. o. a német birodalomban Nürn- berg és Augsburg, s némi ideig a hanzavárosok is, ezen veszélyeknek sikerrel álltak ellent; de a birodalom keleti részeiben, — az egyetlen B oroszló városon kivül, mely a sléziai herczegekkel sokáig egyenlő állással bírt — a városok csak annyiban nem indultak hanyatlásnak, a mennyiben egyes hatalmasabb fejedelmek székhelyei voltak, és ezektől pártfo- goltattak; másutt pedig csak szövetségek formájában, p. o.
nütt ; s már azon szövetségek is, melyeket a városok több országban jogaik biztosítása végett a X V . század kezdetétől fogva maguk közt kötöttek, világos bizonyságául szolgálnak annak, hogy politikai állásuk már nem csekély veszélyeknek volt kitéve. Egyes városok p. o. a német birodalomban Nürn- berg és Augsburg, s némi ideig a hanzavárosok is, ezen veszélyeknek sikerrel álltak ellent; de a birodalom keleti részeiben, — az egyetlen B oroszló városon kivül, mely a sléziai herczegekkel sokáig egyenlő állással bírt — a városok csak annyiban nem indultak hanyatlásnak, a mennyiben egyes hatalmasabb fejedelmek székhelyei voltak, és ezektől pártfo- goltattak; másutt pedig csak szövetségek formájában, p. o.