lap-ban már hozzáférhető és a Vörösmarty kritikai kiadás készítői által éppen onnan ismert dokumentumot két helyen is újra
közölni. Az eset nem éppen egyedülálló; jó lenne, ha néhány kutató leszokna a tudo
mányos munka végzésének ilyen módjáról.
Az újabb témákat feldolgozó cikkek — az Actának jellemző helyi színezetet adva — többnyire Juhász Gyula alakjához kapcsolód
nak. A legkevésbé szoros ez a kapocs Ilia Mihály A Nyugat és A Holnap c. munkája esetén, amely a két fórum köré tömörült mozgalom egymáshoz való viszonyát elemzi, kiemeli A Holnap érezhetően progresszívebb szerepét, és fel-felvillanó ellentéteik okát a személyi félreértéseken túl, a Nyugat későbbi két szárnyának az induláskor is meglevő kezdeményeire, e pólusok szembenállására vezeti vissza. A rövid kis tanulmány igen gondolatgazdag; ez a füzet legtartalmasabb cikke. — Péter László Juhász Gyula „újság
írói sikeré"-i elemzi mikrofilológiai módsze
rekkel: azt kutatja, hogy a Szeged és Vidéké
nél újságíróskodó Juhásznak milyen szerepe volt egy igazságtalan bírósági ítélet meg
változtatásában. — A kötet nagyobb igényű, terjedelmesebb tanulmánya Krajkó András Juhász Gyula és az első világháború c. munkája, egy nagyobb lélegzetű mű részlete. Juhász költészetét és publicisztikáját elemezve azt a fejlődést mutatja be, amely a háború népi szemléletből fakadó elítélésétől. — világ
nézetileg a kispolgári pacifizmust, művészi
leg az impresszionizmust meghaladva — az Októberi Forradalom lelkes üdvözléséhez és az ettől elválaszthatatlan világnézeti válasz
úthoz vezetett. A nagy apparátusra épülő tanulmány azonban nem mentes a megfogal-mazásbeli pontatlanságoktól. Az első világ
háborúval kapcsolatban anakronisztikus do
log „békeharc"-ról (39. 1.), „békevers"-rŐl (45. 1.), ,,az írók békemozgalmá"-ról (AO. 1.) beszélni, „háborúellenes békeharc"-ról pedig (4L 1.) egyenesen pleonazmus. Eléggé tör
ténetietlen szemlélet Juhásztól számon kérni azt, miért emlegeti együtt 1918 márciusában Kerenszkijt, Lenint, Csernint és Trockijt, és Kerenszkijt csak később ítéli el. Az említett személyiségek megítélése akkor még senki számára sem volt egészen világos. Trockijról például még Leninnek sem volt egyértelműen rossz véleménye 1922-ben (vö. Eddig nem közölt Lenin-dokumentumok. Társadalmi Szem
le, 1956. 6—7. sz. 107, 108, 110. I.), miért kellett volna tisztán látnia Juhásznak 1918-ban? Ez a tévedés a költő világnézeti fejlő
désének rajzát természetesen nem módosítja komolyan.
A füzet egészére a filológiai cikkek, az adatközlések túlsúlya jellemző, ami ellent
mond az egyetemi acták funkciójának.
Egy oktatási intézmény tudományos, kutató
munkát is végző pedagógusaitól elsősorban
tanulmányokat várnánk, ezzel szemben az asszisztencia és néhány külső munkatárs kisebb lélegzetű írásait, esetleg műhelyfor
gácsait kapjuk. Nem ártana, ha az egyetemen folyó tudományos munkából valamivel több tükröződnék az egyetemi kiadványokban.
Az elmélet és gyakorlat egysége megteremté
sének napjainkban oly 'sokat hangoztatott követelménye a jelen esetben akkor reali
zálódnék igazán-, ha az irodalmi acták tar-t; lmas és színvonalas tanulmányokkal se
gítenék az oktatómunkát.
Kaposi Márton A szegedi pefcgcgfei főiskola évkönyve. 1S61.
I. rész. Csukás ísiván és Megyeri János közre
működésével szerkesztette: Benkő László.
Szeged, 1961. Szegedi ny. 269 1.
Az évkönyv első részében megjelent iro
dalomtörténeti tanulmányok közül Csukás Istváné (Megjegyzések a szlovák József Attila képhez) gazdag adatközlésen alapul. Dolgo
zata kronológiai sorrendben, szakaszokra bontva vizsgálja a költőről a szlovákok között változatosan alakuló képet, kimutatva módosulásainak történelmi és személyi okait.
Érvelését fordítás-összevetésekkel teszi meg
győzőbbé.
Bőségesnek éppen nem mondható Móra
irodalmunk újabb értékei közé tartozik Vajda László Ellentmondások Móra pályájá
nak első szakaszában című tanulmánya.
A dolgozat, amely szorosan kapcsolódik az előző évkönyvekben a szerzőtől megjelenő Móra-tanulmányokhoz, valószínűleg, egy ké
szülő monográfia részlete. Kiérlelt koncep
ciójával, következetes érvényesítésével, a gazdag tényanyagra támaszkodás tekinteté
ben arra biztat, hogy rövidesen minden rész
letében kidolgozva kapjuk az író életművének tudományos elemzését.
Móra működésének vizsgált szakaszában
— amelyet Földes Anna Móra-könyvében eléggé röviden tárgyal — Vajda a forradalmi elméletet igenlő, de a forradalmi gyakorlat
tól visszariadó író ellentmondását látja s kibontja pszichikai gyökerét: a progresszív értelem és a retrográd érzelem összeütközését.
Ezt a konfliktust több probléma viszony
latában idézetekkel dokumentálja. Rámutat ennek társadalmi — az urbánus és a provin
ciális életformában rejlő — magjára. Meg
világítja életrajzi komponenseit s tükröződé
sét az író cikkeiben.
Ugyancsak irodalomtörténetírásunk kissé elhanyagolt területére irányítja figyelmünket Túrák János dolgozata. (A divatlapok szerepe Magyarországon a XIX. század második felé
nek irodalmi életében.) E szempontokat csak jelző, vázlatszerű összefoglalás után, remél
jük, hogy a szerző az említett részletes tár
gyalás céljából az újabb s részben a már
fel-'vetett problémák nagyobb igényességet tük
röző alátámasztásával, az időhatár lényeges kiterjesztésével (a tanulmány csak 1867-ig foglalkozik a divatlapokkal), majd a kérdés komplex elemzését adja.
Heverdle László Az egrj pedagógiai főiskola évkönyve. 1961.
Szerkesztette: Bakos József. Eger, 1961.
Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat. 694 1.
A tudomány és a gyakorlat több területére kiterjedő gazdag anyagot tartalmaz az Egri Pedagógiai Főiskola 196l-es évkönyve. Az öt részre osztott kötet tanulmányai a fő
iskola problémavilágának kérdéseivel foglal
koznak. Már első átnézésre is feltűnik, hogy az intézet beható tudományos munkát végző tanárai elméleti kutatásaikkal a gya
korlat által felvetett kérdésekre keresik a megnyugtató választ.
Nagyjából azonos terjedelemben kapnak helyet a nevelés és oktatás, valamint a nyelv és irodalom, történettudományok köréből vett tanulmányok. A természettudományok
kal foglalkozó cikkek mintegy 110 oldalt foglalnak el. Az értekezéseket lezáró Mis-cellanea eddig ismeretlen irodalmi dokumen
tumokat publikál Bessenyeiről, Kazinczyr ról, Kemény Zsigmondról, Rudnay Gyuláról és Bartók Béláról. A figyelmet érdemlő kötetet a főiskola rajztanárainak festményei zárják le.
Az irodalomtudomány köréből e kötetben Comeniusszal, Mikszáthtal, Bessenyeivel, Gárdonyival, Miroslav Krlezával foglalkozó tanulmányokat találunk. Nagy Sándor azt az utat vizsgálta, amelyet Gárdonyi Géza megtett, amíg legjobb regénye, az Egri csillagok megírásáig eljutott. Tanulmánya, mely a végleges, marxista Gárdonyi kép ki
alakításához az első lépéseket jelenti, egy olyan író portréját körvonalazza, aki egész életében szenvedélyesen kereste az emberi igazságot.
Raisz Rózsa Mikszáth szóláskincsének néhány csoportnyelvi eredetű frazeológiai kapcsolatával foglalkozik. Mikszáth szólásait egy tárgykörre szorítva magyarázza. Ezek
nek a sajátos stílusteremtő nyelvi eszközök
nek a felhasználásában a kelleténél tudato
sabbnak mutatja be Mikszáthot. Értékesek azok az észrevételei, amelyekben kimutatja, hogy ezek az állandósult frazeológiai kap
csolatok milyen mértékben befolyásolják a közvetlen népi hangú, vagy éppen szatirikus hangú elbeszélések stílusát. Az igés szerkezetű szólások, szóláshasonlatok, közmondások be
mutatását — bár a tanulmány alapos kuta
tásra épül — töredékesnek érezzük, de mint egy későbbi, nagy lélegzetű stíluskutató tanulmány egy fejezete figyelmet érdemel.
Pusztai Gyula
A Janus Pantrorius Múzeum Évkönyve. 1959.
Pécs, 1960. Pécsi Szikra Nyomda'. 283 1. 52 t.
A magyar történet korai szakaszának művelődési viszonyairól aránylag igen keve
set tudunk. Ezért kell hálával fogadnunk minden kis adatot. Holub József cikke Boni-pertus pécsi püspökről fennmaradt egykori adatokból, levelekből megállapította, hogy nem tanult sem Rheimsben, sem Chartres-ben, s nem volt Fulbertus tanítványa, s így nem képviselhette annak erősen retorikus jellegű, humanista-ízű, bölcseleti iskoláját hazánkban, mint azt legutóbb Váczy Péter állította. (Századok, 1958. 268 1.) Ennek az új adatnak fényében érdemes lenne meg
vizsgálni a Maurus pécsi püspök által írott Zobor-hegyi lengyel remeték életét feldolgozó munkáját, mely első legendánk. Maurus 1036-ban, éppen Bonipertustól vette át a püspökséget, s nagyon is lehetséges, hogy idősebb társának biztatására írta le Zoerárd hitvalló és Szt. Benedek vértanú életét, aki
ket személyesen ismert. A már magyar föl
dön tanult és minden valószínűség szerint magyar származású Maurus munkája, rövid
sége és igénytelen tartalma ellenére is, jeles
kedik stilisztikai ékességekben. (Horváth János:' Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk stílusproblémái. Bp. 1954. 132. 1.) Számunkra ez annál fontosabb, mert bizonyság arra, hogy már I. István idejében rendelkeztünk olyan iskolákkal, ahol az oktatásban az írni-olvasni tudás elemein kívül a művészi stílus ismerete is helyet kaphatott.
Fulbertus chartresi püspöknek (1006—
1028) fennmaradt egy Bonipertushoz írott levele, örömmel küldi el — közölte vele — Prisciänus munkáját és felajánlotta, hogy másban is szívesen áll szolgálatára, ha vala
miben tud segíteni. (Migue: Patrologiae cursus completus. CXLI. Saec. XI. S. Ful-berti Carnotensis episcopi opera omnia. 189.1.) Priscianus munkája ismeretesen a legelter
jedtebb tankönyv volt a középkorban, s Bonipertusnak bizonyára azért volt ráb szüksége, mert megszervezte káptalana melletti a székesegyházi iskolát, hogy magyar szár
mazású új papgenerációt nevelhessen. Lehe
tetlen, hogy ilyen művelt férfiú ne lett volna hatással a nála fiatalabb Maurusra. A kérdés kibogozása a jövő kutatásának feladatai közé tartozik.
A pécsi magyar színjátszás kezdeteit tárgyalja Hernády Ferenc dolgozata. Pécsett aránylag későn, csak 1818 tavaszán jelent meg magyar színtársulat. Balog István székesfehérvári, Kilényi Dávid híres vándor
társulata — amelyet Győr, Baja, Miskolc és Kassa közönsége éppen annyira kedvelt, mint az erdélyi városok —, majd Pély Elek társulata, Baky Gábor dunántúli egyesülete, több más társulattal együtt sok kellemes
£Stét szerezték a pécsieknek. A Balogék fellépésétől lik8-ig eltelt harminc év alatt több száz színmű került Pécsett bemutatásra magyar nyelven. A rendelkezésünkre álló adatok alapján megállapítható, hogy a dara
boknak több mint fele vígjáték, bohózat és dalos-énekes színmű. A nehezebb műfajhoz tartozó tragédia és dráma kevesebbet szere
pel. Ám ebből a körülményből még nem kell feltétlenül a társulatok* alacsony szín
vonalára következtetnünk. Jóval kedvezőbb az arány, ha a jutalom játékokat — a művé
szek képességeinek legjavát megcsillogtató előadásokat — vesszük vizsgálat alá. A né
met drámát a divatos Kotzebuen, Rau-pachon és Birch-Pfeifferen kívül Lessing (Emilia Galotti) és elsősorban Schiller (A fortély és szerelem, Stuart Mária, Fiasko, Tolvajok, Haramiák) képviseli. A franciák közül az idősebb Alexandre Dumas és Victor Hugo szerepel. Néhány kisebb jelentőségű hazai szerző mellett {Gaál József, Balog István, Nagy Ignác) Fáy András (A régi pénzek vagy erdélyiek Magyarországon), Szig
ligeti Ede (Gyászvitézek, Dienes, Pókaiak, Äba, Miczbán családja, Zsidó, A rab, Szökött katona, Gritti, Egy szekrény rejtelmei) és Kisfaludy Károly (Iréné, Kemény Simon, Csalódások, A leányőrző) névét is megtaláljuk.
Hernády Ferenc cikke jelentős mérték
ben járult hozzá az egész magyar irodalom
történet e fontos és múltban elhanyagolt területének megismeréséhez. Feldolgozása alapját képezheti egy Pécs színjátszás-tör
ténetét felölelő monográfiának.
Kőhegyi Mihály
A debreceri állami Kossuth Lajos gyakorló általáros iskola és gimnázium évkönyvei, 1959-1961. Bp. 1960-1961. Tankönyvkiadó.
Igen örvendetes, hogy az utóbbi évek
ben — különösen az újabb magyar irodalom kérdéseivel kapcsolatban — egyre-másra születnek a részletkérdéseket kifejtő, a tényeket dialektikusan felhasználó dolgo
zatok. Ilyenek a debreceni Kossuth gyakorló iskola évkönyvei eddig megjelent két köte
tének irodalmi vonatkozású tanulmányai is.
Kiss Tamás Móricz Zsigmond kisújszállási évei és kapcsolatai c. tanulmánya az évköny
vek I. kötetében jelent meg, és azt mutatja:
hogyan lehet a részletprobléma felől meg
közelíteni az életmű legfontosabb kérdéseit.
A szerző több évig foglalkozott a címben megadott témakör minél teljesebb feltárásá
val. Kutatásainak eredményeit az ItK 1954.
2. számában jórészt már publikálta. Az év
könyvben megjelent dolgozat elsősorban ennek a régebbi tanulmánynak adataira és
megállapításaira épül, megtoldva ezeket a későbbi kutatások számos jelentős adalékán val. A figyelemre méltóbb kiegészítések fő
ként a Móricz szellemi fejlődését ( = olvas
mányai) és társadalmi kapcsolatait ( = érzek mi élete), kunsági tájélményeit és későbbi (a forradalom utáni) kapcsolatait tárgyaló feje
zeteket bővítik ki, de számos új életrajzi adalék is található Kiss Tamás tanulmánya--bán.
A második kötetben két irodalmi vonat
kozású tanulmány szerepel. Barla Gyula A
„Toldi estéje" mondanivalójáról ír, Juhász Béla Kosztolányi Dezső szépprózai stílusáról c. értekezésében Kosztolányi prózájának főbb stiláris sajátosságait gyűjti össze és csoportosítja.
Barla Gyula mindenekelőtt összefoglalja a Toldi estéjért vonatkozó jelentősebb iro
dalomtörténeti értékeléseket. Ezután a nem
zeti klasszicizmus alaptételeiből: az érdek
egyesítő, népnemzeti ideákból kiindulva igyekszik tisztázni a kérdést. A probléma feltárásának alapossága a szerző sok érdekes részmegfigyelését teszi hitelessé. Barla sze
rint a mű kritikai éle a gyökértelen, külföldet majmoló kultúra ellen irányul. Lajos király
nak a nemzeti műveltség emelésére irányuló terve viszont helyes, és Toldi tragédiája;
hogy ezt nem látja be.
A szerző érdemeinek elismerése mellett meg kell'jegyeznünk, hogy végkövetkezteté
sét Barta János vizsgálódásainak eredményé
vel nagyjából megegyezőnek tartjuk, s így tanulmánya inkább egy régebbi megálla
pítás újfajta bizonyításának tekinthető.
Juhász Béla dolgozata elején felhívja a figyelmet a stíluselemzési kutatások fontos
ságára. Céljául tűzi ki, hogy a szövegmagya
rázat alapján „az egyéniség, a művészi maga
tartás, világnézet és más meghatározó ténye
zők, valamint a stílus bizonyos Összefüggé
seit" kifejtse. Kosztolányi világnézetének, ars poeticájának, általános stílusjegyeinek rövid összefoglalása után konkrét példákon elemzi stílusának fejlődését. Megállapítása szerint az író műveit kezdetben a romantikus-, naturalista, később főként a pszichoanalitikus és mindenkor az impresszionista próza stilá
ris eszközei jellemzik. A szerző elmélyült stílusanalízisei sok érdekes szemponttal" já
rulnak hozzá az irodalomelméleti kutatások
hoz.
Az ismertetett tanulmányokban egyes részletek lehetnek vitathatók. De az vitat
hatatlan, hogy egészében mindhárom dolgo
zat elmélvült munka eredménye, és méltán ébreszthetnek érdeklődést a debreceni Kos
suth gyakorló iskola más (nyelvészeti, peda
gógiai) vonatkozásban is figyelemre méltó év-könvvei iránt.
Bisztray György