Akárhogy hívják is, ne háborítson, Ha szükségesnek vélnék bármi lépést — Király. Nem fogja senki. Megígérem önnek.
Jó angyalom volt ön. Mi mély a hálám Intésiért !
(Lermához, ki az utolsó szóknál belépett.) Hogy* hagyta a királynét ? Leripa. Az ájulástól még ki van merülve.
{Gyanakodó tekintettel néz a márkira és elmegy.) Márki [szünet után a királyhoz).
Még kell kis óvatosság. Félek attól, Hogy Carlos holmi intést kap talán.
Sok a barátja — összeköttetése Lehet tán Gentben is a lázadókkal.
A félelem talán kétségbesett Határozatra bírná . . . Azt javaslom, Hogy intézkedjünk most már ily esetre.
Legyen gyors eszközünk majd, tenni róla.
Király. Igaza van. De hogy' —
Márki. Ha adna tán
Titkos parancsot letartóztatásra A kezeimbe, éljek véle rögtön A vész perczében . . . és . . .
(A mint a király fontolgatni látszik.) Ez egyelőre Államtitok, míg . . . .
Király [irópolczákoz lép és megírja az elfogató paran
csot. ) A birodalom
Forog itt koczkán. . . Rendkívüli eszközt A sürgető veszély megenged . . . íme . . . Önnek kíméletet nem kell ajálnom.
Márki (<átveszi az elfogató parancsot.) Végső esetre szól, uram király.
Király {kezét vállára teszi.)
S most menjen, márki — békét a szivemnek És éjeimnek újra álmot adni.
[Mindketten más-más irányban el.)
TIZE N H A R M A D IK JELENET.
O s z l o p o s t o r n á c z . ' Carlos a legnagyobb aggódással jön be. Lerma gró
elébe megy.
Carlos. Ép önt kerestem.
Lerma. Én meg önt.
Carlos. Igaz?
Az istenért, igaz?
Lerma. Mi?
Carlos. Tört emelt rá?
És vérezőn vitték szobáiba?
Minden szentekre kérem ! Válaszoljon.
Mit bigyjek el? Mi az igaz?
Lerma. Elájult
S estében egy kis karczolás esett rajt.
Carlos. Nincs más veszély? Nincs semmi más?
Szavára ? Lerma. Ránézve nincs — annál több önre nézve.
Carlos. Anyámra nézve nincs ? Óh hála égnek ! Valami szörnyű hír jutott fülembe : Apám őrjöng neje s kislánya ellen. . . . Rájött egy nagy titokra . . .
Lerma. Az utóbbi
Talán igaz lehet —
Carlos. Igaz ! Hogyan?
Lerma. Uram, egy intést már kapott ma tőlem.
161 Mit nem vett semmibe. A másodiknak
Vegye jobb hasznát.
Carlos. Hogy’ ?
Lerma. Ha nem csalódom,
Pár napja láttam egy tárczát kezében,
Égszinkék bársony volt, aranynyal átszőtt . . . Carlos (kissé megdöbbenve.)
Van ilyen tárczám. Nos?
Lerma. . A födelén
Egy árnyékrajz van, bekerítve gyöngy gyei — Carlos. Úgy van.
Lerma. Mikor imént váratlanúl Fülöp király kabinetjébe léptem.
Úgy rémlett, ugyanezt látom kezében, S mellette Posa állott —
Carlos (rövid hallgatás után, megdermedve, hevesen.) Nem igaz ! Lerma (sértődve). Én e szerint csaló vagyok.
Carlos (hosszan ránéz). Ön az ! Igen.
Lerma. Ah ! herczeg, megbocsátok önnek.
Carlos (szörnyű felindulásban fel-alá jár és végre megáll előtte).
Mivel bántott meg ő? Mit véthetett Az az ártatlan kötelék neked, Melyet olyan pokoli buzgalommal Igyekszel összetépni?
Lerma. Herczeg úr,
Én tisztelem a fájdalmat, mely önt Méltánytalanná tette.
Carlos. Istenem!
Szent isten ! óvj meg a gyanakodástól!
Lerma. Emlékszem a király saját szavára :
Don Carlos. 11
»Mi mély a hálám — szólt, mikor beléptem — Intésiért«.
Carlos. Óh jaj ! Hallgasson e l ! Lerma. Beszélik, Álba herczeg megbukott,
És Ruy Gomeztől az ország pecsétjét Elvéve, rábízták a márkira ! . . . .4) Carlos (mély tűnődésbe merülve).
És nékem nem szólt ! Mért nem szólt nekem ? Lerma. Az egész udvar megbámulja, mint v
Mindenható minisztert, mint kegyenczet, Ki bármit m erhet. . .
Carlos. Szeretett, nagyon.
. Önlelke nem volt drágább néki nálam.
Oh ezt tudom — száz próba volt tanúm rá.
De ne volnának néki milliók,
A haza drágább, mint egyetlen ember?
Nagyon tág egy barát számára keble, S Carlos szerelme nagyon is kicsi Az ő hevének. S most feláldozott Az erényének. Szidhatom-e érte ?
Bizonyos — most már az. Számomra veszve 1 (Oldalt megy s elfedi arczát.)
Lerma (némi hallgatás után.)
Jó herczegem ! Nos, mit tegyek önért ? Carlos (rá se nézve).
Apámhoz megy most és szintén elárúl.
Semmit sem adhatok ajándokot.
Lerma. Talán megvárja, mi következik ?
Carlos (a korlátnak támaszkodik és merően maga elé néz).
ő t elvesztettem l Óh, és most egészen El vagyok hagyva.
Lerma (részvevő meghatottsággal közeledik hozzá).
És nem gondol-e Megmentésére ?
163
Carlos.
Mentésemre? — Jó agg !Lerma.
Hát senki más nincs, senki, a kiért Kell, hogy remegjen ?Carlos
(fölrezzen). Óh szent istenemI
Mi jut eszembe ! Az anyám ! Az írás, Mit néki visszaadtam. . . Nem akartam őnála hagyni, s mégis nála hagytam.
(Fel-alá jár, hevesen tördelve kezeit).
Mit vétett ö Posának ? Hogyha mást nem, Őt kímélhette volna. Ugy-e Lerma ? (Hirtelen,
eltökélten.) Hozzá kell mennem — óvnom kell hamar — Előkészitnem . . . . Lerma, drága Lermám . . . Kit küldjék ? Hát nincs egy lelkem se már ? Hár isten, van még egy baráti szív. . . És itt már rontani úgy sem lehet! (Gyorsan el.)
Lerma
(követi és utána kiált). Herczeg 1 hová?TIZENNEGYEDIK JELENET.
A k i r á l y n é e g y s z o b á j a . A királyné. Álba. Domingo.
Álba. Megenged, nagy királyné —
Királyné. Mivel szolgálhatok ?
Domingo.
Eltiltja né künkőszinte aggódásunk a királyné Fenkölt személyéért, hogy tétlenül Hallgassunk olyan esemény felől, Mely biztonságát veszélyezteti.
Idesiettünk, hogy még idején Intelmeinkkel megerőtlenitsünk
Egy ármányt, melyet önnel szembe szőnek.
11*
164
# Domingo. És buzgóságunk’ és szolgálatunkat Fölséged lábai elé tegyük.
Királyné (ámulva néz rájuk).
Főtisztelendőm, és ön, nemes Albám, Meglepnek igazán. Ily odaadást Domingo- és Albától nem reméltem.
Tudom, mi becse van. Önök egy ármányt Említenek, mely engem fenyeget.
Szabad-e tudnom, hogy k i . . .
Álba. Arra kérjük,
Egy Posa márkitól hogy óvakodjék, Ki titkos ügyeket intéz Fülöpnek.
Királyné. És én valóban örvendezve hallom, Hogy olyan jól választott a király.
A márkit rég dicsérték már nekem, Hogy jó, nagy ember. Legfelsőbb kegyet Nem osztogattak soha igazabban.
Domingo. Nem osztogattak soha igazabban?
Mi jobban tudjuk ezt.
Álba. 1 Rég nem titok már, Hogy mikre használtatja fel magát.
Királyné. Hogyhogy? Mi az? Nagyon kiváncsivá tesz.
Domingo. Régen van, hogy Fölséged betekintett A dobozába?
Királyné. Hogyhogy?
Domingo. És vajon
Nem látta híját semmi drágaságnak?
Királyné. Hogyhogy? Miért? Az egész udvarom Jól tudja, mim hiányzik . . . De a m árki!
Mi köze ehhez Posa márkinak?
Álba. Nagyon sok, Felség. Mert Carlosnak is Hiányzik egynéhány fontos papírja, Miket ma reggel láttak a királynál,
165 A márkinak titkos kihallgatásán.
Királyné [némi tűnődés után).
Hitemre, furcsa, nagyon furcsa ez.
lm egy ellenség, akiről soha Nem is álmodtam, és két jóbarát, Kik hogy barátim, sose járt eszemben, Mivel valóban. . .
{Átható tekintetetet szegezve vájok.) be kell vallanom,
Veszélybe’ voltam már, hogy ama csínyért, A melylyel férjemet rám uszitották — Önöknek adjam meg bocsánatom.
Álba. Nekünk?
Királyné. Önöknek.
Domingo. Herczeg úr ! Nekünk ! Királyné {még mindig merőn rájuk szegezve tekintetét).
Mi kedves hát nekem, hogy ily hamar Beláttam elhamarkodásomat.
Különben is már el voltam tökélve, Hogy még ma felszólítom a királyt, Állítson szemtől-szembe vádolómmal.
Annál jobb ! így majd hívatkozhatom Az ön tanúságára, Álba herczeg.
Álba. Reám? És ezt akarná, komolyan?
Királyné. S miért ne?
Domingo. S ekkép elerőtlenítné Mindent szolgálatunk, melyet titokban — Királyné. Titokban? {Büszkén és komolyan.)
Álba herczeg, tudni vágynám, Ura s királya felesége önnel,
Vagy önnel, pap, mit súgna-búgna ollyat, Miről a férjnek tudni nem szabad?
Bűnös vagy ártatlan vagyok?
Domingo. Miféle kérdés !
166
Álba. S ha nem oly igazságos a király?
Ha legalább mostan nem az?
Királyné. Nos akkor
Várnom kell, míg majd az lesz. És örülhet, A ki csak nyerhet véle, hogyha az lett.
(.Meghajtja magát és távozik ; amazok is távoznak, más irányban.)
TIZENÖTÖDIK JELENET.
E b o l i h e r c z e g n ő s z o b á j a . Eboli herczegnő, nyomban utána Carlos.
Eboli. Mégis való a rendkivűli hír,
Mit az udvarban széltiben beszélnek? l) Carlos {belép). Ne rémüljön meg ! Oly szelíd leszek,
Mint egy gyerek !
Eboli. Ön meglep, herczeg úr . . . Carlos. Még meg van sértve? Most is?
Eboli. Herczeg úr !
Carlos [sürgetőbben). Még meg van sértve? Kérem, mondja meg.
Eboli. Mi legyen ez? Ön elfeledni látszik . . . Mi keresete nálam?
Carlos [hevesen megragadva kezét).
Óh leány,
Tehát örökké tudsz gyűlölni? mondd ! Sosem bocsát meg sértett szerelem?
Eboli [ki akarja magát szabadítani).
Eszembe mit juttat?
Carlos. Jóságodat
S hálátlanságomat — Ah, jól tudom ! Én megsértettelek, lány, súlyosan, Szelid szived' tépdestem, s könnyeket
167