1. kép. Apaffy kúria, Almakerék. Helyreállítás előtti állapot.
2. kép. A helyreállítás után vendégházként működő Appafy kúria.
3. kép. Téka, 1867. Restaurálás előtti állapot. 6. kép. Az átfestés eltávolítása pakolásos eljárással.
7. kép. A téka restaurálás után.
4. kép. A festékréteg felválása.
5. kép. A felvált festékréteg levasalása.
A meglazult összeillesztések újraenyvezése után a hiányzó részek kiegészítése az eredetihez hasonló faanyaggal történt. A hátoldal és a festett felületek tisz-títása után a lyukak és horpadások Balsittal való kiegé-szítése következett. A festékréteg esztétikai helyreállítása trattegio és rittoco technikával, a reverzibilitás törvényét szem előtt tartva, vízfestékekkel történt. A festetlen fafe-lületek méhviasz oldatos, a festett részek dammár lakkos bevonatot kaptak (7. kép).
A másik restaurált tárgy egy festett padláda, szintén Almakerékről való (8. kép). Érdekessége, hogy eredetileg kétszer olyan hosszú volt, mint ma. Feltehetően a vagyon osztásakor a felek határozata alapján kettévágták, kettőbe osztották a ládát. A jelenlegi tárgyat valamikor a közel-múltban zöld színű olajfestékkel átfestették (9. kép). Ezt
a réteget az eredeti festés károsítása nélkül forró levegős fújással, majd mechanikusan spaklival, az ezután a felüle-ten helyenként visszamaradt olajfestéket pedig vegyszer-rel lehetett eltávolítani (10. kép).
Az ismertetett restaurálási projekt célja a tárgyak hely-reállítása mellett, tudatosítani a helyi lakosokban, hogy az a változatos tárgyi és szellemi örökség, amit átvettek, örököltek, hatalmas kincs, a valamikori virágzó Erdély tanúja. A restaurálásra kerülő tárgyakat a vendégházak kialakításakor különböző háztartásokból, pajtákból, csű-rökből, pincékből menekítették egy helyre. Azóta állapo-tuk csak romlott, olyannyira, hogy komoly rovarkároso-dás mellett a festékrétegek nemcsak peregni kezdtek, de egyeseken meg is semmisültek. Máshol a tárgyakat átfes-tették, rosszabb esetben pedig tűzre kerültek.
Erről a pusztuláshoz vezető lejtőről próbáljuk meg-menteni e bútorokat, bízván abban, hogy példánkat látva mások is jobban értékelik elődeik hagyatékát.
Máthé Zsolt
Festett fa restaurátor
Mihai Eminescu Trust Alapítvány 545400 Segesvár, Zugrávilor u.7 Tel.: +40-728-123-078
E-mail: zsmathe@mihaieminescutrust.org 8. kép.
Festett padláda restaurálás előtt.
9. kép.
Az átfestés alól elősejlő motívumok.
Részlet, restaurálás előtt.
10. kép.
A restaurált padláda.
A kétszínű oromszegő a legismertebb, oromszegő típus, amellyel mindenki találkozott, aki közelebbi kapcsolat-ba került a napjainkkapcsolat-ban készült kézi kötésű könyvekkel.
Több mint ötszáz éve kíséri a kötéseket, de természetesen ez a hosszú idő nem hagyta változtatás nélkül sem a köté-seket sem magát az oromszegő típust. Az évek során ren-geteg adat gyűlt össze, mind az oromszegőkről, mind a kö-tésekről, és nem utolsó sorban kapcsolatukról. A típusnak nem alakult ki általánosan elfogadott neve, de a veretku-tatással kapcsolatos nagyszámú kötés leírása, adatfelvétel könnyítése és pontosítása, megkövetelte a névadást, így született meg az önkényes elnevezés, a kétszínű oromsze-gő, elkülönítve a más öltéstípusú, de szintén két színnel varrott oromszegőkétől. Természetesen a tanulmányban bemutatott formák nem fedik le a variációk teljességét,
de követhetővé teszik a típus változását, mely során az oromszegő kapcsolódása a könyvtesttel és a táblákkal meggyengült, majd az oromszegő puszta díszítőelemmé vált. Oromszegő típust jellemezni csak a hozzájuk tar-tozó kötéstípusokkal együtt van értelme, ezért alább az oromszegőt hordozó legmarkánsabb kötéstípusok bemu-tatása is következik. A feldolgozott veretes kötetek nem mutathatják be az időszak összes kötésformáját, még az általánosan elterjedteket sem, hiszen a veretek jelenléte tulajdonképpen feltételezi fatáblák meglétét is. A veret nélküli, papírtáblás és tábla nélküli kötések feldolgozása további adatgyűjtést igényel, de utalás szinten azért meg-jelennek az alábbi típusleírásokban.
A 15–16. század fordulója, amely az ősnyomtatvá-nyok korának lezárását is jelenti, nemcsak a nyomdá-szattörténetben, hanem a könyvkötésben is fordulópont-nak tekinthető. A nyomtatott könyvek példányszámáfordulópont-nak ugrásszerű emelkedése, a gótika és a reneszánsz közti stílusváltás a kötésekre is rányomta bélyegét. A válto-zás viharos sebességgel néhány év, évtized alatt vég-bement, természetesen területi eltérésekkel. A masszív megjelenésű gótikus kötések helyét fokozatosan átvették a reneszánsz könnyedebb, filigránabb kötései, miközben
mélyreható változások történtek nemcsak a szerkeze-tükben, hanem a könyvek díszítő motívumaiban is. Ez a változás sok, útkeresésre utaló technikai megoldást is eredményezett. Párhuzamosan fordultak elő előremutató és régi kötéstechnikai eljárások mindenféle variációban.
Az egyes variációk valószínűleg tájegységekhez, könyv-kötő műhelyekhez könyv-kötődtek, és egy-egy műhely hagyo-mánya biztosíthatta rövidebb, hosszabb fennmaradásukat.
Ilyen továbbélő technikák találhatók magyar reneszánsz kötéseken is.
A korai kötéseket hosszú használatra tervezték, anyag-választásban, szerkezetük felépítésében elsődleges szerepet kapott a tartósság. Az oromszegőnek szerkezeti funkciója is volt, alapját általában a bordákéval megegyező anyag-ból készítették, és ezek az alapok a bordákhoz hasonló szerepet is betöltve, rögzültek a táblákhoz. Ezenkívül az oromszegő alap védte az ívéleket a fűzés során, mert az ívekben végighaladó fűzőcérna a lapszéleknél kibukkanva kerülte meg az oromszegő alapot és lépett következő ívbe.
Az oromszegő alap gátolta meg az ívek beszakadását fűzés közben, mert a fűzőcérna meghúzása az irányváltás miatt különben beszakította volna az ívéleket. Az oromszegő alap rögzítése a fűzéssel egy menetben történt, ezért a fűző-cérna megbontása az oromszegő alap lebomlását is