AZ O RVO S N ÖVE N D É K.
I.
E
K O R S Z E L L E M E tanuló ifjainktól megkívánta, hogytanul-mányaiknak kiegészítése végett két-három évet kül-földi egvetemen töltsenek. A főúr gvermeke ugvan e nélkül ÖJ OJ O.
is szép carriéret csinálhatott, a végzett deákot ugyan e nél-kül is megválasztották papnak, vagy meghívták tanárnak, vagy megmarasztották tanítónak, de azért a külföld föl-keresésének elmulasztását olyan bűnnek tekintettek, a me-lyet csak kiváló képességekért tudtak megbocsátani, vagy elfelejteni. Volt is elég alkalom a külföldre menetelre.
A világ látni, tanulni menő főúri gyermek rendesen vitt magával mentorul egy szegényebb sorsú deákot, a ki azonkivül, hogy reá felügyelt, vele iratkozott be az egye-temre is; * egyes főurak állandóan viselték egy-két deák taníttatásának költségeit; városok, egyházak és iskolák szin-tén követték e példát, segélyük fejében jogot tartva ahhoz,
* Album s t u d i o s o r u m univ. Lugd. Bat. (Leyden, 1875.) 194. hasáb. E szerint B e t h l e n P é t e r hat t a n u l ó t vitt magával.
2 I 8 DÉZSI LAJOS
hogy az illető ifjú tudományát nekik szenteli; nagyobb iskoláknak is voltak ilyen alapítványai, sőt pénztárukból kölcsönt is adtak e czélra, melyet később a visszatérő ifjú tartozott megtéríteni;1 a kik nem voltak olyan szeren-csések, hogy ezen segélyforrásokhoz jussanak, egy-két évi hívataloskodás útján szereztek annyit, a mennyit ily útra elégnek tartottak; olyanok is voltak akárhányan, a kik Istenben és a jószívű emberekben bízva, pénz nélkül indul-tak világgá s egyetemről egyetemre vándorolindul-tak.
Nincs reá adatunk, hogy Pápai Páriz bármelyik osztályba volna sorozható az utolsón kivül, pedig jó erkölcse, elő-menetele s tudományos hajlama érdemessé tette volna bár-melyikre. Midőn az 1672. év tavaszán elbúcsúzott az alma matertől, tanulótársaitól, a kik régi deák szokás szerint kikísérték a város határáig2 s versekben búcsúztak el tőle s buzdító verseket írtak tiszteletére : nagyon vigasztalannak látta maga előtt a jövőt s csupán a czél állott tisztán előtte, a megvalósítás eszközei nélkül. Hogy Nagy-Enye-den jövedelméből nem sokat takaríthatott meg, azt családi viszonyaiból is következtethetjük.3
Útra kelve, legelőször Kolozsváron pihent meg. Meg-osztozott testvéreivel, bizonyára azért, hogy magával vihesse kicsiny örökségét s ezután ez összeg kiegészítése végett segélygyűjtő útra indult. Hazánkban épen úgy, mint Német-országban, rendes szokás volt, hogy a külföldre készülő deák városról városra járt, pénzt gyűjteni az úti költségre :
1 D e b r e c z e n i ref. főiskola é r t e s í t ő j e ,
PÁPAI PÁRIZ F E R E N C Z . 2 3 3
fölkereste a papot, a rektort, az egyház oszlopos tagjait, a városi tanácsot, kik erejükhöz mérten adakoztak is. Páriz is így cselekedett s mindenütt talált áldozatkész embereket.
Miriszlón a paptól, Rettegen Alvinczitól, egykori tanítvá-nyának apjától, kapott néhány tallért: legszívesebben Nagy-bányán fogadták, innen egy hétig nem engedték kimozdulni.
Ú t j á t tovább Szatmármegyén s a Nyíren keresztül Felső-Magyarország felé vette, Sátoralja-Ujhelyen és Eper-jesen tartva nagyobb pihenőt. Itt a Ladiver Illyés vendége
volt s ez tanácsolhatta neki, hogy könnyebb és bátorságo-sabb utazás végett csatlakozzék a Boroszlóba készülő két eperjesi polgárhoz. Pápai Páriz kapott az ajánlaton s nyolcz forintban megalkudtak a Boroszlóig való fuvarozásért. Az útat részint kocsin, részint hajón tették meg: Liptó-Szent-Miklóstól kezdve a Vágón mentek le egészen Zsolnáig s ezentúl kocsin folytatták az utazást.*
Az egész útvonalon semmi nevezetesebb dolog nem tör-tént, látni valójuk sem sok akadt, mindössze Ratibor, Rákóczy György hajdani birtoka érdekelte Párizunkat kü-lönösebben, melynek várát is «megjárta».
Boroszlóba május i-én érkeztek meg s itt elvált úti-társaitól s készületeket tett az útnak magánosan folytatá-sára. Ha anyagi eszközökkel szegényesen volt ellátva, nem mondhatjuk, hogy a szellemi előkészületek dolgában gaz-dagabb lett volna. Németországba készült a nélkül, hogy németül tudott volna. A tanulás folytathatása felől bátran vállalkozhatott ez útra, mert Németországban épúgv latinul tanítottak, mint Nagy-Enyeden, de az útazásnál e nyelv-vel nem boldogúlhatott. Gyermekkorában egyszer lett volna alkalma a német nyelv elsajátítására, t. i. Beszterczén, a hová szülei Désről menekültek, de itt is a helyett, hogy a német iskolába adták volna, magyar tanítót hozattak
* V i t a e c u r s u s i d . h .
Magyar Tört. Életr 1898. 3 °
2 I 8 DÉZSI LAJOS
Maros-Vásárhelyről. Utrakelés előtt Páriz maga is érezte, hogy nehezen fog boldogulni, ha semmit sem tud németül s sürgősen pótolni igyekezett volna a mulasztást, ha az olvan könnyen ment volna. Szenczi Molnár Albert jegyző-könvve, melybe naplóját, jegyzeteit s idézeteit irta s a mely halála után, talán atyja révén, talán vásárlás útján Párizra szállott, érdekesen tanúskodik erről. Páriz is arra használta ennek még üresen maradt lapjait, a mire Mol-nár: Naplóját ő is ide írta be * s jegyezgetett bele.
Mindjárt egyik első lapjára írta föl a mindennapi életben használt német szavakat, hogy könnyen reá találhasson, bár-mikor felüti.** D e mind ennek nem sok hasznát vette, jó-val többet kellett volna tudnia, hogy az egyszerű társal-gásban részt vegyen, hogv egyet-mást megkérdezzen, vagy hogy a feleletet megérthesse. Már Boroszlóban belátta ezt s itt tartózkodási idejéből ilyen boszús kifakadást olvasunk Naplójában: «Oh Isten, mely nehéz és költséges az egye-dül való bujdosás és a mi nagyobb, a nyelvnemtudás».
A saját nyelvtudásával nem is mert útra kelni, hanem egy szebeni szász szűcslegényt vett maga mellé úti társul a «nyelv kedviért» s együtt tették meg az útat Odera-Frankfurtig.
Boroszlóban, hol egy hetet töltött, német köntöst is csi-náltatott, nagv drágán és mégis rosszat, .hogy ne keltsen úton-útfélen feltűnést és kíváncsiságot. Nem követte e szerint elődei példáját, a kik magyar ruhában útazták be fél-Európát, pedig jegyzőkönyvében is volt egy példa, hogy milv nagv örömöt okozott Szenczi Molnárnak, midőn o J J o Vittenbergben magánosan bolyongva az egyik hídnál ruhá-járól már távolról ráismert egy magyar deákra.
Páriznak, úgy látszik, nem volt előre megállapított úti
* A m a r o s - v á s á r h e l y i T e l e k i - k ö n y v t á r b a n .
** P l . ( D e ) r F r ü h l i n g , v e r ; r. S o m m e r , aestas; d i e H i t z e , a e s t u s ; heisz sein, aestus; r. H e r b s t , a u t u m n u s ; r. W i n t e r , h y e m s ; ein h a r t e r W i n t e r , a s p e r a h y e m s s t b .
PÁPAI PÁRIZ FERENCZ.
213
terve, sőt talán az egyetemet sem választotta ki otthon, a hol tanulás végett le fog telepedni. Az útra bízta az el-határozást s az útazás alatt vagy a helyszinen szerzett ta-pasztalatoktól tette függővé a választást.
Volt Odera-Frankfurtban, Berlinben; ez utóbbi helyen mint Harsányi Jakabnak, a brandenburgi választófejedelem udvari tanácsosának s Apafi bizalmas emberének vendége;
Yittenbergben, Dessauban, Lipcsében. Hol gyalog, hol ko-csin útazva; most magánosan, majd a postához csatlakozva.
Akár úton volt, akár valamely városban időzött, rendesen nagyon elhagyatottnak érezte magát, mert nem tudva a nép nyelvét, «némán» maradt. E miatt csakhamar beleúnt a bo-lyongásba, főként pedig a «némaságba» s Lipcsében elhatá-rozta, hogy nem bolyong tovább, hanem beiratkozik az egyetemre. Úgy is tett s jelentkezett a bölcsészeti kai-dékánjánál.
A beiratkozás nem járt nehézséggel,* csakhogy mielőtt fölvették volna, egy hosszú szertartásnak kellett magát alá-vetnie.
II.
A régi rómaiaknál nagy ünnep volt a férfitóga felöl-tése, mely után a gyermek az ifjak sorába lépett. Több-féle szertartással volt egybekötve, melyek a két kort egy-mástól elválasztó határ átlépésének nagy fontosságát jelen-tették. A jelképes cselekményekben gyönyörködő egyház kölcsön vette e szép szokást s a gyámhatósága alatt álló iskolai életben alkalmazta. Nem ellenkezett ez az egyház tanainak szellemével, sőt némileg igazolást talált e bibliai
* N a p l ó j a s z e r i n t b e i r a t k o z á s a l k a l m á v a l k ö v e t k e z ő d í j a k a t fizetett : a r e k t o r és a b ö l c s é s z e t i k a r s z á m á r a egy-egy tallért, a d e p o s i t o r n a k és az a b s o l u t o r n a k (itt egy s z e m é l y a k a r d é k á n j á v a l ) 8—8 g a r a s t , a b e í r á s é r t 16, a k ö n y v t á r s z á m á r a 4 g a r a s t .
3 0 *
2 I 8 DÉZSI LAJOS
mondásban: «Míg gyermek voltam, úgy éreztem, mint gyer-mek, úgy gondolkoztam, mint gyergyer-mek, most pedig, hogy emberré lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat».
E gyermekhez illő dolgok elhagyása, vagy letétele s a fér-fiúhoz illő tulajdonságok felöltése van jelképesen kifejezve a depositio szokásában, mely e korban még csaknem min-den egyetemen megvolt.1
A tanulónak, a ki az egyetem polgárai közé föl akarta magát vétetni, előbb többféle szertartáson kellett átesni. o >
A «beanus»2 csak hosszú türelmi próba kiállása után nvil-váníttatott nagy deáknak.
Az egyetemre beiratkozni kivánó ifjú mindenekelőtt jelentkezett a kar dékánjánál. Mikor már többen jelent-keztek, egv erre kitűzött napon egy teremben gyűltek össze s megjelent a depositor, az intéző, hogy őket szer-tartás szerint felavassa. Nevetségesnek tetsző szerszer-tartások voltak ezek, de komolyan vették s jelentőséget tulajdoní-tottak neki.3 Az intézőnek — rendesen egy öreg deák4 már öltözete előre sejttette a végrehajtandó cselekmény jelképes voltát. Szinészies öltözetben jelent meg és
min-denféle titokzatos eszközöket hozott magával. A miiven volt az ő öltözete, ahhoz hasonlót kellett felölteni a deák-jelölteknek; természetesen a kétféle öltözet közt volt kü-lönbség is, mely kifejezte az öreg deák s a még csak jelöltként szereplő ifjak közt fennálló nagy különbséget.
Ezeknek öltözete azon álarczokra emlékeztet, melyet a vad afrikai törzsek babonás tánczaik alkalmával használ-nak, nem is emberi, hanem állati formában, nagy
szarvak-1 L e í r á s u n k h o z f ő f o r r á s u l D O L C H O S
KÁR « G e s c h i c h t e d. D e u t s c h e n S t u d e n t e n -t h u m s n (Leipzig, 1858) cz. m ű v é -t s
DIN-C K E L D e origine, c a u s i s . . , illius r í t u s , q u i vulgo in s c h o l i s d e p o s i t i o a p p e l l a t u r . ( M a g d e b u r g , 1582) cz. m ű v é t s mellékle-teit h a s z n á l t u k , ez u t ó b b i g y ű j t e m é n y t
a m a r o s v á s á r h e l y i ref. c o l l e g i u m k ö n y v -t á r á b ó l .
2 A bee j a u n e (sárga csőr) f r a n c z i a szótól.
3 E s z e r t a r t á s o k m a g y a r á z a t á t L u t h e r -től, M e l a n c h t o n t ó l közli D i n e k é i i. m
4 D O L C H i d . m . 1 6 2
PÁPAI PÁRIZ FERENCZ. 213
kai stb. ellátva. Azt fejezte ez ki, hogy a jelölt még nem jő ember számba, hanem a szertartás végrehajtása után lesz azzá.
Ezután sorba állította őket, szakállt csinált nekik bécsi korommal vagy más fekete festékkel * s beszédet intézett hozzájuk. Beszéd után különféle keresztkérdéseket adott föl s ha azokra valamelyik nem kedve szerint való felele-tet adott, jól elverte. Ekkor a jelöltek köralakban, úgy hogy fejük a kör középpontjába esett, a földre feküdtek s a depositor különféle szerszámokat vett elő s úgy tett, mintha fejszével faragná, gyalulná, fürészelné őket. E szer-tartás jelentősége könnyen érthető volt. A földre fekvés-nek az alázat és érdemtelenség gondolatát kellett fölkel-teni, a faragás, fűrészelés a korábbi testi és szellemi hibák, félszegségek lefaragását jelentette. Most fölkeltek a földről s szarvakat raktak fejeikre, melveket a depositor onnan leütött, azt jelentve ez által, hogy a beanusokat jellemző dacznak és balgaságnak egészen ki kell veszni belőlük. A szertar-tás még ezzel sem ért véget. A jelölt haját levágták s for-gácscsal beszórták, hogy gőgtől és gonoszságtól tisztán tartsa; fülét egy nagy kanállal tisztították ki, hogy figyel-mes legven az erénv és bölcseség tanítására s kerülje a balga, tisztátalan és vétkes beszédet; majd egy vadkan-agyarat dugtak szájába s egy fogóval kihúzták, arra figyel-meztetve, hogy ezután «szűnjék meg az emberrágástól»
vagy rágalmazástól; kezét és körmeit reszelővel tisztították meg, hogy ne használja szükségtelen fegyverfogásra, dula-kodásra, verekedésre, rablásra, lopásra, hanem könyveihez, írásra s tanulóhoz illő munkára; festett szakállát is lenyír-ták s megborotvállenyír-ták egy faborotvával, szappan helyett téglát, keszkenő gyanánt egy darab ócska durva vásznat alkalmazva; e borotválás állítólag azt jelentette, hogy
sza-* O l y k o r c s i z m a f e s t é k k e l
2 I 8 DÉZSI LAJOS
kállas felebbvalóitól kormányozni hagyja magát. Még ezután koczkát és kártyát is tettek elébe, hogy próbára tegyék s egy kótás könyvet, figyelmeztetésül, hogy tanulás után a zene a legnemesebb szórakozás.
Ezzel véget ért a szertartás. A jelöltek ekkor ismét rendesen felöltöztek s a depositor egy latin beszédben a dékánnak ajánlotta őket s bizonyítvánvt kért számukra a szerencsésen kiállott szertartásról. A dékán erre adott vá-laszában megmagyarázta e régi szokás jelentőségét. Végül sót és bort adtak nekik, annak jelképéül, hogy tudomány és bölcseség legyen szavaik és tetteik fűszere s szívesen meg-hallgassák, ha javítás végett megdorgálják vagy intik őket.
Mindezek után a most már deákká lett beanus1 meg-köszönte a depositornak fáradságát s megfizetett neki s végül az ő költségén rendezett lakomával ért véget a fel-avató ünnep.
E kellemetlen szertartást Pápai Páriznak is ki kellett állani, hogy egyetemi tanuló legyen. Naplójában meg is örökítette, hogy «deponáltat ott», valamint azt is, hogy nyolcz garast fizetett a depositornak.2
Különben keveset jegyzett föl lipcsei egyetemi életéből s e miatt azt sem tudjuk, micsoda előadásokat hallgatott.
Csak egy tanárjának, A m m a n3 Pálnak, ismerjük nevét, a ki a botanikát tanította,4 talán e tantárgy hallgatásából, valamint hajlamából5 és tanulmányai későbbi irányából he-lyesen következtethetjük, hogy a többi tantárgyak is az orvosi tudomány körébe tartoztak.
Páriznak Lipcsében nem volt sokáig maradása; öt
hóna-1 T e l j e s f e l s z a b a d u l á s r ó l a z é r t m o s t s e m l e h e t szó. Az ú j d e á k (pennái) m é g s o k á i g s z o l g á l t a az ö r e g d e á k o t , a k i n e k s c h o r i s t a volt a neve. L á s d e r r ő l b ő v e b
-b e n D O L C H i d . m . 1 6 6 . s k k . 11.
2 DOLCH i. m. szerint a r e n d e s d í j e g y f o r i n t volt
3 A N a p l ó k i a d á s á b a n h i b á s a n v a n
«,Ammon» , A m m a n ' h e l y e t t .
4 V o t a solennia. [Basel, 1674.] cz. m ű -b e n lévő ü d v ö z l ő v e r s e P á r i z h o z .
5 A fia á l t a l írt é l e t r a j z : Mise. T i g u -r i n a . 11. T h . ( Z ü -r i c h 1723) 187. 1.
PÁPAI PÁRIZ FERENCZ. 213
pot töltött itt s ezt sem megszakítás nélkül. Mint em-lítettük, azért iratkozott be, mert megunta a «némasá-got ». Az egyetemen csakhamar barátsá«némasá-got kötött több deákkal, ezek között egy Andersohn nevű porosz ifjúval.
A mint tehát egy jó barát, úti társ és tolmács akadt, Pá-rizunknak ismét megjött a kedve az útazáshoz és pedig alig egy pár hónap múlva azután, hogy beiratkozott. Elmen-tek megnézni a liitzeni csatamezőt, hol Gusztáv Adolf svéd király elesett stb. Az út főczélja tulaj donképen Drezda volt, mely sokféle látni valóval kecsegtetett. Már e korban hí-res volt állatkertje, fegyvertára, ritkasággyűjteménye, világ-hírű Zöld Terme (Grünes Gewölbe), melynek alapját Ágost szász választófejedelem vetette meg.* Főleg ez költötte föl Párizunk bámulatát s alig tud kifogyni mindenféle drágasá-gainak, automatáinak, képeinek, szobrainak stb.
felsorolásá-ból. Naplóját olvasva, melybe, úgy látszik, mindjárt a szemlélet után frisen jegyezte föl a látottakat, szinte látni véljük az ámuló deákot, a kinek figyelmét egymás után ra-gadják meg és kötik le a csodásnál még csodásabb tár-gyaknak képei.
Egyik teremben egy gyöngyházasztal tűnt fel neki, másikban egy gyűrű, «kiben az gyémántok egy bizonyos várat» ábrázolnak és egy kőszikla, mely azt mutatta, «mint terömnek a drágakövek; sok is vagyon rajta, nagyok mint egy dió magyaró, két kosár gyümölcs, igen sokféle gyü-mölcs bennek nagy mesterséggel, hogy semmi különbséget nem vehetni észre az természet szerint valótul»: ugyan-ezt a benyomást tette a szemlélőre egy Ilimmel varrott láda: «megeskünnél rajta — úgymond — h°g>' kivül rajta a virágokat képiró festette». Hosszasan időzhetett a negye-dik teremben, mely szerinte csak maga megérdemelné,
* 1560. N e v é t e t e r e m 1638 k ö r ü l zöld festésétől k a p t a . ERBSTEIN : D a s königl.
G r ü n e G e w ö l b e zu D r e s d e n , 2. Aufl. D r e s d e n , 1894. és « F ü h r e r d u r c h die kön.
S a m m l . 2. Aufl. u. o. 1894. 163. s köv. l a p o k o n .
2 I 8 DÉZSI LAJOS
hogy messzeföldről látni mennének; de legtovább a hete-dikben, a hol különösen a sok automatákat nézegette nagy lelki gyönyörűséggel : voltak ott elefántcsontból készült hajók, melyek a szemlélő előtt tengeri csatát rögtönöztek, voltak kakuk-, pelikánórák stb. Egy «mesterséges >> óra azt is kiáltotta: « 0 Jésus, mi [esus!»* Legjobban tetszett a pap fiának egy másik óra, mely Krisztus születését adta elő. «Ha megindítják — ígv írja le -— leszállnak az angya-lok az égbűl az pásztorokhoz (ezek pedig mind külön-kü-lön ki vágynák csinálva), azután a juhászforma pásztorok hárman megindulnak s akkor felmennek az angvalok s mindjárt verni kezdi az óra ezt a nótát: «Mennyből jövök most hozzátok.)) Azonban az pásztorok mind ballagnak az istálló felé, s odaérvén mind külön-külön meghajtják ma-gokat. Az istállóban láttatnak: az Krisztus egv tekenőben, mellette Mária; József rengeti, Mária danoldogál s az ök-rök az jászolhoz kötve úgy látszanak enni és szedegetni az jászolból nagy mesterséggel. Ez meg levén, megindul az csillag, utána török habitusban** az ajándékvivő mágu-sok nagy reverentiával administrálják az ajándékot. Ez meg-lévén, úgy üt az óra. »>
D e utoljára kifáradt a leírásban s azzal vesz búcsút a sokféle látnivalótól, hogy azok leírására kevés volna egv hónap. Bizonyára e miatt nem vállalkozott az állatkert ismertetésére, míg a kincses kamrák leírásáról azért mon-dott le, mert nagv kötet lenne belőle . . .
Lipcsébe visszatérve, újabb útra készült. Drezda látvá-nyosságai kedvet ébresztettek benne újabb kalandozásra és pedig annál inkább, mert elválhatatlan kísérője, a po-rosz theologus is mindjárt vállalkozott reá. Természetesen gvalog indultak, vagy Páriz kifejezésével élve : az «apos-tolok szekerein». Tervük az volt, hogy Strassburgba
men-* A. m. ((Jézusom !» *» Viselet.
PÁPAI PÁRIZ FERENCZ. 213
nek, melyet e korban a magyarok sűrűen látogattak, de Frankfurtnál útirányt változtattak: kedvüket szegte, midőn J o ' meghallották, hogy a brandenburgi választó ellenséges tá-bora a Majna mellett táboroz. Strassburg helyett tehát Mar-burgba mentek s újra tanuláshoz láttak.
Itt is az orvostan volt Párizunk kedvencz tantárgya, mel-lette még arab nyelvet hallgatott, talán csak egyik tanára kedvéért, kinek Ha adta elő e tantárgyat.
Alig két hónap múlva ismét útban találjuk őt két ma-gvar társaságában. Szekeren kezdik s gyalog folytatják.
Csak holmijuknak kerítnek egy taligát, hogy ne kelljen azt maguknak czipelniök s úgy gyalogolnak mellette «az apos-tolok útján». Giessen felé mennek a porosz barátért, a ki ott csatlakozik hozzájuk; innen Frankfurt, majd Heidel-bergbe térnek be, hol a kis társaság útja elágazik : hárman Baselbe indulnak, Páriz Heidelbergben marad. Az a czélja, hogy a tanulást folytatja s folyamodást ír a választófejede-lemnek egy ingyenes convictusi helyért. Egyik professzor nagyon biztatja, ír is érdekében a választófejedelemnek egv levelet: de nem lett sikere. Azt a választ kapta, hogy a convictus tagja lehet, de nem ingyenes helyen.
Párizra e miatt nehéz idők következtek. Az a két hó-nap, a melyet itt remény és várakozás közepette élt át,
«szűkűlt állapotban" tölt el.
I)e ha e vágya nem teljesült is, e helyett csakhamar ezután oly nagy kitüntetés érte, mely a csalódás által meg-zsibbasztott önérzetét ismét fölfrissítette. A választófejede-lem és az egyháztanács pártfogója közbenjárására felszólí-totta, hogy a «Collegium Sapientiae»-ban, hol 60 80 na-gyobb tanuló nyert ellátást, vállalja el a bölcsészet tanítá-sát.* Páriz, talán mert nem érzett magában elég erőt e
* B o n : « L i t e r a t a P a n n o D a c i a » cz. m ű v é b e n közli P á r i z n a k F a b r i c i u s t a n á r -h o z írt levelét (Basel, 1673 j u n . 1.), a -hol erről e z e k e t í r j a : «At p o s t q u a m su-p r e m u m e l e c t o r a l e m n u t u m , q u o su-p u b l i c u m s e n a t u s ecclesiastici c o n s u l t u m d e m e
Magyar Tört. Életr. 1898. 31
242 DÉZS1 I.AJ OS
nehéz feladatra, talán mert állása csak ideiglenes lett volna s a franczia háborús hírek miatt különben is kevés re-ménye volt az állandó letelepedhetésre s e helvett azért inkább akarta elkezdett tanulmányait befejezni: nem fo-gadta el e díszes állást, hanem ismét vándorbotot vett kezébe. A rektor, a tanárok ajánlólevelekkel s némi pénz-segél vlvel látták el.
Most már ő is oda készült, a hová barátai mentek:
Basel felé vette útját.
III.
Már fent említettük, hogy Páriznak főtörekvése az volt, hogy az orvosi tudományban tökéletesen kiképezze magát.
Már otthon föltette ezt magában s hú maradt föltételé-hez. Eddig is első sorban orvosi előadásokat hallgatott ugyan, de a rendszeres és beható tanulmánvozást Baselben kezdte el.
A baseli egyetem orvosi kara már régóta legjobb hír-névnek örvendett Európa egvetemei között.1 Ezt is folvton azok között emlegették, hol az orvostani ismereteket leg-alaposabban el lehet sajátítani. A xvi. század elején itt tanított és volt városi orvos Theophrastus Paracelsus, ko-rának elsőrendű orvosi tekintélve,2 itt tanult a magyar Spi-lenberger, Henisch stb. Itt tanított korábban Platter Félix,3
ki először osztálvozta a betegségeket és sorozta három osztályba, a kinek ösztönzésére állították föl a növénytani
in p r o f e s s o r e m philosophias p r o collegii S a p i e n t i s e v o c a n d o c o n f i r m a r e t u r , f a t a l e s isti t u m u l t u s Gallici a v o c a n t , q u o m o d o i t i n e r i s H e l v e t i c i a c Gallici m é d i a s u p p e d i -t a s l n S z i n -t e m e g f o g h a -t a -t l a n , h o g y N a p l ó j á b a n m i n d e z -t egy szóval sem e m l í -t i .
1 B A A S : G r u n d r i s s d. G e s c h . d. M e d i c i n ( S t u t t g . 1876.) 356. 1.
2 E r r e a P l a t t e r r e czéloz A m m a n P á l P á r i z h o z írt d o k t o r i ü d v ö z l ő v e r s é b e n :
« D u l c e q u i d e m v i n u m , f e r t d u l c e s U n g a r u s U v a s , a s t n o n P l a t e r o s inclytos.»
3 B A A S : G r u n d r i s s d e r G e s c h i c h t e d. M e d i c i n u d. h e i l e n d e n S t a n d e s . ( S t u t t g . 1876.) 304
PÁPAI PÁRIZ FERENCZ. 2 4 3
kertet és boncztani gyűjteményt.1 Hírességét bizonyítja, hogy János Zsigmond fejedelem is ide küldötte Blandratát tanárért, midőn egyetemet akart alapítani.2
Ide vágyódott Páriz is. E korban itt tanítottak Bauhin János Gáspár, a kiváló s már mintegy másfél évszázad óta virágzó orvoscsaládnak tagja, a ki különösen mint gya-korló orvos volt híres;3 Glaser János Henrik, a boncztan és növénvtan tanára, a ki vegvészettel is foglalkozott.
1673 ápr. 29-én érkezett meg Páriz Baselbe s másnap már jelentkezett az egyetemen beiratkozás végett s hat nap múlva külön beiratkozott az orvosi karra is.
1673 ápr. 29-én érkezett meg Páriz Baselbe s másnap már jelentkezett az egyetemen beiratkozás végett s hat nap múlva külön beiratkozott az orvosi karra is.