Görgei Tokajban.
A közép-tiszai hadsereg Répásy tábornok vezénylete alatt Tisza-Füredre vonult, én pedig a hadügyminiszter Mészáros tábornoktól, kinek egyedüli rendelkezése alatt állott a tartalék
sereg, február 26-án parancsot kaptam, hogy a vezényletem alatt levő csapatokkal Tokajba in
duljak a közép-tiszai munkálatokat végrehaj
tani, a Tokaj melletti tiszai átjárást a Gallicziá- ból erre indult Ramberg császári altábornagy ellen födözni, s a tokaji állást megerősíteni. Az akkor fővezérré kinevezett Vetter tábornok, kivel ott találkozám, személyesen megszemlélte e fontos pontot, melynek mikénti megerősíté
sére nézve némi utasítást is adott. A kápolnai csata után, márczius közepén a 7-ik hadtest
(Görgei) Tokajba vonult; a mint jöveteléről értesültem, egész Újfaluig lovagolék eléje, hol őt Bónisné asszonyság házában találám. Elő
ször láttuk az életben egymást; magatartásom, a mint jelentém neki, hogy csapataimmal To
kajt szállottam meg, katonásan kimért volt, az övé igen előzékeny és megnyerő, azonnal a bi
zalmas „te“vel üdvözölt, bár akkor mint azu
tán is, mindig tábornoknak czimzém; dicséretek
kel halmozott el érdemeim-, s a sok szépért, melyeket rólam hallott, s osodalkozását fejezé ki a fölött, hogy é n , mint oly érdemes tiszt, még magasabb fokra nem jutottam, — akkor alezredes valék. — Miután még Tokaj helyze
téről s Ramberg Miskolcz felöli érkezéséről be
széltünk, megszakitá a hivatalos beszédet s a.
háziasszonyhoz, egy nagyon szeretetreméltó hölgyhez vezetett. Mintegy félórai ittmulatás után távozám s a bucsuvételkor épen oly ka
tonásan és komolyan viseltem magamat mint bemutatásomkor.
Görgei másnap Tokajba érkezett, úgy szin
tén hadserege is, mely a környéken szállásol
ta to k el. Görgei esetleg azon házban vön szál
lást, melyben én laktam, — Radványi urnái.
Alig jö tt meg Görgei Tokajba, midőn a had
ügyminisztertől és a főparancsnok Vettertöl futár érkezett. E futártól kaptam a rendeletét, hogy Görgei seregében Guyon hadosztályát vegyem át, — egyszersmind eddigi érdemei
met és munkásságomat is különös elismeréssel jutalmazták meg benne. Egyúttal parancsot kaptam, hogy Berzsek alezredest a Tokajnál fekvő csapatokkal gyorsmenetben Török-Szt.- Miklósra küldjem, magam pedig uj hadosztá
lyom átvétele végett Görgeihez csalatkozzam.
Ez okból a mellékszobában levő tábornokhoz mentem, s jelentéin a vett rendeletet. Görgei hidegebben fogadott, mint először és mondá, hogy bár ö ugyanezen parancsot vette, mindaz- által fájlalja, miszerint ennek meg nem felelhet, mivel ő Guyon hadosztályát már Kmettynek adta át, (Guyon tábornokká neveztetvén ki, Komáromba volt hadvezérül szánva, s már a 7-ik hadtesttől el is távozott,) s nem is találja helyes
nek, hogy engem az én osztályomtól elvonjanak (a tartaléksereg ezalatt e 12-ik hadosztálynak neveztetett el), mely előttem m ár ismeretes, s melylyel annyi dicsőséget arattam, ezért ő a mi
nisztériumot és a fővezért tudósitani akarja, miszerint eddigi osztályomat tartsam meg.
Megütközéssel hallám e szavakat annyival
is inkább, miután az előbbi napon s még e pil
lanatban is oly sok dicsérettel tetézett; mind- azáltal azt felelém, hogy távol legyen tőlem magamat reá erőszakolni, s azt is természetes
nek találom, miszerint bizalmával oly tiszteket ajándékoz meg, kik hadseregében szereztek ér
demeket.
Ezen ügy be volt fejezve; csapataimat Ber- zsek alezredes parancsnoksága alatt azqpnal Török-Szt.-Miklósra inditám, magam pedig Deb- reczenbe mentem, — távozásom előtt azonban szemtanúja valék egy jelenetnek, mely e feje
zetem megírására alkalmul szolgált.
Görgei tábornok a hadsereg fővezérségétöl ugyanazon futár által rendeletet kapott, hogy hadtestének egyik hadosztályát (hadteste há
rom hadosztályból állott) azonnal Tisza-Fü- redre inditsa, az ott megkezdendő védelmi munkálatoknak e pontoni megerősítése végett.
Törzstisztjei közöl többeket ebédre hivott meg; ebéd után, midőn már kissé jó kedvök volt, a tiszteket, kik közöl még többen is meg
jelentek, a szomszéd terembe vivé, én is belép
tem, ki mind ezen meghívása á lta l: , jöjjetek, menjünk a terembe“, mind állásomnál fogva erre jogosítottnak érzém magamat; már ebéd
alatt panaszkodott előttem Görgeiné, ki mellett ülhetni szerencsém volt, a hadosztály elhivása fölött, igy nyilatkozván: „Meglátják, hogy fér
jemet meg akarják buktatni, most elhívnak tőle egy hadosztályt, azután elvonják a máso
dik s végre a harmadikat, és igy férjem csapa
tok nélkül egyedül fog maradni.“
A terembe gyűlvén, Görgei egy iratot vett ki tárczájából, Vetternek a hadosztály elhívá
sát illető rendeletét. — Görgei hangosan fel- olvasá, a parancs világos nyelven van szer
kesztve, s végül Görgei hazaszereteténél fogva kéretik e rendeletnek haladéktalanul engedel
meskedni.
Midőn felolvasá, tisztjein, sajátságos és utánozhatlan éles tekintetével végigfutott, s a parancsot magától messze a földre dobva e sza
vakban tört ki : „Vájjon mit szóltok ehhez?
magatok látjátok, hogy meggyengítésünk vé
gett el akarnak bennünket egymástól válasz
tani, el akarják tőlem a legvitézebbeket vonni, helyes az előttetek? el akartok-e ti engem hagyni?“ és zajongvakiáltott fel az összegyűlt tisztikar: „Nem, nem, mi nem megyünk, mi maradunk, minket nem választhatnak el, és a hadosztály nem fog elmenni.“
Ujjongva, ôlelkežének a bajtársak, a fővezér rendelete elleni katonai zendülést keresztülvit
ték ; tokaji aszút hozatván újra ittak, a kedé
lyek még inkább fölhevültek, a kormány, minisztérium s fővezérség ellen különféle nyi
latkozatok lőnek hallhatók, s végre Görgei tábornokot Tokaj utczáin zeneszó mellett uj
jongva meghordozták!
Én ily magaviselet, ily érzület fölött ko
molyan gondolkodva visszavonultam, Boron- kay Albert kormánybiztos, kié jelenetet a nyi
tott mellékszobából nézte és hallgatta, sajnál
kozó szavakat váltott velem. Ö és én ez esetről jelentést tettünk a kormánynál, magam sze
mélyesen. Mészáros miniszternél Debreczenben, később pedig a fővezér-, Vetternél Török-Szt.- Miklóson. — Mészáros fölöttébb felindult és eztm ondá: „majd megtanítják Görgeit enge
delmeskedni,“ ez azonban, fájdalom, csak nyi
latkozat maradt, gyengék és félénkek valának a baj gyökerére tapintani, egy eképen cselekvő férfit életétől megfosztani; s mégis forradalom
ban éltünk!
Egyébiránt Görgei maga m utatott gróf Zichyben példát, hogy miként kell büntetni, s ismét Udvarnoki kapitányban, k it a kápolnai
3
A iv b ó th L .
csatában, őrnagya iránti engedetlensége miatt, a huszárok által azonnal felkonczoltatott, ha
bár egykor testőr-társa volt is ; — azonban e példa nem talált követőre.
Bémnek kellett volna fővezérnek lenni.
Mikép sikerült Görgei cselszövényeinek ké
sőbb Vetter fővezért (a forradalom első hadá
szati és katonai tehetségét) beteggé és tehetet
lenné tenni, eltávolítani, s mikép küldék ezt egy fényes igazoló kibocsátványnyal a- déli hadsereghez, tudva van; nem tartozik ugyan már e jelenethez, csak megérintem, hogy az áprilisi hadjárat terve, valamint a főseregnek a szolnoki állás által előnyomulása Tisza-Fü- redre, az ilymódoni átkelés a Tiszán s a három oldalról tervezett megtámadás, melyet Vetter (mialatt engem megbízott, hogy a sereg zömé
nek kitárúlása alatt Tisza-Fürednél a szolnoki állást akként tartsam meg, hogy Jellachich Abonyban és Szolnokon kénytelen legyen hinni, miszerint az egész sereg még Czibak- és -Török-Sz.-Miklóson á ll, s én csak akkor nyo
muljak a vasútvonalon előre, midőn a fősereg már Jászberénybe lesz érkezendő) egész terje
delmében közlött velem Török-Sz.-Miklóson, márczius 17-kén, szerencsésen keresztül vitetett.