len Miklósból vannak összeállítva , dgyelembe véve azonban a többi Eljegyzéseket is. De természetes , hogy minden adversariákban az egykorú Bethlent követtem , mint hitelesebbet.
Az ország Bánffi halálának hírét mély részvéttel hallá.
Áldozatnak tekinték, s a szín e hitnek igazat adott. E véle
ményt nevelte azon körülmény i s , hogy ő a vádpontokat, több kevesebb alapossággal, de mindenütt határozott han
gon megczáfolá. Nem tudák, hogy a legfőbb , az igazi vád nem is volt e pontokban : azon v á d , hogy német befolyás alatt, s hihetőleg segítséggel a bujdosók ügyét elejteni, s a török befolyást az országból kiszorítni igyekszik. S ezért kel
lett neki halni, hogy a közös magyar ügy a veszélyeket s talán a végmegbuktatást kikerülje. Valóban a bujdosók pár
tolása többé nagyobb akadályra nem talált. Eveken át kitar
tással s több ízben tényleges segítséggel küzdött mellettük a fejdelem, vont kardot érettök Teleki, amaz annélkül, hogy, mi valóban czélja volt, — Bethlen és Rákóczy nyomaiba léphetett volna, ez pedig annélkül, hogy az áhított nádori hivatalt valaha elnyerhette volna. Sőt végre ők magok karo
lák fel Bánffi politikáját.
De még jóval azelőtt, hogy a bécsi udvar s Apafi közt a közeledés megtörtént volna , az özvegy , az árva szeren
csétlen anyja s a közvélemény oly nagy nyomást tudtak a fejdelem és rendekre gyakorolni, hogy ezeknek befolyása alatt kényszerítve látták magokat Bánffi halálának következ
ményeit enyhítni s utóbb megsemmisítni. Több országgyűlés visszatért e tárgyra : így az 1678. oct. 1. tartott fehérvári, mely Bánffi György circumscriptióját tollálta, a z l6 8 2 . aug.
1. tartott gerlai, mely a ligát tollálta, s 1684. mart. 8-iki fogarasi, mely ennek netalán elmagyarázható pontjait sem
misíti meg, De mutatják magok az artículusok a hangulatot, melyben írattak , s épen ezért közlésöket nem tartom feles
legesnek :
Az 1678. oct. 1. Fehérvárt tartott gyűlés XIV. Articu
lu sa : Hogy kegyelmes urunk, néhai Bánü Dienes atyánkfia relictájának Ngos Bornemisza Kata asszonynak üáért, Bánü György atyánküáért való suplicatióját a mi alázatos instanti
ánkra méltó tekintetben vette, Ngodnak , mint klmes urunk
nak alázatosan megszolgáljuk. Nem is kételkedvén semmit is mind mostani s következendő időbéli igaz hazaüúságában, azért mi is klmes urunk egész országúi, három nemzetül
6 *
Ngod klmes resolutiója szerént az elmúlt 1674. esxtendőbéb, Szent András havának 17-dik napjára indicaltatott fejérvári gyűlésünkben azon Bánit György atyánkba circumscriptio
járól írt és emanáltatott 29-ik Articulusunkat in toto tollál
ju k , cassáljuk, annihiláljuk és in perpetuum abrogaljuk, és azon Bánfi György atyánkfiát megírt articulusunk alól absol
váljuk , és nemesi szabadságában, hazánk törvényében ma
gunkkal együtt igaz hazaiiának agnoscáljuk és tartjuk.
A z 1682. aug. 1-én Gerlán tartott gyűlés egyetlen pontja:
Kénszeríttetünk, klmes Urunk , keservesen szíveink
nek fájdalmával megvallanunk, hogy az elmúlt időkben sze
gény hazánkban régi szent királyoktól és dícsíretes emléke
zetű méltóságos fejedelmünktűl adatott és eleinktűl reánk maradott és eddig meg nem tartott szép szabadságink és tör
vényink s privilegiumink ellen amaz Istent és minden keresz
tyén nemzetet s igaz hazafiait irtóztató és lelkiismeretet sértő ligának nyakunkban , kénszcrítő fenyegetés alatt való bécsú
szása és vettetése, a melyet a minthogy in omnibus partibus törvényünknek és szabadságunknak praejudicálni ismértünk ; mi is országul, három nemzetül unanimi voto et consensu, senki nem kénszerítésébűl szabadoson a Ngod kegyes atyai szereteti és fejedelmi kegyelmessége ehhez járulván, mátul fogva in perpetuum, praecise csak'magát azt a ligát in toto et in parte cassalunk, invalidálunk és sub anathemate, et poena perpetuae notae infidelitatis in perpetuum toliálunk és proscribálunk, hazánkból explodálunk, úgyhogy ennekutánna immár, mától fogva senki azzal ne élhessen , se mást ne él
tethessen (mint hazánknak minden szabadságos törvényeit el
rontó törvénytelenséggel), melynek nagyobb erősségére végez
tük, hogy ab expiratione hujus diaetae ad quindenam Mikes K e
lemen itélőmester atyánkfiának a kolos-monostori s fejérvári káptalanokban és a szebeni és brassai tanácsházakban (és ha másutt is volnának a szász városokon) béadott és collocaltatott pecsétes és subscribált ligát kihozzák, és ő kegyelmének ke
zében adván ő klme a Ngod mostani hadi expeditiójábul lionn maradott tanácsi és főrenden lévő, és másik ítílömester A l
vinczi Péter atyánkíiai személyek jelenléte előtt égesse el mindeniket, Isten penig Ngodat édes hazánkba
visszahoz-ván, az Ngod haza jövetele után Isten kegyelmességébül kö
zelebb celebrálandó gyűlésre , a kinél csak párja maradna is azon átkozott ligának , a feljebb megírt poena alatt tartozza
nak indifferenter, minden rendek személy válogatás nélkül, megnevezett ítílömester atyánkfiának kezéhez béadni, és azo
kat is hasonlóképen ö k lme tartozzék elégetni, ennek utána peniglen ha kik olyan istentelen lelkiisméretü emberek talál
tatnának, kik ilyen, vagy ehez hasonló, hazánk, törvényink és' szabadságunk ellen való törvént csinálnának, vagy csináltatná
nak , azok mind magok és maradékok átkozottak és örökké való noíoriusok legyenek. Azon alkalmatossággal íratott ar
ticulusok, donatiók ide nem értetvén , hanem azok in vigore maradjanak. Datum in generali congregatione nostra, in pos
sessione Gerla, ex edicto suae Celsitudinis principalis, ad diem 1. mensis Augusti, Anni 1682. indicta et celebrata die 4. mensis Augusti praetacti ultima videlicet congregationis nostrae Anni omnino 1682.
Az 1684. mart. 8-iki fogarasi gyűlés XV-ik articulusa:
Articulus XV. Losonczi Bánfi György atyánkfia circum
scrip tió ja to llá lta tik
. — Losonczi Bánfi György atyánkfia, Ngod méltóságos személye eleiben adatott alázatos supplica- tiójára tött Ngod kglmes resolutiója szerént kegyelmes urunk mi is egész országul nagy reménséggel lévén az ö kegyelme jó hazafiúsága fe lö l, az mint virtute Articuli 14. constit. re
gni An. 1678. diebus mensis octobris emanatae ö kglmét az circumscriptio alól felszabadítottuk; úgy ha mi difficultása ö kglmének in articulo regni An. 1682. die 1- mensis augusti emanato, lehet is azt is ea ratione et in ea parte virtute prae
sentis articuli teljességgel et in perpetuum tolláljuk és cas- sáljuk; egész erejében hagyván minden részeiben a z ő kglme circumscriptiójának tollálásáról írott 1678. esztendöbéli l4-ik articulusunkat *).
Ugyanezen Bánffi G yörgy, ki atyja gőgje és eszéből sokat örökölt, volt Erdély első kormányzója az osztrák ház uralma alatt, s nyerte el családja ez ágának a grófságot Leo- poldtól. Utólsó ivadéka ez évben halt meg
*) Mindhárom a magy. akad. eredeti példányából.