A magyar köznevelés rendszerében a logopédiai ellátás a pedagógiai szakszolgálatok keretében valósul meg. A 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet 25. § (1) megállapítja, hogy a
„logopédiai ellátás feladata a beszédindítás, a hang- beszéd- és nyelvfejlődési elmaradás, a beszédhibák és a nyelvi-kommunikációs zavarok javítása, a diszlexia, a diszortográfia, a diszgráfia, a diszkalkulia kialakulásának megelőzése a beszéd technikai és tartalmi fejlesztését szolgáló logopédiai terápiás foglalkozáson.‖
A logopédus alapvető célja a beszéd- és nyelvi zavarok korai felismerése, annak pontos diagnosztizálása, ezt követően a sérülés-specifikus terápia megszervezése. A team munka fontosságára már az egyes kórképek taglalásakor kitértem. A logopédus gyakorlati munkájának összetettségét a 2. ábrán szemléltetem. A hagyományos diagnózis-terápia kettősség napjainkra a prevenció, mint megelőzés harmadik tényezővel bővült. Oka az ellátotti létszám gyors növekedése.
2. ábra: A logopédiai tevékenység dominanciájának, tartalmának, határainak változása az egészségesnyelvfejlődés, a prevenció, a megelőzés érdekében (Fehérné, 2007. 37.)
Ez a fajta logopédiai preventív és tanácsadói tevékenység 3 szintből épül fel.
Elsődlegesen jelenti a szülők és a gyermekkel foglalkozó pedagógusok tájékoztatását, például: előadás, szülői értekezlet, baba-mama klub keretében, melyek révén tudatos résztvevővé formálás, aktív bekapcsolás történik a gyermekek nyelvi támogatásába. A másodlagos prevenció a további nyelvi következmények tudatos megelőzését szolgálja. A harmadlagos prevenció folyamatos nyomon követéssel, az esetleges visszaesések, állapotromlás megakadályozásában kap szerepet. (Fehérné, 2007)
A 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet 25. § (5) be) pontja is kihangsúlyozza a családi szerepvállalás fontosságát: „…a minél gyorsabban automatizált jó beszédszint elérése érdekében a szülők, és a gyermekkel kommunikáló valamennyi felnőtt partneri együttműködése szükséges.‖ A szülői hatékonyság felmérésére rendkívül kevés vizsgálat irányult. Erre vonatkozó adatokat egy kaposvári logopédiai óvodában végzett kutatás
Tanácsadói,
159
NYME Berzsenyi Dániel Pedagógus Képző Kar Pedagógiai Intézet szolgáltatott. „A szülők elmondása alapján 60,6 %-ban napi rendszerességgel gyakorolnak, illetve segítik a munkánkat. 36%-uk néha előveszi a gyermekek füzetét és átismétlik a tanultakat.‖ (Szépné, 2009. 63.) Fontosnak tartom, hogy néhány gondolatban kitérjek a logopédiai adminisztrációra is, mely párhuzamosan két naplóban történik: A Munkanapló szolgál a foglalkozások anyagának, gyermekenként lebontott kronologikus rögzítésére. A Forgalmi naplóba pedig bejegyzésre kerülnek a vizsgált beszédproblémás gyermekek adatai, tünetleírása és a behívás várható ideje. A közeljövőben bevezetésre kerül az INYR (Integrált Nyomonkövető Rendszer), mely az ellátottak körének digitális rögzítését segíti. Félévkor és a tanév végén a gyermekek tanulásának eredményességét a logopédus ötfokú minőségi skálán értékeli. A leggyakoribb óvodáskori beszédhiba, a pöszeség esetében az értékelés szempontrendszere a következő: (Salné, 2004)
Tünetmentes: a gyermek beszédhibája megszűnt.
Lényegesen javult: a javítandó hangok 80-90%-a kialakításra került.
Részben javult: a javítandó hangok 40-50%-a kialakításra került.
Keveset javult: a javítandó hangok 20-30%-a kialakításra került.
Nem javult: a felvételi szinthez képest nincs értékelhető változás.
A kutatás
A kutatás célja és időszerűsége
A logopédiai ellátás alapvetően háromszereplős folyamat. Középpontjában a probléma hordozója: a gyermek áll. A beszédjavítás irányítója a logopédus tanár, segítője és partnere pedig a szülő. A nyelvi képességfelmérések és tudományos nyelvi kutatások fókusza is leggyakrabban maga a gyermek. A verbális emlékezeti teljesítmény, szókincs, grammatika, beszédészlelés- és megértés aktuális állapotát és a fejlesztés hatására végbemenő változását már több szakmódszertani elemzés vizsgálta. Kutatásommal egy új nézőpontból kívánom megvilágítani a beszédproblémák és nyelvi zavarok témakörét. A logopédiai fejlesztés hatékonyságának fókuszába a szülőt helyezem. Ez a szülői aspektus adja kutatásom újszerűségét.
Tekintettel arra, hogy az óvodás korosztályban évről-évre növekszik a beszéd- és nyelvi zavar valamely tünetét mutató gyermekek száma, a téma időszerűsége megalapozott. A nyelvi hátrányok már az óvodába lépő kiscsoportos beszédteljesítményében tetten érhetők.
Nem beszél, vagy halandzsa-beszédét nem lehet megérteni. A kései beszédindulás súlyos pöszeség, grammatikai- és szókincsproblémák formájában gyűrűzik tovább. Ilyen esetben a logopédiai tanácsadás, kiegészítő vizsgálatok elindítása, minta- és ötletadás irányítottan tudja segíteni a szülőt. A folyamatos kapcsolattartással, a beszédfejlődés korai időszakának nyomon követésével, még a súlyosabb beszédzavarok terápiás rendezése is eredményesebbé tehető. A másik alapvető oka a kutatás lefolytatásának: az információhiány. A nyelvi- és beszédproblémával küzdő óvodás gyermekek családi megtámogatására vonatkozó kutatások száma rendkívül alulreprezentált. Ez a tény is indokolja, hogy a logopédiai tevékenység eredményességének mutatói közül a családi szerepvállalás fontosságára szeretném a figyelmet ráirányítani. Úgy vélem, hogy a gyermek érdeklődésén, aktivitásán túl, a kitartó és szorgalmas szülői hozzáállás elengedhetetlen része az eredményes beszédtanulásnak. Kutatásom célja annak megállapítása, hogy a szülők milyen módon és mértékben képesek segíteni gyermekük beszéd- és nyelvi zavarának javulását. Együttműködésük a logopédussal a mindennapokban hogyan valósul meg.
160
NYME Berzsenyi Dániel Pedagógus Képző Kar Pedagógiai Intézet A kutatás hipotézisei
Alapfeltételezésem, hogy a logopédiai terápia eredményes kimenetelében a szülői ház támogatása kulcsfontosságú. A család több tényezője intenzíven hat a sikeres beszédfejlesztésre. Kifejezetten meghatározónak tartom a szülők általános tájékozottságát, az általuk képviselt illetve alkalmazott nevelési stílust, a család napi ritmusát és a rendelkezésre álló szabadidő mennyiségét. Úgy gondolom, nem elhanyagolható a szülők gyermekük beszéd- és nyelvi problémájához való viszonya sem. Annak felismerésében, kivizsgálásában és mielőbbi rendezésében milyen szerepet vállaltak. A szülők hozzáállását a logopédiai tevékenységhez ezek együttesen fejezik ki.
Hipotéziseim a következők:
1. Ha a logopédiai foglalkozást a szülő önmaga kezdeményezi, akkor a terápia folyamán is hatékony közreműködőként van jelen az otthoni beszédgyakorlásban, és továbbra is törekszik a logopédussal való folyamatos kapcsolattartásra.
2. A beszéd- és nyelvi zavar ismeretében, súlyosságának illetve javíthatóságának tudatában a szülők arányosan több időt fordítanak a gyakorlásra.
3. A szülő minél többet gyakorol a gyermekével és folyamatosan javítja a fejlesztett beszédhangjait, annál magasabb fokú minősítést kap gyermeke félévkor a logopédiai Munkanaplóban.
4. A gyermekét a beszédhibájával együtt elfogadó, és a javulás érdekében őt támogató szülői attitűd pozitívan hat még a súlyos beszéd- és nyelvi zavar rendeződésére is. A szabadelvű, engedékeny nevelési stílussal rendelkező szülő a beszéd- és nyelvi zavarok javulási esélyeit csökkentheti.
A minta
A logopédiai ellátási körzetembe tartozó, kifejezetten óvodás korú gyermekek családjai képezik kutatásom mintavételi csoportját. A körzet öt településből áll. Közülük a legnagyobb intézmény a 12 csoportos Sárvári Vármelléki Óvoda, ahol heti két alkalommal részesülnek a gyermekek logopédiai fejlesztésben. A másik négy település kis falu, melyek Sárvár közvetlen közelében helyezkednek el. Sitke, Csénye, Ikervár és Pecöl óvodáit heti egyszer látom el. Mind a városban, mind pedig a vidéki óvodákban törekszem a szülőkkel való személyes találkozás megszervezésére még a foglakozások megkezdése előtt. Kötelezően itt kapnak tájékoztatást gyermekük logopédiai diagnózisáról, valamint megbeszéljük az otthoni segítségadás módját és gyakoriságát a mielőbbi javulás érdekében. A fogadóóra és az előzetesen egyeztetett konzultáció további nyitott lehetőség a szülők számára. Többen szorgalmazói ezeknek az évközi értékeléseknek, vagy az üzenő füzeten keresztül kérnek véleményt gyermekük fejlődéséről. Összesen 54 család képezi a kutatás mintavételi csoportját. A mintavételi csoport tagjainak létszámáról és helyszínenkénti megoszlásáról táblázatot készítettem.
2. táblázat: A mintavételi csoport tagjai településenként
Logopédiai ellátási körzetemhez tartozó óvodák Adatszolgáltató családok száma
Sárvári Vármelléki Óvoda 32
Sitkei Óvoda 6
Csényei Óvoda 3
Ikervári Mesevár Óvoda 7
Pecöli Bóbita Művészeti Óvoda 6
161
NYME Berzsenyi Dániel Pedagógus Képző Kar Pedagógiai Intézet Az óvodák vezetőitől hivatalos engedélyt kértem az információgyűjtés lebonyolításához. Ismertettem velük a kutatás fő célját és körvonalaztam elképzeléseimet a beszédjavulás és a szülői hatékonyság kapcsolatáról. A mintavétel rétegzett, mivel kifejezetten a saját logopédiai ellátási körzetemet érintette és sajátosan csak az óvodás korosztály szülői csoportjára irányult. Az elemszám vonatkozásában a minta nem tekinthető reprezentatív mintának. Ennek ellenére a vizsgált tényezőkről a kisebb elemszámmal is törekszem a kapott kutatási eredmény fontosságának hangsúlyozására, továbbá a felállított hipotézisek bizonyítására.
A vizsgálati körülmények, módszerek és eszközök ismertetése
Kérdőíves kutatási módszer segítségével a szülői attitűd, az otthoni tanulásra szánt idő és a logopédiai eredményesség hármas összefüggésrendszerében gondolkodom. Tényszerű megállapításokat keresek a beszédhiba súlyossága, a gyakorlás mennyisége és a gyermek logopédiai félévi minősítése között. Meglepőnek tűnik, de a gyermekek saját elmondása a házi feladat elkészítésének körülményeiről inspirálta elsőként a kutatás gondolatát. Továbbá az a sok pedagógiai tapasztalat, melyet az eltelt évek alatt gyűjtöttem a szülőkkel való kommunikáció során. A kérdőív összeállításakor a következő kérdések fogalmazódtak meg bennem:
Milyen a szülő attitűdje a logopédiai ellátást illetően?
Tisztában van-e a szülő az otthoni gyakorlás jelentőségével?
Jut-e elegendő idő az otthoni gyakorlásra?
Kaptak-e előzetes instrukciót a logopédustól a házi feladat elkészítésére?
Problémát jelent-e annak megértése, kivitelezése?
A családtagok közül ki, mikor és hol tanul a gyermekkel?
Milyen légkör és hangulat jellemzi a feladatok kigyakorlását?
Kutatásom vizsgálati eszköze: a szülői kérdőív, mely 23 szerkesztett kérdést tartalmaz.
A bevezetőben mindkét szülő iskolai végzettségét és munkahelyen eltöltött óráinak számát kérem bejelölni. A feltett kérdések a leginkább jellemző válasz szelekcióján, és alternatív választáson (igen vagy nem) alapulnak. Típusukat tekintve zárt végű kérdések. Törekedtem a világosan érthető kérdésmegfogalmazásra és a könnyen értelmezhető válaszadásra. A kérdőív végén lehetőség nyílik az egyéb szülői észrevételek és megjegyzések megfogalmazására. A teljes kérdőívet a tanulmány Melléklete tartalmazza. Koherencia-táblázatban vetettem össze, hogy az általam összeállított szülői kérdőív kérdései készek-e igazolni a kutatási hipotézisek kijelentéseit.
3. táblázat: A hipotéziseket igazoló kérdések sorszáma a szülői kérdőívben
Hipotézis 1. Hipotézis 2. Hipotézis 3. Hipotézis 4.
3. 4. 5. 6. 9. 10. 23. szempontjából a kérdőívek sorszámot kapnak, mely megegyezik a gyermek Logopédiai Munkanaplóban elfoglalt sorszámával. A logopédiai terápia eredményességét a Munkanaplóban hivatalosan rögzített félévi minősítő értékelés adja. A minősítés a beszédhangok javulásának százalékos arányát tükrözi, melyet az elméleti összefoglalóban részletesen leírtam. Ez alapján válik egyértelművé a beszéd- és nyelvi zavar típusa, a gyakorlás mennyisége és a félévi logopédiai minősítés közti viszonyulás. A kutatott
162
NYME Berzsenyi Dániel Pedagógus Képző Kar Pedagógiai Intézet időintervallum a logopédiai terápia megkezdésétől, azaz a 2014/2015. tanév szeptember harmadik hetétől, a félévi minősítés megszerzéséig (január 31.) tartó időszak. A szülői kérdőívet a logopédiára járó gyermekek dossziéjában elhelyezve küldtem haza és ugyanilyen módon vártam annak visszaérkezését is. A gyermekek lezárását követően 2015. február második hetében kezdtem meg a szülői kérdőívek kiadását és a hónap utolsó napja volt beérkezésük határideje. A téli influenza-járvány miatt több gyermek huzamosan hiányzott az óvodákból, esetükben az óvodapedagógusok közreműködő segítségére számíthattam a kérdőívek összegyűjtésében. A beérkezett kérdőívek adatait napi rendszerességgel, folyamatosan rögzítettem az Excel adattáblában.
A kutatás eredményei
A kérdőíves adatgyűjtést és táblázatba rögzítést követően hozzáláttam az egyes kérdésekre adott válaszok összesítéséhez. Kinyomtattam az adattáblát és megkezdtem az eredmények statisztikai feldolgozását. Sorszám szerint végigvettem minden kérdéshez a különböző választípusokat, majd összegző számításokat végeztem. A feltáruló kutatási eredmények ismertetését a szülői kérdőív minden egyes kérdésének külön-külön kiértékelésével kívánom szemléltetni. Mindezek ismeretében további elemzéseket végzek, melyekkel a kutatási hipotéziseket próbálom igazolni. Az ellátási körzetembe tartozó 54 óvodás korú logopédiás gyermek családjából, kettő kivételével visszaérkeztek a kérdőívek. Összesen 52 család szolgáltatott adatokat a logopédiai tevékenységhez való viszonyáról, nevelési attitűdjéről továbbá az otthoni gyakorlás formájáról és mennyiségéről. Ez a mintavételi csoport 96 %-át jelenti. A szülők válása, haláleset és információ-visszatartás miatt előfordult hiányosan kitöltött kérdőív. A logopédiai ellátással kapcsolatos egyéb észrevételek, megjegyzések soraira 11 szülő fogalmazta meg egyéni véleményét.
A szülői kérdőívek értékelése
A kérdőív bevezetőjében a szülők legmagasabb iskolai végzettségéről gyűjtöttem adatokat.
3. ábra: Szülők iskolai végzettsége
Az iskolázottság tájékozató jellegű információ a szülői segítségadás minőségéről. Bernstein vizsgálatai nyomán pedig képet ad a családban használt nyelvi kódról. A kidolgozott nyelvi
163
NYME Berzsenyi Dániel Pedagógus Képző Kar Pedagógiai Intézet kód alkalmazása az iskolázottabb réteg sajátja, mely jobban támogatja a beszédjavítást és elővetíti a sikeres olvasás/írástanulást. A diagram oszlopai meglepően arányos képet adnak az apai és anyai iskolázottság tagozódásáról. Kiugróan magas a beszéd- és nyelvi zavart mutató gyermekek szülei körében a középiskolát végzettek száma. Felsőfokú tanulmányokkal a válaszadó szülők 14%-a rendelkezik. A szülők munkahelyen eltöltött napi óraszámáról szintén tájékozódó jelleggel kértem adatokat. Az volt a célom, hogy láthatóvá tegyem a kötött munkaidőn túl fennmaradó szabadidő mennyiségét és ebből mennyi a gyakorlásra fordított idő.
0
11
33 6
15 17 16 0
0 10 20 30 40
0-4 óra 4-8 óra 8-12 óra 12 óránál több
Munkahelyen eltöltött napi óraszám
Anya / főApa / fő
4. ábra: A szülők munkahelyen eltöltött napi óraszáma
A munkahelyen eltöltött idő az apák esetében kifejezetten magas. Az apák 66 %-a 8 óránál többet van távol a családtól, 12 %-uk 12 óránál többet is dolgozik. Az anyák munkaideje láthatóan rövidebb, 15 fő jelzett 4 óránál kevesebb kötött munkaidőt, 17 fő 4-8 órát dolgozik. Ugyanakkor az anyák 32%-a is 8 óránál többet kénytelen eltölteni a munkahelyén. Függetlenül a szülők foglalkozásától, napjainkban erősen terheltek a családok a munkaidő tekintetében. A fennmaradó idővel nehéz jól és hasznosan gazdálkodniuk. A logopédiai gyakorlás mennyiségének és résztvevőinek kapcsolatát a szülői kérdőív 9. és 10.
kérdésének értékelésekor elemzem.
1. kérdés: Kérem, hogy válassza ki gyermeke milyen beszéd- vagy nyelvi problémával jár logopédiai foglalkozásra! A szülők jártasságáról szerettem volna képet kapni ezzel az indító kérdéssel. Ismerik, tudják-e saját gyermekük pontos logopédiai diagnózisát, fejlesztett beszédhibáját. A jelezett kérdőív lehetőséget adott a beszédkórkép és a szülő által bejelölt nyelvi leírás összevetésére. Az adatok egyeztetése előtt kördiagramon szemléltetem a kutatott logopédiai ellátottak (52 fő) tanév elején diagnosztizált beszéd- és nyelvi zavar szerinti megoszlását.
164
NYME Berzsenyi Dániel Pedagógus Képző Kar Pedagógiai Intézet
29fő
8fő 8fő
2fő 3fő 2fő
Logopédiai diagnózisok
Részleges pöszeség
Általános pöszeség
Diszlexia-veszélyeztetettség Megkésett beszédfejlődés
Beszédértés/észlelés zavara
SNI
5. ábra Az adatszolgáltatók gyermekeinek logopédiai diagnózis szerinti megoszlása Az elkülönülő halmazok nagysága jól tükrözi, hogy a leggyakrabban kezelt óvodáskori beszédhiba a néhány hangzóra kiterjedő részleges pöszeség (55,7%). Ezt követi az általános pöszeség és a diszlexia-gyanú jeleit mutatók csoportja, ők alkotják az ellátottak közel egyharmadát. A megkésett beszédfejlődésű gyermekek aránya csak a felvételi küszöb miatt ilyen alacsony, jóval többen szorulnának terápiára. A sajátos nevelési igényűek száma az idei tanévben 2 fő. Az Excel adattáblán egymás mellé illesztettem az adatsorokat és kigyűjtöttem a nem egyező diagnózisokat. A szülők 83%–a pontosan válaszolt, csak kilenc esetben fordult elő diszkrepancia. A beszédmegértés/észlelés zavarát mutató gyermekek azonosítása jelentette a szülőknek a legnagyobb kihívást. Egy szülő vallotta be, hogy nem tudja a konkrét beszédproblémát. A diszlexia-gyanú hasonlóan nehezen megfogható kórkép.
Mindkettő oka, hogy nincs vokális beszédtünetük, a mélyebb nyelvi szintek érintettek. A pöszeség súlyos illetve enyhébb formáit jól tudták differenciálni a szülők.
2. kérdés: Előfordult-e a családban a gyermek felmenői között beszédhiba vagy olvasás-, írástanulási nehézség? Ezzel a kérdéssel a beszéd- és nyelvi zavarok genetikai meghatározottságára és az öröklés, családi hajlam szerepére kívántam rávilágítani. Bizonyos kórképeknél, mint a dadogás, megkésett beszédfejlődés, diszlexia rendkívüli jelentőséggel bír.
12 szülő emlékezett úgy, hogy a családban már előfordult valamilyen beszédhiba illetve olvasás-, írástanulási nehézség. Ugyanakkor 40 megkérdezett mindezeket tagadja.
Véleményem szerint, a mintavételi csoport 23%-ánál kimutatott familiáris előfordulás nagyon alacsony érték, még akkor is, ha az ellátottak túlnyomó része pösze gyermek, s estükben motoros funkciózavar vagy szájtéri, fogazati eltérés a beszédhiba okozója.
3. kérdés: Előzetes tudomása volt-e arról, hogy gyermeke óvodájában logopédus dolgozik? A megkérdezettek 94%-a már a terápia megkezdése előtt tisztában volt azzal, hogy gyermeke óvodájában logopédus foglakozik a beszédzavarok rendezésével. Ennek tudata a szülők tájékozottságáról és az óvodai intézményen belüli megfelelő szülői informálásról tanúskodik.
4. kérdés: Ki vette észre legkorábban gyermeke beszédproblémáját?
165
NYME Berzsenyi Dániel Pedagógus Képző Kar Pedagógiai Intézet
39 fő
6 fő 4 fő
0 fő 3 fő
0 5 10 15 20 25 30 35 40 45
Elsődleges felismerés
6. ábra: A beszédprobléma elsődleges felismerésének résztvevői
A szülők igen magas arányban (75%) önmagukat jelölték meg a beszédhibák primer felismerőjeként. A probléma láthatóan bennük tudatosul legkorábban. Az óvodapedagógusokat 6 fő, míg a logopédust 4 fő jelölte meg, mint a beszédprobléma első azonosítóját. A védőnők nem szerepeltek egy kérdőívi válaszban sem, feltűnő módon a közvetítői szerepük sem kap jelentőséget. Az egyéb rovatba 3 fő írt kombinált választ:
szülő+óvónő és óvónő+logopédus.
5. kérdés: Hova fordult segítségért a beszédprobléma mielőbbi rendezése érdekében?
7. ábra: A probléma felismerése után a szülői segítségkérés irányai
A szülők közel egyező arányban fordultak segítségért a velük közvetlen napi kontextusban álló óvodapedagógusokhoz (41%) és a beszédjavítás speciális szakemberéhez, a logopédushoz (37,25%). Őszintén bevallotta 4 szülő, hogy nem tartotta olyan fontosnak gyermeke beszédhibáját, úgyis elnövi. A nyelvi zavar súlyossága, esetleges szervi eltérések 3 szülőt a gyermekorvos felkereséséig vitt. Internet központú világunk ellenére egy szülő sem
166
NYME Berzsenyi Dániel Pedagógus Képző Kar Pedagógiai Intézet hívta segítségül a nyelvi weblapokat. Az egyéb válaszadók óvónő+logopédus együttes segítségét kérték.
6. kérdés: Hogyan találkozott első alkalommal gyermeke logopédusával? A válaszadó szülők 84,6 %-a jelölte meg azt a választ, hogy első alkalommal a logopédus hívta őt megbeszélésre gyermeke beszédvizsgálatát követően. Öt szülő saját maga, közvetlenül fordult a logopédushoz gyermeke ügyében. Egyetlen szülő válaszolta, hogy még nem volt személyes találkozása gyermeke logopédusával. Az egyéb válaszadók megjegyeztek óvodán belüli alkalmat valamint az óvodai foglakozás előtti másik logopédushoz járást.
7. kérdés: Megfogadta-e a logopédus hallásvizsgálati és egyéb kiegészítő szakvizsgálati javaslatát? Minden olyan szülő, aki a logopédustól ilyen irányú javaslatot kapott, 66,6%-ban eleget tett ennek a kérésnek. Gyermekét a hallásvizsgálatra, fogszabályozásra, pszichológiai és szakértői vizsgálatra elvitte. A szülők 33,3%-ánál nem tett ilyen irányú javaslatot a logopédus.
8. kérdés: Kapott-e a logopédustól tanácsot a gyermekével való otthoni foglalkozást illetően? A kérdőíven a szülők 94%-a jelezte vissza, hogy a logopédustól a megbeszélés során konkrét tanácsokat és javaslatokat kapott az otthoni gyakorláshoz és a házi feladat elkészítéséhez, melyeket igyekszik is alkalmazni. Három szülő vallotta azt, hogy bár szeretne gyermekének segíteni, ideje alig jut rá.
9. kérdés: Ki vesz részt a logopédiai házi feladat kigyakorlásában?
16 fő
24 fő 4 fő
8 fő
0 5 10 15 20 25 30
Csak az anya Az anya és az apa is Iskolás testvér Nagyszülők Felváltva éppen aki ráér Senki sem Egyéb
Az otthoni gyakorlás résztvevői
8. ábra: A logopédiai házi feladat kigyakorlásának résztvevői
A logopédiai házi feladat elkészítésében meglepően magas, vezető értéket mutat mindkét szülő aktív szerepvállalása (46%). A logopédiára járók 30%-ánál csak az anya tanul otthon a gyermekkel. Nem képvisel önálló adatot a nagyszülő és az iskolás testvér, de egyéb válaszlehetőségként megjelennek a következő kombinációkban: anya, apa + nagyi (4 fő);
anya, apa + iskolás testvér (2 fő). További egyéb két válasz, hogy otthon bébiszitter, illetve a délutáni játékidőben óvónő segíti a gyermeket. A válaszadók 7,7%-ánál, aki éppen ráér a családból, az gyakorol a gyermekkel. Jelzetten, valaki minden esetben segítője a gyermek otthoni feladatvégzésének. Visszautalva a szülők munkahelyen eltöltött óraszámára sajátos összefüggésre figyeltem fel. Annak ellenére, hogy az apák 78%-a 8 óránál jóval többet tölt a munkahelyén, esetenként még a 12 órát is meghaladja a távollétük, a kérdőív válaszai alapján ők is ugyanúgy kiveszik részüket a házi feladat elkészítésében. Mindez dicséretes szülői hozzáállás a gyermek beszédproblémájának mielőbbi rendezéséhez.
10. kérdés: Mennyi időt szánnak a tanulásra?
167
NYME Berzsenyi Dániel Pedagógus Képző Kar Pedagógiai Intézet 9. ábra: A házi feladat kigyakorlására szánt napi időmennyiség
A szülők legkritikusabb és a kutatási célt leginkább meghatározó választ hordozza ez a 10.
kérdés. Itt nyílt lehetőségük választani a gyakorlásra szánt időintervallumok és alkalmak
kérdés. Itt nyílt lehetőségük választani a gyakorlásra szánt időintervallumok és alkalmak