MÁSODIK FELVONÁS

Első Ki-Jövetel

UNDOR, PÁSZTOROK, PÁSZTORNÉK

LINDOR

Bellamis nints itt? Eredj, Lysís, sies útánna, mond meg néki, hogy az ^ő Barátya akar vélle beszélleni! Siess!

(Az Jsméne sírjára borul. A' pásztorok és pásztornék tantzolnak tsendesen mellette, es vírágokkal be hintik.)

LITZIDAS

:ioo Szerentsétlen ^Lindor~ A te Isménéd nints többé. Ah, borzaszto gondolatt! 'S hát azoknak is meg kellé halni, a' kik a' halhatatlanokkal sem tserélnek fel sorsokott? Isméné, Lindor, milyen boldogok valátok ti, ^midőn a' menyei balsamnál edesebb Ieheletekett Iehelettetek egy másba az őlelgetések és a' tsokok között. Talám-talám az Istenek is irigyelték boldogságtokott, 's azert

305 szakasztották félbe a' ti őrőmetekett. Egek, hulassatok bár egy nehány erzékeny könyv tseppeket az Isméné Sirjára, hogy az örökké virágozzék! Ti kijes ^mezők, Ti néma rengeteg ^erdők, Mellyeket Isméné a' Lindor Karjai közt mosolygásával oly sokszor vidamitott meg, Felejtsétek az örömet, 's hullasatok fekete tzipros leveleket Sirjára! Nem Ekhoztok ti többé az ö kedves éneklésétől.

.110 Fujjatok Keményen, ti is, Szelek, hogy az árnyékos ^élő fák, melyek bizonyságai voltak az ^ő nyajaskodasainak és enyelgéseinek, bus tsikorgásokkal ekhoztasák az hegyekett! Isméné, Isméné, Miért nem egyesülhet az én Szivem a' tijéddel?

Milyen édes volna az halál véled ^egyűt. De fel kereslek, és az Éliséumban is a te kedves Filised ölelni fog téged baratságos Karjaival.

LINDOR ( S:::o111oruan:;

Nota: Kegyetlen bál

315 Isméne, sirodra

310 Fujjatok (ti)

Sürü könyveim folynak.

Tekínts Lindorra, Egy ártatlannak Oh, engedj meg!

901

J20 Meg bánva ölelem Imé, gyászos Sirodott.

Fogadd el töllem Áldozatomat, Sirásomott!

325 Az halál bár minket Egyesitene örökre!

Ugy sziveinket Boldog örömre El jutattná!

u)asLos Nap, mely Kmtsem El ragadtad én töllem,

Előttem szent lészsz, 'S Aldozatott vészsz Mind örökke.

A l'ÁSLTUROK KHORRUSSt\

Nota: Fatum, Fatum

335 Az Isméné Sirjának Mondjuk ezt oszlópának, Siralmas ^kő, mig elünk, Mind örökké tisztelünk.

A PÁSZTORNÉK KHORUSSA Vénusnak szenteljünk,

340 'S mind örökké tiszteljünk, Szent lészen mi előttünk

Mind addig, mig elünk.

Az EGESZ KHORUS

Szent lészen mi ^előttünk Mind addig, mig elünk.

325 miken! [Értelemszerüleg jav.] 341 elöttunk

902

Második Kijövetel ARMIDE az Elsőbbeniekkel

( Lindor ismét a' Sira borul. ^Zőrgés esik, a' Pásztorok és pásztornék el szélyednek.)

ARMIDÉ

345 Esmérj meg engemet! Jövők, hogy Fajdalmod és Könyv hullatásid az Isméné haláláért, hűségedtöl meg illettetvén, el végezzem. Szerettem. Semmi vétektől

nem irtoztam akkor. Hald meg, halando és irtoz! Én vezérlettem Mérges dühösséggel telyes lévén, mínt Zefir a' te Nyilad, 's azal edjütt az halált az Isméné melyébe. Gyülőltem őtett. Most a' meg bánás könyvei folynak

350 szemeimből. Oh, bár szabad volna, meg nyitnám Sir halmát! Erőtelen vagyok a' bőlts Fatumok hatalmának ellent allani. Azt mondják, a Lindor Kedvese életben vann. Engedj meg a' Szerelem gyarloságának, és élj boldogul az én oltalmom alatt!

Harmadik Ki Jövetel

LINLJOR (egyedül)

Köszönöm, Köszönőm neked, hatalmas Ármidé. Te meg elősz engem. Kész

355 valék Jsménével örökre egyesülni. Az én halálom az Jsméné élete? Áh, nem értem ezt. Elég nékem, az én halalom az ő élete. Vedd el ezt az áldozátott Menyei Kedvesem!

(Egy tőrt hu:: ki kebeleből.)

Ditsöséges halál, milyen örömei fogja nézni az én árnyékom!

Nota: Hat te is társa

Midőn erejében sebes lángal

360 Ujj tűz éledvén, ujjra lángal, Siromra bámulva tekínt, 'S arra sürü Kőnyeket hint Keseregve.

(Be fedezi ortzáját és sir:)

Ez a te leg utolso hartzod, ember. (Ujjra fel emeli magat.) Hogy lássam még

365 egyszer a' Mezőket, ahol ő élt. Bellamis nem jő. Minden szempilantást az Isméné életéből lopok. Bellamis, elj örökké, örökké boldogul!

354 köszönö(k)m 364 meg

903

Nota: Hat te is társa Kedves Mezők, éljetek boldogul, A hol jatzodtam ártatlanul, A hol, Ámor, Te Lindorod

370 Kinoztad, vedd bé Barátod!

( Melyebe szurja a tört és a sírra esik.)

Negyedik Ki Jövetel

BELLAMIS (Be rohan; Naide, aki Ölet tartoztatni akwja.') LINDOR

Bellamis! (Karjai köze esik.)

BELLA MIS

Lindor, Lindor, mitsoda retenetes tselekedett!

LINDOR

Ne nevezd ugy, én szerentsés vagyok, Barátom! Élly szerentsésen! Elly szerentsésen, Isméné!

BELLAMIS ( Leterdépel Lindor elött. A' leg érzekenyeb fajdalommal:) m Lindor! Ebredj Fel!

904

Ötödik Ki Jövetel ISMÉNÉ. Az Elöbeniek

ISMÉNÉ (Egy ujj Lörgés, u sir el!iínik.;

Nota: Arva Gerlitzének Hol vagyok, hatalmas Istenek, Mi fedezi gyenge fényét szememnek?

Melly tsendesen Es édesen

380 Hat által egy tűz engem, 'S elesztgeti holt testem!

Melyik Istenségnek erejét

Imadjam, hogy az Etzaka kebelét Meg szagatta,

385 És ki hozta

Isménét sir halmábol, Fel költötte álmabol?

Ezek é az ^őröm Mezei, Ahol vidám ífjuságom Napjai

390 Vigan töltek, Míg öleltek,

BELLAMIS

Isméné!

Lindor, téged Karjaim, 'S Tsokoltanak ajakim?

TSMÉNÉ (Meg látya Lindort.)

:ws Mit látok? ( Réá borul.) Istenek, Lindor, az én Lindorom, meg holt? Miért élek én, ha téged halni látlak? Kedves szerelmesem, ha én beléd lehelhetném az életet, melyet az Istenek elébb adtak meg nékem! Ah, Lindor! Mindjárt, mindjárt ismét hozád mégyek. (Meg reten.) Mit érzék? Az ^ő szíve dobog.

LINDOR (Fel ébred, ki nyitya a Karjait és meg öleli Jsménet a' leg mélyeh érzékenysége! és örömmel.)

Isméné!

ISMÉNÉ

400 Lindor! Te élsz?

LINDOR

Szívemnek Kedvesse, Kedves, ohajtott leánykám, ismét bírlak én Téged? Ismét birlak téged! Semmi, semmi el nem választ már minket. Áh, Isméné, szeretze még engem? Engem, a' Te gyilkosadott?

ISMÉNÉ (leg nagyoh örömmel:) Szeretlek é téged?

Nota: Érted égek

905

405 Kellemetes szép ^szeretőm, Te szeréted Lindorod,

Jőve), tsokold az örömnek Könyvét öntő Pásztorod, Melyek érted omlanak

410 Szemeiből Lindornak.

ISMÉNÉ

Kedves Pásztor, bár a' tsokok Édes lehelésivel

Egyesithetném szívemet Örökre a' tiéddel!

415 Oh, milyen boldog lennék, Ha szívedbe férhetnék!

LINDOR

Ármidé, Mesterségeddel Te adad visza nékem Isménét, kit nem remélett

420 Soha ^tsűggedö szivem,

Köszönőm énekénnek, Vagy Ámorja szívének.

ISMÉNÉ

Mosolygo ég, a' Napokért, Melyeket nékem adtál,

425 Áldalak, de szövetnekem Ha ki oltya az halál, Lindorral együtt végy fel, Szívemnek kedves felével!

LINDOR ( Bellamishez fut:) Bellamís!

BELLAMIS 430 Lindor!

LINDOR

Szűny meg többé anyád kegyetlennek nevezni! Ö, ö adta nékem visza Isménét.

ISMÉNÉ (Meg öleli Naidét:) Naidé!

408 Pásztorad [A rím miatt jav.]

906

BELAMIS

Lindor, milyen boldog vagy Te! Naidé, Te látod a' szerelem örömét, és Te követed Isménét. Telyesisd igereted!

NAIDÉ

435 Te tudod, tsak a szivem vagyon, az a tiéd.

BELLAMIS (Meg tsokol/ya:) Kedves Leányka!

Hatodik Ki-Jövetel

PÁSZTOROK, PÁSZTORNÉK, az ELEBENIEK

(Félelmesen né::.nek ki ^elsőben, 's midön tsak e:::t a' két párt /atyák, közelitnek lasan, lasan, el hamufrún a' sirnak el enyés:::éssén és a::: lsméné látásán.)

Ll:'\DUR

Jösztetek, Barátim, örvendjetek velem edjütt! Ármidé viszá ajándékozta nékem Isménét. Ez a' nap légyen Ti néktek és a' szerelemnek szentelve.

(A Pásztornék /sméné ^körű/ gyülnek, tsudálkozván tapogatyák és ölelik.) Gyönyörködés! Nota: Hives ^szellők

LINDOR

Kezemben vagy, drága Kintsem, ugyan lehetségesé,

440 Hogy szerelmes Karjaim közt légyen a' szép Isméné?

Tsuda é vagy Boszorkányság vagy tsupa álom látás Ez a bennem ^levő édes érzékeny háborodás?

Isméné, Kedves Angyalom, mint magam, ugy szeretlek, Ölelő Karjaim közül soha el nem eresztlek.

445 Az Ekho mondja, Légyenek egygyek a' mi sziveink, 'S mint egy Tavaszi Nap, ollyak légyenek mi Napjaink!

A KHORUS

Szeressétek egy mást, minden Napotok tűndökö11yék,

'S mint egy Tavaszi Nap, fénylék, holtig akkepen fenylyék!

447 tűndökallyék

907

908

ISMÉNÉ

Miként jutalmoztassam meg, Kedves pásztor, ^hűséged?

450 Melleted nem Kell Korona, betseseb a' te szíved.

Az Ekho mondja, Légyenek egyek a' mi szíveink, 'S mint egy Tavaszi Nap, olyak légyenek mi Napjaink.

A KHORUS

Szeressétek egy mást, minden Napotok tündökölyék,

·s

mint Cf!Y T<l\·as7i Nap fénylik. holtig akképen fenylyék'

BELLAMIS

455 Meg engedsz é, kedves Leány, hogy boszorkányságával Ármide felvett és el uitt álnok Kuruslásával?

Az Ekho mondja, Legyenek egyek a' mi szíveink, 'S Mint egy Tavaszi Nap, olyak légyenek mi napjaink.

A KHORUS

Éllyetek boldogul, minden Napotok tündököllyék,

460 'S Mint egy Májusi Nap fénylik, holtig akképen fenylyék!

NAIDÉ

Ámor, Kedves Bellamisom, tüzével hűségedett Jutalmoztassa meg, 's velem egyesítse szívedet!

Az Ekho mondja, Légyenek egyek a' mi szíveink, 'S Mint egy Tavaszi Nap, olyak légyenek mi Napjaink.

A KHORUS

465 Éllyetek boldogul, Minden Napotok tündökölyék,

'S Mint egy Tavaszi Nap fénylik, holtig akképen fenylyék!

LINDOR ÉS ISMÉNÉ (A' Pásztorokhoz:)

Melly edesen fizeti meg Ámor titkos fájdalmit, Hidjétek, kik kostoltátok az ^ő mérges kinait!

A' Királyok .s. fejedelmek irigyelyék sorsotok,

470 Szeressétek egy mást hiven, Pásztornek és Pásztorok!

Szerentsések vagyunk; minden mi Napunk tündökölyék, 'S Mint egy Tavaszi Nap fenylik, holtig akképen fénylyék!

A' KHORUS

Szerentsések vagyunk, minden mi Napunk tündökőllyék,

'S mint egy Tavaszi Nap fénylik, holtig akképen fenylyék!

AMŰ ADATAI

A játék szövegét arról a mikrofilmröl közöljük, mely az MTA mikrofilmtárának birtokában van 184/V jelzet alatt. A felvétel a volt EM könyvtárának kéziratáról készült, mely azóta a Román Szocialista Köztár-saság KvEKvt-ába került. Jelzete: A 447. A szöveg a nyolcadrét alakú kézirat 1-19. levelein olvasható.

Utána Wége záradék és K. S. monogram áll. Nyomtatásban itt jelenik meg először.

SZERZŐ

Szerzőjét nem ismerjük. Lehetséges, hogy a K. S. betűk mögött őt kereshetjük. Ezek a kezdőbetűk a játék-ban Bellamis szerepét alakitó Kis Sámuel nevének kezdőbetűi is lehetnek. Lehetséges azonban, hogy a K. S. a szöveg másolóját jelöli.

JAKÖ Zsigmond - JUHÁSZ István, Nagyenyedi diákok 1662-1848. ^című kiadványa (Bukarest, 1979) 189. lapján olvasható, hogy egy Kis Sámuel nevű diák 1788-ban írta alá az enyedi iskola törvényeit. Ez az alumnus akadémiai évei után Marosbogátiban lelkészkedett, 1816--1830 között a küküllövári tractus espe-rese volt.

A kézirat tartalmazza a szerepek alakítóinak a nevét. Közülük Ajtai József. Szöllősi István 1792-ben subscribált Nagyenyeden (Uo. 193).

FORRÁS A kézirat nem ad tájékoztatást a forrásról.

A kolozsvári színtársulat 1794. szeptember 7-én, majd 1796. február 18-án „ismeretlen szerző, ismeretlen fordító" három felvonásos énekes játékát adta elö Lindor és lsmene vagy A /ündérasszony címmel. (ENYEDI Sándor, Az erdélyi magyar színjátszás kezdetei. Bukarest, 1972. 124., 126. - Vö. LAKATOS István, A kolozs-vári magyar zenés színpad (1792-1973). Adatok az erdélyi magyar nyelvű színház történetéhez. Bukarest, 1977. 16.) A szöveg hiányában is megállapítható, hogy a fenti zenés, énekes játék és a nagyenyedi kollégium-ban 1795. június 29-én ^előadott darab ugyanazt a témát vitte színre. Lindor és Ismene az enyedi játék két föhöse: a tündérasszony pedig csak Armide lehet. aki szerette Lindort. és féltékenységből Lindor myilát úgy irányította .,boszorkányi", „istenasszonyi" - azaz tündéri erejével, hogy az lsmene mellébe hatolt. (Vö. az cnyedi játék első fölvonása második kijövetelével és a második felvonás második kíjövetelével!) Különbség a szerkezeti felépítésben mutatkozik. A kolozsvári előadás három felvonásos, az enyedi két felvonásos játék volt. Feltételezésünk szerint az enyedi előadás rendezője, színre ^vivője rövidítette meg a kolozsvári ^előadást.

Erre mutat az a körülmény is, hogy az enyedi darab cselekménye szerkezetileg széteső, hiányzik a játékból a logikus felépítés, első olvasásra csak nehezen hámozható ki a jelenetek közti összefüggés, hogy tulajdon-képpen mi is történt Ismenével. A kolozsvári színtársulat és az 1791-ben Nagyenyeden létrejött Theátrális Társaság tagjai közt szoros volt a kapcsolat. A kolozsvári első színészek közt enyedi diákokat találunk, Fejér János éppen Enyedre ment, hogy a színtársulathoz tagokat toborozzon. A volt diák s_zínészek darabokat is vittek magukkal Kolozsvárra. (VITA Zsigmond, Magyar színészet Nagyenyeden. ErdMúz 1940. 53. - Uö, A nagyenyedi iskolai színjátszás és a Próha című zsebkönyv. (lgSzó 1968. 129-130.)

Nem valószinű. hogy az Árkádia lenne az a „pásztori énekes játék", melyről életrajzában Zeyk János azt említi, hogy Gyöngyösi József írta; a dalokat, a zenei kiséretet pedig Boros Nagy Gábor szerezte. Zeyk János 1795-ben, kilencéves korában került Enyedre. egy évtizedig tartózkodott ott. (VITA Zsigmond, ^Zenélő diákság a Bethlen Kollégiumban a XIX. század elején. Korunk 1972. 1556--7.) Zeyk adata valószínűleg egy későbbi időpontra, más darabra vonatkozik.

JORDÁKY Lajos sajtó alá rendezte Kotsi Patkó János munkáinak egy részét (Kotsi Patkó János: Régi és Új Theátrom Historiája és egyéb írások. Bukarest 1973). A 155-183. lapokon eredeti darabjaként A havasi juhászleány ^című munkáját közli. Ennek ^első felvonása csaknem ugyanazt a cselekményt tartalmazza. mint amiről az Árkádia szól. Adelhaid két éve halott kedvese sírján kesereg. Ő ölte meg véletlenül elsült pisztolyá-val. Aida és Thirsis szerelme az Árkádia másik szerelmespárjára emlékeztet. Ezek is időközben mással szerel-meskedtek, de most újra egymásra találnak.

909

ELŐADÁS

A kézirat határozottan megmondja: „Jádzodoll el a' Nemes Nagy Enyedi Református Collégiumban Juniusnak 29dik Napján 1795. Esztendőben."

Az 1790-es években bevett szokásként emlegetik az enyedi kollégium udvarán végbemenő szabadtéri színielőadásokat. (Vö. VITA Zsigmond, i. m. 1557. - BoooLAY Géza, Irodalmi diáktársaságok. Bp. 1963.

700. - VITA Zsigmond, A Bethlen-kollégiumi színjátszás a XVII. és XVIII. században. ErdMúz 1943. 67., 74.) A rendszeressé vált enyedi ^előadások azonban már túlléptek a régebbi iskoladrámák didaktikus és reto-rikai célkitűzésein témaválasztásban és játékmódban egyaránt. Az Árkádia érzelgős, zenés pásztorjáték, az új játékstílust képviseli, mely ugyan eltér a régi iskolai színjátszás hagyományaitól, de iskolai produkcióként játszotta el az ifjúság, a helybeliek és a környékről begyűlt közönség jelenlétében. A tanulóifjúság azonban

most már a togátusokból tevödöll össze.

ÉNEKEK,NÓTAUTALÁSOK

A szentimentális énekes pásztorjátékban a prózai részeket versekkel, énekekkel, érzelmes dalokkal tették változatossá. Az énekszámok hangulati nyitányai, összefoglalásai a dialógusban elhangzott prózai jelene-teknek; az Árkádiában a betétek szükségesek a játék megértéséhez, előreviszik a cselekményt. Az általános hagyománytól eltérően azonban itt nem népies daiokat énekelnek, népzenei hatás továbbéléséről nem beszél-hetünk.

Az Árkádia nagyszámú nótautalásának dallama kevés kivétellel nem azonosítható. A nyitó ariettenek nincs is nóta utalása. Versformája egyedi (8 + 5 + 5 + 6 + 5 + 4), ilyen szerkezetű dallam mindeddig nem került

elő.

Az elsö felvonás második kijövetele nyitó énekének: „Boldog környék" (91-100. sor) formája elég gyakori a kor dalköltészetében. BARTHA Dénes két ilyen dallamot közöl a diákmelodiáriumok anyagából a 38., 39. szám alatt. (A XVIII. század magyar dallamai. Énekelt versek a magyar kollégiumok diák-melodiáriumaiból (1770-1800). Bp. 1935.) Horváth Ádám ÖÉ-e tizenegyet. A német rokokó daloknak is kedvelt formája. Ha nem is teljes hitelességgel, még leginkább alkalmazható rá a Veres Márton-ék (1793) dallama. (33a lap - BARTHA 38. sz.) A ritmizálatlan lejegyzett melódiát a szöveg lejtésének figyelembevételével ritmizálva, ütemekbe osztva közöljük.

$Ff(~ FJ J ^j lffl _J

A „Rettenetes éjjé', a' mely fenylik ... " (97-106. sor) ismeretlen szöveg dallamára utal. Egyedi versfor-mája (10+ 10+(9)+8+8+4) a harmadik sor kihagyásával alkalmazható egy XVIII. század végi dallamra.

Vö. BARTHA, 96. és ÖÉ 255. sz.

910

A „Zéfir lábakkal futottam ... " (129-152. sor), „Midön egy örömmel telyes ... " (166--173. sor),

„Kezemben vagy drága Kincsem ... " (439---474. sor) kezdetű énekek dallamát nem tudtuk azonosítani.

Mindhárom nótautalása - „Hives szellök ... " - ismeretlen.

„Te szereted Bellamisod ... " (177-191. sor), „Kellemetes szép szeretöm ... " (405-428. sor) nótautalása:

„Érted égek" - bizonyára azonos a Kulcsár-melodiárium (1775-1785) II. 83. „Érted élek, érted halok ... "

kezdetű darabjával. L. BARTHA, 149. sz. alatt. A dallam ezzel azonosítható; ritmizálatlan lejegyzését ebben a megfejtésben adjuk.

4-

¹¹

⁰⁰

[Ér - ted é - lek. ér - ted ha - lok ... ]

^{J J J J e r r}

^J

^•

¹

^{J J 3 3 J J J}

¹¹¹ Te sze - re- ted Bel- la - mi - sod, Mo-solly-gás és sze- re lcm Re- pül dí - S7.t:S or-tzád kö rül. Mi-dön nya-ka:l ö - le lem.

4-~ J J J J ^{J J J}

¹

^{J J} J J ^J J J

¹¹

Jól Iá - tom én sze-med- ^bői, hogy te sze-retz szí- ved- ból.

Faludi Ferenc Erdő című versére hivatkozik az „Egy Arnyékos Bik fa alatt... ( 197-220. sor) és a ,,'S Monda egyszer szép Filiris„." (229-252. sor) nótautalása. Egy Faludi-verseket tartalmazó kéziratnak ilyen címe van: „Magyar énekek. Mindenikének meg vagyon az eö Nótája." (Mikrofilmje: MTAK 1217/XV.) A fenti ének a 16. lapon található. A kézirat azonban dallamokat nem tartalmaz. Dallamát nem ismerjük.

„A Filemilék rengettek„." (260---283. sor) nótautalása ismeretlen, dallamát nem tudtuk azonosít:ini Nem volt megállapítható az alábbi énekek dallama sem: „Jsméne, sirodra ... " (315-334. sor),,,/\! 1,1111:11é Sirjának„." (335-344. sor), „Midön erejében sebes lángal..." (359-363. sor), „Kedve~ Mezők, éljetek boldogul„." (367-370. sor), „Hol vagyok, hatalmas Istenek ... " (376--393. sor).

SZÖVEGKRITIKAI MEGJEGYZÉSEK

A másoló kézírásának legfeltünőbb sajátossága az a ^betűknek az o ^betű alakjára ^történő formálúsa. Ez olyan gyakori és minden rendszert ^{nélkülöző} írásmód, hogy nem kíséreltük meg a szövegkritikai jegyzetben való regisztrálását. A mai köznyelvi kiejtést vettük alapul, és ha az o-s alak nem rímhelyzetben volt, ezt a jelenséget figyelmen kívül hagytuk. Gyakran megfigyelhető a kéziratban a ^névelő, a mutató névmás össze-írása az őket követő szavakkal (ate - a te, atied - a tied, alettél - az, ^illetőleg a' lettél stb.). Minthogy ez az eljárás sem rendszeres, nem következetes, észrevételezés nélkül a mai írásmód szerint közöltük az ilyen össze-irásokat. A másoló néhány hibáját kijavítottuk, ilyenkor az eredeti szót a lap alján feltüntettük.

A versbetétek strófaszámozását kiadásunkban elhagytuk.

A különbözö változatban előforduló szerepneveket első előfordulásukhoz igazítva egységesítettük.

NYELVI ÉS TÁRGYI MAGYARÁZATOK 5 esrér - halálesetét

152 Morfény - olvasása: morféni, így kívánja a szótagszám. Az álomisten Morpheus ^nevű fiának ^nevéből származik. pásínt ágyom - pázsintágyam

198 el a/utott - elaltatott

425 szövetnekem - életem fáklyáját

911

31.

SZATHMÁRI PAKSI SÁMUEL

PANDORA

SÁROSPATAK, 1773

914 Az IGAZSÁG GENIUSA A MÉRTÉKLETESSÉG GENIUSA A' SZÜZESSÉG GENIUSSA A' BÖLTSESSÉG GENIUSSA Az EMBERSÉG GÉNIUSA Az ADAKOZÁSNAK GENIUSA

(A SZEREPEK:

ELÖL JÁRÓ BESZÉD

Mitsoda nagy roppant fel gyült sokaságot Látok én! Szemlélni jöttetek újságot?

Ha úgy van, inditúnk egy kis mulatságot,

Űzzük testünkböl a' téli lankadságot.

l:.gy kevéssé Lehat meg tsendesedjetek, Gyönyörködtessétek szemetek, fületek, Ha az ülést s. állást meg únja testetek, Tsak tessék tántzolni, majd hegedültetek.

ELSŐ RÉSZ

Első Szakasz

EPIMETHEUS ( Prométheushoz megy) Jöttem, Prometheus, látogatásodra,

10 Ha talám nem lenne az busitásodra.

PROMETHEUS

Érdemetlen vagyok Atyafiságodra És illy tisztelettel tett udvarlásodra.

EPIMETHEUS

Hiressé tettek a' virtusok tégedet, Emlékezetessé mindenütt nevedet,

1s E' Világ bámúllya nagy böltsességedet, Hogy ne tisztelném hát én is szemellyedet.

1--1 1 [A sorok a szöveg végéröl átemelve.) II

[Hiányzik.) 9 II Prometheu

10 II [Hiányzik.) III-IV Ha ^tőlem 12 III-IV Ez illy tisztelettel lett 4 Ili Űzzünk ki testünkből téli lakadságot IV ki

testünkből téli 7

m

^ülés

58*

15 II A világ

915

Most is, amint hallom, embert keszitettél, Sárból élö remek múnkat épitettél, Talám tám hatalmas Istené tétettél,

20 Vetelkedö Társa Jupiternek lettél.

PROMETHECS (meg mutattya a munkáját) Nezd meg ezt az töled emlitett remeket, Hogy raktam öszve az emberi izeket!

De bezzeg életet s. érzékenségeket

Hogy öntsek már belé s több tehettségeket?

EPIMETHEUS ( csudállya)

2s Istenek, mit látok, s. mítsoda állatot?

Emberi, de sárból készült ábrázatot,

Egy tsomó göröngyöt Bátyám meg ásztatot, Nézd, belöle be szép Legényket alkatot.

Ha meg kell vallanom, bizony félek tőle, 10 És feletle tartok, nem jó lész belőle.

PROMETHEUS (lát tya Pallás! ^jőni) Én magam résziröl felelek felöle, Hogy távozik minden sérelem mellöle.

Óh, Istenek. e' sár mivet ne bántsátok.

Ne érje ezt s véle engem is az ^átok~

35 Velem együtt ez is leszsz a' ti szólgátok.

De közelíteni mi felénk mit látok?

Mint látom kék víllám szeme járásáról, A puha bársonyhoz hasonló hajáról, Válláról s. kezében fénylö paissáról

40 Pallás: már esmérem teste állásáról.

PALLÁS

Pallas vagyok, akí osztok böltsességet, Ki neked ís adtam ollyan eszességet S' Tehettséget, mellyel érnél ditsösséget, Nyernel sokak elött meltó kedvesseget.

17 IJl Most amint 30 111-JV leszsz jó

45 De vallyon mít akarsz e' tsínos leplekkel?

PROMETHEUS

Egy embert készíték, s be fedtem ezekkel.

PALLÁS

Te készitél? Ne élj tréfa beszédekkel!

Élé? Te ruháztad fel élö Lélekkel?

PROMETHEUS

Meg vallom, hogy fúni belé lehelletet

50 Nem tudtam. Adj, kérlek, nékíe életet!

Tőle s. tölem várhatsz örök tíszteletet, Hogy ha bóldogitod ez igyekezetet.

PALLÁS ( igéri igyekezetét)

Jupiter teremthet Lelket hatalmával;

Az élő Teremtést böltsesség javával,

55 Égböl eredt elme Sók ajándékával

Én aldom meg; nem ér semmít ez híjjával.

lm, veled is azt a jót fogom közleni, Fel viszlek az Égben, hogy ha fog tettzení.

Amivel lehessen míved segiteni,

60 Ott ^tőlem s. általam meg léhet szerzeni.

PROMETHEUS

Én, mí van a' magos Égben, nem tudhatom, Annak tsak tsillagos fenekét láthatom.

PALLÁS

Az Ég Dítsösségét én meg mutathatom, Kintsét rendről-rendre elő rakogatom.

PROMETHEUS

65 Rá vetem a' fejem, Pallas, kérésedre, Követlek, vígyázván mínden lépésedre.

45 11 tzifra leplekkel

46 11 [Az egy utólagos betoldás.) lll-IV készitek bé íedem ezekkel

56 11 [Csak a három ^első szó van meg a sorból.) III semmit a

47 III ne illy

48 11 Élé (le) fel ruháztad azt élö IV ruházod 50 III-IV tudok adj néki kérlek te

52 11 igyekezete(d)t

55 11 [A sor mellett a margón:] sár gyurka

58 11 (Jöjj) Fel

59 11 (Val) Amivel (e mived fog tudom) [Föléírva:) lehessen mived

63 11-IV mutogatom

64 1 rendtöl 11-IV rendröl 11 e 1 ö (db e) rakhatom

917

( Epimetheúshoz)

Bízom addig, Ötsem, gondviselésedre E' sárt, úgy vígyáz rá, mint a' két szemedre!

EPIMETHEUS

Meg lesz. De ha talám Istené fogsz lenni,

10 Azt mennél hamarább meg fogod ízenni, ( Palláshoz)

Vagy ha fog vétkéért pokolba pihenni, Méltóztass, Minerva, izenetet tenni.

Én ítt soká e' Sár Gyurkát nem strásálom, Vigyázásom kevés korig nem sajnallom,

75 Nem vagyok száz szemű Árgus; ha az álom Meg lepi két szemem, tovább nem probálom.

Ugyan mi dolog ez, Jupiter tsúffá lett?

Ugyan mi dolog ez, Jupiter tsúffá lett?

In document 'iskoladrámák PROTESTANj (Pldal 87-200)